Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-23 / 20. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! Bratislava, 1955. ianuár 23 vasárnap 30 fillér VIII. évfolyam. 20. szám A mai számban: "Jobb tömegpolitikai munkát (2- old.) A Szovjetunió sikeresen teljesíti a gazdaság fejlesztésének ötéves tervét (

3Néphadseregünk — a béke őre (

4- o

W ) A Békevédők szlovákiai bizottságának plenáris ülése Bratislavában (

5• o

W-> Rádióműsor <«• old

) SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA NE PUSZTÍTSON TEREMTSEN AZ ATOM! írta: EGRI VIKTOR államdíjas, a békevédők szlovákiai bizottságának tagja 1918. októberében szinte gyerekfejjel a nyugati fronton, Verdun mellé kerültem századommal. A második vonalat tartottuk akkor. Emlékszem, egy reggelen különös tompa dörrenésekre ébredtünk. Egészen másként hangzott el, mint egy gránát vagy srapnéll lecsapódása. Mintha hatalmas agyagkorsókat csapdostak volna a földhöz. Akik régebben voltak kint a nyugati fronton, nyomban felismerték a különös recsegő hang okát. — Gázzal lőnek megint! Alarm! — hangzott a kiáltás. Magunkra rángattuk a fojtogató gázálarcot és beugrottunk a fedezékek mellett ásott árkokba. Valahogy szerencsénk volt azon a reggelen, mert a szél elhajtotta felőlünk azt a nyúlós, sárgás ködöt, melynek belehelése halált jelentett. Mégis akadt veszteség. A szakaszhat katonájának szeme veresen égni kezdett és nyomban hátra kellett küldeni őket. Nem láttam őket többé, lehet, hogy akik túlkésön kapták magukra az álarcot, megvakultak, örökre elvesztették szemük világát. Nem tudtam meg azt se

