Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)
1955-02-24 / 47. szám, csütörtök
2 mszQ 1955. február 24. Hogyan írjuk alá a Béke-Világtanács felhívását az atomháború előkészítése ellen Hétfőn, február 28-án a csehszlovák békevédők határozata alapján hazánk egész területén megkezdődik oz aláírások gyűjtése az atomháború előkészítése elleni felhívásra. Ezt a felhívást a Béke-Világtanács elnökségének január 19-i bécsi bővített ülésén adták ki és hatalmas visszhangra talált az egész világon. A múlt héten minden járásba szétküldték már az aláírási lapokat, amelyeket e napokban osztanak szét az üzemekben, hivatalokban, EFSz-ekben az agitációs központokban és iskolákban. A lapokat a Nemzeti front agitkettősei minden 14 évnél idősebb személyhez eljuttatják. Az aláírási lapok két részből állanak. Egyik részük igazolványul szolgál a polgár részére, hogy a felhívást aláírta. Mindkét rész első oldalán teljes szövegezésben olvasható a Béke-VilágtanScs felhívása A polgár az aláírási lap első rés/ének hátlapjára a következő szavak alá írja nevét: „Teljes mértékben állást foglalok a Béke-Világtanácsnak az atomháború előkészítése elleni felhívása mellett. Ennek és hazám iránti forró szeretetemnek bizonyítékaként, és annak bizonyítékaként, hogy elhatároztam magam megtenni mindent a haza további felvirágoztatásáért, a békés és biztonságos életért. írom alá ezt a felhívást." Népünk legszélesebb rétegeinek érdeklődése már ma azt bizonyítja, hogy a csehszlovák polgárok aláírásukkal támogatják a világbékemozgalom eme jelentős akcióját és hogy a háborús gyújtogatók fenyegetésein; gazdaságunk fejlesztésével, jólétünk további emelésével és országunk megerősítésével felelnek. Az aláírási akció eredményeit a Békevédők III. csehszlovák kongresszusán hirdetik ki, amelyet április 17-en tartanak meg Prágában „Az atomfegyverek betiltásáér; — Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen' jelszó jegyében. Á LOSONCI BÉKEHARC OSOK SZÁVA: ,,W[indntjá)an aláírjuk" A béke olyan éltető eleme az emberiségnek, mint a termésnek a víz és a napfény. Csak a béke bonthatja ki igazán az emberek alkotóerejének szárnyát, csak vele tehetjük gyönyörűvé az életet, kedvesebbé otthonainkat. Mennyire érzik és tudják ezt maguk a losonciak Is. Jól ismerik ók is a háború borzalmait és szörnyűségeit. Amikor tíz évvel ezelőtt december utolján remegett a föld a bombák becsapódásaitól, kártyavárként dőltek össze a házak, a pincékben megbújt emberek egymáshoz húzódva számolták a perceket, a robbanásokat és sokan közülük imádkozva könyörögtek az életért. S másnap az átélt gyötrelem ellenére Is felszabadult sóhaj hagyta el ajkukat. A városból menekültek a fasiszták, mint a kiöntött ürgék. Hamarosan végeszakad a szenvedésnek — gondolták. De az még tovább tartott. A nácik beteges őrületükben az utolsó perceket is arra használták fel, hogy még jobban elkeserítsék a szabad életet óhajtó polgárok életét. Loptak, ahol csak tudtak. Leszerelték a közeli apátfalusi textilgyár gépeit, vagonokba rakták a készárut. A tüzérkaszárnyák udvarán a fasisztákat, nyilasokat megtagadó, agyonlőtt magyar katonák nyakára kötelet kötöttek és a város Utcáit szegélyező fákra húzták fel őket A barbár fasizmus szörnyű felkiáltójelei voltak ők. Tíz gyümölcsöző év telt el azóta. Tíz olyan év, amely meghozta a losonciaknak is azt az