Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-09 / 298. szám, csütörtök

1954. december 9. Az ENSz politikai bizottságának Élése Az ENSz politikai bizottsága foly- Nagy-Britannia képviselői akik ékes­tatta a koreai kérdés vitáját. A de- I szólásukat teljesen latbavetik az ember 6-1 délelőtti ülésen Belgium, Egyesült Nemzetek „autoritásának' vé­Lengyelorszag, Szíria, a Szovjetunió I delmére" ezt az autoritást és a kuomintangiak képviselői be­széltek. A belgiumi és a koumintangi kül­dött beszéde a koreai kérdésnek az érdekelt államok közötti megvitatása ellen irányult. Mindkét küldött a tár­gyalások felújítását célzó szovjet ha­tározati javaslat ellen beszélt. Szkrzeszewszki, a lengyel küldött­ség vezetője a koreai fegyverszüneti bizottság rendelkezésére álló anyag és tapasztalatok alapján bebizonyította, hogy a liszinmani és amerikai kato­nai hivatalok folyamatosan megsértik a fegyverszüneti bzerződés feltételeit A koreai fegyverszüneti bizottságnak — mely semleges államok küldöttei­ből áll — Lengyelország küldötte is tagja. Szkrzeszewszki megjegyezte, hogy a koreai és a kínai hadifoglyok ezreinek nem tették lehetővé, hogy hazájukba visszatérhessenek és egy részüket erőszakkal idegen hadseregbe osztották be. A hadifoglyok egy ré­szét, akik követelték a repatriációt, megölték. Szkrzeszewszki tényeket sorakoz­tatott fel, arra nézve, hogy az úgyne­vezett egyesült nemzetek parancsnok­sága Dél-Koreába fegyvereket és ha­difelszerelést szállított, miáltal a fegy­verszüneti feltételeket megsértette. Tényeket hozott fel arra, hogy a li­szinmani és az amerikai hivatalok minden lehetőt megtesznek arra, hogy a délkoreai semleges bizottság mun­káját gátolják. A lengyel küldött konkrét esetek­kel bizonyította, hogy Dél-Koreában gyakran megtörténik, hogy nemcsak veszélyeztetik a lengyel, vagy a cseh­szlovák bizottsági tag életét és biz­tonságát, hanem a bizottság más tag­jait is gátolják munkájuk elvégzésé­ben. A lengyel küldött hangsúlyozta, hogy az USA és a Li Szin Man-kor­mány között megkötött és aláírt szer­ződés — amely . felhatalmazza az Egyesült Államokat, hogy Dél-Korea területén korlátlan ideig fegyveres erőket tartsanak — durva megsértése a fegyverszüneti egyezménynek, amely elrendelte az összes idegen hadak visszahívását Koreából. Ez a szerző­dés a koreai terület korlátlan ide­gen megszállását jelenti és kísérlet arra, hogy Korea jövője felett hatá­rozzanak, tekintet nélkül arra, hogy a Koreára vonatkozó politikai konfe­rencia milyen eredménnyel végződik. A lengyel küldött az ENSz-nek a „Korea egyesítésére és újjáépítésére alakított bizottság" dicstelen tény-/ kedéséröl számolt be és kijelentette. „Ez a bizottság eszközzé vált azok kezében, akik a Korea feletti kor­mányzásra törekedtek. Az agresszió álcázásának köpenyegévé vált, a Li Szin Man-kormány propaganda szer­vévé, amely Észak-Korea ellen gyű­löletet szít. A bizottság köpenyege alatt terrort és a lakosság barbár módon való üldöztetését szervezi. Cgy véljük, hogy már ideje lenne 9 szerv ténykedésének véget vetni és a jelenlegi nemzetközi helyzet kö­vetelményeinek alapján a bizottságot megszüntetni." Szkrzeszewszki a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a 15 állam jelen­tése nem tárgyilagos és teljesen hiá­bavaló ez államok azon törekvése, hogy jelentésüket pártatlan okmány­ként ismertessék el. E 15 állam a legkülönfélébb tör­vényellenes eszközöket használta fel arra, hogy az ENSz-ből Koreában har­coló félt alakítsanak. Az amerikai pa­rancsnokság ENSz parancsnokságnak hivatta magát és az Egyesült Ál­lamok katonaságát az ENSz hadsere­gének nevezték. Még a repülőgépek szárnysin is — amelyek bombákat dobáltak le a békés koreai városokra és falvakra, amelyek halált és vészt árasztottak szerte-széjjel — törvény­telenül az ENSz jele díszelgett. Az Egyesült Nemzetek úgynevezett pa­rancsnoksága mint harcoló fél aláírta a fegyverszüneti szerződést és