Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-22 / 309. szám, szerda

1954. december 22. A szovjet írók második kongresszusa Tovább folytatódott Moszkvában a szovjet írók második kongresszusa. A küldöttek folytatták a vitát a szovjet irodalom helyzetéről és feladatairól szóló beszámolók felett. Benjamin Kaverin prózaíró, Alekszandr Prokofjev költő, Petrusz Iirofka, belorusz író felszólalásában az írók szakmai tudásának kérdéseivel foglalkozott. Andrej Lupán, a szovjet-moldvai írók képviselője megállapította, hogy a Moldvai írószövetség tagjainak több mint a fele fiatal írő, aki a Nagy Honvédő Háború után lépett irodalmi pályára. Müveikben erőteljesen visszatükröződnek a Moldva SzSzK népének életében az utolsó évekbe i végbement nagyszerű változások Leon Kruezkowski Sztálln-békedíjas lengyel író felszólalása A megjelentek lelkesen fogadták Leon Kruczkowskinak. a Lengyel írószövetség nemzetközi Sztá'in-békedíjjal kitüntetett képviselőjének felszólalását. Kruezkowski a lengyel írók nevében melegen üdvözölte a kongreszszust. — A lengyel írók ugyanolyan türelmetlenül várták az ÖIIŐK kongresszusát, mint önök — és nagy reményeket fűznek a kongresszushoz — mondotta Kruezkowski. — Ez a kongresszus rendkívül nagy jelentőségű. Az irodalom történetében a Szcv-' jetunió írói érezték meg először, hogy nemcsak munkásságukért terhel

5 őket felelősség, hanem valamennyien együttvéve is felelősek hazájuk, sőt koruk irodairnának nagyságáért. Az emberek sok országban mély bizalmat éreznek a szovjet irodalmi müvek iránt. És ez. a bizalom segítséget nyújt nekik életükben és harcukban. Mi, az önök fegyvertársai hisszük, hogy ez a kongresszus még világosabban kijelöli majd közös művészi erőfeszítéseink útját és együttes harcun

r kat a nagy, sok nyelvű szocialista irodalomért. Alekszandr Kornejcsuk beszámolója a szovjet drámairodalomról A kongresszus küldöttei és vendégei meghallgatták Alekszandr Kornejcsuknak a szovjet drámairodalomról szóló beszámolóját is. — Drámairodalmunk — mondotta Kornejcsuk — sok nemzetiségű művészet. Első kongresszusunkon ennek, vagy annak a testvérköztársaságnak drámairodalma és színművészete terén elért egyes sikerekről beszéltünk, ma a Szovjetunióban élő népek hatalmas irodalmáról beszélünk. De nemcsak dicső nevek, hanem dicső hagyományok is vannak. Valamennyi testvéti szovjet köztársaság drámairodalma tehetségesen mutatja meg népének életét, harcát, nemzeti arculatát, világosabban és mélyebben tárja fal az egész szovjet nép jellemét. A Nagy Honvédő Háború idején készült legjobb színdarabok megörökítették á fasizmus elleni harcban győzelmet aratott szovjet nép hőstetteit. A szovjet drámairodalom hatalmas eredménye volt, hogy méltóképpen ábrázolta V. I. Leninnek, a párt nagy vezérének, a szovjet állam megalakítójának alakját. A beszámolóban nagy helyet foglalt el a pozitív hős kérdése. Kornejcsuk hangsúlyozta: Ahhoz, hogy meg lehessen alkotni korunk hősének alakját, látni kell az életet, mindch ellentmondásában észre kell venni az élet igazi összeütközéseit, amelyek legyőzése űtjan erősödik meg az új. Szergej Geraszimov a szovjet filmművészet fejlődéséről A kongresszus szombat esti ülésén Szergej Geraszimov, a Szovjetunió népművésze, a kiváló filmrendező tartott beszámolót a szovjet filmdrámairodalomról. A filmművészet elválaszthatatlan az irodalomtól, — hangsúlyozta Geraszimov. Fejlődése az első és második írókongresszus közötti évtizedben a legszorosabban összefüggött a szovjet irodalom fejlődésével A háborút követő évek szovjet filmművészeti alkotásaiban visszatükröződött a békés munka heroizmusa, a szovjet emberek következetes harca a békéért és a népek barátságáért. Áz igazi szovjet filmművészettel, amely az emberiességnek, a-,.népek barátságának eszméit viszi a tömegek közé, s amelynek jelentős