Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-15 / 303. szám, szerda

yjág proletárjai egyesüljetek! SZLOVAKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA A Szovjetunióval és a többi békeszerető országgal torhetetlen egységben meg kell tenni mindent, ki kell használni minden erőt, eszközt és lehetőséget annak érdekében, hogy biztosítsuk otthonaink béké­jét, országépítö munkánk nyugalmát, hazánk teljes biztonságát és biztos jövőjét. A Csehszlovák Köztársaság kormányának nyilatkozatából. Bratislava, 1954. december 15. szerda 30 fillér VII. évfolyam, 303.,^£am A kormány a nemzetgyűlés elé terjesztette programját Hétfőn, december 15-án délután tartotta a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlése második ülését, amelyen Viliam Siroky miniszterelnök a Csehszlovák Köztársaság ú.i kormá­nya nevében nyilatkozatot tett.; A nemzetgyűlésnek ezen a fontos ülésén megjelent Antonín Zápotocky köztársasági elnök. A nemzetgyűlés épülete előtt összegyűlt lakosság a köztársasági elnököt lelkes ünneplésben részesítette. A köztársasági elnököt Zdenek Fierlinger, a nem­zetgyűlés elnöke, Viliam Siroky miniszterelnök, Antonín. No­votny, a CsKP KB első titkára,. Karol Bacílek, az SzlKP KB első titkára, dr. Jaromír Dolansky, a miniszterelnök első he­lyettese, dr. Alexej Cepicka hadseregtábornok, a miniszterelnök első helyettese és nemzetvédelmi miniszter, Václav Kopecky miniszterelnökhelyettes, ing. Ludmila Jankovcová miniszterel­nökhelyettes, Rudolf Barák belügyminiszter, dr. Václav Skoda miniszterelnökhelyettes. Andrej 2iak, a nemzetgyűlés alelnöke és Jozéf Kovacik, a nemzetgyűlés főtitkára üdvözölt.é;,. Amikor Antonín Zápotocky köztársasági elnök Smetana „Li­busa" operájának ünneDi harsonája hangjai mellett Andrej Ziak. a nemzetgyűlés alelnökének kíséretében páholyba lépett, a képviselők, a kormánv tagjai és a vendégek hosszantartó, örömteljes ünneplésben részesítették. A nemzetgyűlés teljes ülésén jelen volt Viliam Siroky mi­niszterelnök helyetteseivel, a CsKP KB politikai , irodájának tagjai és a kormány többi tagja. A díszpáholyokban jelen voltak a prágai diplomáciai testület tagjai, a CsKP KB titká­rai. közéletünk és kulturális életünk kiváló képviselői, a kül­földi és hazai sajtó képviselői, a központi hivatalok és a dol­gozók képviselői. A nemzetgyűlés ülését Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke nyitotta meg s a nemzetgyűlés nevében forrón üdvözölte Antonín Zápotocky köztársasági elnököt, akit a képviselők és az összés megjelentek ismételten hosszantartó lelkes tapssal és „Éljeh Zápotocky elvtárs!" kiáltásokkal fogadtak, Ezután viharos taps közepette Viliam Siroky miniszterelnök emelkedett szólásra. Előadta az új csehszlovák kormány nyi­latkozatát. amely a kormányprogramot tartalmazza és fel­kérte a nemzetgyűlést, hogy nyilvánítsa ki bizalmát.' A kormánynyilatkozatot a jelenlevők gyakran szakították fél­be tapsukkal. A lelkes taps főleg akkor fokozódott, amikor a miniszterelnök a moszkvai értekezlet eredményeiről, mint a világbéke biztosításáért folytatott harc történelmi határkövéről, valamint védelmi képességünk további megszilárdítására szol­gáló intézkedésekről és arról beszélt, hogy készen áilunk szövetségeseink és barátaink oldalán bármikor visszaverni és szétzúzni minden agresszíós kísérletet. A beszéd befejező részét, amelyben a miniszterelnök ki­emelte a Szovjetunió vezette héketáborral való szövetségünk jelentőségét, a nemzetgyűlés hosszantartó tapssal fogadta és a képviselők „Éljen a Szovjetunió" kiáltásokkal kísérték. A nemzetgyűlés elhatározta, hogy a kormánynyilatkozatról e hó 14-én vitát folytat le. Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke ezután félbesza­kította az ülést és bejelentette, hogy azt kedden, december 14-én nyolc órakor folytatják. Az ülés végén a képviselők felálltak és hosszantartó tapssal fejezték ki örömüket és elszántságukat, hogy minden erejük­ből hozzájárulnak az építő feladatok sikeres teljesítéséhez, amint azokat az új kormány programja kitűzi. Antonín Zápo­tocky köztársasági elnök a nemzetgyűlés ülésterméből való tá­vozása alkalmával üdvözölte a prágai diplomáciai testület tag­jait. A csehszlovák kormány nyilatkozata Viliam Sirolsf miniszterelnök beszéde a nemzetgyűlésben Tisztelt nemzetgyűlés, elvtársak, testvérek! I. November 28-án folytattuk le a választásokat a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Ezek a vá­lasztások a városi' és falusi dolgozók Nemzeti Frontjának dicső győzelmét hozták. E győzelem, amellyel népünk meggyőzően bebizonyította, hogy szi­lárdan és tántoríthatatlanul, meg­bonthatatlan egységben támogatja a Nemzeti Front politikáját, nagyjelen­tőségű nemcsak belpolitikai, hanem nemzetközi tekintetBén is. Népünk szavazataival határozottan és azzal az erkölcsi tekintéllyel, amelyre a nácizmus elleni harcban hozott áldozatai és kifejtett erőfeszí­tései jogosítják, kifejezésre juttatta, hogy fenntartás nélkül támogatja a Szovjetunió javaslatait az európai kol­lektív biztonság rendszerének megte­remtésére, hogy teljes mértékben tá­mogatja a csehszlovák kormánynak e javaslatok megvalósítására irányuló igyekezetét, hogy nem hajlandó tét­lenül nézni a német miiitat izmus fel­újítását és hogy szilárdan cl van szánva megtenni minden szükséges intézkedést saját biztonsága érdeké­ben. Népünket felháborították a pá­rizsi katonai szerződések, amelyek közvetlen célja a támadó miiitat izmus felújítása Nyugat-Németországban és a felháborodás, valamint törhetetlen akaratunk, hogy védjük és megvédjük hazánk' békéjét és függetlenségét £. fenyegetéssel szemben, óriási haza­fias erő forrása lett, amely még szo­rosabb egységbe tömörítette népün­ket a Nemzeti Front jelöltjei korúi. Az első és legfőbb utasítás, amelyet népünk november 28-án adott szava­zataival a Nemzeti Front képviselői­nek és kormányának, ezért a követ­kező: a Szovjetunióval és a töbhi bé­keszerető országgal törhetetlen egy­ségben meg kell tenni mindent, ki kell használni minden erőt... eszközt és lehetőséget annak érdekében, hogy biztosítsuk otthonaink békéjét, or­szágépítő munkánk nyugalmát, hazánk teljes biztonságát és biztos jövőjét. A választások eredménye igazolta hazánkban a népi demokratikus rend erejét és az egész nép megbonthatat­lan egységét, azét a népét, amely a városi és falusi dolgozók Nemzeti Frontjába tömörül Csehszlovákia Kom­munista Pártjának vezetésével. Né­pünk majdnem száz százalékosan vett részt a választásokon és ezzel, vala­mint a Nemzeti Front jelöltjeinek -"mifesztációs megválasztásává) meg­győzően kifejezésre juttatta egyetér­tését a Nemzeti Front pólitikájávt.l, köztársaságunk szocialista építésével. A választások eredménye országos méretű helyeslése a Nemzeti Front kormánya eddigi politikájának, ai^iely hatalmas mértékben fejlesztette a termelői erőket, felvirágoztatta a szo­cialista demokratizmust, emelte a dolgozók életszínvonalát és megszi­lárdította hazánk nemzetközi helyze­tét. A választásokban egész népünk kifejezésre juttatta azt az akaratát, hogy a Nemzeti Front politikáját a jövőben is következetesen valóra vált­sák. A győztes választásokban ugyan­akkor a dolgozók akaratának és el­szántságának kifejezését látjuk, hogy áldozatos munkájukkal biztosítsák a szocializmus további építését, a békét és államunk biztonságát. Az elmúlt esztendők során gyakor­latban vált be és állta meg a helyét a Nemzeti Front politikája és e poli­tikát egész népünk jóváhagyta a nem­zetgyűlési választásokon. Ezért az új kormány, amelyet a köztársaság el­nöke december 12-én nevezett ki és amely ma az új nemzetgyűlés elé lép, hogy az alkotmány 82. paragrafusa értelmében beterjessze programját és a nemzetgyűlés bizalmát kérje, kije­lenti, hogy a népnek a választásokon kifejezett akarata szellemében tánto­ríthatatlanul tovább halad előre a Nemzeti Front poiltikájának megvaló­sításában. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak — hazánk szocialista országépí­tése bevált és a nép által elismert vezérének és szervezőjének — irány­elveiből kiindulva, nemzeteinknek a Nemzeti Frontban tömörült valameny­nyi hazafias és demokratikus erejére, különösen pedig a munkásoknak és a parasztoknak a Nemzeti Front alapját alkotó megbonthatatlan szövetségére támaszkodva, kormányunk minden ere­jéből arra törekszik, hogy biztosítsa népgazdaságunk valamennyi ágazatá­nak további tervszerű fejlődését, megszilárdítsa hazánk függetlensé­gét, védelmi képességét és biztonsá­gát s szüntelenül emelje a nép anya­gi és kulturális színvonalát. II, A legutóbbi hetekben — egyes nyu­gati államok londoni és párizsi érte­kezletének, valamint a nyugati ha­talmak azon törekvésének következ­tében, hogy minden áron elérjék a párizsi egyezmények ratifikálását — Európában olyan helyzet állt elő. amely a legkomolyabban napirendre hozta azt a kérdést, hogyan ke.zes­kcd'rv tünk Európa - békéjéről és biz­tonságáról, hogyan akadályozhatjuk meg a német militarizmus feltámasz­tását és hogyan teremthetjük meg a kollektív biztonság hathatós rendsze­rét Európában. A pá/izsi egyezmények úgy rendel­keznek, hogy Nyugat-Németország­ban erős, minden fegyvernemmel fel­szerelt hadsereget létesítenek az em­beri társadalom ugyanazon söpredé­kének vezetésével, akik még nemré­gen Hitler véres „új rendjét" beve­zetve halált és pusztulást hoztak Eu­rópára és azt a célt tűzték maguk elé, hogy egész nemzeteket kiirtsa­nak — köztük Csehszlovákia nemze­teit is. A párizsi egyezmények meg­nyitják a német militaristák előtt az utat revansista terveik megvalósí­tásához. A párizsi egyezmények az Egyesült Államok, Anglia és Francia­ország agresszív körei és a német militaristák tömbjének létrehozásával számolnak, amely a békeszerető euró­pai országok szabadsága és független­sége ellen irányulna. A nyugati ha­talmak, külörlösen az Egyesült Álla­mok uralkodó körei tehát ugyanarra az útra léptek, amelyen már a második világháború előtt haladtak és igyekez­nek a német militarizmus erőit im-, perialista hódító terveik megvalósí­tása érdekében kihasználni. A nyugati hatalmak uralkodó körei minden erőfeszítést megtesznek, hogy elérjék a párizsi egyezmények mielőb­bi ratifikálását. A legkülönfélébb ma­nőverekkel igyekeznek megtéveszteni Nyugat-Európa nemzeteit, elaltatni éberségüket. E körök minden törek­vése, amellyel a párizsi egyezménye­ket a békét és a nemzetek biztonsá­gát, valamint az európai problémák és köztük a német kérdés megoldását szolgáló intézkedésnek igyekeznek fel­tüntetni, csak egy célt követ — azt, hogy a nyugatreuröpai néptömegeket a hazugság hálójával fonják be és a háború útjára vezessék. A valóságban a párizsi egyezmények ratifikálása félreérthetetlen tett vol­na, amely a béke fenntartása ellen irápyul, kiélezi a feszültséget Euró­pában és az egész világon és új há­borút készít elő. Ez a lépés a nyu­gat-európai nemzeteket elkerülhetet­lenül olyan helyzetbe hozná, amely közvetlenül fenyegetné létfontosságú érdekeiket. A nyugati hatalmak kor­mányai ma sajátmaguk .gyekoznek ismét lábraállítani népeik esküdt .el­lenségét — a német militarizmust. A nemzetek joggal vannak meggyő­ződve róla, hogy valamennyi úgyneve­zett biztosíték nem a német milita­rizmus felújítását gátolja. hanem pusztán eszközül szolgál a népek megtévesztésére. A német militaris­ták hódító törekvéseik megvalósítása során a történelem folyamán sohasem vettek tekintetbe semmiféle biztosíté­kot, vagy egyezményt. Senki sem von­hatja kétségbe, hogy a nyugat-né­métországi hadsereg a Ruhr-vidéki ágyúgyárosok és a Wall-Street-i í'egy­verkirályok jóvoltából hamarosan uralkodó szerepre tenne szert Nyu­gat-Európában. A nyugati államok kormányai a német militarizmus fel­újítására törekedve saját nemzeteiket szolgáltatják ki ugyanazoknak az erőknek, amelyek még nemrég hazá­jukat pusztították. A párizsi egyezmények ratifikálása még bonyolultabbá tenné az európai helyzetet, aláásná annak lehetőségét, hogy megoldjuk a megoldatlan euró­pai problémákat. A párizsi egyezmé­nyek gyakorlatilag a