Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-04 / 3. szám, kedd

2 ifi s

ze 1955. január 4. K. J. Vorosilov újévi beszéde K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke az új év beköszöntése alkalmából a moszkvai rádióban a következő beszédet mondotta: Kedves elvtársak! Szeretett hazánknak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kedves állampolgárai! A most beköszöntő új év alkalmából szívélyes jókívánságaimat küldöm önöknek! Mélységes örömmel állapítjuk meg, hogy hazánk az elmúlt évben a szovjet dolgozók erőfeszítései következtében még gazdagabbá, még erősebbé vált. Az elmúlt év soknemzetiségű hazánk szocialista ipara további fejlődésének, mezőgazdasága fellendülésének, tudománya és kultúrája felvirágzásának esztendeje volt. Ezek az eredmények a hős szovjet nép — munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek — építőmunkájának eredményeként jöttek létre. A kommunista társadalom fáradhatatlan építői. a békének és ~az emberek boldogságának dicső harcosai kommunista pártjuk vezetésével biztosan haladnak az újabb győzelmek felé. A most beköszöntő évben a szovjet nép Marx-Engels-Lenin-Sztálin fennkclt eszméitől lelkesítve, még nagyobb energiával fog dolgozni, hogy hatalmasabbá tegye hazánkat. ' Az új 1955-ös évbe lépve, sikereinkre büszkén tekintünk és megelégedéssel állapítjuk meg azt is, hogy a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a békeszerető népek állhatatos erőfeszítése következtében az elmúlt év folyamán a nemzetközi feszültségben bizonyos enyhülés állott be. A tartós, szilárd békéért folyó harc meghozta gyümölcseit. A béke ellenségeinek azonban ez nem tetszik. Nem törődve népeik akaratával és megfeledkezve a történelem tanulságairól, egyes nyugati hatalmak kormánykörei továbbra is agresszív politikát folytatnak, amely veszélyes következményeket rejt magában. A békeszerető népek nem mehetnek el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a nyugati hatalmak Európa szívében feltámasztják a német militarizmust, bonyolulttá teszik a nemzetközi helyzetet és fokozzák az új háború veszélyét. Külföldi országok tisztelt polgárai, férfiai, asszonyai, ifjai és leányai! Az elmúlt év, az egész emberiség szerencséjére, a béke éve volt. Nem k&telkedem abban, hogy minden ország egyszerű, becsületes emberei nem akarnak háborút, békében és baráti egyetértésben akarnak élni. A béke ellenségeinek nem sikerül megvalősítaniok terveiket, ha a' népek kezükbe veszik a béke ügyét és végig kitartanak mellette. A szovjet nép, testvéri egységben a nagy kínai néppel és a demokratikus országok összes népeivel, hiszi, hogy a most beköszöntő új év is a világbéke további megszilárdulásának éve lesz. A nemrég lezajlott moszkvai értekezleten az európai békeszerető államok megingathatatlan egységet, öszszeforrottságot és akaratot juttattak kifejezésre az európai népek békéjének és biztonságának magasztos ügyéért folytatott harcban A szovjet dolgozók éppúgy, mint minden egyszerű külföldi ember üdvözölték a moszkvai értekezleten elfogadott deklarációt, amely az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére szólít fel. A szovjet nép — nagy országunk ura, az egész emberiség békéjének, szabadságának és boldogságának élenjáró harcosa — alkotó erőtől és kimeríthetetlen energiától telve lép az új évbe, készen arra, hogy még nagyobb hősiességgel harcoljon szeretett hazája boldogságáért' Kedves honfitársaim! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevében meleg jókívánságaimat küldöm önöknek az új év alkalmából. Az új év alkalmából jókívánataimat küldöm minden ország egyszerű és becsületes emberének! Legyen az új év még nagyobb sikerek esztendeje az emberiségnek, a népek közötti tartós békéért, minden ember boldogságáért folytatott harcában. Boldog új évet! Wifhelm Piecknek, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének újévi beszéde Az ADN hírügynökség részleteket közölt Wilhelm Piecknek, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének a demokratikus Berlin rádiójában mondott újévi beszédéből. Wilhelm Pieck Kelet- és NyugatNémetország polgáraihoz fordulva kiemelte, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése a revansista háborús előkészületek keretében a német nép számára szörnyű veszélyt rejt magában. A párizsi egyezmények ratifikálása és megvalósítása hosszú időre lehetetlenné teszi Németország egyesítését. A moszkvai konferencia részvevői — mondotta Wilhelm Pieck — közös nyilatkozatban ajánlották, hogy tartsanak össznémet szabad választásokat, amelyek eredményeképpen megalakult volna az össznémet kormány. Ennek alapfeltétele azonban, hogy eltekintsenek Nyugat-Németország újrafelfegyverzésétől és bekapcsolásától az észjikatlanti katonai tömbbe. Ezért 1955-ben minden erővel, minden körülmények között meg kell akadályozni a párizsi egyezmények megvalósulását. Ez az összes németek legfőbb nemzeti kötelessége. Wilhelm Pieck ezután megállapította, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a kölcsönös megértés és béke útján halad. Majd rámutatott arra, ' hogy a Német Demokratikus Köztársaság éppen úgy, mint a béketábor többi országa, kénytelen lesz saját biztonsága biztosítása érdekében óvintézkedéseket tenni, mivel NyugatNémetország újrafelfegyverzése mindenekelőtt a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság biztonságát veszélyezteti. Ezért, hogyha a párizsi egyezmények megvalósulnak — mondotta Wilhelm Pieck — ezek az államok közös intézkedéseket tesznek biztonságuk védelme érdekében. K. J. Vorosilov szovjet tábornokokat, tengernagyokat és tiszteket tüntetett ki . December 30-án K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke a Kremlben átadta a Szovjetunió kitüntetéseit és érmeit a tábornokoknak, tengernagyoknak és a szovjet hads»reg tisztjeinek, valamint a katonai tengerészet tisztjeinek. Lenin-renddel tüntették ki G. K. Maiandin hadseregtábornokot 60. születésnapja alkalmából a szovjet hadseregben szerzett érdemeiért, továbbá K. V. Szahnovszkijt, a technikai tudományok doktorát, a mérnöki, műszaki szolgálat vezérőrnagyát hosszú éves termékeny, tudományos és pedagógiai tevékenységéért és 70. születésnapja alkalmából. Rendjelet és érmet kapott számos tengernagy, tábornok és tiszt, akiket a szovjet hadsereg és a katonai tengerészet iránti hűségükért tüntettek ki. A kitüntetettek nevében a kormánynak G. K. Malandir hadseregtábornok mondott köszönetet. Beszédében többek között ezeket mondotta: „Büszkék vagyunk arra, hogy a kormány felelősségteljes feladatot bízott ránk — á szovjet fegyveres erőkneK hazánk szabadsága és függetlensége őrzőinek kiépítését és további megszilárdítását. Biztosítjuk kormányunkat és kommunista pártunkat, hogy a hadsereg és a tengerészet parancsnoki káderei nem okoznak csalódást a beléjük vetett nagy bizalomért és nem kímélik erejüket a hazánk érdekeiért vívott harcban." A kitüntetettekhez ezután K. J. Vorosilov szólott. Beszédében kijelentette: „Önök jól tudják mily következetesen és türelmesen harcol a szovjet kormány a békéért és a többi országokkal való normális és baráti kapcsolatok felvételéért. A Szovjetuniónak és a demokratikus tábor többi országainak ez a hékepolitikája, amely megfelel a haladó emberiség legmélységesebb vágyainak és érdekeinek, jelentősen hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Néhány állam reakciós körei azonban nemzeteik akarata ellenére lázasan fegyverkeznek, agresszív tömböket tákolnak össze és megújítják a német militarizmust. Ilyen körülmények között kénytelenek vagyunk a legéberebben őrködni és szüntelenül készen állni, hogy semmilyen előre nem látott esemény ne lepjen meg bennünket. E feladat teljesítésében nagy feladat vár a szovjet fegyveres erők tisztjeire, tábornokaira és tengernagyaira. Kell, hogy a hadimüvészet valamint a katonaság harci és politikai előkészítése további megszilárdításának igazi megszervezői legyenek. ' Az önök kitüntetése a Szovjetunió rendjeleivel és érmeivel világosan tanúskodik arról a szeretetről és gondosságról, amellyel népünk, pártunk és kormányunk, fegyveres erőit körülveszi, és kifejezésre juttatja mély hitét az önök erejében és' kitartásában a szovjet emberek békés munkájának védelmezése terén." Végezetül K. J. Vorosilov újból jókívánatait fejezte ki a jelenlevőknek magas kitüntetésükhöz és további sikereket kívánt a haza fegyveres erői kiépítésében és megszilárdításában. Az Új Kína sajtóiroda Radford taivani útjának céljairól Az Üj Kína sajtóiroda közli, hogy Radford, az USA vezérkari főnökei törzskarának elnöke, Taivan szigetére érkezett, hogy előkészítse a talajt az USA és Csangkajsek közötti nemrég aláírt katonai szerződés megvalósítására. Erről tanúskodik Radford nyilatkozata, amelyet Taipehbe érkezése után adott a sajtó képviselőinek. A külföldi sajtó jelentései rámutatnak arra, hogy Radford látogatása azt a célt szolgálja, hogy az Egyesült Államok taivani megszállását megszilárdítsa, a Kína ellen irányuló agressziót kibővítse és főképp arra, hogy kiszélesítse az Egyesült Államok fegyveres megszállásának terjedelmét a partmenti kínai szigetekre. Nyilvánvaló, hogy Taivan fontos helyet foglal el Radford jelenlegi világ körüli útjában. Radford, aki a kínai nép ellen lép fel, többízben felhívta a Csangkajsek'-klikket, Japánt és a Liszinman-klikket, hogy tömörüljenek egy északkeleti ázsiai agresszív tömbbe. Radford tárgyalásai arra mutatnak rá, hogy az USA fokozza katonai fenyegetéseit Kínával szemben Kínai újság az öt ázsiai ország minisztereinek bogori konferenciájáról A „Kvanminzsibao" című újság nagy figyelmet szentelt vezércikkében az öt ázsiai ország miniszterelnökei konferenciájának, amelyen elhatározták, hogy az 1955. áprilisára összehívandó konferenciára 25 ázsiai és afrikai országot, köztük Kínát is meghívják. A kínai nép — írja az újság — őszintén üdvözli a bogori konferenciának ezt a határozatát. A Közép-Kelet igen sok országa szintén elfogadta a határozatot a konferencia összehívásáról. Tények bizonyítják, hogy az afrikai és az ázsiai országok kölcsönös együttműködésére széles perspektíva nyilik. Nincs kétség abban — állapítja meg a „Kvanminzsibao", hogy az ázsiai és az afrikai országok közötti együttműködés megvalósítása, melyeknek körülbelül egy milliárd lakója van, kiszélesíti és megvalósítja a béke területeit Ázsiában és Afrikában, ami a béke sikeres megvédése szempontjából ki fog hatni Keletre és az egész világra .. . Elmúltak azok az idők, amikor idegenek határozhatták meg a keleti népek sorsát. Ma az ázsiai az afrikai népeknek elég erejük van ahhoz, hogy maguk határozzanak sorsukról. Délkelet-Ázsia országai miniszterelnökeinek konferenciája Az indonéziai Bogorban