Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-22 / 45. szám, kedd

á ^ Karkus Ferenc gépkocsivezető REGON K A S0 Á szovjet hadsereg három sajátossága Február 23-án ünnepli felszabadí­tónk, a szovjet hadsereg megala­kulásának 37. évfordulóját. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom után az imperialista Németor­szággal Pszkovnál és Narvánál lefolyt harcokban, a polgárháborúban, az in­tervenciós csapatok leverésében, majd a fasiszta hadsereg felmorzsolásában a szovjet hadsereg tanújelét adta Ie­győzhetetlenségének. A sorozatos harci sikerek nem alapulnak csodákon. Sztá­lin elvtársnak a szovjet hadsereg sa­játosságairól írott elemzését tanul­mányozva, meggyőződhetünk arról, miben rejlik a népi hadsereg ereje. „A Vörös Hadsereg első és tö sajátossága az, hogy a felszabadí­tott munkások és parasztok hadse­rege, az októberi forradalom had­serege, a proletárdiktatúra hadse­rege." A szovjet hadsereg megalakulásakor önkéntesekből regrutálódott. A mun­kasok és parasztok ezrei Lenin fel­hívására fegyvert ragadtak, hogy megvédjék a szocialista forradalom­ban kivívott népi hatalmat. A szov­jet hadsereg, mivel nemcsak a nép­ből ered, hanem a munkásosztály és a dolgozó tömegek érdekeit védi, an­nak szeretetét is bírja. F.z a biztosí­téka annak, hogy a szovjet hadsereg­nek minden háborúban erős hátorszá­ga van. Egységes a néppel, azért is, mert a Vörös Hadsereg második sa­játossága az, hogy az országunk ríemzetel közötti barátságnak, az országunkban múltban elnyomott nemzetek felszabadításának hadse­rege, az országunkban élő nemzetek szabadságát és függetlenségét védő hadsereg." Míg a cári Oroszországban a kato­nákat a kisebb nemzetek elnyomásáru használták fel. a szovjet hadsereg tag­jai a közös megérté? szellemében, a barátság és kölcsönös segélynyújtás szellemében nevelődnek. A barátság és kölcsönös megbecsülés elve épp­úgy érvényesül más országok nem­zeteivel is. Az erre való nevelést Sztá­lin elvtárs a szovjet hadsereg harma­dik sajátosságaként említi: „A Vörös Hadsereg harmadik sa­játossága az, hogy a nemzetköziség szellemében nevelik, a nemzetközi­ség szellemét erősítik benne, hogy a Vörös Hadseregünket a nemzet­köziség szelleme hatja át minden ízében." Mindezekért a sajátosságaiért a ha­ladó és békeszerető emberiség az egész világon tiszteli a szovjet had­sereget. A népi demokratikus orszá­gokban, így a Csehszlovák Köztársa­ságban is, a szovjet hadsereg példá­jára épül ki a néphadsereg, ami a béke tábor erejének növeléséhez vezet. D. V. (V. G.) A gép­kocsivezetők tan­folyamán Karkus Ferenc közkatona sokat tanult már meg a szolgálati nyelvből. A gép­kocsialkatrészek megnevezésén kí­vül már a minden­napi beszédben is elég jól meg tudta magát értetni baj­társaival. Bonyo­lultabb dolgok meg­1 f - magyarázására még nem futotta a tu­dásból. Parancsno- x kai engedélyével magyar nyelven vizs­gázhatott. A vizsgát letette a tanfolyam leg­jobb tanulójaként. Amikor az egységhez beosztották, Ondrák őrmester felajánlotta Karkus­_ nak, hogy látogassa a magyar nyelvű politikai oktatást. Karkus azonban visz­szautasitotta ezt, ezzel az egyszerű in­dokolással : — Jobb lesz, ha a szolgálati nyelven tanulok. így legalább nemcsak az anya­got, hanem a szlovák nyelvet is meg­tanulom majd. A nyelvet jól megtanulta. A politi­kai iskolázással sem volt baj. A gép­kocsijával azonban nem volt megelé­gedve. Gyakori géphibák keletkeztek kocsiján, nagy volt az üzemanyagfo­gyasztás. Lótott-futott a műhelyek­ben „rosszul állították be nekem azt a porlasztót, lehetetlen, hogy ennyit fo­gyasszon ..." Javítgatott i kocsin, babrált benne. Lassan megtanulta ko­csijának különlegességeit. Amikor azután Tóth Vilmos gépkocsi­vezető leszerelt és Karkus megkapta az ő kocsiját, elmúltak a bajok. Tóth elvtárs leszerelése előtt nem felejtette el bizalmasan megmondani kocsija „bogarait". Megmagyarázott egyet­mást a sebességváltás technfkájából. Kiszámította, hogy ha öt perces leál­lásnál is kikapcsolja a motort, meny­••II n(TtBiiittait>MaK*ii*nanai>a:ia;iaiii>iaitana!iKTr«iiiiiii:ai:a!iaiiauaii>iiaiia'(iaii*9iaii*i(aiisiTsii>iiiM>iia>iaHaifi >iiu>ita;!aírainstiiiaiia'.a,!Siiaí!itcaii*:i*!iaiiifii!i*iiaiiiíiat)aHanariiiiaiiiiiai!