Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-05 / 268. szám, péntek

é 1954. november 5. Ü1SZÖ 3 Szovjet diplomaták kitüntetése Áz SzSzSzK Tanácsa elnöksége 1954 október 30-i rendeletével az SzSzSzK érdemrendjeivel és érmeivel tüntette ki az SzSzSzK külügyminisztériumának diplomáciai dolgozóit sok esztendei becsületes munkájukért. A kitüntetettek között vannak V. M. Molotov külügyminiszter, A. J. Vi­sinszkij, A. A. Gromiko első minisz­terhelyettesek, V. A. Zorin minisz­terhelyettes, Sz. P. Kozirev, M. A. Kostyulev, V. Sz. Szemenov, Sz. K. Carapkin, N. T. Fedorenko, a minisz­tériumi kollégium tagjai, G. N. Zaru­bin, az SzSzSzK rendkívüli és megha­talmazott nagykövete az Egyesült Ál­lamokban, J. A. Malik Nagy-Britan­niában, Sz. A. Vinogradov Franciaor­szágban, G. M. Puskin a Német De­mokratikus Köztársaságban, A. J. Bogomolov Olaszországban, A. A. Lav­riscsev a Vietnami Demokratikus Köz­társaságában, A. I. Lavrentyev Irán­ban, B. F. Podcerov Törökországban, V. Z. Lebegyev Finnországban, Sz. P. Szuzdalev a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaságban. Kitüntették még K. V. Novikov, A. A. Szaldatov, G. T. Zajcev, A. A. Arutyunyan, A. P. Vla­szov, V. M. Chvosztov, G. I. Tyinkin. J. D. Kiszelov, G. M. Golovkin, N. Sz. Zserebcov, J. A. Adamov elvtársakat és még más, a külügyminisztérium kötelékébe tartozó dolgozókat: igaz­gatósági vezetőket és szakosztályi fő­nököket. Érdemrenddel összesen 140 személyt, éremmel 224 személyt tün­tettek ki. Az SzSzSzK Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke, K. J. Vorosilov november 3-án adta át az érdem­rendeket és érmeket a Moszkvában tartózkodó diplomáciai dolgozók nagy csoportjának. A kitüntetettek nevé­ben A. A. Gromiko,. a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese mondott köszönetet a kormánynak. Büszkék vagyunk arra, hogy a kor­mány ránk, szovjet diplomatákra bízta hazánk érdekei megvédésének lontos szakaszát, a más államokkal folytatott kölcsönös kapcsolatokat. Biztosítjuk kormányunkat arról, hogy a szovjet diplomaták válaszként a magas kitün­tetésre minden erejüket és tapasztala­tukat a Szovjetunió — amely kitar­tóan harcol a világbéke megőrzéséért — külpolitikai érdekei megvédése te­rén felmerülő felelősségteljes felada­tok teljesítésére fordítják. K. J. Vorosilov az érdemrendek és érmek átadásánál szívélyes jókívána­tait fejezte ki minden egyes kitünte­tettnek és beszédében megállapította, hogy a diplomáciai dolgozók teljes mértékben teljesítik jelentős és fe­lelősségteljes feladataikat a Szovjet­unió érdekeinek megvédésénél a kül­ügyi kapcsolatok terén. A kormány a diplomáciai dolgozókba nagy bizalmat helyez és rendkívüli felelősséget hárít rájuk. K. J. Vorosilov hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány következete­sen a béke és a nemzetek/biztonságá­nak politikáját követi. Ekt a politikát a világ összes államaiban a népek milliói támogatják és teszik magukévá, és csak azoknak, akik gyűlölik a min­den állam függetlensége megőrzésének elve alapján felépített nemzetek kö­zötti békés együttélés eszméit és nem ro.spektálják- a szuverenitás jogait, van érdekükben, hogy a világot bizonyta­lanságban és félelemben tartsák és akik arra törekszenek, hogy meghiú­sítsák a Szovjetuniónak és más