Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-09 / 8. szám, vasárnap

6 UJSZ0 1938 január ^ NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ÖRS cA n a p b ál jött CL knA (Hazánk déli része felszabadulásának 10. évfordulójára) Alkonyatkor lángban állt a kastély, találat érte; gerendák recsegtek. Hagyták veszni, nem oltotta senki. A nagy ház, mint máglya, lobogott, ette a tűz s nyaldosta, a falánk. Szállott a pernye — repülők keringtek — Egy tűnő világ jelképe volt a láng. Porrá égett a kastély s jött az éj — ágyúk torka villámlott a völgyben. Vijjogott a harc a falu felett, a lakosság pincében bújt s gödörben. Két tűz között lapult a kis falu, mint galamb, ha héját lát közeledni. Sistergett, zúgott, égett a határ. — Ilyen éjszakát nem lehet feledni. S hajnalban csönd lett hirtelen. Lövés sem pukkant. Mozdulatlan várta a reggelt a vidék s a piros nap felkúszott a hó-lucskos dombhátra. Senki sem moccant. Elömlött a fény a házakon, a patakon, a tornyon. Vermek lakói nem mertek kijönni. Rémület ült még a szívükön, zordon. És felsóhajtott a mező, a rét. Zenélt a csend, a néptelen táj ébredt. Fényköntösre cserélte a határ sötét gúnyáját. Széles hajnal fénylett. S a dombtetőn egy lovas tűnt elő; megállt. Mögötte piros nap nevetett. Lenézett a nyeregből a tájra, ötágú csillag volt a szíve felett. Figyelt. Majd lovát sarkantyúba kapta s lenyargalt a dombról, mint az orkán. Utána ömlött ezer társa vígan s „hurrá" buggyant a győztes hősök torkán. Nem volt már csönd. Röpült az új kiáltás. — A hős hadsereg a szabadságot hozta! — Előjött a nép s mosolyogva nézte, hogy árad a had, a napból robogva. Veres János Néhány szó nyelvünkről Már az „Üj Szó" hasábjain is többször olvashattunk olyan cikkeket, amelyek a csehszlovákiai magyarság nyelvhasználatával foglalkoztak. Jók és hasznosak voltak ezek az Írások és kell, hogy a jövőben is írjunk és beszéljünk erről. Hiszen anyanyelvünkről van szó, amelynek tisztántartása egyik fontos feladatunk. Ha megfigyeljük a hadseregben szolgáló m; gyar nemzetiségű katonák beszédét. sokszor szégyenkeznünk kell, hogy mennyire elburjánzottak nyelvünkben az idegen nyelvekből feleslegesen átvett szavak. Egyesek olyan keveréknyelvet „alkottak", aminek megértéséhez különös nyelvérzékre lenne szüksége olyanoknak, akik nern élnek közöttünk és nem ismerik e „nyelvjárást." Vannak kivételek, de legtöbb magyar nemzetiségű katona így beszél: koselát mosnak, nohavicét vasalnak, plástyot pucolnak, cvokit (talpszöget) vernek a bakancsba, umyvárkában (mosdóban) mosdanak, ucsebnyába mennek és dopiszt írnak, amiben megköszönik édesanyjuknak a hazulról küldött balikot. Ez a nyelv nemcsak beszédben él. Módomban volt egyes bajtársak levelét elolvasni és ott is láttam, hogy szavaikat éppen úgy keverik írásban, mint leszédben. Szegény szülőknek milyen fájó lehet, hogy katonafiúk levelét csak a szomszédok segítségével érthetik meg. Mi az ilyen beszéd elterjedésének az oka? Természetesen elsősorban a cseh és szlovák nyelvet beszélő katonákkal való érintkezés. Másodsorban úgy gondoljuk: főként a felületes gondolkozásmód; helyesebben: a gondolkozás nélküli beszéd. Nem törődnek a mondatok dallamával, szabatosságával, hanem beérik a gyakrabban hallott kifejezés ösztönszerű használatával. Aki gondolkozik, mielőtt beszél, megtalálja a helyes kifejezést és nem rontja a nyelvet. A szavak kiejtése előtti gondolkozásra egyszerű szavakkal is rá lehet szoktatni az embereket. így történt nálunk is. Egyszerű, meggyőző szavakkal szóltunk a nyelvrontókhoz és ezek kivétel nélkül beismerték az anyanyelv ellen elkövetett vétségüket. Például V. D. közkatona, aki a keveréknyelv legnagyobb „alkotója" volt egységünknél, 'beszéde helytelenségére való figyelmeztetésünk után jobban ügyel kifejezésére és maga is rászólt L. G. bajtársra, amikor az „kartácsot" — kefét kért tőle. A nyelv Sztálin szavaival: eszköz, melynek segítségével az' emberek kicserélik gondolataikat és kölcsönösen megértik egymást. Ezt az eszközt minden népnek hazafias kötelessége védeni és tisztán tartani. Védjük és tartsuk mi is tisztán anyanyelvünket! Balázs Béla közkatona. Készülünk a Spartakiádra Ügy mint országszerte mindenütt, a hadseregben is készülünk az 1. Országos Spartakiádra. Novák tiszt egységében megelégedéssel nézhetünk az előkészületekre. Igaz, nem volt ez így az első perctől kezdve. Eleinte nem tudtuk megszervezni a gyakorlatokat, nem ment minden úgy, ahogyan kellett volna. Abban bíztunk, hogy közénk jönnek új bajtársaink, s akkor majd jobban fognak menni az előkészületek. Nem is tévedtünk. Az újoncok megérkezésekor új testnevelési vezetőt neveztek ki egységünkhöz. Az | új testnevelési vezető, Poustecký tiszt elvtárs személyében nagyszerű szervezőt kaptunk. Sikerült jó irányba terelnie a tömegsportot, sikerült megszerveznie minden előkészületet a Spartakiádra. Érkezése óta megváltozott az előkészületek képe. A gyakorlatok megszervezésében legnagyobb segítséget Sponer tizedes elvtárs nyújtott, aki Prágában kurzust végzett és kiváló oktatónak bizonyult. Az eredmények elérésében nagyban segített Procházka közkatona is, aki Brnóban a testnevelési főiskolán tanult. Bielik tizedes elvtárs is mindig ott van, ahol segítségére várnak. Ez a három elvtárs nagy sikerrel vezeti a szertorna-csoportot. A bajtársak kivétel nélkül nagy lelkesedéssel vesznek részt a gyakorlatokon, sőt gyakran a tornateremben találjuk őket, amint egyedül tanulnak, ismétlik az egyes gyakorlatokat. A legszebb eredményeket Skrivánek tizedes, Meluzin, Remeň, Veselý, Vejmola, Hort közkatonák érték el. Poustecký tiszt megígérte, hogy a következő napokban kiküszöböli az utolsó hiányt is, és kellő mennyiségű tornaszert szerez be, hogy elősegítse a siker teljességét. Poustecký elvtárs szavaiban eddig még nem csalódtunk. A talajtorna eelőkészületeinek mérlegelése után nyugodtan nézhetünk az I. Országos Spartakiád elé. Havlát és Rohács tiezedes elvtársak ügyesen szervezték meg a taiajtorna-csoportot. Itt különösen Belouský, Kosut, Cech közkatonák tűntek ki, de a többiek is a szívükön viselik a Spartakiád ügyét. A bajtársak nagy lelkesedéssel tanulnak. A siker titka abban van, hogy Novák, Sionkala és Bélica tiszt elvtársak tudatában vannak az I. Országos Spartakiád nagy jelentőségének. A gyakorlatozók minden segítséget megkapnak tőlük. Ahol ilyen álláspontot foglalnak el a parancsnokok, j ott meg kell mutatkoznia az ered- ; ménynek is. Közös munkánk nagyban hozzájárul az I. Országos Spartakiád sikeréhez. Különben is: tudásunkat majd Prágában mutatjuk meg. Üjvári László, őrvezető. Tüzéreink szorgalmasan készülnek nagy napjuk méltó megünneplésére (F. D.) Az egyik tüzéregység katonái megtudták, hogy a Tüzérség Napját a felsőbb egység keretében ünneplik meg. Azonnal megkezdték az előkészületeket. Majd minden ütegnél beszélgetéseket rendeztek a jaslói és duklai harcokról. Az ütegek együttesei új dalok betanulását kezdték meg. A „Sokolovo" együttes „Ügy mint akkor Jaslónál", „A béke őrei vagyunk", „A Dnyeper dala" és más dalokat fog énekelni a felsőbb egység keretében megrendezett ünnepségeken. Nagy, Brebaň, Pavlásek és Košťál elvtársak a Tüzérség Napján morvaországi népi táncokat adnak elő. Az egységek találkozóján minden együttes azért fog küzdeni, hogy tüzéiegységének jó hírnevét megőrizze és tovább emelje. Az egységek zenekarai indulókat, táncdalokat tanulnak, hogy az ünnepségen a vidám hangulatról is gondoskodva legyen. Ünneplőbe öltöznek az agitációs központok, a politikai nevelőszobák, sőt a folyosók is. Az elvtársak azt akarják, hogy a díszítés mindnyájuknak minden lépésnél a csehszlovák és szovjet tüzérek hősi harcait idézze emlékezetükbe. Zelinka őrvezető példás tüzér, olyan táblákat készít, amelyek megmutatják a fasiszták elleni A TUzérség Napjára készíti a díszítést Zelinka őrvezető harcban réart vett tüzérek harci tftját. Az előkészületek eddigi menete arról tanúskodik, hogy a tüzérek büszkék fegyverükre és hogy napjukat méltóan ünneplik meg. A bemérő munkája a legfelelősségtelj esebb. A tüzérség tagjai nagy súlyt fektetnek a bemérők tökéletes kiképzésére Jancsi és Honzek esete a riadóval Együtt vonultak be és a véletlen úgy hozta, hogy egy szobába is kerültek. Együtt ismerkedtek a katonaélettel. Az ember csodálkozik, hogyan barátkozhattak meg ezek ketten, hiszen majd mindenben különböztek egymástól. Jancsi szőke volt, Honzek fekete; Jancsi a gyakorlatokat szerette inkább, Honzek vedig az elméleti tanulást a tanteremben. Talán azért volt ez így, mert Honzek Ostravából — városból, Jancsi vedig egy asallóközi kis faluból jött az egységhez. Ha leányokról volt szó, természetesen itt eltértek a nézetek. Jancsi tárcájában bamaszemü. sötéthajú leány fényképe lapult, Honzek vedig szőke, karcsúról álmodozott. Jancsi tüzér volt... Itt már nem megy tovább .. • Honzek is. Együtt énekelték: „Ha a tüzér egyszer bemér l^eánysziven üt sebet.. Mert ennyit mindjárt az első hetekbm megtantdt Jancsi a szolgálati nyelvből. Ehhez ugyan nem nagyon segítette hozzá Honzek. mert az ö jó ízes ostravai tájszólása valahogyan nem egyezett azzal, amit Jancsi mint szolgálati nyelvet tanult szorgalmasan. Jancsi például megtanulta, hogy a krumplit bramborynak nevezik csehül, mire Honzek nyugodtan rávágja, hogy az „kobzole". Nem is a szolgálati nyelv játszotta a legnagyobb szerevet abban, hogy jóbarátok lettek. Majdnem szó nélkül történt az eset. így mit: Jóval az ébresztő előtt belesüvített az alvó szoba csendjébe az ügyeletes sípja. — Riadó! Egyszer ugyan már volt riadó, elméletben tudták te a katonák, mit kell ilyenkor tenni. De most a kavarodás nagy lett egyszerre. Tudták a serrendet: először a fegyvert a kézbe, rohamsisakot a fejre . .. dehát ezt könnyű mondani. Melletted a pokrócot gyömöszöli valaki, fejed felett a szomszéd a gázálarcát igyekszik elérni. Valakinek a csizmája ránehezedik a lábujjadra ... mindehhez pedig majdnem sötét van. — Na ja, az újemc kapkod — mondaná a másodéves leatona. Az egyik ágynál ketten gyömöszölnek Mamit. Takarót csomagolnak — ketten. Így könnyebb és gyorsabban megy. De lei jön rá erre ebben a zárzavarban? Kiárulhatjuk: Jancsi és Honzek. Elsők lettek a so;a^ozásruE. Mert segítettek egymásnak. Sok beszéd nélkül hiszen úgy sem igen értették volna meg egymást, meg erre idő sem ix)lt. — Ezek biztosan tudták, hogy riadó lesz hallatszott egy-egy későn érkezett hangja, mikor a parancsnok dicsérete elhangzott. Dicséretben részesíVt az üteg két legügyesebb katonája. * Pedig dehogy tudták, hogy riadó lesz. Csak ŕppe.ts megértették egymást. v &.