Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-23 / 310. szám, csütörtök

I A nemzetek Nyugat-Németország remilitarizálta ellen! • • • — Franciaországnak a íémet militarizmus elleni harcában természetes szövetségese a Szovjetunió A francia nemzetgyűlés a párizsi egyezmények ratifikálásáról nyújtanak Franciaország számá­A francia nemzetgyűlés december 21-í délelőtti ülése Liautey képvise­lőnek, a pénzügyi bizottság előadójá­nak beszédével kezdődött. Amint is­meretes, a pénzügyi bizottság elve­tette a párizsi egyezmények ratifiká­lására vonatkozó javaslatot. Liautey kijelentette, hogy - Nyugat­Németország gyors felfegyverzése Európát az őrült fegyverkezés útjá­ra kergeti és nagyon komoly veszélyt jelent. A pénzügyi bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a veszélyes következményeket, amelyek az ügynevezett „európai fegyvertárja­ság" tevékenységéből háramlanak majd a francia üzemekre. Liautey azt mondotta, hogy a pénzügyi oizottság Billott tábornoknak a Nyugat-Német­ország felfegyverzésére és az At­lanti szövetségbe való bevonására vo­natkozó jelentése ellen foglal állást. Liautey azt javasolta, hogy a Saar­kérdés vitáját halasszák el mindaddig, amíg Franciaország és Nyugat-Né­metország között nem intéződik el a Saar-vidék vitás ügye. • Az ipari bizottság nevében, amely a párizsi egyezmények ratifikálása mellett foglalt állást, Lapie szocia­lista képviselő beszélt. Kifejtette azt áz álláspontját, hogy szükséges a „kompromisszumhoz" ragaszkodni és arról biztosította a parlamentet, hogy állítólag a párizsi egyezmények ilyen kompromisszumot jelentenek. Beszé­dének nagy részét a párizsi egyezmé­nyek alapján létesítendő „európai fegyvertársaságnak" szentelte. Lapie a párizsi egyezmények ratifikálásának szükségességét azon állításával igye­kezett indokolni, hogy állítólag űj utat nyitnak meg Európa egyesítésé­hez, megkönnyítik a francia-német „kibékülést" és szükséges „kezessé­get' ra. Devinat, „szociális köztársasági" képviselő a tengerentúli területek bizottsága nevében a párizsi egyez­mények ratifikálása mellett szólalt fel. Azt állította, hogy eltérően az „eu­rópai védelmi közösség" javaslatá­tól, a párizsi egyezmények a francia tengerentúli gyarmatokat és a francia hadsereg egységét nem veszélyeztetik. Az ülés utolsó szónoka Chupin, az ipari bizottság előadója volt. Fő­ként a Saar-vidéki problémával fog­lalkozott. A továbbiakban azt állítot­ta, hogy az ú. n. „európai közösség" hozzájárul a francia-német vetélkedés megszüntetéséhez. Parlamenti körökben úgy hírlik, hogy a párizsi egyezményekről szóló általános vitában már 40 szónok kért szót. A 40 szólásra jelentkezett képviselő közül elsőnek Aumeran független köztársasági képviselő emelkedett szólásra. Aumeran tábornok még au­gusztusban az „európai védelmi kö­zösség" kérdésének tárgyalásakor ja­vaslatot adott be e kérdés megvitatá­sának bizonytalan időre való elhalasz­tására. Aumeran teljes határozottsággal elitélte a párizsi egyezményeket. A párizsi egyezmények nem a francia, de Dulles politikájának következmé­nyei — mondotta Aumeran. Aumeran tábornok után december 21-én az esti órákban Lebon szociá­lis köztársasági képviselő folytatta a vitát a francia nemzetgyűlésben. A párizsi egyezmények feletti nyugta­lanságnak adott kifejezést. Az egyez­mények veszélye nézete szerint abban rejlik, hogy elsősorban Németországot felfegyverzik, másodsorban tárgyalást határoznak el „olyan állam részével, amelynek határait mindeddig nem ál­lapították meg pontosan." Lebon hangsúlyozta, hogy Francia­országnak a német militarizmus ve­szélye elleni harcában természetes