Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-12 / 274. szám, péntek

19a4. november 12. mszo s Távirati jelentés AVÍZ AZ ÚR A novemberi nap lágy sugarai meg­törnek a Duna vizén. A folyam évez­redes méltósággal hömpölyög medré­ben. Túlnan, az esztergomi bazilika kupolái látszanak, árnyéka mélyen be­nyúlik a Duna vizébe. Első pillantásra azt hinné az ember, hogy két épületet lát. A parton meghitt csend, csak a szellő kavarja a lehullott sárga faleve­leket és úgy érzed, hogy néha-néhs felmorajlik a Duna. Szeretném meg­kérdezni tőle, mit tapasztalt, mit lá­tott hosszú élete során. Ady Endre verse jut eszembe: S halk mormolással kezdte a mesét A vén Duna. Igaz az átok, Mit már sokan sejtettünk, oh, mind igaz: Mióta ő zúgva kivágott, Boldog népet itt sose látott... Feltettem a kérdést, mit látott az­óta, vájjon most is igaz-e ez az átok? A vén Duna keble feleletként megduz­zad, mint aki büszke valamire. Mintha azt. mondaná, nézz körül és győződj meg. Lesd el, amit a Vággal, Garam­mal és a többi folyókkal esténként be­szélgetek. — Az én vizemen már nem szegé­nyes tutajok úsznak, nagy villamos­erőmúveket hajtok én — susogja a Vág. A Garam is örömmel újságolja, mennyi •njj gyárkéményt lát partjai mentén. A vén Duna sem hagyta magát. Nem is lenne illő, hisz ő a rangidősb. — Az én partjaimon is van elég látnivaló — mormolta. — A komáromi hajógyár, és a többi üzem. Igy susogtak esténként a folyók, titokzatosan, rejtelmesen, de én meg­értettem őket. A Vágót, a Garamot, a Dunát is, ahogy elindultam partja mentén egy kis falucska felé. Délfelé járt az idő, az út jobbfelén a nemzetközi gyorsvonat kerekei csattognak a sínpárokon. Most jött át Magyarországról. A falu szélén az egyik «ház ablaka nyitva. Vidám zeneszó hallat­szik ki. A rádió népi zenekara játsz­sza „Minek a szőke énnekem, mikor én a barnát szeretem ..." Fiatal há­zaspár ebédel az asztalnál, látom az ablakon át. Az utcán tarka-barka 11­bahad gágog. A falu közepén egy nagy, magas épület áll, gabona tárolására használják. Oldalába egy kőtábla van beépítve. Nagyon megviselte már az idő, a latin Írásjeleket nem tudom ki­betűzni. Később a faluban megtudtam, hogy az 1836-os árvíz emlékét őrzi. A falu lakosságának a szőlőhegyekre kellett menekülnie akkor. A tábla jel­zi, hogy milyen magasan állt a víz. A jelentéktelennek látszó falu Igen régi keletkezésű. Esztergom várme­gye. monográfiájában az 1015. évvel kapcsolatban említik először. Akkor ajándékozták Nána Beszternek. innen kapta a nevét. Azóta hívják Nánának. Később a Nyári-család lett a gazdá­ja. A feljegyzések szerint 108 lélek lakott itt. 1307-ben plébánia is volt itt, de az is elpusztult a török hódi­Losonc egyik legforgalmasabb utcája a Vasutas utca. Ebben van a 2. számú agitációs központ. Kí­vülről egyszerű. — Lehetne feltűnőbb is — je­gyezte meg egy díszítési szakem­ber. — Tudom, hogy a Szovjetunió­ban pl- erős reflektorfénnyel vilá­gítják meg az agitációs központo­kat, sajnos, nekünk Losoncon ilyen lehetőségeink nincsenek. Egyebek­hiányában rádió- és gramofonzc­nével igyekszik az agi*áciÓ3 köz­pont magára «hívni a járókelők fi­gyelmét. Közkedvelt szlovák é.; magyar népdalokkal, divatos slá- I tás idején, amikor az egész falu a tűzvész martaléka lett, A temetőben sírköveket látok az 1700-as évekből. A török uralom megszűnése után bar­si és nyitra vidéki németek települtek a faluba. 