Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-20 / 17. szám, csütörtök

1955. .január 13

. M Sio A fertőző sertésbénulás Irta: Dr. Brauner Iván államdíjas akadémikus, a bratislavai Bioveta igazgatója I. Népgazdaságunk sertésállományában a legnagyobb veszteségeket a fertőző sci tésbénulás okozza. Ezt a betegséget 25 évvel ezelőtt Csehországban, Tešín környékén észlelték először és innen kapta elnevezését is. Az irodalomban mint „tesseni" betegséget ismerik. Az eltelt 25 év alatt országszerte, sőt mondhatnánk, világszerte elterjedt és ma már mint a legveszedelmesebb sertésfertőző betegség szerepel az egész világirodalomban. 1944-ig Szlovákiában csak egészen szórványosan fordult elő, itt-ott a Csallóközben és Szlovákia északnyugati határán. Sajnos, az utóbbi évtizedben ez a makacs fertőző betegség annyira elterjedt, hogy mérhetetlen károkat okoz Szlovákia összes járásainak sertésállományában. A betegség felfedezése, tekintve, hogy okozója, ez az aprő, láthatatlan virus élettani tulajdonságaival nagyon közel áll a gyermekbénulást okozó virushoz. felkeltette a tudósok érdeklődését. Hogyan terjed a járvány? A járvány terjedése többféleképpen történik. Főként a beteg és lappangási időszakban lévő sertések bélsár jukkái ürítik ki nagy mennyiségben a fertőző vírust, de igen gyakran terjesztik azok a sertések is, amelyek átestek ugyan már a betegségen, de megmaradtak vírushordozóknak. Egy másik módja a fertőzésnek az ilyen betegség miatt levágott állatok húsa, amikor ugyanis a sertés kettéhasításánál az agy és gerincvelőből részecskék tapadnak a húshoz, s az így lemosott hús öblítővize belekerül az állatok moslékába és ezáltal fertőz. Sok esetben maguk az emberek a terjesztői a betegségnek, mikor a fertőzött anyagot ruhájukon, kezükön, vagy lábbelijükön az egyik gazdaságból vagy udvarból a másikba viszik. Ez a kórokozó ugyanis a fertőzött udvarokban a sertések ürülékében és vizeletében nagy mennyiségben található. Eme betegség iránt fogékony minden sertés fajra és korra való tekintet nélkül. Minél fiatalabb azonbar. a sertés, annál nagyobb a valószínűség a fertőzésre. Nyugodtan nevezhetnénk a sertéseknél ezt „gyermekbetegségnek", mert legnagyobb százalékban a szopósmalacok, vagy közvetlen a választás utáni korban ' lévők betegednek meg. Idősebb korban lévő állatok ritkábban betegszenek meg, főképp azért, mert a betegség mai nagy elterjedtségénél fogva feltételezhetjük, hogy minden sertésnek malackoréban módja volt fertőződnie ezzel a kórokozóval. Az állat ezt a betegséget legtöbb esetben lappangó formában vészeli át mikor is az állatnál nincsenek szembetűnő kóros jelenségek, elváltozások, hanem csak egy kis levertség és hőemelkedés, amit az állattartó észre sem vesz. Az állat, azzal. hopy a betegséget ily módon átvészelte, többnyire egész életre szó'ö ellenállást biztosít magának a későbbi fertőzéssel szemben. Ennek magyarázata abban rejlik hogy mikor sertéseink a nagyhízla'.dákba kerülnek, nagyrésze már átvészelte ezt a betegséget, és így szervezete ellenáll. Ezenkívül azt a körülményt is tekintetbe kell vennünk, hogy nagytenyészeteink allandó orvosi ellenőrzés alatt állnak, s amint az első gyanús bénulási tünet mutatkozik, az állatot azonnal eltávolítják, hogy megakadályozzák a fertőzés további terjedését. Más a helyzet kistenyésztöinknél, ahol az egy