Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-10 / 272. szám, szerda

4 ui szo 1954. november 10. AZ ÜJ ISKOLÁÉRT Szép a tanítói pálya, de nem könnyű. Ezt minden hivatását szerető tanító érzi, tapasztalja. Érzi e pálya szépségét és hivatása nemességét, amikor látja, hogy a kicsi . emberpalánták hogyan fejlődnek keze alatt értelmes emberekké, hogyan bontakozik ki értelmük, formálódik jellemük és munkakészségük. Eltölthet-e valakit felemelőbb érzés, miríí a tanítót, mikor végzett tanítványait útra bocsátja? Viszont míg idáig eljut, nagyon sok nehézségen kell keresztülmennie, sok akadályt kell legyeznie, sok meg nem értést kell elszívlelnie és eloszlatnia. A ma tanitói valóban harcolnak, keményen küzdenek, hogy mind a nevelés: az új ember kialakítása, mind pedig az oktatás terén minél szebb eredményeket érhessenek el. Ha beletekintünk a magyar tannyelvű nemzeti és nyolcéves középiskolák munkájába, valóban szép eredményeknek lehetünk a tanúi, de akadnak bőven hiányosságok is. Eredményekről csak ott beszélhetünk, ahol a tanítók meg tudták teremteni az iskola és a szülők közti kapcsolatot. 1 Ez az alapja az eredményes nevelésnek és oktatásnak. Az iskola és az otthoni nevelés között ugyanis még bizonyos szakadék van, amit át kell hidalni. Egyes családok még nem tartanak a fejlődésben ott, ahol az iskola, s nevelési módszerek tekintetében is erősen az iskola segítségére szorulnak. Ezért fontos a szülők és iskolabarátok szövetségének működése. E szövetség működésének azonban nemcsak abban kell kimerülnie, hogy a szülők ünnepélyek, kultúrműsorok, vagy kirándulások rendezésében segítik az iskolát. E szövetség gyűlésein beszéljék meg a tanítók a szülőkkel közösen és egyenként a gyermek nevelésének problémáit, adjanak tanácsot, esetleg kérjenek segítséget. Például a ligetfalusi nyolcéves magyar tannyelvű középiskolában már szép eredményeket értek el eddig is a szülői munkaközösség segítségével. A szülők nagy többsége rendszeresen eljár a havi értekezletekre. Itt előbb a közös problémákkal foglalkoznak, majd minden osztálytanító külön elbeszélget az osztályába járó gyermekek szüleivel nevelési kérdésekről és személyes problémákról. A tanítók pedagógiai naplót vezetnek, és készülnek ezekre a beszélgetésekre. Egyébként állandó levelezésben állnak a szülőkkel a diákkönyv révén. így a gyermek nem tagadhatja le otthon házi feladatát, és egyben a szülő értesül gyermeke magaviseletéről és előmeneteléről is. Azoknál a. gyermekeknél, akiknek szülei rendszeresen bekapcsolódtak ebbe a munkába, meglátszik az eredmény mind magaviseletükön, iskolába járásukon, mind pedig tanulmányi előmenetelükön. Elérték azt, hogy rövidesen minden gyermeknek lesz otthon egy úgynevezett munkazúgja: külön asztalkája valamelyik sarokban, ahová elhúzódhat és átveheti napi feladatát. Nagyon sokat jelent, ha a népesebb családokban is állandó helye van a gyermeknek, ahol a többiek békében hagyják, s nyugodtan tanulhat. A ligetfalusi szülők természetesen másféleképpen is segítik az iskolát; segítenek az építkezésekben, az egészségügyi követelményeknek megfelelő körülmények megteremtésében, stb. Tanítóinknak nagyon jó alkalmat nyújtanak a családlátogatások is. Ilyenkor megismerhetik a gyermek otthoni körülményeit, egyben-más-. ban tanácsot is adhatnak. Természetesen e látogatásoknak csak akkor van eredményűi, ha sem a szülők, sem pedig a tanítók nem tekin-. tik ezt csupán vendégeskedési alkalomnak. Rendszerint minden iskolában több baj van azoknak a szülőknek a