; vajon yperit, vagy más méreg volt-e, csak annyit tudtam meg, hogy a gyilkolás technikája egy új fegyverrel szaporodott, hogy a támadó minden emberiességét félredobva megint új fegyverrel gyilkol védtelen embereket. Van más gyötrelmes emlékem is, nem egy, de száz és köztük a legnyomasztóbbak egyike, amikor pincékben, óvóhelynek nevezett földalatti vermekben, üregekben, mázsányi betonnal a feje felett värja az ember védtelen gyerekekkel, asszonyokkal, aggokkal a betemetést, a halált. Erről itt nem kell beszélnem, hiszen ezt valamennyien átélték velem. Miért idézem ezeket a nyomasztó emlékeket? Azért teszem, mert valahányszor atom- és hidrogénbombáról, nukleáris fegyverekről hallok, mindig feltámadnak. Most is. Nemsokára tíz esztendeje lesz annak, hogy a japán Hirosimában az első ledobott atombomba megölt 80.000 embert és körülbelül ugyanannyit megsebesített. A robbanásnál támadt sugárzás megtámadta ezrek csontvelejét. Tavaly a Karlovy Vary-i nemzetközi fesztiválon láttam a filmet, amely e szörnyűségeket ecseteli, hogyan hat az atombomba esztendőkkel ledobása' után. Kinyitom a „Szabad Nép" vasárnapi számát és abban megrendülve olvasom a következő adatokat: Hirosimában és Nagasakiban, ahová ugyancsak atombombát dobtak az amerikaiak, az elmúlt tíz év alatt 30.000 gyermek született. Ezek közül 1046 fejletlen csontrendszerrel, 429 hiányos halló- és szaglószervekkcl, 254 formátlan ajakkal, 59 hangszálak nélkül, 243 teljesen fejletlen belső szervekkel, 47 fejletlen agyvelővel, 25 agyvelő nélkül, 500 pedig holtan jött a világra. Szörnyű számadat és szörnyű intelem ez: emberiség, légy résen, itt valami jóvátehetetlen szörnyűség készül ellened! Hitler Majdanekben, Osviencsinben és Buchenwaídban milliókat ölt meg gázzal és égetett el. Ezen a rémségen az őrült amerikai politika százszorosan túl akar tenni, az egész emberiség életére tör. Idézzem Bikinit, az első hidrogénbomba áldozatait? Idézzem ártatlan halászok halálát és a halak pusztulását? Igen, idéznem kell, hogy egy kötelességünkre figyelmeztessem a békevédőket. Sok feladatunk van, sok szép és nemes feladat megoldása vár ránk és köztük az intés, a figyelmeztetés feladata is. Népünk előtt beszélnünk kell arról a gazságról, amelyet az atomőrültek terveznek ellenünk, a haladó, békés világ ellen Mindig újra meg újra beszélnünk kell arról, hogy van egy sötét világ, amely ragaszkodik a tömeggyilkos fegyverehez, amely koholt kémkedési váddal villanyszékbe ültette a Rosenberg-házaspárt és üldözőbe vesz mindenkit, aki a tömeges gyilkosság ellen felemeli tiltó szavát. De beszélnünk kell ugyanakkor arról is, hogy az atomenergia az emberiség legnagyobb áldása, hogy eppen ezekben a napokban voltunk tanúi a Szovjetunió újabb hatalmas béketettének, annak a ténynek, hogy a Szovjetunió segítséget nyújt a békeszerető országok tudósainak és munkásainak az atomerő előállításához és békés cé> lokra való felhasználásához, atomkutatásaik fejlesztéséhez. Azt olvassuk ebben a korszakos jelentőségű közleményben, hogy a szovjet kormány nagy fontosságot tulajdonít az atomerő békés célokra való felhasználásának. Az emberiség reménye, a Szovjetunió megint kezdeményez, megint beleszól a békemozgalomba, megint meggyőz arról, hogy éberen figyeli a béke ügyét. Múlt pénteken Joliot-Curie felhívást intézett a világ közvéleményéhez-: „Lehetetlen elgondolni — mondja felhívásában —, hogy az emberek tétlen közönnyel hagynák magukat sodortatni a kollektív öngyilkosság útjára." Nos, mi, hazánk békevédői, szlovákok, csehek, magyarok, ukránok és lengyelek, erre a felhívásra elmondhatjuk, hogy bennünket nem lehet félrevezetni, a mi akaratunkat nem fogja megtörni semmiféle fenyegetés, mi nem maradunk közönyösek és nem fogunk beletörődni a sötétség atombombás világának bűnös mesterkedéseibe. Mi munkások, bányászok, szövetkezeti tagok, egyéni gazdálkodók orvosok, tanítók, művészek és írók sohasem tűrhetjük, hogy a tömeg pusztító nukleáris fegyverek használatára sor kerüljön! Tiltakozunk itt és tiltakozni fogunk mindenütt, ahol módunk nyílik rá, agitálni fogtmk ember ségünk igazával amellett, hogy tiltsák be ezeket a borzalmas fegyvereket, hogy hozzanak szigorú intézkedéseket a nemzetközi felügyeletről és ellenőrzésről. Hirosimában ez év augusztusában, a tömeghalál 10. évfordulóján, az emberiség békés szellemei összeülnek majd, hogy tárgyaljanak a lét és nemlét kérdésében. Mi már most kijelenthetjük, hógy az élet mellett állunk, az ember boldogságát akarjuk, az .