tartották meg december 28-án és 29-én India, Indonézia, Burma, Pakisztán és Ceylon miniszterelnökei konferenciájukat. A konferencia legfőbb kérdése az ázsiai és afrikai országok konferenciájának összehívása volt. A miniszterelnökök elhatározták, hogy ezt a konferenciát 1955 áprilisában tartják meg Indonéziában és meghívják rá 25 ázsiai és afrikai ország képviselőit. A meghívott országok, a Kínai Népköztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Japán, Laosz, Kambodzsa, DélVietnam, a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Nepál, Afganisztán, Irán, Irak, Törökország, Libanon, Szíria, Jordán, SzaúdArábia, Jemen, Egyiptom, Szudán, Líbia, Abesszínia, a Középafrikai Unió, (melynek tagjai Dél-Rodézia, ÉszakRodézia és Nyasszaföld), Aranypart, Libéria. A konferencián India, Indonézia, Burma, Pakisztán és Ceylon mint rendező államok vesznek részt. A rendező államok nyilatkozata szerint az ázsiai és európai államok konferenciájának hozzá kell járulnia a világbéke megszilárdításához, Afrika és Ázsia gazdasági és szociális fejlődéséhez. A konferencián több speciális kérdést kell letárgyalni, többek között a gyarmatosítás, a faji és a nemzeti szuverenitás kérdését. A miniszterelnökök hangsúlyozták, a béke megőrzésének fontosságát és megelégedettségüknek adtak kifejezést az Indokínára vonatkozó genfi konferencia határozata felett. Azt remélik, hogy az összes érdekelt felek tiszteletben fogják tartani és betartják a genfi egyezményeket. A konferencia részvevői támogatták Indonézia ama kívánságát, hogy Nyugat-Iriánt csatolják Indonéziához és kijelentették, hogy támogatják Tunisz és Marokkó népét. A miniszterelnökök aggodalommal nyilatkoztak az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletezésekről és ragaszkodtak ahhoz, hogy ezek a kísérletek ne folytatódjanak. A nyilatkozat hangsúlyozza az ázsiai országok gazdasági fejlődésének és a természeti gazdagságoknak az ázsiai népek javára való kihasználásának szükségességét. A délkelet-ázsiai országok miniszterelnökei konferenciája befejezésének alkalmából december 30-án Dzsakartban nagygyűlést tartottak. A gyűlésen Szukarno indonéz elnök és a Bogorban megtartott konferencián részt vett miniszterelnökök beszéltek. Dulles nyilatkozata egy sajtókonferencián Dulles, az USA államtitkára az 1954. december 31-én tartott sajtókonferencián nyilatkozott az USA 1954. évi külpolitikájának eredményeiről. Rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok „bizonyos értelemben elégedett" lehet ezekkel az eredményekkel és külön hangsúlyozta, hogy a francia nemzetgyűlés jóváhagyta „a nyugateurőpai unió tervét", amely felújítja az augusztusban visszautasított „európai védelmi szövetség" jellegzetes vonalait. Kijelentette, hogy meg van elégedve a Guatemalában lezajlott reakciós rendszerváltozással, amit — mint ismeretes — az USA ügynökei szerveztek meg, a Délkelet-Ázsiára vonatkozó támadó jellegű manillai paktum megkötésével és a Csang Kaj-sekkel kötött jól ismert egyezménnyel. Dulles az Indokínáról szóló genfi egyezményt negatívumként értékelte és ezáltal kifejezésre juttatta az amerikai körök elégedetlenségét, akik a hoszszantartó indokínai háborúból nyereségre számítottak. A tudósító kérdéseire adott válaszában Dulles kijelentette, hogy a manillai paktum részvevőinek legközelebbi bangkoki konferenciáján „különös figyelmet fognak szentelni az aknamunka elleni akció terveinek", ami alatt az amerikai imperialisták, ahogy ismeretes, azt értik, hogy letörik a függő államok bármilyen ellenállását a gyarmati rendszer ellen