Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-04 / 267. szám, csütörtök

1954. november 197. UJSZO í Egyre több sxűxföldet művelnek meg A komáromi .iárás szövetkezetei, kiindulva pártunk X. kongreszszusának irányelveiből, teljes erővel hozzáláttak a termelés fokozásához, a hektárhozamok növeléséhez. A járás területén sok a felfakadó talajvíz; emiatt a mocsaras és szikes földek nem kis mennyiségben találhatók a járás falvainak határában. Évek hosszú során át ezerhektár számra hevertek parlagon ezek a földek, pedig kisebb lecsapolási, csatornázási munkával elsőrendű termőfölddé tehették volna őket. A múltban azonban a kis- és középparasztok' nak erre pénzük nem volt, a kapitalista rendszer viszont egy koronát sem adott, de még segítséget sem nyújtott azoknak, akik ezt megtették volna, inkább külföldről hoztak be terményeket, amit aztán borsos, igen sok tekintetben megfizethetetlen áron bocsátottak a fogyasztók rendelkezésére. A komáromi járásban a szövetkezetek megalakulása után 1950ben kezdték a lecsapolásbkat a talajvizes és mocsaras földeken, s az 1953-as év végéig több mint 3.000 hektár parlagon heverő földet tettek termővé. Hogy milyen segítséget nyújtottak ezzel a dolgozóknak és hogy milyen jövedelmet vesznek be ebből a szövetkezetesek, arról beszéljenek az alábbi számadatok. A felsőaranyosi szövetkezet például 23 mázsa búzát és 50 mázsa kukoricát takarított be egy hektár szűzföldről. A keszegfalusiak annak elenére, hogy a víz miatt idő előtt takarították be árpájukat, mégis 24 mázsa termett hektáronként ezeken a földeken. Kukoricából pedig 70 mázsás termést is elértek egy-egy hektáron. Vannak \olyan szövetkezetek is, amelyek az eddig parlagon heverő földekről hektáronként 36 mázsa zabot. 28—30 mázsa árpát is betakarítottak. Az Ifjúsági Falu pedig 85—90 mázsás hektáronkénti kukoricatermést ért el a tavaly, felszántott parlagföldeken. Vizsgáljuk meg, nemzetgazdasági szempontból, mit jelent ez az eredmény. A felsőaranyosi szövetkezet, ahol a múlt évben 60 hektárt szántottak fel, 1.380 mázsa búzát termelt, ami 698 dolgozó számára biztosít egész évi kenveret. A szövetkezeti tagok iövedelme pedig 386.400 koronával emelkedett. Az Ifjúsági Falu szövetkezetesei a parlagon heverő földek felszántásával 50 vagon kukoricával nyertek többet a tervezettnél. Ebből a mennyiségből 500 mázsa sertéshúst termelnek ki, s 300—400 család évi hús- és zsírszükségletét elégítik ki ezzel és a szövetkezetesek 800.000 korona évi jövedelemhez jutnak. Ha e falvak szövetkezeteseitöl megkérdezzük, érdemes volt-e megművelni a parlagon heverő földeket, így válaszolnak: „Jobban teremnek ezek a földek, mint másutt és sok esetben kétszer akkora jövedelmet húzunk belőlük, mint az évtizedek óta művelt földekből." Éppen ezért a szövetkezetesek újabb parlagon heverő földeket szántanak fel, hogy több gabonát és húst adjanak az ország dolgozóinak. Az idén járási méretben felszántanak 270 hektár földet és már meg is kezdték a lecsapolási munkákat és a kanálisok ásását. Egyes szövetkezetek már felszántottak ezen földekből, a többit pedig kora tavasszal készítik elő. Az Ifjúsági Falu 50 hektárt, a gútai szövetkezet pedig 20 hektár földet szánt fel, amelyben rizst termelnek a jövő esztendőben. A keszegfalusi szövetkezetesek 30 hektárt már felszántottak és a másik 30 hektáron lecsapolási munkákat végeznek, amelybe takarmányféléket vetnek. A felsőaranyosi szövetkezet ez idén újabb 60 hektárt szánt fel, s mint az Ifjúsági Falu és a gútaiak, ők is rizst Szándékoznak vetni. A gadóciak 6 hektáron végezték el a mélyszántást, s további 14 hektárt szántanak fel. Az