gyermekeivel, akik nem vesznek részt a szülői szövetség munkájában. Egyes szülők még ma sem értik meg, hogy a tanulás, a rendszeres iskolába járás elsősorban gyermekük érdeke, s tanítási idő alatt is igénybeveszik őket • különféle munkákra. Nem törődnek azzal, milyen kiesést és nehézséget okoz majd a mulasztás nekik. Természetesen a gyermek kihasználja a lehetőségeket, s legközelebb olyankor is elcsavarog, amikor a szüiők talán iskolába küldik. Sok szülő természetesnek tartja azt is, ha gyermeke este egyedül, vagy barátaival moziba megy. Az ilyen szülőket minél előbb figyelmeztetni kell a káros következményekre. Pedagógusaink helytelenítik a filmigazgatóságnak azt a rendelkezését, amellyel megszüntette a mozikban a népművelési felügyelőség által gyakorolt ellenőrzést. így aztán ha az ifjúság számára engedélyezett filmet vetítenek, nyugodtan besétálhatnak a 14 éven aluliak este is. A gyermekek részére ott vannak a nappali, vagy pedig a gyermekelőadások, de este semmi keresnivalójuk nincs a moziban. A szülői szövetség megszilárdítása mellett a tanítóknak másik fontos feladata a gyermekközösség kialakítása. Az öntudatos gyermekközösség a legjobb fegyelmező eszköz. E közösség kialakítása iskoláinkban még kezdeti állapotban van. Az osztály funkcionáriusai sok helyen csak papíron szerepelnek, de nem tevékenykednek. Néhol folyik a tisztasági verseny az osztályok között. Ez helyes — ellentétben a tanulmányi versennyel —, mert itt nem megy a dolog a minősig rovására. Tehát itt-ott már kollektív ügynek tekintik a tisztaságot. Ahol megvan rá a lehetőség, helyénvaló, hogy a tanulók papucsban lépjenek be az osztályterembe. Semmiképpen sem helyeselhető azonban e módszer bürokratikus alkalmazása. Néhol — többek között a bratislavai Zoch utcai nyolcéves magyar tannyelvű középiskolában is — úgy oldják meg ezt a kérdést, hogy a cipőt lehúzatják a tanulókkal, s mivel a folyosón nem tudják őket elhelyezni, berakják az osztályba, így amellett, hogy a sár, por, piszok mégis csak bekerül a terembe, nehéz cipőszag fertőzi a levegőt. A gyermekközösségnek természetesen feladatául kell tekintenie a gyengébbek megsegítését is. E közösség kialakításának legfőbb segítő eszköze a pionirszervezet. Nagyon sok helyen a két napszakban való tanítás nehezíti meg mind a pionírszervezet, mind pedig a tanítók munkáját. Ez annak következménye, hogy egyes helyeken kevés a tanterem és a meglévők is legtöbbször más-más épületben, a városnak, vagy falunak más-más helyén vannak. Mindezek ellenére igyekezzünk megoldást találni, hogy a pionírszervezetek munkája zavartalanul folyjon. Ne legyen a pionirgyűlés sematikus folytatása a tanítási óráknak, hanem arra törekedjenek a vezetők, hogy a gyermekek játékos, élénk fantáziájú egyéniségüknek megfelelő tartalommal töltsék meg e szervezetek , munkáját. így nem laposodhat el a pionirmunka. A ligetfalusi középiskolában erre is súlyt helyeznek már. Egyébként nyári sátortábort terveznek mind a ligetfalusi, mind pedig a bratislavai Zoch utcai iskolában. Ez már előre félkeltette a gyermekek érdeklődését és megmozgatta őket. A táborozás ugyanis feltételekhez van kötve: az vehet rajta részt, akinek magaviselete példás, tanulmányi eredménye legalább 2,5, s az év végéig 160 korona megtakarított betétje lesz. Ezt természetesen nem az apjuk zsebéből szerzik meg, hanem vas-, papírhulladék és üvegek gyűjtésével. Mindkét iskolában fontos szerepe van a faliújságnak a gyermekközösség kialakításában. A Zoch utcai iskolában külön helyet kap a faliújságon a bírálat. Itt egyes tanulókat személy szerint is bírálhatnak helytelen viselkedésükért, vagy hanyagságukért. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az oktatás kérdését sem. A tanítóknak arra kell törekedniük, hogy a tanulók mélyen és tartósan elsajátítsák az ismereteket. Ezen a téren a legtöbb iskolában az a baj, hogy még mindig kevés a szaktanító és fogyatékosak a szertárak. A bratislavai Zoch-utcai iskola már szépen berendezett fizikai és kémiai szertárral rendelkezik. Van politechnikai műhelyük, ahol a gyermekek maguk készítették el a fizikai kísérleti eszközöket. A vegyszereket és vegytani kísérleti eszközöket pedig gyűjtötték. Természetes követelmény áz is, hogy a tanítók lelkiismeretesen készüljenek az órákra. Tovább kell magukat képezni, hogy le ne maradjanak. így aztán nem történhet az meg, aminek az egyik iskolában a pedagógiai felsőbb iskola hallgatói is tanúi voltak egy látogatásuk alkalmával. Az egyik idősebb tanítónő magyar irodalomórán „megállapította": „Petőfi volt az igazi kozmopolita, mert ő nemcsak magának akart jót, hanem másoknak is". Ezzel nemcsk azt árulta el, hogy nincs tisztában a kozmopolitizmus lényegével, hanem azt is, hogy fogalma sincs róla, mi a helyes álláspont ebben a kérdésben. Foglalkoznunk kell a szlovák nyelv tanításának kérdésével is. Sok. tanító panaszkodik, hogy némely magyar szülő, bár van a helységben magyar iskola, szlovákba iratja gyermekét, mert „magyar iskolai végzettséggel nem lehet érvényesülni". A szülőknek ez a felfogása természetesen helytelen, mert magyar iskolai képzettséggel ugyanúgy „érvényesülhet" mindenki, mint cseh", vagy szlovák iskolai végzettséggel. Talán nem az ilyen, vagy olyan iskolai végzettség itt a lényeg, hanem a nyelvtudás. Azért adja némely magyar szülő szlovák iskolába gyermekét, hogy az megtanuljon szlovákul. Erre kétségtelenül szüksége van minden gyermeknek, viszont így az anyanyelv alapos ismeretétől és az anyanyelven való művelődés lehetőségétől esik el. Ezt a problémát csak úgy lehet megoldani, ha magyar tannyelvű iskoláinkban is olyan fokra emeljük a szlovák nyelv tanítását, hogy minden tanuló megtanuljon szlovákul. Ennek viszont az a feltétele, hogy a tanítók maguk is alaposan ismerjék a szlovák nyelvet. Ne szigetelődjenek el a szlovák tanítóktól, 'nanem vitassák meg közösen problémáikat. A gyermekeknek is találjanak alkalmat arra — mint ezt már a nagykaposi járásban tervezik —, hogy érintkezhessenek szlovák tanulókkal. Tanítóinknak több gondot kell fordítaniuk a magyar nyelv alapos ismeretére is. Sajnos, nagyon sok tanítónál ^fogyatékosságok mutatkoznak ezen a téren. Ezt a hiányt igyekezzenek minél előbb pótolni, mert egy-egy tanító hiányos tudásának nagyon sok gyermek vallja kárát. Tanítóink közül még ma is sokan oanaszkodnak, hogy nincs elég idejük a készülésre, a saját dolgaikkal való foglalkozásra a közügyek intézése miatt. Például a dercsikai igazgató-tanítónak 12 funkciója van. Mi a következménye, ha a tanítót ennyire megterhelik? Az, hogy egyik funkcióját sem tudja rendesen ellátni, közben a maga dolgát is elhanyagolja. A tanítónak elsősorban tanítónak, nevelőnek kell lennie. Amikor a helyi nemzeti bizottságoknak nem voltak még megfelelő funkcionáriusai, képzett irodai segéderői, szükség volt arra, hogy a tanító tanácsot adjon. Sok helyi nemzeti bizottsági titkár, vagy irodai segéderő azonban úgy értelmezte ezt — a maga javára — a tanítót azért fizetik, hogy elvégezze az ő munkáját is. (És őt miért fizették?

t Egyes tanfelügyelők eredményesen küzdöttek e téves felfogás ellen. Például Genczo János, a nagykaposi járás tanfelügyelője többször felhívta a tanítók figyelmét arra, hogy az ő kötelességük a népnevelés, az agitáció vezetése, a politikai irányítás és tanácsadás, nem pedig a tyúkés marhaösszeírás. Ha egy irodai segéderő nem tud valamit, mutassák meg neki, hogyan kell csinálnia, de ne ül jenele le a helyére, és ne csinálják meg helyette. Éppen a tanítók ne neveljenek munkakerülőket. Ezt tartsa szem előtt ma is minden tanfelügyelő és tanító. Végül, de nem utolsó sorban térjünk rá a tankönyvek kérdésére. Magyar tanítóink nem rég még örömmel üdvözölték a magyar tankönyveket, most azonban már bírálják, s elég keményen bírálják őket. Úgylátszik, tankönyvszerkesztőink nem tudtak elszakadni a maximaiizmus elvétől: mindent be akartak nyomni egy-egy olvas^földindulás sem... A földindulás sem döntheti meg már lelkemben azt az erös tölgyet amely pártomból veszi erejét, — — mert oda ereszti száz gyökerét. Belőle táplálkoztam én midőn tengernyi baj ért válságos időn. ő táplál engem most harcaimban, hogy ott állhassak az első sorban. Tőle tanultam erősnek lenni, — — vissza soha, csak előre menni. Én ezer gyökérrel már itt vagyok és nem téphetnek ki a viharoki Gyurcsó István, M ap, nap u ián ni ú lik el.. • Nap, nap után múlik el, x s észre se veszed: itt az ősz... A napi munka, hivatali gondok sasszárnyakon viszik az időt. Az utcaseprők a fonyadt őszi lombot kora reggel elhordják nesztelen, mire felébredsz a ködös járdán csak egy-két levél búsul betegen. Nap, nap után ködösebb a táj, de alkonyatkor ragyognak a fák. A vén őszi nap földre teríti ritkuló, hosszú rőtszínű haját. Ilyenkor otthon a falum számontart minden szép időt, és vászonabroszt nyakukba vetve, a dús földön tréfálva, nevetve, dolgoznak a tengeri-törők. Ozsvald Árpád a id ők kő ose Dolgozik. Otthon jó ágy készül, fürdőszoba és bő vacsora, mosolygó asszony csókjával vár a nyíló ajtó s előszoba. Asztalán ott vár egymás mellett Azsájev könyve s a rádió. S mintha valahogy azt mondaná minden zug ott, hogy élni jó. E keményarcú kormos munkás az új idők hősének szobra s a kemencetűz piros lánggal a munka dicsőségét lobogja. Ő lehetne, e kormos munkás az új idők hősének szobra, ahogy ott áll a kemencénél s mozdulatlan néz a lángokba. Nagy kötényét és kemény arcát a tűz pirosra festi s várja, hogy kifolyhasson az olvadt vas, mint kráterból a síró láva. Sistereg, bömböl, ég a terem, — védő üveget von szemére úgy irányítja a túzfolyót a formába, pihenő medrébe. Veres János mányba, amit csak lehetett. Nem vették tekintetbe a gyermek korát s az illető korban a felfogóképességet. Az a másodosztályos, akit tavaly játszadozva, fokozatosan vezettek be az iskolai munkába, tanítottak a betűk ismeretére, megrémül, ha felnyitja az olvasókönyvet és meglátja a két és fél oldalas olvasmányokat. De ez még hagyján! Ha elolvassa például — csak egyet említünk a sok közül — a 80. oldalon „Az államosítás ünnepe" című olvasmányt, kötve hiszem, hogy egyáltalán megérti, miről van benne szó. Annyira nehéz a szövege, hogy csaknem minden szó hosszas magyarázatot és bizonyos alaptudást igényel. Stílusa száraz, inkább plakát, mint meseszerű. Akár a szovjet, akár a szlovák iskolák másodosztályos olvasókönyveit nézzük is, rövidebbek, könnyebbek és elbeszélésszerűek bennük az olvasmányok, s ezért jobban lekötik a tanulók figyelmét. Helyesebb lenne, ha a tankönyvek szerkesztését nem egy-két emberre, hanem szerkesztőbizottságra bíznák, és megvitatnák minden szempontból az anyagot. Látjuk tehát, hogy sok probléma van • iskoláink életében. Ez természetes, mert ahol fejlődés van, ott probléma is van. Ne térjünk közönyösen napirendre felettűk, hanem közös erővel igyekezzünk őket minél helyesebben megoldani. Jakab István v