és a gyarmati népek harcát jogaikért. Vukmanovics beszámolója a jugoszláv szkupstina ülésén A „Borba" című lap közölte Szvetozár Vukmanovicsnak, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökének a jugoszláv szkupstina ülésén az 1955. évre szóló jugoszláv köztecv javaslatáról szóló beszámolóját. Vukmanovics beszámolójában rámutatott az 1954. évbeli ipari termelés megnövekedett terjedelmére és az ipari árucikkek kivitelének növekedésére. A kereskedelem mérlege az előző évvel szemben azt mutatja, hogy a hiány mintegy 40 százalékkal csökkent, viszont a fizetési mérleg 8 százalék hiánycsökkenést mutat ki. Vukmanovics beszámolt a jugoszláv fizetési mérleg hiányáról és megjegyezte, hogy a fizetési mérleg kérdéseiben jelentős helyet foglalnak el a jugoszláv külföldi tartozások, (az Amerikai Egyesült Államoknak, Nagy-BHtanniának és Franciaországnak), körülbelül 400 millió dollár összegben. Nehézségek mutatkoznak nemcsak a tartozások összegében, hanem azok kedvezőtlen összeállításában is. Vukmanovics így folytatta: Hosszú szünet után 1954 második felében a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária és Kelet-Németország kezdeményezésére ezekkel az államokkal felújítottuk az árukereskedelmet. A kereskedelmi kapcsolatok rendszeresítése ezen államokkal, jelentette ki Vukmanovics, fontos tényező a külfölddel való árucsere további kibővítésében, valamint a Szovjetunióval és a többi kelet-európai országokkal való kapcsolataink rendszeresítésében. Vukmanovics továbbá kijelentette, hogy a jugoszláv lakosság életszínvonala nem kielégítő. A lakosság létfeltételeinek leromlására nagy hatással volt a termelés és a munkatermelékenység alacsony színvonala. Az életszínvonal csökkenésére hatással volt továbbá a világban kialakult rendkívüli politikai helyzet, amely szükségessé tette, hogy nagy erőfeszítéseket fejtsenek ki a védelmi képesség megszilárdításában. Az életszínvonal cspkkenését fokozták a mezőgazdaság helyzete által okozott, valamint az általános elmaradottság következtében előállott akadályok, valamint a több terméketlen év következtében beállott helyzet és végül az ország' költségvetési mérlegével kapcsolatos nehézségek. Az USA katonai támaszpontjává alakítja Thaiföldet Bankoki jelentések szerint az amerikaiak Thaiföldnek a délkeletázsiai agresszív tömbbe való belépése után ez államban fokozták katonai előkészületeiket. A thaiföldi amerikai katonai tevékenység a mintegy négyszáz amerikai katonai „tanácsadó" csoportja köré összpontosult. Növekszik az amerikai fegyverszálítás a thaiföldi hadsereg számára. Nagyszámú hadiszállítmány irányul Sattakip katonai tengeri támaszpontra. A katonai raktárakban nagymennyiségű lőfegyvert halmoztak fel. Ügy hírlik, hogy e fegyverek egy részét Laosszba és Kambodzsába küldik. Az amerikaiak a Thaiföldnek Laoszszal és Kambodzsával határos vidékein katonai támaszpontokat létesítenek. Megjavítják az utakat és hidakat. Bankok és Pen Penh Kambodzsa fővárosa között megújították a vasúti közlekedést. Tervbevették, egy stratégiai országút építését Saraburibóí Ban Paiba 300 km hosszúságban. Sirachban nagy tengeri kikötő felépítését tervezik. Az amerikaiak szorgalmazzák 40.000 vietnami menekülő kitelepítését a Laosszal határos területről. Annak ellenére, hogy ezen menekültek nagy többsége vissza akar térni a Vietnami Demokratikus Köztársaságba, a thaiföldi hivatalok át akarják őket idni a baodaji hivataloknak, vagy az ország távollevő vidékére koncentrációs táborokba akarják küldeni. Folytatják a helyi kínai lakosság elleni megtorlásokat.