Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-12 / 10. szám, szerda

1955. január 12. m%m A Renault-gyár munkásai aláírásukkal tiltakoznak a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása ellen. Francia hazafiak harca . Nyugat-Németország felfegyverzése A francia lakossír 'iHskozik a párizsi egy-szménysk eHen A francia hazafiak harca Német­ország felfegyverzése ellen új fázis­ba lépett. Néhány nap múlva a köz­társaság tanácsa (a francia szenátus) rátér a párizsi egyezmények ratifi­kálása kérdésének megtárgyalásara. A francia nyilvánosság teljes figyelme most a Luxemburgi Palotára (a köz­társasági tanács székhelyére) in­nyúl. Ebbe a palotába és az egyes szenátorok lakásaira - a francia la­kosság elégedetlenségét kifejező le­velek százai érkeznek; amelyekben a francia nép a nemzetgyűlés határo­zatával szemben foglal állást és fel­hívja a szenátorokat e nemzetellenes tett elítélésére. A párizsi utcasarko­kon falragaszokon közlik ama kép­viselők neveit, akik a népakarat ellen cselekedtek. A francia békemozgalom számtalan, a párizsi egyezmények el­leni tiltakozó gyűlést rendez. Amint a „l'Humanité" jelenti, a­Allier körzeti tanítók nemzeti szak­szervezetének szaktanácsa január 2C­án egyhangúlag elhatározta, hogy Allier körzít mindkét szenátorától kö­vetelni fogja, hogy ne szavazzon a párizsi és londoni egyezmények mel­lett. A két szenátor Auberger és Southon volt tanítók és a szocialista párt tagjai. Ugyané lap jelentése szerint La Co­zannet, a bresti szocialista párt tit­kára, aki egyszersmind a szocialista tanácsadók csoportjának elnöke, le­velet küldött a szocialista párt szö­vetségi titkárának, amelyben bejelen­ti, hogy a szocialista párt jelentős számú képviselőinek Németország új­bóli felfegyverzése mellett leadott szavazása elleni tiltakozása jeléül kilép a pártból. A FRANCIA SAJTÖ MENDES-FRANCE OLASZORSZÁGI ÚTJÄRÔL Mendés-France francia miniszterel­nök január 10-én Rómába érkezett, hogy az olasz kormánnyal tárgyaljon. A francia külügyminisztérium főtiszt­viselőinek egy csoportja már az­előtt Rómába érkezett, hogy a tár­gyalásokat előkészítse. Amint a párizsi sajtó híreiből ki­tűnik, Mendes-France nagy jeléntősé­get tulajdonít az olasz kormánnyal valő tárgyalásnak különösen azután, hogy „az európai fegyverkezési pool"­ra vonatkozó francia javaslatot hűvö­sen fogadták az USA-ban, Angliában és Benelux államaiban. A lapok hang­súlyozzák, hogy Mendes-France útjá­nak fő célja az, hogy az olasz kor­mányt az említett javaslat támogatá­sára rábírja. Olaszország azonban arra törekszik, hogy Franciaórszág és Nyugat-Német­ország gazdasági kérdésekben ne mellőzzék őt. Amint ismeretes, 1954 októberében Mendes Francé egyez­ményt kötött Adenauerrel a „francia­német gazdasági együttműködésről" a franciaországi és észak-afrikai ipari vállalatoknak nyújtandó közös beruhá­zások terén. Scelba kormánya arra tö­rekszik, hogy ezen „együttműködésbe" Olaszországot is bevonják, legalább az afrikai francia gyarmatokon alkal­mazott munkaerők felvételének for­májában. Mendes Francé a római tárgyalások befejezése után meglátogatja H Vati­kánt is. A NYUGATNÉMET SAJTÓ A NYUGAT-NÉMETORSZÁGI MILITARIZMUS FELTÁMASZTÁSÁRÓL A német sajtó, beleszámítva a bur­zsoá sajtót is, leleplezi a bonni kor­mánykörök ama kitalálását, hogy „ál­lítólag a német militarizmust soha­sem fogják felújítani." A Németországi Szociáldemokrata Párt központi sajtószerve, a „Vor­wärts" közli az Észak-Rajna-vidéki vesztfáliai nyugatnémet szakszervezeti szövetség által kiadott „A demokrácia ellenségei" című brosúra kivonatát. A brosúra rámutat a nyugatnémet mili­tarista szervezetek veszélyes tevé­kenységére. A brosúra megvilágítja azt a téves nézetet, hogy ez a tény­kedés állítólag ártatlan jellegű. Nem szab?'