Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-12 / 10. szám, szerda

6 UJSZ0 1&55. január 12. Téli látogatás a rozsnyói traktorállomáson Három éve jártam utoljára a rozsnyói traktorosok birodalmában. Nem is igen találó rá ez a jellem­zés. mert akkor még igen kicsi volt birodalmuk. Csak egy öreg, omladozó épület állt rendelkezésükre, melynek egyik szögletében helyezték el az irodákat s másik felében egy keskeny, sötét „szerelőműhely­nek" nevezett helyiségben javították a traktorokat, araiógépeket, ekéket. A cséplőgépeket pedig csaknem a szabad ég alatt kellett lavítaniok. Szűkiben álltak akkor alkatrészeknek is. A traktorosok, a szerelök túlnyomó többsége idősebb emberekből, vagy 17— 18 éves ifjakból állt. (Ezzel nem azt akarom mon­dani. hogy az idősebb emberek nem álltak helyt be­csülettel minden munkaszakaszon.' Sőt. Tisztelet és becsület illeti azokat, akik a kezdet kezdetén minden nehézség árán is állták a sarat, dolgoztak, igyekez­tek s jórészt az ő érdemük is, hogy ma ilyen a traktor állomás, 'amilyen). JRöpke három év alatt Három esztendő nem hosszú idő. mégis igen sokat változott három év alatt a rozsnyói traktorállomás képe. Tágas, nagyablakos, központi fűtéssel ellátott modern szerelőműhelyek épül­tek a régi mellé. Hatalmas, modern ez a traktorállomás. Az egyik legnagyobb műhelyben javítják a, traktorokat. A másik részen az aratógépeket, cséplő­gépeket. Külön helyiséget kaptak az asztalosok. Itt rendezték be a műhelyt, amelyben gyalugép, körfűrész és egyéb famegmunkáló gép látható. Milyen nagy dologra képes az emberi erő, az aka­rat! Három év alatt olyan naggyá nőtt a traktorállomás, hogy túlzás nélkül mondhatjuk, távolról úgy fest, mint egy kis ipartelep. De nem csupán az épületek, meg a sok-sok új gép vál­toztatta meg a traktorállomás életét. Ottjártamkor, észrevettem, hogy az emberek is sokat változtak a három év alatt. S ha alakra, termetre csak ugyan­olyanok mint három évvel ezelőtt, má­sok készségben, más a gondolkozás­módjuk, a nép tulajdonához, a géphez való viszonyuk. Áldot t jó szersz ám a jó gép Menjünk hát műhelyről műhelyre, győződjünk meg arról, hogy a derék ifjú szerelők hogyan dolgoznak, milyen lelkiismeretesen javítják a traktorokat! ekéket, boronákat, vetőgépeket. Mert majd a tavaszi munkák dandárjában, meg az aratásban kell ám a jó traktor A múlt évben sok traktor volt üzem­képtelen. Részben emiatt nem tudták n tervet határidőre teljesíteni. így hát a jövőben feltétlenül jól meg kell „gyó­gyítani" a „beteg" gépeket. Olyan a ja­vítóműhely a gépnek, mint az ember­nek a szanatórium és a gépnek éppen úgy kell a szerelő hozzáértő jó mun­kája, mint a betegnek az orvos segítő keze. Ha nem javítják meg rendesen, egész esztendőn át „beteges" lesz. Nem dolgozhat, pedig ez nagy baj! Hisz minden traktoros tudja, milyen áldott jő szerszám a jó gép. Lehet keresni vele. De lehet ám! • Kérdezzük csak meg Temesi Lajos­tól, milyen hűséges társa a traktor. Egész esztendőben jól, üzemzavar nél­kül dolgozott. Szép pénzt keresett. Több mint 1.400 korona havi átlagot számíthatunk, de volt olyan „gazdag" hónap, amikor 1.700 koronát kapott. Vele egy sorba állíthatjuk Krúzs And­rást is. Aki pedig nem gondozta, csak hajtotta a traktort nap-nap után, an­nak bizony megcsappant a fizetési Hisz a rosszul kezelt gép csaknem min­den nap a szerelőműhelyben vesztegelt a nagy munkák idején. Lipcsei János az ilyenek közé tartozik. (Január 1-tôl ugyan már nem dolgozik itt.) Traktora minden második nap rossz volt. Igv aztán nem csoda, ha egy hónapban alig keresett 200 koronát. Hát ilyen trak­toros nem való a rozsnyói traktorosok közé. A „traktorsz anatóriu mba n" A „gépszanatórium", a nagy szerelő­műhely a legforgalmasabb hely. Nagy Lajos, a mester középen egy spanyol­fallal elrekesztett nagy üvegablakos szobácskában ül. Olyan emelvényszerű valami ez. hogy minden oldalról jó át­tekintése legyen a műhely munkájáról. Mert hát nem olyan akárhogyan megy most a javítás, mint az előző években. Az idén már csoportos módszerre! ja­vítják a gépeket. Ezt pedig jói kell irányítani, mert igen fontos, hogy min­den egyes csoportnak állandóan meg­szakítás nélkül legyen munkája. És nem éppen kis dolog minden egyes traktort teljesen, annyira szétszedni, amennyire csak szétszedhető. Tizenegy úgynevezett állomáson megy keresztül egy traktor, míg végre az utolsó simítások után olyan, mintha vadonatúj volna, mintha csak órákkal ezelőtt hagyta volna el a gyárat. Lássuk hát röviden, milyen is a cso­portos módszer. Először a gépeket megtisztítják. Utána szétszedik. A har­madik állomás: óriási katlanokban for­ró vízben kifőzik az alkatrészeket hogy a finom alkatrészeket az olajtól és egyéb tisztátalanságtól megszabadít­sák. Ezután következik a műszaki el­lenőrzés. Itt állapítják meg, melyik al­katrész használható továbbra is, melyi­ket kell újjal kicserélni. Majd így to­vább kerül minden alkatrész a meg­felelő csoporthoz, végül pedig, miután újra összeszerelték a traktort, s ha az ellenőrző, illetve átvevő bizottság al­kalmasnak találta, — kiengedik a mű­helyből. Tettrekész, jó szake mberek így leírva ez egész egyszerűnek tű­nik. Ha nem is annyira bonyolult a dolog, mégis nagy hozzáértés és kiváló szaktudás kell ahhoz, hogy minden munka szépen sorjába menjen. Nincs is hiba ezen a téren a rozsnyói trak­torállomáson. Már az előbbiekben emlí­tettem, hogy csupa tettrekész, dolgos fiatal munkálkodik itt. Ezek között azonban akad egy-két korosabb mester is. No, de ők sem maradnak cl a fia­talok mögött A kovácsmester, Körösi Bálint már közelebb jár a hetvenhez mint a hatvanhoz, de azért még ügye­sen mozog. Fiatal szaktársaival, Istók Lászlóval és Známec Lajossal jól meg­értik egymást. Mert hát Körösi bácsi sem akar sereghajtó lenni csoportjával. Ahogyan mondotta, nem volna egyet­len egy nyugodt perce sem, ha a ková­csok miatt valamely részleg lemaradna. K ezért ném tudnák teljesíteni a javí­tási tervet. A nagy szerelőműhely lelke, Irányító­ja Ivanyec István vezető-géptechnikus. Mindenki kedveli őt a műhelyben, tgaz, ilyen embereket igazán kedvelni kell, hisz csupa ész, csupa ügyesség. Ha ar­ról van szó, hogy nincs fűtő, íűti a nagy kazánt, ha kell, a katlan előtt áll, s főzi, forgatja az alkatrészeket. Ami talán a legfontosabb, tanácsokat ad, segít a kevesebb gyakorlattal rendel­kező javítólakatosoknak. Azt mondjak róla „született szakember." Sándor István a műhely legöregebb javítója. Nem korára értve — hisz nem lehet több mint harmincéves — ha­nem már ő a kezdet kezdetén itt dol­gozott. Többen mondták, maga a veze­tő-géptechnikus is, — hogy ő a leg­ügyesebb szerelők egyike. Bányász Zoltán, az üzemi bizottság elnöke szintén itt foglalatoskodik a műhelyben. Van azonkívül ugyan egyéb gondja is, de emellett a javító-szerelő munkát sem hanyagolja el. Bradács László a fiatal normázó. Legtöbbnyire ő is a szerelők között van. Magyarázza, hogy mennyivel jobb, gaz­daságosabb a csoportos javítási mód­szer. A szerelők helyeslik. Persze egye­sek szeretnék megcáfolni, (már olya­nok, akik munka nélkül akarnak sok pénzt keresni) ebbeni állításában. Ez egyrészt azért van, mert a múlt évben — így mondotta el Ivanyec elvtárs — voltak olyan lelkiismeretlen emberek — mivel nem csoportos módszert el ja­vították