Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-28 / 24. szám, péntek

I 1955. ianuár 23. M i, csehszlovákiai magyarok igen gyakran emlékezünk meg azokról az eredményekről, amelyeket népi demokratikus hazánkban elértünk nemzeti kultúránk, iskolaügyünk fejlesztése terén és egyebütt is. Csehszlovákia magyar lakosságának száma ma jelentősen kisebb, mint 1937-ben volt. Mégis az 1952—53-as iskolaévben 119 alsóbbfokú (nyolcéves) középiskolánk volt 453 osztállyal és 16.348 diákkal, vagyis sokkal több, mint 1937-ben. Ugyanabban az iskolaévben a magyar óvodák száma 215 volt 227 osztállyal és 6857 gyerekkel. 553 nemzeti iskolánk volt 1240 osztállyal, 44.033 tanulóval. Az óvodák, nemzeti és alsóbbfokú középiskolák mellett ugyanabban a tanítási évben 7 tizenegyéves középiskola működött, amelyek megfelelnek afe egykori gimnáziumoknak, Komáromban egy tanítónőképző intézet, továbbá 2 magyar nyelvű pedagógiai iskola, 1 felsőbb ipariskola, 6 egészségügyi iskola, 7 felsőbbfokú és 2 alsóbbfokú mezőgazdasági iskola. 7 földművesiskola, valamint több alapfokú szakiskola szolgálta a magyar fiatalság nevelését. A pedagógiai főiskola és a Komenský-egyetem bölcsészeti kara mellett magyar tanszék létesült, van továbbá egy hároméves pedagógiai főiskolánk is. A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének fejlesztését szolgálja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a Csemadok. Komáromban magyar területi színházunk van, a Faluszínház keretében pedig magyar színjátszócsoport működik. Van magyar sajtónk, magyar könyvkiadónk, a Csehszlovák Rádió magyar műsorokat sugároz stb. Nagyok ezek a sikerek, amelyeket nemzeti kultúránk fejlesztésében elértünk, de jogosan kérdezhetjük „psak" ez számít-e a magunk sikerének? Természetes, hogy nem! Az ipari termelés fejlesztésében elért sikprekben nekünk, csehszlovákiai magyaroknak is részünk van. Csehszlovákia magyar doleozói érdemük szeget részesülnek nepi demokratikus államunk gazdagsá gában A7 ipari termelésben elért eredményekkel kapcsolatban azt mondtuk, hogy ezek A MAGYAR A felszabadulásunk óta eltelt nem egész tíz esztendő alatt dolgozóink együttes munkája nagyobb eredményeket ért el mint aminőt a kapitalista rendszer fennállásának százötven esztendeje alatt mutathatott fel iparunk építésében és Mari termelésünk fejíeszléjében. Ipari terme lésünk 1937-hez képest két és félszeresére. Szlovákiában több mint négy és félszeresére nőtt. Az első ötéves tervben Cseh Szlovákia népgazdasága hallatlan iramban fejlődött, ami a népi demokratikus rend nagy előnyeit bizonyba a kapitalista rend fölött. Megváltozott egész népgazdaságunk szerkezete. Ez a változás a szocialista szektor javát szolgálta és az első ötéves terv végén megállapíthatjuk, hogy iparunk 99,6 %-a, építőiparunk 99,8 %-a. közlekedésügyünk 100%-a, kereskedelmünk 99.5%-a népgazdaságunk szocialista szektorába tartozik. Bár mezőgazdaságunk átépítésében még mindig bizonyos hiányokat tapasztalhatunk, a szocialista szektor részesedése elélte itt is a 44 százalékot. Ezeket az eredményeket Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek együttes munkáiéval értük el. Csehszlovákia népgazdasága, különösen pedig ipari termelésünk ma köztársaságunk, hazánk önállóságának és függetlenségének biztosítéka. Miért mutatunk rá ezekre az eredményekre, amikor a burzsoá nacionalizmus egyes megnyilvánulásaival akarunk foglalkozni? Látszólag "fölösleges elismételni ezeket a közismert tényeket, a valóságban azonban igen fontos, hogy különösen a csehszlovákiai magyar dolgozók előtt rámutassunk azokra a sikerekre, amelyeket hazánk egész dolgozó népe együttes munkájával ért el. Űjra meg újra hangsúlyoznunk kell, hogy ezeket a sikereket, nevezetesen Szlovákia iparosításának óriási eredményeit nemcsak a szlovák nép. hősi munkájának, hanem a cseh munkásosztálynak és műszaki értelmiségnek is köszönhetjük. Mindezek a sikerek megmutatják, hogy a még meglévő fogyatékosságok, nehézségek és hibák ellenére nagyszerű eredményeket értünk el. Mindez hazafias büszkeséggel tölt el bennünket, és bennünk, csehszlovákiai magyar dolgozókban is felébreszti a szocialista hazafiság eszméjét, a csehszlovák haza szeretetét. Ezek