Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-04 / 294. szám, szombat

V% e SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA A mai számban: A Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányainak nyilatkozata (1—2. old.) A Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások eredményei az egyes kerületekben - (5. old.) Jelin Pelin, a bolgár nép nagy írója (8. old.) Bratislava, 1954. december 4. szombat 30 fillér VII. évfolyam, 294. száin Az európai béké és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet záróközleménye 1954. november 29-e és december 2-a között tartották Moszkvában az európai országoknak — a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, a Lengyel Népköztársaságnak, a Csehszlovák Köztársaságnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, a Magyar Népköztársaságnak, a Román Népköztársaságnak, a Bolgár Népköztársaságnak és az Albán Népköztársaságnak — az európai béke és biztonság biztosításáról tárgyaló értekezletét. Az értekezleten az említett államoknak következő képviselői vettek részt: a Szovjet Szocialista Köztársaságok nevében: V. M. Molotov, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének első helyettese és a Szovjetunió külügyminisztere. (a küldöttség vezetője), A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, Á. M. Puzanov, az OSzSzSzK minisztertanácsának elnöke, N. T. Kalcsenko, az Ukrán SzSzK minisztertanácsának elnöke, K. T. Mazurov a Bjelorusz SzSzK minisztertanácsának elnöke, V. T. Lacisz a Lett SzSzK minisztertanácsának elnöke, A A. Müriszcp, az Eszt SzSzK minisztertanácsának elnöke, N. A. Gedvilasz, a Litván SzSzK minisztertanácsának elnöke, és V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese; a Lengyel Népköztársaság nevében: Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, (a küldöttség vezetője), Marian Naszkowski külügyminiszterhelyettes és Waclav Lewikowszki, a Lengyel Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; a Csehszlovák Köztársaság nevében: Viliam Siroky, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke, (a küldöttség vezetője), Václav David, külügyminiszter, Emanuel Slechta, építészeti miniszter, Josef Plojhar egészségügyi miniszter és Jaromír Vosahlik, a Csehszlovák Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; a Német Demokratikus Köztársaság nevében: Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnöke, (a küldöttség vezetője), Walter Ulbricht kormányelnökhelyettes, dr. Lothar Bolz, kormányelnökhelyettes és külügyminiszter, Otto Nusche kormányelnökhelyettes, dr. Hans Loch, kormányelnökhelyettes és pénzügyminiszter, Berthold Rose, a Német Demokratikus Parasztpárt főtitkára, és Rudolf Appelt, a Német Demokratikus Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; a Magyar Népköztársaság nevében: Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa elnökének első helyettese (a küldöttség vezetője), Boldoczki János*külügyminiszter, Sik Endre, a külügyminiszter helyettese, Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; a Román Népköztársaság nevében: Chivu Stoica, a Román Népköztársaság minisztertanácsa elnökének helyettese, (a küldöttség vezetője), Simion Bughici külügyminiszter, Grigore Preoteasa, a külügyminiszter helyettese, és Ion Rab, a Román Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; a Bolgár Népköztársaság nevében: Anton Jugov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa elnökének első helyettese, (a küldöttség vezetője), Georgi Trajkov, a minisztertanács elnökének első helyettese, Mincso Nejcsev külügyminiszter és Karlo Lukanpv, a Bolgár Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; az Albán Népköztársaság nevében: Manus Muftiu, az Albán Népköztársaság minisztertanácsa elnökének helyettese,, (a küldöttség vezetője), Behar Stylla külügyminiszter és Mihal Prifti, az Albán' Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagyköveie. Az értekezleten mint megfigyelő részt vett a Kínai Népköztársaság képviselője is, Csan Van-tien, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének helyettese, a Kínai Népköztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Az értekezlet résztvevői minden oldalról megbírálták azt a helyzetet, amely Európában néhány nyugati állam külön párizsi egyezményének aláírása után keletkezett. Ezek az