Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)
1955-01-29 / 25. szám, szombat
1955. január 29. UJSZ Ö 7 NEUMANN JÁNOS: kCis állaífa H Pedig elvtárs, ha ilyet látsz, Irtsd s fajtát tűzzel, vassal! Ne ejtsen meg ha hízeleg, Ha hódolva eléd hasal! Mert ameddig a vipera Szemtől-szembe harap feléd, Ez az aljas csúszó-mászó Csakis orozva mar beléd! ... És hogy merre található Ez a veszedelmes féreg ? Hát biz elvtárs, ezt a fajtát Majdnem mindenhol eléred! Minden gyárban, hivatalban összetalálkozhatsz vele, Mert e kétszínű hüllőnek — Karrierista a neve! A sok csúszómászó között Legcsúnyább a kígyó fajta. Álnok, gonosz és vérengző, Ami meg is látszik rajta, így aztán, ha útba kerül, Nincs senkinek abból kára, — Pfuj egy kígyó! — kiáltunk fel, És rálépünk a nyakára! A béka is csúszómászó. Undorodunk is i ám tőle! Pedig szegény 'ártatlan, Akármilyen csúf is bőre! így aztán ha elénk kerül, Átlépjük őt hősen, bátran, S annyit mondunk megvetéssel, — Pfuj, de csúnya békát láttam! Van azonban a csúszók közt Egy egész különös fajta, Melyet sohse kerülünk ki, S melj/hél nem gondolunk bajra. Igaz, ez a csúszó-mászó Szemtől-szembe sohse sziszeg, Sőt oly kedves, olyan bájos, Hogy barátodnak hiszed! Ceruzajegyzetek Fiatal CsISz-tagok és pionírok énekétől hangos a bratislavai nagyállomás. Mindenki izgatottan várja a nemzetközi vonat érkezését, hogy üdvözölhessék a legkiválóbb magyar fiatal bányászokat, termelőszövetkezeti tagokat, írókat, színészeket és művészeket. Közben befut a vonat és a delegáció tagjai bevonulnak az állomás szalonjába, ahol szívélyes fogadtatás várja a magyar fiatalokat. A delegátusok közül egy magas, szőke fiatalember okos tekintete ragadta meg legjobban a figyelmemet. Az első pillanatban eszembe jutott, hogy valahol már láttam, de arra nem tudtam visszaemlékezni, hol és mikor. Az autóbuszban megkérdeztem, hová való. Bemutatkozott. Darvas Ivánnak hívják, és a budapesti Madách Színház színésze. — Nem vagyok benne egészen biztos, de úgy rémlik, te vagy az Erkel-filmben Liszt Ferenc alakítója. —Eltaláltad. Másnap a Komenský Egyetem aulájában újból találkoztam Darvas Ivánnal. A konferencia megkezdése előtt volt elég időnk arra, hogy elbeszélgessünk. Szigligeti Ede Liliomfi című színművéről folyt a szó. Darvas elvtárs a Liliomfi című készülő új magyar filmben a főhőst alakítja. — Számomra sokat jelent ez a film, mert eddig a Liliomfi a legnagyobb filmszerepem — jegyzi meg a színész. — Azonkívül annak is örülök, hogy a film Makk Károly fiatal rendező első önálló munkája — mondja Darvas Iván. — Majd kérdéssel fordul hozzám. — Ismered a Liliomfi témáját? — Igen, — válaszoltam, — nálunk is kedvelt darab. Sok helyen játsszák a vidéki színjátszócsoportok és a Faluszínház is előadta már — Nagy vonalakban a filmen is azt látjuk — meséli a színész —, csak nagyobb keretek kozöjt és Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját, melyről a színdarabban szó van, be is mutatjuk. Azért szeretem ezt a szerepet — magyarázza szakértően Darvas elvtárs, — mert nagyon változatos és azzal, hogy Liliomfi hárem, egymástól eltérő személyt alakít, lehetőség nyílik a színész ötletességének igazi kibontakozására. Még sokáig beszélgettünk volna, de megkezdődött a konferencia és Darvas elvtárs