most ez a 15 állam ismét az ENSz nevével fedi magát és fel akar lépni mint a koreai kérdés „semleges bírája." A lengyel küldött beszéde végén kijelentette, hogy az ö küldöttsége a koreai kérdésnek az érdekelt államok közötti tárgyalások útján való békés elintézése mellett foglal állást és ezért a Szovjetunió javaslatait teljes egészében támogatja. Sukeiri, Szíria küldötte kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok és maguk ássák alá és csak akkor törődnek ve­la, hogyha szükségük van rá. Szíria küldötte kijelentette, hogy az az ál­lítás, mely szerint „a kommunisták az ENSz elveit visszautasítják" a koreai kérdés elintézésében, nem felel meg a valóságnak. Ha a koreai kér­désben vannak is ellentétek, bármily nagy méretűek is azok — mondotta Sukeiri — nem a lényegre, hanem a cél elérésének rendszerére, lefolyásá­ru vonatkoznak. Éppen ezért a tár­gyalás nemcsak hogy kívánatos, ha­nem szükséges. Szíria képviselője sajnálkozásának adott kifejezést, amiért a politikai bizottság nem akarta meghallgatni a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság küldöttének véleményét. A nem­zetek sorsát nem lehet képviselőik távollétében elintézni, — mondotta. F,z az igazság alapvető elve. Az Egye­sült Nemzetek nem teljesíthetik fel­adatukat és nem érhetik el céljukat, ha továbbra is az összes érdekelt fél jelenléte nélkül fogják ezt a kérdést tárgyalni. Szíria küldötte megállapította, hogy a tizenöt állam jelentése tagadja a tárgyalás lehetőségét és szükségessé­gét és hogy a tizenöt állam határo­zata — amely ezt a jelentést jóvá­hagyja, a koreai kérdés békés elinté­zésének útjába akadályokat gördít. K. V. Kiszelev, a belorusz küldött­ség vezetője rámutatott arra, hogy számos ország képviselője — amely országok részt vettek a koreai in­tervencióban, különösen az Egyesült Államok és Anglia képviselői — be­szédében úgy igyekezett a dolgot fel • tüntetni, mintha a genfi konferen­cia lett volna a koreai kérdés ama politikai konferenciája, amelynek megrendezését a közgyűlés 1953. augusztus 28-i határozata elrendelte. Hasonló kijelentésekkel akarják most meggátolni, hogy konferenciát hív­janak egybe a koreai kérdésnek az érdekelt államok részvételével való megtárgyalására. E kérdés megoldá­sát a harcoló felek egyikére — az Egyesült Nemzetek Szervezetére — akarják bízni, a másik fél jelenléti; nélkül. Az Egyesült Államok és Nagy­Britannia küldöttei és a tizenöt ál­lam jelentésének többi szerzője a Kí­nai Népköztársaság, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság és a Szovjet­unió küldötteinek a koreai kérdés­ben elfoglalt álláspontjuk helytelen magyarázatához folyamodnak, az elő­terjesztett javaslatok lényegét kifor­gatják és a javaslatok egy lészét hallgatással mellőzik. Ezzel akarják magukról elhárítani a felelősséget, azért, hogy a koreai kérdés megvita­tása Genfben meghiúsult. A fehérorosz küldöttség nézete sze­rint a nagyfontosságú nemzetközi kér­déseket a kölcsönös barátság alapján és minden fél nézeteire és érdekeire való tekintettel tanácskozás útján kell megoldani — mondotta Kiszelev. A ko­reai kérdés genfi értekezleten való tár­gyalásának menetéből kitűnik, hogy 'a 15 állam nem tett semminemű reális lépéseket a koreai kérdés megoldására, Ellenkezőleg, ezek az államok minden erejüket arra fordították, hogy kiélez­zék és elmélyítsék az értekezlet rész­vevői közötti ellentéteket. A genfi értekezleten a koreai kérdés megoldásának teljes sikertelenségét az­zal lehet megmagyarázni, hogy az USA és azok az államok, amelyek nyomdo­kaiban haladnak, nem hajlandók Korea békés egyesítésére, egy egységes, de­mokratikus és független koreai állam megtermetésére. Mint ismeretes, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége a genfi értekezleten több javaslatot nyújtott be, amelyek alap­ján békés megoldás jöhetett volna létre a koreai kérdésben. Ezeket a javasla­tokat a Szovjetunió és a Kínai Nép­köztársaság küldöttségei támogatták és kiegészítették. Ezeket a javaslato­kat azonban az Egyesült Államok ve­zette országok tömbje, tehát azok az országok, amelyek meg akarjék őrizni® ázsiai gyarmataikat és előjogaikat, visszautasították. Ezért igyekeznek ezen tömb országai egész Koreára ki­szélesíteni a liszinmanisták uralmát. A koreai kérdésben nagyon vissza­taszító szerepe van az „ENSz Korea egyesítésére és újjáépítésére létesült bizottságának" — mondotta Kiszelev. Ezt bizonyítja többek között ennek a bizottságnak az a jelentése, amelyet a politikai bizottság elé terjesztettek. Ennek a jelentésnek a tanulmányozása azt bizonyítja, hogy a bizottság nem tesz egyebet, csupán akadályozza Ko­rea újraegyesítését. A bizottság n^n tett reális lépéseket a koreai kérdés végleges megoldására és minden tevé­kenységét a népellenes délkoreai liszin­man-uralom támogatására irányítja. Kiszelev megállapította, hogy a koreai tartós béke megteremtésének és a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­sággal, valamint a Kínai Népköztársa­sággal való normális kereskedelmi kap­csolatok felújításának útjában komoly akadályt jelent a közgyűlésnek 1951. május 18-i a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Kínai Népköztár­sasággal való kereskedelmi kapcsola­tok embargójáról szóló határozata, amelyet az USA nyomására fogadtak el. Kiszelev továbbá hangsúlyozta, hogy a közgyűlésnek ezt a határozatát a távolkeleti normális helyzet érdekében el kell törölnie. A fehérorosz küldöttség támogatja a Szovjetuniónak „az ENSz Korea egyesí­tésére és újjáépítésére létesült bizott­ságának megszüntetésére irányuló ja­vaslatait, valamint azt a javaslatát, amelyben a koreai kérdésnek az érde­kelt államok megújított tanácskozása alapján való megoldását indítványozza. A december 6-i délutáni ülésen fel szólaltak Taiföld, Brazília, Irak, Fran ciaország, Hollandia és az Ukrán SzSzK küldöttei. Taiföld, Franciaország és Hollandia küldöttségei részt vettek a 15 ország határozatának megfogal­mazásában és ezeknek az országoknak kiküldöttei, valamint Irak és Brazília kiküldöttei támogatták a 15 ország ha­tározatának javaslatát és ellenezték a Szovjetunió küldöttsége által benyújtott határozati javaslatot. L. F. Palamarcsuk, az Ukrán SzSzK küldöttségének vezetője kijelentette, hogy a politikai bizottság vitájának jellege alátámasztja az Ukrán SzSzK azon nézetét, hogy a koreai beavatko­zásban részt vett országok ugyanerre a célra törekednek, mint a genfi értekez­leten, vagyis igazolni akarván magukat, kitérnek a koreai kérdés békés meg­oldása elől. Azt állítják, hogy nem le­hetséges egyezmény létrehozása ebben a kérdésben az érdekelt államok között. Itt ugyanúgy, mint Genfben, azt han­goztatják, hogy az egyezménynek és a koreai kérdésről való tár^valás meg­kezdésének feltétele a 15 állam hatá­rozatában felsorolt feltételek elfoga­dása. Az Ukrán SzSzK küldöttségének meggyőződése, hogy a koreai kérdés­ben az érdekelt államok közti tárgya­lás során megegyezés jöhet létre — mondotta Palamarcsuk. Az Ukrán SzSzK küldöttsége ezért támogatja a Szovjet­unió határozati javaslatát, mely célsze­rűnek találja azt, hogy az illetékes ál­lamok folytassák azirányú erőfeszítésü­ket, hogy a koreai kérdés békés meg­oldása terén egyezmény jöjjön létre az egységes, független koreai állam meg­alakításának elve alapján, és hogy rö­vid időn belül összehívják az érdekelt államok értekezletét. Az Ukrán SzSzK küldöttsége az „ENSz-nek Korea egye­sítésére és újjáépítésére létesült bizott­sága" megszűntetése mellett fog sza­vazni, mert ez a bizottság azonkívül, hogy képtelen hozzájárulni Korea bé­kés úton való egyesítéséhez és újjá­építéséhez, megakadályozza a koreai kérdés békés megoldását. Koreának demokratikus elveken ala­puló nemzeti egyesítése és ennek a so­kat szenvedett országnak tartós békéje — mondotta beszéde befejező részében Palamarcsuk — a koreai népnek és a nemzetek közötti béke s biztonság megszilárdításának érdeke. A belga államtanács a párizsi egyezményeket alkotmányelleneseknek minősítette ratifikálhatja ezeket az egyezménye­ket, ha jóváhagynak néhány alkot­Amint a „France Presse" ügynökség Brüsszelből jelentette, a belga állam­tanács annak a nézetének adott kife­jezést, hogy a Nyugat-Németország felfegyverzéséről szóló párizsi egyez­mények ellenkeznek az alkotmánnyal. Az államtanács úgy véli, hogy a belga parlament csupán abban az esetben Az amerikai hírhamisítók mesterkedései A moszkvai „Pravda" cikke mánymódosítást. A belga államtanács, amelynek tag­jai a legrégebbi államférfiak, a leg­fontosabb kérdések megtárgyalásával foglalkozik. A moszkvai „Pravda" közölte new­yorki tudósítójának kommentárját arról, hogyan reagált az amerikai sajtó az európai béke és biztonság biztosításáról tárgyaló moszkvai kon­ferenciára. A kommentár többek kö­zött ezt mondja: „Az amerikai monopóliumok sajtója, amely megkísérelte az értekezlet le­folyását elhallgatni, vagy eltorzítani az értekezlet résztvevői nyilatkozatai­nak értelmét, továbbra is hallgat a konferencia eredményeiről. Gondosan kitér azelől, hogy olvasóinak a nyi­latkozat lényegéről beszéljen és ehe­lyett szándékosan elferdíti és rágal­mazó kitalálásokkal eltorzítja a kon­ferencia lényegét. Azzal kapcsolatban, hogy az ame­rikai sajtó miért foglal el ilyen állás­pontot, a tudósító a következőket ír­ja: Már az európai országok moszkvai konferenciájának megkezdése előtt és azután a konferencia folyamán is az amerikai monopolista sajtó nagy erő­feszítéseket tett, hogy eltorzítsa a konferencia jellegét és céljait. A burzsoá lapok tudatos koholmányokat közöltek, hogy elrajzolják a konfe­rencia eredményeit. így például a washingtoni „Stár" című lap szerkesz­tőségi cikkében bejelentette, hogy az értekezlet résztvevői állítólag „elha­tározták, hogy megteremtik saját NATO-jukat", vagyis agresszív kato­nai csoportosulást alakítanak'. Mivel azonban ezt a „felfedezésüket" sem­mivél sem tudták alátámasztani, mert az értekezlet résztvevőinek nyilatko­zatai és zárőközleménye ennek teljes ellenkezőjét tanúsították, a Stár cí­mű lap elhatározta, hogy állításának alátámasztására azokra a szerződések­re hivatkozik, amelyeket a Szovjet­unió a szomszédaival kötött a há­ború után, hogy megakadályozza a német militarizmus újabb agresszió­ját. A lap azonban elhallgatta, hogy a Szovjetunió ezeket a szerződéseket a Hitler elleni koalíció más résztvevői­vel, elsősorban Nagy-Britanniával és Franciaországgal is megkötötte. De nemcsak ezt hallgatja el. Ugyanilyen tartalmú szerződést kötött a háború után Franciaország és Nagy-Britannia. Mindaddig, míg nem merült fel a né­met militarizmus felújításának kér­dése, ezeket a szerződéseket senki sem tartotta még Amerikában sem az „agresszivitás" bizonyítékának. Csak most, amikor az agresszív amerikai körök szövetséget kötöttek a nyugat­német revansistákkal és militaristák­kal, és amikor ezek a szerződések akadályozni kezdték a német milita­rizmus felújítását, az USA diplomatál és propagandistái rávetették magukat ezekre a szerződésekre, hogy rágal­mazzák őket, vagv csökkentsék je­lentőségüket. Az amerikai propaganda összes mesterkedései és cikkei nem leplez­hetik el azt a tényt, hogy az USA uralkodó köreit nyugtalanítják a moszkvai értekezlet eredményei. Az állami departement parancsára csele­kedő amerikai sajtó viselkedése meg­cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy az USA uralkodó körei megkísérlik el­titkolni néptik előtt a békeszerető államok kormányai nyilatkozatának igazi tartalmát. Nem akarják, hogy az amerikaiak megtudják, hogy a békeszerető országok valamennyi nemzet számára felajánlják a béke megőrzésének és megszilárdításának egyedüli helyes útját — az európai kollektív biztonság útját. Egyedül ezen az úton lehet kiküszöbölni az új há­ború veszélyét és elérni az összes országok békés együttműködését