Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-22 / 19. szám, szombat

1955. január 19. UJSZ0 5 PÁRTELET Keresztmetszet évzáró taggyűlésekről Gyóíf imf s MrcoK j\¥

omdn * • 4 szabadság

9 mint olthatatlan tíí% helelobbant a rossny ó vidéki nép tudatába Vajon "likőr lesz már vége gyötrelmünknek? Meddig kell még a pincében ülnünk...? Ez a fájdalmas gondolat és a sok-sok szenvedés emésztette a legnehezebb napokban — 1944 decemberétől egészen a felszabadulás napjáig, január 23-ig — a rozsnyőiakat és a környékbeli falvak lakóit. Nem volt elég, hogy akkor már javában dúlt a harc, de a fasiszta hóhérok el akarták vinni a férfiakat, öregeket is, sőt egész falvakat akartak kitelepíteni. A rozsnyói kommunisták közül többen a hegyekbe és erdőkbe bújtak el a fasiszták elől, s a Gyuri- és Schlosszer-tanyán partlzántevékenységet fejtettek ki. A rozsnyói munkások a bányatelepen, ahol már több mint három hónapja elhallgatott a gépek zakatolása, a csillék csörömpölése — az üres bányavájatokba húzódtak meg az aknatűz elöl. A falvak népe pedig a pincékbe bújt el, hogy védve legyen a gyilkos golyók előtt. * * * Erőteljes kiabálás ütötte meg a rozsnyőiak fülét 1944 decemberének egyik reggelén. Az emberek a főtéren jöttek össze. A következő pillanatban Gestapo-tisztek, SS-katonák jelentek meg. Valamennyi tekintet rájuk szegeződött. Megindult a találgatás ... különös, hogy senki se mondotta ki, mi történt, mégis mindenki tudta: egy kommunistát, egy magyar partizánt fogtak el, annak kivégzésére készültek a barbárok. Szemtanúk elbeszélése szerint a német parancsnokság meg akarta tudni, hol vannak a partizánegységek, milyen erővel rendelkeznek, mennyi lőszerük van, s hol a parancsnokság. Ügy gondolták, hogy ez a fiatal partizán majd mindenről beszámol nekik. Tóth József azonban hallgatott. Hallgatott, mint a sír akkor is, amikor puskatussal ütlegelték és hallgatott, tűrt, szenvedett, amikor gyomrába, szájába rúgtak a félelmetes német csizmák. Egy árva mukkot sem szólt még akkor sem, amikor félholtra verve arra kényszerítették, hogy csupasz kezével felmossa a német tisztek vécéjét. Azt a piszkos, undorító helyet, amelyben a sok korhelykedés után a Gestapo-tisztek és az SS-legények napjában háromszor-négyszer a töméntelen pálinka és bor hatására erőszakkal ürítették ki pokoli gyomrukat. Mindezt szó nélkül tűrte Tóth József. A német tiszt dühbe gurult. Újabb kínzás! forma következett. A szennyes vízben a fiatal partizánnak meg kellett mosni az ütésektől kékfoltos fejét, véres homlokát, agyongyötört arcát és összevissza vert felsőtestét. Egy szót sem szólt. Tűrt tovább. Szörnyű! Ezeknek az emberi mivoltukból kivetkőzött fenevadaknek még ez is kevés volt! A parancsnok akasztást rendelt el. A sok kínzás után egy táblát akasztottak a nyakába ezzel a felirattal: „Gyilkos vagyok ..." Az eszméletlenül fekvő áldozatot két SS-legény megfogta, kitipelte a főtérre, s minden további nélkül felkötötte. Az ott álló bátor férfiak fogcsikorgatva nézték végig az akasztást, az asszonyok zokogtak. A németek vigyorogtak, majd SS-legények szétkergették a népet... Egyedül egy fájószívű, megtört asszony maradt a holttestnél, akit a német puskatusok sem tudtak megfélemlíteni. Egy ideig hangosan zokogott fájdalmában, majd imbolygó léptekkel elment, hogy később visszatérjen egy kétkerekű talyigával. ... Elvágta a halálthozó kötelet. A halott testét gyengéden beletette a szénával bélelt talylgába, lassan elindult vele a temető felé ... Az édesanyja volt... Ki tudja, hány ilyen szenvedő édesanya, feleség volt akkoriban, akiknek a szívük mélyén csak fájdalom tanyázott. Hány boldog családi élet lett pusztulásra