építést, a kultúra felvirágzását. Mi a Szovjetunió példaadásától fellelkesítve és megerősítve azt akarjpk, hogy az atom csodálatos ereje ne a halált, hanem az életet szolgálja, varázsoljon sivatagokból kerteket, tegye termöbbé a földet, adjon villanyt, fényt, szolgálja az építést és tegye boldogabbá ,az emberiséget. Vigyük szét innen azt JJ hitünket és erősítsük meg mindazokat, akikben félelem él. Vigyük szét innen is a hírt, hogy erősek és legyőzhetetlenek vagyunk, hogy a békevédők ereje eppen e napokban hatalmasra nőtt a Szovjetunió nyilatkozatával. Vigyük szét innen a hírt, hogy az atomerönek teremtenie kell és teremteni fog, mert ez egymilliárd ember akarata és szén* | parancsa. Világméretű aláírásgyűjtési mozgalom indítását határozta el a Béke-Világtanács irodájának ülése Január 19-én befejeződött a Béke- | rie, a Béke-Világtanács elnöke az Világtanács irodájának kibővített ülé- atomháborús előkészületek elleni felse. A záróülésen Fréderic Joliot-Cu- 1 hívás szövegének beterjesztésekor beJoliot-Curie beszéde első állam, amely emberek ellen alkalmazza a vak rombolás ez új eszközét, elveszti a világ közvéleményének támogatását, meggyorsítja a fegyverkezési versenyt és veszélyezteti egy ilyen fegyver jövőbeli ellenőrzéséfői szóló nemzetközi megállapodás létrehozásának lehetőségét." A későbbi évek igazat adtak a tudóscsoport jövőbe látásának. Különféle országok tudósai próbálták figyelmeztetni a közvéleményt azokra a veszélyekre, amelyeket ez a fegyver magával hoz. Ha azonban elő is mozdították a közvélemény felvilágosítását, nem indíthattak /neg olyan átfogó mozgalmat, amely elítélte volna az atomháborút és tiltakozott volna ellene. Mozgalmunk egyik nagy érdeme az, hogy 1950-ben Stockholmban nagyszabású hadjáratot indított az atomfegyver eltiltásáért és e tilalom fölötti szigorú ellenőriésért. Vitathatatlan, hogy a stockholmi felhívás, amely igen nagy visszhangra talált, fontos szerepet játszott, megakadályozta az atombomba alkalmazását Ázsiában. Azok a kormányok, amelyek külpolitikájukat az atomfegyver alkalmazására akarják alapozni, jól tudják, hogy kénytelenek számolni a közvéleménnyel. Ez a magyarázata annak, hogy amikor az atomháborút szervezik és előkészítik, megpróbálják lépéseiket ravasz mesterkedéssekkel álcázni. szedet mondott. Beszédében a követ-* kezőket mondotta: A Béke-Világtanács irodája elhatározta, hogy átfogó aláírásgyűjtési mozgalmat indít, amely lehetővé teszi az egész világ tiltakozásának kifejezését az atomháború előkészületei ellen. Ennek a mozgalomnak haladéktalanul meg kell indulnia és ki kell bontakoznia annak a felhívásnak alapján, amelynek tervezetére szerkesztési megbízást kaptam. A tervezet megszerkesztésében segítséget és együttműködést kértem önök közül többektől, és valamennyiünket áthatották azok az eszmék, amelyeket a szónokok erről az emelvényről hirdettek. Ezt a felhívást egyszerű, közvetlen nyelven kellett megfogalmaznunk, olyan nyelven, amelyet a békés életre áhítozó és az emberiség jövőjében hívő férfiak és nők egészséges értelme diktált. Engedjék meg, hogy mielőtt felolvasom ezt a szöveget, emlékeztessek azokra az ellenvetésekre, amelyek az atombomba megjelenése óta hangzottak el. Örökre emlékezetemben maradnak annak a jelentésnek mondatai, amelyet amerikai tudósok bizottsága, Yames Franck bizottsága állított öszsze és küldött el Washingtonba, a hadügyminiszterhez, még 1945. június 11-én, két hónappal Hirosima előtt. E jelentésben, amelynek szerzői ellenzik az atombomba háborús alkalmazásáról szóló döntést, a kővetkező mondat olvasható: „Ha az Egyesült Államok lesz az Az Atlanti Tanács decemberi határozatai e mesterkedések sorozatába tartoznak. Igen komoly lépésről van szó, amelyet le kell lepleznünk. Ezek a kormányok oly módon akarják elvonni a közvélemény ^figyelmét, hogy az atomfegyver alkalmazásának-, formáiról, az atomháború kirobbantásában kezdeményező szerepet betöltő szervek jellegéről szónokolnak, mintha az atomfegyver alkalmazása már elfogadott elv lenne. Nekünk világosan rá kellett mutatnunk erre az új tényezőre, és már most fel kellett hívnunk a népeket, szálljanak szembe azokkal, akik ilyen módon atomháborút szerveznek. Nem kell megvárni egy ilyen vak, pusztító háború kirobbanását ahhoz, hogy elítéljük kezdeményezőit. Már most le kell sújtani azokra, akik előkészítik. A legelemibb élniakarás és hozzátartozóik szeretete készteti az embereket minden országban arra, hogy követeljék az atomfegyverkészletek megsemmisítését és