Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-05 / 4. szám, szerda

2 ifi sze 1955. január 5. iU Újév reggelén Gyors iramban száguld a mentő­autó felfelé a volt Koch-szanató­rium felé. Csikorogva fékez. Meg­érkezett. Az autóból sápadtarcú fiatalasszony nehézkes léptekkel lép ki, férje karjára támaszkodik. Késő éjjel van. Szilveszter éjsza­kája, de az épület belsejében a szolgálatban lévő orvosok, ápoló­nők készenlétben vannak. Nagy a „forgalom", néha négy, öt anya szül egyszerre. A szülőszoba felöl fájdalmas sóhaj, majd erőteljes oá hangok hallatszanak. Megérkezett az 1955-ös év első újszülöttje. — Fiú — mondja a bábaasszony és az újdonsült anya fáradt, boldog mosollyal hanyatlik párnáira. Hófehér ágyak, ragyogó tisztaság mindenütt. Nesztelen léptekkel sietnek az ápolónők. Lassan itt a reggel. Újév reggele. Megélénkülnek a kis szobák. Vár­ják az anyukák a kicsiket. Mind erőteljesebben hallatszik az oá kó­rus. Behozzák a kicsiket. Szoptatás következik. Fiatal asszony járkál a szobában. Neki már szabad, ő már négynapos mama. Leül hol az egyiíc, hol a másik ágy szélére és titokzatos sut­togásba kezdenek az újdonsült ma­mák. A fiatal asszony boldogan mesé­li, hogy az utolsó percig dolgozott, mqst tehát teljes 18 hét szabad sá­ga'lesz. Aztán megint munkába áll, A BRATISLAVAI NEMZETI SZÍN­HÄZ működésének 35-ik évében, az 1955. évben húsz bemutaj.0 előadást rendez és 555 előadást. E NAPOKBAN FEJEZTÉK BE a bratislavai művészi dokumentáris filmstúdióban a P. O. Hviezdoslav nagy j szlovák költőről szóló és a „Győze-, delmes dal" című filmet, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésből meríti tárgyát. A CsSzBSz SZLOVÁKIAI BIZOTT­SÁGA és a közművelődési megbízotti hivatal a csehszlovák-szovjet barátság hónapja keretében „A Szovjetunió — a békéért folytatott harc erős ténye­zője" című kiállítást rendezett, amely szemléltetően megörökíti nagy szö­vetségesünknek a tartós világbékére irányuló törekvését. A rendkívül nagy érdeklődés következtében a kiállítást 1955. január 15-ig meghosszabbították. A kiállítást a CsSzBSz bratislavai klubhelyiségében rendezik a Suché Myton és naponta 21 óráig megtekint­hető. A CESKÉ BUDEJOVICEI SFINX n. v. alkalmazottai újfajta zománcedéhyt kezdtek gyártani. Ilyenek a mosdó­készletek kívül-belül zománcozott korsókkal és a milliméteres pléhból készült tartós, „Superplyn" jelzésű •dények. a nagymama vigyáz majd a kicsire napközben. Mosolyogva tervezget, számolgat, mi mindent vesz a ki­csinek a szülési segélyből és a ba­bakelengyére előirányzott pénzből. Boldog anyai mosollyal folyik a szó kisfiáról, akinek olyan szép fekete haja van, hogy szalagot le­hetne a hajába lenni. Olyan erőtel­jesen kiabál a kicsi, ha éhes, hogy bár a felső emeleten van a többi­vel, ő száz közül is ráismerne a hangjára. A szemecskéje olyan szép, hogy az ég kékje tükröződik benne. Már mosolyog. Mi lesz be­lőle? Csodagyerek minden bizony­nyal, legalábbis anyja és apja sze­mében. Felmegyünk az emeletre, ahol hatalmas ablakú, világos teremben apró ágyacskák sorakoznak egymás mellett. Itt vannak a csecsemők, csak szoptatásra viszik le őket anyjukhoz. A terembe nem enged­nek be, oda még az anyáknak is tilos a belépés, csak a hatalmas üvegajtókon át láthatjuk őket. így kívánja ezt az új, kis emberpalán­ták egészségének védelme. És egyébként is tilos a látogatás az anyák és az újszülöttek érdekében. Az apák is csak a hazamenetelkor láthatják az asszonyt és a kicsit. Annál nagyobb az öröm aztán. Új tervek, új élet. Megszaporod­va kezdődik a család élete az új esztendőben. G. A. A TAVÖSSZEKÖTTETÉSÜGYI MI­NISZTÉRIUM nyilvános jeligés pályá­zatot hirdet alkalmi postabélyegek terveire Csehszlovákia felszabadításá­nak 10. évfordulója és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom III. össz­szakszervezeti kongresszusa tiszteleté­re. Hat tervpályázatról van szó, ame­lyekből négy a felszabadítás 10. évfor­dulója, kettő pedig a III. össz-szak­szervezeti kongresszusra készül. Az egyes bélyegtervekre 4000, 2000 és 1200 koronás díjak vannak kitűzve. Továbbá 10.000 korona van szánva más képzőművészeti vagy eszmei te­kintetben jelentős tervek esetleges megvételére. A pályázat január 30-án jár le Közelebbi felvilágosítást t táv­összeköttetésügyi minisztérium posta­értékcikk osztálya, Prága II. Bedrich Engels nábr. 42. (telefon 246—469) nyújt, ahol az érdeklődők megkap­hatják a. pályázat feltételeinek szöve­gét. A NYITRAI KERÜLETBEN az egy­ségesített egészségügy legújabb in­tézményei közé tartozik a nyitrai ke­rületi egészségügyi járványállomás. Működését 1952. január 1-én kezdte meg. Dr. Egon Neumann igazgató ve­zetésével. Az intézet orvosainak és la­boránsainak munkakollektívája már több sikert ért el a ragályos beteg­ségek és járványok terjedése elleni harcban. • BÉKE 1945 januárja volt. Az ólomszür­ke égből sűrű pelyhekben hullt a hó. Bevattázta a fáíc didergő galy­lyait, a falu riadtan lapuló házacs­káit. Olyan volt a táj, mint a habos fehér menyasszonyi ruha. Hajnal óta balami feszültség ér­ződött a levegőben, s a emberek ar­cára is rákeményedett. Többen sut­togva hajolták összébb és szinte sustorgott 'a szó a forró izgalomtól, amikor egymás fülébe szűrték: „Holnapra itt lesznek az oro­szok!" Nem volt ez üres szóbeszéd. A németek sokkal idegesebbek voitak, mint egyébkor, s ide-oda ugráló riadt tekintetük elárulta, hogy va­lami készül. Az óvatosabb családok leszivá­rogtak a pincékbe, a szellőztető lyukakat pedig keményen eltöm­ték. Csak a gyertyák pislákoló tűz­nyelve világított a meghökkent ar­cokba, s ide-oda bolygatta a pince odvában lapuló árnyakat. A legtöbben már a pincékben töltötték az éjszakát. Egymás he­gyén-hátán kuporogtálc, mint a csomóba hányt krumplis zsákok, de jótevő álom nem jött szemükre. Egyszerre kint, mint borzalmas égzengés üvöltött a levegő. Vij­jogtak a lövedékek és amikoiyre­csegve vágódtak a földbe vagy a falakba, megremegett a ház, sűrűn pergett a vakolat. Mintha a pokol kapui tárultak volna ki, úgy bő­gött, csattogott a környék. Szívdobogva, mozdulatlanul la pultunk, s a hosszú órák kegyetlen lassúsággal cammogtak tova. S egyszerre csak, idő múltán elcsen­desült az ágyúk zenebonája. Mint­ha egy óriási kéz élesre fent kard­dal metszette volna derékba a bömbölő csatazajt. Sosem éreztünk még ilyen mélységes, szívettépő csendet. Aztán lassan megélénkült az u1ca. % Nehéz katonaléptek dobog­tak, szekerek zörögtek, lovak nyi­hogtak. Megdöccent a pinceajtó és sikítva kitárult. A szürkésen de rengő hajnali fényben egy katona állt s kezében géppisztolyt szorow gatott. Tekintete kutatva járt kö­rül a gyenge fényben s valameny­nyiünket végigmustrált. Komoly arca lassan felderült és szinte vé­gigcsurrant rajtunk mosolya. Föl­lélegeztünk és mint a márciusi hó, olvadt le szívünkről a dermedtség. S ő lassan, különös hanglejtéssel magyarul szólalt meg: — Nem félni! Mi hozunk béke!... Azóta bennem él e szó. Él és vi­rágba borul milliók szívében. S a háborút kiáltók jeges lehelete nem tudja többé elhervasztani. A szov­jet katonák hozták magukkal és eggyélényegült szabadságunkkal. Mert ez a világ legszebb szava: béke! Mert ez az emberiség leg­mélyebb embersége: béke, béke minden népnek! Dénes György MINISZTEREK NYILATKOZNAK Régi, 1936. évi egészségügyi köz­löny került a kezembe, amelyben dr. Czech miniszter beszámolója ragadta meg figyelmemet. A nyi­latkozat a kapitalizmus válságának hetedik évében jelent meg, amikor 439.332 munkanélküli családja nyo­morgott. A hivatalos statisztika megvilágításában dr. Czech egész­ségügyi miniszter nem látta vi­gasztalannak a helyzetét. Kényte­len volt azonban bevallani, hogy Csehszlovákia válság érte terüle­tein sosem tapasztalt mértékben bv,rjánzanak a szociális megbete­gedések. Különösen a gyermekek voltak veszélynek kitéve, akik tö­megesen estek angolkórba, váltak vérszegényekké s a többi betegsé­gekre hajlamosakká. — A gazdasági válság hosszú tartama — nyilatkozott a miniszter — igen súlyosan aláásta azon csa­ládok egészségét, amelyek eltartói munkanélküliekké lettek és meg­szűnt egészségügyi biztosítási igényjogosultságuk. A munkanél­küliek egészségügyi védelmére 1932-ben megalakult. járási bizott­ságok nagy része az anyagi eszkö­zök kimerítésével a legnagyobb nehézségekbe jutott... Dr. Czech ezért tett ilyen rend­szer-leleplezö kijelentéseket, mert a polgári állam parlamentjét meg kellett győznie a minisztérium anyagi megsegítésének fontosságá­ról. S ezért szorgalmazta annyira a fentieket. — Csak meg kell gondolni — szónokolt tovább — hogy a köz­egészségügy összköltségvetése alig teszi ki az egész állami költségve­tés 2 százalékát. Mit lehet elérni ilyen alacsony tétellel az állam leg­drágább kincse, a nép egészsége és ifjúságunk jövője érdekében?... Azokban a napokban olvastam a IS évvel ezelőtt tett nyilatkozatot, amikor hazánk egészségügyminisz­tere, dr. Plojhár beszédét közölte a Pravda. A miniszter Veselý nad Moravou polgársága előtt ismertet­te a sikereket, amelyeket egysége­sített egészségügyünk a párt. és a kormány szüntelen gondoskodásá­val elért. Amit dr. Plojhár mon­dott, mindannyiunk előtt ismere­tes, hiszen benne élünk. Ám az összehasonlítás kedvéért mégis idé­zem: „Lakosságunk kilenctizede a díj­talan qyógygondozás \ előnyeiben részésül. beleértve až ingyenes kórházi kezelést, gyógyszerellátást és különféle szakorvosi szolgálato­• kat. Külföldi látogatóink csodálat­tal állapítják meg, hogy a betegek­nek a munkaviszony igazolásával ellátott polgári igazolványa elegen­dő okmány ahhoz, hogy a beteg fel­kereshesse orvosát. Emellett a nemzetbiztosítás előnyeit a dolgo­zók családtagjai is élvezik. A gyó­gyító és megelőző jellegű intézke­dések egész sora különbség nélkül az egész lakosságra vonatkozik. Ez különösen a díjtalan gyermek­gyógygondozást, anya- és gyermek­tanácsadók munkáját, a gyermekek védőoltását és némely fertőző be­tegségek gyógyítását jelenti..." Két korszak egészségügyminisz­terei nyilatkoztak. Szavaik tanulsá­gosak és jellemzik a rendszert, amelyben