egyezmények Nyugat-Németország remilitarizálásáról és a békeszerető államok ellen irányuló katonai csoportosulásokba való besorolásáról szólnak. Az értekezlet szívélyes baráti légkörben folyt le és teljes egyértelműséggel megmutatta a nézetek összhangját azon intézkedések tekintetében, amelyeket az európai béke biztosítása érdekében kell megtenni a párizsi egyezmények ratifikálása esefén. Az értekezleten közös nyilatkozatot fogadtak el a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányai. A sniyiSatkoaat aláírása Moszkvai időszámítás szerint december 2-án 6 órakor a Kremlbefa közös nyilatkozatot írtak alá a Szovjetunió,, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányai. A nyilatkozatot aláírták: a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében — V. M. Molotov, a Lengyel Népköztársaság nevében — J. Cyrankiewicz, a Csehszlovák Köztársaság nevében — V. sirok?, a Német Demokratikus Köztársaság nevében — O. Grotewohl, a Magyar Népköztársaság nevében — Hegedűs A. i a Román Népköztársaság nevében — Ch. Stoica^ a Bolgár Népköztársaság nevében — A. Jugov, az Albán Népköztársaság nevében — M. Muftiu. A nyilatkozat aláírásánál jelen voltak a konferencián résztvevő államok küldöttségeinek összes tagjai, valamint Csan Ven-tien. a Kínai Népköztársaság képviselője is, aki az értekezleten mint megfigyelő vett részt. A nyilatkozat aláírásánál továbbá jelen voltak a következő elvtársak: N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, L. M.K.ag2novics, G. M Malenkov, A. J. Mikajan, M. G. Perhuvin, M. Z. Szaburov, K. G. Vorosilov, A N. Koszigin, V. A. Malisev, I. F. Tevoszjan, M. A. Szuszlov, A. V. Vaszilevszkij tábornagy, G. K. Zsukov tábornagy ós mások. A Szovjetunió, a Lengye? Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar üépköstársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az álhán Népköztársaság kormányainak nyilatkozata A Szovjeft Szocialista Közitársaságok Szövetsége, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság képviselői, a Kínád Népköztársaság megfigyelőjének részvételével értekezletet tartottak Moszkvában, hogy megtárgyalják a néhány nyugati állam londoni és párizsi értekezlete határozatainak következtében Európában kialakult helyzetet. E konferencián részt ve't államok kormányai sajnálatukat fejezik ki, hogy nem valamennyi európai ország tartotta lehetségesnek a kialakult helyzet megtárgyalásán való részvételt. Az értekezleten nem vettek részt a londoni és párizsi egyezmények kezdeményezői: az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia sem November 29-i válaszuk arról tanúskodik, hogy mindenáron igyekeznek megvalósítani a párizsi egyezmények ratifikálását. Október 23-án a párizsi értekezleten Nyugat-Németországra vonatkozó egyezményeket írtak alá. Ezt megelőzte a kilenc ország: az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Kanada londoni értekezlete Ezek az egyez. menyek kimondják Nyugat-Németország remilitarizálását és annak katonai csportosulásokba — az ószakatlanti tömbbe és az újonnan alakított úgynevezett „nyugat-európai unióba" — való besorolását. Egészen rövid idővel ezelőtt kísérleteket tettek a német militarizmusnak Nyugat-Németország remilfariizáMsa segítségével való felújítására a szomorú emlékű ..európai védelmi közösség" zászlaja alatt. Ezek a kísérletek csődöt mondottak, araikor az európai nemzetek, elsősorban a francia nép természetes, ellenállásába ütköztek. Most kísérleteket tesznek, hogy a néme

+, militarizmust más cégér alatt valósítsák meg s minden erőfeszítést megtesznek, hogy e célból meggyorsítsák a párizsi egyezmények ratifikálását. Ebben a heiVzetben az ezen értekezleten részt vett államok kormányai elk^jülhetettennek tartják figyelmeztetni az összes európai államokat arra, hogy a párizsi, egyezmények megvalósítása az európai nemzetközi helyzet komoly rosszabbodásét vonja maga után. Ezen egyezmények megvalósítása nemcsak, hogy még nagyobb akadályokat állít a német kérdés megoldásának, Németország egységének, mint békés és demokratikus államnak felújítása útjába, hanem Németország egyik részét szembeállítja Németország másik részével és Nyugat-Németországot az új európai háború veszedelmes tűzfészkévé teszi. Ezek az egyezmények ahelyett, hogy hozzájárulnának a német kérdés békés megoldásához, szabad kezet adnak a