! elfeledkeznünk arról, hogy a volt /."tonák ezen szövetségeit a tfolt hitle-k:'! tábornokok és fasiszták ve­zetik és használják fel saját céljaik­ra, mondja a brosúra — és hangsú­lyozzá, hogy Nyugat-Németországban jelenleg a volt katonáknak több mint 730 szövetsége működik és hogy a bonni hivatalok ezen szervezeteknek védelmet nyújtanak. A „Nürnberger Nachrichten" bur­zsoá lap a nyugat-németországi belpo­litikai helyzettel foglalkozik. Abban az időben, amikor szövetségi köztársa­ság politikailag és katonailag a Nyugathoz csatlakozik, belpolitikai helyzetében is változás mutat­kozik. A militarista elemek fontos szerepet kezdenek játszani az or­szágban. A lap hangsúlyozza, hogy az új nyugatnémet hadsereg ugyanúgy, mint az összes eddigi német hadse­regek, a demokratikus mozgalom letö­résének eszközévé válik és a nácista Wehrmacht fasiszta kádereire fog' tá­maszkodni. A BELGA NÉP A belga nép harca a német milita­rizmus felújításáról szóló párizsi egyezményekkel szemben erősödik. A „Drapeau Rouge" című lap január 10-én új adatokat közöl e harc lefo­lyásáról, amely állandóan nagyobb ará­nyokat ölt. A Lüttich tartománybeli Huy város fémfeldolgozó üzemeinek munkásai egyöntetűen a párizsi egyezmények ellen foglaltak állást és aláírták a kezdeményező bizottságnak a német kérdés békés elintézésére vonatkozó javaslatát, amit a tartomány képvise­lőinek adnak át. A Nyugat-Németország felfegyver­zése elleni harcban aktív szerepet vál­lalt a/„Belgiumi ,Népi Ifjúság" elne­vezésű haladó szervezet. E szervezet tagjai aláírásokat gyűjtenek a párizsi egyezmények elleni tiltakozó határo­zatra. Január 9-én ifjúsági csoportok Brüsszelben a lakosság lakásaiban és a Chapelle-téren gyűjtöttek aláíráso­kat. A „Ougret-Maryelle" nagy lüttichi kohóüzem munkásai a képviselőkhöz intézett üzenetükben írják: „Az Ougret-Maryelle üzem dolgozói tudatában vannak annak, hogy Német­ország felfegyverzése további fegy­verkezést idéz elő és, hogy az ezzel járó teher a munkásosztály vállaira fog nehezedni, mialatt a belga nagy­tőkések és az ő kartársaik a többi államokban hatalmas nyereségeket fognak zsebrevágni. A történelem emlékezetünkbe idézi, hogy az utolsó 25 év leforgása alatt országunk két ízben is a német mi­litaristák támadásának' esett áldoza­tul. A belga munkáscsaládok ezrei siratják még ma is hozzátartozóikat, akik nyomtalanul eltűntek, vagy aki­ket agyonlőttek, halálra kínoztak a gyüjtőtáborokban, koncentrációstábo­rokban, vagy akik a harc mezején es­tek el." Nem szabad elfelejteni a múlt tanul­ságait. Az Ougret Maryelle-üzem dol­gozói Németország felfegyverzése el­len és a német kérdés békés elintézése mellett foglalnak állást." Az üzenet befejező részében a dol­gozók felhívják a nemzetgyűlést, hogy halassza el a párizsi egyezmények tár­gyalását és szavazását és e kérdésről szavaztassa le az egész nemzetet. AZ USA ENGEDMÉNYEKET KÉR MENDES-FRANCETÖL ADENAUER­REL SZEMBEN A SAAR-VIDÉK KÉRDÉSÉBEN Közvetlen a francia nemzetgyűlésnek a párizsi egyezmények ratifikálására vonatkozó határozata után az amerikai sajtó széleskörű kampányt indított a végett, hogy az USA az Európában •folytatott politikájában főképp Nyugat­Németországgal és ne Franciaországgal számoljon. Ezért az amerikai sajtó tá­mogatja Nyugat-Németországnak, Fran­ciaországgal szemben támasztott igé­nyeit, különösen a Saar-vidék kérdésé­ben. A sajtó hírei szerint Mendes­France hajlandónak mutatkozik „bizo­nyos engedményeket" tenni Nyugat­Németország javára. Ahogy azt a többi között az „United Press" sajtóügynökség római tudósító­ja „magasabb diplomáciai körökre" való hivatkozással jelenti, Mendes-France francia miniszterelnök az Adenauer­rel való legközelebbi tárgyalások során a saar-vidéki kérdésben „a nyugati szolidaritás érdekében bizonyos enged­ményeket szándékszik tenni a német állásponttal szemben." A tudósító hoz­záfűzi: „Mendes-France hajlandó bele­egyezni abba, hogy nemzetközi bizott­ság gyakorolja a Saar-vidék feletti el­lenőrzés jogát, ahelyett, hogy azt fran­cia saar-vidéki bizottság végezze" Amint ismeretes, az úgynevezett'„nem­zetközi ellenőrzés"-hez Nyugat-Német­ország ragaszkodik, amely amerikai tá­mogatásra számít. Áz Álhán Népköztársaság megalakulásának kilencedik évfordulója Az albán nép január 11-én ünne­pelte az Albán Népköztársaság meg­alakulásának kilencedik évfordulóját. Ezt a jelentős évfordulót az ország népe , a gazdasági és kulturális épí­tés minden terén elért nagy sikerei­vel üdvözli, összehasonlítja az 1938­as évvel, az ipari termelés 11,4-sze­resére, a villanyáramtermelés egy la­kosra számítva 25-szörösére, a szén­termelés 28-szorosára és a gyapot­szövet termelése 35-szörösére emel­kedett. A szerszámkészítő, a bányaipar és a helyi ipar ágazataiban a háború után 169 új üzemet építettek fel. A fel­szabadítás óta 584-féle készítmény gyártását vezették be. Nagy sikereket mutat fel a mező­gazdaság is. Összehasonlítva a háború előtti évekkel a gabonaneműekkel be­vetett terület 37,9 százalékkal emel­kedett és a gabonaterntólés 29,4 szá­zalékkal magasabb. 4.200 kilométer hosszúságú öntöző csatornahálózat épült ki. 50.000 hektáron végeztek el talajjavító munkálatokat. Évről évre javul a mezőgazdaság gépesítése. Ma Albániában 150 földművesszövetkezet működik és ezek 8.500 gazdaságot foglalnak magukban. Áz iskoláztatás, a művészet és az egészségügy terén is nagy sikerek észlelhetők. A felsza­badítás után általános alapoktatást vezettek be, a városokban hétosztá­lyos általános művelődési iskolákat építettek. Ez évben teljésen megszün­tetik az írástudatlanságot a lakosság között a negyvenedik életévig. A há­ború előtt Albániában nem volt főis­kola, még egy színház sem. Ma az Albán Népköztársaságban 6 főiskola, 11 múzeum és 6 színház van. A könyv­tárak és olvasótermek széles hálózata létesült. 1953-ban az állam negyven­hatszor annyit fordított az egészség­ügyre és a szociális biztosításra, mint az 1938-as évben a háború előtti rend­szer. Az Albán Munkapárt és a kormány nagy figyelmet szentel a nép élet­színvonalának emelésére. Az ipari ké­szítmények és az élelmiszerek árát már háromszor leszállították. Az el­múlt években a lakosságnak 81,8 szá­zalékkal több gyapotszövetet, 77,7 százalékkal több gyapjúszövetet, 111,8 százalékkal több bőrcipőt, 56,3 száza­lékkal több cukrot, 92,3 százalékkal több zsírt adtak el, mint 1950-ben. Ez évben 24 százalékkal több cuk­rot, 49 százalékkal több rizst, 16,7 százalékkal több gyapotszövetet, 66,1 százalékkal több gyapjúszövetet fog­nak gyártani mint 1954-ben. Amerikai háborús vigéc Távol-Keleten Múlt év december közepe táján a nyugati sajtóügynökségek arról adtak hírt, hogy Radford, az ame­rikai vezérkar', főnökök egyesült csoportjának il'nöke még decem­ber vége előtt Taivanra érkezik. Az utóbbi napok hírei aztán arról tudattak, hogy ez a tengerentúli látogatás létre is jött, s hogy az eredeti tervtől eltérően Taivanon kívül egy egész sor más országra is kiterjedt. Érdekes, hogy törté­netesen éppen azokrr,, amelyek a Kínai Népköztársaságot övezik. Ehhez nem kell kommentár. Rad­ford Taivant megelőzően Manillá­ban szállt partra, ahol a délkelet­ázsiai paktumban részvevő orszá­gok februárra előirányzott bang­koki értekezletét készítette elő, majd pedig Dél-Vietnamba ment, ahol Collins-szal tanácskozott a Ngo Dinh Diem-klikk haderejének megerősítéséről a genfi egyezmé­nyek meghiúsítása érdekében. Ez­után érkezett csak Taivanra. Az amerikai tengernagy meg­jelenése — mondani sem kell, — szorosan összefügg az USA és Csang Kaj-sek között múlt év de­cember elején létrejött „kölcsö­nös biztonsági" egyezménnyel. Kül­detésének célja, hogy gyakorlatilag is érvényt szerezzen az „eszme­társak" által léfrejött