ítélve, mennyi apátlan, anyátlan árva riadt fel olykor-olykor álmából: „Édesapám, édesanyám, mikor jöttök már haza ..." A csucsomi Rusznyák családból — az internálótáborba vitték őket — csak ae apa tért vissza otthonába. Rozsnyóról több mint ötven embert hurcoltak el az SS-banditák. Ezek közül ki internálótáborba, ki munkaszolgálatos osztagba került és csak tizenheten látták meg közülük a felszabadító szovjet katonákat. » * * Kassa már felszabadult. Nagy harcok dúltak TorrtS&és Szepsi környékén. Rozsnyóra tehát Kassa felől a szovjet hadsereggel egyesült román csapatok gyors ütemben jöttek. A németek a szllicei és az almási fennsíkon tanyáztak. A szovjet csapatok kisebb egységei már hat hete a szoroskői völgyben voltak, s most megerősítették állásaikat. Megindult a kemény, felszabadító harc Rozsnyóért és vidékéért. Csak hat hétig bírták tartani ezt a frontszakaszt a németek, de úgy is írhatnám, hogy a szovjet hadsereg jóvoltából. Ez csak azért történt, mert a szovjet tüzérség nem akarta Rozsnyót szétrombolni. Megtehették volna, mert olyan jó nehéztüzérség! állásaik voltak, hogy biztosan tönkrelőhették volna a várost. A szovjet hadvezetőségnek az volt a terve, hogy sértetlenül szabadítják fel Rozsnyót. Ez a tervük sikerült. Hosszú harcok után végül a szovjet hadsereg, a román csapatok, és Kozlov partizánjai bekerítették a németeket, s 1945. január 23-án felszabadult Rozsnyó! • * * Persze a németek, amíg csak erejükből tellett, eszeveszetten védekeztek. Rozsnyótól 13 kilométerre a szoroskővölgyi útszakaszon nagy tankcsaták dúltak. A pincékben és a bányákban megbújt nép azt hitte, itt a világ vége, amikor a sok harckocsi menekülésre vette útját a szovjet hadsereg átütő erejű támadásától. A csetnekiek, a páskaházaíak, a szalóci, a kuntapolcaiak és a szlliceiek — akik Rozsnyó felszabadítása után még egy hétig sokat szenvedtek a dohos pincékben — így emlékeznek erre: Kintről irtózatos robbanások, ágyúdörgések, fülsiketítő víjjogás hallatszott szüntelenül. A pincék úgy inogtak, mint egy hajókabin vihar idején. Majd a távolból félelmetes nagy zörejt lehetett hallani. A zaj, miután elérte tetőpontját, egyre távolodott, egyre halkult. Mély csend lett... Megnyíltak a pinceajtók és egyszer csak megérkeztek a szabadságot hozó szovjet és román katonák előőrsei. Egyszerre mint napsugár a ködöt, úgy oszlatta el a félelmet a kedves találkozás, boldog kézfogás, baráti ölelés. Többen megkönnyebbülten sóhajtottak fel: hát megértük, igaz volna, végeszakadt a gyötrelemnek? Leírhatatlan, csodálatos örömmmel élte mindenki a szabadság első boldog óráit. Szeretettel beszélt a falu, a város a felszabadítókról. Most talán az sem érdekelt senkit, hogy tönkrement a vagyonuk, szétlőtték házukat, nem keserítették el őket most a németek, meg a nyilasok pusztításai. Boldogak voltak a rozsnyőiak a felszaggatott vasúti sinek, felrobbantott hidak között, a falvak népe a megcsappant állatállomány és a szétlőtt házak között is.' Egy örömük volt csak, az, hogy felszabadultak! S a szabadság mint olthatatlan tűz belelobbant a nép tudatába. Egy-két nap múlva Rozsnyón szinte már szájról-szájra járt a hír és nevettek azon, hogy a volt polgármester, Szentmiklósi úr, hogyan menekült. S azt beszélték, hogy a nyilasokkal, meg az irodájukkal is jól elbánt a szovjet tüzérség, mert a felszabadulás előtti napon az első akna éppen a templom melletti házat találta el, pontosan a nyilaskeresztes párt címerét áttörve hatolt be az épületbe, majd iszonyatos robbanással a levegőbe röpítette a nyilasok zsiványtanyáját. * * » Rozsnyón a felszabadulást követő napokban gyors ütemben megindult az új élet. Megalakult á városparancsnokság