Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-17 / 278. szám, szerda

274 m%

zú 1954. november 14. 0 Sürgős segítség©! a nagymagyari iskolának \ Szép, egyemeletes épület fogadja Nagymagyaron az iskolába lépőt. Négy tanterme elegendő s volt valamikor a nagymagyari gyermekek részére. De ez már meglehetősen régen volt. Azóta sokat. változott a világ s vele együtt Nagymagyar is. A régi elemi iskolát nyolcéves középiskola váltotta fel s tizenkét helység gyermekeit szállítják az autóbuszok a nagymagyari középiskolába. Nagymagyar a tizenharmadik község. Nagymagyar, Kismagyar, Tonkháza, 01gya, Csenke, Vajasvata. Bélavata, Gomba, Csörgepuszta, Illésháza, Újvásár, Felsőjányok, Alsójányok — még felsorolni is sok. Hát akkor, ha a gyermekek számát nézzük! Egy szó mint száz, kevés a _ tanterem. Hiába használják egy volt másik iskola két sötétes tantermét is,, mégsem férnek el. Hisz a szlovák és magyar iskolába összesen 600 gyermek jár. Két váltásban folyik a tanítás. A főépületben két egyablakos, 3,26X6 méteres kicsi tanítói szobából is tantermet csináltak. Igen, csak az a baj, hogy ebben tanítani is kellene, az pedig csaknem lehetetlen. Két sorban állnak e kis helyiségekben a padok s ami- kicsi köz a két padsor között volt, oda benyomtál? egy harmadik sor padot. De ne gondoljuk, hogy párhuzamosan a két szélső sorral. Hisz így el sem fértek volna: keresztbe, éppen merőlegesen azokhoz. így egy sor gyermek tábla és tanító helyett a falat nézi, esetleg egy kis nyaktorna után megláthatja a táblát is. A tanító kénytelen megállni az ajtóban, helyszűke miatt tovább nem is mozdulhat. A tanulók és a házi feladatok ellenőrzése szinte lehetetlen, mert a padok közé nem lehet bemenni. A gyermekek úgy { össze vannak" zsúfolva a két kis tanteremben, mint a heringek. De még így sem fértek ám el. Ezért egy volt korcsmahelyiséget is „kineveztek" tanteremnek. E helyiségben szintén körülményes a tanítás. A nyílt utcától, a közeli autóbusz-megálló zajától csupán egy lyukas üvegajtó választja el. Ugyanilyen lyukas üvegajtó választja el a termet egyik oldalon egy igen mozgalmas irodájától, másik oldalon pedig égy deszkafal zárja el a cipőüzlet raktárától. így érthető a tanteremben uralkodó cipőszag is. S mivel az autóbusz-megállóhoz közel van e terem, az autóbuszra várakózó fázó utasok reggel — hogy, hogy nem — kinyitják, s váróteremül használják. Utána ismét tanterem lesz belőle. Természetesen az ilyen tantermekben a szellőztetés sem oldható meg a követelményeknek megfelelően. A termek jó része rosszúl kapja a megvilágítást is és amellett kevés fényt kap. A volt korcsmahelyiségben például, míg a délutáni nap többé-kevésbé be nem süt, nem nagyon látnak írniolvasni. Ez az oka annak, hogy minden osztályban csaknem hathét tanulónak írt már elő szemüveget az orvos. Beszéljünk a tanítói szobáról is? Ez a 2X6 méteres szűk helyiség, amelyben egyszerre 15 tanítónak kellene elférnie és dolgoznia. Azt hiszem, erről ennyi is elég. Ezenfelül van egy helyiségük, amit nem tudok minek nevezni: konyha-e, avagy étterem? Ugyanis mindkét célt szolgálja egyszerre. Főzés céljára megfelel, de étkezés céljára kevésbé. Összesen 3 kisméretű asztal van benne, itt ebédel 17 tanuló és 20 tanító, s tízóraizik 170 gyermek.. I°tn. ez a helyzet Nagymagyaron. Az bko'a fejlődik, népesedik, sainos azonban a tantermek nem bővülnek. Márpedig megoldást kell találni, éspedig