Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-23 / 20. szám, vasárnap

A Szovjetunió sikeresen teljesíti a gazdaság fejlesztésének ötéves tervét Vaszilj Kőlarov halálának 5-ik évfordulója Őt évvel ezelőtt, 1950. január 23-án íúnyt el Vaszilj Kolárov, a bolgár nép szeretett vezére, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága tanácsának tagja, aki egész életét a bulgáriai és a nemzetközi munkásmozgalomnak szentelte. Geortij Dimitrov halála után ez volt a legnagyobb csapás a bolgár népre, mert Kolarovval lelkes, odaadó harcos távozott el, aki az egész munkásmozgalomnak mintaképül szolgált a demokráciáért, szocializmusért és a békéért való küzdelemben. Ha viss itekintünk Kolárov életére, amely kezdettől fogva nehéz küzdelmek között folyt le, felfoghatjuk egyéniségének nagyságát és jelentőségét az egész haladó emberiségre. Már fiatal koréban me ismerkedett a marx'sta irodalommal, melynek terjesztéséért az akkori hatóság állandóan szem előtt tartotta. 1895-ben mint tanító működött, de forradalmi eszméiért állásából elbocsátották. A fiatal, 20 éves Kolárov 1897-ben lépett a bolgár szociáldemokrata munkáspártba és ettől fogva megalkuvás nélkül állandó küzd.lmet folytat a pártba beférkőzött opportunista elemekkel. 1903-ban a párt ttészakadása után ahhoz a csoporthoz csatlakozik, amely a marxista tanítást követte munkájában és ennek keretében harcol azok ellen, akik a bolgár munkásmozgalmat opportunista tanításokkal akarják megfertőzni. 1904—1912-ben a plovdivi járási szociáldemokrata szervezet élén áll, 1905ben a pártközpont tagjává, 1918-ban pedig a párt központi bizottsága titkárává választják. Élete szorosan össze van kapcsolva a bolgár munkásmozgalom évtizedes történetével és harcával, mivel Blagojevvel és Dijnitrovval együtt irányadója volt a bolgár munkásosztály forradalmi harcának. Munkájától nem riasztotta vissza semmilyen száműzés, börtön, vagy fenyegetés, mert akarata és elszántsága acélból volt kovácsolva. \ Részt vett a második internacionálé munkájában Stuttgartban (1907) és Koppenhágában (1919), ahol megismerkedett Leninnel és erélyesen Lenin tanítása mellé állt. 1915—23-ig mint nemzetgyűlési képviselő harcol a monarchista bolgár uralom ellen, s lelkes terjesztője az első világháború elleni propagandának. 1915-ben a hadseregben folytatott háborúellenes propagandájáért hadbíróság elé került, de a fogságból megszökött és illegálisan folytatta tovább tevékenységét. Ugyanebben ?z évben részt vesz a zimmerwaldi konferencia munkájában. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat a szociáldemokrata párttagokkal s a bolgár nép összes haladó szellemű elemeivel együtt lelkesen fogadta. Dimitrov, Blagojev és Kolárov vezetésével 1919-ben a bolgár szociáldemokrata párt részt vesz a kommunista internacionále megalakításában, majd a bolgár szociáldemokrata pártot bolgár kommunista párttá alakítják át. 1919—23-ig a párt központi bizottságának titkárává lett és a központi bizottság tagja maradt egész élete végéig. Életében egyetlen alkalmat sem mulasztott el arra, hogy küzdjön a munkásosztály és parasztság jobb sorsáért. A bolgár nép nagy fiával Georgij Dimitrovval és Blagojevvel együtt könyörtelenül harcoltak a burzsoázia ellen és nevük félelmetessé vált az összes burzsoá hatalmak előtt. 1920ban Kolárov és Dimitrov megkísérelték, hogy egy csónakon átjussanak a Fekete-tengeren a Szovjetunióba, hogy részt vegyenek a Komintern második, kongresszusán, de ez a kísérletezésük kudarccal végződött. 