álombeli állatok kis helyen tömörülnek. A beteg állat — mint ahogy előbb említettem — sokáig lappangó formában hordja magában a fertőzést, miközben szervezetéből nagymennyiségű kóranyag kerül ki, amelylyel a kis helyen együttlévö társait könnyen megfertőzheti. A betegség tünetei annyira "tipikusak, hogy könnyen felismerhetők. Kezdetben a beteg állat imbolyogva jár mintha részeg lenne, sok esetben hányás csatlakozik hozzá. Csakhamar nem tud ráállni valamelyik lábára. fekve marad és nem bír felkelni. így .oldalán fekve lábaival kalimpál, mintha az úszást gyakorolná, miközben egész testében görcsös rángatódzások ismétlődnek. Ezeket a betegségi tüneteket egyedül a mérgezéssel lehetne összetéveszteni, de a fertőzéses sertésbénulásnál majdnem minden esetben a szemgolyón is kórós tünetek mutatkoznak, mégpedig úgy, hogy a pupillák teljesen kitágulnak, és az egész szemgolyó rövid időközben ismétlődve rángatódzó, reszkető mozgást végez. Ez a legbiztosabb ismertetőjele a sertésbénulásnak. A bőrfelület is feltűnően érzékeny és ha a fekvő állatot megsimogatjuk, fájdalmasan felvisít. Érdekes, hogý ilyen súlyos idegtünetek mellett tudatzavarok nem szoktak lenni és az állat, ha segítünk neki és fejét tartjuk, ételt is és italt is fogyaszt. Nagyon ritkán beállhat gyógyulás, rit ez oly csekély százalék, hogy erre számítani nem lehet. Amint említettem, az ilyen állat tömegesen üríti a kórokozó anyagot, veszélyezteti és legtöbb esetben meg is fertőzi a vele együtt elhelyezett többi állatot, ezért célszerű azonnal, amint az elsó tünetek mutatkoznak, az állatot levágni. A betegség okozója a virus, az eddig felfedezett és ismert kőranyagok közül majdnem a legkisebb, áthatol a porcelánszűrőkön is, de mindamellett, hogy apró és láthatatlan, ellenállóképessége a fertőtlenítőszerekkel szemben, a meleggel és hideggel szemben is, szinte hihetetlen. Éppen ez az oka annak, hogy az ellene való védekezés és a betegség elfojtása igen nehéz feladat. Csak mint példát említem, hogy pl. a 30 napig pácolt, füstölt húsban a kórokozó élve marad. 20—30 fokos hideg nem öli meg, hanem ellenkezőleg, konzerválja. Leggyakoribb terjesztője a betegségnek a beteg állat trágyája. Tekintve, hogy a trágyahordás a legnagyobb mértékben a téli hónapokra esik és lévén a virus fagyálló, legtöbbször széthurcolását és terjesztését ez a körülmény okozza. Nálunk az elmúlt tíz esztendőben elképzelhetetlen nemzetgazdasági károkat okozott ez a betegség. Az állatorvosi tudomány sokáig tehetetlenül állt vele szemben és mint gyógyíthatatlan betegséget könyvelte el. Ma már más a helyzet. Bátran és felelősségteljesen kijelenthetem, hogy ezt a kifejezést: „gyógyíthatatlan betegség" töröltük az állatorvosok szótárából, mert ma megbízható, biztosan ható oltóanyag áll rendelkezésünkre. A fertőző sertésbénulás elleni védekezésről és a baj megelőzéséről egy hét múlva következő cikkemben fogok beszámolni. Új könyv mezőgazdasági dolgozók részére A takarmányalap biztosításáért A nyitrai járás dolgozó parasztjai örömmel fogadták az új beadási normákat A termelésnek és a beadásoknak egyik fontos alappillére a beadási tervek idején való szétírása. Ha parasztjaink idejében kapják kézhez az említett terveket, akkor pontos időben hozzáfoghatnak a földek elkészítéséhez, kiszámíthatják, miből mennyi a beadást kötelezettségük és ennek megfelelően vethetik el a terményeket, s agrotechnikai határidőben végezhetik el munkájukat, ami nagyfontosságú a magas hektárhozamok elérésében. A beadási tervek idején való szétírása tehát hozzájárul dolgozó népünk életszínvonalának folytonos emelkedéséhez is. A nyitrai járás ennek tudatában a legelsők közt fogott hozzá a beadási tervek szétírásáho.'. A kerülettől még szeptemberben meg-, kapták a járási normákat, azonnal munkához láttak, s a parasztokkal megbeszélve dolgozták ki a terveket. A begyűjtési dolgozók nagy segítséget kaptak a falusi iskoláktól, ugyanis a tanítási órák után mtnden egyes tanító segített a tervek szétírásánál. . Első gondjuk a járásnak körzetekre való felosztása volt, mivel a földek nem egyforma minőségűek a falvakban. Három ilyen körzetre osztották fel a járást; az elsőbe, ahol a legjobb minőségű földek vannak, 11 falut soroltak a másodikba, ahol gyengébbek a földek, 30 falut, a harmadikba pedig a leggyengébb földekkel rendelkező 9 falut osztották be. Mindegyik körzetben más és más a beadási norma. Az első körzetbe tartozó 11 falunál, ahol legjobb a földterület a 15 hekj táron felüli gazdálkodóknál gabonanemüekből 790 kg a beadási norma hektáronként, a sertéshús egy hektárra 57 kg, a marhahús pedig 52 kg hektáronként. A második körzetben a 15 hektáron felülieknél a beadási norma gabonaneműekből 740 kg, sertéshúsból 56 és a marhahúsból 52 kg. A harmadik körzetben a gabonaneműek normája a 15 hektáron felüli gazdálkodóknál már csak 690 kg, a sertéshúsé 54, a marhahúsé pedig 57 kg minden egyes hektár szántóföld után. Amint látható, igazságos a terv minden faluban, mert a második körzetben 50 kilóval, a harmadik körzetben pedig 1 mázsával kevesebb a beadási norma hektáronként. A húsféléknél is arányosan csökkent a beadási norma. A falvak parasztjai igazságosnak találták a szétírásokat és meg vannak elégedve az igazságosan előírt beadási kötelezettségekkel. Az egyénileg dolgozó földműveseket földterületük nagysága szerint minden falun csoportokra osztották. Hét ilyen csoportot létesítettek az I. és II. csoportba a 15 hektáron felüli gazdálkodók tartoznak, a III. a 10—15 hektárnyi, a IV. az 5—10, az V. a 3.5—5-ig, az V/b. a 2—3.5-ig, a VI. a 0.5—2-ig, míg a VII. csoportba azokat a szövetkezeti tagokat és dolgozókat osztották be, akiknek 11 ártól 50 árig terjedő földterületük van. Most nézzük meg igazságosan bántak-e a parasztokkal a beadási normák szétírásánál. Egynek sem lehet panasza, hogy becsapták vagy megrövidítették volná. Tekintsük meg, hogyan változnak a beadási normák az egyes csoportokban a főbb terményekből. A táblázat hektáronként mutatja a kötelező beadási normát. Csoportok: Kötelező terménybeadások egy hektáron: I. II. 15 hektáron felül sertés marha tej tojás búza rozs árpa kukorica kg kg lit. drb kg kg kg kg 57 52 265 111 335 68 288 93 III. 10—15 hektárig 54 52 265 177 305 56 286 87 IV. 5—10 53 50 245 177 264 55 254 86 V. a) 3.5—5 50 48 235 177 222 55 222 56 V. b) 2—3.5 47 46 235 177 133 38 160 39 A fél hektártól 2 hektárig terjedő földterülettel rendelkező gazdálkodóknál már csak a sertés és marhahúsból kell megszabni, hogy mennyit kell beadniuk. A sertéshúsból 37 kg, marhahúsból 35 kg a beadási norma-egy hektárra. A tojás ezeknél a földműveseknél is 177 darab egy hektárra, tejet azonban csak olyan gazdálkodóknak írtak