Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-31 / 316. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. december 31. péntek 30 fillér VII. évfolyam, 316. srcárfí IJ A mai számban: A prágai ifjúság békemanifesztációja (2. old.) Herriot: Fel kell használni minden lehetőséget a Kelettel való tárgyalásra (3. old.) Látogatott taggyűlések (4. old.) Néhány szó a szepsi és spisska nová vesi felvásárló üzemek munkájáról (5. old.) Prága— Young Sprintes 5:2 (1:0, 1:2, 3:0) (6. old. A pártszervezetek évzáró taggyűlései elé A kommunisták évzáró ülésezései az alapszervezetekben mindig fontos ese­ményt jelentenek az egész párt életé­ben. Hiszen ezek előkészítése és egész menete hozza meg a pártmunka szín­vonalának további emelkedését. Ezért ma a funkcionáriusok '.ízezrei újból tanulmányozzák a párt X. kongresz­szusának irányelveit, elgondolkoznak az egész évben végzett munkájuk fö­lött és közben egyre gondolnak: hogy az évzáró gyűlés — az elvégzett munka kiértékelése alapján — vilá­gosan megszabja, hogy a tagök és tagjelöltek az elkövetkezendő időszak­ban hogyan fogják irányítani a dolgo­zókat a X. pártkongresszus által ki­tűzött irányvonal sikeres teljesítésére, azon feladatok teljesítésére, amelyek­ről a párt központi bizottságának ok­tóberi és decemberi ülésén, valamint a kormánynyilatkozatban is szó volt. A párt a rendkívül fontos nemzet­közi politikai események jelenlegi idő­szakában világosan szó' minden pol­gárhoz: a békeharc megköveteli, hogy mindenki minden erejéből hozzájárul­jon az állam további politikai és gaz­dasági megerősödéséhez. , - Több szenet akarunk felszínre hoz­ni, nagyobb mennyiségű elektromos energiát akarunk termelni, jobb'minő­ségű ruhákba akarunk öltözni, több cipőt, több rádiókészüléket és más legkülönbözőbb fajtájú árucikket aka­runk biztosítani földműveseink és a munkás részére. Valamennyien több húst, több tojást, péksüteményt, ba­romfit -és más élelmiszert akarunk asztalunkra. Ezért a jövő évben 6.8 Százalékkal akarjuk növelni az ipari termelést. így aztán a földművesek több traktort, kombájnt, műtrágyát és más szükségleti cikket kapnak, hogy ők is több mini; 12 százalékkal fokoz­hassák a mezőgazdasági termelést. Azok a feladatok, amelyeket pár­tunk és kormányunk tűzött elénk, most minden üzembeü konkrét formát nyerntk a tervek feldolgozásában, a mezőgazdaságban pedig a mezőgazda­sági termelésre vonatkozó 2—3 éves tervel- kidolgozásában. Az állami terv teljesítése — ez minden egyes párt­alapszervezet politikai munkájának tartalma. A kommunisták az évzáró gyűlése­ken elsősorban arról fognak tárgyal­ni, hogyan fejlesszék a politikai mun­kát, hogy mindezek a féladatok min­dén dolgozó ember szívügyévé válja­nak. Ezt kellene minden egyes párt­szervezetnek az évzáró taggyűlések előkészítésekor elsősorban szem előtt tartania. Az évzáró taggyűlések eredményei jobbak és konkrétabbak lesznek, ha a pártszervezetek már most megte­remtik az összes feltételeket arra, hogy a tervet minden egyes munka­helyen jól és helyesen szétírják. Arról van s.zó, hogy a dolgozóknak meg kell magyarázni a felemelt feladatok értel­mét, gondoskodni kell arról, hogy azokat valamennyien jól ismerjék. A pártszervezeteknek tömegpolitikai munkájukat úgy kell irányítaniuk, hogy már az évzáró gyűlés előtt vé­leményüket nyilváníthassák a tervvel kapcsolatban az összes munkások és technikusok az üzemekben, az összes szövetkezeti tagok és egyénileg gaz­dálkodó földművesek a falvakon. Ak­kor az évi gyűlés teljes felelősséggel és áz ügyek tökéletes ismeretével ha­tározhat afelől, hogy a pártszerveze­tek hogyan fejlesszék a személyes agitációt, hogyan használják ki helye­sen az ellenőrzés jogát és hogyan ér­vényesítsék a párt vezető szerepét, hogy a tervezett feladatok teljesítése a lehető legnagyobb mértékben bizto­sítva legyen. A kommunisták már az évzáró gyű­lések előkészítésében az egyes alap­vető kérdésekre összpontosítják fi­gyelmüket. Az életszínvonal további emelkedésének és a haza ereje meg­szilárdításának előfeltétele a munka­termelékenység növelése. _A termelés tervezett növekedését kilenctized rész­ben a munkatermelékenység emelé­sével kell elérnünk. Ez teljesíthető feladat, ha kihasználjuk az összes készleteket, megjavítjuk a munka­szervezést és még jobban fejlesztjük a dolgozók kezdeményezését. A dol­gozók nagyobb kezdeményezésének le­hetőségei megvannak minden egyes munkahelyen, az iparban és a mező­gazdaságban egyaránt. Ezt bizonyít­ják a falvak és számos üzem példái, ahol a kommunisták támogatják a dolgozók kezdeményezését. A mező­gazdasági termelés fejlesztésének ér­dekét szolgálja pl. az, hogy a szövet­kezeti tagok és áz eddig egyénileg gazdálkodó földművések érdekében tel­jes mértékben ki kell használni a gép­és traktorállomások összes erejét, fokozni kell a tejhozamot, jobban kel! gazdálkodni a takarmánnyal és hasonlók. A nagymegyeri állami bir­tokon ^éppen a legmodernebb etetési technika kihasználásával fokozták minden egyes fejőstehénnél 1,08 liter­re! az átlagos napi tejhozamot és így 6779 literrel adtak több tejet közel­látási . célokra, mint ahogyan azt a terv megszabta. Hasonló példák hatalmas sorát hoz­hatnánk fel. De arról van szó, hogy a pártszervezetek az új feladatok megtárgyalásánál számoljanak a dol­gozók kezdeményezésével, hogy rend­szeresen foglalkozzanak az emberek­kel és kapcsolják be ókét a munká­ba, hogy "törődjenek a haladó terme­lési módszerek terjesztésével, hogy figyelemmel kísérjék azokat, akik jó eredményeket értek el a szocialista munkavérseny fejlesztésében. Az évzáró taggyűlés határozatának vissza kell tükröznie azt, hogy a kom­munisták hogyan fogták fel ezeket a dolgokat. Világosan vissza kell tük­röznie azt, hogy a termelés foko­zásáért indított szocialista munkaver­seny élén állni, azt jelenti, hogy a versenyt meg kell szervezni és helye­sen kell irányítani a fő feladatok tel­jesítésére. Az évi taggyűlés helyes határozata minden egyes tag és tag­jelölt részére konkrét feladatokat je­löl ki a jövő évi feladatok teljesítése céljából. De minden egyes évzáró gyűlésnek egy közös célja van: a tárgyalások egész menetéből közvetlenül ki kell érezni azt, hogy kommunisták gyűlé­séről van szó, akik mélyen kritikusan és önkritikusan boncolják az eddigi eredményeket és az új feladatokat azért, hogy helyesen szabhassák meg politikai munkájuk további irányát. Ezért fontos, hogy az évzáró tag­gyűlés mérlegelje, hogy a pártszer­vezet hogyan neveli a dolgozókat, hogyan gondoskodik tagjainak eszmei fejlődéséről. Természetesen ezt nem úgy kell megvalósítani, hogy az évi jelentésben félsorolják a gyűlések szá­mát és a pártiskolázási év menetét, hanem értékelni kell annak színvona­lát és tartalmát is. Minden harc megköveteli, hogy ve­zetősége, parancsnoksága a tudás ma­gaslatán álljon. Ilyen parancsnokság munkaszakaszán a pártszervezet. Ha a pártszervezet jó munkát akar vé­gezni, akkor törődnie kell a szigorú pártfegyelemmel és azzal, hogy min­den egyes párttag jól és felelősségtel­jesen dolgozzon a közös művön. Ha az évi taggyűléseket ilyen szellemben fogjuk irányítani, akkor nem lesz nehéz a szervezetek élére a legtehet­ségesebb kommunistákat kiválasztani, akik politikailag és szakismeret szem­pontjából is a tudás magaslatán ál­lanak és akik a párszervezetet ké­pesek lesznek az egyetlen célhoz. ía zánk felvirágzására, a béke megvédé­sére '/ezetni. Jelentés a Lengyel Népköztársaság sejmje, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája és a Csehszlovák Köztársasáo nemzetqvűlése képviselőinek konferenciájáról 1954. december 29-én gyűltek össze konferenciára Prágában a Lengyel Népköztársaság sejmjé­nek, a Német Demokratikus Köz­társaság népi kamarájának és a Csehszlovák Köztársaság nemzet­gyűlésének képviselői, hogy mani­fesztációs módon juttassák kifeje­zésre nemzeteik akaratát, hogy védeni