Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-29 / 289. szám, hétfő

U J $10 1954. november 29. Horváth néni kisunokája szebb életére szavaz örömteli nap virradt ránk november 28-án. Ezen a napon szavazott népünk a Nemzeti Front jelöltjeire. ^ Losoncon már a kora Preggeli órákban vidám zeneszótól voltak hangosak' az utcák. Annak ellenére, hogy szemerkélt az eső, ünneplőbe öltözött emberek igyekeznek a választóhelyiség felé, hogy leadják szavazatukat Kuris Jánosra és Molnár Annára. Mosolygó arccal lép ki a szavazóhelyiség ajtaján Riasz László feleségével és hatéves kisfiával. Ahogy elmennek mellettem, hallom, megelégedetten így szól feleségéhez: ,—, Jól ismerjük Molnárnét, hisz egy üzemben dolgozunk. Horváth néni kézenfogva vezeti be négyéves kis unokáját, Évikét a szavazóhelyiségbe, mert még erre a kis időre sem tudott megválni tőle. Meggyűlik vele a baja, mert a kis Éva maga akarja bedobni a szavazócédulákat az urnába. Ebben az esetben az idősebbnek kell engednie, és Éviké dobja be a cédulát a piros selyemmel bevont ládába. Megkérdezem Horváth nénit, milyen jelentőséget tulajdonít ennek a vasárnap reggeli szavazásnak, Kissé elgondolkozik, és úgy válaszol: — Kedves jányonj, öreg vagyok már én, de azért tudom, hogy mi történik az országban, s a nagyvilágban. Még azt is tu dom,, hogy kire adom le a szavazatomat és miért szavazok rá. Mert kedvesem, a múltban szomorú volt az én sorsom. Nem úgy ma. A postás minden hónap, ban bekopogtat hozzám és hozza a pénzt, az öregségi segélyt .. Šokan jönnek a szavazóhelyiségbe olyanok is, akik most gyakorolják első ízben állampolgári jogukat. Fiatal lányok, fiúk adják le szavazatukat a Nemzeti Front jelöltjeire, akikről tudják, hogy edfiigi tevékenységükkel már bebizonyították, hogy dolgo. zó népünk érdekeit védő képviselők lesznek. / Rusz Éva Választási pillanatfelvétel Bratislavában a Hviezdoslav téren levő választási helyiségben már negyedórával a választások megkezdése előtt egy fiatalember várakozott. Aktatáskát szorongatott a hóna alatt. Sürgős munkája lehetett, elsők között akar választani. Hét órakor az urnához került s hamar végzett. A nevét is gyorsan diktálta be. Vida Imre. Többet nem is tudunk róla. Utána négy nő szavazott. Kása Ilona, Vrchňáková Mária, Gombos Erzsébet és Knirčová Mária. A „Smena" ifjúsági lap szerkesztője fényképfelvételt akart készíteni róluk. A magnézium-lámpa azonban felmondta a szolgálatot s vidám arcukat a választás pillanatábarvnem tudta megörökíteni. 11 óra tájban a körzet legifjabb választója szavazott, — Procházková elvtársnő. November 7-én töltette be 18. életévét. A körzet legidősebb választójához délfelé mozgóurnával látogatott el a választóbizottság két tagja. Elek Emília 65 évvel idősebb a körzet legfiatalabb választójánál. Elek nénit idős kora ágyba kényszerítette. Lakásán ágya mellé helyezték szavazóurnát. így választott. A szavazó polgárok között a választási helyiségben könnyen felismerhetjük Maluch Lojzót, a Carlton-kávéház pincérét. Fehér kabátban, fekete nyakkendőben — munkaruhában jött el szavazni. Ilyenkor vasárnap nagyon el van foglalva. Munka közben azonban talált annyi időt, hogy ő is eleget tegyen polgári kötelességének. A Hviezdoslav tér 30. számú épületének lépcsőházában két elvtárs Molnár Anna nevét keresi a lakók névsorában. Néhány pillanat és hordozható szavazóurnájukkal ott állnak özvegy Molnárné lakásának ajtaja előtt. A beteg nénike lakása küszöbénél nem mehet tovább, ezért ott várja a választóbizottság tagjait. Behívja őket a lakásba és ott adja le szavazatát jelöltjeinkre. A két elvtárs elbúcsúzott, visszament a választási helyiségbe és bejelentette, hogy özvegy Molnárné iá leszavazott. Százával gyűlnek a szavazólapok. a délután folyamán már az ó-város IV körzetének lakói