1923. szeptemberében Dimitrov és Kolárov a fasisztaellenes felkelést vezették. A felkelés leverése után Dimitrov és Kolárov felhasználták ennek tapasztalatait a Bolgár Kommunista Párt további bolsevizálására és a széles néptömegek fasizmus és reakció elleni harcában. 1926-ban a bolgár fasiszta bíróság távollétében halálra ítélte. Tagja volt a kommunista internacionálé végrehajtó bizottságának és részt vett az európai államok kommunista pártjainak országos kongresszusain, mint a kommunista internacionálé képviselője. Kolárov volt egyike azoknak, akik a fasiszták által indított perben megindította a szégyenletes gyanúsítás elleni tiltakozó mozgalmat. A világ közvéleménye is elítélte a fasiszta bíróság önkényességét és végül kénytelenek voltak Dimitrovot szabadon bocsátani. Ettől kezdve Kolarovot és Dimitrovot a legszorosabb kapcsolatok kötik össze. A második világháború idején Kolárov minden erejét a monarchista és a fasiszta uralmak elleni harcnak szenteli. A felszabadulás után visszatért hazájába, ahol egymásután kétszer választották a nemzetgyűlés elnökévé. Az új alkotmány jóváhagyása után a Dimitrov-kormány minisztertanácsa elnökhelyettesévé és külügyminiszterré nevezték ki. Részt vett abban a kormányküldöttségben, amely 1948. március 18-án aláírta Moszkvá. ban a Szovjetunió és Bulgária közötti kölcsönös segélynyújtási és barátsági szerződést. Dimitrov halála után (1949. július 2.) a minisztertanács elnöke lett és ezt a funkciót egészen élete végéig Megtartotta. Bulgária e nagy fia egész életét a munkásosztály érdekeiért és a kommunizmusért való küzdelemnek szentelte. Cservenkovval együtt szétverte a reakciós kémszervezetet, Kostovval az élén és ezzel meghiúsította az ellenség tervét. Kolárov mindig hű barátja volt a Szovjetuniónak és a nemzetek közötti baráti együttműködésnek. Szélesedik az újrafelf egy vérzés elleni mozgalom Nyugat-Németországban A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal jelentést tett közzé a Szovjetunió népgazdasága fejlesztésére irányuló 1954. évi állami terv teljesítésének eredményeiről. A jelentés rámutat, hogy az ipari bruttótermelés évi tervét egészben véve 103 százalékra teljesítették. A Szovjetunió bruttó ipari termelése 1654-ben az 1953-as évvel szemben 13 százalékkal és az 1950-es évvel szemben 65 százalékkal emelkedett. Ez a növekedés és az ipari termelés to%ábbi emelkedése, amelyet az 1955. évi terv tűz ki, biztosítják az ötéves terv feladatainak határidő előtti tel(esítését, amely terv az ipari terme'és emelkedésének az 1957-ös évre az 1950-es évvel szemben mintegy 70 százalékos emelkedését állapítja meg. 1954-ben túllépték számos ipari termékfajta termelésének tervét mind a nehéziparban, mind pedig a közszükségleti árucikkekben. Az elmúlt évben tovább növekedett a nehézipar, amely a népgazdaság fejlődésének aiapja. A fém-, szén-, kőolaj-, villanyenergia-, vegyianyagok-, gépek-, és berendezésen termelésének fokozása biztosította valamennyi iparágazat termelésének növekedését. A közszükségleti árucikkek termelése kibővült. A jelentés rámutat, hogy 1954-ben folytatták az új technika fejlesztését és kihasználását. A gépipar újfajta és újtípusú berendezéseket termelt, új technológiai folyamatokat vezettek be és kibővült az automatizálás és gépesítés alkalmazása a termelésben. 