Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)
1955-01-28 / 24. szám, péntek
6 m szo 1955. ia-nuár 28. /r CSOKONAI KORA ES JOVOJE Hm ^ g g ajWjL zázötven év előtt, fiataÜMi^í Ion, 32 éves korában, árva elhagyatottságban, kiégve, kisajtolva, kiábrándulva halt meg Csokonai Vitéz Mihály: „Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!" Nem így gondolta a véget. Dévajkodó diák volt és maradt, lanykacsintó, borissza magyar, figurázó, ugrató tréfacimbora, disznótórok hőse, vaskos röhejek elsü Kije ... Nem így gondolta a véget! Az indulásnál Kazinczy Ferenc bábázta: „ideái nemesek és nem földszint csúszók. Ez pedig maga is poézist teszen". A bécsi Magyar Hírmondó örvendező figyelmeztetéssel jósolja: „Ebből olyan poétája lesz a hazának, hogy szép és kényes gusztusú tudósainknak sem kell a szépségekért idegen nyelvek között keresgélni. Őneki fenséges esze van, amely egyszersmind szép, kies és magához vonzó". Filozófiai műveltsége, esztétikai .tanulmányai messze kora fölé emelték. Ady „az okvetlenül legelső modern magyarnak és intellektuálisnak" tartja. És mit és kit vonzott magához e modern magyar intellek-, tuális? Csikóbőrös kulacsocskáján, vigasztalóján kívül, csak szegénységet, hajszoltságot, alázkodást és aláztatást. Rhédei Lajos cs. és kir. kamarás feleségénék temetésére még megírja halhatatlan Halotti versét, a honoráriumot azonban mint utolsó megaláztatást köszöni meg: „Alázatosan köszönöm mégis Nagyságodnak, mint versifikátor, és mint a halotti pompára dolgozott egyéb kézművesek". Micsoda kezdet és micsoda vég! „Átkozom az én időmet, hogy meg kell magamban fojtanom a sóhajtozó csuklásokat. Öh vajha a következendő kor megtudhatná és megesmérhetné, hogy én nem saját hibám miatt nem lehettem azzá, amit óhajtottam, hanem ily okok miatt". Az okok öszszegező neve: a rendi Magyarország haladást gátló idöszerűtlensége és nevetségig konok merevedettsége, az, amit a korabeli írók hosszú dísztelen tespedésnek, a nemzeti élet lelketlen aléltságának neveztek. Ez a magyar mizéria költőre vetítve, Csokonai sorsában nyilvánítja ki rontó és gyilkoló hatását, nyomorúságát. „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon", vonja le a végkövetkeztetést Csokonai, Tempefői című szatírájában. A nemesi világ kócsagtollat igazolja magyarságát. A kucsmaforgó két kócsagtolla mindent pótol, de semmit sem tartalmaz. A kócsag a költőnek panaszkodik, hogy „a mai magyarok mostani hazafiúságok és magyarságok az ő tavaikba, a mi fejünkön terem". A lehetetlenség megállapítása és kigúnyolása, Csokonai első írói tette. Másik állatbeszélgetésében ugyanakkor máig érően mondathatja a máhekkel: „nem szabad a közönséget (közösséget) megcsalni, melynek minden tagjai a közhaszonra fáradoznak, hogy annak idején a közjóból eljenekV. Közhaszon, közjóiét: e kor legféltettebb szavai! A francia forradalom árnyékában a nemesi világ válságos napokat él. II. József halála után egy pillanatra fellélegzik, Abauj megye feliratában reméli, hogy az üj király belátja: „minden újítás reá nézve haszontalan, reánk káros", de a változás lehetősége, a jobbágylázadás réme tovább kísért és Belső Szolnokmegye megparancsolja a szolgabíráknak és biztosoknak, „hogy gyakran cirkáljanak és vigyázzanak a köXnep indulatjaira és beszédgyeire, cselekedéseikre". A Martinovics-összeesküvés után „az elvek kiirtása végett foganatba vett rettegtető árrendszer" az ép sarjadozó irodalmi életet megakasztotta. „Visszabuktunk