és a város vezetőségének élére a legkiválóbb kommunista harcosok kerültek. Köztük volt Molnár Béla elvtárs, aki 22 hónapot töltött internálótáborban, ma a helyi nemzeti bizottság elnöke. Továbbá Ambrus elvtárs és mindazok, akik a legválságosabb napokban sem hagyták el a népet, ök voltak azok, akik legszilárdabban hittek a szovjet hadsereg erejében és győzelmében. A várost el kellett látni élelemmel. De honnan vegyék az élelmet, hisz a fasiszta csürhe menekülésekor talán az utolsó kiló lisztjét is elvitte az embereknek. Hát egyebet nem tehettek, felhívást intéztek a falvak népéhez, segítsék a várost élelemmel. A városparancsnokság azt is tudta, hogy mostanában a falun se fenékig tejfel, hisz csaknem mindent elraboltak a németek. És mi történt a felhívásra? Kinyíltak a szívek, a megértő paraszti szívek, kocsiszámra hozták az élelmet, búzát, babot, tejet, tojást, vajat, sertéshúst Kőrösből, Berzétéből, Csúcsomból. Megindult a malom, a felszabadulás után egy pár napra a városparancsnokság gondosságával és a környékbeli falvak segítségével mar biztosították a lakosság ellátását. S milyen szép is ez, ha a parasztság együtt érez a városi dolgozókkal, segíti őket, amennyiben módjában áll. Mintha már akkor tudták volna, hogy a két osztály szilárd szövetsége nélkül lehetetlen az új, boldog élet megteremtése. E közben múlt az idő. A kommunisták egyre jobban szervezkedtek, s folyt a boldog beszélgetés, tervezgetés. Nem sok idő telt bele, felépítették a tönkretett vasutat. Márciusban megindult a termelés ís a rozsnyói bányákban. Azután pedig már évről évre változott Rozsnyó, változott a környékbeli falvak élete. Szilicén, Szalócon, Berzétén és a többi falvakban is a parasztság összefogása, megértése nyomán virágzó szövetkezetek létesültek. Szilicén az egész évi jó munka után ezekben a napokban osztották ki a tagoknak a közös gazdálkodás gazdag gyümölcsét, az osztalékot. A tagok minden munkaegységre 9 koronát kapnak. Szalócon 7, Berzétén pedig 5 korona jut majd a zárszámadás után. Nehéz, göröngyös volt az út, míg idáig jutottak, mégis ez a tíz esztendő igen sokat hozott Rozsnyónak. Nézzünk csak szét hyitott szernmei, mit kapott Rozsnyó csekély tízesztendő alatt a népi demokráciától! Molnár Béla, a helyi nemzeti bizottság elnöke így mondja el: „Rozsnyó történetében a felszabadulás utáni tíz év többet jelent, mint az előbbi 100 esztendő. Az úgynevezett Varga-dombon egy új bányásznegyed épül „Üj világ" néven Ebben a negyedben összesen 120 bányászcsalád kapott kétszobás összkomfortos lakást. Fiatal bányászaink részére 500 személyes bányászinternátust építettünk. Itt van hazánk egyik legszebb, fedett sporttelepe. Járásunkban van a hatalmas dobsinai vízierőmű. A napokban nyílt meg a Rozsnyó—Torna vasútvonal, amit a' szoroskő—almáshá/skuti alagút megépítése tett lehetővé. Ezenkívül számos kultúrintézmény, új lakóház épült. Rozsnyón 60 családi házat építettek maguk a dolgozók, harminc kérvény pedig még itt van az asztalomban. Modern traktorállomás, autóbuszjáratok létesültek — fejezi be Molnár Béla elvtárs. * * * Rozsnyó bátor hőse Tóth József! Ha most itt állnál a Szoroskő csúcsán és velünk együtt szemlelnéd az épülő várost (rólad sem feledkeztek meg, a város egyik szép utcája a nevedet viseli), a varga-dombi gyönyörű lakónegyedet, az új vasutat, az alagutakat, a boldog ifjakat és a város szívéből kiinduló modern 80 személyes autóbuszokat, bizonyára ezt mondanád: — Nem hittem volna, hogy tíz év alatt ennyire fejlődik Rozsnyó! Bizony. Ezt csak egy felszabadult, hazáját szerető, boldog nép tudta megvalósítani. Méry Ferenc. MOST AZ ÉV kezdetén pártszervezeteink nagy feladatok megkezdése