Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-28 / 288. szám, vasárnap

1954. november 27. UJSZO 363 NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ÖRE •W Miért jelölték Surka kapitányt képviselőnek? — Nehezen találnátok olyan áldozatkész elvtársat, mint amilyen Viktor Surka kapitány. Az emberekhez való viszonya példás- Belelát a katona lelkébe. És bajtársiasan tanácsot ad, segít. Szívvel-lélekkel katona, — mondja róla Kocián kapitány. De nemcsak ő beszél így. Kérdezzétek csak meg Šulc kapitányt, Brtnický főhadnagyot, Valéria Ťažká alkalmazottat, vagy akármelyik katonát, mindegy'k egyformán beszél róla: — Surka kapitány? Az a mi emberünk! Hiszen nem véletlen, hogy a nemzeti bizottságokba való választásokkor egyhangúlag választották meg a žilinai kerület nemzeti bizottság tagjává. Mindjárt kedvvel látott a munkához. Beszélt a nőkkel, előadásokat tartott a nemzetközi problémákról. Mindenkihez volt egy jó szava, mindenki számára volt ideje. £s a választók megszerették szerény természetéért, a dolgozókhoz való meleg viszonyáért és újból javasolják: most a nemzetgyűlésbe képviselőjelöltként. Kicsoda tulajdonképpen Viktor Surka? Tiszt. Nagyon felelősségteljes funkciót tölt be. Hiszen katonŕk fejlődéséről gondoskodik a parancsnok is tökéletesen meg van elégedve munkájával. Fáradhatatlan, áldozatkész, lelkiismeretes. Ifjúságának egész lendületét beleviszi a nevelő munkába. És ne csodálkozzunk ezen, hiszen örömtelen ifjúsága volt számára a legjobb iskola. Hadirokkant apja amputált lábával nem volt képes ellátni héttagú családját annak ellenére sem, hogy az újbányái járásban levő žarnovicei fűrésztelepen dolgozott mint kisegítő munkás. Viktor számára nem maradt más hátra, csak az, hogy a besztercebányai árvaházban, a Vincentinumban lakjon, ahol polgáriba, később pedig kereskedelmi akadémiára kezdett járniNehéz tanulás volt ez! Iskola után másokat tanított, hogy fenntarthassa magát és ő csak éjjel tanulhatott. De tehetsége és törhetetlen akarata győzedelmeskedett a nehézségek fölött. Érettségi után mint munkás dolgozott és amikor összegyűjtött egy kis pénzt, a gazdaságtudományi főiskolán magánúton tanulta a politikai ekonómiát. Mérnöki oklevelet szerzett. A katonaságnál nagy kedvvel látott hozzá a katonai tudomány tanulásához. Példás viselkedésével, a parancsok pontos teljesítésével mindjárt az első napokban megnyerte parancsnokai szeretetét. A katonák mint nélkülözhetetlen bajtársukat szerették. —

i Üj tisztekre, friss vérre van szüksége hadseregünknek — volt a jelszó akkor, amikor Surka elvtárs katonáskodott és ezért mint kommunista az elsők közt jelentkezett a katonai akadémiába. Itt állandóan kiváló előmenetelt ért el és áldozatkészen segítette a gyöngébb tanulókat. Az iskolát kiváló előmenetellel végezte el. Ennyi volna röviden, amit Surka kapitányról akartunk mondani. Ma ezt a 26 éves tanítót becsületes munkájáért a nemzetgyűlésbe választják képviselőnek. Választói szívesen szavaznak rá. Ismerik ót. Surka elvtárs időt nem kímélve járt a választók közé, elbeszélget velük nehézségeikről. És végül sokan ismerik őt áldozatos munkájából, amelyet a kerületi nemzeti bizottság tagjaként folytat. — Benne sohasem csalatkozunk. Hiszen ő a mi emberünk, — így beszélnek róla a választók. S. Novota, tisít. Színész — képviselő Horálik tizedes türelmetlen voit. A gyűlés megkezdéséig még teljes tíz perc hiányzott. Horálik mindig türelmetlen volt, ha gyűlésről volt szó. Valahogyan sohasem voltak kedvére a gyűlések. „Nálunk Ostrava vidékén nem volt idő gyülésezésre" — mondogatta. Ma azzal az emberrel kell megismerkednie, akit a nemzetgyűlésbe fog