Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-20 / 44. szám, vasárnap

1955. február 20. mszo 3 Pineau kormányalakítási kísérlete megbukott A szovjet kormány nyilatkozata az ENSz leszerelési bizottsága albizottságának legközelebbi ülésével kapcsolatban Február 25-én kezdődik Londonban az ENSz leszerelési bizottsága albizottságának ülése, amelynek a közgyűlés határozata szerint az a feladata, hogy újból kísérelje meg egyezmény elérését a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkentésének, valamint az atomfegyverek és más tömegpusztító fegyverek betiltásának kérdésében. A leszerelési bizottság munkájában a siker elérésének jelentősége nyilvánvaló. De a bizottság és annak albizottsága a mai napig semmit sem tett megfelelő nemzetközi egyezmény elérésére. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány szükségesnek tartja megtenni ezt a nyilatkozatot: A Szovjetunió az Egyesült Nemzetek Szervezete alapításától kezdve a fegyverkezés általános csökkentése és az atomfegyverek betiltása mellett van, mivel azt tartja, hogy az atomháború veszélyének kiküszöbölése, amely a nemzeteke' fenyegeti, az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfontosabb feladata. A Szovjetunió azért gyakran tett javaslatokat nemzetközi egyezmények megkötésére a fegyverkezés lényeges csökkentéséről és az atomfegyverek betiltásáról. Ezen a szakaszon újabb jelentős lépés volt a Szovjetuniónak a közgyűlés IX. ülésszakán, 1954 szeptemberében tett javaslata, hogy készítsék elő a nemzetközi megegyezés javaslatát az atom- és hidrogénfegyverek, valamint a másfajtájú tömegpusztító fegyverek betiltására, a fegyverkezés lényeges csökkentésére és a megegyezés teljesítése fölötti nemzetközi ellenőrzés megvalósítására. A Szovjetunió abban az igyekezetében, hogy ebben a kérdésben megkönnyítse az egyezmény elérésének lehetőségét, javasolta, hogy az egyezmény alapjául Franciaország és Nagy-Britannia javaslatalt vegyék, amelyeket az ENSz leszerelési bizottsága albizottságahoz terjesztettek be 1954. június 11-én. Ez a szovjet javaslat — amint ismeretes — a közgyűlés és a világ közvéleménye széles köreinek támogatásával találkozott. A közgyűlés a leszerelési bizottságnak és albizottságnak elrendelte, hogy tárgyalják meg a Szovjetunió és más országok javaslatait, hogy így elfogadható megoldást találjanak a fegyverkezés csökkentésére, valamint az atom- és hidrogénfegyverek és az összes tömegpusztító fegyverek betiltására. Emellett a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy megegyezésre kell törekedni a fegyverkezés csökkentésének és az atomfegyverek betiltásának kérdésében. Ennek ellenére az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország intézkedéseket tesznek, amelyek egyenest a nemzetközi egyezmény semmivé tételére irányulnak. Ezt bizonyítják éppen a párizsi egyezmények, amelyeket ezek az államok kötöttek és, amelyek lehetővé teszik Nyugat-Németország újrafelfegyverzését és csatlakozását a békeszerető európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásba, ami elkerülhetetlenül a fegyverkezés fokozódásához vezet, mégpedig az atomfegyverek gyártásának szakaszán is. A párizsi egyezmények, amelyeknek megvalósítása jelentős mértékben fokozná az új háború veszélyét Európában és ezzel az egész világon, tehát nem egyeztethetők össze az említett nyugati hatalmak kormányainak nyilatkozataival és azon készségükkel, hogy tárgyalni akarnak a fegyverkezés csökkentése és az atomfegyverek betiltása kérdésében. E nyilatkozatokkal közvetlen ellentétben áll az a határozat is, amelyet 1954 decemberében fogadtak el az északatlanti paktum tanácsának ülésén E paktumban résztvevő államok, amelyek közé tartozik az USA, NagyBritannia, Franciaország és Kanada, amelyek egyúttal az ENSz leszerelési bizottsága albizottságának tagjai is, határozatot fogadtak el az atomháború előkészítéséről. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és az északatlanti paktumban résztvevő más országok kormányainak ilyen politikája lehetetlen, hogy ne vezessen a pusztító atomháború veszélyének fokozódásához, annak öszszes szörnyű következményeivel, főleg azon nemzetekre, amelyek Európa legsűrűbben lakott területein és Európán kívül is élnek. A szovjet kormány, amely állandóan a nemzetközi feszültség további enyhítésére, a szilárd és tartós béke megvalósítására, a fegyverkezés általános csökkentésével és az atomfegyverek betiltásával kapcsolatos kérdések megoldására törekszik, kötelességének tartja figyelmeztetni az USA, Nagy-Britannia, és Franciaország kormányait arra a felelősségre, amely Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséből, Valamint az atomháború terveiből és a további lázas fegyverkezésből rájuk hárul. A nyugati hatalmaknak ez a politikája megnyilvánult a leszerelési bizottság albizottsága összetételével kapcsolatos kérdés megoldásában is. Az albizottságban egyáltalában nincsenek képviselve az ázsiai országok, annak ellenére, hogy ezeknek a világ más országaihoz hasonlóan érdekUk a fegyverkezés csökkentésével és az atomfegyverek betiltásával kapcsolatos kérdések megoldása. A Szovjetunió javasolta, hogy az álbizottságban képviselve legyen a Kínai Népköztársaság, India és Csehszlovákia. De a nyugati hatalmak ezt a javaslatot nem fogadták el és új megoldást kerestek; ezért az albizottság összetétele nem megfelelő és ez már negatívan megmutatkozott egész munkájában. A népek létérdekel megkövetelik az atomfegyver betiltása kérdésének halaszthatatlan megoldását, hogy lehetetlenné tegyék az atomenergiának, az emberi ész ezen hatalmas találmányának olyan célokra való felhasználását, mint amilyen az emberek tömeges elpusztítása. Megkövetelik, hogy az atomenergia békés célokra való felhasználásának terén már most megkezdjék a széles alapokra fektetett nemzetközi együttműködést. Ennek ren.kivUll jelentősége van a gazdaságilag elmaradt országokra és területekre, valamint azon államok szempontjából, amelyeknek mind ez ideig nincs meg a technikai és egyéb Ieheí&fégük az atomenergia békés célokra való felhasználására az iparban, a gyógyászatban és az emberi tevékenység többi békés területein. Éppen ezért ajánlotta fel a Szovjetunió, hogy megadja a szükséges segítséget több államnak az atomenergia békés célokra való felhasználásában és mérlegeli annak a lehetőségét, hogy ezt a segítséget megadja más országoknak is. Az atomenergia békés célokra, való felhasználására vonatkozó nemzetközi konferencia jelentősége, — mely konferenciát ez év augusztusában Genfben tartanak meg és amelyen a Szovjetunió közvetlenül részt vesz, — attól függ majd, milyen mértékben járul hozzá a valóságban ez a konferencia az e téren való nemzetközi együttműködéshez. A szovjet kormány már kijelentette, hogy ezen ä konferencián a többi között beszámol azokról a tapasztalatokról, amelyeket a Szovjetunióban létesített első ipari atomerő hajtású villanyeróműben elértek, amely erőmű sikeresen használja fel az atomenergiát. Az, hogy mind ez ideig nem létesült nemzetközi egyezmény az atomfegyver betiltására vonatkozólag, természetesen komoly akadálya az atomenergia békés célokra való felhasználására vonatkozó nemzetközi együttműködésnek teljes kifejtésében. A szovjet kormány a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1955. február 9-i határozatától indíttatva, amelyet közölt a Legfelső Tanács deklarációja is, továbbra is fontosnak tartja, hogy segédkezet nyújtson ahhoz, hogy az államok között egyezmény jöjjön létre a fegyverkezés általános csökkentésére és elsősorban a nagyhatalmak fegyverkezésének lényeges csökkentéséről. A szovjet kormány úgy véli, hogy az atom-, a hidrogénfegyvert és a tömegpusztítás minden egyéb fegyverét be kell tiltani és meg kell valósítani azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítanák az atomfegyver betiltása betartásának hatásos nemzetközi ellenőrzését, valamint a fegyveres erők és a felfegyverzés csökkentésének ellenőrzését. Az atomfegyver betiltásában jelentős lépés volna az a nemzetközi egyezmény, amely szerint az államok ünnepélyesen köteleznék magukat, hogy ezt a fegyvert nem használják fel. Ismeretes, hogy, a szovjet kormány 1953. december 21-i nyilatkozatában megtette az erre vonatkozó javaslatot és ehhez tartotta magát 1954-ben az USA kormányával az atomkérdésről folytatott tárgyalásai során. Sajnálatos, hogy mind ez ideig nem vált lehetővé e kérdésben megegyezést elérni, holott teljesen világos, hogy az államok azirányú köteleztetsége, hogy nem fognak atomfegyvert használni, megfelel az összes népek , érdekelnek és ennek pozitív jelentősége van a nemzetközi feszültség enyhítésében és a béke megszilárdításában. Ha az államok lemondanának az atomfegyver felhasználásáról, ez jelentősen megkönnyítené az atomfegyver teljes és feltétlen betiltására vonatkozó egyezmény elérését, ami megfelel az öszSZÄ népek vágyainak. Csakis az atom- és hidrogénfegyverek teljes betiltása, valamint gyártásuk, felhalmozásuk és felhasználásuk betiltása oldhatja meg véglegesen az atomháború veszélyének kiküszöbölését. Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a többi nyugati hatalmak azonban állandóan visszautasítják az atomfegyver feltétlen betiltására irányuló szovjet javaslatokat, úgyhogy mostanáig nem sikerült ebben a nagyon komoly kérdésben egyezményt elérni. Az utóbbi időben a nemzetközi közvélemény széles körei hangoztatják azt a követelésüket, hogy számolják fel az atom-, és hidrogénfegyverek meglévő készleteit. E követelés végrehajtása hozzájárulna a fő cél eléréséhez — az atomfegyver teljes betiltásához és e fegyver kivonásához az összes államok fegyvertárából. Tekintettel erre, valamint a közgyűlés kilencedik ülésszakán előterjesztett pótjavaslatokra, a szovjet kormány fontosnak tartja ajánlani, hogy az államok kötelezzék magukat: 1. Megsemmisíteni az atom- és hidrogénfegyver összes készleteit és az atomanyagot kizárólag békés célokra felhasználni, 2. nem növelni fegyveres erőiket, felfegyverzésüket az 1954—1955. évi január elsejei állomány főié és nem emelni katonai kiadásaikat az 1955. évre előirányzott költségvetési kiadások fölé. A szovjet kormány emellett azon nézetének ad kifejezést, hogy nemzetközi ellenőrzést kellene létesíteni ezen határozatok betartása fölött. A szovjet kormány tudatában van annak, hogy minden nemzetnek létérdeke a lefegyverzés kérdésének és az atomfegyver betiltásának megoldása Nem szabad kizárni egy államot sem — tekintet nélkül arra, hogy tagja-e, vagy ,nem az Egyesült Nemzetek Szervezetének — e komoly és halaszthatatlan feladat megoldásából. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a Szovjetunió 1954. januárjában a négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini konferenciáján a többi között javasolta, hogy hívják össze a lefegyverzés általános csökkentésére vonatkozó világkonferenciát. E konferencia öszehívása megfelel a nemzetközi kapcsolatok feszültsége enyhülése, valamint a világbéke megszilárdítása érdekeinek. A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete még 1955-ben világkonferenciát hívjon össze a fegyverkezés általános csökkentésére, valamint az atomfegyver betiltására. Február 19-én a kora reggeli órákban meghiúsult Pineau szocialista párti vezér kísérlete az új francia kormány megalakítására. Kormánya, amelyet bemutatott a nemzetgyűlésnek, a szavazásnál 312 szavazattal 268 ellenében vereséget szenvedett. A Pineau bukásával kapcsolatos első kommentárok megegyeznek abban, hogy a bukás fő oka az volt. Nehru indiai miniszterelnök február 17-én visszaérkezett Delhibe. A repülőtéren a sajtó képviselői előtt nyilatkozott, amelyben kiemelte, hogy a tajvani kérdést békés úton kc-11 elintézni. Arra a kérdésre, hogy vajon a konferencián, amelyet a tajvani kérdés megtárgyalására hívnak össze, részt vennének-e a csangkajsekista képviselők, Nehru kijelentette, hogy India nem ismeri el a formózai Az United Press hírügynökség washingtoni tudósítójának jelentése szerint az amerikai államok ^szervezetének bizottsága, amely a Costaricában nemrég lezajlott katonai akciókat vizsgálja, „idegen beavatkozás" nyilvánvaló bizonyítékait leplezte le. A bizottság jelentésében hangsúlyozza, hogy a Costaricába betört „felkelő" katonaság előkészületei, finanszírozása, felfegyverzése és szállítása külföldi támogatással valósult meg. A bizottság beismerte, hogy külföldi beavatkozásról van szó, azonban óvakodott attól, hogy a beavatkozás Mint a sajtó jelentéseiből kiderült, az ausztráliai közvélemény élesen elítéli Tajvan kínai szigetnek amerikai megszállását. A „tribúna" című sydnei újság kiemeli, hogy Tajvan éppen úgy része Kínának, ahogy Kongaroo-szigete része Ausztráliának. Állíthatja-e valaki, hogy az amerikaiak magatartása, akik 7. hadiflottájukkal a kínai vizeken tartózkodnak, nem provokáció? A „Tribúna" című újság ugyancsak hírt közöl 8 aueenslandi