Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-08 / 7. szám, szombat

1955. január 8. tu s

zó 3 M S RE TANÍT A POLITIKAI GAZDASÁGTAN Az Ú j Szóban már hírt adtunk arról, hogy az elmúlt év végén a Szovj•• unióban megjelent a Politikai gazdaságtan című könyv. Arról is beszámoltunk olvasóinknak, hogy e mű magyarra való fordítása folyamatban van és hogy előreláthatólag ez év tavaszán a budapesti Szikra könyvkiadó kiadásában magyarul is megjelenik. Tekintettel arra a nagy érdeklődésre, amely a Politikai gazdaságtan orosz nyelvű kiadását fogadta és amely a magyar nyelvű kiadás megjelenését megelőzi, valamint azokra a fontos kérdésekre, amelyeket e mű tárgyal, a könyv magyar nyelvű megjelenéséig i» néhány részletet közlünk az Űj Szóban, -főleg a mű azon fejezeteit, amelyeknek ismerete hozzásegít bennünket legégetőbb kérdéseink sikeres megoldásához. Most az alábbiakban a könyv Utószavát közöljük, amely megismertet a politikai gazdaságtan fogalmával és annak jelentőségével a szocializmus építésében. A most és a továbbiakban is közölt részletek az Oj Szó szerkesztőségének a fordításai. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy amennyiben a Szikra kiadásában a majd megjelenő könyv és az Űj Szóban közölt részletek fordításai között különbségek lesznek, úgy hiteles elfogadott fordításnak a Szikra kiadásában megjelent műfordítását tekintsék. zelme egy országban is lehetséges. Lenin Marxnak és Engelsnek abból a tételéből kiindulva, hogy a proletárforradalom legelső feladata a kisajátítók kisajátítása, „A proletariátus feladatai a jelenlegi forradalomban", „A fenyegető katasztrófa és megakadályozásának módja", „Megtartják-e a bolsevikok az államhatalmat?" című és más műveiben megindokolta a föld, a nehézipar, a bankok és a külkereskedelem államosítását, megállapította, hogy ezek az intézkedések a proletárforradalom legfontosabb intézkedései, amelyekkel hatalmába veszi a gazdaság kulcspozícióit. Lenin tudományosan általánosította a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, valamint a Szovjetunióban a szocialista országépítés gyakorlatának tapasztalatait és ennek alapján a marxizmust általában, a marxista politikai gazdaságtant pedig nevezetesen a társadalom szocialista átalakítása törvényeinek mélyreható elemzésével gyarapította. „Állam és forradalom", „A proletárforradalom és a renegát Kautszky", „A baloldaliság — a kommunizmus gyermekbetegsége", „A proletárdiktatúra időszakának gazdaságtana és politikája" cígnű és más müveiben minden ggempontból taglalta a proletariátus diktatúrájának kérdéseit. Lenin a proletariátus diktatúráját mint a munkásosztály és a paraszti tömegek javarésze közötti, a proletariátus vezette osztályszövetség különleges formáját, mint a proletárdemokrácia magasabbrendű típusát határozta meg, amely kifejezésre juttatja a dolgozó tömegek érdekeit. Rámutatott a proletariátus diktatúrájának tartalmára és meghatározta történelmi küldetésének három legfontosabb ismérvét: a) a kizsákmányolók elnyomása, b) a dolgozó tömegek vezetése és c) a szocialista társadalom felépítése. Lenin kidolgozta a társadalmi osztályok és az osztályharc jellegének és feladatainak kérdését a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti időszakban, tudományosan elemezve e korszak társadalmának gazdaságát és osztályszerkezetét. Minden szempontból megvilágította a munkásosztály és a parasztság tömegeit egybekötő szövetség kérdését, amelyben a munkásosztálynak vezető szerep jut. Lenin kifejtette, hogyan kell felszámolni a kizsákmányoló osztályokat és megszüntetni az embernekember által való kizsákmányolását a munkásosztály diktatúrájának időszakában és rámutatott arra, hogy a szocializmus építésének kísérő jelensége a kizsákmányoló osztályok ellen folytatott heves osztályharc. Lenin „A szovjet hatalom soronlévő feladatai", „Hogyan szervezzük meg a munkaversenyt", „A nagy kezdeményezés", „Az egységes gazdasági tervről". „A terményadóról", „A szövetkezetről" című és más műveiben kidolgozta a gazdaságpolitika elméleti alapjait és felvázolta fejlődésének konkrét irányát a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet időszakában. Lenin teremtette meg a szocializmus felépítésének A marxista-leninista politikai gazdaságtan több mint egy évszázados fejlődésen ment keresztül. A marxizmus-leninizmus egészéhez hasonlón a marxista-leninista politikai gazdaságtan alkotó, cselekvő jellegű. Távol áll tőle minden dogmatizmus, a munkásmozgalom gyakorlatával, a munkásosztálynak és valamennyi dolgozónak a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harcával karöltve fejlődik és kiegészül azokkal az új elméleti tételekkel, amelyek az új történelmi tapasztalatok általánosításának eredményei. Marx és Engels tudományosan elemezte a kapitalizmusnak, mint egv történelmileg átmeneti termelési módnak az alapjait, feltárta létrejöttének, fejlődésének és pusztulásának gazdasági törvényeit. Marx és Engels a „Kommunista kiáltványban", „A tőkében". „A góthai program bírálatában", az „Anti-Dűhringben" és más műveikben rámutattak a proletariátus történelmi szerepére, amely a kapitalizmus sírásója és a szocialista társadalom építője. Megalkották a proletár-forradalom elméletét, megindokolták a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti időszaknak gazdasági szükségleteit, mint olyan különleges történelmi időszakénak, amelyben a kapitalista társadalom forradalmi úton szocialista társadalommá alakul át és egyben nagy vonásokban jellemezték a kommunista társadalom fejlődésének két szakaszát. A marxizmus legfontosabb alkotó eleme a proletariátus diktátu- rájáról szóló tanítás, arról az úi típusú allamról, amelynek döntő szerep jut a társadalom forradalmi átalakításában. Marx és Engels felvázolta azoknak a legfontosabb intézkedéseknek a tervét, amelyeket a proletárdiktatúra valósít meg: a kizsákmányolók kisajátítása, a termelőeszközök magántulajdonának helyére társadalmi tulajdonuk lép, megszünteti a kizsákmányolást és a kizsákma nyoló osztályokat és biztosítja a társadalom termelőerőinek gyorsütemű fejlődését. Marx és Engels előre látta, hogy a szocialista társadalomban a termelés anarchiáját a társadalmi gazdálkodás tervszerű fejlesztése váltja fel és megvalósul a végzett munka szerinti jutalmazás elve. Csakis a termelőerők további gyors fejlődésének, a termékek gyarapodó bőségének, a város és falu, a testi és a szellemi munka között fennálló lényeges különbség megszüntetésének alapján és az által, hogy a munka az ember elsődleges él«tszükségletévé válik, valósul meg az átmenet a kommunizmus alsóbb fokáról a fejlettebb fokra, amikor teljes mértékben megvalósítható lesz ez az elv: „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükséglete szerint. Lenin tovább fejlesztette és gazdagította a marxista politikai gazdaságtant azzal, hogy tudományosan elemezte a kapitalizmus monopolista szakaszát, az imperializmust és a kapitalizmus általános válságainak problémáit. Kutatásainak legfontosabb következteté se és eredménye a szocialista for radalom új. teljes elmélete volt. amely szerint a szocializmus győ konkrét világtörténelmi jelentőségű tervét a Szovjetunióban. E terv legfontosabb részei az ország szocialista iparosítása és a mezőgazdaság kollektivizálása. Lenin rámutatott arra, hogy a szocialista gazdaság alapjainak felépítése érdekében, valamint abból a célból, hogy biztosítsák a szovjet ország gazdasági függetlenségét a világimperializmustól, a lehető legrövidebb történelmi időszakban le kell küzdeni Oroszország évszázados elmaradottságát és fejlett ipart kell felépíteni. Lenin dolgozta ki a szövetkezetek megszervezésének tervét is, amelynek alapján fokozatosan megnyerik a parasztságot a szocialista országépítés ügyének, előbb az ipar és a mezőgazdaság közti piaci, maid később a termelési kapcsolatok alapján. Lenin a szocialista országépítés gyakorlatának általánosítása alapján kidolgozta a szocializmus gazdasági alaptörvényének sarkalatos tételét, a népgazdaság tervszerei fejlesztésének törvényét, stb. Lenin határozta meg a szocialista gazdálkodás legfőbb elveit, rámutatott az anyagi érdekeltség elvének jeléntőségére a szocialista termelés gyarapításában és alkotó módon tovább fejlesztette a marxizmus tantételét a végzett munko szerinti részesedésről a szocializmusban, a bérekről, stb. Lenin műveiben megindokolta annak szükségét, hogy a szocialista gazdaság fejlesztése, a város és a falu közti kapcsolatok megszilárdítása érdekében ki kell fejleszteni a kereskedelmet és fel kell használni a pénzt. Lenin tudományosan előrelátta, hogy a szocialista forradalom a kizsákmányolók érdekében végzett kényszerű munkát meszszemenően a munkás javát és a társadalom javát szolgáló szabad munkával helyettesíti és ezzel a történelemben példátlan forradalmi lelkesedést ébreszt a tömegekben és először teszi lehetővé, hogy széleskörűen, tömegméretekben alkalmazzák a munkaversenyt. Kidolgozta a termelés és a termékek elosztása legszigorúbb nyilvántartásának és ellenőrzésének kérdéseit, az új szocialista munkafegyelem megteremtésének kérdéseit, a gazdaságos számvetés rendszerének kérdéseit. Lenin műveiben továbbá alkotó módon tovább fejlesztette a marxizmus alapvető tételeit a kommunista társadalom építésének útjairól, a villamosítás és a gyarapodó munkatermelékenység szerepéről a kommunizmus anyagitermelési alapjának létrehozásában, a szükségletek szerinti részesedés kommunista elvére való áttérés előfeltételeiről. Sztálin a valóban tudományos politikai gazdaságtan megteremtőinek, Marxnak, Engelsnek és Leninnek műveire támaszkodva a gazdaságtudomány számos további tételét határozta meg és fejtette ki. Sztálin műveiben elemezte a jelenkori monopolista kapitalizmust, felvázolta a kapitalista rendszer válságának képét, amely a kapitalizmus általános válsága és hatását gazdaságilag és politikailag egyaránt érezteti. Sztálin a Szovjetunió szocialista országépítésének összegyűjtött tapasztalatai alapján kidolgozta a szocializmus politikai gazdaságtanának számos kérdését. Lenin tételeiből kiindulva a párt kongresszusain és konferenciáin megtartott beszámolóiban, „A leninizmus kérdései", „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című és más munkáiban megindokolta az ország szocialista iparosításának és a mezőgazdaság kollektivizálásának útjait és módszereit. Sztálin azokra az alapvető tételekre támaszkodva, amelyeket Marx. Engels és Leifin szögeztek le műveikben, meghatározta a szocializmus gazdasági alaptörvényét, és a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének' törvényét. Sztálin müveiben tovább fejlesztette Lenin tételeit a szocialista gazdálkodás módszereiről, az értéktörvény és a pénz felhasználásának szükségéről, a gazdaságos számvetés rendszeréről, a dolgozóknak munkájúk eredményeiben való anyagi érdekeltsége elvéről, valamint a szocialista gazdasági rendszer fölényéről a kapitalista rendszerrel szemben. Sztálin kifejtette és konkretizálta a szocializmusból a kommunizmusba vezető átmenetről szóló marxista-leninista tételeket: a kommunizmus államáról, a város és a falu közti, a szellemi és a testi munka közti lényeges különbségek megszüntetéséről. A marxista-leninista politikai gazdaságtan tovább fejlődik a Szovjetunió kommunista országépítése és a népi demokratikus országok szocialista építőmunkája gyakorlatának általánosításával. Üj tapasztalatokkal gazdagítja az a forradalmi harc, amelyet a munkásosztály és a dolgozók széles tömegei folytatnak a kapitalista országokban az elnyatítós és a kizsákmányolás ellen és a gyarmati nemzetek vívnak nemzeti felszabadulásukért. A marxizmusleninizmus gazdaságtani elméletének fejlődése legtalálóbban jut kifejezésre a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a testvéri kommunista és munkáspártoknak történelmi határozataiban, valamint e pártok vezető tényezőinek műveiben. akik a gazdaságtan elmé letét a társadalom életének egyre változóbb feltételeiből folyó következtetésekkel és tanulságokkal gazdagítják. A marxista-leninista politikai gazdaságtan a marxizmus-leninizmus igen fontos alkotórészeként a proletariátus hatalmas eszmei fegyvere a kapitalizmus ellen, a szocializmusért folytatott harcában. Valóban tudományos politikai gazdaságtan, mert kifejezésre juttatja a munkásosztálynak és az emberiség valamennyi haladó erőinek érdekeit, ezeknek az erőknek pedig érdekük fűződik a társadalom gazdaáá&i fejlődése törvényeinek tárgyilagos tanulmányozásához, amelyek elkerülhetetlenül a kapitalizmus bukásához és a kommunizmus győzelméhez vezetnek. A jelenkori polgári politikai gazdaságtan, a monopolista burzsoázia érdekeit szolgálva, igyekszik minden időkre megtartani a magát túlélt kapitalista rendet s megtesz minden lehetőt, hogy elkendőzze és eltussolja a kapitalista rendszer ellentéteit, amelyek e rendszert pusztulásba kergetik. A kispolgári' politikai gazdaságtan szépítgetni igyekszik a kapitalizmust, hamis elképzeléseket terjeszt megreformálásának, megjavításának lehetőségeiről és ezzel igyekszik a munkásosztályt, a dolgozók széles tömegeit eltántorítani a kapitalista rend megdöntéséért, a szocializmusért folytatott harctól. A polgári és kispolgári politikai gazdaságtan legfőbb feladatának azt tekinti, hogy fenntartsa a kapitalizmus rendszerét és harcoljon a marxista-leninista politikai gazdaságtan ellen. A marxista-leninista politikai gazdaságtan leleplezi a polgári és kispolgári politikai gazdaságtan tudományellenes, reakciós lényegét. Felfegyverzi a munkásosztályt a társadalmi fejlődés gazdasági törvényeinek ismeretével és lehetővé teszi a marxista-leninista forradalmi pártoknak, hogy politikájukat tudományos alapon építsék fel. Mik a legfontosabb tanulságok, amelyeket a politikai gazdaságtan tanulmányozásából merítünk? Mire tanít a politikai gazdaságtan? 1. A politikai gazdaságtan mindenekelőtt arra tanít, hogy az emberi társadalom gazdasági fejlődése törvényszerű folyamat. Minden egyes termelési mód létrejötte és fejlődése, az egyes termelési módok váltakozása nem az emberek kénye-kedvének eredménye, hanem objektív gazdasági törvények hatásának következménye. A politikai gazdaságtan lehetővé teszi, hogy megismerjük a gazdasági fejlődés objektív törvényét és a társadalom érdekében használjuk fel őket. A politikai gazdaságtan feltárja a társadalmi termelésnek és az anyagi javak elosztásának törvényeit a társadalom fejlődésének különféle fokain és ezzel kezünkbe adja annak kulcsát, hogy felismerjük az emberi társadalom fejlődésének egész folyamatát, amely minden különféleségében és ellentétében is egységes és tőrvényszerű. A politikai gazdaságtan törvényei bármily más tudomány törvényeihez hasonlóan rajtunk kívül álló objektív törvényszerűségek visszatükröződései az emberek gondolkodásában. A politikai gazdaságtan egyben mélyrehatóan és sokoldalúan megindokolja a marxizmus legfontosabb tételét arról, hogy a társadabm fejlődésének legfőbb ereje, a • i ónelem valódi alkotója a nép. a dolgozó tömegek. Rámutat arra. mekkora mozgósító, szervező és á .formáló szerepük van a haladó eszméknek, amelyek a társadalom anyagi életét meghatározó fejiődés megérlelte szükségletek termékei. Az emberi társadalom létének alsóbbrendű formáiból felsőbbrendű formákba fejlődik. Minden termelési mód bizonyos fokot jelent a társadalom fokozatos fejlődésében, termelőerőinek és termelési viszonyainak kibontakozásában. A szocialista forradalomig a társadalom úgy fejlődik, hogy a régi, elavult társadalmi és gazdasági rendet felváltó új gazdasági és társadalmi rend termelési viszonyai egyideig elősegítik a terme-, lőerők fejlődését, de később a fejlődés béklyóivá fajulnak. Ilyenkor lép a társadalom meglévő gazdasági rendjének helyére az új, fejlettebb gazdasági rend. Az antagonista osztályokra tagolódó társadalomban ez a változás az osztályharc eredménye és társadalmi forradalom révén következik be, amely megdönti a régi uralkodó osztály hatalmát és új, haladó osztályt juttat hatalomra. A politikai gazdaságtan a legkülönbözőbb szempontokból tanulmányozza a termelőeszközök magántulajdonán alapuló társadalmi és gazdasági alakulatok létrejöttét, fejlődését és felbomlását és ezáltal feltárja az osztályharc gazdasági gyökereit. Rámutat arra, hogy a javak megteremtői a dolgozó tömegek, munkájuk gyümölcseit pedig a kizsákmányoló osztályok sajátítják el. Az osztálvharcot tehát bizonyos osztályok alapvető anyagi érdekei, az adott termelési mód gazdasági fejlődésének törvényei határozzák meg. Minden, a termelőeszközök magántulajdonán alapuló új gazdasági rend — rabszolgaság, hűbériség és kapitalizmus — szentesítette a kizsákmányolók uralmát és csupán a dolgozók kizsákmányolásának és elnyomásának formáját változtatta meg. A társadalom gazdasági fejlődésének egész folyamata azt bizonyítja, hogy a kapitalizmus az utolsó gazdasági rend, amely az embernek ember által való kizsákmányolásán alapul. A politikai gazdaságtan arra tanít, hogy a kapitalizmus monopolista fokán már régen reakciós rendszerré fajult, amely fékezi a társadalom további fokozatos fejlődését. A halódó kapitalizmu; helyére új társadalmi rend, a szocializmus lép, amely megszünteti a kizsákmányoló osztályokat, felszámolja az embernek ember által való kizsákmányolását. Az emberi társadalom fejlődésének története teljes egészében igazolja a marxista-íeninista politikai gazdaságtan tudományos tételének helyességét. A Szovjetunióban már felépült a szocialista társadalom. A szocializmus győzelme a Szovjetunióban könyörtelenül leleplezte a marrántulaidon és a kapitalista rend örökkévalóságát hirdető hamis elméletet. Az európai népi