1914-ben hatalmas járvány tizedelte meg a lakosságot. A falu sokszor cserélt gazdát. 1938­ig a bratislavai egyházi birtokok gond­noksága alá tartozott. Utána pedig az esztergomi kanonokok tulajdona volt. Grófok, papok voltak a falu gazdái, de a robot, a nehéz munka, a könny, a nélkülözés, a szegény póroké ma­radt, akik dolgoztak és meghaltak anélkül, hogy az éilet igazi örömeit ismerték volna. A birtokkal együtt úgy ajándékozták el őket az urak egymásközt, mint a gazdasághoz tar­tozó felszerelést vagy állatokat. Nem kérdezte meg soha senki őket, mi a vágyuk, mi fáj nekik. Embertelen vi­szonyok között éltek, az urak pedig eldorbézolták a föld jövedelmét. A második világháború nagyon megviselte ezt a falut. A szőnyegbom­bázás után a házak 80 százaléka el­pusztult. 30 ember vesztette életét. A falu lakossága lelkesedéssel fogott az építéshez, az urak meg elszöktek a nép haragja elöl. Az állami birtokon Csizmár János, a javítóműhely vezetője, büszkén muto­gatja az aratógépeket, a kombájnokat, a traktorokat, csillog a szemük, hogy milyen gazdagok ők. Pedig a felszaba­dulás után mindössze egy pár magyar ökör és két gőzgép maradt. A műhely udvarán Kollár István és Pleyer Jó­zsef egy kórótépőgépet készítenek. Silózásnál használják fel majd. Napi teljesítménye 3—4 vagon lesz. Lelkesen beszélnek az állami birtok dolgozói a jelenről. Azelőtt nem szól­hattak bele a vezetők dolgába, most közülük az egyik béres fiát, Kerék I.ajost jelölték a Szlovák Nemzeti Ta­nácsba. A községházán együtt találtam a nemzeti bizottság elnökét, a titkárt és Száraz Lászlónét. Valamennyi a nép fia. Mind az elnyomottakból szár­maznak, Hurbán János, a nemzeti bi­zottság elnöke, valamikor nehéz cse­lédsorban tengődött. Megbecsülésben nem volt része. Az első köztársaság idején egy évre 600 koronát, 16 mázsa gabonát, 8 mázsa fát, naponta 1 liter tejet és egy magyar hold földet ka­pott az uraságtól. A Horthy-rendszer alett 30 pengő bére volt egy negyed­évre. Sokszor nagy gond gyötörte, hogy hogyan lássa el családját. Ösz­szehasonlítom ezt a szűkös jövedel­met azokkal az adatokkal, amelyeket az állami birtok elszámolási könyvé­ben láttam. Szeptemberben Annus András 2.203, Kocsis Miklós 2.672, Rackó János 2.579, Tóth Sándor 2.540 Kovács László 1.247, Almási János 1.188, Budai Géza 1.362, Trnka Imre 1.628 korona havi fizetést kapott. Mindegyiknek jár ezenfelül még csalá­di pótlék. Tovább sorolhatnám még a múlt koldusait, akik most nem ismerik a munkanélküliséget, az éhezést és gerekkel, különféle rádióadások­kal ez sikerül is. Ezt az agitációs központot állandóan látogatják. Vannak, akik többször is megfor­dulnak itt, ahol időnként nemcsak a műsor, de a díszítés és a fel­szerelés is váltakozik. Štefanko Mária, Torino Anna és Suhajda Emília önkéntes CsISz-brigád tag­jai egy szakember irányításával a napokban pl. teljesen megváltoz­tatták a helyiség belsejét. A régi díszítéseket új, ízle'es és idősze­rű díszítésekkel cserélték fel. Ál­landóan friss napi- és hetilapok, I továbbá folyóiratok, albumok és korszerűen berendezett, szép, egész­séges családiházakban laknak. — Nem így volt az azelőtt — mond­ja Hurbán János. — Annyi párt volt, hogy a fene se tudta, melyikre sza­vazzon a mézesmázos beszédektől megtévesztett tájékozatlan ember, Js­ross Andor volt a képviselő ezen a vidéken. Sokat beszélt, igért, de abból kevés valósult meg. Sorsunkon nem változtattak. Mi azért tudtuk, hogy kire kell szavazni és a kommunista párt jelöltje mellett szálltunk síkra, A mi képviselőnk Major elvtárs és a többi kommunista képviselő volt. Ők harcoltak is értünk, de nem bírtak a túlerővel és bizony sok munkanélküli volt a faluban. Most Kerék a képvise­lőjelöltünk, a mi fajtánkból való, én is cseléd voltam, felülre kerültünk! Elgondolkozik kissé, fáradt, mert most jött a munkából. Arcán meglát­szik a múlt sok viszontagsága, nélkü­lözések. Felülre kerültek, így van ez rendjén. Igaz Petőfi verse: „Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, Azért a víz az úr." Petőfi már likkor látta, hogy a nép az uralkodásra hivatott, "hogy a nép­ben az erő, mely mindent teremt. Ez a vers mutatja, hogy a gályák csak lebegnek a víz színén, de ha a vlz egyszer megúnja, akkor könnyen el­pusztíthatja őket. Feltámadt a nép, jött a nagy vihar, a gályák pozdor­jává törtek, és a nép lett az úr. Az elnyomott nép lerázta nyakáról a he­réket. A néphez szól Ady Endre is, amikor így ír az egyik versében: „Nyakatokon vad úri tatárok S mégis büszke a ti fejetek. Frissek a vérben, nagyok a hitben, Csák Máté földjén ti vagytok az isten". , A nép lett az úr és most magának építi boldog jövőjét. A hatalmas eredményeink mellett nézzük csak ezt a kis falut. • Népe gyarapodik, gazdagodik, óvoda létesült, csak 1953-ban 53 új ház épült. Ebberi az évben 98 új házra adtak építési engedélyt. Sok helyen már lerakták az alapokat. Félig felhúzott falakat látni mindenfelé. A munkanélküliség megszűnt, nincs éhező. Kulturális té­ren is fejlődik a falu. A felszabadulás óta 240 darab rádiót vettek. Az időm letelt, sietek az állomás felé. Szembe velem iskolásgyermekek jönnek. Vidám énekszóval azt éne­kelik, hogy: „Réten, réten, sej, a nánai réten ..." Gond nélkül élnek ezek a fiatalok. Nem lesz már oly nehéz a sorsuk, mint apáiknak volt. Nem fog­nak mér a szeszélyes grófok és papok földjein robotolni. Még visszanézek az esztergomi ba­zilikára, alatta hömpölyög a Duna. Megértem. Igaza van. Csak körül kell nézni és mindenki láthatja, Ady ver­sének átka a múlté lett. Balla József grafikonok állanak a látogatók rendelkezésére. Hod'a elvtárs, az agitációs köz­pont vezetője aprólékosan ismeri a választási törvényt és a válasz­tások módját. Ezekről készségesen tájékoztatja az érdeklődőket. A választókat érdekes műsor is vonzza az agitációs központba. Pél­dául három helyi nemzeti bizott­sági tag elmondta, mit valósítot-j *ak meg akciótervükből a májusi választások óta. 13-án a losonci téglagyár legjobb munkásnője be­szél munkamódszeréről, mellyei könnyen túlteljesíti munkatervét. Sz. J. lük sokan, — mint például Viktor Benčik, aki ebben az évben a népi orosz tanfolyamok kerületi tanfel­ügyelője, — már hosszú évek óta dolgoznak a ' körökben. Orosz nyelvtudásukból nagyon sokat ad­tak át hallgatóiknak Júlia Párnic­ká, Mária Kesslerová. Dezider Hor­náček és Jozef Mistrík bratislavai tanítók és Rudolf Beta trencséni tanító is. örömmel jelentjük, hogy a nagykaposi gép- és traktorállomás az őszi munkák tervét 1954. no­vember 10-ig 102.1 százalékra- tel­jesítette. Igy a tervteljesítés ha­táridejét 6 nappal lerövidítettük. Az egész évi tervet 114 százalékra teljesítettük. Ezeket az eredmé­nyeket a kommunisták jó vezeté­sével, a gép- és traktorállomások dolgozóinak a sikeres munkájával értük el, ugyanis a traktorosok megértették a CsKP X. kongresz­szusának a mezőgazdasági termelés Az őszi termés betakarítása ide­jén érdemes foglalkozni a padányi EFSz tagjainak munkájával is. Ta­vasszal, mint sok más helyen, Pa­dányban is szétosztották a kapás­növények megművelését a tagok között. Azt a hibát azonban elkö­vették, hogy nem fordítottak elég gondot a munka megszervezésére. Ez meglátszik most a betakarítás­nál. Cukorrépából általában 20 árat kapott mindenki megművelésre, de mivel a pótjutalmazást nem ve­zették be, csak felületesen folyt a munka. Hogy milyen különbségek mutatkoztak a munka elvégzésé­ben, az meglátszik a két példán. Fábrik Béla 61 éves szövetkezeti paraszt a répa egyelésétől kezd­ve egészen a felszedésig kifogásta­lan munkát végzett, aminek az eredménye az lett, hogy a 20 áron 80 mázsa répát termelt. Rásó De­zső, aki kevesebbet törődött a ré­pával, csak 40 mézsás termést tu­Az ipolysági járás kukoricabe­gyűjtési tervének határideje a ke­rületi nemzeti bizottság és a ke­rületi begyűjtési meghatalmazott határozatainak alapján október 31. A begyűjtés tervét azonban eddig csak 4 falu Horváti, Szúd, Tesmag és Egyházasmarót teljesítette száz­százalékra. Vájjon mi van a többi közsé­gekkei? Vagy talán kevés kuko­rica termett? Nem ez a hiba! Elsősorban az, hogy szövetkezeteink túlnyomó többsége megkésett a kukoricatö­réssel, másodszor pedig az, toogy a talu spekulánsai és kulákjai hanyagságukkal hátráltatják a be­gyűjtést Itt van pl. a felsőtúri Hibszky kulák, aki nem műveli jól a földet, a 18 hektár földjét inkább felesben munkáltatja, mint­hogy ő maga is megfogná a kapa nyelét. Ahelyett, hogy igyekezne a beadússal, kibúvót keres, hogy ő nem csövesterményt ad be, hanem inkább szemesen adja be a kuko­ricát; arra biztatja a becsületes kis- és középparasztokat, hogy ők is így cselekedjenek. Mj van Bálint Jánossal Felső­túron? Ha a notórius nemtejesí­tőkről van szó, ő az első. Még az idén egy liter tejet, egy kilogram fokozásáról szóló irányelveit. Terv­teljesitésben különösen kitűnt Ge­mer Mihály, a pálini brigádköz­pont traktorosa, aki az őszi mun­kák tervét 439 százalékra teljesí­tette. Bodnár Lajos Zetor 25-ös traktorával 350 százalékra, Demény István DT_54-es traktorával 145 százalékra teljesítette az őszi mun­kák tervét. L o k s a , ti gép- és traktor­állomás igazgatója, Dudás, az igazgató politikai helyettese. dott elérni. Ugyanilyen rossz mun­kát végzett Kosár József is. Ezek az elvtársak még nem tudják, hogy ha ők maguk rosszul dolgoznak, ézt a szövetkezet yalamennyi tag­ja megérzi. A padányi szövetkezeti tagok közül ki kell emelni a II. mun­kacsoport kocsisát, Szakacsi Benőt, aki a legügyesebb, legodaadóbb dol­gozó. Csiba Károly szintén sokat tett azért, hogy az állatállományt fejlessze. Ilyen szövetkezeti tagok kellenének ahhoz, hogy a szövet­kezeti tagok jómódúak legyenek.­Ha valamennyien annyit térődné­nek a szövetkezet ügyével, mint a fentebb említettek, akkor nem fordulna elő, hogy az előleget nem kapják pontosan kézhez. Hogy mindez másképpen legyen, ahhoz a pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság jó munkája szükséges. Beluc Imre, Padány ( húst sem adott be, de még egy szem kukoricát sem. 'Pedig jó ku­koricája termett. Záchenszky János bizony nem így gondolkodik. Beadta minden­ből azt, ami jár, sőt kukoricából többet is adott. Ne álljunk meg azonban egy falunál, hanem néz­zünk körül másutt is. László Er­nő 9 hektáros alsószemerédi spe­kuláns, egyben a falu kovácsa is, a jó ég tudja mit gondol a kuko­ricabeadásról. Még egy kilót sem adott be, de tejet és mást sem. A 22 hektáros Varga Istvánt akar­ja követni, aki évről-évre alig ad valamicskét? Az idén sem adott egv liter tejet sem, s tojásból 2.50G helyett csak 44-et, kukoricát pe­dig semmit. Hát hogyan gondol­kodnak. az ilyenek? Nem gondolnak arra. hogy a népi demokrácia nyújtotta jogok mellett kötelessé­gük is van? Nézzük meg szövetkezeteinknél » a kukoricabegyűjtést. Legjobbak a járásban Nagyfalu, Félsőszeme­réd, Ipolyvisk, Szécsénke, Magya­rád és a többiek, ahol százszáza­lékon felül eleget tettek beadási kötelezettségüknek. Sztudva László, járási begyűjtési meghatal-. mázott, Ipolyság. Szlovákiában a népi orosz tanfolyamokon több mint 19.000 dolgozó tanul A csehszlovák-szovjet barátság hójlapja előkészítésének időszaká­ban, de főleg a megnyitása utáni napokban állandóan emelkedik a népi orosz tanfolyamokat látogató dolgozók száma. Mostanáig Szlo­vákiában több mint 1180 kör van, amelyekben több mint 19.100 hall­gató tanul. Eddig a kassai kerület­ben tanul a legtöbb dolgozó, ahol 425 nyelvkör működik. A kassai kerületben van a legtöbb orosz nyelvbarát kör is, ahová azok a hallgatók járnak, akik már jól tud­nak oroszul. Szlovákiában a népi orosz tan­folyamok köreiben legnagyobbrészt a hivatásos tanítók tanulnak vagy pedig olyan előadók, akik több speciális iskolázáson vettek részt. A kassai kerületben például 380 tanító — szakember tanít. Közű­Tegyük vonzókká az agitációs központokat Néhány szó a kukoricabegyüjtésröl járásunkban Javul a helyzel Ráson A rási szövetkezet tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy az öszi munkákat és a silózást. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójának napjáig százszázalékra elvégzik. Kötelezettségválla­lásukat valóra váltották. Végeztek az ősziek vetésével és kb. 70 sze­kérre való kukoricaszárat lesilóztak. ľgy az állatállomány részére kellő mennyiségű téli takarmányuk van. A szövetkezet tagjai az idén sokat tanullak a múlt évi hibából. Tavaly még keveset törődtek a munkafegyelemmel és a mintaalap­szabályzat betartásával. A szövetkezetben akadtak olyanok is, akik nem meggyőződésből léptek be a szövetkezetbe. Ezek közül többen beadták kilépési nyilatkozatukat, amelyeket a xövetjcezet vezetősége elfogadott. No, de azért, hogy ezek a gazdák kiléptek, nem lehet őket megbélyegezni. Néhányan már megbánták meggondolatlanságukat és vissza akarnak jönni a szövetkezetbe. A tagság ma már egészen máskép gondolkozik a közös munkáról. Sokan vannak a szövetkezetben, akik fáradtságot nem ismerve dol­goznak családjukkal, mert megértették, hogy csakis a szövetkezeti gazdálkodásban lelik meg jólétüket. A szövetkezetnek nagy közös istállója, sertéshizlaldája és szép juhállománya van. A tagok nemré­gen jó szecskavágó gépet kaptak, amely szintén hozájárult a mun­kakedv növeléséhez. A dolgozók két nap alatt 70 szekér kukoricaszá­rat silóztak le. Ami a szövetkezetet illeti, a tagoknak nem szabad elbizakodniok, Arra kell törekedniök, hogy a szövetkezet még jobban megerősödjék, hogy azok, akik meggondolatlanul elhamarkodva otthagyták a szö­vetkezetet, egyre nagyobb számban térjenek vissta a helyes útra, a boldog jövő útjára. Pupák János, Tornaija Több felelősségei egyes tagok részéről

Next

/
Thumbnails
Contents