Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-18 / 306. szám, szombat

SZLOVÁK I\A KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. december 18. szombat 30 fillér VII. évfolyam. 306/ szám A bratislavai dolgozók hatalmas békemanifesztádója A mai számban: A Csehszlovák Békevédők bizottsága plenáris üléséről (2. old.) Tajvan felszabadítása a kínai nép Ugye <3. old.) A Csehszlovák Köztársaság legfőbb államhatalmi szervei (4—5. old.) Az apátfalusi Pofana-üzem ifjú kommunistái teljesítik a pártfeladatokat (5. old.) Az Uj Szó postájából («. old.) „Megalkuvás nélkül" (7. old.) A „Pünkösdi királyság" Calántán («. old.) Bratislava péntek délután nagy béke­manifesztáció színhelye volt. Már jó­val 3 óra előtt hatalmas tömegek, Szlo­vákia fővárosa dolgozóinak tízezrei so­rakoztak fel a Sztálin téren, hogy han­got adjanak szilárd elhatározásuknak, hogy készek minden erejükkel a béké­ért harcolni. A munkások és a kör­nyékbéli parasztok, értelmiségi dolgo­zók, diákok, anyák és apák eljöttek manifesztálni. Pontosan három órakor, amikor a díszemelvényen megjelentek pártunk és kormányunk, a Nemzeti Front kép­viselői, hatalmas éljenzés, hurrá, „Éljen a párt! Éljen a nép kormánya!" fel­kiáltások hanzottak fel. Az arcokról sugárzó lelkesedés, taps, az elhangzott szavak a dolgozó tömegeknek pártunk és kormányunk iránt érzett szeretetét, hűségét és egybeforrottságot vele fe­jezték ki. A díszemelvényen helyet foglalt Ka­rol Bacílek, a CsKP Központi Bizottsága politikai irodájának tagjá, az SzlKP Központi Bizottságának első titkára, Rudolf Barák belügyminiszter, dr. h. c. Josef Plojhar egészségügyi miniszter, Václay Pasek, a CsKP KB titkára, az SzlKP KB irodájának tagjai, az SzlKP titkárai, Augustin Michaíicka és J. Kríz, az SzlKP KB-nak tagjai, Ru­dolf Strechaj, a Megbízottak Testületé­nek elnöke, Frantisek Kubac, az SNR elnöke, a hazánkba érkezett Külfölddel Való Kulturális Kapcsolatokat Ápoló Össz-szövetségi Társaság küldöttsége, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői, a Megbízottak Testületének tagjai, a bra­tislavai diplomáciai testület képviselői, V. D. Karjakinnal, a Szovjetunió bra­tislavai főkonzulával az élen. Jelen vol­tak továbbá a Nemzeti Front szerveze­teinek, a tömegszervezeteknek, a tudo­mányos- és kulturális intézményeknek, az egyháznak, üzemek, iskolák, hivata­lok és néphadseregünk képviselői. A bratislavai dolgozók hatalmas bé­kemanifesztációját dr. h. c. Alexander Horák, a Szlovákiai Békevédők Bizott­ságának elnöke, a Béke Világtan'ács tagja nyitotta meg. Rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a béke kérdése va­lamennyiünk legbelsőbb ügye — boldog és szép életünk, békés építőmunkánk megvédésére szilárd acélfalat állítunk az agresszorok ellen. Mi valamennyien a békéért, az egész világ gyermekeinek­boldog életéért harcolunk. Utána Josef Plojhar egészségügyi miniszter, az európai béke és bizton­ság biztosításáról tárgyaló moszkvai konferencián részt vett csehszlovák küldöttség tagja mondott beszédet. Amikor a Szovjetunió, a szovjet em­berek üdvözletét tolmácsolta, lelkes „Éljen a Szovjetunió! őrök ,időkre a Szovjetunióval!" felkiáltások hangzot­tak fel. Plojhar miniszter beszédében méltatta a moszkvai értekezlet nagy nemzetközi jelentőségét. Ha a nyu­gati hatalmak képviselői nem is vet­tek részt a moszkvai értekezleten, az ott elhangzott deklaráció eljutott a nyugati országok dolgozóinak milliói­hoz, akik f/lismerték a Nyugat-Né­metország újrafelfegyverzéséből eredő, veszélyt és határozottan síkra száll­nak a londoni és párizsi egyezmények ellen. Amikor Josef Plojhar miniszter, népeink szilárd egységéről beszélt, a manifesztálók „közösen megvédjük köztársaságunkat" felkiáltásokkal tet­tek hitet ezen egység mellett. Amikor a miniszter a béketábor legyőzhetet­len erejéről, hazánk szocialista építé­séről és sikereiről beszélt és idézte Fucík szavait: „Emberek legyetek éberek", — egész népünk ama leg­szentebb óhajának adott kifejezést, hogy hazánk békéjét megvédjük. Utá­na Josef Tokár, a bratislavai városi pártbizottság vezető titkára a bra­tislavai dolgozók nagy építő sikerei­ről beszélt. „Már az üzemek egész sora idő előtt teljesítette ez évi fel­adatált" — mondotta. — Majd amikor Mikulás Huba, a Nemzeti Színház államdíjas művésze elolvasta a brati­slavai dolgozók nagy békemanjfesz­táciőja részvevőinek kormányunkhoz intézett határozatát, a jelenlevők tíz­ezrei felemelt karral hagyták jóvá a határozatot és kifejezésre juttatták, hogy minden erővel készen állnak hazánk biztonságának megvédésére, boldog, békés életünk további építé­sére. „Éljen a béke! Bennünk a mi kormányunk sohasem fog csalódni! Éljen a nép kormánya! Éljen a CsKP!' — hangzottak fel a lelkes felkiáltások. Bratislava dolgozó népe újra szava­zott. Szavazott a békére és azon akaratának adott kifejezést, hogy or­szágépítö munkánk feladatait siker­re! teljesíti és készen áll hazánk biz­tonságának és boldog jövőjének meg­védésére. Bratislava dolgozóinak az 1954. december 17-i manifesztációi! tett nyilatkozata Köztársaság' kormá­A Csehszlovák nyához! Mi, Bratislava polgárai — munkások és földművesek, technikusok, tudósok és művészek, tisztviselők és diákok, nők és férfiak, felnőttek és fiatalkorú­ak nagy békemanifesztációra gyűltünk ma össze. Meghallgatva a csehszlovák kormányküldöttség tagjának az európai béke és kollektív biztcínság biztosítá­sáról tárgyaló moszkvai konferencia eredményeiről szóló jelentését, kije­lentjük: Teljes szívünkből üdvözöljük a moszkvai konferencia határozatait. Üd­vözöljük a moszkvai konferencián el­fogadott nyilatkozatot, mivel csattanós választ ad az új világháború tervezői­nek. Azért üdvözöljük, mert a világ összes békeszerető embereinek meg­mutatja az utat. hogyan lehet biztosí­tani a tartós világbékét A Moszkvabon elfogadott békenyilatkozat megfelel legsajátosabb érdekeinknek. Ezért fenntartás nélkül helyeseljük 3 békenyilatkozatot, és kifejezésre jut­tatjuk egyöntetű egyetértésünket kor­mányküldöttségünk álláspontjával. Egy­úttal nsgy felháborodással és ellen-; szenével visszautasítjuk és elitiljük u nyugati imperialisták 'bűnös terveit, -kik a londoni és párizsi egyezmények .itifikálásával fel akarják, újból tá­masztáni a gyászos emlékű hitleri Wehrmachtot. E hivatásos gonosztevők segítségével az amerikai milliárdosok vezetése alatt álló nyugati kapitalisták új, véres világdrámát akarnak előkészí­teni. Az imperialista országok uralkodó körei nem tanultak a közelmúlt törté­nelméből. Nem akarják tudomásul venni azt, hogy a láncaitól megszaba­dított hitleri fenevad elsősorban és mindenekelőtt rájuk támad, saját daj­kálóira. Az imperialista országok uralkodó körei nem számolnak saját országaik nemzeteinek határozott akaratával, amelyek velük együtt meg akarják akadályozni és megakadályozzák az új háborút, De ha az imperialistáknak a világ békeszerető emberei akarata ellenére is sikerülne ratifikáltatni a londoni és párizsi egyezményeket a nyugat-euró­pai parlamentek által, teljes mérték­ben egyetértünk kormányunkkal ab­ban. hogy más békeszerető országokkal együtt olyan intézkedéseket tegyen, amelyek biztosítják népi demokratikus köztársaságunk biztonsagát és hatarai­nak sérthetetlenségét. Mi, Bratislava polgárai, egész né­u(Folytatás a 2. oldalon.) zovjet kormány Jegyzéke a francia kormányhoz V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere december 16-án fogadta L. Jox urat, Franciaország szovjetunióbeli nagykövetét és Franciaország kormánya számára a Szovjetunió kormányának kö­vetkező jegyzékét adta át: \ „A szovjet kormány szükséges­nek tartja a francia kormányt fi­gyelmeztetni arra, hogy a francia kormánynak az úgynevezett pá­rizsi egyezmények megkötésével kifejezett akciói elvi ellentétben állanak azokkal a kötelezettségek­kel, amelyeket Franciaország „a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Francia Köztársa­ság közötti szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés" alapján vállalt. Ezt a szerződést a második vi­lágháború végén, 1944 december 10-én kötötték meg, amikor a Szovjetunió és Franciaország a Hitler elleni koalíció többi álla­maival együtt egyesítették erőiket és súlyos harcot folytattak az európai nemzetek közös ellensége T— a német militarizmus ellen. A francia-szovjet szerződés, amelyet a szovjet nemzetek és a francia nemzet legjobb fiainak vére pecsé­telt meg, megállapítja, hogy Fran­ciaország és a Szovjetunió közös intézkedéseket tesznek, hogy el­hárítsák a német militarizmus új agressziójának lehetőségét és igy megakadályozzák az új európai háborút. Ez a szerződés, amelyet az 1964. év végéig, tartó érvény­nyel kötöttek meg, kimondja: „A magas szerződő felek köte : lezik magukat, hogy a Németor­szággal folytatott jelenlegi háború befejezése után is közösen tesznek meg minden szükséges intézke­dést, bármilyen újabb, Németor­szág részéről fenyegető veszély elhárítására és olyan akciók meg­akadályozására, amelyek lehetővé tennék a német agresszió bármi­lyen újabb kísérletét." (3. cik­kely.) A szerződés továbbá azt mondja: ,,A magas szerződő felek kö­telezik magukat, hogy nem kötnek semmilyen szövetséget és nem vesznek részt semmilyen koalíció­ban, amely a magas szerződő fe­lek egyike ellen irányulna." (5. cikkely.) A szerződés továbbá kötelezett­ségeket tartalmaz a két fél köl­csönös segítségéről Németország által elkövetett agresszió esetén, ami megfelel mind Franciaország, mind a Szovjetunió biztonsága biztosítása érdekeinek. Míg a francia-szovjet szerződés célja az új német agresszió lehe­tetlenné tétele, a francia kormány által aláírt párizsi egyezmények a német militarizmus felújítására vezetnek és ezzel megteremtik az új német agresszió veszélyét. Ezek az egyezmények megállapít­ják Nyugat-Németország_ remili­tarizálását és a nyugatnémet had­sereg felállítását volt hitleri tá­bornokok parancsnoksága alatt, akik még nemrégen Franciaország, Szovjetunió, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Norvégia, Belgium és más európai államok megszállt területein a fasiszta rendszer véres terrorját és elnyo­mását vezették be. Nemcsak nagy, nyugatnémet hadsereget építenek ki, amely je­lentős légierőkkel, tankokkal, ne­héztüzérséggel, saját katonai ve­zérkarokkal rendelkezik, hanem az egész nyugatnémet nehézipait j a Ruhr-vidék iparával együtt új- 1 ból fegyvergyártásra állítják át. Az érvényes nemzetközi egyez­ményekkel ellentétben a párizsi egyezmények a nyugatnémet mi­litaristák és revansisták kezébe atomfegyvereket, valamint vegyi­és bakteriológiai fegyvereket ad­nak, ami jelentősen fokozza a pusztító atom-, vegyi- és -bakté­riumháború veszélyét, annak min­dén súlyos következményével és számtalan áldozatával. A párizsi egyezmények ezen­kívül kitűzik a remilitarizált Nyu­gat-Németország bekapcsolását az agresszív északatlanti tömbbe és más katonai csoportosulásokba, amelyek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irá­nyulnak. Ez annyit jelent, hogy Franciaország, mint e csoportosu­lások egyik fő résztvevője, kato­nai szövetségre lép a felújított német militarizmussal, annak el­lenére, hogy a francia-szovjet szer­ződés alapján Franciaország köte­lezettséget vállalt, hogy nem lép be semmilyen katonai szövetség­be, amely a Szovjetunió ellen irá­nyul. A szovjet kormány már nem egyszer, többek között ez év ok­tóber 23-i, november 13 i és de­cember 9-ki jegyzékeiben is rá­mutatott arra, hogy a francia kor­mánynak ezek az akciói nyilván­való ellentétben állanak a fran­cia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés szellemé­vel és, szövegével. A párizsi egyezmények . aláírásával Fran­ciaország. durván megsértette a francia-szovjet szerződés alapján vállalt szövetségi kötelezettségeit mind az új német agresszió elhá­rítását. mind pedig a Szovjetunió ellen ii ányuló katonai szövetsége­ken való kívül maradását ille­tően. A szovjet kormány már nem egyszer figyelmeztette a francia kormányt a német militarizmus felújítására irányuló politikából származó összes veszélyekre. Emellett mindig rámutatott arra, szükséges, hogy a Szovjetunió és Franciaország közös intézkedése­ket tegyenek az európai béke biz­tosítására és megszilárdítására, valamint a német probléma ren­dezését illető halaszthatatlan fel­adatok megoldására. Németország/ egységének békés és demokratikus alapokon az össz­német választások segítségével való megújítása érdekében a szov­jet kormány a négy nagyhatalom külügyminiszterei konferenciájá­nak azonnali összehívását javasolja. A szovjet kormány ugyancsak javasolta a francia kormánynak, hogy járuljon hozzá az európai kollektív biztonsági rendszer meg­teremtéséről szóló összeurópai szerződés megkötéséhez, amelynek részvevői volnának az összes euró­pai államok tekintet nélkül tár­sadalmi és állami rendszerükre. Az ilyen szerződés megkötése biz­tosíthatná az összes európai nem­zetek békés fejlődésének feltéte­leit. A szovjet kormány javasolta, hogy november végére hívják ösz­sze Moszkvába vagy Párizsba az összes európai országok konferen­ciáját. . amelv főként az európai kollektív biztonsági rendszer meg­teremtésének. kérdésével foglal­kozna. A Szovjetuniónak mindezek a javaslatai arra irányultak, hogy ne engedjék a német militarizmus újjáélesztését, hogy megszilárdul­janak é= fejlődjenek a francia­szov.iet baráti kapcsolatok, ame­lyeknek rendkívüli. fontossága van Franciaország és a S_zovjet­unió biztonságának biztosításában és az európai béke megszilárdítá­sában. '. " A szovjet kormány sajnálattál állapítja meg, hogy a francia" kor­mány elutasította részvételét az európai kollektív biztonság meg­szervezésében és a német problé­ma békés megoldására irányuló halaszthatatlan feladatok megol­dásában. A francia kormány -a szovjet kormány fent említett jar vaslatainak és baráti intelmének elutasításával megmutatta, hogy nem szándékszik tekintetbe venni a francia-szovjet szerződésből reá háruló kötelezettségeket, a béke megszilárdításának és az európai nemzetek biztonsága biztosításá­nak érdekeit. A francia kormány jelenlegi po­litikája nemcsak nem felel meg a francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási. szerződés alapján vállalt kötelezettségeknek, hanem egyenesen a Szovjetunió és a többi békeszerető európai ál­lamok ellen irányul. A francia kormány aláírta a pá­rizsi egyezményekét és most min­den módon igyekszik meggyorsí­tani eme egyezmények ratifikálá­sát. Tehát Nyugat-Németország remilitarizálásának meggyorsításá­ra és az említett katonai csopor­tosulásokba való bekapcsolására törekszik. Ebben a helyzetben a francia­szovjet szerződés nem szolgálhat­ja azokat a célokat, amelyek ér­dekében megkötötték, mert a fran­cia kormány e szerződés fennállá­sa ellenére a nyugatnémet mili­tarizmus felújításának álláspont­jára helyezkedett és a remilitari­zált Nyugat-Németországot a Szovjetunió és más békeszerető európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásokba vonja be. A francia-szovjet szerződés nemcsak nem szolgálhatja így a béke érdekeit, hanem ellenkező­leg, csupán a francia kormány je­lenlegi politikájának leplezésére szolgál, amely kormány belép áz Amerikai Egyesült Államok ve­zetése alatt álló agresszív Ikatonai csoportosulásokba. A szovjet kor­mány nem nyugodhat bele ebbe a helyzetbe és szükségesnek tart­ja ezt egyenesen megmondani mind a szovjet, mind a francia népnek. Mindez arról tanúskodik, hogy a párizsi egyezmények ratifikálá­sa elkerülhetetlenül jelentősen bo­nyolultabbá teszi az európai hely­zetet. Arról tanúskodik, hogy ez a ratifikáció nem felél meg < az európai béke és biztonság érde­keinek és erre csupán néhány" ál­lam agresszív köreinek van szük­sége, amelyek az új háború előké­szítésével foglalkoznak. Ilyen körülmények között a szovjet kormány kötelességének tartja kijelenteni, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a fran­cia-szovjet szövetség és kölcsönös segélynyújtási szerződés keresztül húzását jelenti, e 'szerződést sem­misnek nyilvánítja. Minden fele­lősség ezért Franciaországot, a francia kormányt terheli. A párizsi egyezmények ratifi­kálása után a szovjet kormánynak nem marad más hátra, mint, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nöksége elé terjeszteni megtár­gyalás végett a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségé . és Franciaország közötti szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés felbontására tett javaslatot. Moszkva, 1954. december 16." *

Next

/
Thumbnails
Contents