elfoglalta helyét az elnöki asztalnál, mint a konferencia elnökségének tagja. Darvas Iván a fiatal művészekhez intézett értékes felszólalását szlovák, német és magyar nyelven mondotta: — Minket, művészeket a múltban arra tanítottak, hogy ne politizáljunk. Mi azonban átéltük a második világháború borzalmait és megfogadtuk, hogy igenis, politizálunk és minden erőnket a béke megvédésének szenteljük. Szenk Sándor DUBA GYULA: Három kiló szatírából, egy kiló drámából és egy kiló ízes népi humorból összegyúrta Egri Viktor. I. felvonás. Szín: hamisítatlan falusi ház udvara. 1. jelenet. KUCSMÁS DÁNIEL (duhaj szövetkezeti elnök. Különben mokánybajszos magyar. Ebben a pillanatban éppen körben rohangál az udvaron és fogát csikorgatja): Az ántiját ennek a tunya tagságnak, hogy egy sem tudja ide dugni az ábrázatját. Ma még nem veszekedtem és mindjárt itt a busz. (Vérbeforgó szemmel kémlel a tagság után.) TROSZKA (daliás tag. Kissé káromkodás. de a közös a mindene): Pálinkátlan jó reggelt kívánnék! KUCSMÁS (villámgyorsan a hang felé fordul): No hála az égnek! (Troszkához) Micsoda? Még te is ellenem fenekedsz, te minden kanálban lé, te? TROSZKA (felrobban): Ki is lépek én ebből a göthös szövetkezetből, a magasságos atyaúristenit neki! Velem ne bánjon egy Kucsmás Dani úgy, mint köszörűs a majmával. KUCSMÁS(ordít): Menj csak, akkor lássalak. mikor a keresztanyám térdkalácsát. CSÜLÖK (belép az udvarra. Szép, deresfejű tag. Komótosan leül a sublótra, előveszi a kostökzacskót, kovával, acéllal tüzet csihol és rágyújt a pélpára.) KUCSMÁS (nyájasan): No hol szorít a csizma, Mózsi bácsi? CSÜLÖK (gyanútlanul): Hát tudod. Dani, a káposzta ... KUCSMÁS (felüvölt): Még ez is? Mózsi bácsi ballagjon vissza oda, ahonnan jött, de gyorsan! CSÜLÖK (elteszi a pélpát és búsan viszszaballag). 2. jelenet GERGELY (a kerítésnél ólálkodik. Daliás legény. Férfiasan suttogja be az udvarra): Gizus! GIZUS (akkurátus, eszemadta kislány. Vak is látja, hogy direkt egymásnak vannak teremtve. Ahogy Gergelyt meglátja, azonnal tűzrőlpattan): Gergő! GERGELY (átöleli és énekelni kezd): Gyere velem akáclombos karomba ... GIZUS (megy). ÖRVÖS (tipikus, bajuszos reakciós. Messzire ordít róla, hogy nyilas volt. Kézenfogva, csintalan gyerekek módjára jönnek a színre Makarával.) MAKARA (szintén reakciós, de bajusz nélkül. Énekel): Hopsza hopp, megjött ám a két reakci díszpéldány, ki ha megyen, vagy ha áll mindenütt csak szabotál. MAKARA (hirtelen megáll): Te Náci, tulajdonképpen miért kell nekünk világgá kürtölni, hogy osztályellenségek vagyunk? ÖRVÖS: Ejnye Makara uram maga butább, mint gondoltam. Hát, hogy ;i közönség megtudja mifélék vagyunk, különben még rendes embereknek • gondolnának. Csitt... jönnek! Kucsmás, Gergely és Gizus jönnek a színre. A két rosszcsont elvegyül közöttük. ÖRVÖSNÉ (félelmetes kinézésű satrafa. Megjelenik és káromkodni kezd): Hogy az a ... (még félóráig folytatja és Örvösnek kilenc pofont ad). SZARKA GÁBRIS (ingatag, színt változtató ember. Habozva jön a színre, mindenkihez hozátörleszkedik, dorombol, majd köpönyegforgatva távozik). FÚRÓ (rőthajű bohóc, ugra-bugrál és vihog): Hihihi, megjött a Fúró bácsi. Nevessetek gyerekek! GERGELY (bíztatóan): Fúró bácsi menjen a fenébe. FÜRÖ (bambán): Nenébe? Melyikbe? Tán a Mári nenébe? 