első évben ők is rizst terveztek, mivel a föld lapályos és így alkalmas a rizstermelésre. A karvai szövetkezetesek is hozzáláttak a 60 hektáros földterület előkészítéséhez. A mocsaras területeken lecsapolásokat hajtanak végre, s csatornákat húznak a dűlők végén. Nagy segítséget nyújt nekik a közelben lévő szivattyútelep is. Bármerre megy az ember a falvak határában, a -dolgozó parasztok százait látja, amint előkészítési munkákat végeznek a mocsaras földsávokon. Tudatában vannak annak, hogy fokozni kell a termelést, ha dolgozóink szakadatlanul növekvő élelmiszerszükségletét ki akarjuk elégíteni. Közben számot vetnek azzal is, hogy milyen nagymértékben gyarapodik saját jövedelmük és milyen nagy hasznot jelent ez a szövetkezeteseknek. A komáromi járás szövetkezeti tagjai meggyőződtek arról, hogy érdemes minden talpalatnyi parlagon heverő földet felszántani. Ezáltal növelh^ik állatállományukat, fokozhatják annak hasznosságát és több százezer dolgozó kenyér- és hússzükségletét tudják biztosítani. Jelenleg két szivattyútelep építésén dolgoznak, amelyek egyike Komárom* mellett, Kabátfalván, a másik az Ifjúság Falu alatt készül. Jövőre mindkettőt átadják rendeltetésériek. Ezzel megint több száz hektár föld válik termővé. Nagy segítség ez az ipari munkások számára, akik gyártelepeinken, bányákban harcolnak a X. kongreszszus határozatainak teljesítéséért. Jobb és több ipari árut szállítanak a mezőgazdaságban dolgozóknak, ha több húst, zsírt és kenyeret kapnak a falvakból. Az ipar is több nyersanyagot kap, elmélyül a falu és város közti barátság. Minderi járás kövesse a komáromiak példáját és mozgósítsa a falvak szövetkezeteseit, az egyénileg dolgozó parasztjait, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon a határban megműveletlenül. Magyarázzák meg ennek fontosságát és mutassanak rá, hogy milyen nagy jelentőséggel bír ez járási, kerületi és országos méretben. Ha erre mozgósítjuk a falvak lakosságát, nagymértékben hozzájárulunk a X. kongresszus irányelveinek megvalósításához, amely a dolgozó nép életszínvonalának további emelését tűzte ki célul. Ha minden egyénileg és szövetkezetben dolgozó kisés középparaszt a legjobb munkáját adja ebben a nagy harcban, egész bizonyos, hogy rövidesen valóra válnak a X. kongresszusnak a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló irányelvei. Halász Ambrus. Sok cukorrépa termett határunkban Szelőcén igen sók szó esett a tavaszon a szocialista versenyről, több cukorrépatermelésröl, jobb munkameqszervezésröl, az agrotechnikai határidők betartásáról. Végül is a szövetkezeti tagok elhatározták, hogy szocialista felajánlásokat tesznek, amelyeknek segítségével az eddigi munkaeredményeket megsokszorozzák és a cukor-, répa termelési tervét túlszárnyalják. Ma, a cukorrépa betakarításakor, láthatók az elért munkasikerek: A terveket túlteljesítették és sorra kerül a jó munkáért járó jutalom szétosztása. A ledolgozott munkaegységeken kívül 1.500 koronás pótjutalmat is kap egy-egy tag. Talán egyesek azt is mondhatják, hogy a sikert könnyű volt elérni, mivel az időjárás kedvezett az idei cukorrépatermésnek. De tévednek, akik így gondolják, mert azok. akik a régi módszer szerint dolgoztak, távolról sem értek el olyan eredményeket., mint az új módszer szerint dolgozók. Azonkívül akik versenyben állottak, hektáronként 300—400 mázsa cukorrépát is kapnak pót jutalomként. Büszkék vagyunk arra, hogy szép sikereket könyvelhetünk el az idén. Például Miklis Gizella október 22-ig a surányi cukorgyárba egy-egy hektárról 390 mázsa cukorrépát adott be, október 23-án pedig még két kocsival, ami 30 mázsát tett