szövetségese a Szovjetunió. Jacques Bardoux, aki egyike a legöre­gebb francia képviselőknek, hangsú­lyozta, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása őrült fegyverkezéshez és a hidegháború erősítéséhez vezet. Jacques Soustelle, szocialista köz­társasági képviselő beszédéből is Franciaország sorsa iránti aggodalom csendült ki. Azt mondotta, ha létre­jön „a nyugateurópai unió", ez ki­zárólag az amerikai katonai klikk po­litikájára fog támaszkodni. Soustelle azután Nyugat-Németor­szág felfegyverzésének kérdésével foglalkozott és kijelentette, hogy Franciaország nem lesz abban a hely­zetben, hogy felhasználhassa vétó­jogát e fegyverkezés korlátozására és ellenőrzésére. Németország felfegy­verzése támadó jellegű, mert a bon­ni Németországnak területi igényei vannak. Soustelle figyelmeztette a képvise­lőket arra, hogy a szovjet kormány­nak a francia kormányhoz december 16-án intézett jegyzéke „komoly in­tést" jelent. A párizsi egyezmények ratifikálá­sának következményéi feletti nyugta­lanság volt észlelhető Legaret (UDSR) és Noel szocialista köztársasági kép­viselő beszédébén, ámbár Légárét a párizsi egyezményeket csak az „eu­rópai védelmi közösség" hívei állás­pontja szempontjából kritizálta. Noel a német kérdés elintézésére a Szov­jetunióval való tárgyalást javasolta. Ezután az ülést mégszakították. Az NDK népi kamarájának felhívása a francia nemzetgyűlés képviselőihez Az ADN sajtóiroda közlésé szériht á Német Demokratikus Köztársaság hépi kamarájának elnöksége le trócquernek, a Francia Köztársaság nemzetgyűlési elnökének levelei küldött, amelyben félhívja a nemzetgyűlés tagjait, hogy a párizsi egyezmények ratifikálását ütasítsák vissza. A levél szerint a párizsi egyezmé­nyek útját nagy veszélyek övezik. A levél leleplezi azokat a propagandista állításokat, hogy a német militarizmus támadó szándékai meggátolhatok olyan katonai szervezetek segítségével, mint amilyenek az északatlanti szövetség és a hyügateurópai unió. Az NDK népi kamarájának elnöksége hangsúlyozza, hógy a német militariz­mus különösen veszélyes Franciaor­szágra, amely 70 év leforgása alatt már három ízben saját szomorú tapasztala­taiból ismerte meg a porosz-német militarizmus borzalmait. A népi kamara elnöksége sajnálkozá­sának ad kifejezést afelett, hogy a Szovjetunió összeurópai kollektív biz­tonság rendszerének létesítésére vonat­kozó javaslatát a francia kormány nerti támogatta, holott ez az út adja még Európa békés fejlődésének legjobb le­hetőségeit. E rendszer az összeurópai nemzetek biztonságát biztosíthatná, ami a francia és német nép közötti baráti kapcsolatok fejlesztésére nagy jelen­tőséggel bírna. Mind a francia, mind a német népnek elsőrangú érdeke 8 béke. A német kérdés békés elintézésének és Németország mindkét részének kö­zeledése érdekében a Német Demokra­tikus Köztársaság népi kamarája és kormánya ismételten felajánlották Nyugat-Németország kormányának és parlamentjének, hogy Kelet- és Nyu­gat-Németország rendőrsége számára és elhelyezésére vonatkozólag tárgyalá­sokat indítsanak meg. Az NDK minisz­terelnöke ezt a javaslatot a moszkvai konferencián újból előterjesztette. Az NDK miniszterelnöke a népi kamara december 8-i ülésén bejelentette, hogy a német militarizmus felélesztésének esetén a Német Demokratikus Köztár­saság kénytelen lesz a munkások és földművesek vívmányainak védelmére fegyveres nemzeti erőkét alakítani. Aki visszautasítja a tárgyalások meg-* indítására irányuló 'összes javaslatokat és Nyugat-Németországban felfegyver­zi a revansistákat az európai nemzetek érdekeinek ellenére, természetesen kell, hogy számoljon