Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-19 / 307. szám, vasárnap

1954. december 19. Tonik, mint polgári személy, megszűnt. Közkatonája lett a es. kir. 91. gy. ezrednek, melynek három zászlóalja a vrsovicei kaszárnyákban volt elhelyezve. A vrsovicei kaszárnyától Vinohradyn keresztül Zsizskovra mezőkön át, kerítések körül egy 21 éves katona számára csak egy ugrás. Azt megteszi pár perc alatt. És Tonik szalad. Mihelyt vége a parancs-kiadásnak, Tonik siet. A vacsorát sem várja meg. Ez úgyis csak valami fekete lé. A hegyen át siet Zsizskovra. Tudja, hogy édesanyja nem feledkezik meg róla. Mindig eltesz számára valami ebédmaradékot a sütőbe. Ezért érdemes a kincstári vacsorát feláldozni. De nem egyedül a vacsora az, ami öt minden este Zsizskovra vonzza. Ez elsősorban a napilap! A kaszárnyákból kitiltották a lapokat. Nem szabad őket olvasni, legkevésbé a szocialista lapokat. Tonik pedig nem bír ellenni a „Právo lidu" nélkül. Otthon, Zsizskovon, megvan a lap. Ezért lohol hát haza, még ha mennykövek csapkodnak is. És ott vannak még a barátai, a zsizskovi szociáldemokrata ifjúság. Ezekkel nem bírja az összeköttetést megszüntetni, Hogyan lehetne másképp céltudatosan propagandával a hadsereget felbomlasztani s rávenni, hogy a nép mellé álljon? így november 1-én is hazaszaladt Tonik a kaszárnyából. Egész nap loholtatták őket a hrdlorezi gyakorlótéren. Valami nem ment! Kari főhadnagy úr alaposan összeszidta az újoncokat. Párszor, a legnagyobb sárban, „feküdj"-t vezényelt. Sárosak lettek, mint azok az állatok, aminek őket a főhadnagy úr nevezte. De ki gondolna most erre? Toriík egészen mflsra gondolt. A kiképzés szünetében egy néni, aki a katonáknak süteményeket árult, azt mondta: „Megint lóg valami a levegőben. Oroszországban megtört a jég. Egész Prága tele van vele. Tüntetéseket várnak". Attól a perctől kezdve Tonik számára nem létezett sem Kari főhadnagy, sem Szaszman zupás őrmester. Ez már aztán volt valami! Elfelejteni a zupást, aki minden újonc gyomrában volt. „Feküdj"-nél nyugodtan dobta magát a sárba és nyugodtan kelt fel. ördög vigye a sarat, meg az egész katonaságot! Oroszországban megtört a jég. Tonik a parancskiadás után lóhalálban rohant Zsizskovra. Csoda, hogy a nyakát nem szegte. A lépcsőn összeütközött a háziúr Marjánkájával, aki ingerülten förmedt rá: „Úgy rohan, mint egy bolond. Még nyomorékká teszi az embert. A lázongást még a katonák sem verték ki a fejéből? No, a parókáját már leszedték". Tonik azonban most nem vette figyelembe Marjánkát. Rohant fel a második emeletre, három lépcsőt is ugorva egyszerre. Beront a konyhába s első szava: — Mama, mi történik, hol az újság? — No, no — mondja bosszúsán az anyja. — Még megijeszted az embert. Miért rohansz úgy? A gombócod a sütőben van. Tonik azonban megkaparintotta a „Právo lidu"-t s nem olvassa, hanem falja a híreket. Van is mit falni. Mindjárt az elején, a vezércikk helyén, három oszlopon keresztül öklömnyi betűkkel ez áll: „A forradalom nagy győzelme — Oroszországban kihirdették az alkotmányt." Lejjebb: „A cár kapitulált a forradalom előtt s manifesztumot bocsátott ki, amelyben alkotmányt adott országának." Tonik nem akar hinni a szemének. Hogy történhetett ez ilyen hirtelenül? Hiszen az utóbbi időben úgy látszott, hogy a forradalom összeomlik. Hogy