Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-28 / 313. szám, kedd

23 msm '1 954. december 21". Hruscsov elvtárs beszélgetése Jolin Bernal angol tudóssá Hruscsov elvtárs 1954. szeptember 25-én fogadta John Bernal professzort. „A népek közötti béke megszilárdításá­ért" elnevezésű nemzetközi Sztálin­díjas angol tudóst és közéleti szemé­lyiséget. Bernal professzor néhány napja a Ti­mesben közölte Hruscsov elvtárssal folytatott beszélgetésének egyes rész­leteit. Alább következik a beszélgetés alkalmával készített feljegyzés teljes szövege: Kérdés: A Szovjetunió új mezőgaz­dasági politikája külföldön sok szóbe- j szédre adott alkalmat. Gyakran új mezőgazdasági válság tünetének és a kollektív rendszer csődjének tüntetik fel ezt a politikát. A mezőgazdaság ha­talmas támogatását, a sok új rendele­tet, sőt a mezőgazdasági kiállítást is e nézet igazolásául emlegetik. A szibériai és a kazahsztáni szűzföldek sürgős megműveléséből ugyancsak a helyzet súlyosságára következtetnek. Ezért szeretném, ha öntől, az új irányvonal epvik felelős tényezőjétől megtudhat­nám, milyen politikai elgondolásokhoz igazodtak önök ebben a kérdésben. Válasz: Ön természetesen olvasta a sajtóban a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága üléseinek a Szovjetunió mezőgazdasága továbbfej­lesztésére vonatkozó anyagát. Ezek a határozatok külföldön nagy visszhan­got keltettek. A Szovjetunió ellenségei szeretnék kihasználni a mezőgazdaság­ban mutatkozó hibákról kifejtett bírá­latunkat és a maguk szájaíze szerint csűrik-csavarják ezt a bírálatot. Igaz, élesen bíráljuk a mezőgazda­ságban elkövetett hibáinkat. Da nem érzünk semmiféle beteges bűnbánatot s nem foglalkozunk önkorbácsolással sem. Bírálunk, mert a szigorú bírálat megkönnyíti, hogy funkcionáriusaink mélyebben felismerjék és megértsék gyengeségeinket, hogy jobban dolgoz­zanak s gyorsabban megszüntessék a hibákat. A Szovjetunió Kommunista Pártja az ország iparosításának sikerei alapjan arra igyekszik, hogy két-három év alatt fellendítse a közszükségleti cikkek ter­melését. Érthető, hogy a közszükség­leti cikkek termelésének növelése vé­gett gyorsabban kell fejleszted a me­zőgazdaságot s különösen jelentősen kell növelni a gabonatertnélést. Külföldön gyakran ismételgetik: Sztálinnak a XVIII. pártkongrésszuson és Malenkovnak a XIX. pártkongresz­szuson tett, a gabonaprobléma teljes megoldására utaló nyilatkozata ellen­kezik a Szovjetunió Kommunista Párt­ja KB legutóbbi ülésein hozott határo­zatokkal, amelyek szerint növelni kell a gabonatermelést és növelni kell a szűzföldek • gabona-vetésterületét. Itt voltaképp nincs semmiféle ellentmon­dás. Sztálin is, Malenkov is, helyesen állapította meg, hogy tökéletesen kielé­gíthetjük a lakosság gabonaszükségle­tét. Országunk gabonatermése kielégí­ti szükségleteinket. Most is van ele­g> idő gabonánk s megvannak a szük­sée^s tartalékaink is. De nemcsak kenyérrel él az ember. Egyéb szükség­letei közvetve megkövetelik/a gabona­termelés fokozását is. A »Szovjetunió fejlődése, az ország gazdagénak megerősítése s ennek alapjai? a dolgozók anyagi helyzetének javulása legutóbbi néhány év alatt na­gyon megnövelte a keresletet korábban csak kevéssé gyártott áruk iránt is. Évente csökkentjük az árakat, emeljük a munkások és alkalmazottak reálbé­rét; ennek következtében a lakosság vásárlóképessége növekszik. Érthető, !