azzal, hógy a békesze­rető államok megteszik a béke védel­mére szükséges intézkedéseket. A levél magában foglalja áz európai államok európai béke és biztonság biz­tosítására irányuló mofekvai konferen­ciádnak deklarációjában foglalt nyilat­kozatot. A levél befejező részében az NDK népi kamarájának elnöksége határozot­tan félhívja a francia nemzetgyűlés képviselőit, hogy a londoni és a párizsi egyezményeket ne hagyják jóvá és olyan határozatot hozzanak, amely megfelel az európai népek érdekeinek, akik békét akarnak és olyan határoza­tot, ámely lehetővé tenné a német kérdés békés megoldását és hozzájá­rulna az európai kölcsönös megértés, béke és biztonság légkörének megte­remtéséhez. Magy-Britanniának soha sem lett volna szabad Mémetország felfegyverzésébe belemennie Brit sajtóvisszhangok a szovjet kormány december 20-i jegyzékére A szovjet kormány december 20-i jegyzéke, amelyben figyelmezteti az angol kormányt, hogy a Nyugat-Né­metország felfegyverzéséről szóló pá­rizsi egyezmény ellentmond a brit­szovjet barátsági szerződésnek, megle­petés volt azon körök számára Angliá­ban, amelyek meg akarták a közvéle­ményt téveszteni és kényszeríteni akar­ták, hogy higgye el, hogy a Nyugat­Németország felfegyverzéséről szóló párizsi egyezmények továbbra is lehe­tővé teszik Nagy-Britannia, Francia­ország és a Szovjetunió közötti jó vi­szonyt. A „Daily Worker" diplomáciai kom­mentátora rámutat a „Daily Mail" és a „Times" nemrégén közölt jelentésére, hogy nincs szó semmiféle olyan akció­ról, amely érinti a brit-szovjet kap­csolatokat és az újság hozzáteszi, hogy a hiba csak ott van, hogy a burzsoá újságok kommentátorai elfeledkeztek arról, hogy „a Szovjetunió komolyan vészi kötelezettségeit és elvárja, hogy mások is hasonlóan fognak eljárni." A „Times" diplomáciai kommentátora elismeri, hogy a jegyzék „váratlan volt", míg a „Daily Telegraph" és a „Morning Post", valamint a „News Cro­nlclé" és a „Daily Herald" kommentá­torai éppen ellenkezőleg nyilatkoznak. A „Daily Express" című újság a szovjet kormány jegyzékével kapcsola­tos szerkesztőségi - cikkben ezt írja: „Nagy-Britanniának soha sem lett vol­na szabad Németország felfegyverzésé­be belemennie. Ezt kívánja a józan ész, nemcsak az ofoszok tiltakozása. Anglia nagy veszélybe kerülhet. Az angol ka­tonaság kötelezte magát, hogy a kon­tinensen marad még a katonai szolgá­lat örökös meghosszabbítása árán is, hogy ilymódon kényszeríttesse a fran­ciákat, hogy beleegyezzenek Nyugat­Németország felfegyverzésébe Ma tnég mégvan az a remény, hogy a franciák nem hagyják magukat ettől befolyá­solni és ez a terv dugába dói. Minden a francia nemzetgyűlés vitájától függ. Idegen parlament olyan határozatot fogadhat el, amelytől függhet az ango­lok élete." Három és félmillió aláírás Franciaországban Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A francia békevédők bizottságának jelentése szerint december 20-ig, hét­főig, a Nyugat-Németország felfegy­verzése elleni felhívást 67 kerületből három és félmillió francia polgár írta alá. A Nyugat-Németország felfegyver­zése elleni tiltakozásul Franciaország igen sok üzemében tiltakozó sztrájko­kat rendeztek. A surféi Saurer-üzem­ben a fémmunkások egy negyedórára abbahagyták a,munkát. Hasonló sztráj­kok voltak Lyonban, ahol a Gendron­vasgyár tíz műhelyében a munkások ugyancsak abbahagyták a munkát. Nizzában a Corsini- és Danielli-üzemek­ben és az Albericci üzemben is meg­állt a munka. Villefranche sur Saone dolgozói is abbahagyták a munkát, hogy tiltakozzanak Nyugat-Németország fel­fegyverzése ellen. Zárt sorokban me­neteltek az ellenállási harc