Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-29 / 314. szám, szerda

1934. december 29. A szlovákiai erdő- és faipar teljesítette a tervet A szlovákiai erdő- és faipar hétfőn, december 27-én teljesítette az álta­lános termelési tervet. A fafeldolgozásban a besztercebá­nyai Smrecina-üzem dolgozói érték el a legjobb eredményt, különösen szál­fadeszkák túltermelésében. A celluló­zé előállításában a zilinai vágmenti üzemek dolgozói érték el az elsősé­get, akiket a minisztérium és a szak­szervezeti mozgalom központi bizott­sága vörös zászlóval tüntetett ki, mert a cellulózé minőségének javítási ­ban az eddiginél sokkal jobb eredmé­nyeket értek el. Az elsőrendű bútor gyártásában a galántai Sloboda-üzem dolgozói tűntek ki, akiket a miniszté­rium és a szakszervezeti mozgalom központi bizottsága szintén vörös zászlóval tüntetett ki. Termékeik iránt egyre nagyobb az érdeklődés bel- és külföldön. A fa- és erdőipar általános mérle­gét tekintve a faipari dolgozók közül csak azoknak vannak ki nem egyenlí­tett. számláik, akik a faírtásbán és szállításában nagyon lemaradtak. Az ifjúság nem akar háborút Hétfőn, december 27-én a CslSz Központi Bizottsága 46 határozatot ka­pott, amelyekben a csehszlovák ifjú­ság Franciaország jés Nyugat-Német­ország ifjúságát felhívja, hogy ren­dületlenül harcoljon Nyugat-Német­ország felfegyverzése ellen. A svitavai 11 éves iskola diákjai határozatukban Franciaország tanulóifjúságához for­dulnak. Határozatukban többek közt a következőket írják: „Hazánk és az Önök hazájának népe ismeri a náci megszállás igáját. A koncentrációs táborokban csehek és franciák haltak meg. A két ország legjobb fiai és lá­nyai pusztultak el a gázkamrákban és az embertelen kínzás folytán. Ezért a mi harcunk a háború ellen közös. Nem engedhetjük meg, hogy egy újabb há­ború pusztítsa el a békés munka ér­tékeit. Nem engedhetjük meg az újabb öldöklést. Mi, fiatalok, reményekkel lé­pünk az életbe és a lehető legtöbbet akarunk tenni hazánk érdekében. A tu­dományos munka, amelynek célja, hogy az egész emberiséget szolgálja, csakis békében fejlődhet." A svitavai 11 éves iskola diákjai Franciaország összes tanulóifjúságát felhívják határozatuk­ban a párizsi és a londoni egyezmé­nyek ratifikálása elleni harcra-,'~ ame­lyek Nyugat-Németország újrafelfegy­verzését jelentik. A rozsnyói diákok között Jól ismerem Rozsnyót, így tehát nem is kellett kérdezősködnöm, hol és merre van az iskola. Még egy félórába sem telt, már ott voltam a színhelyen. Szerencsém volt, ép­pen jókor jöttem. A tanulóknak 10 perc. szabad- idejük volt az óra után. Ott beszélgettek valamennyien a szé­les, nagy iskolaudvaron. Én is elve­gyültem közöttük. Elbeszélgettem a 15 éves Szabó Barnával, aki a király­helmeci .járásból, Pólyán községből került ide még a múlt ősszel. — Tanító szeretnék lenni — mond­ja. — Apám odahaza a szövetkezetben dolgozik, anyámé tanítónő. Ketten vagyunk testvérek, én és Pali bá­tyám, aki Bratislavában tanul a Ma­gyar Pedagógiai Főiskolán. Tanítóftak készül ő is, éppúgy, mint én. — Hogy hogyan élünk itt az is­kolában? Kérdezze csak meg a töb­bieket is, — válaszolja újabb kérdésem­re. Mindannyian azt fogják felelni, hogy jól. Jő kollektíva ez, megértjük egy­mást. A tanáraink és Bolobás Béla igazgatónk is állandó segítséget nyúj-' tanak nekünk a tanulásban. Az ellá­tással is meg vagyunk elégedve. Na­ponta ötször étkezünk és igazán any­nyit, ehetünk, amennyi jólesik. Pélr