elő (250 liter), akik tehenet tartanak. Akinek nincs tehene, tejet nem ad be. A normát a gabonaneműeknél itt is megállapították: hektáronként 225 kg, de ezt a mennyiséget akár arpával vagy kukoricával is (leadhatják. Azok a dolgozók végül, akik 11 ártól 50 árig terjedő földterületen gazdálkodnak^ csupán 20 kg sertéshúst és 100 darab tojást adnak az államnak, gabonát vagy kukoricát nem kötelesek beadni. Államunknak ez a további gondoskodása a parasztokról nacy előnyt-, jolent minden egyes földművesnek Halász Ambrus Népünk jóléte a mezőgazdasági és ipari termelés fejlettségétől függ. Mennél több és jobb minőségű árut termelünk, annál megelégedettebbek lesznek dolgozóink, fokozódik munkakedvük, növekszik kultűrigényük, ami az életszínvonal emelkedését jelenti. Ipari termelésünk jóval megelőzte a mezőgazdasági termelést. Különösen állattenyésztési termelésünk maradt le. Ezt a hibát ki kell küszöbölnünk és az állattenyésztési termelés lényeges fellendítésére kell helyeznünk a fősúlyt. Állatállományunk hasznosságának növelése azonban nemcsak az ápolástól és istállőzástól függ, hanem elsősorban a helyes takarmányozástól. Célszerű, kiadós takarmányozással biztosíthatjuk a hasznosság növekedését. Kutatóintézeteink és kísérleti állomásaink tudományos dolgozói kitartó munkájának sikeres eredményei mezőgazdasági termelésünk fellendítését szolgálják. A tudomány a sikeres gyakorlat vezetője, s egymást kiegészítve van értelme mindkettő munkájának. Gondoskodnunk kell, hogy a tudományos ismeretek és bevált munkamódszerek termelési gyakorlatunkban a legteljesebb mértékben érvényesüljenek. Nagy feladatok ezek, de nem teljesíthetetlenek. Gazdasági állataink takarmányozása még ma is egyike állattenyésztésünk legsebezhetőbb pontjainak. Éppen ezért figyelembe kell vennünk pártunk és kormányunk határozatát a takarmányalap biztosítására és okszerű takarmánypzására vonatkozóan. A múltban kistermelésünk is elért a helyes takarmányozással szórványos sikereket. Ez azonban tervszerűtlen volt s a kisparaszt csekély állatállományának takarmányszükségletét papír nélkül is ismerte. Más a helyzet a szocialista nagyüzemekben, egységes földművesszövetkezeteinkben és az állami gazdaságainkon, ahol nagyszámú összpontosított állatállományról kell gondoskodnunk. Nagyon fontos, hogy a gazdaságok annyi saját takarmányt termeljenek ki, amennyi állatállományunk bőséges ellátásához feltétlenül szükséges. A takarmányok vásárlása költséges és bizonytalan s az álláttenyésztést veszteséggel járó ágazattá teszi. Viszont a takarmány tékozlásával nagy károkat okozhatunk. A füves vetésforgó bevezetésével saját forrásból biztosíthatjuk a takarmánybázist. A takarmányozási terv összeállításánál mindig a meglévő és tervezett állatállomány a mérvadó. A tervet ismernie kell a gazdaság valamennyi vezető dolgozójának; legjobb, ha közösen állítják össze, de ismertetni kell a tervet a többi dolgozóval is, közösen meg kell azt velük vitatni s rá kell mutatni mindazokra az újításokra és módszerekre, amelyek jobb eredmények eléréséhez vezetnek. A tervet déli fekvésű vidékeken január közepéig, az északi fekvésű vidékeken pedig január végéig kell elkészíteni. A tervet feltétlenül meg kell vitatni és el kell fogadtatni a gazdaság dolgozóival. Ezután közösen ki kell dolgozni a tavaszi munkálatok részlegtervet. Szakirodalmunkból