a gépeket — akik csak úgy­szólván „megmosták" a traktorok kül­sejét, azonban a munkateljesítményt ellenőrző ívre rávezették: „gyűrűzés, új főtengelyt tettünk be. átnéztük a dif­ferrenciát stb." Persze az alkatrészeket nem javították meg, így azután olyan szerelő is volt, aki egyedül egy nap, alatt megjavított egy traktort. De ho­gyan? Ügy, hogy tavasszal az első for­dulónál „bedöglött", s -újra visszakerült a műhelybe. Viszont emellett a jól, lelkiismeretesen dolgozó szerelőmun­kás alig keresett valamit. A csoportos javítási módszer mellett ilyen vissza­élések nem történhetnek. Aki jól dol­gozik, keres, aki henyél, az kevés pénzt kap. Az idén sem akarnak szégyent vallani Lépjünk csak egy-kettőt, s máris abban a műhelyben állunk, amelyben az aratógépek szép sorba állítva várják a szerelők orvosló, gondos kezét. Nincs itt semmi hiba. Pozmány Géza és Ur­bán János aratógépjavítók minden egyes kis csavart megvizsgálnak, nem lazült-e meg. Azt is megnézik, hol sza­kadt el a ponyva, vagy jól működik-e a kévekötő szerkezet. Dehát most van az ideje annak, hogy megjavítsák azo­kat a részeket, ahol valami elromlott. Az aratás idején bizony nagy hátrányt jelentene, ha akkor javítanák a gépet. Az aratőgépjavító-műhelybe érve, látjuk a jól megjavított gépeket, s szinte magunk elé képzeljük, milyen jól vágják majd a nyáron ezek a gépek a nagy búzatáblán az aranysárgára érett búzát, az erős szalmájú rozsot. Hisz a gabona, a jó kenyérnekvaló búza igazán csak akkor van biztos helyen, ha már elcsépelték s a magtárban van. Ehhez meg az kell, hogy alaposan meg­javítsuk a cséplőgépeket is. És ezt mondja a cséplőgép javítóműhelyben Piatkó Rudolf mester is. — Az idén jól haladunk a javítással, mert a múlt télen alaposan megszer­kesztettük ezeket a gépeket, de any­nyira, hogy most csak kisebb fajta sé­rüléseket találunk rajtuk. Nem is volt ám hiba a múlt nyárban! No, csak a jó géppel lehet jó munkát végezni és sok mázsára való gabonát el lehet „veret­ni" egy nap alatt. Az idén sem akarunk szégyent vallani! _ De nem ám! - mondják határo­zottan a többiek is. S ugyanígy gondol­kodik Szekér János mester javítócso­portja is. Az aratógépek és a cséplőgépek ja­vításánál faalkatrészekre is nagy szük­ség van. Ezért az asztalosok is. Nagy Zoltán, Hermely Ernő, Krajlik Kálmán szorgalmasan dolgoznak, nehogy miat­tuk késsen el a javítás. Ha a törek­rázón törött el valami, tüstént meg­csinálják. Ha az aratógép gereblyéje rossz, rendbeszedik. Egyszóval nekik is van sok tennivalójuk a siker érde­kében. A legifjabb szerelők között Lassan befejezzük sétánkat. Berec István elvtárssal, a traktorállomás po­litikai igazgatóhelyettesével beszélge­tek. Egyszer csak büszkén mutat egy 15 év körüli olajfoltos, kormosarcú gyerekember felé. — A fiam! — mondja örömmel, — Itt tanul nálunk. Szerelő akar lenni. Az utánpótlásról sem feledkeztek meg a rozsnyói traktorállomáson. Nyolc ilyen fiatal tanonc van itt, hogy meg­tanulják a szerelés minden csínját­bínját. Elbeszélgetünk az egyik leányosareú fiúval, Groszma Rudolffal, ö villany­szerelőnek tanul. Nálánál valamivel idő­sebb Zagiba László, a CsISz üzemi szer­vezetének elnöke, a mestere, ő tanítja, oktatja rendszeretetre, s arra, hogyan kell viselkednie egy ifjú tanoncnak, hogy jű mester és kiváló szakember váljék belőle. Bátran, illedelmesen felel kérdésünk­re a kis Groszma Rudi és határozottan mondja, hogy ő is olyan jó szerelő akar lenni, mint mestere, Zabiga elv­társ, vagy olyan, mint Sándor István, meg Ivanyec István. Erre nem is felel­hetnénk mást, s jobb tanácsot sem adhatnánk talán, mint-azt, hogy Grosz­ma Rudi és a kis Berec Zolika, meg a többiek is, ha valamennyien igaz: mes­terei akarnak lenni szakmájuknak, kö­vessék Sándor István, Bányász Zoltán, Ivanyec István szerelők példáját, s ha majd traktorra ülnek, dolgozzanak úgy. mint a rozsnyói traktorállomás CslSz­brigádjának traktorosai, Máté Gyula, Szabados András, Benő András, Tőzsér Sándor, akik 130 százalékos tervtelje­sítést értek el a nyári munkákban és az üzem kitüntette őket példás, -kiváló munkájukért Méry Ferenc Újabb világcsúcsok Alma Atában Tegnap Alma-Atában folytatták a nemzetközi gyorskorcsolyázó versenye­ket, amelyek ismét kiváló teljesítményeket eredményeztek. Többek közölt két világcsúcs is született amelyeket Szakunenko és Grisin szovjet ver­senyzők értek el. Az 1500 m-en Grisin 2:09,8 p-es idővel megjavította Csajkin világcsúcsát, amely 2:12,9 p volt. A négytusában Szakunenko megjavította a norvég Farstad világcsúcsát (188,958 p.) kiváló teljesít­ménnyel 184,638 pontra. Ezenkívül Szakunenko új össz-szövetségi csúcsot állított fel a tízkilomé,teres távon 16:44,3 p-cel. Versenyzőink közül Vladimír Kolár nagyon szép teljesítményt nyújtott, mivel a külföldi rajtolók közül a leg­jobb helyezést érte el az 1500 m-en, valamint a négytusában. Az 500 m-en vasárnap elért csehszlovák csúcsaihoz megszerezte az 1500 m csúcsteljesít­ményét 2:21 p-cel, a 10 km csúcstel­jesítményét 17:35 p-cel, és a négytu­sában 194,925 pontot ért el. Egyes eredmények: -r 1500 m: 1. Grisin 2:09,8 p (új világcsúcs), 2. Mi­hajlov 2:11,2 p, 3. Silkov 2:11,4 p, 4—5. Szakunenko, Csajkin 2:13 p, 6—8. Kiszlov, Golovcsenko, Goncsarenko, 2:13,2 p, (valamennyi Szovjetunió) 37. Koláf (Csehszlovákia) 2:21 p, (új cseh­szlovák csúcs). 10.000 m. 1. .Szaku­nenko 16:44,3 p (új össz-szövetségi csúcs), 2. A. Pavlov 17:00 p, 3. Zibin 17:04,1 p, 4. Golovcsenko 17:05,5 o, 10. Lőrincz (Magyarország) 17:29,9 p, 11. Kolár (Csehszlovákia) 17:35 p (új csehszlovák csúcs). Négytusa: 1. Sza­kunenko 184,638 pont (új világcsúcs), 2. Golovcsenko 186,455 p, 3. Ivaskin 167,008 p. Holnap és holnapután kerül sor a további nemzetközi küzdelmekre az 1000 és 3000 m-es távokon. India—Csehszlovákia 0:5 Az első nemzetek közötti asztali­tenisz küzdelemben India Bombayban 3:2 arányú győzelmet aratott Cseh­szlovákia válogatottja felett. A visz­szavágó mérkőzésen Hajdarabadban játékosaink meggyőző fölényükkel 5:0 arányban győztek. Andreadis, sport­mesterünk győzött Chandaran felett 2:1 arányban, és Vyast 2:0-ra győzte le. Tereba Chandarant szintén 2:l-re győzte le és Vyas felett 2:0-ra diadal­maskodott. A párosban a csehszlovák válogatott Andreadis-Tereba 2:0 arány­ban legyőzte az indiai párost, (Chan­daran-Vyas). A további találkozó Mad­raszban lesz, ahol újabb mérkőzéseket vívnak a két ország válogatottjai. Jégkorongozó válogatottunk ma és holnap Moszkvában játszik A csehszlovák jégkorongozó válo­gatott, amely vasárnap délután indult el Prágából, hétfőn éjfélkor Moszkvá­ba érkezett. A vnukovi repülőtéren a csapatot az össz-szövetségi tanács test­nevelési és sportbizottságának képvi­selői fogadták, valamint az össz-szö­vcségi jégkorong-bizottság képviselői és a moszkvai-csehszlovák nagykövet­ség megbízottjai. Jégkorongozó válogatottunk első ta­lálkozóját a Szovjetunió legjobbjaival ma, január 12-én játssza. A vissza­vágó mérkőzés holnap, azaz január 13-án lesz. Mind a két mérkőzést a Moszkvai Dinamó stadionjában játsszák. A hastingsi nemzetközi sakktorna után A hastingsi nemzetközi sakktorna befejezése után a torna rendezősége valamennyi részvevő tiszteletére közös vacsorát adott. Ezen jelentették ki az eredményeket és kiosztották a díja­kat A szovjet sakkozók nevében Ké­rész nagymester köszönetet mondott a sakktorna szervező bizottságának és kiemelte a példás rendezést, valamint a vendégszeretetet. Egyszersmind re­ményét fejezte ki afelet't, hogy a ba­ráti kapcsolatok a szovjet és angol sakkozók között a jövőben még job­ban megerősödnek és még inkább el­mélyülnek. Pachman, nagymesterünk beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a baráti kap­csolatok kiépítése a különböző orszá­gok sportolói között nagyon erősen hozzájárul a világbéke megvédéséhez. Sporthíradó Moszkvában január 26-án nagy nemzetközi síversenyt rendeznek, ame­lyen a népi demokratikus országok versenyzőin kivül rajthoz állnak még Svédország, Norvégia és Finnország sízői is. • • * Oslóban a Bislet-stadionban legutóbb gyorskorcsolyázó-versenyt bonyolítot­tak le. Az egyes eredmények a kö­vetkezők: 500 m Szalonén (Finnor­szág) 44,8 mp, 5000 m: Aas (Norvé­gia) 8:35,8 p, 1500 m: Aas 2:20,4 p, 10.000 m: Johannesen (Norvégia) 17:32,3 p. " * • • Newells Old-Boys, az argentin lab­darúgó-csapat a közeli napokban Euró­pába érkezik és Belgiumban, Francia­országban, Svájcban és Nyugat-Né­metországban több mérkőzést játszik. • * • Románia asztaliteniszezői Párizsba utaztak, ahol részt vesznek Francia­ország nemzetközi bajnokságán. A csapat tagjai: Reitter, Harasztossy, Gantner, Pesch, Rozenau, Zeller és Szász. * • • Moszkvába érkezik január hó folya­mán a japán ökölvívók válogatottja, akik portyájuk során több barátságos mérkőzést vívnak a szovjet sportolók­kal. * * • Európa műkorcsolyázó bajnokságai­ra, amelyeket január 27—29 között tartanak meg Budapesten, ez ideig 18 állam adta le jelentkezését: NDK. Nyugat-Németország, Anglia, Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Francia­ország, Hollandia, Olaszország, Nor­végia, Lengyelország, Románia, Svéd­ország, Svájc, Csehszlovákia, a Szov­jetunió és Jugoszlávia. Szmyszlov és Keresz szovjet nagy­mesterek a hastingsi nemzetközi sakk­torna befejezése után elutaznak Stock­holmba, ahol szimultánokat vívnak a legjobb svéd sakkozókkal. * * * A lengyel sízők elutaztak a Szov­jetunióba az ott megtartandó nemzet­közi versenyekre. Lengyelországot hét futó, négy összetett versenyben indu­ló BÍZÓ és három ugró képviseli. A „Norvégia 1954. évi legjobb spor­tolója" címét S. Eriksen többszörös sí­világbajnok nyerte el Boysen közép­távfutó előtt. • * • Az angolok labdarúgó-utánpótlás ke­retében három olyan játékos is szere­pel, aki az „A" válogatott keretében is benne van. Ezek: Foulkes, Edwards és Haynes. Valószínűleg mind a há­rom játszik az olaszok ellen, január 23-án Londonban. * * * Herkenrath, a nyugatnémet váloga­tott csapat kapusa, sárgaságban meg­betegedett. A Roth-Weiss Essen ka­pusa legutóbb az Anglia elleni mérkő­zésen szerepelt. Francia lapok szerint Herkenrath megbetegedését is - ser­kentő hatású izgatószerek használata okozta. * * » Kínában 1954. év végére túlszár­nyalták az ország felszabadítása előtt felállított valamennyi férfi és női uszócsúcsot. Az atléták az elmúlt két év alatt 72 csúcsot ja vito t tak meg, ezzel szemben például 1936-tól 1948­ig a Koumintag-rendszer 13 eszten­deje alatt összesen csak hét csúcsot javítottak meg az atléták. ..ÜJ SZÔ", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős Lőrincz Gvula lőszerktsztö Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 8—10. telefon: 347-16. 352-10. Kiadóhivatal Bratislava, Gorkého 8. telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 6.60 Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. Megrendelhető minderi postahivatal­A-60019 nál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents