Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-12 / 10. szám, szerda

1955. január 12. m%m A Renault-gyár munkásai aláírásukkal tiltakoznak a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása ellen. Francia hazafiak harca . Nyugat-Németország felfegyverzése A francia lakossír 'iHskozik a párizsi egy-szménysk eHen A francia hazafiak harca Németország felfegyverzése ellen új fázisba lépett. Néhány nap múlva a köztársaság tanácsa (a francia szenátus) rátér a párizsi egyezmények ratifikálása kérdésének megtárgyalásara. A francia nyilvánosság teljes figyelme most a Luxemburgi Palotára (a köztársasági tanács székhelyére) innyúl. Ebbe a palotába és az egyes szenátorok lakásaira - a francia lakosság elégedetlenségét kifejező levelek százai érkeznek; amelyekben a francia nép a nemzetgyűlés határozatával szemben foglal állást és felhívja a szenátorokat e nemzetellenes tett elítélésére. A párizsi utcasarkokon falragaszokon közlik ama képviselők neveit, akik a népakarat ellen cselekedtek. A francia békemozgalom számtalan, a párizsi egyezmények elleni tiltakozó gyűlést rendez. Amint a „l'Humanité" jelenti, aAllier körzeti tanítók nemzeti szakszervezetének szaktanácsa január 2Cán egyhangúlag elhatározta, hogy Allier körzít mindkét szenátorától követelni fogja, hogy ne szavazzon a párizsi és londoni egyezmények mellett. A két szenátor Auberger és Southon volt tanítók és a szocialista párt tagjai. Ugyané lap jelentése szerint La Cozannet, a bresti szocialista párt titkára, aki egyszersmind a szocialista tanácsadók csoportjának elnöke, levelet küldött a szocialista párt szövetségi titkárának, amelyben bejelenti, hogy a szocialista párt jelentős számú képviselőinek Németország újbóli felfegyverzése mellett leadott szavazása elleni tiltakozása jeléül kilép a pártból. A FRANCIA SAJTÖ MENDES-FRANCE OLASZORSZÁGI ÚTJÄRÔL Mendés-France francia miniszterelnök január 10-én Rómába érkezett, hogy az olasz kormánnyal tárgyaljon. A francia külügyminisztérium főtisztviselőinek egy csoportja már azelőtt Rómába érkezett, hogy a tárgyalásokat előkészítse. Amint a párizsi sajtó híreiből kitűnik, Mendes-France nagy jeléntőséget tulajdonít az olasz kormánnyal valő tárgyalásnak különösen azután, hogy „az európai fegyverkezési pool"ra vonatkozó francia javaslatot hűvösen fogadták az USA-ban, Angliában és Benelux államaiban. A lapok hangsúlyozzák, hogy Mendes-France útjának fő célja az, hogy az olasz kormányt az említett javaslat támogatására rábírja. Olaszország azonban arra törekszik, hogy Franciaórszág és Nyugat-Németország gazdasági kérdésekben ne mellőzzék őt. Amint ismeretes, 1954 októberében Mendes Francé egyezményt kötött Adenauerrel a „francianémet gazdasági együttműködésről" a franciaországi és észak-afrikai ipari vállalatoknak nyújtandó közös beruházások terén. Scelba kormánya arra törekszik, hogy ezen „együttműködésbe" Olaszországot is bevonják, legalább az afrikai francia gyarmatokon alkalmazott munkaerők felvételének formájában. Mendes Francé a római tárgyalások befejezése után meglátogatja H Vatikánt is. A NYUGATNÉMET SAJTÓ A NYUGAT-NÉMETORSZÁGI MILITARIZMUS FELTÁMASZTÁSÁRÓL A német sajtó, beleszámítva a burzsoá sajtót is, leleplezi a bonni kormánykörök ama kitalálását, hogy „állítólag a német militarizmust sohasem fogják felújítani." A Németországi Szociáldemokrata Párt központi sajtószerve, a „Vorwärts" közli az Észak-Rajna-vidéki vesztfáliai nyugatnémet szakszervezeti szövetség által kiadott „A demokrácia ellenségei" című brosúra kivonatát. A brosúra rámutat a nyugatnémet militarista szervezetek veszélyes tevékenységére. A brosúra megvilágítja azt a téves nézetet, hogy ez a ténykedés állítólag ártatlan jellegű. Nem szab?'! elfeledkeznünk arról, hogy a volt /."tonák ezen szövetségeit a tfolt hitle-k:'! tábornokok és fasiszták vezetik és használják fel saját céljaikra, mondja a brosúra — és hangsúlyozzá, hogy Nyugat-Németországban jelenleg a volt katonáknak több mint 730 szövetsége működik és hogy a bonni hivatalok ezen szervezeteknek védelmet nyújtanak. A „Nürnberger Nachrichten" burzsoá lap a nyugat-németországi belpolitikai helyzettel foglalkozik. Abban az időben, amikor szövetségi köztársaság politikailag és katonailag a Nyugathoz csatlakozik, belpolitikai helyzetében is változás mutatkozik. A militarista elemek fontos szerepet kezdenek játszani az országban. A lap hangsúlyozza, hogy az új nyugatnémet hadsereg ugyanúgy, mint az összes eddigi német hadseregek, a demokratikus mozgalom letörésének eszközévé válik és a nácista Wehrmacht fasiszta kádereire fog' támaszkodni. A BELGA NÉP A belga nép harca a német militarizmus felújításáról szóló párizsi egyezményekkel szemben erősödik. A „Drapeau Rouge" című lap január 10-én új adatokat közöl e harc lefolyásáról, amely állandóan nagyobb arányokat ölt. A Lüttich tartománybeli Huy város fémfeldolgozó üzemeinek munkásai egyöntetűen a párizsi egyezmények ellen foglaltak állást és aláírták a kezdeményező bizottságnak a német kérdés békés elintézésére vonatkozó javaslatát, amit a tartomány képviselőinek adnak át. A Nyugat-Németország felfegyverzése elleni harcban aktív szerepet vállalt a/„Belgiumi ,Népi Ifjúság" elnevezésű haladó szervezet. E szervezet tagjai aláírásokat gyűjtenek a párizsi egyezmények elleni tiltakozó határozatra. Január 9-én ifjúsági csoportok Brüsszelben a lakosság lakásaiban és a Chapelle-téren gyűjtöttek aláírásokat. A „Ougret-Maryelle" nagy lüttichi kohóüzem munkásai a képviselőkhöz intézett üzenetükben írják: „Az Ougret-Maryelle üzem dolgozói tudatában vannak annak, hogy Németország felfegyverzése további fegyverkezést idéz elő és, hogy az ezzel járó teher a munkásosztály vállaira fog nehezedni, mialatt a belga nagytőkések és az ő kartársaik a többi államokban hatalmas nyereségeket fognak zsebrevágni. A történelem emlékezetünkbe idézi, hogy az utolsó 25 év leforgása alatt országunk két ízben is a német militaristák támadásának' esett áldozatul. A belga munkáscsaládok ezrei siratják még ma is hozzátartozóikat, akik nyomtalanul eltűntek, vagy akiket agyonlőttek, halálra kínoztak a gyüjtőtáborokban, koncentrációstáborokban, vagy akik a harc mezején estek el." Nem szabad elfelejteni a múlt tanulságait. Az Ougret Maryelle-üzem dolgozói Németország felfegyverzése ellen és a német kérdés békés elintézése mellett foglalnak állást." Az üzenet befejező részében a dolgozók felhívják a nemzetgyűlést, hogy halassza el a párizsi egyezmények tárgyalását és szavazását és e kérdésről szavaztassa le az egész nemzetet. AZ USA ENGEDMÉNYEKET KÉR MENDES-FRANCETÖL ADENAUERREL SZEMBEN A SAAR-VIDÉK KÉRDÉSÉBEN Közvetlen a francia nemzetgyűlésnek a párizsi egyezmények ratifikálására vonatkozó határozata után az amerikai sajtó széleskörű kampányt indított a végett, hogy az USA az Európában •folytatott politikájában főképp NyugatNémetországgal és ne Franciaországgal számoljon. Ezért az amerikai sajtó támogatja Nyugat-Németországnak, Franciaországgal szemben támasztott igényeit, különösen a Saar-vidék kérdésében. A sajtó hírei szerint MendesFrance hajlandónak mutatkozik „bizonyos engedményeket" tenni NyugatNémetország javára. Ahogy azt a többi között az „United Press" sajtóügynökség római tudósítója „magasabb diplomáciai körökre" való hivatkozással jelenti, Mendes-France francia miniszterelnök az Adenauerrel való legközelebbi tárgyalások során a saar-vidéki kérdésben „a nyugati szolidaritás érdekében bizonyos engedményeket szándékszik tenni a német állásponttal szemben." A tudósító hozzáfűzi: „Mendes-France hajlandó beleegyezni abba, hogy nemzetközi bizottság gyakorolja a Saar-vidék feletti ellenőrzés jogát, ahelyett, hogy azt francia saar-vidéki bizottság végezze" Amint ismeretes, az úgynevezett'„nemzetközi ellenőrzés"-hez Nyugat-Németország ragaszkodik, amely amerikai támogatásra számít. Áz Álhán Népköztársaság megalakulásának kilencedik évfordulója Az albán nép január 11-én ünnepelte az Albán Népköztársaság megalakulásának kilencedik évfordulóját. Ezt a jelentős évfordulót az ország népe , a gazdasági és kulturális építés minden terén elért nagy sikereivel üdvözli, összehasonlítja az 1938as évvel, az ipari termelés 11,4-szeresére, a villanyáramtermelés egy lakosra számítva 25-szörösére, a széntermelés 28-szorosára és a gyapotszövet termelése 35-szörösére emelkedett. A szerszámkészítő, a bányaipar és a helyi ipar ágazataiban a háború után 169 új üzemet építettek fel. A felszabadítás óta 584-féle készítmény gyártását vezették be. Nagy sikereket mutat fel a mezőgazdaság is. Összehasonlítva a háború előtti évekkel a gabonaneműekkel bevetett terület 37,9 százalékkal emelkedett és a gabonaterntólés 29,4 százalékkal magasabb. 4.200 kilométer hosszúságú öntöző csatornahálózat épült ki. 50.000 hektáron végeztek el talajjavító munkálatokat. Évről évre javul a mezőgazdaság gépesítése. Ma Albániában 150 földművesszövetkezet működik és ezek 8.500 gazdaságot foglalnak magukban. Áz iskoláztatás, a művészet és az egészségügy terén is nagy sikerek észlelhetők. A felszabadítás után általános alapoktatást vezettek be, a városokban hétosztályos általános művelődési iskolákat építettek. Ez évben teljésen megszüntetik az írástudatlanságot a lakosság között a negyvenedik életévig. A háború előtt Albániában nem volt főiskola, még egy színház sem. Ma az Albán Népköztársaságban 6 főiskola, 11 múzeum és 6 színház van. A könyvtárak és olvasótermek széles hálózata létesült. 1953-ban az állam negyvenhatszor annyit fordított az egészségügyre és a szociális biztosításra, mint az 1938-as évben a háború előtti rendszer. Az Albán Munkapárt és a kormány nagy figyelmet szentel a nép életszínvonalának emelésére. Az ipari készítmények és az élelmiszerek árát már háromszor leszállították. Az elmúlt években a lakosságnak 81,8 százalékkal több gyapotszövetet, 77,7 százalékkal több gyapjúszövetet, 111,8 százalékkal több bőrcipőt, 56,3 százalékkal több cukrot, 92,3 százalékkal több zsírt adtak el, mint 1950-ben. Ez évben 24 százalékkal több cukrot, 49 százalékkal több rizst, 16,7 százalékkal több gyapotszövetet, 66,1 százalékkal több gyapjúszövetet fognak gyártani mint 1954-ben. Amerikai háborús vigéc Távol-Keleten Múlt év december közepe táján a nyugati sajtóügynökségek arról adtak hírt, hogy Radford, az amerikai vezérkar', főnökök egyesült csoportjának il'nöke még december vége előtt Taivanra érkezik. Az utóbbi napok hírei aztán arról tudattak, hogy ez a tengerentúli látogatás létre is jött, s hogy az eredeti tervtől eltérően Taivanon kívül egy egész sor más országra is kiterjedt. Érdekes, hogy történetesen éppen azokrr,, amelyek a Kínai Népköztársaságot övezik. Ehhez nem kell kommentár. Radford Taivant megelőzően Manillában szállt partra, ahol a délkeletázsiai paktumban részvevő országok februárra előirányzott bangkoki értekezletét készítette elő, majd pedig Dél-Vietnamba ment, ahol Collins-szal tanácskozott a Ngo Dinh Diem-klikk haderejének megerősítéséről a genfi egyezmények meghiúsítása érdekében. Ezután érkezett csak Taivanra. Az amerikai tengernagy megjelenése — mondani sem kell, — szorosan összefügg az USA és Csang Kaj-sek között múlt év december elején létrejött „kölcsönös biztonsági" egyezménnyel. Küldetésének célja, hogy gyakorlatilag is érvényt szerezzen az „eszmetársak" által léfrejött elvi megállapodásoknak. Dulles annak idején minden alakoskodás nélkül bevallotta: „Remélem, hogy a védelmi szerződés aláírása egyszer s mindenkorra véget vet minden olyan álhírnek és közlésnek, hogy az Egyesült Államok bármiképpen is beleegyezik abba, hogy Formóza és a Pescadores-szigetek kommunista ellenőrzés alá kerüljenek" Ez a kijelentés aztán semmi kétséget sem hagyhatott maga után a népi Kína elleni amerikai provokációs szándékot illetően. Ennek szellemében érkezett Radford Taivanra. hogy közvetlenül is ellenőrizze a formális szerződés után létrejött fejleményeket, vagyis, hogy gyakorlatilag milyen mértékben folyik Taivan amerikai hídfővé való átalakítása. Radford látogatásának nyilvánvaló oka —^külföldi sajtójelentések szerint: tudatosítani Taivan szigetének katonai megszállását az Egyesült Államok által és hangsúlyozni az amerikai katonai megszállás alá tartozó övezet határainak kitolását a népi Kínához tartozó szigeteken. Azonban bizonyos, hogy Radford útja nem végződött Taivrnnál. A Csang-Kaj-sekkel kötött paktum tulajdonképpen kiegészítője azoknak a megállapodásoknak, amelyeket Amerika Dél-Koreával és' Japánnal kötött már jóval azelőtt. S Radford, akinek irányításával történik a taivani összeesküvés megpecsételő agresszív szerződés gyakorlati kivitelezése, természetesen arra is megbízást kapott, hogy ezeket a régebbi íokonjellegü kötelékeket is gondozásba vegye, így a taivani elvbarátokkal történt sokat igérő tárgyalások végeztével, az amerikai vezérkari főnök Szöul-t látogatta meg. Hatásos szólamokkal kezdett hozzá mondanivalójához. A liszinmanista tisztekkel folytatott megbeszélés során külön hangsúlyozta Dél-Korea „stratégiai fontosságát" és biztosította a bábkormányt, hogy az Egyesült Államoknak szándékában áll „felújítani" az amerikai katonai erők fenntartását Korea földjén. Ennyi lett volna a szokásos baráti kapcsolatokat ápoló programbeszéd. De az amerikai diplomata még megtoldotta egy felháborodást keltő nyilatkozattal. Az Associated Press szöuli tudósítójának közlése szerint az amerikai tengernagy a leghatározottabban kijelentette: Ha Koreában ismét megkezdődnek a hadműveletek, a i USA katonai erői nem fognak tartózkodni az atombomba használatától. Az amerikai tengernagy ezután Szöulból Tokióba utazott. S ezzel elérkezett körútjának utolsó pontjához: A Pentagonban, mikor Radfordot útnak indították, a legvérmesebb reményeket talán éppen japáni látogatásához fűzték. Az Egyesült Államok Japánnak ugyanazt a szerepet szánta a Távol-Keleten, mint Nyugat-Németországnak Európában, vagyis az amerikai agresszió elsőfokú haditámaszpontjául szemelte ki. Az elmúlt esztendő ázsiai eseményei azonban komoly változásokat hoztak, amelyek az amerikai politika leghiszékenyebb híveit is gondolkodóba ejtették. Olyan tekintélyes ázsiai nagyhatalom., mint India, kiállt a népi Kína mellett és állást foglalt a nemzetközi feszültség tárgyalások útján való megoldása érdekében. Az amerikai agressziós. erők most hatványozott erővel folytatják mesterkedéseiket ott, ahol úgy vélik, még nem késő. Radfordnak azért kellett Japánt útba ejtenie, hogy végre tüzetesen megtárgyalja Japán felfegyverzését és ,az amerikai megszálló haderők elosztását az ország területén. De a Japánhoz fűzött tervek ez alkalommal felborultak. A tengernagynak január 5-én több fontos tárgyalást kellett volna lefolytatnia japán hivatalos személyiségekkel a programpontok tisztázása végett. A Francé Presse jelentése szerint azonban Radford hirtelen visszakozott valamennyi találkozótól és közölte, hogy még aznap visszautazik Washingtonba. A nagy buzgalommal indult körút ezzel végetért. S a Kínai Népköztársaság katonai bekerítésének terve így egyelőre továbbra is papíron maradt. <j k.)