választani képviselőjéül. Tíz perc néha hosszú idő, de végül az is elmúlik. A helyiségbe körülbelül 30 éves férfi lépett be és Horáliknak úgy tűnik fel, mintha valahonnan ismémé. Ugyan hol látta ezt az arcot? Az ezred politikai dolgozója emelkedik szólásra: „Bemutatom önöknek a martini választási kerület nemzetgyűlési képviselőjelöltjét. Elo Romančík elvtársat, a martini Hadsereg Színház államdíjas tagját-" Horálik tizedes kissé zavarban van. Nem tudja egyszerre összeegyeztetni: színész — és képviselő? És mi lesz, ha megszólal? Arcán zavart mosoly tűnik fel, mintha elnézést kérne és egész halkan kazd beszélni: — Amikor vártam az autóra, amely elhozott ide, különös izgalom vett rajtam erőt. Nem akarom mondani, hogy lámpaláz, mint a színházban, de ahhoz hasonló felindulás, amilyet olyan ember érezhet, akinek hasonló problémái, gondjai és örömei vannak az életben, mint önöknek. Ahogyan elnézem önöket, önkéntelenül eszembe jut, hogy tizenegy évvel ezelőtt én is katona voltam. De mégis más katona, mint maguk. És higyjék el, hogy vkatonaemlékeim szomorúak. Micsoda különbség van aközött, ahogyan nemrégen maguk kezdték meg a tényleges katonai szolgálatot, miguk, akik itt ülnek és ahogyan 1913 októberében az úgynevezett szlovák állam idején én bevonultam. Mindenféleképpen éreztem magamat, amikor pajtásaimmal a lőcsei állomásról a kaszárnyába mentem és vállamon vittem a nehéz fekete katonakoffert. Tudom, hogy maguk s különböző érzésekkel indultak útnak. De tudták azt is, hogy jól fognak gondoskodni magukról, hogy úgy fognak magukkal bánni, mint emberekkel. Bennünk akkor reménytelenség volt- Láttuk, hogy oda megyünk, ahol az ember elveszti méltóságát." Horálik tizedes hallgatja a beszédet és valahogyan közel kerül hozzá ennek az embernek szava. S egyszerre eszébe jut, hogy honnan ismeri. Igen, „A harc holnap véget ér" című film hőse, akí a margecanyi szakaszon a munkások százait vezette sztrájkba. És akkor eszébe jut, hogy ez az ember biztosan jobban ismeri az életet, mint bárki rrtás, ha olyen élethűen tudja a filmvásznon és a színpadon érzékeltetni. És az, amit még pillanatokkal előbb nem tudott megérteni, most egészen természetessé válik előtte. A gyűlés lassan végéhez közeledik, de Horálik tizedes gondola ;ai valahol nagyon messze járnak és nem akarnak visszatérni a jelenbe. Lehet, hogy egyszer moziba megy egy leánnyal és aztán ha elkezdik a vetítést, hozzáhajlik és egész halkan mondja: „Nézd, erre szavaztam. Ez az én képviselőm." És lehetséges, hogy ezt kissé hangosabban is mondja, mivel. •. ilyen egyszerű mondatban van egy kis büszkeség is. amikor kijelentette: ,,Az ón képviselőm " Jiŕí Sebátiek A néphadseregünk iránti bizalom kifejezése E napokban tanúja voltam annak, milyen bizalommal és szeretettel tekintenek dolgozóink hadseregünk tagjaira. ' E tapasztalatomat megerősíti az, hogy egyik tisztünket, Čermák Bohumilt, a dolgozók a nemzetgyűlésbe képviselőnek jelölték. Igaz, magamnak is el kell ismernem, hogy megérdemli ezt a beléje helyezett bizalmat. Néphadseregünkben fáradságot nem kímélve, minden szabad idejét a katonák nevelésére fordítja. Fáradozásának meg is van az eredménye. Alárendeltjei valamennyien szeretik és becsülik. Čermák elvtárs katonai kötelességén kívül sokat foglalkozik a dolgozók mindennap felmerülő kérdéseivel. Písek járás dolgozói ismerik Čermák elvtársat és meg vannak győződve róla, hogy nem csalatkoznak jelöltjükben. Katona Dezső, őrvezető. Lelkiismeretes tanulással fejezzük ki népünk iránti szeretetünket Még csak pár hét telt el a ^bevonulás napja óta, amikor búcsút intettetek szeretetteiteknek, munkahelyeteknek, azért, hogy