Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-11 / 300. szám, szombat

1954. december 11. ÜJS£0 A szovjet kormány jegyzék® Franciaország, Hagy-Brilannia és az USA kormányaihoz Amint már a sajtó jelentette, ez év november 29-én Franciaország, NagyBritannia és az USA kormányai moszkvai nagykövetségeik útján válasz jegyzéket juttattak el a szovjet kormány ez év október 23-i és november 13-i jegyzékeire. A francia kormány jegyzékének szövegét december 2-án közölte a szovjet sajtó. December 9-én a Szovjetunió külügyminisztere Franciaország, NagyBritannia és az USA moszkvai nagykövetségeihez eljuttatta a szovjet kormány válaszjegyzékét. A szovjet kormánynak a francia kormányhoz intézett jegyzéke így szól: „A Szovjetunió kormánya elismeri a francia kormány november 29-i a szovjet kormány ez év október 23-i és november 13-i jegyzékeire küldött válaszjegyzékének vételét. A szovjet kormány sajnálattal veszi tudomásul, hogy a francia kormány nem tartotta lehetségesnek más európai államokkal együtt résztvenni az európai kollektív biztonság kérdésérői tárgyaló konferencián. A francia kormány — amint jegyzékéből kitűnik — nem fogadta el a Szovjetunió kormányának Franciaország, USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió külügyminisztereinek konferenciájára tett javaslatát sem, amely megtárgyalná Németország egysége felújításának, az össznémet szabad választások megtartásának kérdését, valamint az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése céljából tartandó összeurópai értekezlet összehívásának kérdését is. Franciaország kormánya nemcsak, hegy elutasította az összeurópai konferencián való részvételt és az európai kollektív biztonság érdekében tett szovjet javaslatok megtárgyalását, hanem ó maga nem terjesztett elő semmilyen javaslatot áz európai kollektív biztonság biztosítására. Ugyancsak ismeretes, hogy a francia kormány az északatlanti szerződés többi részvevőjével együtt olyan módon viselkedettj hógy meghiúsítsa más európai államok részvételét ezen a konferencián. A francia kormány ezzel olyan álláspontot foglalt el, amely arról tanúskodik, hogy nem törekszik megegyezés elérésére az európai béke megszilárdítása érdekében más európai államokkal, hanem akadályozza a hatásos európai biztonsági rendszer megteremtését. A hatásos európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése helyett a francia kormány minden módon a Nyugat-Németország remilitarizálásáról szóló és Nyugat-Németországnak a:-, agresszív északatlanti szerződésbe és más békeszerető európai államok ellen irányuló nyugati katonai csoportosulásokba való besorolásáról szóló párizsi egyezmények ratifikálására törekszik. Ez a politika NyugatNémetországnak militarista állammá való átalakításához vezet az ebből folyó összes veszedelmes következményekkel, nem beszélve arról, hogy Nyugat-Németországnak újrafelfegyverzése lehetetlenné teszi egy államba való egyesülését a békeszerető Német Demokratikus Köztársasággal. Mind a Szovjetunióban, mind pedig Franciaországban és más európai államokban is a militarizmus újjáélesztésének Nyugat-Németországban szükségszerűen nagy aggodalmat kell keltenie az európai béke további sorsa tekintetében. A francia kormány előtt nem lehet titok az sem, hogy a német militarizmus úgynevezett „korlátozása" és a papirosbiztosítékok, amelyekről a y párizsi egyezmények szőlanak, értfíető okokból nem keltenek bizalmat az európai nemzetekben. A militarizmus újjáélesztése Nyugat-Németországban és a nyugatnémet hadsereg felállítása, amelyet a párizsi egyezmény tervez, összeegyeztethetetlen a fegyverkezés általános korlátozásának tervével, amelyét most tárgyalnak az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A