Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-22 / 309. szám, szerda

2 UJSZ0 1954. december 22. 1 Szilárd szövetségben a Szovjetunióval a békéért, a szocializmusért (Folytatás az 1- oldalról) vagy nőké. És ezt az össznemzeti egységet a Szovjetunió iránti forró barátság és forró szeretet érzéseiben juttatja kifejezésre a Csehszlovák­Szovjet Baráti Szövetségnek e hatalmas, gyönyörű kongresszusa i*. Es mivel ez a kongresszus annak az évnek küszöbén valósul meg, amikor felszabadulásunknak tizedik évfordulóját fogjuk ünnepelni, a ha­tártalan hála érzései töltenek el ben­nünket, amikor az elmúlt tíz év táv­latában tudatosítjuk, hogy a Szovjetunió mily mértékben járult hozzá nemzeteink új, boldog sorsá­hoz. Olyan érdemelj ezek, amelye­ket arany betűkkel írunk be hazánk újkori történelmébe. A Szovjetunió hőseinek' drága ál­dozatai 'árán 1945 májusában felsza­badított bennünket a német fasisz­ta elnyomás véres igájából. A Szov­jetunió ezzel a felszabadító tettével nemcsak megújította a Csehszlovák Köztársaság megsemmisített önálló­ságát, hanem megteremtette a fel­tételeket arra, hogy az új Csehszlo­vák Köztársaság mint népi demokra­tikus köztársaság épülhessen és hogy munkásosztályunk egész nemzedékei egész sorának álma, valamint forra­dalmi és kommunista mozgalmunk évtizedes harcainak célja is megva­lósulhasson benne, hogy megvalósul­hasson benne a szocializmus új, ma­gasabb társadalmi rendje. És min­dent, amit hazánkban tíz év folya­mán elértünk, amit a népi demokrá­cia és szocializmus építésében elér­tünk, mindent, amink most van, a felszabadulás óta letelt tizedik évben és ami egyre jobb életünket, egyre boldogabb életünket jelenti, mindezt újból elsősorban a Szovjetuniónak, testvéri, szövetségesi támogatásának, önzetlen és nagylelkű segítségének, felbecsülhetetlen mértékű baráti jó­indulatának és csehszlovák dolgozó népünk iránti őszinte szereteténeK köszönhetjük. Csupán a Szovjetunió segítségével valósíthatjuk meg hazánkban a gaz­dasági, szociális és kulturális átépí­tés nagy forradalmi művét. Csupán a Szovjetunió segítségével érhettünk el első csehszlovák ötéves tervünk ide­jén hatalmas sikereket; csupán <• Szovjetunió segítségével érhettük el az első ötéves terv időszakában ipa­rúnk új, erős fellendülését, csak az ő segítségével kétszerezhettük meg össztermelését és érhettük el azt. hogy fő ^iparunknak, a gépiparnak ter­melése több mint háromszorosára emelkedett. A Szovjetunió példájától irányítva az elmúlt években hozzá­kezdhettünk a szocializmus építéséhez csehszlovák mezőgazdaságunkban is és az állami birtokok, valamint az EFSz-ek formájában már köztársasá­gunk szántóterületének 44%-án .érvé­nyesítettük a szocialista termelési for­mákat. A Szovjetunió segítségével és példája nyomán országunkban kiter­jedt mély kulturális forradalmat va­lósítottunk meg, iskolaügyünket, népművelésünket, tudományunkat, művészetünket szocialista szellemben új, gazdag fejlődés útjára vezethet­tük. A Szovjetunió segítségével és példája nyomán hazánkban megvaló­síthattuk a legkülönfélébb hasznos reformokat és az emberről való gon­doskodás szakaszán, a dolgozó né­pünk szebb, jobb és örömteljesebb élete megvalósítására irányuló igye­kezetben számos jelentős vívmányt érvényesítettünk. Jól tudjuk, mi mindent köszönhe­tünk a Szovjetuniónak és hogy mily határtalan az a segítség, amelyben köztársaságunkat részesíti. És