Oroszország csendes. A cikk megmagyarázza: „Csend volt... de ez a vihar előtti csendet jelentette... A múlt hét hétfőjén olyan hírek jöttek, hogy egyes vasútvonalakon a forgalom, a vasutasok sztrájkja miatt szünetel. Az első két napon senki sem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget. Kit leptek volna meg az oroszországi események, ahol az állandó sürgönyhírek szerint az összes szakmák nagy sztrájkjai, a rendörséggel és a katonasággal vívott véres harcok, valamint a városok és a vidék nagy forradalmi lázongásai dúlnak? A vasutasok sztrájkja egyre nagyobb méreteket öltött és kiterjedt az egesz orszagra. — Moszkva, Pétervár, Charttov, üdessza, Jekaterinoszláv. Ezekben a városokban, ahol tüzelő- és élelmiszerhiány kezd fellépni és ahová nem lehet katonai erősítéseket küldeni, a munkásság beszünteti a munkát, igazságos alkotmányt és polgárjogot követelve, a gyárakból fenyegetőleg özönlik az utcákra.' ' A gondos anya hiába mérgelődik, hiába hívja: Mi van már veled? Meddig hagyod még a gombócot száradni? Tonik sem nem lát, sem nem hall. Olvas, olvas és nem tud vele betelni. De hogy is hagyhatná abba

; mikor ezt olvassa „A cárizmus összes pribékjeivel együtt telANTONÍN ZÁPOTOCKY: VIHAROS ESZTENDŐ Regényrészlet «, Tonik rájön, hogy a jog magában nem elég — hatalom is kell rajon jesen tehetetlen. Orvosok, tisztviselők, diákok, tanárok, mind a munkássághoz csatlakoznak. A tisztek is felajánlják szolgálataikat a forradalmároknak. A katonaság is annyira át van itatva a forradalmi eszméktől, hogy a kormány nem meri a gyalogságot a kaszárnyákból kiengedni, nehogy ellen fordítsa fegyverét és átálljon a forradalmárokhoz. A nép az egyetemek és színházak épületében gyűléseket tart — a hatóság nem mer közbelépni. A forradalom vezetői revolvereket és töltényeket osztanak ki közöttük. A hatóság .nem mer közbelépni. A munkásság küldöttsége felkeresi az elöljáróságot, követelve, hogy a cári katonaságot vonják vissza, szereljék fel a forradalmi hadsereget, élelmezzék a város költségén és a város rendje fölötti gondoskodást bízzák rá, — a hatóság nem lép közbe. Már ezekből a hírekből is látszik, hogy a kegyetlen cári hatálom le van törve, a fővárost nem uralja a cári bürokrácia, hanem a proletárok forradalmi hadserege." -— Igen, igen, így kell ezt csinálni — tör ki olvasás közben Tonik, aki nem bírja lelkesedését magábafojtani. — Megőrültél? Ott a gombóc az asztalon, egyél, — hívja az anyja. Míg Tonik olvasott, kivette a gombócot a sütőből s elébe tette az asztalra. — De anyukám, ki törődik most az evéssel! Hallgasd csak, — mondja a fiú. — Hallgasd csak, felolvasok valamit. - Hangosan olvassa tovább: „Hogy a cár engedékenységre hajlik, új kiáltványt bocsát ki, melyben visszavonja az orosz nép elleni, aug. 19-i határozatát, hogy hajlandó elismerni a duma törvényhozó jogát és kiszélesíteni a választójogot, ez érthető is. Hiszen Péterhof, ahol fogoly módjára rejtőzik, csak egy órányira van a forrongó Pétervártól és az orosz események hovatovább a IS. századvégi francia forradalomhoz kezdenek hasonlítani, ahol az önkénydinasztia utolsó tagját, Capet Lajost, kivégezték és megteremtették a köztársaságot." — No, ez szép, — szakítja félbe az anyja. — Hadd csak. Edd a gombócot. Ma káposztával van. — Tudja, hogy a gombóc káposztával fia kedvenc eledele. — Nem, anyám — védekezik Tonik. — A gombóc is, a káposzta is várhat. Majd, ha bevégzem. Hallgasd csak, most jön a java: „Az orosz forradalom sohasem hátrált meg a cári erőszak előtt, nem fog meghátrálni a cári engedmények és ígéretek előtt sem." — Érted ezt, anyus? Nem hátrálni az erőszak előtt s nem dűlni be az engedményeknek és ígéreteknek. Nálunk is ezt kellene mindekinek szem előtt tartania. „A cári kiáltványnak a forradalom szempontjából semmi értéke sincs. És nem lesz befolyással annak tetteire sem. Az orosz forradalom egész további fejlődése attól fvgg, hogy mit cselekszik az orosz kormány. A forradalmárok tudják . .." Itt felemeli hangját és figyelmezteti: Jól hallgass ide, anyu! „ ... hogy butaság volna, szentimentálisan rábízni magukat a gyilkos és hazug cár gyönyörűséges ígéreteire. A tegnap kibocsátott kiáltvány bizonyítéka a cári gyengeségnek és a forradalom

1 erejének. Ez az érv biztosítéka az orosz szabadságnak és oka a mi lelkes örömünknek." — Hallod, anyus? — Hallgatom, gyerek, csak olvasd — bíztatja az anyja, miközben leül az alacsony székre. Kezét ölében összekulcsolja és szeretettel néz fiára. Átérzéssel figyeli, amint a fiú mindjobban nekitüzesedik. „A fofradalom sohasem fogadott el kegyelmet a gyilkosoktól, s nem fogadja el most sem Tehát nem kímél semmit, hanem küzd, hogy kiharcolja a hatalmat. Ha megszerzi a hatalmat, majd keresztvlviszi ezt a magasztos tettet, hogy felszabadítja az orosz nemzetet — saját maga'" — Látod, anyám. A forradalomnak hatalomra van szüksége, hogy keresztülvihesse a felszabadítás nagy művét. Ez kell neki, nemcsak Oroszországban, hanem nálunk is. Ez az, amiről nálunk olyan kevés sző esik. Erről a munkások is vajmi keveset tudnak. Tudod, anyám, ez az Igaz: nem elegendő a jog hatalom nélkül! Hatalom nélkül a jogot nem tudod érvényesíteni. Látod, például Kari főhadnagy ma a gyakorlítéren megfuttatott. De nemcsak megfuttatott, hanem szadista módon feleslegesen meg is kínzott. Öröme telik a kínzásban. Úgy mint nekem, minden osztrák katonának joga van követelni, hogy vele a katonaságnál emberségesen bánjanak. Joga van követelni, hogy ne gyötörjék, és ne kínozzák. Láttál volna minket ma a gyakorlótéren! Jogaink dacára olyan piszkosak voltunk, mint a malacok. Kari az állatnál is jobban meggyötört. És senki sem mert közülünk tiltakozni, vagy jogainkra hivatkozni. Mit ér a jog, ha nincs hatalmunkban azt érvényesíteni? Nem elegendő csak harcolni a jogért. Nem elegendő az általános választójog. Hatalom kell, anyám. Ez a fő, ez a döntő. Ez az, amiről nálunk, gondolom, először kellene beszélni. Ez a cikk az orosz események hatása alatt íródott. De ki írhatta? Nem lehet más, mint Smerál Sem Nyemec, sem dr. Soukup nem volnának ilyesmire képesek. Űgylátszik, Smerál látja a dolgokat. Eltart még egy jóidéig, míg a többiek is meglátják. Tonik félreteszi a lapot. Megnézi az órát. Hat óra. — Mama, add a ruhámat, meg kell néznem Prágát. Lehetetlen, hogy ott csend legyen. Habán Frantának már itthon kell lennie a munkából. Vele megyek. — Edd meg előbb a gombócot — csak nem fogom mégegyszer melegíteni? Bizonyára már hideg — idegeskedik az anya. Tonik hozzáfog az evéshez. Anyja addig kiveszi a szekrényből a polgári ruháját. Még mielőtt Tonik átöltözött volna, Franta Habán jelenik meg az ajtóban. — Jóestét, Bugyecsszky néni! Itthon van Tondó? Te már tudod, hogy mi történik? Nézd, mit csinál! Átöltözik. Jól van, csak siess! Jó kis muri lesz! Az utcák már tele vannak emberekkel. Hat óra után gyülekezés a Príkopin. A fiúk rövidesen elhagyják a házat. — Vigyázat, fiúk! Frantisek, ne engedd Tonikot letartóztatni. Tudod, hogy katona, nagy kellemetlensége volna belőle — kiáltja utánuk a gondos anya. A folyosón beleütköznek a várakozó Nanikába. — No, csakhogy jössz már — fogadja Tonikot a leány. — A vacsorád ma valahogy nagyon hosszúra nyúlt. Talán halat ettél? — kérdi szemrehányóan. — Nono, csak ne mérgelődj. Nem a vacsora tartóztatott, hanem az újság — fuvolázza. Tonik. — Jó, hogy vársz. Gyere gyorsan. Sietős a dolgunk. — Mit siettek? Csak nyolckor megyek munkába. Kényelmesen, sétálva mehetünk a R:egrován át a Václavkára. — Mit gondolsz, nem a Rieder-ligetbe, hanem Príkopira megyünk, ott a gyülekezés. — Milyen gyülekezés? Mi van megint? Hiszen azt Ígérted, hogy elkísérsz — csodálkozik a leány. — No, most maga kísérje el őt. Ne féljen semmit, nyolcig bent lesz a „Politikában". Ma ott többről lesz szó. Ez végtére is tüntetés — elegyedik a beszélegtésbe Franta Habán. — Hagyjatok nekem békét az örökös tüntetésekkel! En sétálni akarok. Tonik megígérte. Emlékszel? — mérgelődik a leány. — Megígértem, az igaz, de honnan tudhattam volna, hogy közben mi történik? Ne bolondozz, gyere. Egyre megy, hogy sétálunk-e, vagy odamegyünk — magyarázza a leánynak. Ez, belátva ellenkezésének hiábavalóságát, megadja magát és reménytelenül felsóhajt: — No, azt látom, hogy neked mindegy. Neked nem hihet az ember. A további huzakodásra nincs idő. Az úton szaporodnak a járókelők. Mindnyájan Prága belsejébe, a Príkopira tartanak. Nemcsak Zsizskovról, Prága más részeiből is igyekeznek munkáscsoportok. Príkopin a járdák túlzsúfoltak. A tömeg lassan helyét változtatja. Egy csoport leválik és lelép a kocsiútra. Erre lavinaszerűen lepi el a tömeg az utcát. A villamosok a Príkopin a tömegbe ékelve, megállnak. Megakasztja őket az embertömeg. Felhangzik a dicső himnusz, „A munka dala". Rögtön utána a „Vörös zászló" harcias ritmusa. A tömeg megindul a Príkopi egész szélességében a Václav térre. A harcias forradalmi dalokat gyakran váltják fel tüntető felkiáltások: Éljen az orosz forradalom! Le az önkényuralommal! Éljen az általános választójog! Éljen a forradalom! — és hasonlók. A tüntető tömeg szemlátomást nő. Oj és űj tüntetők csatlakoznak' hozzá és egy folyammá folynak össze. A Muszteken a tüntetők menete megfordul és visszaindul a Príkopira. Áz út és a járda túlzsúfolt. A Príkopira közbe rendőri erősítés érkezett. A rendőrség ilyen spontán tüntetésre nem volt elkészülve. Erői nem voltak mozgósítva. Első gondja a Príkopin erős kordont vonni a német kaszinó épülete előtt. A városi németek eme bástyáját a tüntetőkkel szemben meg kell védeni. A prágai rendőrség e tettét a tüntetők hangos lármával és szidalmakkal fogadják. Le a rendőrséggel! kiáltják. Most a német burzsoázia ellen úgyis nagy az elkese redés, mert parlamenti képviselőik élesen szembehelyezkedtek az általános választójoggal. A prágai rendőrség számító. Mikor a tüntetők túlerejével találkozik, nyugodtan viseli magát, Nem lép közbe és nem oszlatja szét a tömeget. Inkább tűri a dacot, gúnyt és szidalmakat. így történt most is. Ezért zajlott le a német kaszinó előtti tüntetés is aránylag nyugodtan, bár a tömeg igen határozottan és erélyesen viselkedett. A tüntetők megfordultak és elindultak a Václav-térre. Itt haragos kiáltásaik és tüntetésük tárgya a „Národní politika" szerkesztősége volt. Itt is egy erős rendőrosztag állta el a járdát. Kivezényelték őket a cseh polgárság és reakció eme bástyájának védelmére. Az osztrák rendőrség igazán pártatlan akart maradni. Védte a német polgárokat és azok kaszinóját. Védte a német ifjakat, akik a maguk túlzó nemzeti viseletével provokálták Prága cseh lakosságát. Az ő védelmükre vont a rendőrség a kaszinó előtt erős kordont. Ezt egyenesen a „Národní politika" elé állította. Értékelte annak szolgálatát. A cseh burzsoázia e reakciós üzemének antiszociális politikája szolgálta az osztrák kormányt, a monarchiát és minden kapitalista réteget kivétel nélkül. Az osztrák kormány sohasem mulasztotta el rendőri kordont vonni a „Národní iisty" Mária utcában levő szerkesztősége előtt. Tette ezt akkor is, amikor az úgynevezett if^ júcseh burzsoázia a legélesebb ellentétbe jutott az osztrák-magyar kormánnyal. Az osztrák monarchista körök állandóan különbséget tettek a cseh dolgozók és a cseh nemzeti burzsoázia ellenállása között. A burzsoá ellenállást lojálisnak, ártalmatlannak tartották. A cseh dolgozók ellenállását felforgatásnak s ezért veszedelmesnek tekintették. Az érdekhatárt világosan megvonta az osztályérdek. A vagyoni előjogokat és a kapitalista kiváltságokat a cseh burzsoázia és az osztrák kormány közösen védte. Ebben az esetben az osztráke'.lenes legradikálisabb cseh nemzeti burzsoázia fordul szembe a dolgozókkal. Szükséges tehát a cseh burzsoá biztonságáról gondoskodni, hogy meggyőzzék őket arról, hogy osztályellentétek esetén számíthatnak a monarchia és a rendőrség támogatására. Ezért volt a prágai rendőrség legfőbb gondja a tüntető mufíkásokkal szemben védelembe venni a cseh és német kapitalisták eme burzsoá bástyáit. A tüntetés áthelyeződik a Príkopiról a Václav térre. A tüntető menetben a zsizskoviak zárt csoportot képeznek. Köztük van Tonik és Naninka is. A „Národni politika" előtt Naninka elválik. Munkába siet. Nem akarja, hogy észrevegyék a tüntetők között. Mikor a menet a Príkopiról a Václav térre tartott, a Mustek sarkában, a „Bécsi kávéház" előtt sorkatonaság állt. — Ne hogy. belénk lőjjetek, ha vezényelnek, — kiáltották a zsizskoviak. — Nem fogunk, legyetek nyugodtak, — válaszolták a katonák. „Nem fpgnak, meglátod, nem fognak, biztosította Tonik Habám Frantát. A kaszárnyákban is erről beszélnek. A csehek ebben egyek: nem lőni! De rosszabb ez a németekkel. A mi ezredünk vegyes. Tudod, cseh-budejoviciek, szkopcsákok Volárból és a sumavai német községekből vannak köztünk. Ezek még a majmoknál is száz évvel hátrább vannak. Ezekkel még nehéz dolgunk lesz. Az ő félreeső határmenti községeikbe a szocializmus eszméi még nem hatottak el. De egyszer eljön annak is az ideje. Nézd csak ... Oda nézz ... Azt az embert ott, kemény kalapban. Kövérre hízott hasacskával és aranylánccal a köldökén. Mindnyájan látjátok?! Milyen gúnyosan vigyorogva fenyegetőzik az öklével!" Tonik először Frantát, azután az öt körülvevő. zsizskoviakat figyelmezteti.