j dául a reggeli torna után 7.45-től 8 óráig sajtószemle van. Természete­sen mindig a legaktuálisabb dolgok­ról beszélgetünk. Ma reggel Dóczi Ma­tild, harmadik osztályos tanuló tar­totta a beszámolót. Kár, hogy nincs egy közös termünk, ahol szabad időnkben egy kicsit el­szórakozhatnánk és helyben, az isko­la közös termében gyakorolhatnánk a kultúrműsor szavalatait és a tán­cokat. — Persze, ez nem akadályozza őket abban, hogy tanuljanak, hisz ott van egyik-másik tanterem, ahol éppúgy megtanulhatják a szavalatokat és táncokat. Jó volna azonban, ha több magyar­nyelvű tankönyvvel rendelkeznénk. Ezek hiánya bizony nagyon megnehe­zíti tanulásunkat. Az anyag diktálása, leírása sokszor nagyon sok időt vesz igénybe. Tantermeink sem a legjob­bak, nem korszerűek. — Ha már a bajoknál és nehézsé­geknél tartunk — veszi át a szót Si­pos Béla, harmadosztályos tanuló — beírhatná az újságba -azt is, hogy nincs tornatermünk. Illetve van és még sincs, mert a VP már több, mint egy éve rumraktárnak használja a tornatermet. Emiatt persze az Or­szágos Spartakiádra való előkészüle­teink is visszamaradtak, hiányosak. Jó volna, ha nagyobb segítséget kap­nánk eZen a téren is mind a járástól, mind a kerülettől. Reméljük azonban, hogy a jövőben ez az ügy elintéző­dik és a hiányok kiküszöbölődnek. Karczagi László „KÉT TAVASZ" Bohumil Rihä úttörő a cseh re­gényirodalomban. Noha e könyvét megelőző írásai sejteni engedték, mi várható ettö! a nagytehetségű írótól, a „Két tavasz" mégis meglepő élmény az olvasó számára. Hogyan lesz a nagybirtok és a nagybirtokós bilincsbe szorító lidérc­nyomása, valamint a saját előítéletei és sok évszázados nyomorító rabszol­gahagyományai terhétől lassan-lassan megszabaduló béresfaluból szocialista falu. — Ezt írta meg híven, lenyűgö­ző erővel és káprázatos színpompával ftiha, a „Két tavasz"-ban. Az 1945-ös forradalmi év megdön­tötte a falu addigi földbirtokos urai­nak korlátlan hatalmát. Ezek az el­nyomó rablólovagok ugyanis a meg­szállás nehéz éveiben akkora arcát­lansággal folytitták antiszociális és nemzetpusztító üzelmeiket a németek oldalán, hogy 19!5-ben el kellett tűn­niök a történelem színpadáról. Kole­szovban éppúgy, mint a szabadság fényétől beragyogott más paraszti tá­jakon a föld kisemberéinek, a kispa­rasztoknak kezébe megy át a vezető, kezdeményező szerep. Nehéz küzdelem várja azonban a kisparasztokat, a volt cselédeket és a paraszti élet eddigi kivetettjeit. Egyrészt a régi földbirtokos urasá­gok — bár eltűnték a színpadról — acsarkodva és titokban meghúzódva nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy akár közvetlenül, akár bé­renceik útján szabotázscselekményeket ne kövessenek el az épülő szocialis­ta falu ellen. így például Meztek, Ko­leszov levitézlett földesura borjúval és búzával igyekszik végérvényesen a maga oldalára, tehát az épülő szocia­lista falu árulói és dühödt ellenségei oldalára édesgetni a regény egyik legelevenebb, legszínesebb alakját, az ingadozó természetű, nyegle zsellért, Nesetrilt. Másrészt pedig nagy nehezen le­küzdhető ellensége az új Koleszov­nak magában a falu népében meg­gyökerezett évezredes kuporgató-, ki­csinyes, önző paraszti életforma. A falunak ezt a másik, az előbbinél sokkalta nehezebben megvívott har­cát írja meg drámai erővel Riha a könyv második részében. Mindezekből az olvasó azt hinné, hogy a sematikus faluregény cseh vál­tozatát vette kezébe. Ez azonban téve­dés lenne. Koleszov, látszólagos