-. gy ezzel csökken a gyengébb minő­ségű áru iránti kereslet és ellenkező­ig, jelentősen nő a kitűnő minőségű árak kereslete. Egyre többen követel­nek csemegeárukat az áruházakban. A irú után, amikor az árak magasak • lak, a lakosság közszükségleti cik­':: !;kel való ellátása kielégítőnek lát­szott. De most, amikor az árak évek óta meglehetősen csökkentek, egyes árukban bizonyos hiány észlelhető, bár ezeknek az áruknak a termelése ugyan­csak növekedett. A jobb minőségű árúk iránti kereslet a lakosság széles körei­re kiterjed. Mindenképp ki kell elégíte­nünk ezt a keresletet. A kapitalizmus viszonyai közt ilyen helyzetben, azaz, ha Emelkedik az áruk iránti kereslet s felülmúlja a kínálatot, ragyogó profitszerzési lehetőségek nyílnának. Nálunk ilyesmiről szó sincs. A szocialista út: a termelés fejlesztése és az árcsökkentés politikájának foly­tatása. Ebhől a szempontból kell néz­nünk a látszólagos gabonahiányt is. Nincs itt semmiféle válság. Helyzetünk nem rosszabb, hanem jobb, mint bár­mikor. De fejlődésünk magasabb fokán a közszükségleti cikkek iránti kereslet jelentősen növekszik. Pártunk következetesen és állhatato­san folytatja a közszükségleti cikkek termelésének minden eszközzel való növelésére és a dolgozók növekvő szük­ségleteinek maximális kielégítésére irányuló politikát. Csakhogy az áruter­melés színvonala nem emelkedhet, ha nem emeljük a gabonatermelés szín­vonalát, mivel végső fokon a gabona minden más élelmiszer alapja, sőt sok közszükségleti cikk termelésének is alapja. Nagyobb gabonatermés kellett, tehát elhatároztuk a gabonanövények termesztésére kiválóan alkalmas ka­zaksztáni és szibériai termékeny szűz­földek kihasználását. Az új földek ontják a legolcsóbb ga­bonát. A szűzföldek vidéke sok-sok mérföldön megszakítás nélkül húzódó síkság. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a szántó-vető reggeli után beáll a ba­rázdába, a fordulóban megebédel, s vacsorára visszatér. Ott a gabona ön­költsége minimális, ezért azon a vidé­ken hasznos a termelésünk. Két év múlva megoldjuk a vállait feladatot. Először 13 millió hektár szúzföld feltörését terveztük. E terv biztosan megvalósul. 1951-ben több mint három és fél millió hektár szűz­föld bevetése és több mint 17 millió hektár szúzföld felszántása biztosítja a jövö évi termést. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa felül­vizsgálta az eredeti terveket és a lehe­tőségek mérlegelése után úgy határo­zott, hogy 1956-ban 28—30 millió hek­tár -szüzföldet kell gabonával bevetni. Ha hektáronként csak 10 mázsás ter­mésünk lesz is, körülbelül 300 millió mázsa, vagyis 1800 millió pud gabonát takaríthatunk be. Ez a minimum, mert ott á terméshozam gyakran háromszo­rosa az említett számnak. Hazánk e szűzföldek hasznosítása­kor annyi gabonához jut, hogy kielé­gíthetjük a lakosság teljes. szükség­letét, fellendíthetjük az állattenyész­tést s megteremthetjük az export és tartalékok alapját. Jobban segíthetjük a baráti országokat, például a keves gabonát termesztő . Csehszlovákiát és a Német Demokratikus Köztársaságot, úgyszintén az aszályos esztendőkben gabonában szűkölködő Romániát, Ma­gyarországot és Bulgáriát. Ha növeljük a gabonatermelést, sok gabonát használhatunk fel takarmá­nyozásra is. Ez lehetővé teszi a ser­tés- és más állatállomány növelését, takarmányozásának megjavítását, a ga­bona hússá változtatását. Egy ukrán közmondás szerint: „Nincs a világon szebb madár a sertéskolbásznál." A gabonatermelés növelésével minél több ilyen madarat akarunk. A szűzföldek hasznosítása hozzásegít bennünket, hogy gyorsan fokozzuk az állatte­nyésztéshez szükséges takarmány ter­mesztését. Több földet szabadíthatunk fel takarmánynövények termesztésére is. Ez lehetővé teszi a tejtermelés, állattenyésztés produktivitásának fo­kozását, a juhállomány szaporítását és a gyapjútermelés növelését. A gabonatermelés növelése lehető­vé teszi majd, hogy hazánk más vi­dékéin is felszabadítsuk a gabonával bevetett földterületek egy részét más fontos növények termesztésére. Most a gabonán kívül, mint már. említettem, sok más termékre is szük­ségünk van. Ezek a termékek meg­lesznek, mihelyt a már megművelt földeken növeljük a többi növény ve­tésterületét. Gondoljunk csak a cukorra. Több kell belőle, mint eddig, ezért Ukraj­nában körülbelül 300.000 hektárral növeljük a cukorrépával már bevetett földterületet. Ugyanez vonatkozik a gyapotra, a főzelékfélékre és más nö­vényekre, amelyek sok vizet és gon­dos munkát kívánnak. Most a gabona­vetésnek a lakottabb területeken va­ló bizonyos csökkentése árán növelhet­jük az ipari növények vetésterületét. Ilyenformán az a feladatunk, hogy az új gabonatartalékokból megjavítsuk az ország lakosságának élelmiszerellá­tását. Ön termeszetesen megkérdez­heti: ha mindezek a kincsek, vagyis a szűzföldek állandóan előttünk he­vertek, miért nem gondoltunk koráb­ban rájuk? A nép már a forradalom előtt is gondolt rájuk. Sőt a cárok is gondoltak a nagyszerű földek fel­használására. De nem győzték erővel. Nem győzte a szovjet hatalom sem első évtizedeiben, amikor mezőgazda­sági gépiparunk még nem volt elég | fejlett. A két év aiatt felszántandó szűzföldek területe egyenlő Ukrajna egész vetésterületével és másfélsze­rese Ukrajna gabonavetési területé­nek. Sok tízmillió paraszt kellett vol­na e földek hasznosítására, de erre nem volt elég emberünk. Csak most, amikor már van fejlett szocialista iparunk, amikor a szovjet gépgyártás elérte mostani színtjét, csak most vált lehetővé, hogy arány­lag kevés emberrel műveljünk meg ily óriási földterületet. 1954-ben 120.000 (15 lóerősre átszámított) traktort, 10.000 kombájnt és sok más gépet küldtünk a szűzföldek haszno­sítására. Hangsúlyozzuk, a mezőgazda­sági gépgyártási program növelése nélkül adjuk át ezeket a gépeket. Amikor határozatot hoztunk erről a tervről, önkéntesekhez fordultunk; a szűzföldek hasznosítására több tízezei ember kellett, de a párt felhívására rögtön sokkal többen jelentkeztek, mint amennyit használhattunk. Ha vannak gépek és emberek, semmi sem akadályozhat meg bennünket, hogy annyi gabonát termeljünk, amennyit akarunk. Nem feledkezhetünk meg jől meg­művelt területeinkről sem. hisz önök látták a mezőgazdasági kiállítást. Nem szórakozás céljára nyitottuk ezt meg. A kiállításon bemutatjuk minden te­rület legjobb kolhozainak eredményeit. A parasztok ideutaznak, megismer­kednek ezekkel az eredményekkel, azután megértik, hogy ők is elérhet­nek ilyen eredményeket. Arra törek­szünk, hogy mindenképp erősítsük a kolhozokat, a szocialista mezőgazda­ság szilárd alapját. A középszerű kol­hozokat a legjobbak színvonalára akarjuk emelni. A kiállítás igazi nép­egyetem. Kérdés: A kiállítás egyik jelleg­zetessége, hogy nagy figyelmet fordít a falusi villanytelepek fejlesztésére. Ezek aránylag kicsik, s én úgy vélem, hogy nem gazdaságosak, mert az ál­taluk termelt energia drágább a most épített hatalmas villamoseröművek­ben termelt energiánál. Hogyan ért­sem ezt? Válasz: Önnek teljesen igaza van: a kis villanytelepek energiája jóval drágább, mint a nagy erőművek ener­giája. De mégis jobb, ha a kolhozok kis villany telepeket építenek. Gondol­juk meg, hogy nálunk meglehetős a viilamosenergiahiány, bár a legutóbbi években nagy villanyerőművek épül­nek. Az ipar majdnem teljesen elnyeli a nagy villanyerőművek által termelt energiát. Világos, hogy elsősorban az ipar villamosenergia szükségletét kell kielégítenünk. Ezért a mezőgazdaság egyelőre még kevés energiát kap a nagy viilanyerömüvektól. A kolhozok kis villanytelepeket építenek, mert ezek energiája így is olcsóbb, mint a mezőgazdaságban alkalmazott egy­szerű motorok energiája. A kolhozok e kis villanytelepek építésével emelik a mezőgazdaság gépesítésének és vil­lamosításának színvonalát s nemcsák a mindennapi szükségletekre, hanem főképp á villamosenergiával működő mezőgazdasági technika alkalmazására használják fel az energiát. A kiska­pacitású villanytelepek építése tehát helyesnek bizonyul, mert e telepek kielégítik a kolhozok halaszthatatlan szükségleteit. Az ország villamosításának növeke­désével a nagy erőművek több ener­giát fognak adni a mezőgazdaságnak; ez a folyamat máris megkezdődik. Kérdés: Az új földek hasznosításá­nak tulajdonított jelentőség termé­szetesen felveti a következő kérdést: nem jelenti-e ez a Szovjetunió dél­keleti vidékeit sújtó aszály leküzdé­sére tervezett nagy öntözési munkák és más tervek törlését vagy legalább­is csökkentését. Ügylátszik, most Ázsia fejlesztésével jobban törődnek, mint Európa fejlesztésével. Vajon igaz-e ez s ha igaz, mi az oka? Válasz: Kérdése teljesen jogos s nyomban válaszolhatok rá. Nemcsak hazánk egyik vagy másik vidékének fejlesztésére törekszünk, hanem az egész Szovjetunió fejlesztésére jelen­legi szükségleteinkhez és meglévő tartalékjainkhoz képest. Például nö­velni akarjuk a mezőgazdasági termé­kek termesztését. Ez lehetséges meg­művelt területeink belterjesebb ki­használásával is, a szűzföldek haszno­sításával is. Minden lehetőt megte­szünk a terméshozam növelésére min­den területen. A terméshozam növe­léséhez sok műtrágya kell, ezért sok új üzemet kell építenünk. Mindez időbe telik, mi azonban nem vérha­tunk. Ma, mint már mondtam, a leg­nagyobb gazdasági előny a szűzföldek felhasználásából származik. Ezeknek a földeknek a hasznosítása a legjobb eszköz a gabonatermelés gyors növe­lésére. De mi nemcsak a vetésterüle­teket növeljük, hanem a mezőgazda­ság belterjesebb müvelésére is töre­kedünk. Tehát megszüntetjük-e vagy csök­kentjük az öntözési munkát? Semmi esetre sem. Az öntözés meglesz, fő­képp ott, ahol a legelőnyösebb az ér­tékes növények, a "zöldségfélék, a gya­pot, a szőlő termelésére. De egyelőre nem ez a legfontosabb. Egyelőre oda összpontosítjuk erőinket, ahol a leg­nagyobb termés ígérkezik. Ez a gaz­dasági előnyök és lehetőségek egy­szerű számvetésének a kérdése. Ho­vá irányítsuk ma az új traktort? A régi földekre-e, ahol ez a traktor na­ponta csak 10 hektárt szánthat fel, vagy az új földekre, ahol ennek több­szörösén dolgozhat s ahol sokkal több gabonát termelhetünk? > Tudom, külföldön elhíresztelték, hogy az új mezőgazdasági intézkedé­sek gyökeresen megváltoztatják a szovjet gazdaság politikáját. Ezek az állítások helytelenek. Változatlanul fejlesztjük az ipart; nem áldozzuk fel az ipart a mezőgazdaságnak. Az ipar valamennyi ágának fejlesztése folytatódni fog a kijelölt terv szerint, s ezentúl is elsősorban a nehézipar fejlesztésére fogunk törekedni. Az idén és a következő, az 1955. évben gyártott lánctalpas traktoraink, ekéink, vetőgépeink és néhány más mezőgaz­dasági gépünk, főképp a szűzföldekre kerülnek majd. Ezért a lánctalpas traktorok száma sem az idén, sem a következő évben nem fog növekedni a , korábban megművelt területeken; ezekre univerzális traktorokat, kulti­vátorokat és más talajmegmunkáló szerszámokat, a már működő trakto­rokhoz pedig alkatrészeket fogunk küldeni. Ezalatt országszerte növek­szik a gabonatermelés s mi vissza­térhetünk a kész mezőgazdasági gé­pek arányosabb elosztásához. BULGÁRIA A bolgár nép nagy megnyugvással fogadta a francia nemzetgyűlés szava­zásának eredményét. A bolgár újságok az első oldalon nagy címekkel közlik a nemzetgyűlés szavazásának ered­ményét. Az „Otecsestven Front" című újság ezt írja vezércikkében, mely­nek címe a „Francia nép hangja": Franciaország nem egyezik bele a né­met Wehrmacht felfegyverzésébe. Ezt világosan bizonyította a francia nem­zetgyűlés december 24-i szavazása. Ez új győzelme a francia nép ha­zafias erőinek és a békeszerető euró­pai népeknek. Igen sok bolgár városban, üzem­ben és hivatalban gyűléseket tartot­tak, melyeken a dolgozók jókívánsá­gaikat fejezték ki a francia nép ha­zafias erői sikereinek és kifejezfsre juttatták, hogy bíznak a béke erőinek győzelmében. JUGOSZLÁVIA A Politika című újság párizsi tudó­sítója írja, hogy a francia nemzet­gyűlési vita előtt Párizsban olyan né­zet uralkodott, hogy tekintet nélkül Nyugat-Németország felfegyverzése gondolatának nagy népszerűtlenségére, a francia nemzetgyűlés nagy többsége mégis ratifikálni fogja ezt az egyez­ményt. Ezért a párizsi egyezmények első cikkelyével kapcsolatos szavazás eredménye igen nagy meglepetés volt az e nézet képviselőinek. Bár a francia parlament nem mondta ki még az utolsó szót — Mendes France kérte a cikkely további olvasását — mégis a december 24-i szavazás erős ütést mért a nyugat-európai unióra, s leginkább Mendes France-ra. Ez a szavazás a valóságban nyilvános el­ítélése Nyugat-Németország felfegy­verzésének, éppen úgy, mint ahogy ez az „európai védelmi közösség" visszautasításánál is megmutatkozott. A vitában, amely már negyedik napja tartott a Bourbon-palotában világosan látni a parlament vélemé­nyét. A képviselők többsége Nyugat­Németország. felfegyverzésében ve­szélyt lát Franciaországra és az egész világ békéjére. MAGYARORSZÁG Az összes központi újságok Magyar­országon december 25-én részletesen kommentálják a francia parlament­nek a párizsi egyezmények ratifikálá­sa kérdésére vonatkozó szavazása eredményeit. A Szabad Nép „Párizs ismét nemet mondott" címú vezércikkében azt ír­ja, hogy a párizsi egyezmények tör­vényjavaslata első cikkelyének visz­szautasítása a francia parlamentben a francia nép győzelme és győzelme az összes békeszerető európai népek­nek. Franciaország egyszerű emberei megértették, hogy Nyugat-Németor­szág újrafelfegyverzése országukat örvénybe sodorja — írja a Szabad Nép és ez a felismerés mutatkozik meg a francia parlament képviselőinek magatartásán is. NEW YORK A „New York Times" londoni leve­lezője, Middleton értékeli a brit kor­mánykörök magatartását a francia nemzetgyűlési szavazások eredményé­vel kapcsolatban és azt írja: „Nagy az izgalom az angol külügyminiszté­riumban". Middleton véleménye szerint „lé­tezik még valamilyen lehetőség, hogy politikai manőverekkel megváltoztas­sák a francia nemzetgyűlés ratifi­káció» vitáját", de a brit kormánykö­rök' nem táplálnak nagy optimiz­must. Mint a New York Times párizsi tudósítójának, Callendernek híreiből kitűnik, a francia közvélemény fel van háborodva az erőszakos nyomás miatt, amely különösen kitűnt, amikor nyil­vánosságra hozták az Eden és a Dul­les közötti december 24-i telefonbe­szélgetést. ,,A nemzetgyűlést ez a kívülről jövő nyomás semmiképpen sem téríti el " Avval az USA és angol fenyegetés­sel kapcsolatban, hogy Nyugat-Né­metországot felfegyverzik, tekintet nélkül a francia nemzetgyűlés kíván­ságaira, tipikus a bonni uralkodó körök állásfoglalása, amelyről a New York­Times bonni tudósítója, Handler ír. Handler rámutat arra, hogy „a két­oldali megegyezést Washingtonnal Nyugat-Németország felfegyverzésére vonatkozólag, tekintet nélkül Francia­ország kívánságaira, Bonnban úgy né­zik, mint fantasztikus javaslatot. .." Handler több okot sorol fel arra, hogy a' nyugat-európai katonai unió megállapítása, amelyben részt vesznek a nyugatnémet fegyveres erők, nem lehetséges Franciaország részvétele nélkül... A New York Herald Tribu­ne című újság bonni tudósítója, Cob­lenz pesszimisztikusan értékeli Nyu­gat-Németország felfegyverzését Fran­ciaország beleegyezése nélkül az úgy­nevezett német-amerikai, vagy angol­amerikai-német katonai unió kereté­ben. Ez a fenyegetés, mint ismeretes, fő pontja az USA és Nagy-Britannia propagáciős kampányának, melynek célja fokozni a nyomást a francia nemzetgyűlés felé és ilyen módon kényszeríteni, hogy egyezzék bele a párizsi egyezmények ratifikálásába. Az amerikai sajtó jelentései nem hagynak kétséget afelől, hogy minden lépést megtesznek Franciaország kényszerítésére, hogy elfogadja Nyu­gat-Németország felfegyverzésének tervét a december 27-i szavazáson. Vezető amerikai személyiségek és a sajtó végül is megsérti Franciaország nemzeti büszkeségét és kijelentik, hogy nem ismerik el Francraorszáyot nagyhatalomnak. Sajtójelentések mutatják, hogy a nyomást leginkább Washington vezeti. A feladatok szétosztásánál Londonra a végrehajtó szerepe vár. A New York Herald Tribune című újság tudósítója azt a hírt közölte Londonból, hogy a brit külügyminisz­ter kijelentésének célja az volt, hogy „befolyásolja a francia nemzetgyűlési képviselőket és kényszerítse őket hogy változtassák meg álláspontju­kat." Az európai népek nagy örömmel üdvözölték a francia nemzetgyülés döntéséi

Next

/
Thumbnails
Contents