Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-28 / 288. szám, vasárnap

1954. november 28. m szo 5 A. J. Visinszkij ravatalánál Mély gyászban a Szakszervezetek Há­za. A terem közepén pálmák és élő­virágok között, magas emelvényen ra­vatalozták fel A. J. Visinszkij holt­testét. A koporsó fejrészénél keresztbehaj­tott fekete bársonyzászlók a Szovjet­unió állami címerével. Az emelvény körül tömérdek koszorú. Kiválik kö­zülük egy nagy koszorú ezzel a fel­irattal: „A kiváló államférfinak, And­rej Januarevics Visinszkij elvtársnak, az SzKP központi bizottsága tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsától és az SzKP központi bizottságától." November 25-én déli 12 órakot nyitották meg a Szakszervezetek Há­zát a dolgozók számára. Tízezrek jön­nek el ide, hogy elbúcsúzzanak A. J Visinszkijtől, a kommunista párt hú fiától, aki minden erejével, hatalmas tudásával és tehetségével a szovjet állam erősítését szolgálta, a népek közötti béke és az egyetemes biz­tonság megszilárdításáért harcolt. A koporsó előtt elvonulnak a moszk­vai üzemek munkásai, tudósok, a kultúra munkásai, a Szovjet Hadse­reg harcosai és tisztjei, főiskolai hall­gatók és iskolások. Ötpercenként váltják a díszőrséget. Az őrség tagjai az SzKP központi bi­zottságának tagjai, a Szovjetunió Leg­felső tanácsának küldöttei, a temetés megszervezésére alakított kormány­bizottság tagjai, miniszterek, akadé­mikusok, a Szovjetunió külügyminisz­tériumának dolgozói, a moszkvai párt­szervezetek és a szovjethivatalok vezetői. Orvosi jelentés Visinszkij holtteste kórbonctani vizsgálatának eredményéről A „TASzSzi'-iroda közli az A. J. Visinszkij holttestének kórbonc­tani vizsgálatáról szóló orvosi je­lentést. A jelentés a következő­képpen hangzik: „1954 1. november 25-én Moszkvában kórbonctani vizsgálatnak vetették alá Andrej Januarjevics Visinszkij elvtárs holttestét. A feltáráskor a szív koszorúereinek jól kifejezett athe­roszklerózisát állapítottuk meg. A baloldali szívkamra falában he­get találtunk, amely régebben át­vészelt szívizominfarktus követ­keztében képződött A gyors halál a koszorúerek heveny vérkeringé­si zavara következtében állt be." Az orvosi jelentést aláírták A. I. Sztrukov professzor, a Szovjet­unió Orvostudományi Akadémiá­jának levelezőtagja, A. P. Avoin, az orvostudományok doktora, N. N. Vucsandra, az orvostudományok kandidátusa, G. I. Curenko, az or­vostudományok kandidátusa, A. J. Markov professzor, a Szovjetunió egészségvédelmi minisztériuma IV. osztályának vezetője. * * # November 25-én az esti órák­ban Josef Čech, nagykövetségi ta­nácsos vezetésével a csehszlovák nagykövetség tagjai érkeztek A. J. Visinszkijnek, a Szovjetunió kül­ügyminisztere első helyettesének ravatalához, hogy emlékének adóz­zanak A Szakszervezetek Házának osz­lopcsarnokában a Csehszlovák Köz­társaság, a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsága, a miniszterelnök és a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete és a nagykövetség tagjai nevében ko­szorút helyeztek a ravatalra. * * * A november 28-ra virradó éjjel A. J. Visinszkij holttestét elham­vasztották. Az A J. Visinszkij hamvait tar­talmazó urnát a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában köz­szemlére állították ki. A nyilvánosság, a Szakszerveze­tek Házának oszlopcsarnokában november 26-án éjfél utáni 1 órá­tól 14 óráig megtekinthette az A. J. Visinszkij hamvait tartalmazó urnát. A gyászszertartást 1954. novem­ber 26-án 15 órakor (moszkvai