>nani:iiitaií*iti RIDV AN-AS-SAHHAL (LIBANON) C? béke vihara Dübörögj, Dübörögj szabadság orkánja, béke vihara. Dübörögj minden házban, minden szívben, Nyugaton és Keleten, Északon és Délen. Szítsd a forradalom tüzét a szívekben, Zúzzák szét rabságuk bilincsét a népek s pusztuljon a háború zsarnoka. Dübörögj, Dübörögj csak, vihar, hadd pusztuljon az éj, virradjon új hajnal. Vad rohamodtól a gazság erdejében remegjen minden ág, mint bírája előtt a gyilkos, a gyáva, vonítson az ordas halálos szűköléssel. Tombolj, szabadság vihara, csavard ki gyökerestül e fákat, e fákat, fiúk rakjanak belőlük öröm-máglyát a Diadal napjára. Égjen a máglya lobogva, vörös visszfénye tüzeljen az égen a sötétség nem tér vissza már soha, sohasem, örökké ragyog a fény. Dübörögj, Dübörögj csak, vihar hadd pusztuljon az éj, • virradjon új hajnal. Fordította: Tóth Tibor. tiiiiiitniiniiiiiiiiiiiliiiiiiriiiii in.» iiiini!ii;j!iiiiii:iniiHtii»ii)Tniiiiitiiii!iiiiii>ii>iii^ A NAGY TETTEK NAPJA A német intervenciós hadseregek Pétervár felé törtek előre. A szov­jet hadsereg első ezredei, amelyek a forradalom tüzében születtek, hősiesen harcoltak minden talpalat­nyi szovjet földért. A harc mezején találkoztak Alekszander Nyevszkij utódai évszázadunk német lovagjaival. A csata 1918 február 23-án érte el tetőpontját. Ezen a napon mértek Pszkov és Narva városánál döntö csa­pást az intervenciós seregekre és ez­zel meggátolták további előrenyomu­lásukat Pétervár felé. E nagy nap a történelemben mint a szovjet hadse­reg megalakulásának napja marad örökké emlékezet A fiatal szovjet hadsereg katonái győzelmesen vitték zászlóikat Ukraj­na sztyeppéin. Fehéroroszországban, Grúzia, Arménia, Azerbajdzsán mesés tájain egész Közép-Ázsiában. Kerget­nyi üzemanyagot lehet megtakarí­tani ... Sokat beszélgettek így együtt. És Karkus elvtárs elkezdett a má­sodéves tapasztalt katona módján gon­dolkozni. November és december fo­lyamán 400 liter üzemanyagot takarí­tott meg. A bajtársak valami „svindliről" kezd­tek beszélni. „Ezt is csak az ő gépén tudja megcsinálni. Próbálna egyszer az enyémmel utazni." Egy ilyen mondás eljutott Karkus füléhez is. Kapott az alkalmon, hogy megmutathassa, mit tud. Az előírások betartásával és a parancsnok jóváha­gyásával kicserélte kocsiját Bolčo köz­katonával. Első útja 220 km-es volt. Tíz liter üzemanyagot takarított meg ezen az úton. Négy literrel többet, mint saját kocsiján szokott ugyanilyen távon. Az elvtársak kérdezősködni kezdtek. „Hogyan csinálod, mi a titka?" Miért ne mondaná el? Hiszen mindegyikünk érdeke, hogy több üzemanyagot taka­rítsunk még és géphibák nélkül fussa­nak a kocsik. Átadta tapasztalatait. Bolčo is már 40 litert tud megtaka­rítani kocsiján. Tegnap nyolc útiellenőr tartotta fel kocsiját. Majd mindegyik másutt ke­reste a hibát. Egyik sem talált semmit. Nem csoda, hiszen rossz helyen keres­ték. Karkus Ferencnél, aki mint a ma­gasabb egység legjobb gépkocsivezető­je ismeretes. Egységeink életébői Egységünkben, ahol Jozef Paluš a CslSz-csoport elnöke, jól indult a mun­ka. Később azonban úgy látszott, hogy a CsISz-funkcionáriusok elaludtak ba­bérjaikon. A csoport munkája csak az­után lendült fel újra, amikor megszer­vezték a CsISz aktivistáit. A legtevékenyebb CslSz-aktlvisták egyike Pálfy Sándor. Eleinte olyan ka­tona volt, aki semmiben sem tűnt ki különösen addig, amíg be nem kapcso­lódott a CsISz munkájába. Ma harci feladata — a szénfejtési terv — telje­sítésében az élen jár. Normáját átlag 130%-ra teljesíti. A többi feladatok teljesítésében akadályozta az, hogy nem ismerte a szolgálati nyelvet. Ezt a hiá­nyosságot is kiküszöbölte szorgalmával. Ma mint népnevelő tevékenykedik, beszélget a katonákkal és sikerrel győzi meg bajtársait a feladatok teljesítésé­nek fontosságáról. Ebben a meggyőző munkában a személyes példamutatás a legjobban bevált módszer. Pálfy elvtárs ma a CslSz-csoport bi­zottságának tagja és feladatául tűzte ki, segíteni az egység minden magyar nemzetiségű katonáját, hogy meg­szerezzék a Fučík-jelvényt. Raszka Ervin tiszt Egységünknél érdekes és élénk vi­ták folynak a nemzetközi helyzetről és a hazai eseményekről. Naponta olvas­suk a sajtót és az elvtársak munkájá­ból s a tanulásban elért eredmények­ből látjuk legjobban a népnevelök munkájának sikerét. Musela elvtárs, szakaszunk népnevelője nagy súlyt fektet a sajtóval való munkára. A szü­neteket felhasználja az események is­mertetésére és a politikai oktatás fo­lyamán is jó példákkal támassza alá az előadott anyagot. Széli Ferenc, közkatona m, f A. Matroszov, a Szovjetunió hőse. ték a fehér generálisokat s külföldi segítőiket. A szovjet hadseregnek a polgárhá­borúban aratott győzelme két évti­zedre biztosította a békés építést a Szovjetunió népeinek. Ma, amikor a hős szovjet hadsereg megalakulásának napját ünnepeljük, araiak egyik leg hősiesebb tagjáról is meg keH emlékeznünk, a fiatal komszomol-tagról — a gárdistáról. Tizenkét évvel ezelőtt egy fa­siszta gépfegyver megállította Cser­nuska falu előtt a vörös kato­nák témadását. Már hat komszomol­tag — gárdista — feküdt holtan a behavazott erőd előtt. Azokért, akik efestek, és azokért, akik arra vár­tak, hogy a gépfegyver elhallgasson, azokért kúszott Alekszandr Matroszov gárdista az erődítmény felé. Méterről méterre leúszott és az idő csigalas­súsággal haladt. A szomszédos egy­ségek már elérték céljukat, csupán Csemuska körzetében tartotta vissza a komszomolista gárdisták zászlóal­ját a gyilkos gépfegyvertűz. A kis erőd lőrésében újra kattogni kezdett a gépfegyver. Matroszov előkészítet­te kézigránátját. Amikor a gépfegy­ver egy pillanatra elhallgatott, a gár­dista teljes erejéből a lőrésbe vágta a gránátot. Robbanás hallatszott, az erődből füst tört elő. A zászlóalj újra támadásra indult. Előre lendültek a rajvonalak. Matro­szov két ugrással egészen az erőd falához ért. És ekkor a gépfegyver torkából rövid lángnyelvek csaptak ki. A rajvonal újra megállt. .. Matroszov oly közel volt, hogy érezte az izzó gépfegyvercső mele­gét Az erődítmény közvetlen közelé­ben feküdt egyetlen gránát, egyetlen töltény nélkül. A gépfegyver tovább ontotta a halált. A fiatal komszomol­tag szíve hevesen dobogott, arcán mosoly suhant át. Hősi, győzelmes mosoly. Hirtelen felugrott, géppiszto­lyát magasan feje fölött tartva a sö­tét lörésre vetette magát. Saját tes­tével némította el a gépfegyver tor­kát. Csönd lett Rövid idő múlva a raj vonalakon kiáltás hangzott végig: „Matroszovért! Előre!" A zászlóalj támadásba lendült. Alekszandr Matroszov, a Szovjet­unió hőse nem halt meg. Emléke a Nagy Honvédő Háború folyamán a vö­rös hadsereg tagjai új hőstetteinek forrása volt. Nem halt meg. Állandóan ezrede élén halad. "A szovjet hadsereg megalakulásá­nak napján áldozta fel Matroszov komszomolista a győzelemért a leg­értékesebbet: hősi életét. Testével, szivével védte bajtársait, védte a városokat, falvakat, az elkövetkező béke éveinek nyugalmát, mindnyájun­kat. Alojz Sekeráš tiszt Mégis Idejében foglalták el a tüzelő állást. Az egység tankelhárító tttzéľ kitűnően dolgoztak együtt a gépkocsivezetővel és sikerült az ágyút a k pünkön látható helyzetből néh ny percen belül a kijelölt helyen tüzelőalis ba helyezni.

Next

/
Thumbnails
Contents