elhangzottak. Dr. Czech­ből egy csődbejutott társadalmi rend pesszimizmusa, kétségbeesése kiált. Dr. Plojhár beszédéből biz­tonságérzet, derűlátás és céltudat sugárzik. Nem csoda. Akkoriban csak 2 százalék jutott az ország költség­vetéséből egészségvédelemre, ma pedig költségvetésünk egyik leg­nagyobb tételét jelenti az a pénz, amelyet nemzetgyűlésünk a köz­egészségügy céljaira szánt. Dr. Szántó György A Szlovák* írók Szövetsége táviratban fejezte ki Fraňo Kráľ elhúnyta felett érzett részvétét az SzIKP Központi Bizottságának A Szlovák írók Szövetsége Szlovákia Kommunista Pífrtja Központi Bi­zottságának Fraňo Kráľ elhalálozása alkalmából ' a következő részvéttáv­iratot küldte: Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, Bratislava, Drága elvtársak, fogadják őszinte . részvétünket Fraňo Kráľ nemzeti művésznek, a Szlo­vák Nemzeti Tanács képviselőjének, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodája tagjelöltjének elhalálozása alkalmából. A párt és nép zászlaját, melyet nehéz, de hősies és győzedelmes életén keresztül példás hűséggel hordozott, tovább visszük. Szlovák írók Szövetsége. A Csehszlovák írószövetség Központi Bizottságának közleménye Fraňo Kráí nemzeti művész haláláról dalmi ellentéteiben és a munkásosz­tály végleges győzelme örömteli táv­lataiban. Ez jellemzi költői és prózai irodalmi alkotásait művészi munkájá­nak negyed évszázadán keresztül. Fraňo Kráľ irodalmi munkássága iro- _ dí'.lmunk legjobb haladó realista ha­gyományaiból indul tói, csatlakozik ha­zánkban a szocialista realizmus alapí­tóinak müveihez és nemzeti kultúránk 7 tartós értéke marad. Életének és alkotásának hősiessége annál szembetűnőbb, hogy ifjúságától kezdve aláásott egészséggel, súlyos betegen dolgozott, betegségét munká­val és harccal legyőzhetetlen optimiz­mussal küzdötte le, és megteremtet­te művét, amely megnyerte népünk szeretetét. A csehszlovák irodalom a szocialis­ta művészetért folyó harcban jelen­tős harcost, nemes; tiszta embert ve­szít benne. Tisztelet emlékének! A Csehszlovák írószövetség Központi Bizottsága. A Csehszlovák írószövetség Központi Bizottsága mély szomorúsággal közli, hogy 1955. január 3-án délelőtt 10 órakor hosszantartó súlyos betegség után 51 éves korában elhúnyt Br3|i­slavában Fraňo Kráľ nemzeti művész. Fraňo Kráľ nehéz körülmények kö­zött nőtt fel és ismerte az emberek közötti mély társadalmi szakadékokat. Ifjúságát az elnyomott nemzet szen­vedése jellemezte: pásztorgyerek, ács, mezőgazdasági munkás és favágó volt és csak kitartásával és szorgalmával tett szert műveltségre és vált taní­tóvá. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának alapítása óta odaadó tagja, ké­sőbb pedig jelentős funkcionáriusa volt, mindig hű harcosa a munkásosztály­nak a dolgozó ember szebb életéért folytatott harcában. A párt harcosaként megállta helyét legsajátabb hivatásában, az irodalmi alkotásban is. Egész működését az igazság nagy forradalmi eszméinek szolgálatába állította és feltárta vele az éiet legnagyobb mélységeit társa­Közlemény Fraňo Kráľ nemzeti művésznek, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjének, Szlovákia Kommunista Pártja KB irodája tagjelöltjének állami temetéséről Az állami temetés megrendezését irányító bizottság, amely Szlovákia Kommunista Pártja KB