párizsi egyezmények ratifikálása a lázas fegyverkezés fo kozasához vezet, s újabb akadályokat teremt a fegyverkezés korlátozásáról szóló egyezmények elérésének útjában. A Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja újból kijelenteni, hogy a francia kormánynak ez az állasfoglalása, amely hozzájárul a német militarizmus újjáélesztéséhez, nyilvánvaló ellentétben áll az 1944. évi franciaszovjet szerződéssel, melynek célja az új német agresszió megakadályozása, és alapjaiban aláássa e szerződés jelentőségét. Ez a szerződés azonban Franciaországra és biztonságára nézve nem kisebb jelentőségű, mint a Szovjetunió számára. A francia kormánynak ez az állásfoglalása ugyancsak összeegyeztethetetlen más nemzetközi egyezményekkel, amelyekhez Franciaország csatlakozott, így például a potsdami egyezménnyel, melynek célja Németország egységének békés és demokratikus alapokon való felújítása, és amely kizárja Németország egyik, vagy másik része újrafelfegyverzésének lehetőségét. A szovjet kormány helyesli azt, hogy az időszerű európai kérdésekről, közöttük Németország kérdéséről szóló sikeres konferencia érdekében hozzá kell járulni ahhoz, hogy megfelelő kedvező feltételek alakuljanak ki az érdekelt államok közötti megegyezés eléréséhez. Az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosításáról szóló konferenciája, amelyet Moszkvában november 29-től december 2-ig tartottak, arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió és az e konferencián részt vett más államok ilyen egyezmény elérésére törekednek az európai béke megszilárdítása érdekében. Másrészt az a tény, hogy a francia kormány elutasította részvételét mind az összeurópai konferencián, mind pedig a német kérdésről tartandó négyhatalmi konferencián is, egyáltalán nem tanúskodnak arról, hogy Franciaországnak hasonló szándéka volna. A jelenlegi kísérletek arra, hogy mindent úgy magyarázzanak, mintha a párizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozná a német kérdésnek az érdekelt hatalmak tárgyalása útján való megoldását, nemcsak, hogy nem felelnek meg a valóságos helyzetnek, hanem csupán megtéveszthetik a közvéleményt. Ezek közönséges mesterkedések, amelyeket most Franciaországban és más országokban folytatnak, hogy elaltassák a nemzetek éberségét. A valóságban azonban azon párizsi egyezmények ratifikálása, amelyek szerint Nyugat-Németország militarista állammá válna és besorolnák más európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásokba, tárgytalanná teszi a Németország egyesítéséről tartandó négyhatalmú tárgyalásokat és kizárja a megegyezés elérésének lehetőségét ebben a kérdésben. A párizsi egyezmények ratifikálására azoknak van szükségük,, akik nem a nemzetközi feszültség enyhítésére, hanem ellenkezőleg annak kiélezésére törekszenek. Ebben a helyzetben, amikor is a militarizmus újjáélesztésének közvetlen veszélye állott elő Nyugat-Németországban, különösképpen megengedhetetlen, hogy a nemzetek éberséA kínai nép készén áll Taivan felszabadítására gét gyengítsék az új európai háború veszélyével szemben. Válaszul Nyugat-Németország remilitarizálásának megvalósítására, valamint Franciaország és az! északatlanti tömb államai politikája agreszszívitásának újabb fokozódására a Szovjetunió és más békeszerető országok minden szükséges intézkedést megtesznek fegyverzetük megerősítésére és biztonságuk biztosítására. A Szovjetunió és más békeszerető országok kénytelenek haladéktalanul megtenni minden szükséges intézkedést, hogy a béke megőrzését veszélyeztető agresszív államok növekvő fegyveres erejével ugyanolyan hatalmas erővel álljanak szemben, felkészülten védelmezni és piegvédeni a békét. Franciaország és az északatlanti tömb többi