Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-18 / 42. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 195o. február 18. péntek 30 fillér VIII. évfolyam. 42. szám A csallóközaranyosi állami gazdaságok kötelezettségvállalásokkal köszöntik az EFSz-ek II. országos kongresszusát A csallóközaranyosi igazgatósághoz tartozó állami gazdaságokban nagy az érdeklődés aziránt, hogy melyik gazdaság, melyik csoport és mely dolgozók érték el múlt évben a legjobb eredményeket a munkában, kik termeltek legtöbbet és legolcsóbban. Már alig várják, hogy a birtok számvevői koronában is kimutassák az eredményeket, amelyek tükörképet adnak a gazdálkodásról. Az állami gazdaság dolgozói már hasznát vették jó munkájuknak, mert januárban 336 000 korona prémiumot osztottak szét a dolgozók között. Ennek az összegnek nagy részét az állattenyésztésben dolgbzók kapták. Voltak olýan dolgozók is, akik 4 000—8 000 korona prémiumot"" kaptak. Nagy ötömet keltett az is a dolgozók között,' hogy az 1954-es évben kerületi méretben a második helyre kerültek és elhatározták, hogy az 1955-ös évben mindent megtesznek, hogy első helyre kerüljenek. Ezt az elhatározást tettek követték. A januári termelési értekezleten, ahol az 1955. évi termelési tervet tárgyalták meg, sok értékes kötelezettségvállalást tettek hazánk felszabadulása 10. évfordulójának és az EFSz-ek II. országos kongresszusának tiszteletére. A termelési értekezlet kiértékelése utáni megállapítás szerint 235 egyé. ni és 20 kollektív kötelezettségvállalás született 616.309 korona értékben. Figyelemreméltó pl. Várady Jánosnak és Vankó Rudolfnak, az aranyosi gazdaság sertéshizlalóinak kötelezettségvállalása, melynek alapján az idén terven felül 1 000—1 000 kg húst fognak termelni. Ugyanebben a gazdaságban a növénytermelő csoport

1 vállalta, hogy .terven felül 797 mázsa gabonát fog termelni. A párkányi gazdaság tehéngondozői közül Gyűlési Lajos, aki feleségével együtt 22 tehenet gondoz, kötelezettséget vállalt, nogy a tervezett tejmennyiségen felül 11563 liter tejet fog beadni a közellátásnak. Még sok ilyen kötelezettségvállalás bizonyítja, hogy az aranyosi állami gazdaság dolgozóinak kemény elhatározása az, hogy pártunk X. kongreszszusának határozatait valóra váltsák. Gögh Ferenc, Csallóközaranyos. Az ipolyszalkai egyénileg gazdálkodó földművesek körében Ipolyszalka a párkányi járás legtávolabbi részében, dombokkal koszorúzott völgyben fekszik. Autóbuszjárat köti össze a külvilággal. Éppen a falu közepén áll meg az autóbusz, mely bizony mindennap roskadásig megtelik a Párkányba járó, a tanulni vágyó fiatalokkal. Mint minden községnek, Szalkának is megvan a sajátossága. Lakosai szorgalmas emberek. Szeretik a földet, szeretik a szép lábas jószágot, meg aztán a jó bort sem vetik meg. A szalkaiáknak a sok szép és jó szokásuk mellett megvan az a tulajdonságuk is, hogy nehezen szakítanak a régível, s nehezen barátkoznak meg az újjal. Sokan azt mondják rájuk, nyakasak, kemények, mint a szálkái határ, mely csak szívós munka árán hajlandó bort vagy búzát teremni. Annál dúsabb azonban a legelő az erdővel koszorúzott dombok hátán. Évszázadok során ez a természeti körülmény kényszerítette a falu lakóit az állattenyésztésre. A község már évek óta arról híres, hogy a legkülönb tenyészállatok kerülnék íci onnan. Örülnek, ha idegent vezethetnek az istállójukba, és megmutathatják kincsüket, büszkeségüket, a szép állatállományt. Esténként, ha a szomszédok összeülnek egy pohár borocskára, bizony nem esik egyébről szó, mint a jószágról. Néhanéha szó esik a közös gazdálkodásról is. Azt ugyan elismerik, hogy közös erővel könnyebb a munka, de hogy közös legyen minden, ez már nem tud gyökeret verni a kemény fejekbe. Ezért a magatartásukért egyes járási vezetők, ha nem is hangoztatták, de titkolt ellenséget látták a szálkái földművesekben. Pedig hát a szálkái földművesek nem szolgáltak rá erre a megbélyegzésre. Igaz, volt eset, hogy egyik vagy másik kulák rontott a község hírnevén, de a legtöbb földműves eleget tett állampolgári kötelességének. Pártunk X. kongresszusának irányelveit a szálkái földművesek is magukévá tették. Mint