bekapcsolódhassatok a leghazafiasabb állampolgári kötelességek teljesítésébe. Tudom, vannak közöttetek olyanok, akik talán tévesen fogták fel a katonai szolgálatot s úgy gondolták, hogy a katonád szolgálat nyaralás és pihenés lesz. Az ilyen gondolkozásúak azonban tévedtek. Tévedtek, mert a hadseregben kemény munka, tanulás vár reájuk. Rajtatok és politikai meggyőződésteken áll, hogy milyen katonák lesztek, hogy fogjátok teljesíteni az eskü szavait. Már bevonulástok óta láthattátok, nem vagytok egyedül. Tisztjeitek, altisztjeitek időt, fáradságot nem kímélve tanítanak titeket. Tudás tokát fejleszthetitek mind politikai, mind kulturális, mind hadtudományi téren. Akadály nincs előttetek, gazdag könyvtár, segédeszközök állnak rendelkezésiekre, csak akarat kell. Az időt kihasználva tanulni és tanulni. Tudnotok kell, hogy tudásotok emelésével erősítetek hadseregünk erejét. Bevonulástok óta még csak rövid idő telt el és máris vannakbajtársak a mi egységünknél is, akik már bebizonyították népünk iránti szeretetüket, Gír, Vlach elvtársak egységünk legjobbjai. Munkakészségükkel, fegyelmezettségükkel és tanulásukkal bebizonyították. hogy megérdémlik valamennyiünk elismerését. • • » Az elmúlt kiképzési év kiértékelésekor több hiányosságot tapasztaltunk. Fölmerült a kérdés, hogyan kell az új kiképzési év megnyitása napjától ckolgozni, hogy mindazokat a hiányosságokat kiküszöbölhessük, amelyek a múltban felmerültek. A választ a kérdésre Bem tiszt elvtárs adta meg, mi pedig" valamennyien támogatjuk elhangzott javaslatát, nekifogtunk a munkának Az eredmény már meg is látszik. A múlt évben a testnevelési gyakorlatok voltak az egyik leggyengébben menő kiképzési tantárgyunk. Sok elvtárs gyengének bizonyult az őszi vizsgáknál. Ma azonban ezeknél az elvtársaknál is javulás észlelhető. Kihasználunk minden percet. Fáradságot nem ismerünk. A délelőtti foglalkozásunk befejezésetői ebédig van 30 percünk, ennek az időnek felét a testnevelésre fordítottuk. E kiiegészítő edzésünk már eddig is szép eredményeket hozott. Azok az elsőéves bajtársak, akik kevésbé ismerték bevonuláskor a testnevelést, ma napról napra tökéletesebb eredményt nyújtanak. Lőgyakorlataink színvonalát is javítjuk. Tanúlóköröket szerveztünk, ezekben a körökben pedig mi altisztek és tapasztalt másodéves katonák igyekszünk átadni dudásunkat. Kint a gyakorlatban nagy súlyt fektetünk a helyes lőállásra, töltésre, bemérésre és kilövésre. Feladatunk, hogy minden bajtársat a legrövidebb időn belül megtanítsunk a fegyverforgatás mesterségére. Pandi József, fözetfes. Váljunk fegyvereink mestereivé Hadseregünk a legmodernebb harci technikára és forradalmi hagyományokra van alapozva. Hadseregünk tagjai és népünk büszkék is, hogy ezek segítségével hazánk biztos őrei. A kapitalista hadseregben <az egyes monopolisták személyes érdekeitől függ, hogy milyen fegyverrel látják el a haderőt. Ismert dolog, hogy az angol és amerikai hadseregben sokszor elavult fegyvereket is használnak csak azért, mert egyes monopolisták pénzharácsoló vágya azt sugalmazza, hogy ezeken is túladjanak. Ismeretes előttünk is az a harc, amely nemrégiben dúlt, hogy milyen fegyverekkel szereljék fel az újabb agresszió európai hadseregét. Modernebb, drágább angol fegyverekkel, vagy a kiselejtezett olcsóbb amerikaiakkal. A fegyver erejét és hatását azonban nemcsak a technikai tökéletesség határozza meg- A hatása attól is függ, kinek kezében van, kit szolgál, kinek a védelmére van az harcba vetveA kapitalisták fegyvereiket idegen nemzetek, gyöngébb államok leigázására és a munkásosztály forradalmi mozgalmai ellen használják. Másként van ez nálunk. A