békés államoknak a kollektív biztonság meg­teremtésére és a nemzetek közötti együttműködés megszilárdítására irá­nyuló törekvéseit. K. J. Vorosilov folytatta: A mi diplomáciánk az igazság, az őszinteség és a becsületesség megnyilatkozása a más államokkal szembeni kapcsolatok­nál. A mi diplomáciai tevékenységünk a szovjet kormány következetes, béke­szerető politikájára támaszkodik. Ezért hisz nekünk a világ minden becsületes embere és ezért van szavunknak nagy­súlya az' egész világon. K. J. Vorosilov kijelentette, hogy a diplomáciai dolgozóktól nemcsak nagy tudást és valódi művészetet kíván­nak, hanem bolsevik szilárdságot is, hogy a jelenlegi bonyodalmas feltéte­lek mellett ésszerűen valósítsák meg a szovjet állam, — az államok közöt­ti békés együttélés elveit. K. J. Vorosilov így folytatta: Bi­zonyára nem tévedek, hogyha annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a szovjet diplomáciai dolgozók továbbra is a szovjet kormány külügyi politikájának lelkiismeretes végrehaj­tói lesznek a világbéke megvédésének harcában. K. J. Vorosilov jókívánatait fejezte ki a kitüntetetteknek, mind a magas kitüntetésekhez, mind a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója megünnepléséhez és egyúttal további sikert kívánt felelősségteljes és ki­tüntető diplomáciai tevékenységük­höz. Francia észak-afrikai helyzet Francia Észak-Afrikában a helyzet továbbra is igen komoly. A jelenlegi helyzetnek jellegzetessége, hogy a nyugtalanság hulláma Algírra is átter­jed, ahol mindeddig aránylagos nyuga­lom uralkodott. A párizsi újságok hírei szerint az algíri gyarmati hivatalok éles ellenin­tézkedéseket tettek. Batny, Khenchely és Biskry kerületeket teljesen beke­rítették. Ezeken a helyeken jelenleg átfésülési akciókat hajtanak végre. Konstantiné városában a rendőri egy­ségek, melyeket automatafegyverek­kel szereltek fel, Így állnak őrséget az utcákon, hidaknál és a hivatalos épületeknél. A l'Humanité közli, hogy november 2-án a „Demokratikus szabadság győ­zelme" című párt igen sok vezetőjét bebörtönözték. Az újság továbbá arról is ír, hogy Sakhiet-Sudu-Jusef kerületben nagy összeütközésre került sor a félfegy­verzett tuniszi lakosság és a katona­ság között. Az összecsapásnál mintegy 15 tuni­szi lakost megöltek. Az „Information" című újság, amely a francia gyarmati körök érdekeit tá­mogatja Észak-Afrikában, kénytelen volt bevallani, hogy a tuniszi, ma­rokkói és algíri helyzet „nagy féle­lemre ad okot és tragikussá is vál­hat". Ollenhauer beszéde A Német Szociáldemokrata Párt ve­zetősége és parlamenti csoportja hét­főn rendkívüli ülést tartott Bonnban. Az ülésen Ollenhauer, a párt elnöke hangsúlyozta, hogy a szociáldemokrata pártnak el kell utasítania a párizsi paktumokat. „Az egyezmények ratifi­kálása Németország újraegyesítésének feláldozását jelenti." „A párizsi egyezmények veszedelmes módon állandósítanák Németország kettészakítottságát, méghozzá olyan idóben, amikor a nemzetközi feszült­ség csökkentésének esélyei rendkívül kedvezőeknek látszottak" — hangoz­tatta Ollenhauer, majd hevesen bí­rálta Adenauernak azokat a kijelen­téseit, amelyekből arra lehet követ­keztetni, hogy a bonni kancellár eset­leg kész különbéke-szerződést kötni a nyugati hatalmakkal. „Ez szemlélte­tően mutatja — mondotta — hogy Adenauer külpolitikai terveiben Né­metország kettészakítottsága hosszú ideig fennmaradó realitásként szere­pel." Ollenhauer a napokban nyilatkozatot adott a „Francé Observateur" című francia polgári hetilapnak. Nyilatkoza­tában kifejti, hogy a párizsi szerző­dések ratifikálása előtt feltétlenül tár­gyalni kell a Szovjetunióval Németor­szág újraegyesítésének kérdéséről és a kollektív biztonság megteremtésé­ről. Ollenhauer hangsúlyozta, a kollek­tív biztonsági rendszernek fel kell számolnia a hidegháborút minden or­szágban és világméretekben is. Az újraegyesített Németország nemzet­közi jogait és kötelezettségeit csak egy ilyen szerződésben lehet lerögzí­teni. Kongresszusi választások az USA-ban Az „Izvesztyija*' című újság november 4-én V. Oszipov tollá­ból cikket közöl, melyben az USA kongresszusi választásait kommen­tálja. I A szerző azt írja, hogy a vá­lasztási kampány újólag felszínre vetette a háborús és mackcartysta hisztériát. Mindkét párt ismert szomorú módszerei szerint majd­nem az összes államokban külön törvényeket fogadtak el, amelyek megnehezítik, sőt teljesen lehetet­lenné teszik meg nem alkuvó és haladószellemű jelöltek ajánlását. A választások előtt néhány ál­lamban á haladószellemű szerve­zeteket teljesen betiltották. Ennek ellenére a mai Amerika uralko­dó körei nem tudták elhallgattatni, a politikájuk elleni népi tiltako­zást. Mint a „Star" című washingto­ni újság megállapítja, az 1954-e:: választások jellegzetessége „politi­kai nyugtalanság összállami mé­retben". Ez az elégedetlenség a republikánus párt befolyásának csökkenéséhez vezetett. Teljesen világos, hogy a nép éppen azzal fejezte ki elégedetlenségét, hogy az ellen a párt ellen lépett fel, amely hatalmon van éppen azzal, hogy szavazatait ellenfelének ad­ta. A repulikánus párt veszteségei mindenekelőtt a nép tiltakozását jelentik politikája ellen, de sem­miesetre sem jelentik azt, hogy a nép jobban bízna a demokra­tákban,. akik semmiféle reális programot nem tudtak felállí­tani a republikánus párt prog­ramjával szemben. Szükséges hangsúlyozni azt a körülményt, hogy a kistársasági párt vezetői megtettek minden lehetőt arra, hogy a választások­nál a kívánatos eredményt elérjék és ezt a körülményt felhasználhas­sák ahhoz a demagóg kijelentés hez, hogy „a nép pártolja'-' az ő irányzatukat és elsősorban külpo litikájukat. A választások azonban bebizo­nyították, hogy az USA vezető köreinek agresszív politikája — amely ellenkezik a békeszerető nemzetek érdekeivel és a világ­béke biztosításának feladataival — az amerikai népnél nem talál visszhangra. Az amerikai nép többsége, azok is akik a válasz­tásokon részt vettek, azok is, akik szándékosan nem vettek részt »a választásokon, a jelenlegi köztár­sasági kormány mind kül-, mind belpolitikájával szemlben negatív álláspontot foglalnak el. A válasz, tások' eredményei megmutatták, hogy az amerikai nép a fasizmus és agresszió politikájával — amit az USA vezető körei folytadnak — nem azonosítja magát. Az Egyesült Államok segítsége a nyugatnémet újrafelfegyverzésben A Frankfurter Rundschau érte­sülése szerint Adenauer abban ál­lapodott meg Eisenhowerrel, hogy a Nyugat-Németországnak nyújtan­dó amerikai fegyverkezési segély összege egyelőre kétmilliárd nyugati márka lész. Az Egyesült Államok ezt áz öíszeget nagyrészt olyan fegyve­rek ^Jakjában nyújtja qi&jd Bon­nak, amilyeneket Nyugat-Német­országban nem szabad előállítani, vagy amelyek sorozatgyártását a nyugatnémet ipar csak hosszabb idő múlva tudja megkezdeni, A nyugatnémet delegáció nyilatkozata a német kérdés nemzetközi konferencia útján való békés megoldásáról Mint az ADN hírügynökség je­lenti, Düsseldorfban Wilhelm Elfes vezetésével nyugatnémet delegátu­sok tanácskozást tartottak a német kérdésnek nemzetközi konferen­cián történő békés megtárgyalása tárgyában. A értekezleten egy­hangúlag határozatot hoztak, mely­ben a következőket jelentették ki: A londoni és párizsi határoza­tok nézetünk szerint nem szolgál­ják a nemzetközi helyzet békés megoldását, éppen ellenkezőleg, út­jában állnak a német kérdés bé­kés megoldásának, lehetetlenné teszik az európai népek együtt­működését, előidézik a lázas fegy­verkezést és ezzel a világot új háború felé vezetik. Nyugat-Németország újrafelfegy­verzése a párizsi egyezmények ér­telmében, valamint bekapcsolása a katonai koalícióba meghiúsítja a németek közötti megegyezést és lehetetlenné teszi a hatalmak kö­zött, hogy egyezményt kössenek a német kérdés békés megoldásá­ra. Igen veszedelmes tévedés vol­na azt állítani, hogy Németország egységesítése lehetséges a Szov­jetunióval való megegyezés nél­kül. Meg kell találni azt az utat, amely ezt a káros fejlődést meg­állítja és lehetővé kell tenni Né­metország békés úton való szuve­renitásának megújítását. Ennek előfeltétele, hogy a négy nagyha­talom találjon megoldást, amely elfogadható legyen számunkra éppúgy, mint a német nép és az összes európai népek számára is. Ezt a megoldást meg lehetne ta­lálni becsületes és őszinte tárgya­lás útján. Egyezmény elérésére kell töre­kedni hosszas huza-vona nélkül, mellőzve az egyoldalú kijelenté­seket. Ezen a tárgyaláson a négy nagyhatalom és Németország mindkét része képviselőinek részt kell venniök. A Német Demokratikus Köz­társaság és a Szövetségi Köztársa­ság kormánya sikeres tárgyaláso­kat folytathat, ha önként lemon­danak a katonai paktumokban va­ló részvételről. Meg kell egyez­niük az őszes felfegyverzett erők számában, elhelyezésében, a ren­dőrség fegyverzetében, mind Nyu­gat-, mind Kelet-Németország­ban. Ezeket a feltételeket meg lehet­ne valósítani Nyugat- és Kelet­Németország vezetőinek megegye­zésével az össznémet szabad vá­lasztásokra vonatkozólag, amely egyik sarkalatos pontja az egy­séges Németország Okításának. Németország egységének helyre­állítása nélkül nem lehet bizton­ság Európában. Európa biztonsá­gának biztosítása nélkül pedig nem lehetséges Németország egy­ségét elképzelni. Teheráni lap a középkeleti angol kísérletekről Teheránba érkezett Evelyn Shuckburgh angol külügyi állam­titkárhelyettes. Teheráni tartózkodása idején Shuckburgh Entezam iráni kü­lügyminiszterrel és más felelős sze­mélyiségekkel találkozott. Egy francia hírszolgálati iroda jelentésére hivatkozva a teheráni lap a továbbiakban azt írja, hogy Shuckburgh iráni utazása „fontos angol politikai intézkedések kezde­tét jelenti Közép-Keleten'-' és hogy az angol csapatoknak a Szuezi csa­tornaövezetből való kivonását el­rendelő egyezmény aláírása után az angol politikusok előtt „kedvező lehetőség nyílt meg