életet, amely után annyira vágyakoztak s oly sokat küzdöttek érte a múltban. A parkhoz közel, a rombadőlt épületek helyén három új iskolát, a régi kórház szomszédságában új, modern kőrházpavilonokat építettek. A tucatjával épült új házakon kívül épülnek az újabbak a város peremén és a város szívében is, ahol valamikor a kapitalisták által leállított és lerombolt mezőgazdasági gépgyár állott. A szabad élet egyre terebélyesedő fája mind mélyebb gyökeret ereszt Losoncon is, s úgy ápolják, gondozzák és védelmezik, mint újszülöttjét a fiatal anya. Van mit védeniük, van miért harcolniuk, sokkal többért, mint tíz esztendővel ezelőtt: a békés, szabad életért! Hallják ők is a nyugatról jövő fenyegetéseket, hallják a fasizmust újra feltámasztani akaró amerikai imperialisták atombombával való „kedveskedéseit", de jól tudják azt is, hogy aki romboló vihart támaszt, maga pusztul benne. Hitlernek is ez volt a sorsa. A békéért repes az emberek szíve az egész világon. Atomháborúval riasztgatnak bennünket. Nem félünk tőle. „Szembeszegülünk azokkal, akik atomháborút készítenek elő. Követeljük, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és haladéktalanul szilntessék be az atomfegyver előállítását." Mennyire Ismerjük ezeket a szavakat, a Béke-Világtanács felhívását, amelyért most az emberek százmilliói küzdenek. Van miért küzdeni: az Emberiség megmentéséért! „Az atomfegyver alkalmazása pusztító háborúhoz vezet. Kijelentjük, hogy azt a kormányt, amely atomháborút robbant ki, saját népe megfosztja bizalmától és minden nép elítéli" — mondja a felhívás. S most, amikor milliók és milliók írják alá ezt a felhívást, nem félelemből teszik, hanem e tettük bátorságukon, a békeerők legyőzhetetlenségébe vetett hitükön' alapszik. Ebbe a győzelembe vetett hit jellemezte most vasárnap a Losoncon lezajlott Békevédők II. járási konferenciáját is. A járás dolgozóinak küldöttei munkások és parasztok, orvosok és ügyvédek, tanárok és diákok a munkaerőtartalékok állami tanintézetének szép új épületében gyűltek össze, hogy hitet tegyenek az egész ország és világ színe előtt béketörekvéseikről, s hogy valamennyien azonosítják magukat a Béke-Világtanács felhívásával. ... Megkezdődött a konferencia. Törékeny, halkszavú fiatalasszony kért szót. Zora Trnovskának hívják, tanítónő a nyolcéves középiskolában. — Mindnyájan aláírjuk a békeívet, — mondja. — S mi, tanítók, nemcsak aláírjuk, hanem diákjainknak, szüleiknek meg is magyarázzuk a Béke-Világtanács felhívásának értelmét és elbeszélgetünk velük eddigi eredményeinkről. Agitátorok leszünk, az öröm, a Szovjetunió iránti szeretetünk hirdetői. — Maguk, idősebb emberek jól ismerik a háború szörnyűségeit, — szói most egy ifjú, pionírkendős diák, Vladimír Hrnčiar. — Látjuk azt, hogy nem egy gyermek maradt apa vagy anya nélkül. Mi is a béketábor harcosai leszünk. Békében akarunk élni s ha kikerülünk az iskola padjaiból, kiváló dolgozók akarunk lenni... Az emelvényen egymást váltják a felszólalók. Mindegyikük szavából kitűnik: nem könyörgünk a békéért, mi harcolunk a békéért. Ezt teszi a kis Violetta Bessová és osztálytársai is. ők a maguk módján harcolnak a békéért, nemcsak a jó tanulással, hanem azzal is, hogy részt vesznek a városszépítés! akcióban is. Virággal ültetik be a felszabadulás parkját és játékterét. 