érdemei vannak a haladó kultúra fejlesztése terén — szöges ellentétben vannak Hollywood „alkotásai". Ott elsekélyesítik a történelmi tényeket és a vüugirodalom klasszikusait, a hazudozás és a vulgarizálás törvényei szerint írnak forgatókönyveket, onnan olyan filmek áradata kerül ki, amelyek a gyilkolást, a züllést magasztalják. Beszámolójának befejező részében Szergej Geraszimov felhívta az írókat: még tevékenyebben kapcsolódjanak bele olyan filmek megalkotásába, amelyek a békének, a népek barátságának, az emberiség boldogságának magasztos eszméit hirdetik. Anna Seghers német írónő beszéde Ezt követően Anna Seghers, a Német Demokratikus Köztársaság irodalmi közvéleményének képviselője lép az emelvényre. A teremben levők lelkes tetszésnyilvánítással fogadják. Anna Seghers beszédében többek között ezeket mondotta: — Meg kell tanulnunk a körülöttünk levő reális világot olyan művészi erővel bemutatni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság példaképe és célkitűzése legyen mindazoknak a becsületes emberéknek, akik német nyelven beszélnek és írnak. íróink tehát alkotó munkásságukkal részt vehetnek a Németország demokratikus egységéért folyó harcban. — Jellemző tényezője jelenünknek — jegyezte meg Seghers — hogy a nép a hosszú mesterséges elszigeteltség után kapcsolatot teremt az irodalommal. Ebben a folyamatban komoly szerepet játszik a szovjet irodalom. A német ifjúság mohón olvassa a szovjet regényeket, meg akarja tudni, hogyan lett egy nép olyanná, mint amilyen a szovjet nép. — Köszönetet mondok azért — mondotta Anna Seghers, — hogy nekünk, a német írók képviselőinek megadatott az a lehetőség, hogy részt vehetünk az önök kongresszusán és tanulhatunk .önöktől. E tanulságok segítségével jobban kivehetjük részünket abból a harcból, amelyet az élet és a jövő vív a halál és mindaz ellen, "ami túlélte korát. A Szovjet írók kongresszusa továbbra is a szovjet közvélemény figyelmének középpontjában áll. Az ország minden részéből sok távirat érkezik a kongresszus részére munkásoktól, parasztoktól, tudósoktól, iskolás gyermekektől és diákoktól. Táviratok érkeztek az északsarki állomásokról, távoli tengereken tartózkodó hajókról. A szovjet emberek újabb sikereket kívánnak a szovjet íróknak alkotó munkásságukban. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének nyilatkozata A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság távösszeköttetésügyi minisztériumának képviselői december első felében Keszonba utaztak, hogy ott december 17-én megkezdjék az Északés Dél-Korea közötti rendes posta- és táviróösszeköttetés felújítására vonatkozó előzetes tárgyalásokat. A posta- és táviróösszeköttetés megújításának javaslatát a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság terjesztette elő. De a délkoreai-amerikai katonai hivatalok és a liszinmanisták elutasító álláspontja miatt a KNDK képviselői nem teljesíthették küldetésüket. A koreai központi sajtóiroda jelentése szerint a KNDK küldöttségének eg^ik tagja Keszonban ezzel kapcsolatban nyilatkozatot tett, amelyben többek között megjegyezte, hogy a KNDK távösszeköttetésügyi minisztériumának lépése a koreai népnek a szállítás, a kereskedelem és a kultúrkapcsolatok újbóli életbeléptetése iránti közös törekvéséből eredt. A KNDK küldöttségének képviselője említést tett arról, hogy az amerikai katonai hivatalok és a délkoreai kormány a fenti kérdés megtárgyalására vonatkozólag elutasító álláspontra helyezkedett. A KNDK küldöttségének tagja annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy 1955 februárjában e célból konferenciát fognak egybehívni Panmindzsonban vagy Keszonban Észak- és Dél-Korea képviselőinek részvételével. A szovjet kormány jegyzéke Nagy-Britannia kormányéhoz A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese december 20-án fogadta W. Haytert. Nagy-Britannia szovjetunióbeli nagykövetét és átadta neki a Szovjetunió kormányának jegyzékét Nagy-Britannia kormányához. A jegyzék így hangzik: A szovjet kormány szükségesnek tartja Nagy-Britannia kormányát figyelmeztetni arra, hogy a brit kormánynak ama eljárása, amely az úgynevezett párizsi egyezmények megkötésében nyilvánult meg. elvben ellenkezik azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Nagy-Britannia magára vállalt a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és Nagy-Britannia Egyesült Királyság között a hitleri Németország és európai társai elleni háborúban való szövetségről, valamint a háború utáni együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról kötött szerződésben. Ezt a szerződést 1942 május 26-án irták alá, azokban a napokban, amikor a Szovjetunió és Nagy Britannia más államokkal együtt a hitleri koálició ellen közös súlyos harcot vívtak a közös ellenség — a hitleri Németország ellen. A brit-szovjet szerződés, amelyet a szovjet és a brit nép legjobb fiainak vére szilárdított meg s amelynek megkötését a két nemzet közötti szoros együttműködésre való törekvés diktálta, megállapítja, hogy Nagy-Britannia és a Szovjetunió a háború utáni időszakban közös intézkedéseket tesznek, hogy elhárítsák Németország vagy bármelyik más állam újabb agressziójának lehetőségét, amely államok vele együtt részt vesznek az európai agresszióban. Ez a szerződés, amely 1962-ig érvényes, a következőket mondja: 1. A magas szerződő felek kijelentik, hogy más hasonlóan gondolkozó államokkal együtt javaslatokat óhajtanak elfogadni a háború utáni időszakban végzendő közös intézkedésekre a béke megőrzésére és az agresszió elhárítására. 2. E javaslatok jóváhagyása előtt a háborús akciók befejezése után minden, hatalmukban álló intézkedést megtesznek, hogy lehetetlenné tegyék az agresszió megismétlődését és a Németországgal, vagy bármelyik más állammal kötött béke megsértését, amely Németországgal együtt részt vett az európai agresszióban (3. cikkely). A szerződés továbbá kimondja: „A magas szerződő felek mindegyike kötelezi magát, hogy nem köt semmilyen szövetséget és nem vesz részt semmilyen erőcsoportosulásban, amely a másik magas szerződő fél ellen irányul." (7. cikkely). A Szovjetunió és Nagy-Britannia e szerződés keretében megegyeztek, hogy a háború utáni időszakban szoros és baráti együttműködésben közösen fognak dolgozni az európai biztonság megszervezésé érdekében és ugyancsak kötelezték magukat, hogy kölcsönösen mindennemű katonai és más segítséget, valamint támogatást megadnak egymásnak abban az esetben, ha a felek egyikét ismét német agresszió veszélyeztetné. Míg a brit-szovjet szerződés célja, hogy hozzájáruljon a béke megszilárdításához és Németország vagy más állam újabb agressziójának elhárításához, amely vele együtt részt vett az európai agresszióban, addig a párizsi egyezmények, amelyeket aláirt Nagy Britannia kormánya, a német militarizmus felújításához vezetnek és ezzel kialakítják az új német agresszió veszélyét. Ezek az egyezmények kimondják Nyugat-Németország remilitarizálását és a nyugatnémet hadsereg felállítását, élén a volt hitleri tábornokokkal, akik még nemrégen az európai országok megszállt területein a véres, terror és elnyomás fasiszta rendszerét vezették be és a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország, Lengyelország és más európai országok, amelyek a német militarizmus agressziójának áldozatai voltak, szá-. moS városát és faluját elpusztították. Nyugat-Németországban nemcsak felújítanak nagy hadsereget, amelynek nagy légierők, tankok, nehéz tüzérség, haditengerészet és saját katonai vezérkar áll rendelkezésére, hanem az egész nyugatnémet nehézipar, beleszámítva a Ruhr-vidéki ipart, ismét fegyvereket gyárt. A párizsi egyezmények, amelyek ellentétben állanak a jelenlegi nemzetközi egyezményekkel, a nyugatnémet militaristák és revansisták kezébe atomfegyvert, vegyi és baktériumfegyvert adnak, ami "jelentősen fokozza a pusztító atom-, vegyi- és baktériumháború veszélyét annak minden súlyos következményével és számos áldozatával s amely különösen veszélyes a kis területet elfoglaló sűrűn lakott európai országok számára. A párizsi egyezmények egyben kimondják a remilitarizált Nyugat-Németország bekapcsolását az agresszív északatlanti szerződésbe és a Szovjetunió valamint a népi demokratikus országok ellen irányuló más katonai csoportosulásokba. Ez azt jelenti, hogy Nagy-Britannia, amely e csoportosulások egyik főszervezője és résztvevője, katonai szerződésre lép a felújított német militarizmussal tekintet nélkül arra, hogy a brit-szovjet szerződés szerint kötelezte magát, hogy nem köt semmilyen katonai szerződést és nem vesz részt semmilyen a Szovjetunió ellen irányuló koalícióban. A szovjet kormány már nem égyszer, így ez év október 23-i, november 13-i, és december 9-i jegyzékeiben rámutatott arra, hogy a brit kormánynak ilyen eljárása éles ellentétben áll a háború utáni együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról szóló brit-szovjet szerződés szellemével és szövegével. Nagy-Britannia azáltal, hogy a párizsi egyezmények résztvevőjévé vált, durván megsértette a brit-szovjet szerződésből származó szövetséges kötelezettségeit mind az új német agresszió lehetőségének megakadályozását, mind pedig a Szovjetunió ellen irányuló katonai szerződéseken való kívülmaradást illetőleg. A szovjet kormány gyakran figyelmeztette Nagy-Britannia kormányát a német militarizmus felújítása politikájának veszélyére. Emellett állandóan rámutatott annak szükségességére, hogy a Szovjetunió és Nagy-Britannia közös intézkedéseket tegyenek az európai béke és biztonság megszilárdítására és a Németországot érintő halaszthatatlan kérdések rendezésére. Németország egységének mint békeszerető és demokratikus államnak az össznémet szabad választások megrendezése alapján való felújításáról szóló egyezmény érdekében a szovjet kormány azt javasolta, hogy .haladéktalanul hívják össze a négy natalom külügyminisztereinek értekezletét. A szovjet kormány ugyancsak NagyBritannia kormányához fordult azzal a javaslattal, járuljon hozzá az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről szóló összeurópai szerződés megkötéséhez. Ennek a szerződésnek részvevői lehetnének az összes európai államok, tekintet nélkül társadalmi és állami berendezésükre. E szerződés megkötése biztosíthatna az öszszes európai nemzetek fejlődésének békés feltételeit. A Szovjetunió kormánya ezért azt javasolta, hogy november végére hívják össze az összes érdekelt államok összeurópafértekezletét, amely megtárgyalná az összeurópai kollektív biztonsági rendszer kérdését. A szovjet kormánynak mindezen javaslatai arra irányultak, hogy megakadályozzák a német militarizmus felújítását és hogy megszilárduljanak és fejlődjenek a Nagy-Britannia és a Szovjetunió közötti baráti kapcsolatok, aminek rendkívül nagy jelentősége van mind Nagy-Britannia és a Szovjetunió biztonságának biztosítására, mind pedig a világbéke megszilárdításéra. A szovjet kormány sajnálattal állapítja meg, hogy Nagy-Britannia kormánya elutasította az európai koliektív biztonsági rendszer megteremtésében való részvételt s megtagadta részvételét Németország egységének békés és demokratikus alapokon való felújítása halaszthatatlan feladatainak megoldásában is. A szovjet kormány említett javaslatának és baráti figyelmeztetesenek elutasításával a brit kormány bebizonyította, hogy nem akarja betartani kötelezettségeit, amelyek a britszovjet szerződésből következnek és nem veszi figyelembe az európai nemzetek békéje és biztonsága "megszilárdításának érdekeit. A brit kormány jelenlegi politikája nemcsak nem felel meg Nagy-Britan- , niának a háború utáni együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról szóló brit-szovjet szerződésből eredő kötelezettségeinek, hanem egyenesen a Szovjetunió és más békeszerető államok ellen irányul. Nagy-Britannia kormánya nemcsak aláírta a párizsi egyezményeket és elérte azok jóváhagyását a parlamentben, hanem fokozott nyomást gyakorol ezen egyezmények más európai részvevőire, hogy meggyorsítsa ratifikálásukat. Ezáltal Nyugat-Németország remilitarizálásának meggyorsításái-d és az említett katonai csoportosulásokba való bekapcsolására törekszik. A brit-szovjet szerződés ilyen helyzetben elveszti jelentőségét és nem szolgálhatja azokat a célokat, amelyek érdekében megkötötték. Mivel NagyBritannia kormánya tekintet nélkül erre a szerződésre ^a nyugatnémet militarizmus felújításának és a remilitarizált Nyugat-Németországnak a Szovjetunió és más békeszerető állomok ellen irányuló katonai csoportosulásokba való bekapcsolása útjára lépett, a britszovjet szerződés nemcsak nem szolgálja többé a béké érdekeit, hanem ellenkezőleg, Nagy-Britannia kormán;, a jelenlegi politikájának leleplezésére szolgál, amely az Amerikai Egyesült Államok által vezetett agresszív katonai csoportosulásba lépett. A szovjet kormány nem érthet egyet ezzel a helyzettel és kénytelen ezt közvetlenül bejelenteni mind a szovjet, mind a brit népnek. Ez arról tanúskodik, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása elkerülhetetlenül komolyan bonyolulttá teszi az egész európai helyzetet. Arról tanúskodik, hogy ez a ratifikálás nem felel meg az európai béke és biztonság érdekeinek és csupán néhány, az új háború előkészítésével foglalkozó állam agresszív körei számára szükséges. A szovjet kormány ilyen körülmények között kötelességének tartja kijelenteni, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása keresztülhúzza a háború utáni együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról szóló brit-szovjet szerződést és megsemmisíti azt. "Ezért a teljes felelősség Nagy-Britanniárc, a brit kormányra hárul. A párizsi egyezmények ratifikálása után a szovjet kormány szamára nem marad más hátra, mint a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elé javaslatot terjeszteni a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és NagyBritannia Egyesült Királyság között megkötött, a hitleri Németország és európai társai elleni háborúban való szövetségről és a háború utáni együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról szóló szerződés felbontására. Moszkva, 1954. december 20. Nagy-Britannia nagykövete kijelentette, hogy a jegyzéket átadja kormányának. H. Johnson nyilatkozata Dr. H. Johnson centerbury érsek december 20-án kijelentette, hogy az egyháznak tiltakoznia kell az északatlanti szövetség társországai határozata ellen, amely háborús tervek előkészítésére irányul a hidrogénbomba felhasználásával. Dr. H Johnson kijelentette: „Mire való ez a sok beszéd e fegyver felhasználásáról? Ki fenyeget bennünket? Természetesen nem a Szovjetunió. A Szovjetunió sohasem fenyegetett nukleáris fegyver felhasználásával és háborúval." Johnson rámutatott arra, hogy a Szovjetunió minduntalan a nukleáris fegyverek betiltását szorgalmazta. Johnson megjegyezte: „Montgomery fenyegetődzött azzal, hogy ezt a fegyvert felhasználja. Orosz tábornok sohasem fenyegetődzött e fegyver felhasználásával!" Dr. H. Johnson beszédében foglalkozott azzal a hatással, melyet a háború emlegetése kivált a gyermekeknél és az ifjúságnál és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban nem folytatnak háborús beszédeket. Beszédében kijelentette: " „A világ egy részében a gyermek a teljes biztonság érzésében nő fel. Miért nincs ez így nálunk is?"