1954-ben a Szovjetunióban üzembe helyezték az első 5.000 kilowatt teljesítményű ipari atomvilNyugat-Németország felfegyverzése ellen tiltakozott Cavaillon kantonális város nyolc városi tanácsosa (négy szocialista, három radikális, egy kommunista) abban a levélben, amelyet ,'aucluse megye szenátoraihoz intéztek. A szenátorokat felhívják, hogy vegyék tekintetbe a lakosság akaratát és szavazzanak a párizsi egyezmények ellen. Hasonló felhívást intézett a Rhone megye ' szenátoraihoz e megye főtanácsának hat tagja és községi képviseleti testületeinek több m'.nt negyyen tagja (kommunisták, szocialisták független pártiak és radikálisok). Chaunier, a főtanács tagja, radikálanyművet. Egy év alatt az' iparban, építkezésben és közlekedésben több mint 900.000 találmányt, műszaki tökéletesítést és újítójavaslatot használtak fel. 1954-ben valamennyi mezőgazdasági kategóriában 10,8 millió hektárral nagyobb területen vetettek el tavaszi gabonaféléket, mint a? 1953-as evben. A tényleges gabonatermés, valamint a begyűjtés és a felvásárlás nagyobb volt, mint 1953-ban, annak ellenére, hogy Ukrajna déli részében és a VoI>ga menti vidékeken kedvezőtlen időjárási viszonyok alakultak ki. A kolhozok és szovhozok a kitűzött határidő előtt teljesítették a gabonabegyűjtés- és felvásárlás állami tervét. Az elmúlt évben az 1954 és 1955 évi termés számára 17,600.000 hektár szűz-, és parlagon heverő földet szántottak fel a tervezett 13,000.000 hektárral szemben. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése adatokat közöl a beruházásiépítkezés növekedéséről. Az állami beruházások terjedelme 1954-ben az 1953. évi beruházások 115 százalékát tette ki. Több mint 600 nagy ipari vállalatot építettek fel és helyeztek üzembe. Az elmúlt évben folytatódott a szovjet kereskedelem további fejlődése. Az állami és szövetkezeti kereskedelemben a lakosságnak összehasoiflítható árakban 18 százalékkal több árut adtak el, mint 1953-ban. A munkások és többi alkalmazottak száma a szovjet népgazdaságban a múlt év végén mintegy 47 millió személyt tett ki és 2 millió személlyel több volt, mint az 1953-as év végén. lis szocialista, akinél küldöttségek tiltakoztak a párizsi egyezmények ratifikálása ellen és aki szintén ellenzi Németország felfegyverzését, levelet intézett Vitais radikális szocialista szenátorhoz, amelyben felhívja őt, hogy szavazzon az egyezmények ellen. Henri Haupoil radikális szocialista szenátor (Saone-et-Loire megye) a békevédők kantonális bizottsága küldöttsége előtt kijelentette „Az „európai védelmi közösség" megtárgyalása óta nem változtattam meg álláspontomat. Az egyezmények ellen fogok szavazni, mert ellenzem Nyugat-Németország felfegyverzését". KÜLFÖLDI HÍREK A bonni szövetségi gyűlés állandó bizottsága megállapodott abban, mikorra tűzik napirendre a párizsi egyezményeknek második olvasásban való vitáját. Az újabb megállapodás többhetes halasztást jelent — a második olvasásra február 24-én kerül sor január 26-a helyett. A harmadik olvasás időpontjára még nem javasoltak hataridőt. * * * A Francia Szocialista Párt országos intézőbizottsága Guy Mollet főtitkár és klikkjének követelésére úgy döntött, hogy kizárja a parlamenti frakció és eszel együtt a párt soraiból azt a 18 szocialista képviselőt, akik december 30-án, a francia néppel szemben felelősségük tudatában és szívükön viselve hazájuk sorsát, fellázadtak a pártvezetőség ellen és a háborús párizsi szerződések ratifikálása ellen szavaztak. * • • A belga képviselőház csütörtökön 181 szavazattal 9 ellenében és 2 tartózkodása mellett ratifikálta a párizsi egyezményeket. A japán állami alkalmazottak szakszervezete, amelynek mintegy 1 millió 800.000 tagja van, felszólította a kormányt: vegye fel a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal és a Szovjetunióval — jelenti az AP. * * * Alfréd Guenther tábornok — az Atlanti