Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-06 / 269. szám, szombat

1954. november 6. III szo 3 A NEP JELÖLTJEI Mokcsakerésztől Leleszig Mokcsakerész kis község a nagy­kaposi járásban. Itt van a járás egyik legjobb szövetkezete Ide tartottam én is, hogy meglátogas­sam a szövetkezet elnökét, Bran­dics Andrást, akit a Szlovák Nem­zeti Tanácsba jelöltek képviselő­nek. A faluban nem tudtak felvilá­gosítást adni, hol található meg az elnök. Lehet, hogy a répakapálás­nál, de lehet, hogy az istállóknál vagy a földeken, csak otthon nem lehet sohasem megtalálni. A faluban hamar megtudtam a múltját, mert ismeri itt mindenki még fiatalkorából. Szegény szülők örömtelen életét folytatta, mert mint ezer más kizsákmányolt, föld­hözragadt család gyermeke, ő is a földesurak igáját húzta, ha nem akart éhen halni. László Béláné szolgálatában élte át keserű fia­talságát. A felszabadulás után meg­újult, friss erővel kezdett újra a munkához a párt vezetése mellett. Alapító tagja volt a szövetkezet­nek és azóta is ő vezeti. Nagykaposra érve csak úgy ta­lálomra, kevés reménnyel megállí­tottam egy járókelőt- — Nem lát­ta valahol Brandics. elvtársat? — kérdeztem. — A mokcsakerészi el­Már késő délután érkeztem Le­leszre. A lemenő nap sugarai meg­világították a nemrég felszántott földeket és még sárgábbá festet­ték a fák lehulló leveleit- Kint a határban messzire hallatszott a traktorok zaja, középszántást vé­geztek- A brigádközpont épületében megtaláltam, akit kerestem. A fia­tal, 24 éves Berta Jánost, a Szlo­vák Nemzeti Tanács legifjabb kép­viselőjelöltjét, a brigádvezetőt. Ép­pen Juhász Istvánnal, az agrono­mussal beszélgetett az őszi munkák tervéről. Annak ellenére, hogy éj­szakai műszakban dolgozott, bent volt az irodában. ,.Minden gépet ki kell használni az őszi munkálatok­nál, hogy a terv teljesítése jó le­gyen", mondotta. Ha valamelyik traktoros nem jön be, vagy beteg, úgy ketten, ők Juhásszal helyette­sítik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszte letére kötelezettséget vállaltak, hogy 50 hektár földet segítenek felszántani, bevetni. Az agronómus nököt? — kérdezi az tőlem termé­szetes hangon, mint aki tudja, ki­ről van szó. — Azt, — felelem örömmel, tudva, hogy már célnál vagyok. — Az előbb ment az állomásra, ott rakodnak ki téglát a szövetke­zetesek. Megmutatja akárki, mert ismeri őt az egész járás, most kép­viselőjelöltünk — teszi még hozzá büszkén. De az állomáson már nem talál­i tam, az ottlévő szövetkezeti tagok j innen a traktorállomásra küldtek, I ott viszont azt felelték, hogy ép­pen csak az előbb ment el. Végre egy üzletben találkoztunk, ahol ép­pen valamit vásárolt. Egy másik járókelő mutatta meg, hogy oda ment be­Ráncos. gondterhes homlokú, so­vány férfi állt előttem. Barátságos tekintettel nézett rám és máris be­jelentette, hogy még a járási nem­zeti bizottságra kell mennie, vár­jam meg, rögtön elintézi dolgát. In nen a-járási párttitkárságra sietett és még egy pár helyre. Útközben az egyik hivatalból a másikba, örömmel számol be, hogy mit si­került elintéznie. — No, most már mehetünk — jelentette ki két-háromórás vára­kozás után. Útközben elbeszélget­tünk. Elvittem falujáig és a falu élőit megálltunk. — No, nekem már mennem kell tovább Leleszre — mondotta Bran­dics elvtárs és kérdezte — hát te tulajdonképpen miért jöttél ide? — Csak látni akartalak és be­szélgetni veled és lefényképezni vé­ged, mint képviselőjelöltet. — No az árgyélusát és így bo­rotválatlan? — így is csak képviselőjelölt vagy, ha be is vagy nőve, meg aztán ismernek téged fénykép nél­kül is az egész járásban. Nem is csodálkoztam tehát e rö­vid