nagyrészben leszavaztak. Drábek Viktor. „Ma, a választások tiszteletére..." A Sverma-vasmű acélszíve, az újonnan épített ácélüzem, ahol akkor sem lett lassúbb a munka üteme, amikor polgáraink a szavazóurnákhoz járulnak. Bemard Čellár és Pavel Magna olvasztócsoportjai ma különös figyelmet fordítanak a nagyolvasztókra. Hiszen rendkívüli „választási" műszakba léptek. Az üzemi klubban levő választóhelyiséget megtöltik a podbrezovai polgárok. Itt láthatjuk a Felsőgaram vidékének jellegzetes alakjait, a nők színpompás viseletét, a vasutas egyenruhákat és a CsISz-tagok kék ingeit. Ünnepi ruhába öltözött ifjú kohász lép a szavazóurnához egy posztóruhába öltözött falusi emberrel, mintha a munkás és paraszt szövetség élő szimbólumát akarnák megtestesíteni. Az elsők között, akik a Nemzeti Front jelöltjeire szavaznak, van Halász Sándor is, a podbrezovai acélüzem vezetője. Mosolygó arca'azt bizonyítja, hogy az acélüzem dolgozói túlteljesítik a tervet. — Ma, a választások tiszteletére már az 520-ik tonna nyersacélt öntöttük terven felül. De ez egészen más acél, mint amilyent Kruppék öntenek Nyugat-Németországban — teszi hozzá öntudatosan. — Kezünk nyomán új, modern építkezések, vasutak, traktorok születnek és mindaz, amire ma, egységesen szavazunk. így beszél Halász, a tapasztalt acélmunkás és közben községének szép Sztálin-negyedére gondol, ahol a kohászok részéVe üdülőközpont épül. A valaškai új telepre gondol, ahova rövid időn belül további 18 kohászcsalád költözik be és az acélüzem úi termelőcsarnokára, amelyen az építőipari dolgozók és mechanikusok e napokban végzik az utolsó simításokat. Hasonlóan gondolkodik Július BoháÄk, a Munkaérdemrend viselője is, aki a kiváló minőségi brigád első olvasztója. A brigád a selejt százalékát a tervhez viszonyítva kétharmadával csökkentette. És ebben egyetértenek velük a több: részlegek dolgozói is és az egész község lakosai is, akik vasárnap a békére és a békés építésre szavaztak. Nem fognak bennük csalódni (G. L.) Diósieg ezen a vasárnap reggelen a szokottnál is ünnepélyesebb. A hangszóró már kora reggel vidám dalokkal köszönti a lakosokat. Az ünnepélyesen feldíszített választóhelyiségek körül már jóval hét óra előtt emberek várakoznak. Várják, hogy elsőnek adhassák le szavazataikat a dolgozók jelöltjeire. A 26. agitációs központban a diószegi cukorgyár főgépésze, Lengyelfalusi Károly adja le elsőnek szavazatát. Jókor kelt, hogy az elsők között lehessen. Neki, mint a cukorgyár főgépészének ilyenkor, kampány idején ünnepnap ií fontos feladatai vannak az üzemben. Szavazhatott volna ugyan délután is, de úgy érezte, jobb, ha korán reggel tesz eleget ennek a fontos állampolgári kötelességének. Az első választókat követik a többiek. Ünnepélyes arccal veszik át az emberek a szavazólapokat és lépnek velük a szavazóurnákhoz. Jól ismerik a jelölteket, Lukačovič építésügyi megbízottat és Hrajnoha Istvánt, a pálóci szövetkezet agronómusát. A . álasztás előtti gyűlések alkalmat nyuj-^ tottak arra, hogy megismerjék őke; és meggyőződjenek arról, hogy úgy. mint eddig, új funkciójukban is mindtg a dolgozók érdekeit fogják képviselni. A tűzoltók egységesen ünnepi ruhájukban jönnek a választóhelyiségbe, aztán jönnek egymásután a cukorgyár dolgozói, a lengyár alkalmazottai, szövetkezeti tagok, idősek, fiatalok vegyesen. Egymásután járulnak az urnák elé. A cukorgyáriak szép munkasikerekkel köszöntötték a választás napját. A szombati tervet mindhárom műszak magasan túlteljesítette, a gyártási idény megkezdése óta pedig 105 százalékra teljesítik a tervet. A szlovákiai cukorgyárak közötti versenyben az első helyre kerültek. Különösen szép eredményt érteit el a gazdaságosság és a jó minőség terén. A választás előtti lelkes hangulat nagyban hozzájárult a szép siker eléréséhez. A