és felvirágzását. Teljesen világos, hogy az USA ag­resszív körei megkísérlik meghiúsítani a nemzetek békeharcát csupán azért, mert a béke megőrzése nem felel meg az USA monopolista csoportjai kizsákmányoló érdekeinek, amelyek nagy nyereséget húznak a háborúból és a háborús előkészületekből. A bé­ke megszilárdításának útjában sem­milyen más komoly akadály nem áll. A nyugatnémet nép a remilitarizálás ellen A; megkérdezett nyugatnémet lako­sok 71 százaléka elutasította, hogy ismét háborúba menjen. Ez kitűnik a bielefeldi közvéleménykutató intézet jelentéséből. Ez az intézet Adenauer kormánya által támogatott propagan­daintézmény. Az intézet jelentését a nyugatnémet lakosság körében no­vember havában lefolytatott kérdőíves akció eredménye alapján dolgozták ki. Az intézet kénytelen volt közzé­tenni ezt az eredményt, amely meg­sAnmisitő Adenauer háborús politiká­jára. Annak ellenére, hogy csupán gondosan kiválasztott személyek köré­hez fordult és a megkérdezetteknek szuggesztív kérdéseket tett fel, hogy kicsalogassa belőlük az újrafelfegyver­zéssel való egyetértést, a megkérde­zettek túlnyomó többsége az intézet kérdésére határozott „nemmel" fe­lelt. A közvéleménykutató nyugatnémet intézetek igyekeznek vizsgálatuk ered­ményét módosítani és, olyan kérdése­ket feltenni, amelyekkel a megkérde­zetteket megtéveszthetik és figyel­müket elterelhetik a dolog magváról. Ennek ellenére be kell ismerniük, hogy a nyugatnémet lakosság elégedetlensé­ge Adenauer háborús klikkjével szem­ben egyre nagyobb mértékben növe­kedik. így még a bonni sajtó és tá­jékoztató hivatal is az ez év szep­temberében lefolytatott közvélemény­kutató akció folyamán kénytelen volt beismeri, hogy az Adenauer politiká­ja ellen leadott szavazatok száma az 1953. októberében lefolytatott meg­kérdezési akció óta megkétszerező­dött. A solingeni ifjúság tüntetése a remilitarizálás ellen A solingeni ifjúság e napokban ha­talmas tüntető gyűlést rendezett Nyu­gat-Németország remilitarizálása és az ifjúságnak a hadseregbe való be­sorozása ellen. Több mint 1.500 fiú és leány, akik 1*1 ifjúsági szervezetet képviseltek, egyhangú határozatot hagytak jóvá, amelyben az ifjúság felhívja a bonni parlament összes kép­viselőit, hogy utasítsák el a párizsi egyezmények ratifikálását és ne mu­lasszanak el egyetlen alkalmat sem Németország egyesítésére és a sza­bad össznémet választások megtartá­sára. Nyugat-Németország és Nyugat­Berlin remilitarizálása ellen foglaltak állást a nyugat-berlini szakszervezeti ifjúság harmadik országos értekezle­tének összes résztvevői is. A fiatal szakszervezeti dolgozók határozatuk­ban élesen elutasították a német if­júság tervezett sorozását és hazájuk I békés egyesítését követelték. Ujabb összecsapások Dél-Vietnamban a miniszterelnök és az elcsapott vezérkari főnök hívei között Szaigoni jelentések szerint a na­pokban újabb összecsapásra került sor Ngo Dinh Diem miniszterelnök és Hinh tábornok,. az elcsapott vezérkari fő­nök hívei között. A hadsereg egyik zászlóalja, amely a miniszterelnök hí­ve, elfoglalta a Szaigontól 220 kilo­méterre fekvő Cana-erődöt, miután heves harcban leverte az ottani hely­őrséget, amely viszont az elcsapott vezérkari főnök mellett van. Ez a zászlóalj — mint most ismeretessé vált — már hat nappal ezelőtt „fel­lázadt" a volt vezérkari ' főnököt tá­mogató csapatok ellen, és elfoglalta Fanran városát, onnan azonban két másik zászlóalj kiverte. A Hinh tá­bornok ellen „lázadó" zászlóaljnak azonban maradt annyi ideje, hogy rá­tegye kezét a város pénztárára, mint­egy tízmillió piaszterre, s azt zsold fejében lefoglalta. Mint már jelentettük, Szaigonban a múlt hét keddjétől szerdára virradó éjszaka véres összeütközésre került sor a katonaság és a rendőrség kö­zött. Most vált ismeretessé e „csata" mérlege: a hadsereg 54 halottat és 60 sebesültet, a rendőrség pedig 10 halottat és 24 sebesültet vesztett.

Next

/
Thumbnails
Contents