mi, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség kongresszusát alkalmul használjuk fel arra, hogy kinyilvánítsuk határtalan és szüntelen hálánkat testvéri szö­vetségesünk, a nagy Szovjetunió iránt. Ellenségeink irigységgel telve támadhatnak bennünket úgy, ahogyan akarnak a Szovjetunió iránti ezen szeretetteljes hálánkért és ezt becsmé­relhetik, ahogyan akarják: mi tudjul­hogy éppen az afölötti düh bőszíti fel őket, hogy annyi okunk van há­lásaknak lenni a Szovjetunió iránt es hogy annyi okunk van szeretni a Szovjetuniót. Mi végtelenül és határtalanul sze­retjük a Szovjetuniót és azt akarjuk, hogy erről a kongresszusról, a CsSzBSz kongresszusáról Moszkvába a leflforróbj? üdvözletek szálljanak, ame­lyek a hős szovjet népnek, a szere­tett szovjet földnek és nemes kor­mányának, nagy tanítónknak, a Szov­jetunió dicső Kommunista Pártjának szólnak. És ezek az üdvözletek új­ból tegyenek bizonyságot drága szov­jet barátaink előtt arról, hogy a Szovjetunió felszabadító segítségére, a Szovjetunió hősies áldozataira em­lékezve, amelyeket a hazánk felszaba­dításáért folytatott harcban hozott, életre és halálra a Szovjetunióhoz tartozónak érezzük magunkat. Ezek az üdvözleteink tegyenek bizonyságot drága szovjet barátaink előtt arról, hogy nincs más vágyunk, mint meg­mutatni azt, hogy méltók vagyunk mindarra, amit értünk a Szovjetunió tett ! És ezek az üdvözleteink tegye­nek bizonyságot drága szovjet bará­taink előtt arról, hogy lelkesen, min­den erőnkből dolgozunk, hogy "'fel­szabadításunk 10. évfordulója alkalmá­ból megmutathassuk, hogy a szov­jet hősök által felszabadított hazánk mennyire felvirágzott és megerősödött, hogy megmutathassuk, hogy mily si­kerrel halad előre köztársaságunkban a szocializmus építése és hogy mi­lyen győzedelmesen gyümölcsözik or­szágunkban is Lenin nagy tanítása, Vladimir Iljics Lenin nagy forradalmi műve, akinek emléke a esehszlovák nép előtt egyre szentebb lesz. És ha december 21-én, Joszif Visz­szárionovics Sztálin születésének 75. évfordulóján megemlékezünk halha­tatlan emlékéről, hálásan értékeljük majd', hogy milyen hervadhatatlan érdemeket szerzett hazánk felszabadí­táséban Lenin művének e nagy foly­tatója. Egyúttal megemlékezünk arról, hogy azok a szavak, amelyeket felejthetet­len vezérünk, Klement Gottwald elv­társ, köztársasági elnök ránk hagyott „a Szovjetunióval örök időkre!", szent hagyomány számunkra. Állandóan emlékezni fogunk arra, hogy Klement Gottwald elvtárs szent hagyományá­nak teljesítése, a csehszlovák-szovjet barátság szilárdítása, elmélyítése és megőrzése legdrágább kincsünk, ami­re koporsójánál és emléke iránti örök tiszteletadásánál ígéretet tettünk ak^ kor, amikor ma a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség III. ' kongresszusa küldötteiként a Klement Gottwald mauzóleumban kegyeletünket nyilvá­nítottuk. „A Szovjetunióval örök időkre!" Klement Gottwaldnak a kongresszus zászlaira írt ezen jelszavát viszi ma büszke pajzsán az egész csehszlovák nép, amely Antonín Zápotocky elvtárs köztársasági elnökben, aki Klement Gottwald utódja az elnöki székben, látja ma a csehszlovák-szovjet barát­ság nagy ügye legodaadóbb hívének példáját. Elvtársak, drága barátaim! Valamennyien érezzük, hogy milyen örömteli érzés tölt el bennünket ar­ra a gondolatra, hogy 1954. december 19-re, kongresszusunk megnyitásának napjára esett Antonín Zápotocky elv­társnak, köztársaságunk