az eredmények hazánk valamennyi nemzetéhez és nemzetiségéhez tartozó dolgozók sikerei, együttes munkájuk gyümölcsei. Ezek a sikerek nemcsak jogos, de kötelező büszkeséget ébreszthetnek a csehszlovákiai magyar dolgozókban is. ACIQNALIZMUSRÓl írta: LŐRSNCZ GYULA Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának agitprop. osztálya 1954. december 3-án és 4-én Bratislavában szemináriumot rendezett a burzsoánacionalizmus kérdéseiről. E szemináriumon — amelyen az egész Szlovákiából részt vettek a párt funkcionáriusai — három fő beszámoló hangzott el, amelyeket a „Pod zástavou socializmu" 1954. évi 23-24-ik száma is közölt. Elena F Hová elvtársnő előadásában főleg a szlovák burzsoánacionalizmus megnyilvánulásaival foglalkozott. Lórincz Gyula elvtárs előadásában a magyar burzsoánacionalizmus, V. Bil'ák elvtárs pedig az ukrán burzsoánacionalizmus kérdéseivel foglalkoztak. Lőrincz Gyula elvtárs előadását a magyar burzsoánacionalizmus kérdéseiről az alábbiakban közöljük: a sikerek a csehszlovákiai magyar dolgozók sikerei is. Fokozott mértékben érvényes ez azokra az eredményekre, amelyeket a mezőgazdasági termelésben, a mezőgazdaság fejlesztésében értünk el. Nem lenne tehát helyes, ha sikereinknek csak azt a, jelentéktelen részét tekintenénk a magunkénak, amelyet kulturális fejlődésünkben értünk el. Ez előbb vagy utóbb a burzsoá nacionalizmus malmára hajtaná a vizet. Hadd szemléltessük ezt egy konkrét példán. Két évvel ezelőtt a Csemadok komáromi helyi csőért j a kulturális célokra egy megrongált és elhagyott helyiséget tatarozott ki, amelyet végzéssel bocsátottak a rendelkezésére. A Csemadok' helyi csoportjának nevében Körmendi és Pálfi elvtársak ellátogattak a Csemadok bratislavai titkárságára és megkérték az elnökséget, bocsásson rendelkezésükre soron kívül 200 ezer koronát a helyiség kitatarozására és berendezésére. Pálfi, aki a München előtti köztársaságban a jobboldali szociáldemokrácia ismert nevű vezére volt, a következőképpen indokolta meg kérésüket: „A csehszlovákiai magyar dolgozók becsülettel teljesítik kötelességeiket, elvégzik munkájukat, megfizetik adójukat, ideje tehát, hogy ők is kapjanak végre valamit. Ügy véljük, hogy bőven megszolgálták már ezt a 200 ezer koronát." Az egykori jobboldali magyar szociáldemokrata vezérnek, Schulz Nácinak ez a kortes e megfeledkezett arról, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók közül éppen a komáromiak kapták a legtöbbet, mert kormányunk milliókat fektetett be és fektet be az ottani hatalmas üzem, a komáromi hajógyár — a Steiner Gábor-művek — kiépítésébe, ahol éppen magyar nemzetiségű dolgozók találnak munkát. Elfelejtette azt is, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók csakúgy részesednek a társadalmi biztosításban, áz üdültetési akciókban, az aggkori járadékokban, valamint más anyagi és kulturális, előnyökben, mint a csehek a szlovákok és hazánk többi dolgozója. Igyekeztünk meggyőzni Pálfit nézete helytelenségéről. Hisz Csehszlovákiában a magyar dolgozóknak mindenük megvan, a cseh és a szlovák dolgozókkal egyenlően részesednek anyagi és kulturális vívmányainkban. Pálfi akkor kijelentette, hogy a szép szavakból már elege van és a szóbanforgó szubvenció ügyében határozott választ kér: igen, vagy nem, mert tőle is határozott választ "vár a Csemadok helyi csoportjának 1200 tagja, vajon megkapják-e a 200 ezer koronát a Csemadok központjától vagy sem. De a Csemadok 1200 komáromi tagja megértette, hogy a Csemadok központja nem juttathat ilyen szubvenciót egyetlen helyi csoportnak sem, mert ez felborítaná a Csemadok költségvetését és végeredményben azt jelentené, hogy roszszul gazdálkodunk a közösség vagyonával. A helyi csoport tagjai társadalmi munkával kitatarozták és berendezték kultúrotthonukat és megértették azt is, hogy kormányunk nem 200 ezer koronás szubvenciókat juttat a csehszlovákiai magyar dolgozóknak, hanem lehetővé teszi számukra, hogy a többi nemzetiségű dolgozóhoz hasonlóan élvezzék népgazdaságunk minden eredményét. A csehszlovákiai magyar dolgozók munkájuk minden szakaszán lelkesen kapcsolódnak be szocialista hazánk építésébe. Ennek kézzelfogható bizonyítéka, hogy a köztársaságunk által évről évre kitüntetett legjobb dolgozók között sok a magyar. így például Ferdics József csallóközcsütörtöki traktoros, Török József kőműves, Loksa traktoros, Egri Viktor államdíjas író és végül, de nem utolsósorban Szigl Mária, akit csehszlovák békedíjjal tüntettek ki, é? ^ég sokan mások. Számos kiváló magyal nemzetiségű dolgozót választottak meg a nemzeti bizottságok tagjává, a nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé. Mindez árról tanúskodik, hogy pártunk és kormányunk megbecsüli azokat a magyar dolgozókat, akik hűek a szocialista hazafiság eszméihez és lelkesen építik szocialista hazánkat. Népi demokratikus köztársaságunkban a hatalom a nép kezében van, ezért nincs „ki ellen" védelmezni a magyar dolgozók ügyét, amint azt a komáromi Pálfi akarta. A Pálfitól kívánt „magyarok védelme" éppen olyan demagóg frázis és nacionalista jelszó, amilyenekkel az első burzsoá köztársaság idején a magyar burzsoánacionalisták, soviniszták és irredenták, Szent-Iványi, Szüllő, Jaross, Esterházy és hozzájuk hasonló nacionalista elemek operáltak. A magyar burzsoánacionalista elemek céljaik érdekében 'igen gyakran használják fel a párt régi harcosait, akik elmaradtak ideológiai fejlődésükben. Ellenséges burzsoánacionalista ideológia terjesztésére használják fel őket. Ré<*i kommunisták segítségével igyekeznek éket verni dolgozóink közé, mint. pl. Gútán, ahol a szövetkezet ellenségei, a kulákok, a pap, a gyógyszerész és az állatorvos éveken keresztül szövetkezetellenes, burzsoánacionalista céljaik szolgálatába állították Tánczos Istvánt, a párt alapító tagjainak egyikét, aki koncentrációs táborban raboskodott a fasizmus idején és keserves üldözéseket szenvedett el a burzsoázia és a Horthy-rendszer részéről. A nemzeti bizottsági választások előtt Tánczos István néhány burzsoánacionalizmustól ' elvakult társával együtt aláírási akciót szervezett a nemzeti bizottság addigi elnökének újból megválasztása ellen, mert az illető úgynevezett áttelepült szlovák és mint ilyen — Tánczos és társai szerint — nem képviselheti a gútai lakosság abszolút magyar többségének érdekeit. Érdekes ezzel kapcsolatban, hogy Tánczost és társait erre az akcióra a gyógyszerész biztatta fel, aki maga is úgynevezett „áttelepült". Jellemző, hogy nem nemzetiségi kérdésről van szó. nem az áttelepültek kérdéséről, amint Tánczos és társai állították, hanem az ellenséges elemek érdekeiről. Az áttelepült gyógyszerész és a magyar kulák egyetértettek abban, hogy a nemzetiségi kérdést, a nacionalista és soviniszta uszítást a falu szocialista fejlődésének megakadályozására használják fel. Világos, hogy Tánczos, aki valamikor a szlovák dolgozókkal legnagyobb egyetértésben, az internacionalizmus zászlaja alatt harcolt a burzsoázia ellen, ideológiai elmaradottsága miatt a burzsoánacionalisták uszályába került és erősítette soraikat. Különbséget kell azonban tenni jószándékú, de megtévesztett, félrevezetett emberek és céltudatosan ellenséges érzületű burzsoánacionalisták között. Az elsők közé tartozik Tánczos. A második csoportba a kizsákmányoló osztálvellenségek. Egv azonban biztos, hogy az első és a második csoport tagjai, a burzsoánacionalista jelszavak jószándékú vagy rosszakaratú hirdetői egyaránt az osztályellenség érdekeit szolgálják és ártanak mind a masyar. mind a szlovák dolgozók gazdasági és kulturális fellendülésének. A nemzeti bizottsági választások előtt politikai tömegmunka seeítsé?ével sikerült meggyőzni a gútai m a f var dolgozókat a Tánczos-hirdette eszmék ártalmasságáról, sikerült leleplezni Tánczos és társai burzsoánacionalista politikáját. Ennek bizonvcága az a tény, hogy a 13 ezer gútai választó közül csak egyetlenegy akadt, aki nevét írta a szavazólapra. Fia leleplezzük a magvar burzsoánacionalizmusnak mint ellenséges burzsoá ideológiának megnyilvánulási formáit, egvben rá kell mutatnunk gyökereire is, amelyek a múltba nyúlnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a nemzetek volt börtönében — Oroszországban — lehetővé tette a nemzetek szabad fejlődését, teljes politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságukat. Ez az óriási forradalmi változás nem múlhatott el visszhang nélkül az