diószegiek öt választóhelyiségben adják le szavazataikat. A hősök emlékművel szemben levő szavazati helyiségből idős, ráncosképű öregasszony lép ki. Polacsek néni. Hatvanhat éves öreg lábaival eljött ide. hogy ő is beleszóljon az ország ügyeibe. Egyszerű szavakkal beszéli el, hogy a felszabadulás óta nyugdíjat kap. Nem teszik nehézzé öregségét a megélhetés gondjai. Azért adja le szavazatát, hogy ezután már senki se féljen az öregségtől, mert a mi rendszerünk gondoskodik minden emberről. No meg azért, hogy fiai, lányai meg unokái békében élhessenek szép hazánkban, a dolgozók hazájában. Sok idős diószegi ember ezzel a gondolattal lép a választóhelyiséabe. Lám, az öreg Krivosek Mihály bácsimár 81 éves is elmúlt, még sem egyezett bele, hogy házhoz vigyék neki a szavazóurnát. Eljött ő is leadni szavazatát tizenegy gyermeke meg számos unokája boldog életéért. Schiller Ilka néni még nála is öregebb, a nyolcvankettőt is túlhaladta. Eljött ó" is az agitációs központba, hogy szavazatával hitet tegyen rendszerünk mellett. Fiatal lány édesanyja mellett látható izgalommal igyekszik a 25. számú választóhelyiség felé. Érthető az izgalma, kipirult arca. Életében először szavaz. Jung Terézia szeptemberben töltötte be 18-ik életévét. Először nyílik alkalma, hogy kinyilvánítsa akaratát ilyen fontos, országos jelentőségű kérdésében. A másik fiatal lány, Benkovszky Mária 20 éves múlt. Ő már másodszor választ. Először a nemzeti bizottsági választásoknál. Mindketten a cukorgyárban dolgoznak. Mint a CsISz és a Csemadok tagjai, tevékeny részt vettek a választási előtti kampány kultúrfellépéseiben. Mária egyszerű szavakkal mondja el. mit érez most,/amikor szavazatát leadja. — A mi jelöltjeinkre, közülünk valókra szavazunk, akik értünk dolgoztak és ezután is mindig értünk fognak dolgozni. Bizonyosak vagyunk abban, hogy nem fogunk bennük csalódni. Üdvözlő táviratok az albán nemzeti ünnep alkalmából Antonín Zápotocký, a Csehszlovák Köztársaság elnöke az albán államünnep alkalmából a következő üdvözlő táviratot küldte: „Tisztelt Hadzsi Lesi elvtársnak, az Albán Népköztársaság népi nemzetgyűlése elnöksége elnökének, Tirana. Engedje meg, tisztelt elnök elvtárs, hogy önnek és az Ön közvetítésével az egész Albán Népköztársaság népének a legszívélyesebb jókívánságaimat fejezzem ki Albánia felszabadításának 10. évfordulója alkalmából. Tíz éve annak, hogy az albán munkásosztály és a dolgozó parasztság a kommunistái párt vezetésével örökre megszabadult a fasiszta elnyomástól, a hazai feudálisoktól és a burzsoáziától és hogy hazájukban a boldog jövő, a szocializmus építésének útjára tértek, felhasználva a dicső Szovjetuniónak és hadseregének a hitleri fasizmus fölött aratott, legendás győzelme által megteremtett föltételeket. Ez a tíz év megmutatta az egész világnak az albán nép alkotóerejének nagj fejlődését és építő igyekezetét- Az egész csehszlovák nép csodálattal követi a testvéri Albán Népköztársaság állandó gazdasági és kulturális fejlődését, amelyet az Albán Munkapárt vezetésével és közös barátunknak és védelmezőnknek, a nagy Szovjetun'ónak önzetlen támogatásával végzett sikeres munkájával elér. Az egész albán népnek további sikereket kívánok a szocializmus építésében és a világbéke megszilárdításáért folytatott harcban. ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ, ^ a Csehszlovák Köztársaság elnöke." > V. Široký miniszterelnök az Albán Népköztársaság felszabadítása 10. évfordulójának alkalmából a következő táviratot küldte: „Tisztelt Mehmet Sehu elvtársnak, az Albán Népköztársaság minisztertanácsa elnökének, Tirana. A Csehszlovák Köztársaság kormánya nevében és saját nevemben Elnök elvtársnak, a legszívélyesebb jókívánataimat és forró üdvözleteimet küldöm Albánia felszabadításának 10. évfordulója alkalmából. A csehszlovák nép örömmel látja ázokat a változásokat és azt a nagy előrehaladást, amelyet oly rövid idő alatt értek el a gyönyörű albán földön az élet minden szakaszán. Az albán nép ezeket a sike-. reket azért érhette el, mert szilárdan vezeti őt Albánia drága Munkapártja és mert a nagy Szovjetunió önzetlen segítségére és a többi népi demokratikus országokkal való testvéri együttműködésre támaszkodik. Fejlődjék tovább nemzeteink együttműködése országaink további felvirágzásának, a nagy Szovjetunió által vezetett világbéke-tábor további megerősítésének érdekében, a béke megtartásáért és megszilárdításáért folytatott harcban- 1 VILIAM ŠIROKÝ, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke." Václav Dávid külügyminiszter az albán államünnep alkalmából a következő jókívánatokat küldte: „Tisztelt Behar Stylla elvtársnak, az Albán Népköztársaság külügyminiszterének, T i r á n a. Miniszter elvtárs, kérem, hogy az Albánia felszabadításával kapcsolatos államünnep alkalmából fogadja legőszintébb jókívánataimat és forró üdvözleteimet. * Az elmúlt tíz év alatt az albán nép jelentős sikereket ért el hazájában a szocializmus építésében- Meg vagyok győződve, hogy. nemzeteink testvéri szövetsége a dicső Szovjetunióval való törhetetlen és örök barátságban a jövőben is hozzájárul országaink további felvirágzásához és a világbéke megőrzéséhez. VÁCLAV DÁVID, a Csehszlovák Köztársaság külügyminisztere." A csehszlovák kormányküldöttség elutazott i Tiranába November 27-én, szombaton elutazott Tiranába az Albán Népköztársaság felszabadulása 10. évfordulójának ünnepségeire a csehszlovák kormányküldöttség. A küldöttséget Ľudmila Jankovcová mérnök, élelmiszeriparügyi miniszter vezeti. A küldöttség tagjai: Jaroslav Zajíček, a helyi gazdálkodás miniszterhelyettese és dr. Jozef Urbán, a Csehszlovák Köztársaság albániai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Ünnepi est az Albán Népköztársaság állami ünnepének tiszteletére., Az Albán Népköztársaság felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága november 29én, hétfőn !7 órai kezdettel a bratislavai Népművelés Háza nagytermében ünnepi estet rendez. Az est kultúrműsorában fellép az államdíjas szlovák népművészeti együttes. A barátság és béke kertje Lidicén Szombaton ülésezett Prágában a lidicei „barátság és béke" kertjének létesítésére alakult csehszlovák bizottság. A bizottság ülésén jelen voltak kulturális és közéletünk kiváló személyiségei: Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, Ladislava Kleňhová-Besserová képviselő, a Nemzeti Front központi bizottságának titkára, Gusta Fučíková, a csehszlovák békevédők bizottságának alelnöke, Marié Trojanová képviselő, a központi szakszervezeti tanács titkára, Antonín Stehlík, a prágai egyházmegye káptalani vikáriusa. A gyűlést dr. J. L. Hromádka tanár, a csehszlovák békedíj és a köztársasági érdemrend viselője, a prágai Komenský evangélikus teológiai fakultás dékánja, a bizottság elnöke nyitotta meg. A megnyitó beszéd után Helena Leflerová képviselő, a bizottság alelnöke ismertette meg a jelenlevőket az új Lidice fejlődésével és életével. Beszédében többek között hangsúlyozta, hogy pártunk és kormányunk az új község felépítése mellett tervbe vette a régi Lidice területének emlékéhez méltó módon való rendezését, hogy ez a hely örök emléke legyen a világbéke győzelméért folytatott harcban kifejezett közös erőfeszítésnek, az igazságos gyűlöletnek és a szilárd ellenállásnak azokkal szemben, akik bárhol a világon meg akarnák ismételni Lidice sorsát. Ezért örömmel fogadták a ,,

Lidice élni fog" angol bizottság ama javaslatát, hogy a régi Lidice területén a nemzeteknek a világbéke biztosításáért folytatott harcban megnyilvánuló barátságát jelképező rózsakertet létesítsenek. I