államainak agreszszív tervei egyre intenzívebb lázas fegyverkezésre vezetnek, fzért ezekre az államokra hárul minden felelősség jelenlegi politikájuk következményeiért. Ez a politika Összeegyeztethetetlen a béke érdekeivel és az új európai háború veszélyének jelentős fokozására vezet. A Szovjetunió állásfoglalása a párizsi egyezmények aláírásával és a jelenleg kialakult európai helyzettel kapcsolatban kifejezésre jut a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányainak közös nyilatkozatában, amelyet december 2-án az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosításáról szóló moszkvai értekezleten adtak ki. A Kínai Népköztársaság kormánya, amely részt vett a moszkvai konferencián, amint ismeretes kijelentette, hogy teljesen helyesli és támogatja a moszkvai konferencia nyilatkozatát. Az említett nyilatkozat szövegét a szovjet kormány csatolja ehhez a francia kormányhoz intézett jegyzékhez. . Ami az osztrák kérdést Illeti, a Szovjetunió állásfoglalása e kérdéssel kapcsolatban kifejezésre jutott a négy nagyhatalom berlini értekezletén előterjesztett javaslataiban és e konferencia után a szovjet kormány idevonatkozó jegyzékeiben is. A párizsi egyezmények ratifikálása, érthetőe:i nem járulhatna hozzá a kívánatos egyezmény eléréséhez az osztrák kérdésben az érdekelt államok és Ausztria között. A szovjet kormány hasonló jegyzékeket küldött Nagy-Británnia . és az USA kormányainak is." A szovjet kormány jegyzékéhez csatolták a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus. Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányai az európai béke és biztonság kérdését tárgyaló 1954. december 2-i moszkvai értekezletén kiadott nyilatkozatának szövegét. Az NDK népi kamarája jóváhagyta a moszkvai nyilatkozatot Berlinben december 8-án gyűlést tartott az NDK népi kamarája, amelyen az NDK-nak a moszkvai konferencián részt vett küldöttsége beszámolót tartott. Elsőnek a küldöttség vezetője, Otto Grotewohl kormányelnök mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a moszkvai értekezlet összes résztvevői nemzeteik nevében kijelentették, hogy nem engedhető meg, hogy megismétlődjenek azok a katasztrófák, amelyekbe Európát a hitleri fasizmus döntötte. Utána Walter Ulbricht, az NDK küldöttségének tagja beszédében rámutatott, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén az NDK ellenintézkedésként kénytelen lesz kiépíteni fegyveres erőit. Az ülés végén a népi kamara képviselői, az NDK népi kamarája valamennyi csoportjának egyhangú határozatát fogadták el, amely kimondja: 1. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája jóváhagyja a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének állásfoglalását és nyilatkozatát, amelyet az európai országok meszkvai konferenciáján tett. 2. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája támogatja a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársasági a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság 1954. december 2-án tett nyilatkozatát és jóváhagyja e nyilatkozat aláírását a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége által. 3. A népi kamara megbízza a kormányt a nyilatkozatból folyó összes intézkedések előkészítésével. A francia nemzetgyűlés külpolitikai bizottságában tovább folyik a párizsi egyezmények megtárgyalása. A l'Humanité hangsúlyozza, a kormány sürgeti a bizottságot, hogy hamarosan tárgyalja meg ezt a kérdést. A lap egyetértését fejezi ki Billott és Kisorni-beszámolóival és felhívja a képviselőket, hogy utasítsák el a párizsi egyezményeket. Csou En-laj nyilatkozata az USA és a Csagnkaisek közötti szerződésről. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere december 8-án nyilatkozott az USA és Csangkaisek között megkötött „Kölcsönös biztosításról szóló szerződésről." Az Egyesült Államok kormánya tekintet nélkül a kínai nép ismételt tiltakozására és intelmeire 1954. december 2-án úgynevezett kölcsönös biztonsági szerződést kötött a Taivanra menekült áruló Csangkaisekklikkel. Az Egyesült Államok kormánya ezzel a szerződéssel törvényesíteni igyekszik Taivan, kínai terület fegyveres meghódítását és Taivant támaszpontul akarja felhasználni a Kína ellen irányuló agresszív cselekedeteinek kibővítésére és az új háború előkészítésére. Ez komoly háborús provokáció a Kínai Népköztársaság cs a kínai nép ellen. Taivan felszabadítása — a kínai nép ügye A Kínai Népköztársaság kormányának nevében kijelentem: Taivan kínai terület és Csangkaisek a kínai nép nyilvános ellensége. Taivan felszaba dítása és az áruló Csangkaisek-klikk felszámolása olyan ügy, amely kizárólag a kínai szuverenitás körébe tartozik és a Kínai Népköztársaság belső ügye, amelybe semmilyen idegen ország beavatkozását nem fogja tűr ni. Háborús fenyegetések nem ren d

;thetik meg a kínai nép elszántságát, hogy Taivant felszabadítsa, csu pán fokozzak a kínai nép felháborodását. A Csangkaisek-klikknek nincs semmi joghatalma bármilyen szerződést kötni, bármelyik országgal. Az Egyesült Államok és Csangkaisek között megkötött „kölcsönös biztonsági szerződés" nélkülöz minden jogi aiapot és érvénytelen. Ez a szerző dés árulás Kína szuverén területi jogai ellen és a' kínai nép határozottan tiltakozik e szerződés ellen. Ha az Egyesült Államok kormánya nem vonja vissza összes fegyveres erőit Taivanról, Penhu szigetéről, a Taivani szorosból és folytatja beavatkozásai Kína belügyeibe, akkor eljárásának mir.den súlyos következményét vállalnia keli. Szerződés az agresszióról. Az amerikai — Csangkaisek-féle „kölcsönös biztonsági szerződés" új feszültséget váltott ki Távol-Keleten. Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy ez a szerződés a távolkeleti feszültség enyhítéséhez vezet Ez azonban teljes kiforgatása az igazságnak. Amikor az USA kormánya agresszív háborút robbantott ki Korea ellen és erősítette beavatkozását az indokínai háborúba, végrehajtotta Taivan fegyveres megszállását, és így ez a cselekedet már kezdettől fogva a távolkeleti feszültség előidézésére irányuló egész terv részévé vált. A koreai fegyverszünet és az indokínai béke helyreállítása után a távolkeleti feszült helyzet enyhülni kezdett. A genfi értekezlet után a távolkele^i feszültség további enyhítése érdekében világosan kijelentettük, hogy az Egyesült Államoknak Taivanról, a Penhu szigetekről és a taivani szorosból vissza kell vónnia összes fegyveres erőit és meg kell szüntetnie Kína belügyeibe való beavatkozását. Az Egyesült Államok kormánya* azonban nemcsak, nem vonta vissza fegyveres erőit Taivanról, a Penhu szigetekről és a taivani szorosból, hanem elrendelte az áruló Csangkaisek-klikknek, hogy még könyörtelenebbül folytassa nyugtalanító és destruktív háborúját a kínai szárazföld ellen. A valóságban az Egyesült Államok kormányának rendszeres politikája a feszültség szüntelen előidézésére irányul. Az Egyesült Államok fegyveres erői éveken keresztül behatoltak Kína légi terébe és partmenti vizeire, a kínai fegyveres erők nem hatolnak be az Egyesült Államok légiterébe és parti vizeire; az Egyesült Államok kémeket küldött a kínai szárazföldre, hogy ott felforgató tevékenységet végezzenek; Kína nem folytatott felforgató cselekményeket az Egyesült Államok ellen. A koreai fegyverszünet megkötése óta a koreai és kínai fél pontosan betartotta a fegyverszüneti egyezményt és a hadifoglyok hazatéréséről szóló egyezményt. Az Egyesült Államok részéről azonban megsértették a hadifoglyok hazatéréséről szóló