Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-10 / 299. szám, péntek

2 Ifi %2Q 1954. december 10. A KÖZLÉKENY FALU Új csehszlovák követ Kanadában Antonín Zápotocky, a Csehszlovák Köztársaság elnöke Bedfich Hruskát ne­vezte ki a Csehszlovák Köztársaság kanadai rendkívüli követévé és megha­talmazott miniszterévé. A „Barátság hídja" befejezés előtt áll A fiatal újságíró örömtől kigyúlt arccal kopogott a mezőgazdasági rovat vezetőjének ajtaján. Nagyon örült, hogy végre komoly megbízatást kap és megírhatja élete első nagy riport­ját. A rovatvezető barátságosan fogad­ta, majd bővebben elmagyarázta fel­adatát. — Nem lesz nehéz munkád a riport­tal. A múlt nyáron ott jártam abban a kis ipolymenti faluban. Nagyon meg­könnyítette munkámat, hogy úgyszól­ván az egész falu udvarias, kedves, ba­rátságos és ami számunkra fő: közlé­keny./ Mindent elmondanak, nem kell belőlük harapófogóval kihúzni a szót. igen büszkék arra, ba róluk, a falujuk­ról ír az újság. — Hát ez valóban nagyszerű! — lel­kendezett a fiatal riporter. — Meglá­tod, olyan riportot írok, de olyat. . . — Izgalmában és örömében be sem tudta, fejezni a mondatot. — Ma kedd van — folytatta a rovat­vezető. — Csütörtökön hajnalban uta­zol. Riportod központi témája: -miként ért el a szövetkezet olyan sikereket. { hogy birtokukba jutott a kerületi van­dorzáízló. Szívélyes kézszorítással búcsúzlak. Fiatal riporterünk a postára szágul­dott s érkezéséről táviratilag értesí­tette a falu szövetkezetének vezetősé­gét. * + * Amikor ez a távirat elindult útjára, más valaki is elhatározta, hogy meglá­togatja a falut. Ez a valaki az ipoly­menti városka egyik fiatal tanítója volt. Fogalmazási gyakorlatot akart Íratni az egységes fölcjpiűvesszövetke­zetekről. Ezért elhatározta, hogy anyaggyűjtés céljából ellátogat a kö­zeli falu szövetkezetébe, amely nem­. rég a kebületi vándorzászlót nyerte el jó munkájáért. * * * A szövetkezet elnöke éppen száját törölgette az ízletes ebéd után, amikor kopogtak az ajtón. A posta kézbesítője lépett be, kezében táviratot lobogtat­va. Estére már a falu apraja-nagyja ismerte a távirat fartalmát, s megtör­téntek az előkészületek is az újságíró fogadására. A szövetkezet elnöke intéz­kedett, hogy a vasútállomáson kocsi várja a vendéget. így történt, hogy másnap már korán reggel oda is állt" a hintó az állomás épülete elé s a kocsis mellől maga a szövetkezet elnöke ug­rott le, míg a hátsó ülésről Varga Ju­lika szállt le, a 1 dohánytermelő brigád járásszerte ismert, csinos vezetője. Délig kétszer is állt meg vonat a kis falu állomásán, de a várva várt vendég csak nem érkezett meg. A délutáni vonatról magas, sovány fiatalember szállt le, hóna alatt barna aktatáskával. Az állomás épülete előtt tétován körülnézett, mint aki keres valakit, vagy nem tudja, merre indul­jon. Pista bácsi, az öreg kocsis meg­szólította: — Csak nem a szövetkezetbe igyek­szik az elvtárs? A csehszlovák-szovjet barátság hó­napjában több értékes szovjet fil­met láttunk. E filmek erkölcsi mon­danivalója és ábrázoló ereje lebilin­cselte a nézőt s egyben bebizonyí­totta a szovjet filmek élenjáró vol­tát. Az „Érettségi előtt'/ című színes-' film a szovjet fiatalság boldog éle­tébe nyújt" bepillantást. A forgató­könyv írója s a rendező nagyszerű érzékkel mutatja be az érettségi előtt álló tanulók problémáit, harcait. A szovjet tanulóifjúság színes, változa­tos élete nem akadálymentes, de az akadályok legyőzése segíti elő a hala­dást s az ifjúság kommunista embe­rekké való nevelését. A film rövid tartalma a következő. Lisztovszkij, az osztály zsenije, a taná­rok és az osztály áltaK Imádott di'ik elbizakodik. A tömjénezés és a dicső­ség, önzővé, önelégültté