előtt értékelik munkájukat. A kritika és önkritika fegyverével rámutatnak arra, hogy mit végeztek jól és milyen hibákat követtek el. Az évzáró taggyűlések nagy jelentőségűek pártszervezeteink életében. Nagyon fontos, hogy az új bizottságba a legjobbak legjobbjai kerüljenek. Fontos az is, hogy értékeljük a párttagokat egyénenként, valamint az egész pártszervezet munkáját gazdasági és elméleti vonalon. A feladatokat aprólékosan szét kell szedni az egyes tagokra. Hogy ezt sikeresen el tudjuk végezni, alaposan fel kell készülni az évzáró taggyűlésre. Ügyelni kell arra, hogy a beszámoló a kritika és önkritika szellemében készüljön, alapot adjon a vitának, amely aztán a munka javulását eredményezi. Ezeket íigyelembevéve készülődött a szenei járási pártbizottság az évzáró taggyűlések megszervezésére. A pártszervezetek elnökeit és jegyzőkönyvvezetőit egynapos szemináriumra hívták meg, ahol az évzáró taggyűlések előkészítésével foglalkoztak. A jáiási pártbizottság ügyelt arra, hogy a beszámolók kollektív módon készüljenek el. A beszámolókat 8z évzáró taggyűlés előtt, még a körzeti szemináriumokon vitatják meg, ahová négy-öt pártszervezet bizottsági tagjai jönnek össze. Ezeknek a körzeti szemináriumoknak az az előnye, hogy a járási pártbizottság nagyobb áttekintést nyer az évzáró taggyűlések előkészítéséről, mivel ezeken a szemináriumokon a járási pártbizottság tagjai. vagy dolgozói vesznek részt. Második nagy jelentősége a körzeti szemináriumoknak, hogy a pártszervezetek megismerik egymás munkáját és tapasztalatokkal gazdagodva sokkal jobban tudják elkészíteni a saját évzáró taggyűléseiket. Ezeket a szemináriumokat az évzáró taggyűlések elótt két-három nappal tartjuk, hogy az észrevett hibákat még ki lehessen küszöbölni. A GYAKORLATBAN beigazolódott, hogy ezek a szemináriumok nagyban hozzájárultak az évzáró taggyűlések színvonalának emeléséhez. Például az egyik szeminárium, amelyre négy szervezet bizottsága volt meghíva, megállapította, hogy a járási építő vállalat és a villanytelep pártszervezete nincs kellően felkészülve az évzáró taggyűlésre. A körzeti szemináriumon megbíráltuk, aztán segítettük őket, hogy hogyan készítsék el a beszámolót. Ezek a pártszervezetek megtették a kellő intézkedéseket és az évzáró taggyűlések sikerültek. Ilyen körzeti szemináriumokon állapítottuk meg pl., hogy a ČSD pártszervezete még nem tett semmiféle előkészületet az évzáró taggyűlésre. Ez a helyzet a németbéli pártszervezetben is, ahonnan még a körzeti szemináriumra sem jöttek el. Az egyik ilyen szemináriumon megállapítottuk, hogy a dunaújfalusi pártszervezet beszámolóját kollektíven készítették elő az évzáró taggyűlésre, de mégis akadt benne hiba. Nagyon szépen értékelik a párttagok munkáját, de nagyon keveset foglalkoznak a jövő évi feladatok megvalósításával. így több hozzászólás alapján javasoltuk, hogy ezzel a kérdéssel a dunaújfalusi pártszervezet többet foglalkozzon. Főleg biztosítsák a hároméves fejlesztési terv teljesítését. Ezzel szemben a magyarbéli pártszervezet beszámolójából hiányzott a konkrét kritika és önkritika. Az év folyamán négyszei szervezték át a pártbizottságot. A kollektíva azt javasolta a magyarbélieknek, hogy ha munkájukat meg akarják javítani, sokkal nyíltabb nevelő kritikát gyakoroljanak, főleg azoknál, akik a múlt évben nem teljesítették feladataikat. Ezeken a körzeti aktívákon nem akadt olyan beszámoló, amelyet a kollektíva egy-egy jó javaslattal ki nem egészített volna. Az egyiknél az ideológiai munkával foglalkoztak kévését, a másikban a falu életével, a szövetkezettel, vagy az üzemmel. Másoknál viszont a többi kérdésekkel nem foglalkoztak. A körzeti aktívákon