akarják a békét és nem engedik meg a német militarizmus megújítását, amely veszélyezteti az európai nemzetek biztonságát és függetlenségét. A konferencián részt vettek: Ján Dembowski tanár, Josef Ozga-Michalski vicemarsall, Osta Dluski képviselő, Edmund Os­manczyk képviselő, Oskar Langer képviselő, Konstanty Lubienski képviselő, Július Malewski kép­viselő, Maria Iskra képviselőnő, a Lengyel Népköztársaság sejm­jének képviselői: Johannes Dieckman, a népi ka­mara elnöke, Ernest Goldenbaum alelnök, Gerald Gotting alelnök, Grete Groh-Kumerlöw alelnök, Wilhelmine Schirmer-Pröscher al­elnök es Wilhelm Koenen képvi­selő, a Német Demokratikus Köz­társaság népi kamarájának képvi­seletében; Zdenek Fierlinger, a nemzetgyű­lés elnöke, Jozef Való, a nemzet­gyűlés alelnöke, dr. Dionysius Po­lansky alelnök, Antonín Fiala al­elnök, Andrej ?AAk alelnök, a Csehszlovák Köztársaság nemzet­gyűlésének képviseletében. A három szomszédos, barátság­ban élő országok parlamentjeinek összegyűlt képviselői megtárgyal­ták a jelenlegi helyzetet és elha­tározták, hogy a következő felhí­vást intézik a Francia Köztársa­ság nemzetgyűléséhez: „A Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság par­lamentjeinek Prágában összegyűlt képviselői, mely országokat köz­vetlenül veszélyezteti a nyugat­németországi német militarizmus megújítása, nagy aggodalommal i fordulnak ebben a komoly pilla­natban a Francia Köztársaság nemzetgyűléséhez, hogy még egy­szer felhívják a figyelmét Nyugat­Németország . újrafelfegyverzésé­nek következményeire, amely ve­szélyezteti a békét és az összes európai nemzetek biztonságát. A Francia Köztársaság nemzetgyűlé­sére hárul ebben a pillanatban a történelmi felelősség. Európa és a világ további sorsáért. Jelentős mértékben döntésétől függ, hogy Európa és az egész világ a béke útján, a nemzetközi problémáknak kölcsönös egyezmények alapján való megoldásának útján. íog-e haladni, vagy rákényszerítik-e ä fegyverkezés káros versenyét és Európának ellenséges tömbökre való felosztását, ami a múltban mindig háborúhoz vezetett. E pil­lanat történelmi komolyságának tudatában a Francia Köztársaság nemzetgyűléséhez fcirdulunk, hogy utasítsa el a párizsi egyezmények ratifikálását és Nyugat-Németor­szág újrafelfegyverzését és hogy ezzel meghagyja a német kérdés békés megoldásához vezető sza­bad utat, a tárgyalásikhoz vezető utat az összes érdekelt országok részvételével. Nemzeteink nevében biztosítjuk a nagy francia nemzetet mély szimpátiánkról és aktív szolidari­tásunkról a békéért és Európa biztonságáért folytatott harcában, biztosítjuk őt arról, hogy hiszünk benne, hogy Franciaország mint nagyhatalom a béke szolgálatában teljesíti szerepét. Tudjuk, hogy Franciaország mindig nagyvona­lúan járt el, amikor a nemzetek szabadságát és függetlenségét véd­te. ígérjük, hogy a , békéért és Európa biztonságáért folytatott harcban hűségesen a francia nem­zet oldalán fogunk állni. Ha a nemzetgyűlés elutasítja a német militarizmus megújítását célzó ja­vaslatokat, ez nem fogja jelenteni Franciaország elszigetelését, ahogy azt a békemozgalom ellenségei ál­lítják. Ellenkezőleg, Franciáorszá­got az összes európai nemzetek mély szeretete és megbecsülése ves.zi körül, amelyek jól emlékez­nek a német militarizmus által nemrégen okozott pusztításokra, és szenvedésekfér'~ JNyUgát-Német­ország újrafelfegyverzése vissza­utasítása esetén Franciaország or­szágaink és az összes európai nemzetek teljes szolidaritására számíthat." A Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és,) a Csehszlovák Köztársaság par­lamentjei képviselőinek konferen­ciáját folytatják. Ján Dembowski, Johannes Dieckmann, Zdenék Fierlinger. Gyermekeink boldog jövőjéért dolgozunk A bratislavai Vistra-kolónia 1218 számú házának első emeletén lakik Gogora József. Ezt ebben a városne­gyedben még a nem iskolaköteles, de beszélni tudó gyerekek is tudják. Ö a Béke-üzem egyik legtörekvőbb