700 órát ledolgoznak a sportpálya és 1000 órát a szabadtéri mozi térségének rendbehozatalára. A losonci tűzoltók nevében Kacsányi elvtárs beszélt, ők 3000 órát dolgoznak le brigádmunkával a város és a falvak szépítésére irányuló akcióban — Drága hazánk bízhat bennünk, — mondja az őszhajú, szemüveges Imrovics János bácsi, a RiSO-üzem dolgozója. És arról beszél, hogy naponta hogyan fokozzák a munka termelékenységét. s milyen kötelezettségeket vállalnak. — Mi, a Pol'ana-üzem dolgozói — mondja Machala Mária, — átéltük a világháború szörnyűségeit. Tudjuk azt, hogy a békéért állandóan harcolni kell. Tervfeladataink teljesítésénél mindig a békére gondolunk. Az első ötéves tervet három hónappal előbb teljesítettük. Az elmúlt évben háromSiOj nyertük el a könnyűiparügyi minisztérium vörös zászlaját. NyugatNémetország felfegyverzése, az atomháború ellen vagyunk 'mindnyájan. Kovács Lajos, az egykori kőműves, most az ifjú építőmunkások, munkaÖsszehívták a Szlovák Nemzeti Tanács gazdasági és költségvetési bizottságát erőtartalékok szakintézetének nevelője az életéről beszél. Mint 18 éves ifjút küldték ki a frontra az első világháborúban. Nem kérdezték tőle és maga sem tudta, hogy mit kell véd-nie. miért kell harcolnia. — És jött a második világháború — folytatja. — ekkor sem kérdezték tőlem, akarok-e menni, van-e mit védenem. Hajtottak bennünket a német militarizmus, fasizmus érdekében. Most újra háborúval fenyegetőznek nyugatról. De most tudjuk, hogy miért harcolunk. Rajtunk áll. hogyan rendezzük be életünket, tudjuk, ahogy dolgozunk, úgy élünk. Követeljük a békét, követeljük az atomfegyverek használatának betiltását. Tesszük ezt annál is inkább, mert azok kezébe akarják adni ezt a tömegirtó fegyvert, akik annyi bűnt követtek el hazánkban is. Nem feledjük gaztetteiket. — Még élénken é! emlékezetünkben a német fasiszták szörnyű garázdálkodása kerületünkben, városunkban, — mondja Štefan Herold, vö'lt partizán. — Még nem száradtak fel az anyák könnyei, akik még ma is siratják fiaikat Még nem száradtak fel a gyermekek könnyei, akik apáikat siratják, a fasiszta hordák elleni harcokban elesetteket. Emlékezzünk azokra az elvtársainkra, akikel a fasiszták a város határában, a katolikus templom előtti térségen és a temető szélén akasztottak fel a korareggeli órákban. Nem felejtjük őket, a hős, meggyilkolt partizánokat, Štefan Lehockýt Kálnóról, Milan Starkot, Juraj Raffayt, Kojnok Pált és a többieket. Közös harcra hívjuk fel a francia partizánokat, akik részt vettek a mi fölkelésünkben, akik oly szívósan harcoltak hazánk szabadságáért és egyúttal hazájuk, Franciaország felszabadulásáért is. A mikor ezeket a szavakat hallotta Palcsó Anna, a rappi földművesszövetkezet tagja. könnyekkel telt meg a szeme. Középkorú, kék pulloverben, fekete ruhában, fejkendöben tilt a közelemben. Figyeltem öt. Nem készült felszólalásra. Herold szavai megindították. Bizonyára érezhett", neki is van mondanivalója. Ceruzát kért kölcsön szomszédnőjétől és gyors, kusza betűket rótt a papírra. Rámnézett, majd a kezembe nyomta sorait. — Jó lesz ez, elvtárs? — kérdezte Elolvastam. Néhány mondat az egész. Szólni akartam, hogy. többel is írhatott volna falujáról, a sok új rappi házról. Elolvastam mégegyszer és melegséggel telt meg a szívem. Ez az egyszerű parasztasszony néhány szóban elmondja szt, ami után valamennyien vágyódunk. Nem kell azt