hosszú éveken keresztül, ma is tenyészállatok nevelésével foglalkoznak, sőt arra is nagy súlyt helyeznek, hogy hízott állatokat adhassanak a közellátásnak. Környei Lajos szerint a szálkái földműves szégyenlené, ha rossz állatot kellene beadnia. Környei Lajos nyolchektáros gazda jelenleg a helyi nemzeti bizottság elnöke. Már ez a tisztség is arra kötelezi, hogy példát mutasson gazdatársainak. Beadási kötelezettségének a múlt évben is példásan eleget tett. — Hogy egy paraszt beadási kötelezettségét gond nélkül teljesíthesse és még terven felül is adhasson be áüatot, annak előfeltétele, hogy meg legyen a tervezett állatállománya. Az én istállómban pl. most is hét marha van, de már erre az évre is teljesítettem marhahús-beadásomat. Sőt terven felül három mázsát adtam be. Arra is vigyázok mindig, hogy jó húsban legyenek a beadásra szánt állatok. Tudja, ehhez érteni kell az embernek — folytatja mosolyogva. — Iparkodom az állatokat minél jobban felhizlalni, így kevesebb darabot kell beadni és a jó minőségű húsért sokkal több pénzt kapok. A párt X. kongresszusa után elhatározta, hogy ő is aktívan bekapcsolódik a nagy feladatok megvalósításába. Az idén már műtrágyát is használt, hogy minél nagyobb hektárhozamokat tudjon elérni. — Községünkben minden egyes földműves érzi Túrtunk és kormányunk segítségét. Még azelőtt egy évvel nem igen gondoltunk arra, hogy mi, egyénileg gazdálkodók is kapjunk gépi segítséget. Ma már egész más a helyzet. Községünk traktorokat, gazdasági gépeket kap, s egy traktorosbrigád jön a faluba, hogy megkönnyítse munkánkat. A szalkaiak ezt a hírt örömmel vették tudomásul, sőt tovább mentek. Környei Lajos pl. kötelezettséget vállalt, hogy az idén beadási kötelezettségét túlteljesíti, sőt egy tenyészállatot is átad az államnak. Ezen felül felhívtá a többi gazdát is, hogy beadási kötelezettségük túlteljesítésével járuljanak hozzá szocialista hazánk felvirágoztatásához. népünk ellátásához. Környei Lajos felhívása jó talajra talált a földművesek körében. Mindannyian érzik pártunk és kormányunk hathatós segítségét és szeretetüket kötelezettségvállalásokkal fejezik ki. Molnár Menyhért háromhektáros gazda is csatlakozott a kötelezettségvállalókhoz. Eddig még soha sem volt adósa senkinek, de különösen népi demokratikus rendszerünknek nem. Beadási kötelezettségét mindig határidő előtt teljesítette. Most is kijelentette qazdatársai füle hallatára, hogy ő az idén terven felül egy olyan marhát ad be, amelyet meg fognak csodálni. Farkas József 2,5 hektáros gazda sem hagyta magát lefőzni. Megsodorta kenderszínű bajuszát, majd így szólt: — Én pedig az idén két hízómarhát adok terven felül. Mégpedig a kettőnek 10 mázsát kell nyomni. A 60 év körüli Józsi bácsi a múlt évben is kitett magáért. Előíráson felül 615 kg marhahúst adott be. — S ha már az idén gépi segítséget is kapunk, ígérem, hogy 2.500 liter tejet adok terven felül. — folytatja tovább Farkas József — Nem kell már a teheneimet járommal csigázni. Több lesz a tej, több lesz a pénz. Farkas Józsefnek az istállójában olyan állatok vannak, hogy az ember pzeme megakad rajtuk. Különösen az egyik tehenére büszke. Ez a tehén a szeme fénye. Bizony nem is mindennapi dolog az, hogy még a vemhesség kilencedik hónapjában is tejet ad. így sorolhatnánk f eV még egy tucat földművest, akik hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára értékes kötelezettségvállalásokat tettek. A szálkái földműveseknek azonban kérésük is van. Szeretnék, ha hetyben meg tudnák venni a gazdálkodáshoz szükséges apróbb felszereléseket. Üzlet van a faluban, csak ott a hiba, hogy nincs benne az, amire szükségük van. Az elmúlt hetekben is 13 répavágó gépet rendeltek és az elosztóból 13 répareszelőt küldtek. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a szálkái egyénileg gazdálkodók kérésére, hogy amit vállaltak, sikeresen teljesíthessék. Az EFSz-ek II. országos kongresszusa — további lépés szövetkezeteink fejlődésében Az EFSz-ek járási konferenciáin megválasztott küldöttek már készen várják Prágába való utazásuk napját, február 18-át, amikor megkezdődik az EFSz-ek II. országos kongresszusa. Nagy jelentőségű esemény lesz ez a kongresszus szövetkezeteink életében. Ezek a napok nemcsak szövetkezeti falvaink részére jelentősek. Az egész ország Figyelme most a mezőgazdaságra irányul' Hazánk dolgozó népének egyik legfontosabb feladata jelenleg a mezőgazdasági termelés fellendítése. Már a kongresszus előtti napok megmutatták, hogy erre a nagy jelentőségű összejövetelre alaposan felkészültek szövetkezeteink s képviselőik, a kongresszusi küldöttek. Bátran mondhatjuk, ez a kongresszus újabb határkövet jelent a szövetkezeti mozgalom további fejlődésében. Mi jogosít fel bennünket a dolgok ilyen bátor leszögezésére? Ha vizsgáljuk a szövetkezetek múlt évi eredményeit, világosan látjuk a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit az egyéni gazdálkodással szemben. Ha összehasonlítjuk az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodók múlt évi eredményeit, szlovákiai méretben az alábbi eredményekhez jutunk. Szövetkezeteink terméseredményei búzából 1,42 mázsával, árpából 3,62 mázsával, cukorrépából pedig 59 mázsával jobbak, mint az egyénileg gazdálkodók átlagos hektárhozamai. Ez a különbség nemcsak a termésben, hanem az EFSz-tagok és az egyénileg dolgozó parasztok jövedelmén is megmutatkozik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint- e két összehasonlítás: Míg Chovanec János diószegi egyénileg dolgozó paraszt múlt évi jövedelme összesen 11 176 korona, addig a Diószegtől nem meszsze lévő Hodyba Hupka József szövs kezeti tag múlt esztendei jövedelme csaknem 19 000 koronát tesz ki. Sokat ígérő dolog az is, hogy Szövetkezeteink jövedelmezősége évről évre javul. Kiváltképp az idei zárszámadások eredményei minden szónál ékesebben bizonyítják az EFSz-ek állandó fejlődését. Az érsekújvári járásbeli csehi szövetkezetben "ötven százalékos előlegfizetés mellett az 1953-as évet egy koronás jutalomkifizetéssel zárták. Az idei zárszámadás után részesedésképpen minden egyes tag munkaegységei arányában 6 koronát kapott. A komáromi járás szövetkezeteiben tavaly a munkaegységek értéke a természetbeni járandóság nélkül 9,90 korona volt, ebben az évben átlag 15 korona a munkaegység értéke. A kassai kerület szövetkezeteiben az idei zárszámadások alkalmával február első hetéig részesedésképpen csaknem 14 millió, a nyitrai kerületben több mint 30 millió koronát osztottak ki a szövetkezeti tagoknak. Ez hozzávetőleges számítás szerint egy harmaddal több, mint az előző* években kifizetett összeg. A kongresszusra való előkészületek első feladata az volt, hogy a jól gazdálkodó EFSz-ek példájára a gyengébben gazdálkodá szövetkezetekben is megteremtsék az alapfeltételeket a gyors fellendülésre, a tagok anyagi és kulturális életszínvonalának emelésére. A jövőben úgy kell megszervezni a munkákat, úgy kell elkészíteni a pénzügyi és termelési tervet, hogy a munkaegységekre járó jutalommal a tagok meg legyenek elégedve. Felvetődik a kérdés, vajon szövetkezeteinkben megvalósították-e mindezt. Túinyomórészben igen. Bátran elmondhatjuk, hogy sokat tettek az állattenyésztés és a növénytermelés fellendítésére a tagok jutalmazásénak megjavítása érdekében. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy több mint 600 szövetkezet elhatározta, hogy az állattenyésztésben dolgozókat a haszonhozam szerint fogják jutalmazni A kongresszusi anyag megvitatása után ugyancsak több mint 600 szövetkezetben bevezetik a terven felül termelt terményekért a pótjutalmazást. Ez az elhatározás annál nagyobb horderejű, mivel az 1954-es évben csupán 89 EFSz-ben fizettek pótjutalmat a terméshozamok túlteljesítéséért és 49 szövetkezetben az állattenyésztési termelés túlteljesítéséért. Eddig csaknem 400 EFSz-ben alakítottak takarmányozó csoportot, melynek feladata: egész évben biztosítani az állatállomány részére a szükséges takarmányalapot. Nagyra kell értékelnünk azt is, hogy a kongresszusi előkészületekkel egyidóben Szlovákia csaknem minden egységes földmüvesszövetkezete elkészítette a hároméves fejlesztési tervet. Természetesen ezek az eredmények még nem jogosítanak fel bennünket arra, hogy csukott szemmel menjünk el a hibák mellett. Sok helyen még nem készítették el az évi