Szövetség főparancsnoka — csütörtökön Koppenhágába utazott, ahol megbeszéléseket folytat a kormány és a dán vezérkar tagjaival „az aktuális katonai kérdésekről." * * * Hammarskjöld, az ENSz főtitkára Ahmed Bokhari (Pakisztán) és Henry Cabot-Lodge, az Egyesült Államok állandó ENSz küldötte kíséretében New Yorkból Washingtonba érkezett. Hammarskjöld Washingtonban tárgyalásokat folytat Dulles külügyminiszterrel, Dag Hammarskjöld közvetlenül megérkezése után a külügyminisztériumba ment. Nyugati hírügynökségek közleménye szerint Hammarskjöld részletesen beszámolt Dullesnek- Csou En-laj jal folytatott tárgyalásairól. * * * Az egyiptomi sajtó elítéli Nuri Said iraki miniszterelnököt, hogy katonai egyezményt kötött Törökországgal. A „Rose el Jusef" című újság a „Nyugattal való szövetség politikája" című vezércikkében kifejti, hogy a törökiraki szerződésre úgy kell tekinteni, mint Irak bekapcsolására a nyugati' hatalmak politikájába. Az „A1 Gunhuria" című újság ebből az alkalomból azt írja, hogy Egyiptom elítéli a török-iraki szerződést, mivel ez a szerződés „veszélyezteti az arab országok függetlenségét és alárendeli külpolitikájukat közvetve, vagy közvetlenül idegen érdekeknek." * * * A bonni kormány Maltzan bárót nevezte ki Nyugat-Németország új párizsi nagykövetévé. Maltzan a második világháború idején az I. G. Farben vegyiipari konszern igazgatóinak egyike volt. A nürnbergi nemzetközi törvényszék — mint ismeretes — az I. G. Farben valamennyi vezetőjét háborús bűnösnek nyilvánította. — Igazán nem értem miért gyűlölnek a népek, hiszen kitűnő ajánlásaim vannak. A nyugatnémet dolgozók üzemeiben és nyilvános gyűléseken a bonni militaristák háborús terveit meggátoló leghatásosabb eszközökről vitatkoznak. A remscheidi üzemi tanácsok tagjai és a szakszervezeti tényezők január 20-án konferenciát tartottak a párizsi egyezmények elleni harci intézkedésekre vonatkozólag. Ugyanezen a napon Recklinghausenben a fémipari dolgozók szakszervezeti funkcionáriusai tartottak ülést, amelyen részt vettek egész Nyugat-Németország fémmunkásainak küldöttei. A Német Szakszervezeti Szövetség dinslakeni területi konferenciáján az északrajnavidéki-westfáliai Német Szakszervezeti Szövetség alelnöke követelte a szakszervezet rendelkezésére álló összes eszközök felhasználását a népek új gyilkolásának meghiúsítására. Az építőmunkások szakszervezeti szövetségének évzáró gyűlésén Wermelskirchenben a nyugatnémet szakszervezetek konferehciájának határozata értelmében a jelenlevők kijelentették, hogy a párizsi katonai egyezmények ellen elszántan fognak harcolni. A nyugatnémet ifjúság túlnyomó többsége visszautasítja a párizsi katonai egyezményeket, annak tudatában, hogy Nyugat-Németország újrafeífegyverzése legjobban az ifjúságot veszélyeztetné. Az ifjúság összes solingeni szervezeteinek képviselői a katonai szolgálat, az újrafelfegyverzés é^ a militarizmus elleni szövetségre léptek. A velberti fiatal szakszervezeti tagok karöltve az ifjúság egyéb szervezeteinek tagjaival nyilvános gyűléseket rendeznek a párizsi egyezmények ellen. Rheinhausenben 800 ifjúsági szakszervezeti tag tiltakozó ülésen követelte, hogy vegyék figyelembe a német kérdés megoldására irányuló szovjet javaslatokat. Az ifjúság eme ülésére meghívta választási körzetének Képviselőit és világosan tudtukra adta, hogy nem hajlandó besoroztalni n agát Adenauer zsoldos hadseregébe. „A német ifjúság nem akar háborút és tömegsírokat!" „Békéért, szabadságért és kenyérért!" „Le a Németország Kommunista Pártja betiltásával!" hangzott a wattenscheidi „Prosper"bánya bányászai felé, amikor munkába mentek. , Több mint 500 stuttgarti nő, férfi és ifjú tiltakozott január 19-én a párizsi egyezmények ellen. Jelszavas táblákkal szólították fel a tüntetés részvevői Stuttgart lakosságát a NyugatNémetország felfegyverzése elleni és a ha» egyesítése melletti harcra. Az Adenauer-párt nagy többségét a párizsi egyezmények és az újrafelfegyverzés elleni tüntetések hulláma erősen nyugtalanítja — jelentette a bonni parlament sajtószolgálata az Adenauer-párt parlamenti csoportjának ülése után. Sok képviselő mar nem mer fellépni nyilvános gyűlésen. Az NDK kormányának nyilatkozata a német kérdés békés megoldására tett új szovjet javaslatról A Német Demokratikus Köztársaság kormánya január 20-i ülésén megtárgyalta a Szovjetunió kormányának a német kérdésről 1955. január 15-én tett nyilatkozatát. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya üdvözli a szovjet kormány nyilatkozatát, amely minden pontjában megfelel az NDK kormánya nézeteinek és óhajainak, valamint az egész német nemzet érdekeinek. A kormány sürgetően hangsúlyozza, hogy a i össznémet szabad választásoknak döntő fontosságuk van Németország egyesítése és a békeszerződés megkötése szempontjából. A kormány kész bármikor tárgyalásokat kezdeni egy össznémet választási törvény kidolgozásáról — ahogyan azt már többször felajánlotta —, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezeket a tárgyalásokat azonnal meg kell kezdeni, még mielőtt a párizsi egyezmények ratifikálása tárgytalanná tenné azokat. Hogy az össznémet szabad választások előkészítésének és megvalósításának kérdésében fennálló utolsó akadályokat is kiküszöböljék, a kormány kifejezetten kijelenti, hogy egyetért a szovjet kormánynak azzal a javaslatával, hogy az Össznémet választásokat nemzetközi felügyelet alatt taitsák meg. Helytelen az az állítás, hogy nem lehet megegyezni az egyesített Németország végső rendezésében, mivel az egyesített Németország államrendszerét magának a német népnek kell szabadon meghatároznia. A kormány álláspontját az a szár.-^ dék határozza meg, hogy minden lehetőséget felhasználjanak Németország békés egyesítésére a párizsi egyezmények ratifikálása előtt. Ez a békés, demokratikus útja Németország egyesítésének. A kormány azonban hangsúlyozottan rámutat arra, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása megakadályozza Németország békés egyesítését. A nyugatnémet kormánynak; az az állítása, hogy Németország egyesítéséről tárgyalni lehet a párizsi egyezmények ratifikálása után is, durva megtévesztő állítás, amely Németország számára helytelen és sorsdöntő határozathoz vezetne. Ha a nyugatnémet kormány folytatni fogja a párizsi egyezmények politikáját és elutasítja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a szabad össznémet választásokban való hamaros megegyezésre tett mostani javaslatát is, akkor a Német Demokratikus Köztársaság a moszkvai konferencia határozatainak szellemében kénytelen lesz külön intézkedéseket mérlegelni és előkészíteni a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatai alapján. A szabad össznémet választások és Németország békés egyesítése kérdésében való megegyezés meghiúsításáért a teljes felelősség azokra hárul, akik ratifikálják a párizsi egyezményeket. Most Németországban minden embernek világosan kell látnia és tudnia: a Német Demokratikus Köztársaság a jövőben is mindent megtesz, hogy védelmezze és keresztülvigye a német nép nemzeti érdekeit. Növekszik a francia lakosság tiltakozása Nyugat-Németország felfegyverzése ellen