kiegészítenie. Mondja csak el úgy, ahogy először leírta. És Palcsó Anna szót kért. Ezeket mondotta: — Valósággá vált apáink régi álma. Oly szép a mi szabad életünk. Mosr, hogy tíz éve szabadok vagyunk, újult erővel, hazaszeretettel a lelkünkben és szívünk minden vágyával azért küzdünk, hogy még szebbé, gazdagabbá tegyük hazánkat. Ezért írom alá a békeivet és nem szűnünk meg mindaddig harcolni, míg az egész világon nem hangzik el ez a szó: bék?. Petrőci Bálint A Szlovák Nemzeti Tanács új gazdasági és költségvetési bizottságánaK alakuló ülését 1955. március 2-án délelőtt 9 órakor tartják. A könnyűiparügyi megbízott jelentést tesz a bizottságnak a len és kender — e fontos hazai nyersanyagok — begyűjtésének és gondozásának biztosításáról. A tárgyalásra meghívták a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom képviselőit is. N. V. Cicin akadémikus Bratislavába látogat Csütörtökön, íebruár 2'1-én Bratislavába érkezik a Prágában tartott II. országos szövetkezet: kongresszuson részt vett szovjet küldöttség. A kül döttséget Nyikolai Vasziljevics Cicin akadémikus, a moszkvai össz-szövet ségi mezőgazdasági kiállítás igazgatója vezeti. Az érdemes vendégek szlovákiai látogatásuk folyamán néhány szövetkezetet, állami gazdaságot, mezőgazdasági intézetei néznek meg. N. V. Cicin akadémikus csütörtökön, február 24-én 19,30 órakor a Kcmenský-Egyetem nagytermében tart előadást „A szovjet élettani és mezőgazdasági tudományok sikerei" cfÜjabb CsISz-tagok mennek a határvidékre Napról napra szaporodik azoknak a fiúknak és leányoknak száma, akiK megértve a párt felhívását, a CsISz kerületi, és járási szervezeteinek titkárságaira mennek, hogy jelentkezzenek a határmenti járás- >kba a mezőgazdaság megsegítésére Szlovákiából február 22-én estig 890 fiatal jelentkezett a határvidékre, ebből legtöbb — 274 — a bratislavai kerületből. A žilinai kerületből 185, az eperjesi kerületből 144, a nyitrai kerületből 127, a besztercebányai kerületből 90, a kassai kerületből pedig 70 fiú és leány jelentkezett a határvidékre. Csaknem 20000 bányász és technikus lép versenybe a felszabadítás tiszteletére Az ostrava-karvini bányaigazgatóság termelési-technikai propagandaosztályának jelentése szerint már csaknem 20 000 bányász, technikus és brigádmunkás tett kötelezettségvállalást Csehszlovákia felszabadításának 10. évfordulója tiszteletére. Az összes kötelezettségvállalások összértéke 190 000 tonna szenet és több mint 3650 méter folyosóáttörést és előkészítő munkát jelent, aminek teljesítésével a fejtők és gyorsfejtők május 9-ig túl akarják teljesíteni az állami tervet. A legtöbb békeszámlát az orlovai és az ostravaészaki tröszt bányászai írták alá, ahol a munkaverseny az összes feladatok egyenletes teljesítésére irányul. Mindkét tröszt már ebben az évben több mint 36 000 tonna szenet fejtett terven felül. Karvin vidékén a bányászok és technikusok a fejtési lemaradást akarják munkaverseny segítségével kiegyenlíteni. Az összes bányák és nagybányák fejtői kötelezettségvállalást tettek, hogy az évforduló napjáig tóbb mint 51000 tonna szén kifejtésével szárnyalják túl a tervet. H— I—R í< Családi örömök (S. O.) A bratislavai I. női klinika szülészeti osztályának folyosóján a napokban kedves jelenetnek voltam véletlenül szemtanúja. Valakire várnom kellett, s időközben figyeltem a sürgő-forgó ápolónőket, a folyosón beszélgető, vagy sétáló fiatal mamákat, akiknek az orvos már megengedte a felkelést. Az egyik szobából izgatottan, ruhával, fehérneművel kezében egy újdonsült mama siet az öltözőszobába. Pár perc múlva visszatér várakozó férjéhez, akinek meleg lábzsák, koffer van a kezében. Boldogan néznek egymásra, beszélgetnek. Hogy is ne, nemsokára a fiatal papa is megláthatja gyermekét, akit az anyának a kórházból való távozásáig a férj sem láthat, mert a kicsiket védik az esetleges fertőzéstől, megbetegedéstől és látogatásuk ez okból szigorúan tiles. Tiszta ápolói ruhában, szájmaszkkal ellátott fiatal ápolónő jelenik meg, karján az alig egyhetes csecsemővel, akit a várakozó mamának ad át kedves mosollyal, sok szeretettel. A kicsi persze jól be volt bugyolálva, arcocskája eltakarva, de a papa izgatottan hajtotta fel a tiszta fehér kendőt arcáról, hogy gyönyörködhessék először látott gyermekében. Elrendezték holmijukat, a kicsit lábzsákba tették és nagyon, de nagyon elégedetten, meghatottan távoztak a klinikáról. Én még pár pillanatig figyeltem őket az ablakon át és azt gondoltam magamban, hoqy ennek a kis újszülöttnek és a világ valamennyi gyermekének azt kívánom, hogy békében élvezhessék a szülök szeretetét, az élet örömeit. • • • A RIMASZOMBATI szövetkezeti tagok a tavaszi munkák terve szerint többek között 60 hektárnyi területet tavaszi árpával, 20 hektárnyi területet zabbal és 5 hektárnyi területet vegyes takarmányfélével vetnek bc szüksorosan. Balog János, Tóth Antal Juraj Čermák, Ján Križka és Pavel Pa ve i a szövetkezeti tagok már elvégezték a vetőmagtisztítást. Ladislav Humenay EFSz-elnök a kitisztított vetőmagon elvégezte a csíraképesség próbáját. A rimaszombati szövetkezeti tagok tervében különleges figyelmet fordítanak a burgonya és kukorica fészkes-négyzetes ültetésére. E bevált módszer alapján ültetik a burgonyát 8 hektárnyi területen, 3 hektárnyi területen előcsíráztatott burgonyát ültetnek. A TREBIŠOVI Deva Csokoládéüzemben hét munkakollektíva sikerrel érvényesíti Alekszander Csutkih módszerét, amelynek segítségével szép eredményeket érnek el a termékek minőségének emelésében. A munkakollektívák közötti versenyben januárban Stričková elvtársnő kollektívája került az első helyre, amelynek legjobb tagjai Plvtková és Pastorová munkásnők voltak. A BUDAPESTI Színház és Mozi című képeslap legutóbbi száma egész oldalas cikket közölt Csík Jánosról, a? ismert komáromi dalénekesről. AUBREY PANKEY baritonista, ismert néger énekes, aki e napokban hangversenykörúton van Csehszlovákiában, Szlovákiában háromszor lép fel: e hó 25-én, pénteken Trnaván, 26-án, szombaton Nyitrán, 27-én, vasárnap pedig Bratislavában. Hangversenyének műsorán klasszikus dalok és néger spirituálék szerepelnek. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÄRSASÄGBQL visszatért a Nemzeti Front Központi Bizottságának küldöttsége, amelyet Ladislav Štoll tanár, közművelödésügyi miniszter vezetett \ küldöttség tagjai a Német Demokratikus Köztársaságban töltött egy hét alatt különféle nyilvános akciókon vettek részt az egyes városokban. BATIZOVCÉN most nyitották meg az első kétéves szakiskolát a téglaüzemek dolgozói részére. Az iskolában körülbelül 40 tanuló tanul a régebbi téglaipari dolgozók és az ifjúság közül, akik az iskola befejezése után elnyerik a mesteri oklevelet. i