mi népi hadseregünk fegyvereinek más a hivatása. Szabad népünk gyártotta őket forradalmi vívmányai védelmére, az esetleges imperialisia betolakodók kiűzésére. Fegyverei hazánk becsületét, szabadságát és függetlenségét védik. Ebben rejlik hadseregünk és fegyvereink ereje éppen úgy, mint a kapitalista haderők s azok fegyvereinek gyöngesége. Csehszlovák hadseregünk minden egyes tagja esküvel ígéri, hogy a katonai tudományt és művészetet •"a legtökéletesebben elsajátítja. Csak ennek az eskünek betartásával állhatják meg a néphadsereg tagjai helyüket a hazafias kötelesség teljesítésében. Lehet valaki merész, önfeláldozó, öntudatos, de ha fegyverét csak felületesen ismeri, a győzelem akkor még nincs biztosítva. Kalinin elvtárs sokszor hangsúlyozta a szovjet haza védőinek. ,,Aki azt hiszi, hogy ügyességével és szellemességével kivívja a biztos győzelmet a harci tudomány és a fegyverfogás " ismerete nélkül, az háború esetén életével fizethet ezért az elbizakodottságért." A mai harci technika sokoldalú, azért van az, hogy egyes fegyvernemeknél még különféle szakbeosztásokat is kapnak a katonákMily büszke megnyugvást érez az a katona, aki bátran kijelentheti: a fegyverem mestere vagyok. önelégült azonban csak az lehet, aki tökéletesen ismeri fegyverét. A fegyverforgatás művészete a harcban a gyűzelem biztosítéka. Ez a megcáfolhatatlan igazság bebizonyult a nagy Honvédő Háború idején. A szovjet katonák úgy ismerték és szerették a rájukbízott fegyvereket, mint a legjobb barátjukat. Sokszor a gyalogságnál szolgáló elvtársaink úgy vélekednek, hogy az ő fegyverük egyszerű és könynyű a kezelésnek elsajátítása. A tank, vagy repülőgép fegyverének kezelése, az már más, de puskából vagy géppisztolyból tüzelni az nagyon egyszerű; beméred, elsütöd és célba találsz. Az ilyen felfogás helytelen, szükséges ismerni nemcsak a bonyolult technikájú fegyverek kezelését, hanem minden fegyverét, még ha az első látásra egyszerűnek tűnik s fel. A gyalogsági fegyverekkel Való lövészet is nagy tudást igényeiHarcban felfedezni az ellenséget anélkül, hogy magunk elárulnánk rejtekhelyünket, gyakorlatot követel. Ha megvan a cél, fel kell tudni ismerni a cél és a magunk állá- | sa közti távolságot, hogy a fegy- j ver nézőkéjét pontosan be tudjuk állítani- A távolság felismerésén kívül számítsba kell venni a szél erejét, irányát és a cél mozgását. | Egy pillanat alatt kell ezeknek a fontos alapdolgoknak tudására ébrednünk. És mindez a tudás és készség a puska tökéletes ismeretéből származik. Mind a parancsnokok, mind a pártés ifjúsági szervezetek köte.esséige) hogy megismertessék a katonákkal a rájuk bízott fegyvereket. A kommunistáknak és az ifjúsági szervezetek tagjainak mindenütt jó példával kell előljárniok a fegyverek megismerésében és karbantartásában. A pártgyűléseken hangsúlyozni kell a harci technika gondos kezelésének fontosságát, amelyét oly szerettei ad kezünkbe a munkásnép, Jó segítséget nyújtanak nekünk a munkában a szovjet katonai szaklapok, melyek ma már minden egységnél bőven állnak rendelkezésünkre. Hasonlóképpen jó szolgálatot tesznek a szemléltető segédeszközök, mint pl. a modellek, képek, stb- Az eddigieknél még nagyobb sikereket akarunk elérni, rendszeresen szakelőadásokat és beszélgetéseket szervezünk egységünknél- A fegyverek gondos megismerése, ápolása, szeretése, jellegzetes volt már a huszita hadaknál is, mi p>edig őrizzük és erősítsük a ránk maradt hagyományokat. Juhátsz Arpád, közkatona. Älitlá SaKSHSaHHBMÍ A fegyver gondos karbantartása az éleslövészetek jó eredményét készíti elő. Képünkön: N. egység gépfegyveresei, akik fegyverükkel kit u poén lőttek.