ismeretség után, hogy a nagy­kaposiak éppen őt, a legpéldásabb szövetkezet elnökét akarják kép­viselőjükké választani a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Berta elvtárs segítségével megta­nulta a traktor kezelését és köte­lezettségvállalásukat már túl is tel­jesítették. Berta elvtárs nem sajnál semmi időt arra, hogy a brigádjában levő traktorosokat személyesen irányít­sa. Munkaközben meglátogatja a traktorosokat és tanácsaival segiú őket. Megbecsüli a jó munkásokat és ezért nagyon szeretik. Minden reggel egy-egy traktorossal közö­sen vizsgálják meg az üzemben le­vő traktorokat és az üzemzavaro­kat mindjárt ki is javítják. Nem is volt eddig nagyobb hiba a trak­torok körül és a brigádközpont a gépek jó karbantartásával és a terv egyenletes teljesítésével szép eredményeket ért el az őszi mun­kákban. Most a királyhelmeci já­rásban ők állnak az első helyen és már két héttel ezelőtt 70 százalék­ra voltak az őszi munkálatokkal. A fiatal brigádvezető ezeket a jó eredményeket a szovjet tapaszta­latok felhasználásával éri el. A traktorok teljesen ki vannak használva, több agregátot húznak maguk után. Tárcsáznak, simítóz­nak és boronálnak egyszerre. Még amikor traktoros volt Királyhel­mecen és brigádvezető Tárkány­ban, tanulmányozta a szovjet ta­pasztalatokat- Katonai szolgálata alatt minden szabad idejét olvasás­ra használta ki, mert tudta, hogy kötelessége szakismereteit bővíteni, így lett a fiatal traktorosból bri­gádvezető, a kerületi nemzeti b :­zottság tagja és a Szlovák Nemze­ti Tanács képviselőjelöltje'. Mokcsakerésztől Leleszig akárki megkérdez az ember, mindenki tud felvilágosítást adni e két jelöltről, akik a dolgozók soraiból becsüle­tes, jó munkával lettek azokká­Ilyen jelöltekre mind a két járás dolgozói nyugodt lelkiismerettel ad­ják le szavazatukat november 28 án. Horváth Sándor így került sor Tóth Imre jelölésére Már régen elharangozták a delet Kenyhecen, de az építkezéseknél még mindig sürögtek-forogtak a szövetkezeti tagok. Középtermetű, mosolygósarcú ember tart felém. Hozzáfordulok: — Tóth Imrét keresem, a szövet­kezet könyvelőjét... — Rámnevet, kezetnyújt. Ö az, akit keresek. Ép­pen az irodába indul, vele tartok én is. Ütközben elbeszélgetünk. Tóth Imre lelkesen számol be a szövetkezet hároméves fe jlödésé­ről. Az elsőségről, amit a nyári munkáknál a járásban elértek, a 22 koronás munkaegységről, a Vö­rös Zászló és a nagy rádiókészülék elnyeréséről, a díszoklevélről, s a falu megelégedett életéről. Minden szava meggondolt, viláqcs, kiér­zik belőle a lelkiismeretes gazda gondossága. Adatokat sorol fel, a szövetkezet hús- és terménybeadá­sának terven felüli teljes'téséről, amelyek már nem is mázsák és tonnák, hanem vagontételek. Büsz­kén sorolja fel az elért hektár­hozamokat, ametyek a tervet jóval meghaladták, s amelyek u búzánál pl. a 25 mázsát is elérték. Aztán sorra veszi a gazdasági épületeket. Az idei építkezési terv szerint most fejezik be a második marhaistállót, két sertésól már ké­szen áll, s most, novemberben ké­szül el a juhakol. Jövő esztendőre is gazdag az építkezési program: felépül a harmadik istálló a borjak részére, elkészül a lóistálló. Esz­tendőre a magtárt is felépítik, 40 vagon termény elhelyezésé) e, s el­készülnek a még hiányzó silógöd­rök is. Hallgatom Tóth Imrét. Vissza­idézem a kenyheci nyár mozgal­mas napjait, amikor a két szom­szédos falu, Kenyhec ós Migléc versenyzett az elsőségért, azt a ha­talmas munkalendületet, amely ilyen nagyszerű eredmények eléré­sére képes. Az az állandó fejlődés, ame­lyen a szövetkezet 1951 óla átment, elsősorban a szövetkezeti tagok munkájának eredménye. 