irodájának, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének és a Megbízottak Testületének tagjai­ból áll, közli, hogý Fraňo Kráľ nem­zeti művésznek, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjének, Szlovákia Kom­munista Pártja KB irodája tagjelölt­jének állami temetése 1955. január 6-án, csütörtökön lesz Bratislavában. A ,koporsót az elhunyt testi marad­ványaival a bratislavai Komenský­egyetem aulájában ravatalozzák fel. A nagyközönség 1955. január 5-én, szer­dán 9—17 óráig, január 6-án, csü­törtökön pedig 8—12 óráig tekintheti i meg. A gyászszertartás ez év január 6-án, csütörtökön 14 órakor kezdő­dik. Az elhunyttól búcsút vesznek Szlovákia Kommunista Pártja KB és- a Szlovák írószövetség képviselői. • Bratislava dolgozói, a Nemzeti Front összes tagozatainak képviselői, az írók és a közönség Fraňo Kráľ ko­porsóját gyászmenetben kiséri el a Komenskýregyetem épületétől a Sztá­lin téren és a Békevédők utcáján ke­resztül a város határáig. Innen a ko­porsót a brnói krematóriumba szállít­ják, ahol Fraňo Kráľ elvtárs testi maradványait január 7-én, pénteken elhamvasztják. Mindent megteszünk vívmányaink megőrzéséért Bodrogszerdahely község dolgozó né­pe a közelmúltban ünnepelte felsza­badulásának tizedik évfordulóját. Büszkén mondhatjuk, hogy ez elmúlt tíz év alatt községünk nagyon sokat fejlődött. Megalakult az EFSz, amely évről évre jobban fejlődött. A falu határában már rizst is termelnek, amellyel országos viszonylatban is na­gyon szép eredményt értek el. A fel­szabadulás óta 107 új családi házat építettek a dolgozók és nagyon sokat megjavítottak. Eltűntek a nádfede­les viskók, helyükben szép, piroscse­repes házak sorakoznak. A felszaba­dulás előtt csak három rádió volt a faluban, ma pedig 350 család szóra­kozik munkaidő után modern, szép rádiókészüléke mellett. Kormányunk és pártunk segítségé­vel egy 800 személyt befogadó kul­túrházat és 400 személy befogadásá­ra alkalmas mozihelyiséget építettünk fel. Ifjúságunknak a felszabadulás után szintén nagyok a lehetőségei. Fiaink és leányaink ma különféle főiskolákon tanulhatnak Községünkben 14 fiatal megértette a bányaipar fontosságát és bányásznak jelentkezett. Nép' de­mokratikus kormányunk sokat segít a szociális segélyekkel is, a rokkan­tak és öregek megélhetése biztosít­va van. A községnek nagy szüksége van még egy autóbuszjáratra, egy egész­ségházra és egy mentőautóra, hogy megoldjuk az egészségügyi problémá­kat is. Reméljük, hogy 1955-beri ezek is megvalósulnak s akkor elmondhat­juk, hogy Bodrogszerdahely azon köz­ségek közé tartozik, amelyek a fel­szabadulás óta a legszebb eredmé­nyeket érték el. Ma, amikor községünk eredményeit és fejlődését nézzük, gyűlölettel gon­dolunk azokra a háborút tervező nyu­gati imperialistákra akik egy új há­borúval akarják feldúlni békés éle­tünket. Az egész község lakossága népgyűlésen tiltakozott Nyugat-Né­metország felfegyverzése ellen. A múlt háború borzalmai, a hitleri had­sereg rémtettei még . élénken élnek emlékezetünkben, nem feledtük el az összebombázott városókat, a felégetett falvakat és a hontalanul bolyongó családokat. Ezt soha többé nem akar­juk átélni. Azért dolgozunk, azért harcolunk a munka frontján többter­mpléssel, a minőség javításával, hogy békében élhessünk és örülhessünk boldogabbá vált életünknek. Kucík Pál, Bodrogszerdahely

Next

/
Thumbnails
Contents