militaristáknak és revansistáknak Nyugat-Németországban és fokozzák az európai nemzetek biztonságát fenyegető veszélyt. A párizsi egyezmények közvetlen ellentétben állanak a nemzetközi feszültség további enyhítésének az utóbbi időben menyilvánuló lehetőségeivel. Hála a békeszerető államok erőfeszítéseinek, a múlt év közepén véget ért a koreai háború. Az idén tartott genfi értekezlet elősegítette a nyolc éven át tartó indokínai háború megszüntetését és a helyzet bizonyos kiegyenlítődését ezen a téren. Meg kell állapítani r azt is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében bizonyos haladást értek el a fegyverkezés általános csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról szóló tárgyalásokban. Mindezt néhány, a nemzetközi helyzet kiélezésére törekvő állam agresszív köreinek állásfoglalása ellenére érték el. Azonban éppen abban az időben, amikor az akut nemzetközi problémák megoldására kedvezőbb helyzet alakult ki,, a londoni és párizsi egyezmények számos résztvevő államának vezető körei a német militarizmus felújításának veszedelmes irányvonalára léptek, anélkül, hogy tekintetbe vették volna e lépés következményeit. A párizsi egyezmények kimondják félmillió főnyi nyugatnémet hadsereg felállítását. E nyugatnémet fegyveres erők létszáma ötszörösen felülmúlja annak a hadseregnek létszámát, amelyet annak idején a versaillesi békeszerződés egész Németországnak engedélyezett, jóllehet ismeretes, hogy az akkori százezer főnyi német Reichswehr megalakítása a sokmilliós hitleri hadsereg megteremtésének alapjává vált.. A német militaristák ma már nem titkolják, hogy a nyugatnémet hadsereg továbbfejlesztésére számítanak, hogy azt tizenkét hadosztályról harmincra és azután hatvan hadosztályra emelik. Nyugat-Németország hadseregének felállítása a valóságban azt fogja jelenteni, hogy e hadsereg túlsúlyban lesz a „nyugat-európai unió" többi résztvevőinek hadseregei felett, Ez elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy a fegyveres erők, amelyek a nyugat-németországi militaristák kezébe kerülnek, uralkodó helyzetet foglalnak , el NyugatEurópában. Milyen veszéllyel jár a nyugatnémet hadsereg megteremtése, az már abból is látható, hogy élén újból a volt hitleri hadsereg tábornoki karának képviselői fognak állani, akik még nemrégen a kelet- és nyugat-európai nemzetek elleni fasiszta agresszió tervezői és résztvevői voltak. A német katonai potenciál felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményekkel ellentétben nyiltán felújítják « hadiipart NyugatNémetországban. A Ruhr-vidéki nehézipar egyre jobban, áttér a fegyvergyártásra. Nem felejthetjük el, hogy ez ugyanaz a Ruhr-vidék, amelynek fő fegyvertárában nem egyszer kovácsoltak fegyvereket a német militaristák agresszív háborúi számára. Ezenkívül a párizsi egyezmények megnyitják az utat az atomkutatások előtt, lehetővé teszik az atomés hidrogénfegyverek gyártásit Nyugat-Németországban és azt, hogy más államok Nyugat-Németországot atomfegyverekkel lássák el. Ezen egyezmények alagján a nyugatnémet hadsereg számára lehetővé válik, hogy atomfegyverei is legyenek. Ez annyit jelent, hogy az atomfegyver azoknak a kezébe kerül, akik csak nemrégen Hitler véres „új rendjének" bevezetésével halált és pusztulást hoztak Európára és célul tűzték ki egész nemzetek kiirtását. Ők voltak azok, akik a haláltáborokban békés polgárok millióit, lengyeleket, oroszpkat, zsidókat, ukránokat, fehér-oroszokat, franciákat, szerbeket, cseheket, szlovákokat, belgákat, norvégeket, és másokat pusztítottak el. Ez azt jelenti, hogy az atomfegyver azoknak az embereknek kezében lesz, akik már ma hirdetik revansista terveiket Európában. Ezen egyezmények megvalósítása jelentősen fokozza az irtó atomháború veszélyét és annak súlyos következményeit a nemzetekre, főleg Európa legsűrűbben lakott területeire. Az a számítás, hogy a remilitarizált Nyugat-Németország besorolása a nyugat-európai katonai szövetségbe lehetővé teszi a német militarizmus növekedésének bizonyos korlátozott keretek között való tartását, az európai nemzetek körében jogos bizalmatlanságot kelt. Ilyen kísérleteket már azelőtt is tettek. Ezek a kísérletek azonban mindig csődbe fulladtak. Nem lehet biztosítani az európai békét azzal, hogy utat nyitnak a német militarizmus felújításának, hogy; (Folytatás a 2. oldalon.J I í