az éjszakába", sóhajt fel Csokonai. Költő, ki végignézte, végigszenvedte és magába nyelte a vérmezei nyakazást, ez antijakobinusi világban eleve elveszettnek rendeltetett. Csokonai a rögeszme makacsságával mégis csak költő akar lenni és semmi mas: ő az első magyar, aki mint költő akar élni és ebből megélni! Igyekez3te csak kudarcba fulladhat: a magyar nemesi világ süketen fordult el a költőtől. Hiába alázkodik, udvarol, hiába utazik fel Pozsonyba az országgyűlésre, a diétára, versei nem fogynak. „Múzsa! megszűnt a diéta: Szűnni kell már néked is. Tán ha a magyar poéta Nyér jutalmat — nyersz te is." oéta nép a magyar! Költői élik és éltetik a legjoboan, mondjuk ma. Általuk és velük a nemzet egyeteme nyer. A nemesi világnak nem keilett poéta, csak a keresztelők, na'otti búcsúztatók vcrs.fikatora és disznótorok rímkovácsa. Poéta és rendi Magyarország nem tükrözhették egymást kölcsönösén és gazdagítón. A költő a kultúra követe, de a nemesi világ a művelődés barbárja, még a könyvtáraikban, „a szent Múzsáknak rakott egy-két templomban se lakott s lakik egyéb egérnél". A könyvek lapjait tidibusznak használják, vagy kártyacsomagoMsra, a Tempefőiben a rendfőnök, a „gvárdián" tűzijátékra pocsékolja ol a magyar irodalmi müveket. Agár-'erseny, kopótenyészet e társadalom legizgatóbb ambíciója: „A tanultak éhen fáradoznak a nemzet dicsősége mellett, a hazájuk vesztett olasz koppókupecek bársonybugyogóban járnak". Nem csoda, ha „sok szegény legénynek megcsökken szándéka, s közfényű gyertyáját elrejti a véka". A költő e viszonylatban „az ország szegénye". És ez az ország szegénye mindent lát és tud. A nemesi gőg nem átallja, hogy donációkért és ordókért hétrét görnyedjen Bécs felé. Ez a nemesi világ latinizál és germanizál, de ugyanakkor szabotálja a nyelvújítást is. Csokonai gúnyja itt telibe talál: „beérik azzal az egy néhány szkita szóval, amit kacagányos apáink lóháton hoztak ki Európába. Csak tudni való dolog, hogy nekünk gondolkodásunkban több ideánk van, mint a dentumogereknek". A rendi kiváltság emberei hol a begyepesedettség példái, hol a külföld-majmolás üresfejű bábjai. Csokonai rájuk cserdít: „Külföldi ruhájukat levetkezzék, idegen hanglejtéseket megszelídítsék, és még ;a legutolsó magyar jobbágy fülének is botránkozást ne csináljanak". Csokonai, a magyar költő, végső jogon és elkötelezetten a jobbágyhoz apellál: ország szegénye hazatalált. A magyar nyelvvel való törődés nem a költő házi ügye: országos ügy ez, melynek erőssége, alapja: a nép! A jobbágy- és nyelvvédelem ügye elválaszthatatlan egymástól: csak e kettős egyközösségben érlelődhet a nép történelemmé, mely' alap és felsőfok egyben. A literátorokat a nyelv forrásához és fenntartójához utasítja: „Keressétek fel a rabotázó együgyű magyart". Csokonai, a Rousseai-tanítvány ismeri a robot népének keservét és tudja az okát: „Az enyim, a tied mennyi lármát szüle, Miolta a miénk nevezet elűle". A magántulajdon kora előtt a föld- és pénzuzsora ismeretlen volt: „Nem bújt el a fösvény több embertársától. Hogy ment legyen pénze a haramiától, Akit tán tolvajjái a tolvaj világ tett, „mert gonosz erkölccsel senki sem született". Kevély uraság sem diktált még törvényt a szolgaságnak, hogy „rozskenyérből is karácsönyja legyen, Hogy az úr tortátát és pástétomot egyen". A rokoko-világ Rousseau természeti igazságait pásztoridillé cukrozta. Csokonai nem lehetett álruhás főúri társasjátékok furulyása. A költő, az