típus­jellege ellenére egyedülálló falu, sze­replői húsvér-emberek, mindegyikük a maga gazdag, egyéni életét éli. Van közöttük bogaras, ezer hasonló közt is felismerhető figura. Egyidejűleg azzal, hogy építik vagy éppen rohtják a szocialista Koleszovot, mulattatnak és elkápráztatnak gazdag egyénisé­gükkel. dCiiiek a szégyene ? Tomboló szél sepri végig Komárom utcáit. Jól táplált, gömbölyűarcú kis­lányok és fiúk^ képét pirosra marja a téli hideg szél. A gyerekek az is­kolába, a munkások az üzembe, a be­vásárló háziasszonyok az üzletekből hazafelé sietnek. Csak én állok az egyik kirakat előtt mozdulatlanul. Álldogálásom az első pillantásra úgy fest, mintha nagyon érdekelne az üz­let telt kirakata. Pedig egészen más jelenségre figyelek. A szembenlévő ház előtt egy kö­zépkorú úrhatnám asszony, az egykori nagyságos asszony módjára szidalmaz­za a város két tisztaságügyi munká­sát, a szemétkihordókat. — Hát hogy gondolják, hová te­gyem, mit csináljak én a lehullott falevelekkel? A maguk kötelessége, hogy elszállítsák; ha el nem viszik, én nem bánom, ha itt rohad is az egész, de én hozzá nem nyúlok. — Asszonyom — mondja az egyik munkás — a mi teendőnk, hogy kihord­juk a háziszemetet, nem pedig -j le­hullott faleveleket. Felesleges a vi­tatkozásunk, hisz nem több, mint öt perc kérdése a falevél eltüntetése. Ásson egy gödröt és temesse bele. Ez a szó aztán még jobban felbő­szítette az asszonyt és elkezdett kia­bálni: Mit gondolnak maguk, talán en­gem fognak tanítani. Én bíz egy újjal sem nyúlok hozzá. Különben is azon kezdem, hogy nincs is hová el­ásnom a faleveleket. — No, ez már igazán hihetetlen, ha fái vannak nagyságodnak, akkor föld is van a fák alatt. De ha nehéznek tűnik a hulladék elásása, akkor tessék elégetni, de mi bizony nem szállítjuk el — mondja a másik munkás. Az asszony látta, hogy a két mun­kás valóban nem hajlandó a falevele­ket felrakni a kocsira, azért mérge­sen sarkon fordult és messziről kia­bálta vissza: — Majd én megmutatom, hogy mi a kötelességük, feljelentem magukat! — Megteheti, legalább máskor nem fog minket ilyen hiábavalóságokkal feltartani, — mondja egykedvűen az egyik munkás. — így is mindig az ilyen gondat­lan gazdasszonyokért figyelmeztetnek bennünket. Százszor ismételgetjük ezeknek az asszonyoknak, hogy ren­des bödönbe rakják a szemetet, de hasztalan beszélünk, akár a falra bor­sot hánynánk, továbbra is csak ilyen rozoga ládákba és szakadozott papír­zsákokba rakják szemetjüket. A két munkás végre kiszórja a ro­zoga ládákból és lyukas papírzsákok­ból a szemetet a Mária Terézia idejé­re emlékeztető kocsira és egy házzal tovább'" állnak. A lehullott hamut és hulladékokat felkapja a szél és tovább­sodorja az utcán a járda széliben. Odábbállok én is. Szomorúan látom, hogy Komárom utcái bizony elég sze, metesek. Eldobott cigarettavégek, gyufásdobozok, Stoliwerck-cukorka papírjai, tökmaghéjak ékeskednek mindenfelé. Felvetem a kérdést, hadd gondolkoz­zanak a komáromiak. Nem az ö szé­gyenük-e, hogy a híres Komárom utcáin ilyen rendetlenség uralkodik. Igaz, hogy a város tisztaságügyi vállalatának nincs elegendő munkása, sem pedig modern szemeteskocsija, de ez még nem jelenti azt, hogy a város tisztaságát lehetetlen fenntarta­ni. A rendbentartáshoz szükséges mo­dern síeméthordókocsikat és öntöző­kocsikat a város a jövő évben meg­kapja. Rend és tisztaság azonban vég­legesen csak akkor. lesz, há Komá­im minden egyes lakója öntudatos­ságával segíteni fogja a tisztaságügyi "vállalat dolgozóit a rend és tisztaság fenntartásában. Urbán József A legjobb barát ,,Eletemben az eléö örömet a könyv okozta". Gorkijnak ezt a hí­ressé vált mondását nemcsak az írók, költök vallhatnák magukénak, hanem a könyvbarátok évről évre rohamosan növekvő tábora is. A könyv szeretete elválaszthatatlan a kultúrától, a tudástól. Minél töb­bet olvasunk, annál műveltebbek vagyunk, s felébred bennünk a vágy, hogy még többet, még jobbat olvassunk. Az olvasás, a könyv szeretete olyan szenvedéllyé válik, amelyről egykönnyen nem lehet és nem is 'akar senki sem lemondani. Kikből állt az olvasók tábora az­előtt és kikből áll most? A polgári réteg vásárolt ugyan könyveket, de a lakosság zömének már nem telt erre a kedvtelésre. A háború után hihetetlenül meg­növekedett a kiadott könyvek pél­dányszáma. Jirásek „Kutyafejüek" című regénye 1938-ban 7000 pél­dányban jelent meg és egy teljes évbe lelt, míg elfogyott. Most 20.000 példányt három nap alatt kapkodtak szét az olvasók. A könyvbarátok tábora állandóan bő­vül. Ez nem véletlen jelenség. Má már a legkisebb falunak is szép könyvtára van. A tudás, a művelt­ség nemcsak az értelmiségiek ki­váltsága többé. Rendszerünknek nincs szüksége arra, hogy elrejtse az emberek elől a felvilágosultsá­got. a tudást adó könyveket. Ellen­kezőleg. Arra neveljük az embere­ket, hogy szeressék a könyvet, ta­nuljanak meg bánni vele és váljon a könyv mindenkinek legjobb, leg­őszintébb barátjává. Népünk él a könyvvásárlás min­den lehetőségével, miután tudás­szomját ezzel is kielégítheti és éle­tét szebbé, színesebbé' teheti. Ha közvéleménykutatást rendeznénk, hogy mi a leggyakoribb ajándék, kétségkívül a könyv vinné el a pálmát. Prága belvárosának egyik legforgalmasabb utcáján, a Pfíko­pyn lévő óriási könyvbazár ajtajá­nak kilincsét egymásnak adogatják az emberek. Regényekkel, verses­kötetekkel, tanulmányokkal, tudo­mányos és politikai irodalommal, <* * A MEXIKÓI falusi ifjúsági küldött­ség, a Német Demokratikus Köztár­saság és Afrika ifjúsági küldöttsége december 23-án, csütörtökön elláto­gatott Ostravára. Megtekintették a Klement Gottwald új kohászati mű porubai központját, amely Ostravá egyik legnagyobb üzeme. JÓKAI UNOKÁJA számos értékes okiratot és levelet gyűjtött össze Jó­kai Mór életéről és baráti köréről; ezek kivonatát a budapesti szépirodal­mi kiadó jelenteti meg. A TRENCSÉNI MERINA üzemi klub­jában két gyermekérdekkórt létesítet­tek. „Az ügyes kéz" körben a leá­nyok hímeznek, horgolnak és kötnek. A PUCHOVI MAKIXA-ÜZEMBEN az idén megtörtént, hogy az egy és ugyanazon műhelyben dolgozók kü­lönféle termékeket gyártottak. így elő­fordult, hogy az el§ö műszak befeje­zése és a következő műszak kezdete előtt a berendézést, a gépeket át kel­lett helyezni, s így a munkaidőt nem használták ki kellőképpen a dolgozók. A jövő évi terv kidolgozásakor az üzem műszaki dolgozói a műhelyek ss műszakok újabb szervezését készí­tették elő. Az egyes műhelyekben le­dolgozott műszakok alatt csak egyfor­ma árút fognak gyártani. így a Ma­Kita-üzemben lényegesen emelkedik a munka termelékenysége. A HADSEREGGEL EGYÜTTMŰKÖ­DÖK SZÖVETSÉGE versenyt indít a szövetség tevékénységéről készített egjobb riportfényképekért. A ver­senyben a szövetségen kívüli kollek­tívák és egyének is részt vehetnek. i versenyt két szakaszban rendezik, január l-től március 31-ig és ápri­is l-től augusztus 31-ig. A verseny­•e