hő'seinek emlékművéhez, ott koszorút helyeztek el és egyperces hallgatással áldoztak emléküknek. December 20-án, a londoni és párizsi egyezmények vitájának napján a fran­cia nemzetgyűlésbe a francia dolgozók küldöttségeinek százai érkeztek, akik az ország minden részéből özönlöttek Párizsba. Tolmácsolták a francia nép akaratát és követelték, hogy a képvise­lők tagadják meg Nyugat-Németország felfegyverzésének új tervét és szavaz­zanak a párizsi és londoni egyezmények ratifikálása ellen. Bűntettet követ el az a kormány, amely a párizsi egyezmények megvalósítására törekszik Az olasz parlament üléséről December 20-án az olasz képvise­lőházban tovább folyt a párizsi egyez­mények ratifikálásáról szóló vita. Elsőnek Folchi kereszténydemokra­ta képviselő szólalt fel. Hangsúlyozta, hógy annak idején már rámutatott ar­ra a veszélyre, amely az amerikaiak által felfegyverzett német fegyveres erő részéről fenyeget. Folchi ehhez hoz­zátette, hogy ez a veszély ma is fen­áll, tekintettel arra a nagy erőre és függetlenségre, amelyet a német fel­fegyverzett erők a nyugateurópai unióban elérték. Folchi azonban azt is 'hozzátette, hogy Nyugat-Németor­szágban jelenleg „más ä pszichológiai helyzet" és a párizsi egyezmények ra­tifikálása mellett nyilatkozott. Ezután Giancarlo Pajetta képviselő, á Kommunista Párt titkárságának tag­ja szólalt fél. Először is rámutatott arra, hogy a párizsi egyezményekről szóló vitában nemcsak, hogy igen ke­vés kereszténydemokrata párti képvi­selő és más kormánypárti képviselő szólalt fel, de igen sokan nem vesznek részt azon az ülésen, amelyen olyan kérdést vitatnak meg, amelynek az ország számára nagy jelentősége van. A kormánypárti képviselők félnek el­lenfeleiket meghallgatni és türelmetle­nül várják, mikor lehet majd szavazni, mikor fejeződik be a vita, amely őket nehéz helyzetbe hozta. Azonban az ő saját táborukban is hallhatók a nyugtalanságnak, sőt a helytelenítésnek hangjai. A kommunis­ták — folytatta Pajetta — ki szeret­nék mélyíteni a vitát és meg vannak győződve arról, hogy nem beszéltek hiába, amikor kijelentették, hogy az a kormány, amely a páfizsi egyezmé­nyeket meg akarja valósítani, hibá­kat, sőt bűntettet követ el. A kormány címére Pajette kijelen­tette: „önök a valóságban félnek a Szovjetunióval való tárgyalásoktól, mert reszketnek attól, hogy a Szov­jetunió békepolitíkája még ismerteb­bé lesz. Az ország nem ismeri el az önök nemzetközi és belpolitikáját cs meg fogja védeni függetlenségét, sza­badságát és a békét minden körülmé­nyek között." Titkos megállapodás Washington, Bonn és Róma között A német demokratikus rádió Blank bonni hadügyminisztérjélölt hivatalá­ból eredő adatok alápján leleplezte, hogy Washington, Róma és Bonn kép­viselői ez év októberében, a londoni értekezlet idején titkos külön meg­állapodást kötöttek. Eszerint. 270.000 — 300.000 olasz dolgozót ipari munká­ra Nyugat-Németországba szállítanak, hogy ezzel is gyengítsék az olasz munkásság harci frontját. A rnunká' sok nagy részét az északolaszorSz.Sgi ipari körzetekből akarják összeválogat­Scelba miniszterelnök keresztény demokrata pártja a közélgo községi választásokkal kapcsolatban ebben az országrészben különösen súlyos vere­ségre számít és azt reméli, hogy a 300.000 munkás elköltöztetése kedve­zőén befolyásólja majd a keresztény demokrata párt választási eredményeit. A londoni különmegálIápodáS fő cél­ja egyébként az, hogy az olasz dolgo­zók elhurcolásával „szabaddá" váló nyugatnémet munkásokat a hadiipari termelés veszélyeztetése nélkül áz új Wehrmachtba kényszeríttessék. Az o szövetségese!

Next

/
Thumbnails
Contents