teszi. .". Kcmszomol-szervezet vezetőségének tagja, de munkáját hanyagul végzi. A Komszomol gyűlésén szemére ve­. tik hibáit de ő visszautasítja a kri­tikát Legjobb barátja, a Komszomol­titkár javasolja, hogy zárják ki a Koms/.omolból. A tagok elfogadják -i javaslatot, s Lisztovszkijt kizárták. A megtévedt fiatal aztán lassan beis­meri hibáij; — dolgozni kezd — s az írta: SÁGI TÓTH TIBOR A fiatalember meglepődött s moso­lyogva válaszolt: — De biz én oda. — Hát akkor üljék fel — mondta Pista bácsi s a hintóra mutatott. Most már az elnök is beleszólt: V- Reggel óta várjuk az elvtársat, igaz-e Julika? Julika szemlesütve adott igazat az elnöknek. A fiatalember egyik meglepetésből a másikba esett, s alig tudta kinyögni: — Igazán kedves, igazán kedves. .. Nem is igen volt ideje megköszönr.i a kedves fogadtatást, már robogtak is. Az elnök Pista bácsi mellé ült, míg há­tul az aktatáskás fiatal elvtárs Varga Julikával foglalt helyet. A szövetkezet irodája előtt álltak meg, ahol már egybegyűlt a vezetőség, de a tagok közül is sokan, mivel tél lé­vén, sürgős munka alig, akadt. A ven­déget hangos ünnepléssel fogadták és miután a hagyományos magyar vendég­szeretet ősi szokásaihoz híven meg­vendégelték, megindult a beszélgetés. Eleinte elég vontatottan folyt a szó, de amikor a fiatalember aktatáskájából egy vaskos jegyzetfüzetet húzott elő és lázasan jegyezni kezdett mindent, amit hallott, a jelenlévők csaknem vala­mennyien egyszerre kezdtek beszélni. A fiatalember izzadt homlokát töröl­getve, iparkodott a bábeli nyelvzavar­ból kihámozni azt, amit érdekesnek és fontosnak talált. A bőbeszédű, kedves szövetkezeti tagok elmondtak mindent, amire a fiatalember kíváncsi volt. Hangjukból az önérzet csengett ki, és a fiatal elvtárs jóleső érzéssel látta, hogy mindannyian magukénak tartják a szövetkezetet. Szó esett persze a nehézségekrfl és hibákról is.' A kedélyes, vidám embe­rek nem rejtették őket véka alá. Ami­kor a beszélgetés akadozni kezdett, mert már nem volt téma, amelyről ki­merítően ne beszéltek volna, a vendég arca kissé elkomorodott. A fiatal taní­tónak — mert talán mondanunk sem kell, hogy ő volt az újságírónak tar­tott fiatalember — sehogy sem tet­szett, hogy ennyire közlékenyt vele szemben, holott nem is ismerik. Nem lesz ez így jó — morfondírozott magában. Fel kell világosítania ezeket a derék embereket a forradalmi éber­ségről. Nagy kár lenne, ha ennek hiá­nyából valami rossz származnék. Elgondolását tett követte, s amikor estefelé búcsút mondott a kis falunak és a kedves, barátságos embereknek, már annyira tisztában voltak a forra­dalmi éberség fogalmával, hogy egye­sek csak néma kézszorítással búcsúz­tak tőle. * * * Másnap a déli vonattal érkezett meg a faluba a fiatal újságíró. A hintó nem állt ott az állomáson s Varga Julika sem várta. Nem is számolt zajos fo­gadtatással, s hogy az állomáson senkit sem talált, az nem lepte meg. Elin­dult lassan a falu felé. érettségi után visszaveszik a szerve­zetbe. Olyan problémákat vet fel s old meg e film, melyek általánosak az is­kolákban. fyz iskolai zsenik problé­máját tárja elénk mesztelenül Lisz­tovszkij alakján keresztül. A mate­matika professzora szerint a zseni egyedülálló, kivételes személyiség, akinek minden különcködését, min­den kihágását el kell nézni. Neki mindent szabad, még a tanárokat ki­gúnyolni is. Erre nemmel felel e film. Az egyik creg tanár rámutat, hogy a tehet­ség éppen úgy nem kivétel az álta­lános y emberi kötelezettségek alól, mint más diák. A szovjet iskola és a Komszomol helyesen oldotta meg ezt ^ promlé­mát, mikor az önző és saját dicsősé­gétől megmámorosodott s rossz útra térő Lisztovszkijt kizárta a szervezet­ből. A kommunista ember típusa bon­takozik, ki a Komszomol-titkár alak­jában, aki mint Lisztovszkij legjobb barátja, javasolja a kizárást. Való­ban saját szavaival: férfitett ez — fiatal életének első férfitette. Itt nem a barát bűnös árulása törté­nik, hanem a kommunista erkölcsű ember segíteni akarása nyilvánul meg az eltévelyedett baráttal szemben. A Útközben egy barátságos képű, ősz­hajú öreggel találkozott. — Mondja csak édes bácsikám, hol találom én itt meg a szövetkezet iro­dáját? Az-öregember arca elkomorodott, az­tán titokzatos képpel felelte: — Aki keres, talál. No, isten meg­áldja! — s korát meghazudtoló friss léptekkel sietett tovább, az állomás felé. A fiatal szerkesztő elképedve nézett utána majd hangosan felnevetett, •— No, ez szépen kezdődik! A faluban megszólított-"egy piroské­pű fiatal menyecskét: — Nem mondaná meg, lelkem, mesz­sze van még a szövetkezet irodája? A menyecske pergő nyelvvel vála­szolt: — Szövetkezeti iroda? Hát az mi­csoda? Nincs minálunk iroda, semmi­lyen se, bizony. Az újságíró elmosolyodott. Micsoda pajkos fiatalasszony. Dehát érti ő a tréfát. Kötekedő hangon kérdezte: — Talán bizony szövetkezet sincs a faluban? Meg tán biz a vándorzászlót is a szomszéd falu szövetkezete kapta s nem a maguké? A menyecske hamiskásan kacsintott egyet, hangosan felkacagott és gyor­san befordult az egyik közeli házba. Az újságíró fejét csóválva nézett utána, s csak az a gondolat vigasztalta, hogy a szemérmes menyecske bizonyára holmi aszfaltbetyárnak nézte. Déltájban, izzadt homlokát törölget­ve, végre szembenállt a szövetkezet elnökével. — A földművesszövetkezet elnökéhez van szerencsém? — kérdezte kissé iz­gatottan, olyan hangnemben, amelyből szinte érezni lehetett, hogy valóban szerencsének tartja, ha tényleg a szö­vetkezet elnöke áll előtte. Az azonban óvatos választ adott: — Hát nem éppen a szövetkezetnek, izé, hát nem éppen hogy az elnöke len­nék ... Félórai reménytelen és eredményte­len kísérletezés után a fiatal riporter elkeseredetten látta, hogy riportját képtelen lesz elkészíteni, mivel az ,el­nök igen határozatlan válaszokat adott, s igen bizalmatlanul, gúnyos mosollyal fogadta azt a bejelentést, hogy újság­író. Elbúcsúzott az elnöktől s futva in­dult az állomás felé. Amikor odaérke­zett, ott találta azt az öregembert, akivel érkezésekor is találkozott. Meg­szólította: — Mondja csak, bácsi, maguknál mindig ilyen szűkszavúak az emberek? Az öreg óvatosan körülnézett, majd halkan válaszolt: — Dehogy is, kérem, csak tegnap óta. Hogy is mondták, kérem? Ja, igen, tudom már. Tegnap óta, kérem, nálunk forradalmi éberség van! Az utolsó szavakat büszkén, hatást váróan ejtette ki, s fejcsóválva nézett az újságíró után, aki elgondolkodva szállt fel az éppen berobogó vonatra. szovjet iskola és a Komszomol-szer­vezet azonban ki is gyógyította Li­tovszkijt ebből a betegségből. A tanulóknak az előadókhoz, yaló viszonyát szintén érdekfeszítően tár­ja elénk a film. Az önelégült Lisztov­szkij kigúnyol és az osztály elhagyá­sára késztet egy fiatal tanárnőt. Ez az eset megfosztja a tanárnőt ön­bizalmától, s ott akarja hVgyni a pe­dagógiai pályát. Az osztály azonban melléáll s kényszeríti a bűnöst, hogy kérjen bocsánatot. Lisztovszkijt a sok kudarc neveli igaz emberré. Magába száll s levetkezi rossz tulajdonságait; új, mindenütt segítő barát lesz — aki tiszta szív­ből megbánta sok rossz tettét. így visszaveszik a szervezetbe, s niint a többi vidám diák, ő is boldogan indul el a nagy csata — az érettségi után a megérdemelt kirándulásra. A film eszmei mondanivalójának mélységét az ábrázolás művésziessé­gcvel kitűnően kapcsolta össze a ren­dező. A szovjet iskolások életét, gondjait, olyan érdekfeszítőn és for­dulatosán tárja elénk a film, hogy az első perctől leköti a néző figyel­mét. A hatást fokozza a nagyszerű színezés s a fiatal színészek kifejező játéka. Szabómihály András. A Komárom melletti „Barátság hídja" építkezésének dolgozói az el­múlt napokban örömteli pillanatokat éltek át. Az emelődaru a híd utolsó alsó részét fölemelte az ötödik pillér­re, ahol a magyar dolgozókat F. Kupka szerelő-csoportja várta az ostravai ko­hászati szerelőüzemekből. A magyarországi szerelők több mint 14 nappal hamarabb végezték el a sze­az évi A sviti Chemosvit-üzem dólgozói a csehszlovák-szovjet barátság hónapjá­ban kiváló munkasikert értek el. Össz­üzemi kötelezettségvállalásukat, amely szerint az évi globális termelési tervet december 12-ig, vagyis a Csehszlovákia és a Szovjetunió közti szövetségi, ba­rátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának 11. évfordulójá­ig befejezik, teljesítették. A siker el­érésében kivette részét az üzem egész kollektívája, de különösen 'az 1. vegyi A DIÓSZEGI CUKORGYÁRBAN ez idén a szokottnál is gondosabban ké­szültek fel a cukorrépa-kampány megkezdésére. Az üzem dolgozói jó előr; látták, hogy az idén ugyancsak kemény munka vár rájuk. Jő cukor­répatermés Ígérkezett a gyár kör­zetében. A cukorrépa feldolgozásának sikeres biztosítása pedig nagyrész­ben a felkészüléstől, a gépek jó kar­ban lététől, nem utolsó sorban pedig a gyártás és a répa szállításának jó megszervezésétől függ. A 'cukorrépa felvásárlásának ered­ményei bebizonyították, hogy helyes volt a gyár dolgozóinak előrelátása. Valamennyi szövetkezet és állami gaz­daság teljesítette, illetve túlteljesítet­te a cukorrépa termelési tervét. Gáz­dag jövedelmi forrásává vált a ter­melőknek a cukorrépa-termesztés. A cukorgyárnak pedig lehetővé vált ter­ven felül 1400 vagon cukorrépa fel­dolgozása. A gyár dolgozói büszkén mondják, hogy ez idén a múlt évhez viszonyítva mintegy 400 vagon cukor­ral gyártanak többet. Hogy azonban a - megnövekedett feladatokat sikerrel teljesítsék, szükségessé vált, hogy a harmadik kazán építését határidő c-lőtt befejezzék. Az üzem kommu­nista dolgozói elhatározták, hogy a cél megvalósítása érdekében a Brnen­ská I. Gottwaldové závodi üzem párt­bizottságának segítségét kérik. A pártbizqttság segített. A párttagok megismertették a gépgyár dolgozói­val a diószegi cukorgyár dolgozóinak kérését. A gyűlésen a gépgyár dolgo­zói kötelezettséget vállaltak, hogy se­gítségére lesznek 9 diószegi dolgozók­nak feladataik teljesítésében és de­cember l-e helyett október l-ig el­készítik az új kazánt. Felajánlásukat becsülettel teljesítették. Az üzemi pártbizottság a munka jó megszervezésében hathatós támogatást nyújtott az üzem vezetőségének. Mindjárt a gyártási idény megkezdé­sekor több gyűlésen foglalkoztak a szervezés kérdéseivel és a párttago­kat beosztották az egyes munkasza­kaszokra, hogy ott népnevelői tevé­kenységükkel mozgósítsanak minden dolgozót a feladatok teljesítésére. Eredményes agitációs munkát végez­tek az ez évi kampány idején Han­zel István és Halasi István a rakodó­munkások 50 tagú csoportjánál. Ha­sonlóképpen járt el az üzemi tanács is. A párttagok nagy segítséget nyúj­tottak az új munkaerők begyakorlá­sában és főként a választási kampány idején végeztek tevékeny agitációs munkát, amelynek nagy szerepe volt abban, hogy a gyártás megkezdése óta egyenletesen 105.52 százalékra teljesítik a tervet. A tervezett cu­kortermelést már hétfőn 100 száza­lékra teljesítették, a tervezett répa­feldolgozást pedig másnap teljesítet­ték 100 százalékra. AZ ÜZEMBEN AZ IDEI GYÁRTÁSI IDÉNYBEN is széleskörű munkaver­seny bontakozott ki. A három műszak között a verseny végső eredménye úgy látszik csak az utolsó napok so­rán dől majd el. Ez ideig minden mű­relési munkálatokat. De F. Kupka cso­portja sem henyélt; 81 méter hosszú munkaszakaszon a szerelést szintén határidő előtt teljesítette. A vasútigazgatóság alkalmazottai a befejezett részlegen már megkezdhetik a vasfelület lerakását, ami lehetővé teszi számukra a határidő megrövidí­tését, úgyhogy a „Barátság hídját" már december 19-én üzembe helyezhetik. tervet textilrészleg dolgozói, akik sikerrel al­kalmazzák az üzemen belüli önélszámo­lást és évi tervüket még szeptember­ben teljesítették. A Chemosvit-üzem alkalmazottai az év kezdete óta a termelés gazdaságos­sabbá tételével mintegy 200.000 koro­nát takarítottak meg. Az évi terv idő előtti\eljesítése lehetővé teszi számuk­ra, hogy az év végéig több százezer korona értékű terméket gyártsanak terven felül. szak dolgozóinak szorgos igyekezete folytán csak alig néhány tizedszázalé­kos eltérés van az eredményben. Va­lamennyien szilárdan 105 százalék fö­lött tartják a terv teljesítését. Min­den dolgozó igyekszik felhasználni a lehetőségeket a legmagasabb tel­jesítmény elérésére. A gépek jó kar­bantartását, — amitől nagyban függ a tervteljesítés sikere —- bizonyítja, hogy az idei cukorgyártás során eddig mindössze 500 perc gépállás volt. Azonban a termelésben ez egyszer sem okozott nagyobb zavart. Sok szép eredmény született az elmúlt időszak során a versenyben. A dolgozók még ma is emlegetik Vav­rik Nándor példás tettét, aki lelki­ismeretes munkájával nagyban hozzá­járult a munka folyamatos meneté­nek biztosításához. A kockacukor gyártásánál Benovics Frantiska, Kis Mária és Nagy Júlia tűntek ki az el­ső műszak Il-es számú vágógépénél. A harmadik műszakban az l-es számú gépnél dolgozó munkacsoportért el .szép eredményt. Az 1 kg-os dobo­zoknál tervüket 145 százalékra tel­jesítették. A második műszakban a szaturaciós présnél Rác Lőrinc már a negyedik dekádban tartja az első helyet a versenyben. — Az egész cukorgyártás jóformán szűrésből és főzésből áll — mondja el a cukorgyártás menetét tömören '•Lengyelfalusi főgépész. — Igaz, hogy ez viszont sok ember és sok gép ösz­szetett bonyolult munkáját foglalja magában. A cukor jó minősége és a répa cukortartalmának minél alacso­nyabb kárbaveszése a gépek mellett dolgozó emberekeri múlik. Nagy gondot fordítanak a minőség­re és a gazdaságosságra az üzemben. Ez meglátszik az üzemen belüli ön­elszámolás mutatóinak teljesítésén és meglátszik azokon a kötelezettségvál­lalásokon is, amelyek az egyes mun­I kahelyeken ki vannak függesztve. A „nehéz lé" sűrítésénél dolgozó Vavrik Szilveszter finunkahelyén a következő tábla függ. „Kötelezzük magunkat, hogy a sűrűséget mindig az előírt norma fölött tartjuk." A tábla- mel­lett kifüggesztett grafikon szemlélte­tően mutatja, hogy sem Vavrik elv­társ, sem versenytársa, Csanaki Ru­dolf munkahelyén egyszer sem csök­kent a lé sűrűsége a megszabott alá, söt mindennap jóval fölötte volt. Más munkahelyeken is becsülettel küzde­nek a vállalások teljesítéséért. A ré­paszelet kilúgozásánál dolgozó Hanzel Vince négy dekád alatt már másod­szor került az első helyre a munka­versenyben. A műszaki dolgozók és az összes munkások példás együttmükp­désének köszönhető, hogy ez idén az eddig kárbaveszett cukortartalom csökkentésével 45 vagon cukrot men­tenek meg. Az önköltséget pedig 3,74 %-kal csökkentették. AZ tJZEM DOLGOZÓI szorgalmas munkájukkal, az eddig elért szép eredményükkel a szlovákiai cukorgyá­rak versenyében az első helyre ke­rültek. Gál kasaié. „Érettségi előtt" A Chemosvit nemzeti vállalatban befejezték Ä siker minden dolgozó becsületes igyekezetének eredménye >

Next

/
Thumbnails
Contents