vil­lanyszerelője. Ezt_ tudják munkatár­sai, de nem tudhatják azok a parkban játszó eleven, életnek= örvendő, gon­dosan és jól öltözött kis gyerekek. És kérdésünkre mégis majdnem kórus­ban hangzott a felelet, hogy az utca másik végén lakik. Az egyik fiú, aki alig lehetett 5 éves, felajánlotta, hogy elvezet bennünket oda. Amint egymás mellett lépkedünk, megkér­deztem, talán barátkoznak Gogora bá­csi gyerekeivel, hogy olyan jól tud­ják, merre lakik. Erre csak annyit mondott a kis fiú: nincs nekik hoz­zánk való fiuk, vagy lányuk, csak egy kisbabájuk. Csengeflásünkre háziasan, de csino­san, ízlésesen öltözött, kerekarcú, fe­keteszemű szép fiatal asszony nyitot­ta ki az ajtót. Valószínűleg sejtette, hogy kit keresünk, mert azzal foga­dott, hogy férje még nem jött haza a munkából. Azzal biztatott, hogy nemsokára hazajön. Beszéd közben tudtuk meg, hogy Matild fiatalasszony több, mint három évig nevelőnő volt az üzemi bölcsődében, késóbb az óvo­dában és ezért ismeri őt minden unya és gyerek. Valamivel több, mipt egy évp annak, hogy várandós lett és ak­kor az üzemvezetőség gondoskodott könnyebb munkabeosztásról részére Most már alig várja, hogy a kis Évácska megerősödjék s megint dol­gozni mehessen. Hiszen mindaz, ami­nek úgy örvend, munkájuk gyümölcse, A kétszoba konyhás, fürdőszobás, központifűtéses üzemi lakást is oda­adó szorgos munkájukkal érdemelték ki. Boldogan mutatja Matild asszony kaukázusi diófa furniros hálószoba bútorát, gyönyörű elefántcsontszínűre mázolt konyhaberendezését. Végül be­vezetett az ebédlőbe, ahol kényelmes fotelekben foglaltunk helyet. Az asz­tal körül párnázott székek, az egyik falnáLszéjjelhúzható gaucs, rajta epe­dapárnák, a legszebb bútorszövettel áthúzva, a széles szép nagy ablakot csinos függöny díszíti, a falakon ízlé­ses képek, egy sarokban gramofonos rádió, a parkettet pedig vastag sző­nyeg fedi. Öröm Sugárzott Gogoráné arcáról, amikor mindazt, amit alig négy év alatt szereztek, megmutogat­ja. — Tehát érdemes dolgozni, mondja Matild. — De ez nem minden, foly­tatja. Férjem szülőfalujában három­szoba konyhás családi házat építünk, hogy 73 éves apósommal együtt lak­hassunk, aki sokat szenvedett, harcolt, munkanélküli volt. Külföldre kellett mennie dolgozni, hogy családjának biztosítsa a mindennapi kenyeret. A múltról, gyerekkoráról Matild asszony valahogy nem akar beszélni és amikor felteszünk néhány kérdést, könnyes szemmel mondja, hogy kilenc­tagú családból származik, apja favágó volt. Nehéz munkát végzett, de fize­tése bizony kevés volt arra, hogy biz­tosítsa a gyerekeknek a legszüksé­gesebbet. Az édesanyja nagyságos asszonyokhoz járt mosni éjjel, hogy reggel, amikor a gyerekek felébred­nek, már köztük lehessen. Matild alig volt 14 éves, már el kellett hagynia otthonát és a Főrév melletti Farkas­torokon Michera volt földbirtokosnál dolgozott mezőgazdasági munkásként. Gogoráné még csak álmodni sem merte volna, hogy egyszer ilyert meg­becsülésben részesüljön a munkás, mint most. Amint beszélgettünk, a szomszéd szobából gyereksírásra let­tünk figyelmesek. Évácska felébredt. De amint Matild karjára vette, minden rendben volt és folytathattuk beszél­getésünket. A boldog anya a csöppséggel az ölé­ben másra terelte a szót. Gyermeke jövőjéről, boldogságáról, a békéről be­szélt. Apósa szavaiból ismeri a fran­cia népet és bízik benne, hogy kitart a békéért folytatott harcban. Hiszen ­az ő gyermekeik a mi gyermekeink, az egész világ gyerekeinek boldogsá­gáról van szó. Érdemes ezért har­colni, dolgozni. Beszélgettünk s nem is vettük ész­re, hogy az órák telnek és Gogora elvtárs még mindig nem jött haza. Biztosan gyűlésen van, — mondja a fiatalasszony, — sokat beszélnek most az üzemben a jövő évi terv szét­írásáról, hogy egy dolgozó munká­jában 'se legyen fennakadás és hogy a Béke-üzem teljesíthesse jövő évi tervét. Ez Matild asszonynak is szív­ügye. Erdösi Ede

Next

/
Thumbnails
Contents