3. jelenet GERGELY (érces bariton hangon énekel és harmonikázik): Megrontottad sej az én árva szívemet... GIZUS (szerelmesen pislogva nézi): Hun tanótad ezt a nótát Gergő? GERGELY: Az oskolában. Nóta nélkül egy rézpitykét sem érne az életem. ÖRVÖSNÉ (fuldokolva vágtázik be és hörög): Itt vannak! FÜRÖ (vele fuldoklik): Láttam! Saját böcsös szömeimmel láttam! ÖRVÖSNÉ (bömböl): Náci! A süly essék beléd! (Örvös és Makara megjelennek) Itt a pacsarucsiszták! A felszabadítók! (Örvös és Makara nem hiszik, de Gergely, aki azonnal kapcsol, észrevétlenül karikát dug az orrukba, majd láncrafűzve addig vezetgeti őket körbe-körbe, míg megkergülnek és elhiszik.) II. felvonás. Szín: tipikus és sematikus iroda. Körös-körül dáridó terpeszkedik, az asztalon egy rakás ihaj-csuhaj, sose halunk meg. ÖRVÖS (nótázik): Adjon Isten krumplit, babot, a kuláknak ökröt nagyot! Nosza igyunk előre arra a medvebőrre. MAKARA (vele dalol) GERGELY (harmonikát nyekerget és ravaszul somolyog.) ÖRVÖSNÉ (becsap, mint az istennyila): Hogy maga Belzebub hasítson szíjat abból a görbe hátadból, te Náci! (Felnyalábolja a dáňdót és elcipeli, csak egy lerágott csirkecombot hagy.) ÖRVÖS (vérbenforgó szemekkel bárdot ránt elő): No egykomám, akkor most feldaraboljuk a szövetkezetet. Hisz az írás is azt mondja, hogy osszd fel és uralkodj! MAKARA (mohón, kést vesz elő): E mán beszéd! Enyém a mája! ÖRVÖS (szilajon jogai védelmére kél): Az ám, az eszed tokja! Az a becstelen! MAKARA (dacosan): Hí.jnye a nemjóját. Te kurafi! (összekapaszkodnak, ütik egymást) GERGELY (selymán): No de uraim... (Erre kifújják az orrukat, összecsókolódznak és darabolnak tovább.) ÖRVÖS (fel akarja darabolni az arratévedt Troszkát és Csülököt, de azok kitartanak, mire lemond róluk. Dühében Gergelyre ordít): Lator! FÜRÖ (magyaráz): Nem motor az kérem! SZARKA ÁBRIS (benyal): Szolgálatjukra téns' uraim, örvösné uramasszony. alázatos szolgájuk vagyok kérném szépen. (Sorba lábat csókol.) ÖRVÖS, MAKARA (szavalókórusban): Mindenkit kiirtunk, felakasztunk! Űgy ám! TAGSÁG (szörnyülködik): Hűha, a bitangok! III. felvonás. Szín: udvar és semmi több. (örvös és Makara időközben két kajlaszarvú, tarka ökörré változott, Gergely pedig árvalányhajas, bőgatyás népi hőssé. Láncon vezetgeti a két állatot, miközben ostorral noszogatja őket.) ÖRVÖS ökör (Makara ökörhöz): Két hülye nem fér meg egy színpadon, hallod Te sikkasztó! MAKARA ökör: Hallom. Te gyilkos haramia. (Öklelőznek.) GERGELY (közéjük csap): Hajc ide ne hó! GATYÁS (valódi Ami, ejtőernyős ruhában): Ál right! EMRI (Még valódibb): Oké... ÖRVÖS (rajongva dadog): Ho-ho-hozta isten, vitéz nagy jó uraim! Alázatos lábtörlőjük vagyok. MAKARA (verseng): Én még alázatosabb, könyörgöm. GATYÁS (a helyzet magaslatán): Bugivugi. Mit akar itt ez a két ökör? Vágóhídra velük. (Elvezetik őket.) KUCSMÁS DÁNIEL (megtörten): Troszka, gyere ide! Tied a vagyonom, meg fele királyságom. Megyek libákat őrizni! GERGELY (rajongva): Gizus ... GIZUS (úgyszintén): Nagy selyma vagy te, hallod. (Csók az üst mögött.) Függöny. // (DrláHuvtk Valahol kardot köszörüljek a vércseálmú, próbás rablók, veszett duhajok, békét unók. boldogságunkra rég haragvók; felgyújtanák falvaínkat! — Munkánkkal eddig, mért siettünk? Hogy rommá legyen új viharban