egyezményt azzal, hogy több mint 20.000 koreai és kínai hadifoglyot erőszakosan visszatartottak. Ezeket a hadifoglyokat liszinmani és Csangkaisek-féle katonai alakulatokba kényszerítették és máig sem adtak róluk hírt. Az indokínai béke helyreállítása érdekében Kína biztosította a genfi egyezmény teljesítését. Az Egyesült Államok azonban nemcsak elutasította a megkötött egyezmény közös biztosítását, hanem ellenkezőleg, megkötötte a manilai szerződést és a baodaji csapatok felfegyverzésére, kiképzésére készül, hogy így megdöntse a genfi egyezményt. És végül most az Egyesült Államok kormánya a háborús veszély fokozására és a Távclkeleten újabb feszültség előidézésérc- törekedve ezt az agresszív és háborús szerződést kötötte az áruló Cangkaisek-klikkel. Mind ez arról tanúskodik, hogy a távolkeleti feszültség enyhítése lehetőségének meghiúsításáért kizárólag az Egyesült Államok viseli a felelősséget. A kínai nép szilárd elszántsága Meg vagyunk győződve arról, hogy valamennyi békeszerető ország és a világ valamennyi békeszerető nemzete köteles megállítani a nemzetközi helyzet rosszabbodását és fokozni a nemzetek közötti béke megőrzésére irányuló törekvéseket. Ennek érdekében a kínai nép ünnepélyesen az egész világ előtt kijelenti: Taivan kínai terület. A kínai nép készen áll Taivan felszabadítására. Csupán Taivannak az áruló Csangkaisekklikk önkényuralma alól való felszabadításával érheti el a kínai nép hazája teljes egyesítését és biztosíthatja továbbra a békét Ázsiában és az -egész világon. A Taivan „független állam" megalakítására, Taivan „semlegesítésére", vagy Taivannak „védnökségi igazgatás" alá való helyezésére tett összes javaslatok a gyakorlatban a kínai terület szétdarabolását, Kína szuverenitásának megsértését és belügyeibe való beavatkozást jelentenek, és éppen ezért a kínai nép számára teljesen elfogadhatatlanok. A távolkeleti helyzet enyhítése, a Kínát fenyegető háborús veszély elhárítása és az ázsiai, valamint a világbéke biztosítása érdekében az USA kormányának összes fegyveres erőit ki kell vonnia Taivanról, a Penhu-szigetekről és a taivani szorosból. Az Egyesült Államok semmiképpen sem magyarázhatja meg az óriási kiterjedésű óceánon való átkelését és Taivan kinai terület megszállását. A kínai nép határozottan állást foglal a háborúval szemben, de háborús fenyegetések sohasem ijesztik meg annyira, hogy megadja magát. Ha bárki háborút akarna rákényszeríteni a kínai népre, a kínai nép nem téveszt célt és határozott ellencsapást mér az intervenciósokra és provokatőrökre. A kínai nép forrón óhajtja a békét. Azonban soha sem fog könyörögni a békéért területének és szuverenitásának kárára. Területének és a szuverenitásának feláldozása csupán további agresszióhoz vezethet, nem hozhatja meg az igazi békét. A kínai nép jól tudja, hogy csupán az agresszióval szembeszállva lehet megvédeni a békét. Ünnepi gyűlés a francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés 10. évfordulója alkalmából Moszkvában a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában december 10-én a szovjet közélet képviselői ünnepi gyűlést tartottak a Szovjetunió és a Francia Köztársaság közötti szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés 10. évfordulója alkalmából. Az ünnepi gyűlést a Békehívek Szovjet Bizottsága, a Központi Szakszervezeti Tanács, a Külfölddel való Kulturális Kapcsolatok Összszövetségi Társasága, a Szovjetunió Tudományos. Akadémiájának elnöksége, a Szovjet írószövetség, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottsága és a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottsága hívta össze. Az ünnepi gyűlést N. M. Svernyik, az Össz-szövetségi Központi Szakszervezeti Tanács elnöke nyitotta meg. /