ki. Összesen 420 mázsás hektárhozamot ért el. Zselenka Ferenc ugyanazon a napon jelentette, hogy felajánlását 20 mázsával túlteljesítette, szintén 420 mázsás hektárhozamot ért el. Kubis Imre, Szelőce Nem sok kell ahhoz, hogy az élenjárók közé kerüljenek Pólyán községről igen kevés szó esik. Pedig ha széttekintünk szövetkezeteinkben, akkor meg kell állapitanunk, hogy láthatunk Itt olyan hasznos és tanulságos példákat is, amelyekkel a polyáni szövetkezet tagjai talán a legjobbakat is felülmúlják. Ma Polyánon jártam. A szövetkezet tagsága éppen a Nagy Októberi Forradalom tiszteletére tett felajánlásokat vitatta meg Igaz, a szövetkezet működéséről igen keveset tudtam meg, csak azt hallottam, amikor Matyi János elnök a felajánlásokat felsorolta. Kötelezettségvállalásuk röviden ezt tartalmazta: Az összes őszi munkákat a kitűzött határidő előtt 8 nappal befejezik. A tagság nagy lelkesedéssel tette magáévá a felajánlást. A polyáni szövetkezet tagjai azóta már teljesítették felajánlásukat. Nem sok kell ahhoz, hogy a polyániak a legjobbak közé kerüljenek a járásban Zelenák István, Perbenyik. Ha jó a munkafegyelem, jól halad minden munka Mint minden évben, az idén is nagy feladatok elé állított, bennünket a cukorrépatermés betakarítása. Hírt adtunk már arról, hogy a cukorrépaterületet felosztottuk a csoportok között, s ennek tudható be a jó eredmény A talajelőkészítés, az agrotechnikai határidő betartása és a cukorrépa gondos kezelése nagyobb hekitárhozamok elérésére vezetett. Dolgozóink úgy tekintenek a cukorrépára, mint az ország „fehér aranyára". A helyes munkamegszervezés és a megértés következtében Ferenc János csoportja már felszedte és el is szállította 10 hektárról a cukorrépát. 320 mázsát termelt hektáronként. Jezsó István csoportja 283 mázsás hektárhozamot ért el. A többi csoportoknál is szép eredmény mutatkozik. Nagy J., Nána. EMLÉKEZZÜNK Úgy érezzük, hogy a közelgő nemzetgyűlési választások eléggé indokolják, hogy visszatekintsünk kissé a múltba. A nemzetgyűlés épületében lapozgatunk az elsárgult parlamenti naplókban és feljegyzésekben. Megelevenedik előttünk, hogyan dolgozott a München előtti burzsoá köztársasás kormánya és parlamentje. Világ, nézetünk egyik sarkalatos tétele, hogy a nép alkotja a történelmet. Nézzük csak meg, ki és hogyan képviselte akkor a dolgozó nép érdekét. Február utáni új kormánynyilatkozatában Gottwald elvtárs ezl mondta: „A München előtti köztársaságban a kormányzás és a döntés a bankvezérek, a nagyiparosok és a nagybirtokosok kezében volt. Az alkotmányban ugyan azt lehetett olvasni, hogy minden hatalom forrása a nép — a valóságban azonban a nép lépten-nyomon érezte a saját borén, hogy a hatalom forrása a pénzeszsák volt. Mis szavakkal: a München előtti köztársaság formális, narlamenti demokráciáiénak köpenyege alatt a fő hat a'ovn a vatryonuk révén •mindenható nagvurak kezében volt." Az idősebbek még emlékeznek, a fiataloknak csak használ, ha megtudják, hogv annak idején "vöröszöld*, »v.örösfekete«, » vöröszöldfekete®, »úri«, »hivatalnoki« és a legkülönfélébb koalíciók boldogították a köztársaság lakosságát. Meg kell mondani, hogv a vörös szín alatt a koalícióban a jobboldali szociáldemokraták és Beneš nemzeti szocialistái húzódtak meg De akármilyen színeket is látszott a mindenkori koalíció (amelyben gyalázatos szerepük volt a »sárga<' szakszervezeteknek is), a burzsoázia osztályhatalrmának alapja mindig változatlan maradt. A leghajmeresztőbb csoportosulások csak azt célozták, hogy a nagytőke megtarthassa hatalmát és mindjobban elnyomhassa a dolgozókat. Ha piszkos anyagi érdekük azt kívánta, szemrebbenés