egy középkele­ti védelmi rendszer létrehozásá­hoz". Anglia ilyenirányú erőfeszítéseit — folytatja a lap — megkönnyí­tette az iráni miniszterelnök nem­rég Törökországban és az arab ál­lamokban tett látogatása. Ezekben az országokban a iráni miniszter­elnök javasolta, hogy alakítsanak egy szövetséget Anglia, Amerika, Törökország, Irán, Irak és Pakisz­tán részvételével. KÜLFÖLDI HÍREK A New York Herald Tribúne írja, hogy a nyugatnémet pénzügyi sajtó azon vitatkozik, hol és hogyan állít­ják fel újból a múlt nagy bankinté­zeteit: a Deutsche Bank-ot, a Dresdo­ner Bank-ot és a Commerz Bank-ot. Eisenhower amerikai elnök a jövő hétfőn terjeszti az amerikai szenátus elé a délkeletázsiai „védelemről" meg­kötött manilai (SEATO) egyezményt, valamint a nemrég aláírt európai egyezményeket. Vasárnap egész Olaszországban meg­tartották a „parasztnapot". Öt évvel ezelőtt, október 31-én a rendőrség a Catanzaro tartományban fekvő Melis­sában megölt három mezőgazdasági munkást, akik parlagon heverő földet foglaltak el. Azóta a parasztok évről évre megemlékeznek erről a napról. Burma és Japán megegyezett a kii­lönbékeszerzödés feltételeiben. Aixles-Bains-ben befejezte munká­ját az UDSR VIII. kongresszusa, amely igen viharosan folyt le és feltárta a pártban dúló mélyreható nézeteltéré­seket. A kongresszus szótöbbséggel elfogadott egy határozatot, amely he­lyesli Mendés-France kormányának a londoni és párizsi egyezmények kér­désében folytatott politikáját. A párt elnökéül újra Francois Mitterrand bel­ügyminisztert választották meg. Nutting angol külügyi államminiszter hétfőn délután beszámolt az alsóház­nak az iráni olajegyezmény megköté­séről. Közölte, hogy az Angol-Iráni Olajtársaság 1 fontsterling névértékű részvényeinek, amelyek 1951 októberé­ben 5 fontot értek, most, az egyez­mény aláírása után 18 fontsterling az árfolyamuk. * » * Dél-Korea. A Szinmon című délko­reai lap közli, hogy a délkoreai la­kosság túlnyomó többségét alkotó fa­lusi lakosság 26 százaléka állandóan éhezik. Az idén is 371.814 paraszt hagyta el földjét, mert nem tudta be­vetni. • * * Az El Siglo című chilei lap írja: Chilében a paraszttömegek helyzete egyre kilátástalanabb. Az ország 27 millió hektár megművelhető földjéből mindössze hárommillió hektárt müvei­nek meg. A 30 millió ember élelmezé­sére elegendő földterületen 6 millió chilei polgár sem tud megélni. A Daily Worker című newyorki lap ismerteti Izrael helyzetét, ahol az Amerikától való gazdasági és politikai függőség egyre jobban érezteti hatá­sát. 1951 szeptember és 1953 július között' a tömegfogyasztási cikkek árai 200—230 százalékkal emelkedtek, a bérek viszont csak 70 százalékkal. Az egy főre eső adóterhek 1949 óta 13­szorosára nőttek. A reálbérek az utób­bi két évben 50 százalékkal csökken­tek. _ * * * Már néhány órával az egyhónapos nagy dokkmunkássztrájk befejezése után újabb sztrájk alakult kí a londoni kikötőben. Az egyik mólónál 156 mun­kás hagyta abba a munkát. A munka-: beszüntetés oka az volt, hogy néhány munkást elbocsátottak, akik nem vol­tak hajlandók szakszervezeti kötelék­be nem tartozó teherautósofőrökkel együtt dolgozni. Az újabb sztrájk híre futótűzként terjedt el a dokkok vidé­kén s rövidesen 2.000 emberre és 11 hajóra terjedt ki.

Next

/
Thumbnails
Contents