gyártásának haladéktalan beszüntetését. Ez az élniakarás és hozzátartozóiknak ez a szeretete lelkesít holnap minden országban, minden városban, minden faluban sok-sok ezer férfit és nőt, akik ajtóról ajtóra, házról házra járnak, elmennek a műhelyekbe és a mezőkre, hogy aláírásokat gyűjtsenek fe'hívásunkra és ily módon a leghatalmasabb akadályt gördítsék az atomj háború útjába — mondta Joliot-Curie. A Béke-Világtanács irodájának nyilatkozata í A Béke-Világtanács irodájának kibővített ülése befejeztével január 19én jóváhagyták a következő okmányokat: a nyilatkozatot, az Európa népeihez és a világ népeihez szóló felhívást. A Béke-Világtanács irodájának nyilatkozata így hangzik: Az új, 1955-ös esztendő beköszöntése előtt két veszély bontakozott ki és kezdte fenyegetni a népeket: Németország újrafelfegyverzésének veszélye, továbbá az atomháború előkészítése és igazolására hozott határozatok. E veszélyek olyan időpontban jelentkeztek, amikor a béke új perspektívái nyíltak meg a népek előtt. E veszélyek nem csupán a politikusok és katonai vezetők nyilatkozataiban jelentkeztek, hanem felelős kormányok Cselekedetei következtében. Ezek a cselekedetek nyilvánvalóan azon népek akarata ellen irányulnak, amelyeket érintenek, másrészt ellenkeznek az egész világ közvéleményével. Németország újrafelfegyverzése és azok az akadályok, amelyeket a délkelet-ázsiai egyezmény (SEATO) gördít az ázsiai problémák békés megoldásának útjába, aláhúzzák az Atlanti Tanács határozatainak rendkívüli komolyságát. E határozatok célja: törvényesíteni az atomháborút — amelyet már elitélt az emberiség lelkiismerete és a nemzetközi jog — belesulykolni a közvéleménybe azt a gondolatot, hogy feltétlenül szükség van ilyen háborúra. E határozatok atomháború kirobbanására vezethetnek Ázsiában és Európában. Már most magukban hordják e veszélyt az összes kontinensek országaira nézve. Németország újrafelfegyverzése és az atomháború törvényesítése szorosan összefügg egymással, Mindkettő ugyanannak a politikának a gyümölcse, annak a politikának, amelynek alapja a világ szétszakítása két tömbre, merényletek az erő pozíciójából a háború alkalmazása nemzetközi nézeteltérések megoldására. A népek saját tapasztalataikból tudják, hogy e politika következménye nem lehet más, csak gazdasági ziláltság, nyomor és háború. Az egész világra kiterjedő békemozgalom felhívja a népeket, mérlegeljék ennek az új veszélynek egész komolyságát és használjanak fel minden rendelkezésükre álló eszközt e veszély kiküszöbölésére. A népek összehangolt akciói véget vethetnek a tömbökre építő politikának. Ezek az akciók rákényszeríthetik a kormányokat arra, hogy tárgyalásokat kezdjenek, hozzálássanak a leszereléshez és az atomeröt kizárólag békés célokra használják. Az emberek nem lesznek passzívak és nem fogják tűrni, hogy egy atom-,, háború szenvedéseibe taszítsák őket. Nem az a kérdés, milyen vezérkari vagy kormányszerv hozhat, határozatot az atomháborúról, vagy tehet megkülönböztetést az úgynevezett taktikai és stratégiai fegyverek között. A feladat az, hogy — elutasítva azt a rombolást, elnyomást és nélkülözést, amelyet ez a háború vonna maga után — biztosítsuk a világ minden népének függetlenségét és saját erőforrásainak fejlesztéséhez való jogát, hogy együtt valamennyien ráléphessenek a biztonság és a felvirágzás útjára. Pontosan ennek a szükségszerűségnek felelnek meg azok a felhívások, amelyek a Németország újrafelfegyverzése elleni harc folytatá'sára, továbbá az atomfegyver elleni átfogó kampány megszervezésére szólítanak fel. Pontosan ennek a szükségszerűségnek felel meg annak a nagyszabású világtalálkozónak összehívása, amelyen — 1955 május 22-én Helsinkiben — valamennyi ország békszeretö erőinek képviselői találkoznak. Bécs, 1955. január 19. Felhívás Európa népeihez! A Béke-Világtanács irodája az alábbi felhívást intézte Európa népeihez Európa népei elutasítják a Wehrmacht felállítását. A népek ellenzik annak a hadseregnek talpraállítását — mindössze tíz évvel, a háború befejezése után —, amely halált és pusztulást vetett Európában. A népeket felháborítja az, hogy volt hitlerista tábornokok rendelkezésére lehet bocsátani az atomfegyvert. A népek soha nem nyugszanak bele ebbe a gaztettbe. A Wehrmacht megteremtéséről szóló szerződések ratifikálása távolról sem befejezett tény. Londonban és Párizsban, azokban a parlamentekben, amelyek jóváhagyták ezeket a döntéseket, a véleménynyilvánításra hivatott képviselők fele sem (Folytatás a 2. oldalon.)