4 keny­heciek jó gazdák, s Tóth Imre a jó gazda mintaképe. Akinél: pedig érdemei vannak, azé a nép bizal­ma is. így került sor Tóth % Imré­nek a Szlovák Nemzeti Tanácsba való jelölésére. — / Amikor értesültem jelölé­semről — folytatja Tóti\ elvtárs — az volt az első gondolatom, al­kalmas vagyok-e erre a funkcióra, s hogy dolgozom majd ha meg­választanak. Aztán eszembe jutott, hogy a nép bizalma egyben segít­séget is jelent. Amit eddig elértem, az nem. egyedül a magam munkája volt. Velem együtt dolgozott, a kö­zösség. Én ebben a faluban nőt­tem fel, ehhez a falusi néphez tar­tozom. Egyet tudok, mindig a ncp­pel, a választóim között leszek. Velük tanácskozom meg közele­tünk minden kérdését, s kívánsá­gaikat tolmácsolom majd a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Azt is tudom, hogy közülük kell összegyiijte-. nem azokat a kezdeményezőket, akik hazánk gazdasági életé­nek felvirágzását segítik elő. Tóth Imre helyesen látja a reá váró feladatokai: a népet képvi­selni annyi, mint állandóan őszin­tén érdeklődni a közügyek iránt, mindnyájunk közös ügye iránt, szí­vünkön viselni azokat. — Talán nem mondtam el min­dent ami érdekel — folytatja. — Még annyit, hogy apám itt cselé­deskedett a Ducsay birtokon. Négy testvérem van. Nehezen éltünk a kommencióból, a harmados kapá­lásból, a részaratásból Most mindnyájan a szövetkezetben dolgozunk megelégedetten, bol­dogan. Huszonkilenc éves vagyok, megnősültem, kislányom Marika már iskolába jár... Meleg kézszorítással búcsúzom Tóth Imrétől, a képviselö'jelölltől, aki örül a bizalomnak, amely min­denfelől megnyilvánul iránta. Tudom, hogy megtesz mindent azért, hogy ezt a bizalmat ki is érdemelje. Mészáros Gyula A népből származik Livinka István szegény napszá­mos embernek a fia. Tizenegyen voltak testvérek. Nehéz körülmé­nyek között tengődtek a privigyei járásban lévő Valašská Bela nevű községben. Édesapjuk és a na­gyobb testvérek sokszor még any­nyit sem tudtak szerezni a ház­hoz, hogy biztosítva legyen a min­dennapi betevő falait. A család különben sokat nélkülözött, ami­kor a munkanélküliség ráfeküdt a községre. Amikor munka híján akarva, nem akarva napokat kel­lett tölteni tétlenül, korgó gyo­morral. Livinka István apja is — mint sok más honfitársa — arra kény­szerült, hogy a falun kívül, túl a kéklő hegyeken keressen vala­milyen munkát, hogy családfát megmentse az éhhaláltól. 1919-beri a Livinka-család tel­jesen búcsút mondott szülőfalujá­nak. Könnyes szemekkel búcsúz­tak az ismerős vidéktől, a tölgy­tsoszorúval ékesített bércektől, a sebesen csörgedező kristályvízü hegyi pataktól. A Livinka-család Csallóközben telepedett le. Cselédnek szegőd­tek el gróf Káinoki Sándorhoz. Először Csilizradványon, később a csicsói uradalomban cselédesked­tek. Helyzetük itt sem volt rózsás. A napi emberfeletti munkán kívül mindig bizonytalanságban élfceK. Nem tudták, melyik pillanatban adja ki az útjukat a gróf úr. Livinka István rövidesen meg­barátkozott környezetével. Az ura dalomban élő magyar cselédek gye- j rekeitől hamar megtanult magya­rul. Édesapja is jóba lett a ma­gyar cselédekkel. A közös sors, a közös elnyomatás testvérekké kovácsolta őket. Közösen léptek fel, hogy nagyobb darab kenyeret harcoljanak ki. Livinka István is, mint a többi cselédgyerekek, már 14 éves ko­rában túrta a gróf úr földjét. 1926-ban már tagja volt az ifjú kommunisták szervezetének. Ez év május 1-én már a többi cse­lédekkel egvütt vonult fel. A felszabadulás után a volt cse­lédek földet kaptak. 