elvi megál­lapodásoknak. Dulles annak idején minden alakoskodás nélkül beval­lotta: „Remélem, hogy a védelmi szerződés aláírása egyszer s min­denkorra véget vet minden olyan álhírnek és közlésnek, hogy az Egyesült Államok bármiképpen is beleegyezik abba, hogy Formóza és a Pescadores-szigetek kommunista ellenőrzés alá kerüljenek" Ez a kijelentés aztán semmi kétséget sem hagyhatott maga után a népi Kína elleni amerikai provokációs szándékot illetően. Ennek szelle­mében érkezett Radford Taivanra. hogy közvetlenül is ellenőrizze a formális szerződés után létrejött fejleményeket, vagyis, hogy gya­korlatilag milyen mértékben folyik Taivan amerikai hídfővé való át­alakítása. Radford látogatásának nyilvánvaló oka —^külföldi sajtó­jelentések szerint: tudatosítani Taivan szigetének katonai megszál­lását az Egyesült Államok által és hangsúlyozni az amerikai katonai megszállás alá tartozó övezet ha­tárainak kitolását a népi Kínához tartozó szigeteken. Azonban bizonyos, hogy Radford útja nem végződött Taivrnnál. A Csang-Kaj-sekkel kötött paktum tulajdonképpen kiegészítője azok­nak a megállapodásoknak, amelye­ket Amerika Dél-Koreával és' Ja­pánnal kötött már jóval azelőtt. S Radford, akinek irányításával történik a taivani összeesküvés megpecsételő agresszív szerződés gyakorlati kivitelezése, természe­tesen arra is megbízást kapott, hogy ezeket a régebbi íokonjellegü kötelékeket is gondozásba vegye, így a taivani elvbarátokkal történt sokat igérő tárgyalások végezté­vel, az amerikai vezérkari főnök Szöul-t látogatta meg. Hatásos szólamokkal kezdett hozzá monda­nivalójához. A liszinmanista tisz­tekkel folytatott megbeszélés so­rán külön hangsúlyozta Dél-Korea „stratégiai fontosságát" és bizto­sította a bábkormányt, hogy az Egyesült Államoknak szándékában áll „felújítani" az amerikai katonai erők fenntartását Korea földjén. Ennyi lett volna a szokásos ba­ráti kapcsolatokat ápoló program­beszéd. De az amerikai diplomata még megtoldotta egy felháboro­dást keltő nyilatkozattal. Az As­sociated Press szöuli tudósítójá­nak közlése szerint az amerikai tengernagy a leghatározottabban kijelentette: Ha Koreában ismét megkezdődnek a hadműveletek, a i USA katonai erői nem fognak tartózkodni az atombomba haszná­latától. Az amerikai tengernagy ezután Szöulból Tokióba utazott. S ezzel elérkezett körútjának utolsó pont­jához: A Pentagonban, mikor Radfordot útnak indították, a leg­vérmesebb reményeket talán ép­pen japáni látogatásához fűzték. Az Egyesült Államok Japánnak ugyanazt a szerepet szánta a Tá­vol-Keleten, mint Nyugat-Német­országnak Európában, vagyis az amerikai agresszió elsőfokú haditá­maszpontjául szemelte ki. Az el­múlt esztendő ázsiai eseményei azonban komoly változásokat hoz­tak, amelyek az amerikai politika leghiszékenyebb híveit is gondol­kodóba ejtették. Olyan tekintélyes ázsiai nagyhatalom., mint India, ki­állt a népi Kína mellett és állást foglalt a nemzetközi feszültség tárgyalások útján való megoldása érdekében. Az amerikai agressziós. erők most hatványozott erővel foly­tatják mesterkedéseiket ott, ahol úgy vélik, még nem késő. Rad­fordnak azért kellett Japánt útba ejtenie, hogy végre tüzetesen meg­tárgyalja Japán felfegyverzését és ,az amerikai megszálló haderők el­osztását az ország területén. De a Japánhoz fűzött tervek ez al­kalommal felborultak. A tenger­nagynak január 5-én több fontos tárgyalást kellett volna lefolytat­nia japán hivatalos személyiségek­kel a programpontok tisztázása végett. A Francé Presse jelentése szerint azonban Radford hirtelen visszakozott valamennyi találkozó­tól és közölte, hogy még aznap visszautazik Washingtonba. A nagy buzgalommal indult kör­út ezzel végetért. S a Kínai Nép­köztársaság katonai bekerítésének terve így egyelőre továbbra is pa­píron maradt. <j k.)

Next

/
Thumbnails
Contents