elnyomott nemzetek életében, nem maradhatott hatás nélkül Oroszország határain túl és érvényesítette befolyását a közép-európai népek és országok további sorsának alakulásában is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására mozdultak m^g az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetei is és a háború végén, 1918-ban megérett a helyzet a Monarchia felbomlására. Közép-Európában új államok alakultak, köztük a Csehszlovák Köztársaság. A trianoni békeszerződés súlyos csapást jelentett a magyar kapitalistákra és nacionalistákra, összeomlottak a „győztes háborúhoz" fűződő reményeik. Természetes, hogy a magyar kapitalisták nem egykönnyen törődtek bele azokba'a veszteségekbe, amelyeket Magyarország új határai, ahogy ők mondják, „Csonka-Magyarország", jelentettek számukra. Magyarországon lábrakapott az irredenta propaganda, terjedt a revizionista szellem és a „nem, nem soha"! jelszavával az „elvesztett" területek visszacsatolását követelték. A magyar reakció ezt a revizionista-irredentista propagandát a határokon túl, Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában is terjesztette és igyekezett megnyerni céljainak a magyar kisebbségeket. Csehszlovákiában a magyar reakció, irredentizmus és revizionizmus hirdetőit a cseh és a szlovák reakció is támogatta, noha a magyar revizionisták Szlovákia egyes részeinekMagyarországhoz való csatolását hirdették és követelték, s hosszú éveken keresztül irredenta propagandát, nacionalista szellemet igyekeztek terjeszteni Csehszlovákia magyar lakossága között. A nacionalista Hlinka, aki úgynevezett pánszláv tevékenység miatt valamikor a szegedi Csillagbörtönben raboskodott, mélységes egyetértésben együttműködött pártjának többi vezetőjével együtt a magyar reakció képviselőivel, Szüllővel, Jarossal, Esterházyval és másokkal. Szent-Iványi, Szüllő, Jaross, Esterházy, valamint a magyar nacionalista, revizionista' és irredentista eszmék többi kisebbnagyobb hirdetője egy célt tűzött maga elé a burzsoánacionalizmus terjesztésével megbontani Csehszlovákia népének egységét, ezzel meggyöngíteni az ország védelmi képességét és előkészíteni az új, fiatal -állam megcsonkítását. Az E,gyesült Magyar Párt. a Hlinka-féle Szlovák Néppárt és a Szudétanémet Párt vezetői kölcsönösen megértették egymást és támogatásra találtak a cseh reakció köreiben is. A masaryki-benesi Csehszlovák Köztársaságban a cseh csendőr, a magyar és német grófok, bárók, gyárosok és nagybirtokosok érdekeit is védelmezte, mert a cseh reakció az osztályharc frontján szövetségeseit látta bennük. Masarykék hazug demokráciája megfosztotta ugyan ezeket a kapitalistákat grófi, vagy bárói címüktől, de meghagyta gyáraikat, nagybirtokaikat és védelmébe vette őket hazánk dolgozóival szemben. Kuffner magyar báró érdekében, Slávik szlovák belügyminiszter cseh csendőröket küldött Kosútra, a tüntető magyar és szlovák dolgozók ellen. A kosúti halottak, a csendőrsortűz áldozatai minden időkre tanúsítják, hogy a nacionalista jelszavak mögött mindig a burzsoázia osztályérdekei búitak meg. A Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt — később az Egyesült Magyar Párt — vezetői, Szont-Iványi, Szüllő, Esterházy, Jaross és mások tetszelegtek a magyar kisebbség védelmezőinek szerepében, szélsőségesen nacionalista, horthysta irredenta eszméket hirdettek, támogatták a nacionalizmus és revizionizmus eszméit, gyűlöletet szítottak a szlovákok és a csehek ellen, de ugyanakkor ők maguk nagyon jól egyetértettek és együttműködtek a cseh, szlovák és a német burzsoáziával. Nem volt véletlen, hogy 1938. május 11-én, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé az állampolgári jogok elismeréséről, amely a nemzeti kisebbségek sok ezer tagjának adta volna vissza állampolgárságát, az Egyesült Magyar Párt, a'Szlovák Néppárt és a Szudétanémet Párt, tehát Esterházyék, Jarossék, Hlinkáék és Henleinék, akik a nemzeti kisebbségek jogainak védelmezőjeként léptek fel, e javaslat elfogadása ellen szavaztak. Ugyanezt tették számtalan más esetben is. különösen a mágvar iskolaügy kérdéselh-n. Az ilyesfpita és hasonló ielenségek szemléltetően b'zonvítják, hogy az említett nacio(Folytatás a 4 oldalon.)