1949-ben pe­dig a felparcellázott földet újból egyesitették. Megalakították a szövetkezetet. Livinka István az elsők között írta alá a közös gaz­dálkodást. Az első években mint csoportvezető, majd későbben mint raktáros dolgozott a szövetkezet­ben. Napi munkáján kívül a köz­ség ügyeinek intézéséből is be­csületesen kivette a részét. Sokat tett a csicsóiak érdekében. Min­den idejét annak szentelte, hogy példamutató munkásságával ;»gy­re nagyobb termelési feladatok megvalósítására serkentse a lako­sokat. Livinka Istvánra hallgat­tak a faluban. Soha nem tett könnyelmű Ígéretet., mindenkor kihangsúlyozta, hogy csak jő mun­kával lehet biztosítani a jobb éle­tet. Ha most egy pillanatra vissza­tekintünk a felszabadulás előtti Csicsóra, akkor tudjuk csak meg­érteni, milyen óriási fejlődésen ment keresztül a falu — mondja Livinka István. — A múltban, ha valaki utazni akart, több mint húsz kilométert kellett gyalogolni a legközelebbi vasútállomásig. Most rendes autóbuszjárat van a faluból Nagymegyerre. Villany is csak a nagygazdák házaiba volt bevezetve. Ma már Csicsón min­den egyes házban villany ég. A régi viiág'ban három évtized alatt sem épült fel annyi új lakás a faluban, mint a felszabadulástól napjainkig. Csicsón 1945-től napjainkig hat­van új lakás épült. Ritka az olyan ház, ahol rádió ne volna. A si­kerek mellett azonban voltak ne­hézségek is a faluban, különösen a szövetkezeti gazdálkodás körűi. A közös gazdálkodás keretén be­lül olyan emberek kerültek a ve­zetőhelyekre, akik saját érdekü­ket helyezték előtérbe a közös üggyel szemben. így aztán vissza­esés mutatkozott a szövetkezet­ben. A tagok elkedvetlenedtek. A helyi pártszervezet és Livinka Ist­ván is látta a tarthatatlan hely-' zetet. A gyűléseken rámutatott a hiányosságok okaira. Rámutatott, az egyes vezetők helytelen mun­kájára. 1953-ban lényeges változás tör­tént a szövetkezeiben. A vezető­helyekről eltávolították azokat az egyéneket, akik gátolták a szö­vetkezet fejlődését. Új elnököt is válásit ot tak a szövetkezet élére, Livinka István személyében. A csicsói szövetkezeti tag 'k nem cselekedtek rosszul, amikor Livinka Istvánt tették a rzövet­kezet élére. Azóta a szövetkezet újból fejlődésnek indult. Ma már mindenki bizalommal van a szó­vetkezet iránt, mindenki 'liztosít­va látja jövőjét a közösben. Livinka Istvánnak első lépése az volt, hogy megszervezte a munka­csoportokat és bevezette a terven felül termelt termékekért a pót­jutalmazást. Ezeknek a megvaló­sítása döntő változást hozott a szövetkezetbe. Hogy tisztábban lás­suk mit jelenít az, ha olyan ember van a szövetkezet élén, aki szív­ügyének tartja a szövetkezet fej­lődését, egy példát hozunk fel. Az elmúlt években pl. olyan fontos kapásnövényből, mint a kukorica, még a legjobb években is csak 17—18 mázsás hektárhoizamokai értek el. Az idén 40 mázsás átla­gos hektárhozammal dicsekedhet­nek. A pótjutalmazás 'jevezftése következtében voltak olyan szö­vetkezeti tagok is, akik 14 mázsa kukoricát kaptak ezen a rirren. Az elmúlt években a rosszul gaz­dálkodó csicsói szövetkezet Livin­ka István vezetése mellett a nagy­megyeri járás legjobb szövetke­zetei közé került. Nemcsak Csi­csón, hanem a járásban is min­denki nagy elismeréssel beszél Livinka István eredményes mun­kájáról. A Nemzeti Arcvonal I i­vir.ka István eddigi mun'ciját ér­tékelve, nemzetgyűlési képviselő­nek jelölte. A bemutatkozás folyamán a já­rás minden egyes becsületes dol­gozója, akár szlovák, akár magyar, örömmel vesizi tudomásul, hogy a nagymegyeri járást a nemzet­gyűlésben olyan ember fogja kép­viselni, aki a népből származik, aki együtf szenvedett velük a ka­pitalista elnyomás alatt ós együtt építi velük a boldogabb in/l na­pot. Szarka Istvaa.

Next

/
Thumbnails
Contents