a beszámoló hiányos részeit javaslatokkal mind kiegészítettük, A JÁRÄSI PÁRTBIZOTTSÁG három részben szervezte meg az évzáró taggyűléseket. Az első rész már lezajlott és megállapíthatjuk, hogy a jó előkészületeknek meg is lett az eredménye. A pártszervezetek tagjai csak indokolt esetben maradtak távol az ülésekről. Nagy súlyt fektettünk arra is, hogy a regisztrált tagok is részt vegyenek a taggyűléseken. Ezen a téren is sikereket értünk el. Például Pusztafödémesen 20 regisztrált tag vett részt a taggyűléseken. Jól siketült az évzáró taggyűlés Nagygurabon és Igrámon. Mind a két helyen bírálták a bizottság munka ját. A gyűléseken foglalkoztak a gazdasági feladatokkal is. Ezek után olyan határozatot hoztak, amely alapja lesz a jobb és eredményesebb munkának. Például a gurabi pártszervezetben határozatot hoztak, hogy elsősorban is jobban előkészítik a tagyűléseket és több gondot fordítanak a pártoktatásra. A propagandisták nemcsak a vezetőség előtt, hanem a taggyűlésen is be fognak számolni munkájukról. Foglalkoztak az egységes földművesszövetkezet hároméves fejlesztési tervével, amely szerint felépítenek egy sertésólat az anyadisznők részére és a hízók részére is. Az állatok gondozására sokkal nagyobb súlyt fektetnek. Március l-ig bevezetik Malinyina fejési módszerét és a termelékenység utáni díjazást. Március l-ig szétosztják a csoportok között az élő- és holt leltárt. A kukorica és krumpli 60 százalékát négyzetes-fészkesen ültetik. Megszervezik a csoportok, fejők és az állatgondozók között a versenyt. A határozat nem feledkezik meg a tömegszervezetek munkájáról sem. Az lgrámi pártszervezet szintén konkréten foglalkozott a szövetkezet megszilárdításával. Május l-ig három baromfitelepet létesítenek. ' ötven négyzetmétert betonoznak le, hogy a kombájn után a gabonát meg tudják szárítani, ötven borjú részére istállót és 420 sertés részére ólat építenek. Bevezetik Malinyina fejési módszerét és a fejők részére egészségügyi iskolát szerveznek. A sertésgondozókat a súlygyarapodás és a szaporulat szerint jutalmazzák. A pártszervezetbe fiatal tagokat vesznek fel. Jól előkészítették az évzáró taggyűlést a szenei téglagyárban, ahol az előkészületet egybekötötték a kötelezettségvállalások megszervezésével. A falszabadulás tiszteletére vállalták, hogy a tégla égetését két nappal előbb kezdik meg és 5 százalékkal többet termelnek a tervezettnél. Mindezen eredmények mellett hiányosságaik is vannak. Például Csatajon nem készítették jól elő az évzáró taggyűlést, pedig elég fejlett elvtársak vannak a pártszervezetben. Ezek közül való Kál János igazgatótanító. aki a járás alapfokú propagandis ta szemináriuma vezetője. Ott van még Šurek elvtárs járási funkcionárius is. A: évzáró taggyűléát nemcsak nem készítették elő jól, hanem Kál elvtárs, a pártszervezet jegyzőkönyvvezetője sem volt ott a taggyűlés idején. így a taggyűlés alacsony színvonalú volt. A szenei vendéglátóüzemek pártszervezete nem tartotta a tervezett időben a taggyűlést. Zelman elvtárs, az üzem igazgatója, a körzeti szemináriumon sem jelent meg. A pártszervezet nem törődik a pártoktatással és ebben az évben még nem is kezdték meg. Zelman elvtárs mint oktató a pékség pártszervezetének irányításával van megbízva, de ezt is elhanyagolja. Zelman elvtársnak a jövőben odaadóbban kell teljesíteni a pártfeladatokat. Ezek után megállapíthatjuk, hogy a járási pártbizottságnak még igen sok a tennivalója, hogy a még hátralévő taggyűlések sikeresen folyjanak le. A járási pártbizottság mindent meg fog tenni, hogy az évzáró taggyűlések sikeresen záruljanak a szenei járásban. Csandal István, a szenei járási pártbizottság dolgozója. 1 9