termelési és pénzügyi tervet. Ez nagy hiba, mert már küszöbön állnak a tavaszi munkák, ami annyit jelent, hogy amint az idő engedi, meg kell kezdeni a tavasziak vetését. Február 10-ig csak 787 egész évi termelési terv készült el, ami azt bizonyítja, hogy több mint 600 EFSz-ben ezt a fontos munkát még nem végezték el. Ezek szerint igen sürgős feladat előtt állnak azok a szövetkezet k, amelyek elhanyagolták a terv elkészítését. Az egész évi termelési tervek minél j rövidebb időn belül való elkészítése mellett további feladat áll az EFSz-ek előtt: a tervezett feladatok teljesítése, illetve túlteljesítése. Ettől függ, hogy meg tudjuk-e valósítani a pótjutalmazást. Szlovákia szövetkezeteinek kb. a fele még mindig nem döntött a pótjutalmazás mellett. Pedig a múlt esztendő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a helyes jutalmazás elve, a pótjutalmazás bevezetése nagyban hozzájárul a munkafegyelem megszilárdításához és a nagyobb eredmények eléréséhez. Erről sokat tudnának beszélni pl. az udvardi szövetkezet tagjai, akik a múlt évben a terven felül termelt termésekért szép pótjutalmat is kaptak. A múlt évben sok nehézséggel küzdöttek az udvardi szövetkezetesek. Állítólag kevés volt a tpunkaerő s ezért a kapásnövények ápolási munkáit elhanyagolták. Ez azután megmutatkozott a kapások gyenge terméshozamában. Kukoricából pl. 22 mázsás terméshozamot értek el hektáronként. Az 1954-es évben a kukoricaföldet a kapálástól egészen a betakarításig felosztották a tagok között. Minden tag felelős volt a tervezett hektárhozam kitermeléséért és előre tudta, ha túlteljesíti a tervet, pótjutalmazásbén részesül. S az eredmény? Megszűnt a*^ állítólagos munkaerőhiány és hektáronként csaknem 40 mázsás termést értek el. Szükséges tehát, hogy a követelményeknek megfelelően szervezzük meg a munkát, egyre nagyobb' mértékben terjesszük a • szocialista munkaversenyt, az egyéni és párosversenyt, illetve a szövetkezetek közötti versenyt, alkalmazzuk a haladó munkamódszereket, jól felkészülve induljunk a tavaszi munkákba, hogy teljesíthessük a CsKP X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányuló határozatait. Ötezer kiló húst adnak terven felül Ha betekintünk a kóhídgyarmati földművesek udvarába, azt látjuk, hogy gondosan készítik a mezőgazdasági szerszámokat a tavaszi munkákhoz. Az egyik udvarban a vetőgépet olajozzák, a másikban hengert készítenek, a harmadikban a boronát javítják s mondhatnók, hogy minden udvarban lázasan folyik a munka, a gazdasági eszközök mielőbbi rendbehozásáért. A kőhídgyarmatiak a napokban gyűlést tartottak, ahol megbeszélték a múlt év eredményeit, hibáit és eltervezték, mit tesznek ebben az évben. Cserge elvtárs, a HNB titkára ismertette az 1954. évben elért eredményeket. Elmondta, hogy az 1954. évben a gazdasági termékek hektárhozamát a szövetkezet 21,5 százalékkal növelte az 1953. évvel szemben. Azok az egyénileg gazdálkodók is, akik idejében vetettek és műtrágyát használtak, szintén növelni tudták a hektárhozamokat. A befektetés meghozta a hasznot, ugyanis a község beadási kötelezettségének száz százalékban eleget tett, míg 1953-ban csak 63 százalékra. 1954-ben több mint 100 családnak volt ölésre szánt sertése, míg 1953-ban csak 35-en öltek a faluban. Az 1955. évben is nagy remennyel indul Kőhídgyarmat lakossága. Elhatározták, hogv ötezer kilogramm sertéshúst adnak be terven felül. Idáig tizennyolcan kötöttek hízlalási szerződést 35 sertés terven felüli beadására, tizenhármán pedig 6000 kg marhahúst adnak be terven felül. — Nem megvetendő az ilyen szerződés — mondja Németh Imre. Van öt malacom, abból egyet beadok, egy marad nekem, háromra pedig szerződést kötöttem. Egy darabra két mázsa szemestakarmányt adnak, az háromnál hat mázsa és ha felhizlalom őket 130 kilósokra, az öszszesen 450 kilogramm. A 450 kg-ot 16 koronájával eladom, ez 7200 koronát jövedelmez. Ezzel a pénzzel pedig már lehet valamit kezdeni, megjavíttatom a házat, a gyerekeknek vehetek szebb ruhát stb. Ugyanakkor a dolgozók asztalára 450 kg-al több hús kerül. így gondolkozik Czakó József, Kala Károly és minden olyan paraszt, aki szerződést kötött. K. Ü,