nélkül lövettek azokba, akik csak mindennapi kenyerükért küzdöttek. Az áruló szociáldemokrata vezérek támogatták a bérleszállításokat, az árdrágítást és a dolgozók egyre rémesebb kizsákmányolását. A finánctőke urai döntöttek, a képviselőház többsége pedig szolgalelkűen szavazott. Jaj volt annak a kormánypárti, vagy álellenzéki törvényhozónak, aki lelkiismerete szavára hallgatott. Azonnal megfosztották mandátumától és jó volt. ha szárazon megúszta az ügyet. A koalíció bosszúja nagyon messzire elért. Csak Csehszlovákia Kommunista Pártja, a munkásosztály élcsapata harcolt a dolgozókért és rántotta le a kapitalista kizsákmányolók arcáról az álarcot. Gottwald elvtárs, 1929. december 22-én, első parlamenti beszédében meg is mondta: „Harcolunk az Olyan állam ellen, amelyben a bankok, a gyárak, a nagybirtokok a kapitalisták tulajdonát képezik. Harcolunk az olyan állam ellen, amelynek apparátusa az erőszak eszközéül szolgál a kapitalisták kezében a munkásság ellen. Harcolunk az olyan állam ellen, amelyben a dolgozó nép többsége gazdasági és politikai rabszolgaságban él. Egy^ szóval: harcolunk a maguk kapitalista. imperialista állama ellen. Harcolunk és harcolni fogunk a proletár államért, a munkások és parasztok államáért." A polgári demokrácia fokozatosan korlátozta az alkotmánvban biztosított szavazati jogot. 1924-ben kizárták a választásokon való részvételből a katonai havidíjasokat. 1 a pénzügyőröket és a rendőröket. 1935-ben olyan választási praktikát léptettek életbe, hogy az egyes pártok választási sorszámaikat az előző választáson elért helyezésük alapján kapták. így biztosították az agráriusok a maguk számára az előnyösnek mutatkozó l-es számot. Ez a rendszer le-, becsülte a választópolgár öntudatát, mert feltételezte, hogv nem meggyőződése alapján programra, hanem csak számra szavaz. Bizonyította egyben a kormányzó pártok cinizmusát, a dolgozó tömegek semmibevételét. Szégyenérzés nélkül kifejezésre juttatták, hogy a polgárság nem egyéb, mint a választásnál - felhasználandó nyersanyag. A Rudý večerník, pártunk esti lápja, az 1929-es választások előtt azt írta, hogy az »úri« koalíció által kitartott kormánylapok, — többek között a gyászos emlékezetű bratislavai „A Reggel"- — olyan bizalmas értesítést kaptak a belügyminisztériumtól, hogy a legcsekélyebb mértékben se támadják a szociáldemokratákat és a nemzeti szocialistákat. „Mit jelent ez?", kérdi pártunk lapja. „Nem akarják a harcot ezek ellen folytatni! Azt akarják, hogy a harcot csak egyetlen tényleges ellenségük, a Csehszlovák kommunista Párt ellen összpontosítsák!" A politikai hatóságok ugyanakkor alsóbb szerveiknek meghagyták, hogy állapítsák meg mindazok személyazonosságát, akik kommunista megnyilatkozásokon vesznek részt. Hlinka választási beszédeiben csodálatos sfilozófiai bölcseségről és prófétai előrelátásról tett tanúbizonyságot, mihelyt a gyűlölt kommunistákra terelte a szót. „Uraim, a kommunizmusnak meg kell buknia, mert én most ünnepélyesen azt kérdem, ki nem akar közülünk, vagy közületek gazdag ember lenrii? A kom- | munizmus most azért talál talajra nemzetemben, mert nyomor van. Sok most az olyan szlovák, akinek még sóra sem telik és ezért szavaznak a kommunizmusra. De mi lesz a kommunizmusból, ha megszűnik a nyomor? Megbukik és eltűnik, mint a felfújt szappanbuborék!" Enyhén szólva, Hlinka legalább is tévedett. Ma minden út a szocializmus és rajta keresztül a kommunizmus felé vezet. Ha a középkorban magas egyházi méltóságokat lehetett jó pénzért megvásárolni, úgy annak mintájára az iparospárt 300.000.— Kčs-t kért választási alapja számára attól, akinek szívesen biztosított aztán mandátumot a parlamentben. A fogtechnikusok szövetsége meg is kötötte a prágai Imperial-szállóban a boltot, csakhogy közvetlen képviselethez jusson. A szociáldemokrata reformisták olyan választási ígéretet tettek, amelyek csak arra szolgáltak, hogy a hiszékenyebb lelkeket megfogják. Maguk jól tudták, hogy a koalícíós politika mocsarában a munkásárulók szava és ígérete úgysem sokat nyom a latban. Klofáč, a riemzeti szocialista párt vezére, a Magyar Tanácsköztársaság ellen mozgósító hirhedt hadügyminiszter, meg is írta 1935-ben, hogy a szociáldemokrata párt észszerű politikája lehetővé teszi számukra, hogy a választásokon közösen vesznek részt. „Az elvtársak nem hangoztatják az osztályharc jelszavát. Ha van a gyárosnak, van a munkásnak is. Én is úr vagyok, te is úr vagy." E feszültséggel, kisebb-nagyobb gazdasági és politikai harcokkal teli időkben pártunk arra törekedett, hogy megteremtse a tőke támadásával szemben a széles alapokon nyugvó népfrontot. A nép érdekében ismételten közös harcra hívta a szocialista pártokat és a szakszervezeteket. Hogy a dolgozók egysége csak lent. az üzemekben, a falvakban mutatkozott meg és nem ért el a pártok és szervezetek megbonthatatlan tömegegységéig, azért a "felelősség mindenkor a jobboldali párt- és szakszervezeti vezetőket illeti. Ezeknek a munkásegység helyett inkább kellett a burzsoáziával való egység a koalíción belül. Ekkor (1935) körvonalazta Gottwald elvtárs, hogy pártja olyan kormány programját tudná támogatni, amely többek közt a német, magyar, ukrán és lengyel dolgozóknak munkát, kenyeret, egyenlőséget és szabadságot ad, hogy Csehszlovákiában ők is valóban otthon érezzék magukat. Pártunk akkori elvi jelentőségű követelményei ma az utolsó betűig beteljesültek. Ebben az időben egyre több volt már az olyan polgár, aki ha még nem helyezkedett az osztályharc, a kommunista párt álláspontjára, de azt már látta, hogy a burzsoá köztársaságban valami bűzlik. A prága-žižkovi Palackého tfída 182-ik urnájába az egyik, választópolgár szavazócédula helyett ezt írta: „Miután az összes politikai pártokat korrupció, csalás, becstelenség jelI lemzi, nem szavazok senkire. Semmint, hogy ilyen parlamentet, inkább semmilyet!" * * "•* Á München előtti köztársaságban a parlament csak arra szolgált, hogy amennyire csak lehet, leplezze a burzsoázia diktatúráját. Lepleztek mindent, ami aljas volt és élesen támadták a burzsoázia szempontjából egyedül veszélyes kommunistákat. A reakció eszközeiben nem volt válogatós. A kommunista képviselőket felfüggesztette, börtönbe vettette és „hazaárulást perekben elítéltette. A törvényhozók mentelmi joga formális volt' és lényegében csak a kormánypártok tagjai védelmére szolgált: A Lidové Noviny egyszer nyíltan meg is írta, hogyha a parlamenti szavazásnál a Kormánynak előreláthatólag nehézsége lenne, a formális többség biztosítása érdekében megteheti, hogy a kommunista törvényhozókat a szükségesnek mutatkozó időre láthatatlanná és hallhatatlanná teszi. Egyik enyhébb módja volt ennek, amikor a kommunista törvényhozók mandátumait a bíróságnál vitássá tették, így jártak el pl. az üvegmunkás Harus és a forradalmi harcos Vodička kommunista képviselő elvtársakkal. Harus elvtársat be is zárták a bory-i börtönbe.Amidőn a kommunista képviselők 1929-ben indokolt javaslatokat terjesztettek elő a munkanélküliek érdekében, kizártak a jelenlévő 22 kommunista képviselőt az ülésről és megfosztották törvényhozói illetményüktől. Ezután mondta Való képviselő elvtárs a parlamentben: „Érdekes, hogy Szlovákiából egyetlen kommunista képviselő foglal iti osaft