h amit idáig építhettünk? Bőrükbe férni nehéz nekik? Örüllek tán? Hisz tegnap volt csak, hogy a vérleote hartereken még éhes hollók lakmároztak. Új lecke kell? Ha megvadulva, orvul, lihegve ránkcsörtetnek, mi is kiállunk! S balga tévhit, hogy a csatában ök győzhetnek. E föld anyánk könnyétől ázott, cseppjétől nehéz verejtéknek s hősök vérétől! Szent hát a rög! Hódító barbár rá nem léphet! Mint őr hajdan a végvár falán, figyelő szemünk nyitva tartjuk s az éber sereg nem késik majd ha a riadót szólni halljuk. Azt hiszik ők, hogy gyengék vagyunk? A tőkés urak ezt hazudtak? Hogy mily erő van oldalunkon, nem tudják még, de megtanulják! A béke csak ha szabadsággal lépett frigybe, csak akkor édes. Ezt védjük mi! S az igazság van mellettünk: dicső szövztséges! ! A néphatalom gyümölcseit könnyű meglátni, szem, csak nézz szét! Jövendőnk, csókunk, nyugodalmunk úgy féltjük, mint madár a fészkét. Poklok pokla is ránkzúdulhat, hátrálni nem fog hadunk mégsem! Ezer évig várt szabadságod nem adod most már, ugye népem? Hej, hősi nép, a nehéz múltban hányszor küzdöttél, ó, de hányszor szólott az ének fiát óvó, karddal kiálló honleányról! Könyvmoly diákról, beteg vénről, kik ágyúdörgést, kürtszót hallván fegyvert ragadtak elindulták — s elestek véres folyók partján. Vagyunk mi is most olyan bátrak! S megtesszük, amit kér a hazánk. | Oltsd ki tüzesóvád, békétlenség, mielőtt téged lep el a láng. Mert a mi szánkról szállhat fel csak ; a győzelemtől mámoros dal: i a támadókkal megbírunk, mint Toldi Miklós a farkasokkal. [ VERES JÁNOS KULTÜRHÍREK A SZLOVÁK ZENESZERZŐK SZÖVETSÉGE és a Szlovák írók Szövetsége vasárnap, 1955. január 30-án 10 óra 30 perckor a zeneművészeti főiskola színháztermében (a Redout kisterme) megrendezi a szlovák kamarazene és költészet IV. matinéjét. Műsorra kerülnek: Mikuláš Schneider-Trnavskýtól a G-moll hegedű- és zongoraszonáta, Štefan Németh Šamorinský hegedű-, csellóés zongorahármasa és Ján Levoslav Bellától a B-moll zongoraszonáta. Közreműködnek Mikulás Jelinek, Aladár Mózsi (hegedű), Albin Berky (cselló), Rudolf Macudzinský és Štefan NémethŠamorinský (zongora). Krista Bendová költeményeiből Olga Sykorová, Eva Kristinová, a Nemzeti Színház prózai együttesének tagjai szavalnak. CSEH SZÍNMŰ W. A. MOZART ÉLETÉRŐL. Dr. Jiru Pűda drámaíró a „Ondre.jról és Jurásról" című darab szerzője új darabot írt, amely W. A. Mozart életének utolsó éveit dolgozza fel. JlRl WOLKER MÜVEINEK teljes csehnyelvű kiadása megjelent. Az állami szépirodalmi könyvkiadó klasszikus sorozatában megjelent Wolker összes műveinek utolsó kötete. Ebben a nrgyedik kötetben a költő elbeszélései, versei, színdarabjai, szatírái; aforizmái, stb. találhatók. Az olvasók így elsőízben jutottak hozzá Wolker műveinek kritikai kiadásához, megjegyzésekkel, kéziratainak variációival. ÚJ KOMPOZÍCIÓKKAL GAZDAGODIK a román kamara- és szimfonikus zene. Paul Constantinescu például a nemrég befejezett ,,Paná Lesnea" opera zenéjének zenekarra való feldolgozásával foglalkozik. Ion Dumitrescu zeneszerző a második szimfóniáját komponálja. Alfréd Mendelsohn pedig a ,,Calin" című balett zenéjét komponálja. A fiatal zeneszerzők Kőiül Dragos Alexandrescu. Radu Palladi, Edgár Cosma. Anatol Vieru és mások szintén új szerzeményeken dolgoznak.