sürgősen. Megoldás lenne is. A kismagyari volt Esterházy-kastély ugyanis ott áll jelenleg üresen. Kitűnő, iskolának való épület. Itt lenne elegendő tanterem, megoldhatnák a tanítók lakáskérdését is, és ezen felül megfelelő konyha és étterem is rendelkezésükre állna a tanulóknak és tanítóknak. A csendes környezet, a nagykiterjedésű park valóban megfelelő hely lenne iskolaudvarnak, sportpályának stb. Nagymagyartól csupán egy kilométerre van s a tizenhárom községnek inkább a központjában fekszik, mint Nagymagyar. Ezt mind nemcsak a tanítók, s a helyi nemzeti bizottság tagjai lát ják, hanem a szülők is és ők is lépéseket tettek már ez ügyben. A bökkenő azonban ott van, hogy az egészségügyi intézet is számot tartana a kastélyra. Elmebeteggondozó inté?etet szeretnének ott létesíteni. Kétségtelen, hogy erre is szükség van. Most csupán az a kérdés, melyikre van sürgősebben szükség. Az elmebeteggondozó intézet nem annyira helyhez kötött, mint egy iskola. Azt létesíthetnek máshol is, hisz erre akad. talán a környéken máshol is hely. A nagymagyari iskola azonban nem helyezhető az ország egy másik részébe. Az iskola viszonyai pedig mind pedagógiai, mind egészségügyi szempontból olyanok, hogy azckon sürgősen változtatni kell Ami a pedagógiai szempontokat illeti, eredményes munkát így el képzelhetetlenül nehéz végezni. Ha pedig az egészségügyi viszonyokat nézzük, az egészségügy hasznos szolgálatot tesz már azzal is, na lemond jelenlegi tervéről, mert így hatszáz gyermek kerül megfelelő körülmények közé, s hatszáz gyermeknek óvja meg az egészségét. Jakab István. Három tanulságos óra egy szovjet költővel MI NEGYEN Ha a szárazföldet éri támadó roham, mint vörös harcos, kivédi legnagyobb fiam. Hogyha fent, a légbe szállva zeng a háború, mint pilóta, harcban áll a második fiú. Hogyha zúg a tenger árja s ott dühöng a vész, legkisebbünk ront reája: flottatengerész. És a néppel egybeforrva tűzön, vizén át — én, az anyjuk, ösz anyóka védem a hazát. Varrás, főzés lesz a részem? Mindegy, — számba végy. Sztálin elvtárs -— harcra készen áll itt mind a négy. Sohaserfftudunk eleget meríteni a Szovjetunió gazdag kincsestárából. A csehszlovák-szovjet barátság hónapja arra is szolgál, hogy figyelmeztessen, sokszorozzuk meg erőfeszítésünket, merítsünk bátrabban a kincsestárból. Figyelmeztet a barátság hónapja, de egyben alkalmat nyújt, hogy a szovjet tudomány, kultúra, gazdaság legjobb művelőivel személyesen megismerkedhessünk és első kézből, közvetlenül vehessük át a követendő, jól bevált tapasztalataikat. Az idén a Külfölddel való Kulturális Kapcsolatokat Ápoló össz-szövetségi Társaság, röviden a VOKSz hazánkba érkezett szovjet küldöttségének tagja — többek között — Vera Inber, a Sztálin-díjjal kitüntetett híres költő. Mit tudtunk ~rről a szovjet aszszonyról? Nagyon keveset. 1890-ben született Odesszában. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a leányok részére fenntartott fellő tanfolyamot végezte, majd Franciaországban élt. 1911-ben. jelentek meg első versei nyomtatásban. Első kötetei: „A szomorúság tora", „Keserű gyönyör", „Mulandó szavak" — az egyén hangján megírt bizalmas, lírai csengésű költeményeket tartalmaz. Később költői világa kiszélesedik, teljesebbé, tartalmasabbá válik. így is igazi lírai köitő marad; aki az új szovjet ember gondolatait, érzésvilágát igyekszik visszaadni. Egyénisége átszínesedik, kitágul, témaköre gazdagabb lesz. Gyermekverseket, ifjúsági elbeszéléseket ír, amelyeket szintén líra, meleg humor jellemez. A Nagy Honvédő Háború első napjaiban Moszkvából Leningrádba utazott, ott töltötte a blokád hosszú hónapjait; mint költő és mint újságíró dolgozott. Megírta „Leningrád lelke" című kötetét és „A pulkovói délkör" című poémáját, amely művészi formában fejezi ki a szovjet állampolgár haragját, felháborodását és a költő egyéni élrpienyeit. Ezért a művéért és a „Leningrádi napló" című kötetéért 1946-ban Sztálin-díjat kapott. Leningrádi tartózkodása volt művészi munkájának legtermek'enyebb időszaka. Verseit nemcsak a Szovjetunióban, hanem a baráti országokban is-szeretik. Vera Inber, ez a teljesen őszhajú, kistermetű, fínomhangú, lelkesedő, harcos asszony beszél eddigi alkotó munkájáról, terveiről, szándékairól, a szovjet írók küszöbönálló kongresszusáról és főleg arról a forró viszonyról, amely a -szovjet írók és olvasók között fennáll. A szovjet irodalom állandó fejlődésben van és módszereiben a szocialista realizmusra támaszkodik. A költő „Mikor még kicsi voltam" című könyvét most nyomják Moszkvában. Válogatott verseinek két kötete szintén közvetlen kiadás előtt áll. Arról beszél, hogyan segítik Scsipacsevvel együtt a fiatal költőket a Gorkij irodalmi intézetben, és átadja a nemrég nálunk járt Scsipacsev szívélyes üdvözletét. Vera Inber most Leninről ír verssorozatot. A szovjet írók kongresz. szusa előtti vita az irodalom legfőbb kérdéseit öleli fel, vitatkoznak a pozitív hősről, a költészet kérdéseiről, stb. A pozitív hős nem eszményi hős. Eszményi csak bizonyos vonatkozásban lehet valaki. A hős legfőbb jellemvonása az emberi társadalom boldogságának elérésére irányuló tevékenysége. Azok az apróbb fogyatékosságok, amelyeket a hős legyűr, nem csökkentik jelleme pozitív voltát. Figyelmeztetett. arra is, hogy az új szovjet poézis sajátsága, hogy határozottan optimista, derűs, hogy mind tartalmilag, mind nyelve szempontjából egész közel áll a néphez, érthető a nép számára. A költőnek joga van, hogy sajái „énjét" fejezze ki, de úgy, hogy azzal az emberek milliói értsenek •egyet. Nincs értelme az érzések letompításának, leszürkítétének. A költő írhat a legkülönfélébb érzésekről. Csak arra kell vigyáznia, hogy ne legyen individualista. A költő figyelmeztetett a műfordítás fontosságára és ezzel kapcsolatban Ivan Kaskinnak, a Znamja című irodalmi folyóiratban megjelent cikkére. Kérte a fordítókat, ne feledkezzenek meg a fiatal, tehetséges és egyelőre kevéssé ismert szovjet költőkről sem. Elmondta, hogy a szovjet író gyakran találkozik olvasóival, az író keresi az olvasóval való élénk kapcsolatot. De a szovjet olvasó maga is megtalálja az lítat kedvenc írójához, költőjéhezMosolyogva és érthető büszkeséggel meséli, hogy nap-nap után kap olvasóitól leveleket, amelyekben nemcsak dicsérik, hanem jóakaratúlag bírálják, ha írásaiban valami nem tetszik, ^agy akár ha valami részletkérdésben tévedett, valamit helytelenül értelmezett. A siker titka: nemcsak a nép számára alkotni, a néppel együtt kell alkotni. Ez a nagy költő,, ki — mint mondtam — szép gyermekverseket ír, a szülői érzést örökíti meg, amikor eljött a tett, a harc ideje, tudott bátor és harcos lenni. A költő harcos voltát bizonyítja az itt közölt verse is, amelyet Surányi Vera fordított magyarra. Hogyan üdvözölhetnénk legszívélyesebben, szerető szívünk minden melegével Vera Inbert, a barátság hónapjára ideérkezett drága szovjet vendégeinket és a hatalmas szovjet népet? ügy gondolom, üdvözleteinket legjobban Vera Inber saját szavai fejezik ki: „És ma és holnap s időtlen időkben, a szovjet ember mindörökie éljen!" Szily Imre Nehru beszámolója egy sajtóértekezleten Nehru indiai miniszterelnök a szombati sajtóértekezleten beszámolt arról, hogy hivatalos meghívást kapott a Szovjetunióba és hogy örömmel elfogadta ezt a meghívást. Nehru a továbbiakban kínai látogatásával kapcsolatban a Kínai Népköztársaság békevágyáról beszélt, ma id a többi között a következőket mondotta: „Meggyőződésem, hogy Kína saját érdekében erősen óhajtja a békét. Kínának 15—20 békés évre van szüksége, hogy megvesse a szocialista állom alapjait. A kínai kormány rendes d.p-. lomáciai kapcsolatokat akar fenntartani minden országgal, ideértve azokat is, amelyek ellenségei voltak". Nehru a továbbiakban rámutatott az Indiában és a Kínai Népköztársaságban felmerülő problémák hasonlóságára, majd hozzátette: „Magától értetődő, hogy Indiát rendkívüli mértékben érdekli, hogyan oldotta meg Kína ezeket a problémákat". Nehru indokínai utazásával kapcsolatban annak a véleményének adott kifejezést, hogy „az indokínai társállamokban a genfi egyezmények őszinte alkalmazását óhajtják". Az indiai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy „a genfi egyezmények komoly mértékben hozzájárulnak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, mert megmutatták: minden probléma megoldható békés eszközökkel". Az indiai miniszterelnök befejezésül bejelentette, hogy december végén D?sakartába utazik, ahol résztvesz a colombói hatalmak érteke ^ietf-n. Megkezdte munkáját a Francia Kommunista Párt központi bizottságának ülésszaka St. Dejjisben, Párizs elővárosában november 12-én megkezdte munkáját a Francia Kommunista Párt központi bizottságának ülésszaka. Az ülésszak a „l'Humanité" szerkesztési és terjesztési feladatairól tárgyal. A központi bizottság Etienne Fajon beszámolója alapján határozatot hozott, amely egyebek közt leszögezi: „Noha a párt lapjainak együttes napi példányszáma meghaladja a háború előttit, mégis a központi lap terjesztésében az utóbbi évek során visszaesés mutatkozott. A lap példányszáma egyáltalán nincs összhangban a párt befolyásával és tekintélyével". A határozat a lap szerkesztési feladatait illetően a következőkre mutat rá: ,,Ami a lap tartalmát és formáját .illeti, a központi bizottság elítéli azt a véleményt, hogy a „l'Humanité"-nak le kellene mondania a hivatalos pártlap-jellegéről és jobban kellene alkalmazkodnia a lakosság kevésbé öntudatos eleméinek színvonalához. Ellenkezőleg a központi bizottság azt kéri a „l'Humanité" szerkesztőségétől, hogy emelje egyre magasabbra a lap ideológiai színvonalát és száműzzön hasábjairól minden opportunista engedményt, minden politikai habozást. De azt is kéri tőle, kövessen el mindent, hogy a „l'Humanité" életteljesebb és még inkább a nép nyelvén szóló újsággá váljék, s- tegye változatosabbá a lap külsejét." A határozat végül köszönetet mond a „l'Humanité Dimanche" lelkes terjesztőinek. Az iráni szakszervezeti tanács tiltakozásra hívja fel a világ dolgozóit Az Irápi Szakszervezetek Központi Tanácsa a Szakszervezeti Világszövetség titkárságának közvetítésével felhívást intézett a világ dolgozóihoz, a szakszervezetekhez és a demokratikus sajtóhoz. A felhívás a többi között így hangzik: A nép kemény harcától megriadt iráni kormány angol-amerikai kenyéradóinak parancsára két hónappal ezelőtt hallatlan mértékben fokozta a megtorló rendszabályokat. Tömegesen tartóztatták le s kínozták meg a hazafiakat, majd katonai törvényszékek ítélkeztek fölöttük zárt ajtók mögött halálraítélték őket csak azért, mert harcoltak -hazájuk létéért és függetlenségéért. Az Iráni Szakszervezetek Központi Tanácsa valamennyiötöket szolidaritásra szólít. Tiltakozzatok gyűlések megszervezésével, küldjetek delegációkat, leveleket és táviratokat az iráni nagykövetségekhez, vagy közvetlenül az iráni kormányhoz, továbbá az Egyesült. Nemzetek Szervezetéhez. Használjátok ki a többi lehetőségeket is. Ezzel megmutatjátok az imperialistáknak és iráni ügynökeiknek, hogy Irán népe nem áll egyedül igazsagos harcában, és hogy az egész világ dolgozóinak támogatását élvezi. Erélyesen követeljétek: a bebörtönzött és koncentrációs táborokba zárt szakszervezeti harcosok és hazafiak szabadonbocsátását, az ítéletek hatályon kívül helyezését, beleértve a halálos ítéleteket is; a szakszervezeti és a politikai tevékenységük miatt elbocsátott munkások és alkalmazottak munkábaállítását; a szakszervezetek ellen irányuló és a demokráciaellenes intézkedések beszüntetését. Tiltakozástok az Iránban folyó harccal együtt, meg fogja menteni a halálra ítélt, és halálos ítélet végrehajtását minden órában váró dolgozók és hazafiak életét. A szíria-egyiptomi viszony kiéleződése A sajtó és a rádió jelenti, hogy az egyiptomi kormány visszahívta szíriai követét Ali Nagib tábornokot, aki testvére a volt egyiptomi köztársasági elnöknek. A libanoni sajtó szerint az egyiptomi kormány képviselője kijelentette, hogy Szíria nem tett semmit, hogy megakadályozza saját országában a „Muzulmán Testvériség" szövetségének tevékenységét. Az új óvintézkedés, amelyet Egyiptom most életbeléptetett szinte demarsot jelent a szíriai kormány felé, hogy megakadályozza a damaszkuszi tüntetéseket, amelyeket a „Muzulmán Testvériség" szövetsége szervez. Az egyiptomi hivatalok „felháborodásuknak adnak kifejezést", hogy Szíria saját területén megengedte a „Muzulmán Testvériség" egyiptomi állampolgárságuktól megfosztott három tagjának ottartózkodását. A libanoni sajtó az egyiptomi nagykövetnek Szíriából való vissz3hívasát úgy értékeli,""mint annak bizonyítékát, hegy „feszültség van keletkezőben a Damaszkusz és Kairó közötti viszonyban". G. Schmid, a bonni Nyugat-Németország A DPA nyugatnémet hírügynökség I jelentése szerint november 14-én ' Schwandorfban beszédet mondott Carlo Schmid, a szövetségi gyűlés alelnöke (Szociáldemokrata Párt) és kijelentette, a szövetségi kormánynak az a kísérlete, hogy Németország lázas újrafelfegyverzésének szükségességét a kc-letről jövő veszéllyel indokolják, alaptalan. Carlo Schmid rámutatott arra, hogy elsősorban nagyon fontos különbséget tenni Németország felfegyverzése parlament alelnöke űjrafelfegyverzéséről és békés egyesítése között. Carlo Schmid kijelentette, hogy Németország egyesítése csak mind a négy megszálló hatalom beleegyezésével és a szabad választások útján lehetséges. Ezért nem szabad olyan megoldást javasolni, amely megoldást a négy megszálló hatalom egyike háborús veszélynek tart. Az volna az egyetlen helyes út, ha az egyesített Németország lemondana bármilyen nagyhatalmakkal kötött katonai paktumról. \