időszámítás szerint) végezték el a Vörös téren. Példátlan megdöbbenés és felháborodás Angliában Churchill woodfordi „elszólása" miatt Az őszinteség szép dolog. Különö­sen figyelemreméltó azonban akkor, ha imperialista politikusok gyakorol­ják. ÉS ez történt kedden az angliai Woodfordban, ahol Churchill minisz­terelnök választói előtt igazolni akar­ván a német militarizmus feltámasztá­sának Szükségességét, a következőket jelentette ki: „Még mielőtt a háború véget ért, abban az időben, amikor a németek százezrével adták meg ma­gukat. utcáinkat pedig ujjongó töme­gek lepték el, táviratot küldtem Montgomeryhez és meghagytam neki, hogy gondosan gyűjtse össze a német fegyvereket és raktározza el őket, ' hogy könnyen ismét szét lehessen osztani a német katonáknak, akikkel esetleg együtt kell működni, ha a szovjet előnyomulás folytatódnék." Ez aztán őszinte beszéd! De érde­mes ezzel kapcsolatban emlékezetünk­be idézni Ohurchillnak két, tíz év előtti táviratát. Akkoriban, a fasisz­ta fenevad kapitulációját közvetlenül megelőző időszakban a hitleri hadi­gépezet utolsó kétségbeesett erőfe­szítést tett, hogy visszanyomja a nyugati frontot. Élénken emlékeze­tünkben él még a Wehrmacht arden­nt-si offenzívája, amely válságos hely­zetbe hozta Eisenhower és Montgo­mery hadseregét. Ezekben a napok­ban, pontosan 1945. január 6-án Chur­chill segélytkérő távirattal fordult Sztálinhoz: „Nyugaton igen súlyos harcok foly­nak — írta táviratában — és a főpa­N rancsnokságtól bármely pillanatban fontos döntéseket követelhetnek meg . .. Hálás leszek, ha közölhetik velem, számíthatupk-e egy r»agy orosz támadásra a Visztula frontján, vagy valahol másutt január folyamán... A dolgot sürgősnek tartom." Mint ismeretes, Sztálin elvtárs azonnal, még január 7-én válaszolt és rövidesen megindult a keleti fronton az újabb nagy szovjet támadás, amelynek következtében Hitlerék kénytelenek voltak erőiket átcsopor­tosítani, s így a nyugati frontra ne­hezedő nyomás megszűnt. Ezekután 1945. január 17-én Chur­chill újabb táviratot intézett Sztálin­hoz: „Őfelsége kormánya nevében tisz­ta szivemből hálánkat és jókívánsá­gainkat szeretném nyilvánítani a ke­leti fronton indított gigászi támadá­suk alkalmából." Magyarul mindez annyit jelent — ha összevetjük Churchill akkori táv­iratait jelenlegi beszédével —, hogy miközben a brit miniszterelnök egyik kezével segélytkérő táyíratot küldött a keleti szövetségeshez, s miközben e segélytkérés teljesítése érdekében szovjet katonák ezrei áldozták életü­ket, Winston Churchill a másik ke­zével utasítást fogalmazott Montgo­merynek, amelyben felhatalmazta: te­gye meg a szükséges intézkedéseket az ellenség esetleges felfegyverzésére a szövetséges ellen! Az őszinteség figyelemreméltó do­log. Kár, hogy Churchill részéről ez­úttal ilyen későn került sor rá. De azt tartja a közmondás: jobb későn, mint soha. A népek alighanem Így is ta­nulnak majd belőle. (A „Népszava" című lapból.) Felkelés Nyugat-Iriánban Az Antara hírügynökség közli, hogy Nyugat-Irián Szoronga kerü­letében a lakosság felkelést indí­tott a holland megszállók ellen. A hollandok katonai egységeket vetettek be a szabadságharcosok ellen A lakosság elleni akcióban a légierők is részt vesznek. Kartavinata, az indonéz parla­ment alelnöke és a Muzulmán Po­litikai Szövetség Párt vezetője felhívta a népet, hogy szilárdítsa meg egységét a Nyugat-Iriánért ví­vott harcban. A legszorosabb együttműködést kell biztosítanunk — mondja a nyilatkozat — a kom­munistákkal, valamint az ország nemzeti és muzulmán pártjával. KÜLFÖLDI HÍREK Adenauer kancellár, Blank had­ügyminiszterjelölt és Cook tábor­nok, az Európában állomásozó ame­rikai fegyveres erők helyettes pa­rancsnoka között titkos értekezlet folyt le. * * * Az „A1 Hamismar" című izraeli lap közli, hogy több mint 415 ezer izraeli állampolgár írta alá a nyu­gatnémet militarizmus újjáterem­tése elleni tiltakozást. Tito fogadta Erhard nyugatnémet gazdaságügyi minisztert. Winand nyugatnémet szociálde­mokrata képviselő javasolta, hogy fél millió nyugatnémet ifjúmunkás rendezzen .tiltakozó tüntetést az újrafelfegyverzés ellen. A jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács alelnöke az Egyesült Álla­mokból Londonba érkezett. Az Albán Népköztársaság nem­zetgyűlésének elnöksége a kormány javaslatára elhatározta, hogy a pol­gári és politikai bűnösök egy részé­nek elengedi büntetésük hátralévő részének kitöltését. Spaak belga külügyminiszter a jövő héten terjeszti a képviselőház elé a párizsi egyezményeket. A nyugat-berlini diverziós és kém­központ két ügynöke négy bőrönd­nyi bizonyító anyaggal jelentkezett az NDK hatóságainál. Az Uráli Kábelgyárban egy 110 méter hosszú 70 villamosmotorral meghajtott 40 gépből álló gumigyár­tásra szolgáló automata gépsort he­lyeztek üzembe. A „Daily Herald" cikkírója beszá­mol arról, hogy egy zúzda számára vásároló angol könyvkereskedő sze­rint Bemard Shaw szerepel a nép­szerűségéből vesztett írók között az első helyen • * * India elnöke hétfőn megnyitotta az első országos drámafesztivált, amelyen 21 darabot mutattak be. A kairói népbíróság befejezte Hodeibinek, a Muzulmán -Testvéri­ség legfőbb vezetője ügyének ki­vizsgálását. * * * A kilenc hete sztrájkoló 8.000 londoni hajójavító munkás képvi­selői és a mun-kaadók között teg­nap megegyezés jött létre. Theodor Biankót, a bonni kormány hadügy­miniszter] elöltjét véresre verték Theodor Blank, a bonni kormány hadügyminiszterjelöltje, szerdán este a Keresztény Demokrata Unió augsburgi választási gyűlésen meg­ismerkedett a nyugatnémet lakos­ságnak az újrafelfegyverzésről val­lott igazi nézetével. Amikor Blank a szónoki emel­vényen megjelent és beszélni kez­dett, a jelenlevők lehurrogták. — Nem akarunk új Wehrmach­tot! Négyhatalmi értekezetet köve­telünk! Takarodjék a pokolba! — Ilyen és ehhez hasonló felkiáltá­sok hangzottak el a teremben. Blank ennek ellenére folytatni akarta választási kortesbeszédét. A gyűlés résztvevői erre lerángatták az emelvényről, földre teperték — és mint a DPA félhivatalos nyu­gatnémet hírügynökség is kényte­len beismerni — véresre verték Adenauer hadügyminiszterjelöltjét. Blank ezután rendőri védelem alatt az Irgalmasrend korházába hajtatott, ahol bekötözték sebeit. A svájci kormány válasza a november 13-i szovjet jegyzékre November 24-én Svájc moszkvai követsége átadta a Szovjetunió külügyminisztériumának a svájci kormány válaszát az 1954. novem­ber 13-i szovjet jegyzékre. A svájci kormány válaszában kö­szönetet mond a szovjet kormány­nak 1954. novembr 13<-i jegyzé­kéért és üdvözli a kezdeménye­zést, „amely arra irányul, hogy a világon és így Európában is létrejöjjön a tartós béke és bizton­ság." 4 „A Svájci Szövetség — mondja a válaszjegyzék — mindig hozzá akart és most is hozzá akar já­rulni e cél megvalósításához, hűen megmaradva az állandó sem­legesség mellett'-'. Svájc „nem csat­lakozhat semmilyen kollektív biz­tonsági rendszerhez, amely össze­egyeztethetetlen a semlegességgel