német kérdés megoldására irányuló igyekezetek megtagadását jelentik és ratifikálá­suk lehetetlenné tenné azt, hogy meg­egyezés legyen elérhető Németország helyreállításának kérdésében. Mind­azok, akik a párizsi egyezmények mi­előbbi ratifikálására törekednek, csi­petnyit sem törődnek Németország egységének helyreállításával és az eu­rópai kérdések megoldásával. Ellenke­zőleg, . céljuk az, hogy lehetetlenné tegyék a német kérdés békés megol­dását és a nfmet népet új, véres ka­landokba sodorják, amelyek e nép puszta nemzeti létét is veszélyezte­tik. CéKjuk az, hogy Európát a fe­szültség és a háborús veszély szférá­jává tegyék és az európai nemzeteket új háborús borzalmakba döntsék. A párizsi egyezmények ratifikálása elkerülhetetlenül a lázas fegyverkezés fokozására vezetne. A nyugati hatal­mak politikája, amely Nyugat-Német­ország remilitarizálására irányul és igyekszik az országot bekapcsolni a támadó nyugati hatalmi tömbökbe, te­hát szöges ellentétben áll a íeg.vver­kezés általános korlátozására irányuló tervekkel, amelyekről az Egyesült Nemzetek Szervezetében tárgyalnak. A párizsi egyezmények ratifikálása és végrehajtása kétségtelenül nagyban növelné a háború veszélyét és fenye­getné a békeszerető európai államok, elsősorban a Németországgal szomszé­dos országok nemzeti biztonságát. Csehszlovákia számára a párizsi egyezmények ratifikálása azt jelen­tené, hogy közvetlenül délnyugati ha­tárainkon új Wehrmacht támadna, a nyugat-németországi militaristáknak és revansistáknak, nemzeteink leg­elvetemültebb ellenségeinek fegyveres rohamcsapata. Az ügynevezett „erő­politika", amelyet az agresszív körök minden eddigi kudarcuk ellenére foly­tatni igyekeznek, a további fejlődés során a feltámasztott német milita­rizmusra támaszkodnék, amely a tör­ténelem során a nemzetek legvéreng­zőbb és legbestiálisabb ellenségének bizooyult. Ebben a helyzetben a további fejlő­dés és valamennyi európai nemzet szempontjából történelmi jelentőségű az európai országoknak az európai bé­ke és biztonság kérdéséről lefolyta­tott moszkvai értekezlete, amelyet a Szovjetunió kezdeményezésére hívtak össze. Ezzfel a konferenciával új sza­kasfe kezdődik a nemzetek t'ókehar­cában. A részvevő országok kormányai által jóváhagyott nyilatkozat hatásos irányelveket tűz ki abban a harcban, amelyet a nemzetek biztonsága érde­kében, a háborús erők támadó tervei­nek meghiúsítására, Európa és az egész világ békéjének megvédésére folytatunk. A nyilatkozat, amely a legnyíltab­ban és a legkomolyabban a nemietek szeme elé tárja a jelenlegi európai helyzet komoly veszélyét, egyben hat­hatós felhívást jelent Európa vala­mennyi országához, megmutatva ne­kik az utat az európai béke és biz­tonság megszilárdításához és biztosí­tásához. Ez az út a párizsi egyezmé­nyek elutasításának, a nyugat-német­országi militarizmus felújításara irá­nyuló szégyenteljes tervek meghiúsí­tásának, valamennyi európai ország kollektív biztonságának az útja. A kol­lektív biztonság rendszerv 'enctővé tenné, hogy az európai béka biztosítá­sa érdekében egyesítsük valamennyi európai állam törekvéseit, tekintet nélkül társadalmi rendszerük küiönfé­leségére. Ennek a rertdszernek a meg­teremtése, amelynek keretében bizto­sítanák a német nép teljes- és egyenjogú részvételét, lehetővé ten­né mind a német kérdés, mind a többi európai probléma megoldását. A kol­lektív biztonság rendszerén«« megte­remtése biztosítaná valamennyi euró­pai ország békéjét és biztonságát, le­hetővé tenné az országok közötti ba­ráti kapcsolatok széleskörű fejleszté­sét. Kétségtelen, hogy ebben a hely­zetben meglenne minden feltétele an­nak is, hogy általánosan és lényege­sen csökkentsék mind „ az európai, mind a tengerentúli államokra nehe­zedő fegyverkezési terheket is. A kol­lektív biztonság rendszerének meg­teremtése tehát az egyetlen út, amely megfelel az európai nemzetek létfon­tosságú érdekeinek és egyben törté­nelmi tapasztalatainak is. Már a második világháború 'löti

Next

/
Thumbnails
Contents