konzervgyári munkások nemrégiben lezajlott gyúMint a külföldi sajtó jelentéseiből kitűnik, az USA imperialisa köreinek a Kínai Népköztársaság ellenes akciók támogatóihoz most a Vatikán uralkodó körei is csatlakoztak. Amikor az amerikai imperialisták előkészületeket tettek a népi Kína elleni provokációs akciókra, a Vatikán is előkészítette az „ad sinarum gentes" című pápai enciklikát, amely megtámadja a Kínai Népköztársaságot és kormányát. Megkísérli „megindokolni" az imperialista agressziós előkészületeket. Az enciklika dátuma 1954. október 7., de csak 1954. december 23-án adták ki. A beérkező hírek szerint az amerikai megszállás alatt levő Tajvan nemcsak az USA háborús támaszpontjává vált, de a vatikáni reakció támaszpontja is a kínai nép elleni akciókban. A nyugati sajtó jelentései szerint a katolikus miszionáriusok Tajvan lakosai között széleskörű „meggyőző kampányt" folytatnak. Az utóbbi hat év folyamán a katolikus papok száma Tajvan-szigetén 15-ről 296-ra emelkehogy Pineau határozottan állást foglalt Nyugat-Németország felfegyverzésének és az európai integrációnak gondolata mellett. Pineau a jelenlegi kormányválságban már a harmadik politikus, akinek nem sikerült új kormányt alakítania. Kudarcával a francia kormánykrízis már harmadik hete tart. kormányt (Csang Kaj-sek kormányát) és nem tartja szükségesnek, hogy az az „ország" a konferencián részt vegyen. Nehru kijelentette: „Ami bennünket illet, mi elismertük a kínai népi kormányt, mint önálló állam kormányát, és nem ismertük el Formőzát, amelyet semmi másnak nem tekintünk, mint Kína részének." szervezőit megnevezze. Az equadori küldött a bizottság ülésén kijelentette. hogy a jelentésnek tartalmaznia kellene azokat az adatokat, amelyek lehetővé tennék a külföldi beavatkozás kezdeményezőinek megállapítását. Az „Avanti" című olasz napilap a Letin-Amerikából érkezett hírek szerint közölte, hogy a costaricai intervenciót az United Fruit Társaság szervezte. Az USA costaricabeli nagykövete — aki támogatja az United Fruit Társaságot, — nyílt felhívást intézett a costaricai kormány elleni akciókra. léséről, ahol a részvevők egyhangúlag elitélték a Kínával szembeni amerikai magatartást és követelték, hogy az amerikai egységek hagyják el Tajvan szigetét és tegyék lehetővé a kínaiaknak, hogy problémáikat maguk oldják meg. A „Peoples Voice" című új-zélanéfc hetilap is az új-zélandi lakosság elégedetlenségéről ír az USA tajvani politikájával kapcsolatban. Igen sok hírt közöl az újság a vasúti alkalmazottak szövetsége tiltakozó gyűléseiről a tajvani intervencióval szemben. dett. Míg hat évvel ezelőtt Tajvanon csak egy apostoli prefektúra volt, addig most az apostoli prefektúrák száma tízre emelkedett Tajvan-szigetén a népi Kína elleni provokációs akciók ban kéz- a kézben dolgoznak az amerikai tábornokok, a kuomintangisták es a Vatikán által odaküldött reakciós katolikus papok. A csangkajsekisták Tancsen-szigetén elkövetett barbár cselekedetei Mint az Űj Kína hírügynökség jelenti, a kínai népi felszabadító hadsereg harcosai Alsó-Tacsenben a sziget meggyilkolt lakosaira bukkantak. A kivizsgálás során kiderült, hogy a csangkajsekisták ezeket a lakosokat a szigetről való gyors menekülésük során ölték meg. A halottakat a sziget északnyugati kiszögellésénél,

lnem messze a kikötőtől találták meg. Az USA kezdeményezője a Costarica ellen irányuló agressziónak A német nép harca Nyugat-Németország^ újrafelfegyverzése ellen A párizsi egyezményeknek a bonni parlamentben történő második ofvasása tiltakozó mozgalmakat vált ki egész Nyugat-Németország dolgozói körében. A nyugatnémet szakszervezetek tagjai határozatokat fogadnak el, melyekben sztrájkok megrendezésére szólítanak fel és Nyugat-Németország újrafelfegyverzése helyett Németország egyesítését követelik. Dortmundban, az ottani szakszervezet február 23-ra, a párizsi egyezmények második olvasásának előestéjére összehívta a funkcionáriusok rendkívüli konferenciáját, amelyen Heinz Seeger, a faipari szakszervezeti dolgozók elnöke mond beszédet Nyugat-Németország újrafelfegyverzése gazdasági és szociális következményeiről. A Vatikán segíti a népi Kína elleni agressziót Nehru indiai miniszterelnök nyilatkozata a tajvani kérdésben Új-Zéland és Ausztrália népe elítéli Tajvan amerikai megszállását