hiányzott olyan könyv, amely behatóan foglalkozott volna a takarmányalap helyes megszervezésével. Machaňkov mérnök „A takarmánybázis szervezése" című könyve pótolja ezt a hiányt és mezőgazdasági dolgozóink kiváló segítségére lesz az e téren előforduló problémák helyes megoldásában. A könyv szerzője rámutat a takarmánybázis jelentőségére s a takarmánybázisról szóló párt- és kormányhatározat főbb intézkedéseire. Tanácsot ad a saját takarményalap kibővítésének és a takarmányok jobb kihasználásának módjára, továbbá silóvermek létesítésére és a sílózás helyes végrehajtására. Részletesen fogfoglalkozik a takarmánybázis alkotórészeivel, mint a szilárd takarmányalappal, amit két további részre oszt: a takarmánytermesztési alapra és a takarmányalapra. Majd a takarmánytermesztési alap alkotórészeit ismerteti bővebben, amelyek: 1. az állandó jellegű természetes füves területek, ide tartoznak a rétek és legelők; 2. a takarmányos vetésforgó, kivéve egyes ipari és egyéb növényeket; 3. takarmánynövényzetek szántóföldi vetésforgóban és 4. takarmánytermesztési mellékterületek. Hasznos tanácsokat ad a rétek és legelők trágyázására, továbbá a nedves talajok lecsapolására, amelyeken „savanyú füvek", sás, szittyó, perjeszittyó, káka, gyapjúsás nőnek. A vízhiány kiküszöbölésére viszont megfelelő öntözőberendezések létesítését ajánlja, A növényzet javítására vonatkozóan úgyszintén értékes tanácsokkal szolgál, majd rátér a pótvetés és füvesítés leírásán. Ezután a takarmányos vetésforgók jelentőségét magyarázza. Megemlékezik a rétlegelős vetésforgóról, a farmmelléki, telepkörüli takarmányosvetésforgóról, erozio elleni vagyis talajvédő takarmányok vetésforgóról és takarmány-zöldséges vetésforgóról. Majd a zöld futószalag céljáról beszél, ami nagyon fontos, mert így biztosíthatjuk a megfelelő mennyiségű zöldtak^rmány folyamatos termelését kora tavasztői késő őszig. Ezzel nemcsak a gazdasági állatok nyári zöldtakarmányozását biztosltjuk, hanem jő minőségű zöld szénát és zöld silótakarmányt biztosíthatunk a téli időszakra is. A továbbiakban ismertetjük a takarmánybázis szervezésénél érvényesülő szovjet irányelveket, tapasztalatokat és intézkedéseket. Ez az értékes szakkönyv minden mezőgazdasági dolgozó nélkülözhetetlen segítőtársa lesz, s aki jobb eredményeket kíván elérni az új évben, bizonyára kihasználja a hosszú téli estéket ismeretei kibővítésére. Li. Egy hét alatt 175 literről 300 literre emelkedett a napi tejhozam A dunaeperjesi EFSz tagjai harcba indultak a X. pártkongresszus határozatainak megvalósításáért. Ä hároméves fejlesztési terv kidolgozása után azonnal hozzáfogtak annak megvalósításához. Különös gondot fordítanak az állatállomány hasznosságának emelésére, legfőképpen a fejőstehenek tejhozamának emelésére. Dunaeperjesen a múlt évben csak kétszer etették és fejtek naponta, most azonban Székács Ferenc, a szövetkezet egyik legjobb' fejője 23 fejőstehénnél bevezette a napi háromszori etetést és fejést. Majd próbafejést végzett a teheneken és az elért eredmény szinte hihetetlen. Azelőtt a 23 tehén napi tejátlaga 175 liter volt és a háromszori fejés után alig egy hét múlva már 300 liter tejet fejt ki a gondjaira bízott tehenektől. Szép eredmény 125 liter emelkedés egy hét alatt, s ezt a jó eredményt látván, a többi fejők is alkalmazzák ezt a módszert. Batkó Ferenc