ország szegénye, a szegénység szeméKULTÚRHÍREK 1954. ÉVI GYERMEKMESEPÄLYÄZAX. Az iskolaügyi megbízotti hivatal állandó pályázatot hirdetett a legjobb gyermekkönyvre, illusztrációkra és fordításokra. Az 1954. évi díjat most osztották ki. Mária Marťáková Rázusová II. díjat kapott, „Mesék Jánosikról" című művéért. III. díjat kapott Mária Ďurčiková „Mese a télapóról" és Mária Hestová „Mesék az erdészlakból" című könyveikért. SZAMUIL MARSAK szovjet költő és fordító Skóciában tartózkodik. Marsak, aki Burns, a legnagyobb skót költő müveit fordította orosz nyelvre, felkereste Allowayban azt a házat amelyben Burns élt. ! | PRÁGÁBAN VÉGET ÉRT a Csehszlovák Zeneszerzők Szövetségének értekezlete. A szövetség tevékenységéről Vaclav Dobiás államdíjjal és nemzetközi Béke-díjjal kitüntetett zeneszerző számolt be. A mai szlovák zenéről Suchoň államdíjas professzor tartott előadást. „MI MÁR VALAHOL TALÁLKOZTUNK" a címe egyik új szovjet filmnek, amely rövidesen bemutatásra kerül filmszínházainkban. A szatirikus komédia nevetségessé teszi a bürokratizmust, udvariatlanságot, lustaságot és egyéb hasonló rossz tulajdonságokat. vei nézte, látta a természetet. Az esztendő négy szakasza e világban csak bajt hoz. A tavaszi rossz a nyártól reméli mulasztását, amikor pedig az ősz is megcsalja, hiába mehekül a télbe: ez pofozza csak istenigazában és így újra a tavasz lesz a remény fagyasztója. Vigasztalan körforgás a robotos élete: „A ht'sszú napnak terhétől, A munka keménységétől Csigázódik életünk, Mégis mindezért végtére Mi a szegény ember bére? Aggunk, s kiig ehetünk." Az ősz se különb: „Bent ásítok, kint meg ázom. Bent didergek, kint meg fázom: Szomorú ősz! haj! haj! haj! Benn is baj most, kinn is baj" A télre már csak könyörgés jut: „Ne dúld fel minden kedvünket, Enyhítsd megunt életünket. Bocsásd hozzánk a tavaszt, Szívszakadva várjuk azt! A nemesi világ élete ugyanakkor csupa farsang. Farsangi eposzában, a Dorottyában, a komikus álarca alatt, „nemzeti dolgokat" kívánt írni, „hog'y némely nemzeti visszaéléseket inkább megróhassak", de e somogyi hejehuja igazsága máshol csattan. A nép anyagi és kulturális elhanyagoltsága egyszerre dacos kérdéssé magasodik: Hát csak sertest nevelt-é Itt a makk s haraszt? Hát csak kanásznak termett A aomogysági paraszt? A nép elbitangoltsága, művelődéstől, megváltástól való elütöttsége, „hol a magyar lelkek megvetve heverének", lélekfájdító szomorú sors: Ôh nem fáj-é a szíve Minden magyarnak, Hogy a magyar fiakkal Gondolni nem akarnak? f, költő tiszte: a nemzeté' törődés. De ki törődik a költővel? A rendiség haszonélvezeti uralma a nép- és költősorvasztásban jóvátehetetlen törtéIh/eFy a* n2,mi bünn é keményedik: ^•megközelíthetetlen! Amikor debre -eni utolsó szegénységében még az anyai ház egy része is leég feje fölött, Csokonai mecénást-hívő levelében ezt olvassuk: „Éppen a rózsák nyíltak, mikor a kertecskémen a lobogó lángok keresztülrohantak .. . s az a kis fülemüle, mely a kis zöld hajléknak minden éjjel koncertet adott, őrjöngve repült el bátorságosabb erdei vidékekre". Csokonai végzetesen költő, hü önmagához és ilyen viszonylatban: első és korában egyedülálló és egyedülvaló. Rózsák és fülemüle: ennyi a tűzvész szépértelme. A rózsákat sajnálja és a fülemülét irigyli, aki bátorságosabb vidékre menekülhet. Csokonai nem menekülhetett. Költő nem menekül: népe és kora foglya, vállalója. Csak így lehet népe és kora bajainak mondója, névadója és így — mulasztója. Költő nem menekülhet: jelenében, adottságában él és létezik tovább, ha igaz volt és hűséges. Igaz költő így lesz mindig és mindenütt jelenvaló, jövőttudó. Áll a posztján, es a jövő érte jön, felváltja, magához öleli: „írok a boldogabb maradéknak, írok a huszadik vagy huszonegyedik századnak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi lesz". Csokonai a magyar költészet emberszabadító hangjának első addtovábbja. Ady hozzá nyúl vissza: „Csokonai Vitéz Mihály unokájának érzem és tudom magam: veszettül európaiatlan magyarnak, aki kacagtató fanatizmussal él-hal Európáért". Csokonai az általa óhajtozott „emberi századok" első magyar stafétája volt, aki tudta, hogy e századok legemberibb éke és tette: a béke. „Csak közel hozzám ne dörögjön ágyú, Hogy barátimnak fecsegésit értsem, Csak piciny lantom cicorázzon: adieu Trombita-dobszó! Adieu háború!; ez a költői stafétafutás végértelme. Ma az emberi századok utolsó ( akadálya '•előtr állunk: a háború réme még nincs elriasztva. Él, virul és fenyeget, mert éltetik, uszítják és hizlalják. A békét akarod? Döntsd a tőkét, döntsd a háborút, hogy nyugtatón, beteljesülten bólintson feléd Csokonai Vitéz Mihály: „Nézd. a nép mint örvendez, Óh mit nem tesz a békesség?" Fábry Zoltán Téli versenyekkei kezdődik az I. Országos Spartakiád Az I. Országos Spartakiád téli versenyeire az Ostravában lebonyolításra kerülő műkorcsolyázó bajnokságok után a Magas-Tátrában kerül sor, ahol február 6-a és 20-a között tartják meg köztársaságunk sí-, szán- és bobba jriokságait. Az I. Országos Spartakiád téli versenyeinek bevezetőjeképpen megtartják Köztársaságunk Bajnokságát a sízők távfutásában. Ebben a részvevő felderítő csoportok a szovjet sísport mintájára, január 21-én rajtolnak Ještedból. A tíztagú csoport, amelyhez még a hegymászók, az önkéntes mentők, a Testnevelési é.s Sport-főiskola növendékei is csatlakoznak, a Krkonoše, Jeseniky, Beskidek, Kis- és Nagy-Fátra, a Liptói Tátra, gerincein át a Magas-Tátrában lévő Sztálin-csúcsot érik el és február 6-án a síbajnokságok megnyitásakor érnek célba Tatra Lomnicon, amely a síbajnokságoknak központja lesz. Sízőink valamennyi kategóriája indul a köztársasági bajnokságok 25 számában. Szánkósportolóink nyolc számban találkoznak, bobversenyzöink pedig két versenyszámban mérkőznek, mégpedig a két- és négyüléses bobversenyben. A legjobb versenyző a 15 km-es férfi sífutó-versenyen indul. Erre a versenyszámra idáig már 75 sportoló nevezett be. Az utánpótlás 10 km-es sífutásában 70 versenyző szerepel, a férfiak 30 km-es versenyében 60 a versenyzők száma. Megrendezésre kerülnek még a férfi síugrás, férfi lesíklás, az óriás lesíklás és az utánpótlás 5 km-es yersenyszáma is, amelyben ötvenen indulnak. A kéthétig tartó vetélkedés gondos szervezést igényel és gondoskodni kell a kellő technikai berendezésekről a versenyszámok gyors lefolytatása végett. Az előkészítő bizottság dolgozói, akiknek száma eléggé tetemes, már hónapokkal ezelőtt szorgalmasan készültek ezekre a nagy versenyekre és atra törekednek, hogy soraikat mind jobb és jobb szakemberekkel bővítsék és megsokszorozzák. így elérték azt, hogy ma már 200' funkcionárius szervezi az I. Országos Téli Spartakiádot, akik technikai, rendezési, közlekedési, propagációs, egészségügyi, elszállásolási és összeköttetési szempontból biztosítják a sikert. Ehhez hozzá kell még számítani a hegymászókat és hegymászói mentöszoloálatba beosztott önfeláldozó és tettrekész dolgozókat, akik szintén tetemesen hozzájárulnak e magasztos cél megvalósításához. Jégkorongválogaiottunk edzőmérkőzésekkel készül a VB-re A csehszlovák jégkorongozók, akik részt vesznek a világbajnokságon, elindulásuk előtt néhány napot Špindlerov Mlynben töltenek, ahol könnyebb edzésekkel készülnek a rájuk váró fontos küzdelmekre. Február 11-én este Prágában, még egy előkészítő mérkőzést játszanak a svéd Laxant csapatával. A február 13-ára tervbevett francia találkozó elmarad, ellenben a franciák ellenfele a Levíčatá csapata lesz. Február 18-án a csehszlovák válogatott jégkorongegyüttes a holland HHYC klubcsapattal találkozik Prígában. A kanadaiakkal lekötött mérkőzés megvalósulása még nem egészen biztos, mert válogatott csapatunk Nyugat-Németországban február 21-én mérkőzést játszik, hogy játékosaink megszokják a pályát és a környezetet. így hát a február 22— 24-ig tervezett Kanada elleni mérkőzés időpontja még nem végleges. Az edzői kar központi szakosztálya a következő jégkorongjátékosokat jelölte ki az elkövetkezendő világbajnokságra: — Kapusok: Hanzl, Jendek, Kolouch, — védőjátékosok: Gut, Bacílek, V. Bubník, Lidral, Kaszper, Nový. — Csatárok: VI. Bubník, Bartoň, Danda, Hajšman, Sedlák, Pantuček, Starší, Zábrodský, Charouzd, Návrat, Prošek, Vaňek, Vidlák. A keretben esetleges változásokat eszközölnek majd. A Krefeldi Eislaufverein jégkorongísapata a Szovjetunióból való visszatérése után két mérkőzést játszik hazánkban. Az említett csapat a Preussen Krefeld néhány játékosával megerősítve veszi fel a küzdelmet jégkorongcsapatunk legjobb képviselőivel. Kedden, február 1-én Prágában játszszo le az első találkozót a csehszlovák válogatott ellen, szerdán, február 2-án Kolinban a Spartak ellen játszik a nyugatnémet csapat. A keddi mérkőzésre csapatunk így áll fel: Hanzl, Jendek, — Gut, Bacílek, V. Bubník, Kaszper, Nový, — VI. Bubník, Bartoň, Danda, — Starší, Zábrodský, Charouzd, — Hajšman, Pantuček, Vidlák, Návrat, Prošek. Sporthíradó A Középeurópai Labdarúgó Kupa ügyében Bécsbe összehívott értekezletet január végéről február végére halasztották, mert így Csehszlovákia, Olaszország, Svájc, Ausztria és Magyarország képviselői megbeszéléseik után rögtöri részt vehetnek az európai labdarúgó egyesülés március elejére összehívott naggyűlésen ugyancsak az osztrák fővárosban. A szovjet atlétika magas színvonalát elismerő meghívás érkezett Moszkvába: a francia atlétikai szövetség örömmel venné, ha az immár hagyományosnak nevezhető téli fedett-pálya idény bármelyik versenyén részt vennének a szovjet versenyzők. A franciák meghívásukban hangsúlyozzák, hogy részvételüket a szovjet atléták lényegesen emelnék a nemzetközi versenyek színvonalát. Az osztrák atlétikai szövetség elhatározta, hogy 5 férfi és 5 női atlétából álló keretet jelöl ki s ebből válogatja majd a Melbournebe kiküldendő versenyzőket. Egyetlen atléta kiküldése ugyanis 70.000 schilling költséggel jár. A tornatermekben szorgalmasan készülnek az I. Országos Spartskiádra 0J SZO" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős Lórincz Gyula főszerkesztő. Szerkesztőség Bratislava. Jesenského 8—10, telefon. 347-16 352-10. Kiadóhivatal: Bratislava, Corkého 8. telefon: 337-28. Előfizetési dlj havonta Kös 6.60 Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. Megrendelhető minden postahivatalA-60041 "ál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata. Bratislava.