benevezett képeket a Hadsereggel Sgyüttmüködők Szövetségének köz­jonti bizottsága (Prága III. Opletalova 29.) veszi át. ifjúsági és mesekönyvekkel, kül­földi és csehszlovák klasszikusokkal zsúfoltak a polcok. Az ismerős kö­tetek köszöntenek bennünket és mi barátságos tekintettel viszonozzuk a köszöntést. Ahogy elnézzük a ko­moly klasszikusokat, a vidám ka­landos regényeket, útleírásokat, mintha már szavukat is hallanánk: „Vigyél magaddal otthonodba! Hű barátod leszek és a hosszú téli esté­iken elszórakoztatlak. Adok mesét és valóságot, életbölcsességet és derűt, könnyet csalok pilláidra és mosolyt fakasztok ajkadon..." — szól hozzánk a könyvek kórusa. Vajon lehet-e ellenállni ilyen ked­ves unszolásnak? Amikor az em­bergyűrüből utat törünk magunk­nak kifelé, könyvet szorongatunk a kezünkben. A bazár előtt megszólítunk né­hány embert, mit vettek, vagy mit szerettek volna venni. Kiderül, hogy a legkeresettebb könyvekből fogyott a legkevesebb. A cseh klasszikusoknak, Alojz 'iráseknek, Bozena Némcovának. K. J. Erben­nek és a többieknek müvei — an­nak ellenére, hogy százezres pél­dányszámban jelentek meg, — most nem kaphatók. Nagy az ér­deklődés jelenkori íróink művei iránt. Václav Rezác, Jan Drda, Ma­rie Pujmannová, Jiri Marek és Ma­rie Mayerová könyveit a szerzők aláírásával boldogan szorítják hó­nuk alá a vásárlók. A szlovák, szovjet, magyar, német és francia írók regényei is megtalálhatók a kiállított könyvek között. Örömmel látjuk Jókai „Rab Ráby" és Móricz „Úri muri" című regényeit a pol­cokon. A bazár három hete tart már. Óriási forgalma azt bizonyítja, hogy az ilyen alkalmi vásár min­dig eredményes. -A könyvbarátok a kívánságkönyvekben azt javasol­ják, hogy az írók és olvasók közöt­ti közvetlen kapcsolat állandó jel­leget öltsön. Biztosra vesszük, hogy az írók az olvasók eme kívánságát szívesörömest teljesítik. K. É. ÜJ MAGYARORSZÁGI DIVATLAP érkezett Prágába. A Budapesti Nem­zetközi Divatbemutató díjnyertes mo­delljeit ismerteti. Estélyiruhák, bun­dák, kabátok, kosztümök, ruhák 160 modelljének ötnyelvű leírását tartal­mazza. Ara 16 korona. Kapható és megrendelhető: Magyar Kultúra, Praha, II. Václavské nám. 2. NEMZETGAZDASÁGUNK EGYIK LEGFONTOSABB ÁGAZATÁBA, a szén­bányákba való toborzásbap sikeresen vesznek részt a CsISz-tagok Eddig •Szlovákiában a CsISz-csoportok üze­mi és helyi szervezeteiben az akció keretében 683 személy jelentkezett a szénbányákba. A BRNÖI ELSŐ VÁROSI KÓRHÁZ­BAN ginekológiai-szülészeti osztályt nyitottak meg, amelyet a szovjet ta­pasztalatok alapján modernül rendez­tek be. Az osztálynak külön kivizsgá­ló-terme, operációs-terme, szülészeti szobája és ambulanciája van. A szü­lészeti osztály szorosan együttműkö­dik a kórház fő osztályával, úgy hogy az orvosok állandóan figyelemmel kí­sérik az anyák és a többi páciensek egészségi állapotát. A KUTNOHORYI JÁRÁSBAN a jövő évben felépül az első mezőgazdasági állatkórház. Az állatorvosi szolgálat ilyen módon- könnyebben végezheti nehezebb operációkat a 1 kisebb és na­gyobb állatokon egyaránt. A PLZENI bábszínházi figurákat gyártó üzem hat gyönyörű plzeni népviseletbe öltöztetett bábut állított elő. A bábukat a jövő évben rende­zendő moszkvai csehszlovák népmű­vészti kiállításra küldik. AZ ISKOLAÜGYI MINISZTÉRIUM meghosszabbította a főiskolai testne­velési fényképek versenyét március 15-ig. A verseny kiértékelésekor 1.700 korona értékű jutalmat osztanak ki • iÜP

Next

/
Thumbnails
Contents