Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-28 / 288. szám, vasárnap

Egységben a hazáért, a szocializmusért, a békéért! Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. november- 28. vasárnap 30 fillér VII. évfolyam, 288. szám A választások legyenek népünk erejének és egységének, a kitűzött célok elérésére irányuló elszántságának igazi manifesztációjává! V. ŠIROKÝ y Hűié*! ä r m a p Nem olyan ünnep ez, mint a több: vasárnapok. Valami más, valami ígérettelj esebb, ünnepélyesebb a megszokott vasárnapoknál. Az emberek is mások, vidámak, de kötelességtudóbbak. Tudják, érzik, hogy ez a november huszonnyolcadika nemcsak az a megszokott, ködgubában járó novemberi vasárnap, mint más években, ez a novemberi vasárnap bensőségesebb, szentebb és ünnepélyesebb. Ez a novemberi vasárnap megértést, békességet rejt magában, mikor hosszú őszi estéken folytatott választási vitáknak, különféle ellentéteknek és megértéseknek, megbocsátásoknak, eredményeknek és hibáknak, gyönyörű terveknek stb. egységes áradatát hozza az urnák elé, hogy dolgozó népünk, hazánk minden becsületes polgára kifejezésre juttassa népi demokratikus rendszerünkhöz való hűségét, ragaszkodását. Hogy kifejezésre juttassa, és a világ elé tárja szíve legbensőségesebb vágyát, hogy szavazatával hitet tegyen a tartós béke nagy ügye mellett. Néhány nappal ezelőtt az ősrégi prágai várban összejöttek hazánk polgárainak képviselői, munkások, parasztok, papok, poéták, tudpsok, művészek, mérnökök, tanárok, anyák és katonák, csehek, szlovákok, németek, ukránok, lengyelek és magyarok, katolikusok, zsidók, evangélikusok és reformátusok, materialisták és idealisták, a legkülönfélébb világnézetűek, a legkülönfélébb társadalmi rétegek képviselői, barátok és ellenségek. Összejöttek és találkoztak egy gondolatban, egy eszmében, a béke ügyében. A germán militarizmus földig rombolta, hamuvá égette a cseh Lidice községet. A lidicei férfiak vérét a porosz háborús csizma a község hamvaiba taposta, az asszonyokat, gyerekeket, elhurcolta, de megsemmisíteni, kivégezni Lidicét nem tudta. A lidicei nemzeti bizottság elnöknője, Krásková asszony felszólalt a prágai vár Spanyoltermében, hogy a lidicei és az oraduri asszonyok, Telgárt és Baláže földig rombolt, de újjáéledt falvak nevében odakiáltsa az egész világnak, fölrázza az egész világ lelkiismeretét, hogy soha többé Wehrmachtot, porosz háborús csizmát nem kívánunk. Mi békét akarunk és az emberi jogok nevében követeljük jogunkat a békéhez, a szabad, boldog élethez. A lidicei Krásková asszony nemcsak a lidicei hősi halottak nevében, hanem kilencszáz millió élő békeharcos nevében tiltakozott egy újabb háborús masinéria elindítása ellen. Krásková asszonyban nem a félelem hangja jelentkezett, hanem az emberi öntudaté, amely jellemzi a kilencszáz-millió békeharcos józan észjárását. Mi fölöslegesnek tartjuk az újabb vérontást, emberi életek feláldozását, a fölösleges anyagi károkat, annak ellenére, hogy ismerjük a magunk erejét és nyugodtan, bátran nézünk szembe bármilyen támadóval, ellenséggel. Mi nem tudjuk elfelejteni azt, hogy hazánk dolgozó népének három évi munkájára volt szüksége, hogy a 114,5 milliárd korona kárt pótolni tudjuk, amit az utolsó háború okozott. Mi nem tudjuk elfelejteni, hogy csak Szlovákiában 1986 hidat kellett újjáépíteni or-szágútjainkon. Mi nem tudjuk elfelejteni, hogy 1126 vasúti hidunkat rombolt le az utolsó világháború, tönkretett 3404 kilométer utat, 1150 kilométer vasutat. A még ma is fennálló lakáshiány újra meg újra figyelmeztet bennünket arra, hogy százezer lakásunkat tették tönkre Szlovákiában az utolsó háború alatt és 11 milliárd értékű állatállományt pusztítottak el. Ezeken a károkon kívül felszabadulásunk után az első három évben pótolnunk kellett 11.745 megsemmisített tehervagont, 1102 személyvagont, 643 mozdonyt. Mindez a kár csak egy kis része az anyagi károknak és hol van még az a legfájóbb veszteség, amit emberi életben vesztettünk a két világháború alatt Európában és joggal kérdezzük Krásková asszonnyal együtt, mindannyian Csehszlovákia polgárai, és mind a kilencszáz millió békeharcos, hogy vajon miért? Kinek van joga rajtunk kívül a mi sorsunkról dönteni. Európa sorsáról dönteni, kinek van joga beleavatkozni Európa népeinek életébe, vagy a világ békeszerető népeinek békés törekvését megzavarni? A Szovjetunió megalakulása első napján a munkások és parasztok kormányának első ülésén határozatot hozott, az első határozatot, amely a Szovjetunió politikáját úgy határozza meg, hogy az a béke politikájú legyen. Az első ülés elfogadja, magáévá teszi a béke dekrétumát. Azóta a Szovjetunió következetes harcot folytat ennek a programnak megvalósításáért, a béke ügyéért és így nem véletlen az. hogy az egész világ békeharcosai úgy tekintenek a Szovjetunióra, mint a béke bástyájára, mint a béke zászlóvivőjére. Nem véletlen, hogy most is, mikor az amerikai imperialisták a fasiszta Wehrmacht föltámasztásáról álmodoznak, szerződést kötnek és szabad kezet adnak a nyugat-németországi háborús bűnösöknek, a náci tábornokoknak, a fasiszta Wehrmacht újjászervezésére, újra a Szovjetunió figyelmeztet elsőnek a béke veszélyeztetésére és ugyancsak a Szovjetunió tesz elsőnek javaslatot a békés tárgyalásokra, a háborús veszély elkerülésének békés lehetőségére. A mi kormányunk elsők között csatlakozik a Szovjetunió javaslatához és büszke, hazafias öntudattal tölt el bennünket, hogy az ősrégi prágai várban Csehszlovákia polgárainak, minden rétegének képviselői a Nemzeti Front ülésén olyan egyöntetűen helyeselték kormányunk csatlakozását a Szovjetunió javaslatához. Ezen az ülésen láttuk azt, hogy hazánk népe mennyire egybeforrt a béke, az ország függetlensége védelmének nagy ügyében. Miért ez a megbonthatatlan egység? Talán nálunk nincsenek nézeteltérések, viták, ellentmondások, vagy súrlódások? Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nincsenek. Láttuk a választásokat megelőző üléseken, a néppel való beszélgetéseken, előadásokon és vitaestéken, politikai gyűléseken, vagy iskolákban, hogy mennyi vitás kérdés, világnézeti csata zajlott le. Azonban láttuk azt is, hogy a legnagyobb ellentétek közepette is mindenütt volt egy kérdés, amelyikben hazánk minden polgára egyetértett, egységes volt, ez az ország fügírta: LŐRINCZ GYULA • getlenségének, békéjének kérdése, a tartós béke biztosítása. Itt, ebben a kérdésben egyetlen esetben sem volt vita a legkülönfélébb világnézetű polgáraink között^em. Nem titok, hogy miért nem! Hazánk dolgozó népének szorgalma három év alatt a romokból újjáépítette az országot. Helyreállította az üzemeket, a forgalmat, a vasutakat, a lerombolt hidakat, majd Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével, 1948-ban, megkezdte az első ötéves tervet. Első ötéves tervünk alatt olyan eredményeket értünk el, hogy erre bátran büszkék lehetünk. Az ipari termelést öt év alatt országos viszonylatban több, mint kétszeresére emeltük, tehát azt, amit a kapitalizmus 150 év alatt ért el, mi öt év alatt megkétszereztük és a valaha elmaradt Szlovákiában az ipari termelést négy és félszeresére, sőt a nehéziparban hétszeresére emeltük. A villanyáram termelését 1948-hoz viszonyítva 1953ban már 65 százalékkal emeltük, a kőszénét 15 százalékkal, a barnaszénét 45 százalékkal, a nyersvasét 69 százalékkal, a nyersacélét 67 százalékkal, a gyapotszövetek termelését 24 százalékkal, a selyemszövetekét 67 százalékkal, a lenés féllenszövetekét 38 százalékkal. Az autóbuszpark ez alatt az idő alatt csaknem kétszeresére növekedett —. Háromszor annyi személyt szállítottunk 1953-ban, mint 1948ban. Az autóbuszvonalak száma kétharmadával bővült. Az ötéves terv folyamán Szlovákiában 125 új ipari üzemet építettünk, 109 nagyobb üzemet bővítettünk ki, vagy építettünk újjá. A mezőgazdasági termelés nem fejlődött arányosan az ipari termelés fejlődésével, de ennek ellenére a mezőgazdaság szocialista szektora — az összes szántóföldek birtoklásában való részvételt véve alapul — 1948-beli 3 százalékot kitevő részesedését 1953 végére már 44 százalékra emelte. A kormány a mezőgazdaság anyagi-technikai bázisának bővítésére szabaddá tett fizetési eszközökkel, főleg azonban a gép- és traktorállomások további létesítésével és a géppark szüntelen fejlesztésével támogatta a szocialista nagytermelést. Az ötéves terv folyamán államunk további 14 ezer traktorral, 1175 kombájnnal, 13.500 aratógéppel, stb. stb. szerelte fel mezőgazdaságunkat. Ennek ellenére, ahogy pártunk X. kongresszusa is megállapította, gyönge pontunk a mezőgazdasági termelés lemaradása. Az ipari termelés rohamos fejlődése s a mezőgazdasági termelés majdnem a régi nívón maradása gazdasági életünkben bizonyos aránytalanságokhoz vezetett és pártunk X.fkongresszusa ennek az aránytalanságnak megszüntetésére olyan határozatot hozott, hogy a legrövidebb időn belül el kell érni a mezőgazdasági termelés lényeges gyarapodását, hogy elegendő élelmiszert, elsősorban húst biztosítsunk a lakossá? növekvő szükségleteinek fedezésére és elegendő nyersanyagot könynyűiparunk számára. Mi eredményeink mellett tisztában vagyurik hibáinkkal, hiányainkkal is. Ezt bátran feltárj uJt. mint ahogy ezt tettük a szeptemberi kormányprogramban, majd pártunk X. kongresszusán is. Dolgozó népünk látja azt, hogy a hibák feltárása feltétlenül azt jelenti, hogy eltávolítjuk, kiküszöböljük őket. Nálunk mindenki tudja, hogy néhány évvel ezelőtt kenyérgondjaink voltak, csak jegyre kaphattuk meg a megszabott fejadagot. Még nemrégen jegyre volt a textil is és tervszerű, szorgalmas munkával elértük azt, hogy ma már ezeket J

közszükségleti cikkeket nemcsak zabadon, de néhány árleszállítás után olcsóbban kapják dolgozóink. Mi tudjuk, hogy pártunk és kormányunk legközelebbi programja a mezőgazdasági termelés lényeges emelése, szintén meghozza a várt eredménýt, mert ma már parasztságunk is egyre fokozottabb és fokozottabb mértékben váltja valóra pártunk és kormányunk célkitűzéseit. Mindig többen és többen értik meg, hogy a szocialista szektor, a szövetkezeti gazdálkodás adja meg a lehetőséget parasztságunk számára, hogy többet és könnyebben termeljen, hogy jobban és kulturáltabban éljen. Kulturális életünk fejlődése terén soha nem tapasztalt lendülettel megyünk előre és olyan eredményeket érünk el, amilyeneket hoszszú évtizedeken át sem tudtunk volna megvalósítani a múltban. Ezt igazolja iskoláink és főiskoláink egyre szélesedő hálózata. A főiskolai hallgatóság társadalmi öszszetételében már természetes, hogy munkás- és parasztcsaládok gyermekei alkotják a többséget, akik a múltban csak a legnehezebb körülmények között kerülhettek felsőbb iskolákba. Ezt igazolja a számtalan új irodalmi és művészeti alkotás, film és zeneművek, kórházaink és üdülőink. Ezt igazolják színházaink, valámint népi alkotóversenyeink, új lakóházaink, szülőotthonaink, óvodáink. Hazánk minden polgára ismeri eredményeinket, tudja, hogy elsősorban a népi demokratikus rendszernek köszönheti őket. Köszönheti annak, hogy itt megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása és ez az egység „titka", ez az alapja annak a megbonthatatlan egységnek, amint megnyilvánul a béke kérdésében, hazánk függetlenségének biztosítása kérdésében. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy ezen az ünnepi novemberi vasárnapon ugyanilyen egységesen szavaz hazánk minden becsületes polgára a Nemzeti Front jelöltjeire, mert ezzel újra kifejezésre juttatja egységét és bizalmát népi demokratikus rendszerünk iránt, A májusi nemzeti bizottsági választásoknál tapasztalt óriási érdeklődés és megértés még fokozódott az Utolsó időben a Szlovák Nemzeti Tanács, valamint a nemzetgyűlési képviselőjelöltek kiválasztásánál, jelölésénél. Nálunk a választások a demokrácia főiskoláját jelentik, ahol vizsgázik a jelölt és vizsgázik a választó is, ahol mindenki megteheti észrevételeit, hogy ezáltal pártunk és kormányunk, népi demokratikus rendszerünk irányelveit minél tökéletesebben betartsuk, hogy dolgozó népünk legjobb fiai képviseljenek bennünket a törvényhozás legfelsőbb fórumán. A mi jelöltjeink a legkiválóbb dolgozók, élmunkások, sztahanovisták, szövetkezeti dolgozók s egyénileg gazdálkodó parasztok, tudósok, mérnökök, írók, művészek, közéleti funkcionáriusok soraiból kerülnek ki ós éppen ezért megvan a biztosítékunk arra, hogy bennük, velük tényleg a nép érdekeit, a szocialista építés, a béke ügyét képviseltetjük. Mi az utolsó hetekben megismertük jelöltjeinket és láttuk, hogy túlnyomó többségben munkások, akik kitüntették magukat munkahelyükön, üzemekben, gyárakban, traktorállomásokon, mint kiválóak közül a legkiválóbbak, szövetkezeti parasztok, akik előbbre vitték mezőgazdasági termelésünket, egyénileg gazdálkodó parasztok, akik odaadóan teljesítik hazafias kötelességüket. Az értelmiség soraibó! azok, akik a nép ügyét szolgálják, akik lelkesen segítenek munkásosztályunknak, dolgozó parasztságunknak szocializmust építő munkájában. Nálunk mindenki tudja, kik a Nemzeti Front jelöltjei, mik az ő céljaik. De nézzük meg például a nyugat-németországi, a bonni parlament összetételét. Jellemző a bonni parlament képviselőinek szociális összetétele. Kik vannak benne? Negyvenkét igazgató a legnagyobb nyugat-németországi konszernekből, har-. mincnégy vállalkozó, harmincnyolc ügyvéd, hatvanhét magas állami hivatalnok, negyvenegy nagybirtokos és junker és mindössze tizenöt személy, akikről eset-; leg lehetne azt állítani, hogy munkáseredetűek. A nagy háborús bűnöst, Flickát és Kruppot például Geiger képviselő, a „Farbenindustrie" hatalmas vegyészeti trösztöt, Euler és Preiss képviselik, a Klöckner konszernt Berendsen. És így sorban meg lehetne említeni mind-; azokat a trösztöket, vállalatokat, hadiüzemeket, amelyek hasonló figurákkal képviseltetik magukat a bonni parlamentben. Nem kétséges, hogy milyen céllaá. Ez az öszszetétel biztosíték arra a hadiüzemgyárosok részére, hogy a Wehr-; macht felállítását, Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének ügyét fogják képviselni.. Biztosíték arra, hogy itt Nyugat-Németország népének érdeke, dolgozóinak érdeke nincs képviselve, hogy azt ezek közül az igazgatók, vállalkozók, gyárosok és nagybirtokosok közül senki képviselni nem fogja. A nyugat-németországi dolgozók, akik az utolsó világháború borzalmait átélték, látják ezt és egy szép napon bekötött szemükről leveszik majd ezt a szennyes fátyolt, hogy úgy, mint nálunk, a népet ne a nép ellenségei, hanem a nép gyermekei képviseljék. Nálunk nem létezik az, mint a legdemokratikusabb Svájcban, hogy a nők nem szavazhatnak. Nem létezik az, hogy valaki nem szavazhat azért, mert a bőre fekete, mint számos helyen az amerikai kontinensen. Nálunk nem létezik az, hogy valaki ne szavazzon faji vagy nemzetiségi okokból. Nálunk tizennyolcéves korától kezdve min(JTolytatáa a 2. oldalon.)