és amely arra vezethet, hogy részt kell vennie közös intézkedésekben más országgal kapcsolatban". A svájci kormány megállapítja, hogy a szovjet jegyzékben felvetett né­hány kérdés a legutóbbi háború és a békeszerződés hiánya követ­keztében merült fel és kijelenti, hogy ezeket a kérdéseket a meg­oldásukra illetékes országok kor­mányainak kell megvizsgálniuk és megvitatniuk. Svájc „ezenkívül nem gondolja, hogy a szövetség részvétele ezekben a vitákban a jelenlegi helyzetben hozzájárulhat e problémák megoldásához.'' Bár a svájci kormány nem tart­ja lehetségesnek elfogadni a meg­hívást, amelyet a november 13-i jegyzék közöl 1:, kész megvitatni azt a kérdést, hogy Svájc részt ve­gyen az európai tanácskozáson és az állandó semlegesség keretei kö­zött együttműködjék a béke és a biztonság rendszerének megte­remtésében, amely rendszerhez minden európai ország csatlako­zik, amikor „megoldották azokat a problémákat, amelyeknek meg­vitatásában Svájc nem vehet részt, vagy ha az e problémákban közvet­lenül érdekelt országok beleegyez­nek az olyan tanácskozás összehí­hívásába, amelynek célja az euró­I pai biztonság rendszerének meg­teremtése.*' A nyugatnémet sajtó intő hangjai a Németország Kommunista Pártja elleni per ügyében A Németország Kommunista Pártja ellen a karlsruhei szövetsé­gi alkotmánybíróság előtt folyó per nemcsak a demokratikus nyilvá­nosság, hanem a nyugatnémet pol­gári körök ellenszenvét is kiváltot­ta. A polgári sajtó nem rejti véka alá ellenszenvét Adenauer kormá­nyának rosszindulatú sakkhúzásá­val szemben és hangsúlyozza, hogy Németország Kommunista Párt­jának betiltása lezárná a Német­ország békés egyesítésére vezető utat. A „Schwäbische Donauzeitung" vezércikkben ironizálja a per „jog­alapját", és kiemeli, hogy Német­ország Kommunista Pártjának be­tiltása „az össznémet szabad vá­lasztások megvalósítását a lehetet­lenségig megnehezítené." Még az Adenauer-kormány kö­reihez közelálló Keresztény De­mokrata Unió párti „Badisches Tageblatt" is — habár közvetve — a per ellen foglal állást. Összeha­sonlítja a húsz év előtti Dimitrov elleni lipcsei perrel és rámutat ar­ra, hogy akkor az „ágyúk vissza­felé sültek el". Az a kérdés merül fel, — írja a lap — vajon „ a szö­vetségi kormány mint vádló nem vesztette-e el a fejét, amikor ra­gaszkodott a perhez, amelyet leg­főképp külpolitikai okokból szor­galmazott." A lap így közvetve be­ismeri, hogy az Adenauer-kormány Washington utasítására rendezi meg a pert. Ez a lap ugyancsak óva inti a kormányt Németország Kommunista Pártjának betiltásá­tól, mert ezáltal „minden, az össz­német választásokra vonatkozó gqji­dolatot valószínűleg örökre elte­metne." A karlsruhei terrorper csütörtöki tárgyalása A karlsruhei terrorper csütörtöki tárgyalását néhány perccel meg­kezdése után a kommunista párt jogi képviselőinek indítványára két és fél órára megszakították, hogy a kommunista párt megbízottai tanulmányozhassák a rendelkezé­sükre bocsátott három bizalmas periratot. Titkos jegyzőkönyvek­ről van szó, amelyek az amerikai kémszolgálat ügynökeinek kihall­gatásáról készültek. A kémeket Ervin Stein, a kommunista párt elleni pert tárgyaló bírói tanács tagja hallgatta ki. Az amerikaiak fizetett ügynökei természetesen a kommunista pártra terhelő adato­kat közöltek vallomásukban. A bi­zalmas jegyzökönyveket, amelyek­kel az Adenauer-kormány megis­merkedett, eltitkolták a kommu­nista párt előtt. A vadállat kilép ketrecéből (J. Novák rajza.),

Next

/
Thumbnails
Contents