szeretett el­nökének, 70. születésnapja. A Csehszlo­vák-Szovjet Baráti Szövetségnek biz­tosan megvannak a különleges okai a-­ra, hogy egész dolgozó népünkkel együtt lelkesen üdvözölje Antonín Zá-. potocky köztársasági elnök 70. szü­letésnapját és hogy a legforróbban üdvözölje a csehszlovák-szovjet barát­ság szellemében. Antonín Zápotocky elvtárs összes nagy érdemeinek érté­kelésében a Csehszlovák-Szovjet Ba­ráti Szövetségre hárul az a feladat, hogy megemlékezzék arról, hogy An­tonín Zápotocky elvtárs, a cseh mun­kásmozgalom alapítója és derék for­radalmi harcos, dr. Bohumír Smerál elvtárssal együtt az elsők voltak, akik 1920-ban Moszkvában találkoztak Vla­dimir Iljics Leninnel, akik elsőknek hozták el hazánkba Lenin forradalmi tanítását, azért, hogy az ő szellemében Csehszlovákia Kommunista Pártja ala­pítóinak egyikeként egész további éle­tén keresztül dolgozzék és áldozatos és kitartó munkájával hozzájáruljon ahhoz a boldog, törhetetlen és örök barátsághoz, amely ma Csehszlovákia és a Szovjetunió nemzeteit egybe kapcsolja. És ezért ha Antonín Zápo­tocky köztársasági elnök eljön kong­resszusunkra, a legmelegebben üd­vözöljük őt. Mint a csehszlovák-szov­jet barátság ügyének legélenjáróbb és legérdemesebb harcosát üdvözöljük A munkásosztály és az egész dolgo­zó nép jobb életéért folytatott harc lelkes harcosaként üdvözöljük őt. Ügy üdvözöljük, mint a leglelkiismeretesebb gazdát és a szocializmus építése mű­vének legszorgalmasabb munkását. Ügy üdvözöljük őt, mint vezető har­cost, aki ebben az időszakban a béke védelmének és 'hazánk nyugalma és biztonsága védelmének nevében ma­gasra emeli a csehszlovák-szovjet ba­rátság zászlaját. Tisztelt elvtársak! Drága barátaim! Olyan pillanatokat élünk át, amikor a legnagyobb mértékben tudatosítjuk a csehszlovák-szovjet barátságnak lét­fontosságát köztársaságunk nemzetei szempontjából. Az amerikai imperializ­mus, amely Nyugat-Németországban évek során át titokban előkészítette a német militarizmus újra föltámasz­tását, most a nyugateurópai országok kormányaival megegyezve egész nyíl­tan meg akarja újítani Nyugat-Német­országban a náci Wehrmachtot, amely az atlanti • paktum legfőbb fegyveres erejévé és az úgynevezett Nyugateu­rőpai Unió katonai gerincévé válna, amelyek az agressziős erőknek há­borús csoportosulását képviselik más európai államok ellen, a Szovjetunió ellen és a népi demokratikus országok ellen. Ez a londoni és párizsi egyez­ményeknek lényege, amelyben az ame­rikai és brit imperialisták védnöksége alatt megegyeztek és amelyek támadó jellegükkel az európai béke és az európai nemzetek bizton­ságának durva fenyegetését jelentik. Mi láttuk, mi' következeit a párizsi egyezmények aláírása után. Európa és a világ összes békeszerető emberei és nemzetei felháborodva az imperialista kormányok gonosztevő céljain, tekinte­tüket a Szovjetunió felé fordították, amely készségesen kiállt, hogy meg­tegye az összes nemescélú lépéseket, amelyek elháríthatnák a párizsi egyez­mények ratifikálásából eredő fenyegető veszélyt. Az események folyamán az európai országok moszkvai konferen­ciája jelentette a legnagyobb jelentő­ségű eseményt, amely megtárgyalta a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonság rendszere megvalósításáról szóló kérdéssel kapcsolatos javaslatait. A párizsi egyezményekből, Nyugat-Né­metország újrafelfegyverzéséből, a ka­tonai tömbök megteremtéséből eredő kilátásokkal szemben, Európa két tá­borra való szakadásának kilátása ellen, az európai országok háborús fegyver­kezésben való versenyzésének kilátá­sával szemben, azon szörnyű terhek távlataival szemben, amelyek a foko­zódó fegyverkezéssel kapcsolatban az európai országok dolgozó népének val­laira nehezednek, a békét veszélyezte­tő egyre növekvő európai feszültség távlatával szemben, az új háború ször­nyűségeinek távlataival szemben, az eu­rópai nemzetek moszkvai konferenciája azi európai kollektív biztonság rend­szerének formájában az európai béke megőrzésének távlatát, a német kérdés és, a többi vitás kérdések békés megol­dásának távlatát, az európai. nemzetek közötti kapcsolatok békés elintézésé­nek távlatát, az összes európai nemze­teknek tekintet nélkül állami és társa­dalmi rendszerükre, békés együttélése távlatát állította elénk. Amint tudjuk, a nyugat-európai or­szágok visszautasították a moszkvai konferencián való részvételt és így az európai béke biztosításáról tárgyaló moszkvai konferencia nyilatkozata tör­ténelmi dokumentummá vált -.bban az értelemben, hogy a Szovjetunió, Jxn­gyelország, Csehszlovákia, a Német De­mokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia nevében a Kínai Népköztársaság egyetértésével a legkomolyabb figyelmeztetést intézte a párizsi egyezmények kezdeményezőihez. A moszkvai konferencia nyilatkozata kijelentette, hogy a párizsi egyezmé­nyek ratifikálásának esetén a moszkvai konferencián részt vett államok hala­déktalanul megteszik az összes szüksé­ges intézkedéseket biztonsaguknak biz­tosítása, határaik és területük sért­hetetlenségének biztosítása érdekében. A részt vett államok kijelentették, hogy el vannak határozva közös intéz­kedéseket tenni védelmi képességük megerősítésére, á fegyveres erok közös szervezetére, a közös katona: irányí­tásra stb. Ezzel kapcsolatban a Német Demokratikus Köztársaság kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifiká­lása esetén megkezdi a német nemzeti fegyveres erők megteremtései Európa a feszült várakozás napjait éli. Míg az amerikai imperialisták ha­tártalan cinizmussal valósítják meg a párizsi egyezmények ratifikálását, a feszült figyelem azon nyugat-európai országok felé fordul, amelyek az utolsó háborúban a hitleri Németország há­borús erőszakának estek áldozatul, s amelyeknek most a Nyugat-Németor­szág újrafelfegyverzését lehetővé tevő párizsi egyezményeket kell ratifikálni­ok. A párizsi egyezmények ratifikálásá­ról szóló nagyon komoly döntés előes­téjén vagyunk. December 20-án kezdte meg a francia nemzetgyűlés a párizsi egyezmények ratifikáláséról szóló tár­gyalásokat. Arról fognak dönteni, hogy a francia nemzetgyűlés, amely nemré­gen oly határozottan visszautasította az európai védelmi közösséget, jóvá­hagyja-e a párizsi agresszív egyezmé­nyeket, amelyekben a francia kormány képviselőinek részvételével Mendes­France-szal az élen megegyeztek és amelyekben nemcsak a német kérdés­sel kapcsolatban érvényben levő nem­zetközi egyezményekkel legélesebb el­lentétekben egyeztek meg, hanem amelyeket a francia kormány a francia­szovjet szövetségi szerződéssel való legélesebb ellentétben írt alá, úgyhogy a szovjet kormány joggal figyelmez­tette a francia kormányt, hogy ha a párizsi egyezményeket a francia nem­zetgyűlés ratifikálja, akkor az a íran­Cia-szőVjet szerződés sutbavetését jelenti. Ezért a felelősség a francia kormányra hárul. A szovjet kormány részére, ahogy a jegyzék mondja, nem marad más hátra, mint a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elé ter­jeszteni a francia-szovjet szerződés megsemmisítésére vonatkozó javasla­tot. A francia nemzetgyűlés az egyenné­nyek ratifikálása kérdésében valóban nagyon nehéz döntés előtt áll. Arr.ól fog dönteni, beleegyezik-e abba, hogy Nyugat-Németországban megújítsák a náci Wehrmachtot, azt a Wehrmachtot, amely az utolsó háborúban oly vadul rontott rá Franciaországra, azt a Wehr­machtot, amely vértengerrel borította el Franciaországot, amely megszállta Franciaországot és a fíancia népnek kimondhatatlan máítirsz'envedést oko­T zott. Arról fog dönteni, beleegyezik-e a francia nemzetgyűlés abba, hogy az imperialisták háborús kedvteléseinek áldozatul essenek-e Franciaország nemzeti és állami érdekei, hogy Fran­ciaországot alárendeljék-e a nemet uralomnak, hogy a francia nép újból ki legyen-e tév^ a német fasiszta szol­dateszka fenyegetéseinek és hogy Adenauer könnyűszerrel elérhesse Franciaországban azt, amit Hitlernek háborúval és erőszakos megszállással kellett kivívnia. A francia nemzetgyűlésnek a pári­zsi egyezmények ratifikálásáról szóló döntése komoly próbára teszi azok lelkiismeretét, akik Franciaország sor­sáért felelősek. És hasonló lelkiisme­retpróba elé lesznek állítva azok is, akik Belgium, Hollandia,»Dánia, Norvé­gia, Olaszország sorsaért felelősek. Az események kialakulása meggyőz bennünket arról, hogy Európában a bé­kéért folyó nemzetKözi küzdelem vál­ságos időszakába lépett. A párizsi egyezmények ratifikálásának kérdésé­ből Nyugat-Európa összes országaiban nagy belső harc kérdése lett azok kö­zött, akik saját országuk nemzeti és állami érdekeinek árulása árán készek követni az amerikai imperializmust a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni háborús agressziós erők csoportosítására irányuló igyekezeté­ben és akik készek megalkudni azzal az elképzeléssel, hogy Európa ki lesz téve az újonnan feltámasztott nyugat­német militarizmus és fasizmus gaz­tettei kényekedvének, és azok között, akik az európai béke megőrzését és az európai országok közötti kapcsolatok békés fejlődését akarják állami és tár­sadalmi rendszerükre való tekintet nélkül. ' Világos, hogy ha a párizsi egyezmé­nyeket ratifikálnák, akkor ez sors­döntő lépés lenne Európa számára. A párizsi egyezmények ratifikálásának eredménye lenne a náci Wehrmacht megújítása, az, hogy Németország nem lenne egységesítve, kettészakítva ma­radna és Erópában a két táborra való szakadás magával hozna minden fenye­gető veszélyt. Nehéz előre látni, hogy végződnek a ryugat-európai országok parlamentjeiben •> párizsi egyezmények ratifikálásáról szóló tárgyalások. De ki kell emelnünk, hogy az a kérdés, hogy a nyugati országok par­lamentjei ratifikálják-e. a párizsi egyezményeket vagy sem, nem vál­toztat semmit azon v a tényen, hogy a dolgozók és a burzsoá tábor jelen­tős tényezőinek túlnyomó többsége Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiéban, Dániában, Norvégiában, Angliában a párizsi egyezmények ellen, Nyugat-Németor­szág újrafelfegyverzése ellen van. Va­lóság, hogy a nyugati országokban az emberek túlnyomó része is helyesli a Szovjetunióval való megegyezést és tárgyalásokat, az európai kollektív biztonság rendszerének megteremté­sét, ami lehetővé tenné a német kér­dés megoldását is éppúgy, mint a Kínai Népköztársasággal való tárgya­lásokat és a világ két társadalmi rendszere békés együttélésének gon­dolatát. Nem lehet letagadni, hogy a párizsi egyezmények elleni ellenállás egész Nyugat-Európában általános, és ebben a pillanatban, amikor az egyez­mények ratifikálásáról tárgyalnak, még erősödik. És ez az ellenállás bi­zonyítja, hogy a párizsi egyezmények­kel kapcsolatos események tovább fognak fejlődni, hogy Nyugat-Német­ország felfegyverzésének távlata egy­te erősebben mozgósítja Nyugat-Euró­pa nemzeteit és hogy a párizsi egyez­ményekkel kapcsolatban az utolsó szó a nyugat-európai nemzetek néptöme­geié lesz. És már megmondtuk, hogy ha a párizsi egyezményeket ratifikálnák, ér­vénybe lépne a moszkvai konferencián részt vett nyolc európai országnak a biztonságuk biztosítását célzó szük­séges intézkedések haladéktalan meg­valósításáról szóló figyelmeztető ha­tározata. És kétségtelen, hogy ezek az intézkedések az események további fejlődésében, az európai béke és biz­tonságért folytatott további harcban jelentős tényezővé válnának. Tisztelt elvtársak! Drága barátaim! Valamennyien mélyen tudatosítjuk, hogy az utóbbi idők nemzetközi esemé­nyei sorsdöntőn érintik hazánkat, nemzeteinket. Elmondhatjuk, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor a párizsi egyezményese tárgyalásaira vá­laszképpen összehívták az európai országok moszkvai konferenciáját, csehszlovák népünk fel van rázva és az események kialakulását a legaktí­vabb figyelemmel és készenlétben kö­veti. i Csehszlovák népünk hatalmas elemi erővel megnyilvánuló harcos hazafias mozgalmának vagyunk tanúi. Köztár­saságunk lakosságának sokmilliós tö­mege a munkásosztállyal az élén ké­szen áll, hogy azonnal eleget tegyen Csehszlovákia Kommunista Pártja ál­tal vezetett Nemzeti Arcvonalunk felhí­vásainak és kifejezésre juttassa oda­adását és elismerését kormánya és annak elnöke, Vilism Siroky elvtárs iránt, a béke ügye védelmében és köztársaságunk felségjogainak megv^­védésében tanúsított határozott és' fáradhatatlan tevékenységéért. Mindez azt bizonyítja, hogy népünk teljes mértékben tudatában van a helyzet komolyságának, amelyben élünk. Tudatában van annak, hogy a német militarizmus újból veszélyez­teti nemzeteinket, köztársaságunk biztonságát. Tudatában van annak, hogy a revansista törekvések célja, amit a nyujjatnémetországi újonnan feltámasztott militarizmus szolgálna: a német imperializmus uralmának megújítása a volt hitleri birodalom kiterjedésében, beleszámítva az ön­álló Csehszlovák Köztársaság megsem­misítését, a Nyugat-Németországban levő szudétanémet kitelépítetteknek hazánkba való visszatérését és nem­zeteinknek a föld színéről való véres eltüntetését. De az a gondolat, hogy a nyugatnémetországi náci erőszak megszemélyesítői gondolni mernek véres gaztetteik megismétlésére nem­zeteinkkel szemben és..az a gondolat, hogy az amerikai, brit és francia im­perialisták nem vonakodnak a német militarizmus feltámasztásatói és a ná­ci gyilkosoknak gonosztevő revan­sista kedvtelésekre való buzdításától, ez a gondolat az egész csehszlovák népben csak hatalmas felháborodást és kegyetlen haragot válthat ki. Országunk népének történelmi ta­pasztalatai a német militarizmussal és imperializmussal a legtragikusabbak. A történelem azt bizonyítja, hogyha a német militarizmus bármikor hódító. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents