Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-24 / 284. szám, szerda

1954. november 24. UJS?0 5 K E T SZÖVETKEZET Mint szemük világát, úgy óvják a karvaiak a közös vagyont — a bartiak rosszul gazdálkodnak, nem védik a nép vagyonát Ebben az írásomban a párkányi járás két szövetkezetével akarok foglalkozni. Már mindjárt az in­dulásnál arra törekedtem, hogy lehetőleg két egyforma nagyságú és egyforma feltételek mellett gaz­dálkodó szövetkezetet hasonlíthas­sak össze. Ezért a 401 hektáron gazdálkodó karvai és a 490 hektá­ron gazdálkodó barti szövetkezetet szemeltem ki. Az említett szövet­kezetekben a termelési feltételek is azonosak, kivéve az idei rendkí­vüli esetet, ugyanis a karvai szö­vetkezet földjein a megáradt Du­na mentén a talajvíz kisebb-na­gyobb károkat okozott, de mégis elébe kell helyeznem a bartl szö­vetkezetnek. Szemle a karvai EFSz-ben. A karvai szövetkezet az 1952-es év­ben erősödött meg, amikor a község tapasztalt földműveseinek túlnyomó része a közös gazdálkodás mellett foglalt állást. Későbben az ő soraik­ból került az elnök is a szövetkezet élére. A tagok a tízholdas Kerekes Perencet választották meg elnöknek. Kerekes Ferenc középkorú, kemény­kötésű ember. Szikár arcán csak né­ha-néha jelenik meg egy-egy mo­soly, hogy utána még komolyab­bá váljon a tekintete. Szereti a rendet. Kemény kézzel irányítja a szövetkezetet, saját maga sem tagad­ja, hogy a henyélőknek, rendbontók­nak, néha talán még a kelleténél is jobban a tyúkszemére lép. No, de hát rendnek kell lenni! Kétszer is feltettem neki a kérdést: mi a titka annak, hogy a két évvel ezelőtt hátul kullogó szövetkezetük ma a párkányi járás legjobb szövet­kezetei közé tartozik. A kérdés után úgy nézett rám, mintha értené is, meg nem is. Csak nagysokára mozdult szóra a kemény­vonalú száj. „Meg kell adni a földnek, ami jár." — Az eddigi eredmények tjtka az, hogy a mi szövetkezeteseink szeretik a földet. Megadjuk a földnek, amit kíván és így a föld sem marad adós. Meg aztán iparkodunk minél több ha­ladó módszert alkalmazni. Hogy egy kicsit részletesebben megismerkedhessen! a szövetkezet menetével, még jónéhány szövetkezeti taggal kellett szót váltanom, mivel a szövetkezet elnöke úgy vélte, hogy ő a maga részéről mindent elmon­dott. A szövetkezet tagjai nagyon büsz­kék arra, hogy járási méretben a leg­jobbak közé sorolják óket. Mindeneset­re nem felejtik el hangsúlyozni, hogy az eredmények elérésében az elnök­nek is nagy része van. A szövetkezet vezetősége azt sem tűri, hogy egyes szövetkezeti tagok a megengedett féí hektár földnél egy árral is többet tarthassanak meg háztáji gazdálkodás­ra Ennek az intézkedésnek helyessé­gét már az elmúlt évek beigazolták, amikor a túlméretezett háztáji gaz­dálkodás következtében a közös terü­letet nem művelték meg kellőképpen Az állattenyésztés a legjobb jövedelemforrás. A karvaiak azt is tudják, hogy gaz­dag állatállomány nélkül nem lehet eredményes még a közös gazdálkodás sem, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a közös gazdálkodás legnagyobb be­vétele az állattenyésztésből ered. A szövetkezet. megerősödése után a fő súlyt arra helyezték, hogy állatállomá­nyukat a kellő mennyiségre emeljék Ennek az elhatározásuknak sikeres megvalósításához szükségesnek tartot­ták a pótjutalmazás bevezetését is, hogy az állattenyésztésben dolgozó szövetkezeti tagok érdekeltek legye­nek az állatok szaporulatának növeke­désében. A pótjutalmazás bevezetése serkentette Cslmcsík Imrét is arra, hogy a gondjaira bízott anyasertések­től minél több malacot neveljen fel. Csimcsik Imre megkapta becsületes jutalmát, meg a többi sertésgondozók ls munkájuk eredményének megfele­lően részesültek jutalomban, sőt még a szövetkezeti tagok is kaptak egy­egy malacot, amelyet a háztáji gaz­dálkodásukban nevelnek. Rekordtermés kukoricából. • A pótjutalmazás bevezetésének az eredménye a növénytermelésben is hatásos volt. Míg az "elmúlt évben hektáronkénti átlag húsz mázsás ga­bonatermésnél nem tudtak többet el­érni, az idén gabonafélékből 23 má­zsás átlagos termést takarítottak be. Kukoricából is rekordtermést ér­tek el az idén. A pótjutalmazás re­ményében a csoportok gondosan meg­kapálták a kukoricát, úgy, hogy ami­re még Karván nem volt példa, 50 mázsás átlagos kukoricatermést értek el. A pótjutalmazás reménye meg is valósult. Mráz Istvánné, aki egy hek­tár kukorica megművelését vállalta a terven felül, a termelt kukorica 30 százalékát pótjutalmazás címén meg­kapta, vagyis a munkaegységek után járó jutalmazáson kívül még 834 kg kukoricát kapott. A kertészeti csoport is kitett magáért Az idén a kertészcsoport ls jól dol­gozott. Ők sem akartak elmaradni a többi csoportok mögött.Akilátásba helyezett pótjutalmazás arra serken­tette őket, hogy minél többet csikar­janak ki a földből. Szorgalmas munká­jukat siker koronázta. Különösen a dinnyetermesztés terén értek el kitű­nő eredményt. A tervezett 36 vagon helyett 52 vagont termeltek. A bevé­telük így 330.000 koronáról 400.000-re emelkedett. A terven felül szerzett összeg egy részét most a csoport tag­jai a ledolgozott munkaegységek ará­nyában egymás közt szétosztják. — A mi szövetkezetünk még — mondhatnánk, gyermekcipőben jér, de már így is megvan mindenünk. Dolgozunk, jól élünk — mondja Da­más Ferenc, a szövetkezet egyik ser­tésgondozója. Jól élnek a tagok. Damás bácsi nem ls panaszkodhat, de nem is panaszkodik, mert Így még soha nem élt, amióta levegőt szív. A szövetkezetben negyedmagával dolgo­zik. Az első félévben a család csak­nem 800 munkaegységet szerzett. Bi­zony, a szövetkezet kocsisai négyszer ls fordultak, amíg a házhoz szállítot­ták Damás bácsinak a rengeteg gabonát. Pénzt is kaptak szépen, annyit, hogy jól ruházkodhatnak belő­le. Hátra van azonban még az évvégi elszámolás. A Damás-család még ak­kor is szép jutalomban részesül. No, de majdnem el is felejtettem, hogy Damásék még három malacot is kap­tak a szövetkezettől. A karvai szövetkezet jó munkája abban is visszatükröződik, hogy be­adási kötelezettségüket mindenből hi­ánytalanul teljesítették, sőt a szabad piaci áron eladott gabonafélék és ál­lati termékek után 160.000 koronát kapott a szövetkezet. Szeretnék még arról is pár szót szólni, hogy a közös vagyon nem Csá­ky-szalmája Karván. Jaj lenne an­nak a szövetkezeti tagnak, aki sa­ját hanyagságából megkárosítaná a közös vagyont, vagy pedig ha a kö­zös vagyonból elemelne valamit. No, de ilyen eset nem is igen for­dul elő Karván, mert ott minden tag úgy vigyáz a közös vagyonra, mint a szeme fényére. Hogyan áll a bartiak szénája? No, de most látogassunk el Bartra, nézzük meg, hogyan gazdálkodnak ott. Mi az oka annak, hogy a szövetkezet évről évre egy helyben topog és a ta­gok sincsenek megelégedve a közös gazdálkodással. Igaz az is, hogy a kö­zös gazdálkodás eredményeivel sem dicsekedhetnek, mivel a bartiak még megközelítően sem tartják be a szö­vetkezeti alapszabályzat pontjait. Ma­guk a szövetkezet vezetői sem töre­kednek arra, hogy a közös gazdálko­dást minél virágzóbbá tegyék, hanem mindig a saját érdeküket helyezik előtérbe. Már ahogy írásom kezdetén is em­lítettem, a bartiak 490 hektár földön gazdálkodnak. A helyzet azonban nem a legrózsásabb a szövetkezetben. Ga­bonabeadási kötelezettségüket alig 47 százalékra teljesítették. Az állati termékek beadási kötelezettségének teljesítéséről meg alig beszélhetünk. Disznóhúsból az egész évi beadási kö­telezettségnek csak 25 százalékát tel­jesítették. Elherdálják a közös vagyont. Vájjon mi lehet az oka ennek a le­maradásnak? A válasz nagyon egysze­rű. Maguk a szövetkezet vezetői kö­vetik el a legsúlyosabb hibákat. Ők mutatnak példát arra, hogy a közös vagyont hogy lehet a legjobban' tönk­retenni, hogyan lehet az egyéni érde­keket a közösség érdekeivel szemben előtérbe helyezni. A szövetkezet agro­nómusa, Szalma Ferenc már mindezt a gyakorlatban ls bemutatta. Tagja a barti szövetkezetnek, funkciót is be­tölt, de azért sokkal több időt szen­tel a maga ügyeinek, mint a szövet­kezetének. Ügy látszik megfeledkeztek arról, hogy egyedül ők, a vezetők az okai annak is, hogy nincs elég munkaerő a szövetkezetben, mert megengedték, hogy egyesek az alapszabályzattal el­lentétben 1—1,5 hektár földet is kap­janak háztáji gazdálkodásra. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a közös területen a gyom volt az úr, mert mindenki a háztáji gazdál­kodásra kapott földdel volt elfoglalva. A járási nemzeti bizottság instruktorai is gyakran látogatták a falut. Próbál­ták meggyőzni a tagokat, hogy a túl­méretezett háztáji gazdálkodás hely­telen. A meggyőző munkának aztán az lett az eredménye, hogy a • szövetke zet vezetősége a tagság tudta nélkül mind a két instruktornak, névszerint Pathó Imrének és Varga Jánosnak is hasítottak a közösből egy kis ku­korica alá valót. Ezzel aztán be is fe­jeződött a jó útra térítés nehéz fel­adata. Az sem a véletlen játéka, hogy a szövetkezet dohányszárítóját nádfedél takarja. A szükséges fedőanyagot ők is megkapták, mint a többi szövet­keze tesek, csakhogy a cserép és a pala az istállók és a dohányszárltók helyett egyes tagok házán díszeleg most. Persze a vezetőknek, a szövet­kezet elnökének, Viglas barátunknak, meg az agronómusuknak így is jól van. Gyenge a vezetőség. A vezetőség helytelen munkájának hatása már meg is mutatkozott. A szövetkezeti tagok most fúhöz-fához szaladgálnak, hogy nem kapnak a banktól pénzt a ledolgozott munka­egységeik után. De arra nem gondol­nak, hogy a tervezett 21 mázsás bú­zatermés helyett csak 9 mázsát takarí­tottak be. Azt is elfelejtik, hogy a résziben kiadott kapások nagy részét azok vitték el, akik dolgoztak, míg a szövetkezet tagjai a hüsön leb­zseltek. Az is tagadhatatlan, hogy a részükre kiutalt 7 mázsa herevetőmag­ból alig 3 mázsa került a földbe. Vajon hová lett a többi? « Kövessék a karvaiak példáját Mindezekről a dolgokról a párkányi járási nemzeti bizottság is tud. Egyes felelős tényezők szerint nem lehet vezetőség ellen tenni semmit, mert „munkáskáderek". De vajon meddig tűrik még, hogy az ilyen „munkáská derek" pusztítsák a szövetkezetet saját hasznukra. Helyes volna, ha bartiak is jobban széjjelnéznének < portájukon. A kezdet kezdetén a karvai szövet kezetben is voltak ehhez hasonló je lenségek, de ők már leszámoltak i szövetkezet kártevőivel, ha munkás káderek voltak is, és ma, ahogyan azr előbbiek során már láttuk is, jómód ban élnek. Kövessék tehát a bartiak is a karvaiak példáját. A járási nem zeti bizottság segítsen a kátyúba ju tott bartiakon olyanformán, hogy a szövetkezet tagjai előtt leplezze le a basáskodó spekulánsokat és a szövet kezeti tagok segítségével tisztítsa meg tőlük a szövetkezetet. Szarka István Sok szövetkezet követhetné példájukat Az idő délutánra hajlik, ahogy autóbuszunk Alsóláncra érkezik. Ahogy a faluban vezető úton vé gignézünk, szinte meglep a natíy forgalom. Fogat-fogatot ér. Köze­lebb érve látjuk, hogy ezek az EFSz szekerei. Éppen a trágyahordást végzik a tagok. Rövidesen nagy sürgés-forgásnak is megtudjuk az okát. Igyekeznek a jó időt kihasználni, hogy a cukorrépának jól letrágyá­zott és megszántott földet készít­senek tavaszra. Minden arra vall, hogy az alsólánci szövetkezeti tagok igyekeznek megteremteni minden előfeltételt ahhoz, hogy a jövő évben gazdag termés legyen. • Továbbmegyünk a faluba. Figyel­münket a takaros házak és a tiszta udvarok vonják magukra. Igazi szö­vetkezeti falut látunk magunk előtt. A falu közepe táján járunk. Han­gos motorzúgás és valami különös kerepelés üti meg a fülünket. A hang irányában megyünk, s csak­hamar megtaláljuk a zaj forrását. Silóznak az alsólánci szövctkeze­tesek. Asszonyok, emberek szor­goskodnak a silógödrök körül. A géppel hajtott szecskavágó. fuvós­csöve szaporán fújja a gödörbe a jó apróra vágott kukoricaszárat. A csoportban ott van a 70 éves idősebb Szitás József, Szaszák Mihály és idősebb Hangácsi Jó­zsef, akik korukat meghazudtoló munkalendülettel dolgoznak a szecskavágók körül. Kiveszik ők a részüket minden munkából. S nem is tudnák elkép­zelni, hogy a silózás nélkülük men­jen. Meg azután a fiatalja mással van elfoglalva. Még a legfiatalab­bak is kiveszik a részüket a mun­kából. Szitás Margitka még csak 14 éves, de már ő is ott dolgozik az édesanyjával a csoportban. Szaszák Imre elmondja, hogy rtem hagynak egy szál kukoricakórót sem lesilózatlanul. Az elmúlt éveli tapasztalatai megtanították őket ar« ra, hogy az állattenyésztés fejlesz­tése megköveteli a bőséges és jó­minőségű takarmányalap biztosítá­sát. No, ezzel nem is igen lesz gondjuk a télen. Erről külön meggyőznek bennünket a távolabbfekvő silógöd­rök, amelyeket már előbb megtöl­töttek jóminőségű silótakarmany. nyal. Eddigi készletük már mintegy 500 köbméter. Van abban csala­mádé, napraforgó, s egyéb füves­keverék, valamint cukorrépa. Jól megértették az alsólánciak a kor­mány felhívását a silótakarmá­nyok biztosítására. Elsők voltak a szepesi járásban, akik a siló­zási tervet teljesítették, öröm tölti el az embert, ahogy el­nézi az alsólánciak törekvését, ami a mezőgazdasági termelés minden vonalán megnyilvánul. Tudatában vannak, hogy életszínvonaluk emel­kedése a szövetkezeti gazdaság fej­lesztésétől függ. Ők pedig erre tö­rekednek. Kihasználnak minden forrást, hogy a takarmányalap biz­tosításával az állattenyésztést ma­gasabb színvonalra emeljék. Mindezekhez már a nyár folya­mán megteremtették az előfeltéte­leket. Jó minőségű szálastakarmá­nyuk van; kitesz mintegy 1.200 mé­termázsát. A jó időben begyűjtött lóhere, lucerna, bükköny és réti szénakazlak biztosítékot nyújtanak a háziállatok gondtalan áttelelteté­sére. Ajánlatos volna, hogy a szepesi já­rásban mind az EFSz-ek. mind az egyénileg gazdálkodó parasztok kö­vetnék az alsólánciak példáját a ta­karmányalap biztosításával a téli I időszakra. Kászonyi István Öregember nem vén ember Hétfőn délután ellátogattam a bélyi egységes földművesszövetke­zetbe. Megtekintettem a traktoros­brigád tagjainak, a méhészeknek és az állattenyésztésben dolgozók­nak a munkáját. Azonban sehol sem láttam olyan szép kimagasló eredményeket, mint a konyhakertészetben. Kocska Fe­renc annak ellenére, hogy 72 éves, csodálni való eredményeket ért el. Tapasztalt ember. Minden gondja a konyhakerti növények ápolására irányul. Negyvennégy éve dolgozik ebben a szakmában, kora tavasz­tól késő őszig kísérletezik. Leg­újabban a paradicsom keresztezésé­vel foglalkozik. Háromféle para­dicsomfajtát keresztez. Türelmes munkája eredményeként az egyik fajtából aztán 1,3 kg-os paradicsom termett. Természetesen a mag el­vetése előtt gondosan megművelte a talajt, háromszor felásta a földet. Ezen az őszön elhatározta, hogy jö­vőre megkezdi a jóminőségű pa­radicsomfajta termesztését. Az öreg kertész nemcsak a pa­radicsommal foglalkozik. Olyan növények kitermeléséhez fogott, amelyeket körzetünkben nem is is­mernek, Így pl. lufát ültetett, melynek gubájából kálapszövetet lehet készíteni. De az uborkater­melés terén is szép eredményeket ér el. A falu lakói több ízben meg­bámulták már a szép nagy 3 kilós uborkákat. Ilyenkor sók kérdés hangzott el, amelyre Kocska bácsi szívesen válaszolgatott. A növény­termesztésben szerzett tapasztala­tait átadja másoknak is. Munka* módszere alapján ez évben is 240.000 koronával gyarapodott a szövetkezet vagyona. Lassan vége az ősznek, vége a bágyadt napsütésnek is. Kocsks bácsi azonban nem néz az időra, ültetgeti a hagymát, s boldogan mondja: „Öcskös, hogy ha ebből az ötdekás dughagymából nem lesz jövőre t negyvendekás hagyma, ak­kor semmi se." Az öreg évi munkaegysége kb. 600. Büszke erre ő is, családja is. PERHACS JÁNOS, Bély Két értékes beszélgetés szakkönyvekről A napokban a szenei járás egysé­ges földművesszövetkezeteinek ve­zető dolgozói értekezletre gyűltek össze a JNB tanácstermében, hogy megtárgyalják dr. Š. Fiséra Terve­zés az EFSz-ben című könyvének jó oldalait és esetleges hiányait. Az értekezleten a szerző is részt vett s előadása keretében részletesen ki­tért könyve minden jelentősebb fe­jezetére. A vita folyamán azután közösen megtárgyalták azokat a problémákat, amelyek gyakorla­tunkban a szövetkezetek egész évi termelési terveinek összeállításánál előfordulnak, mivel a terv a bevé­telek és kiadások költségvetésének, a szövetkezeti gazdálkodás vezetésé­nek és ellenőrzésének jó és nélkü­lözhetetlen segédeszköze. Fiséra ta­nár hangsúlyozta, hogy a tervnek a valóságot kell visszatükröznie, kü­lönben nem válik a tagok támaszá­vá. Kerülnünk kell a sablónszerű­séget is. A beszélgetés részvevői élénk vita keretében megtárgyaltak minden gyakorlatukban előforduló problémát. Az értekezletről minden dolgozó új, hasznos ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagodva távo­zott, amelyeket sikeresen felhasz­nálhat majd a szövetkezet három­éves fejlődési termelési tervének összeállításánál. A másik értékes beszélgetés a somorjai járás földművesszövetke­zeteinek könyvelőivel folyt le, akik Ing. O. Peter Az egységes földmű­vesszövetkezetek könyvviteli nyil­vántartása című könyve megvitatá­sára gyűltek össze a JNB tanács­termében. Az összejövetelen részt vett a szerző is, aki megmagyaráz­ta a kiadványában leírt könyvelés oly módját, amelynek segítségével pontos áttekintést nyerhetünk a szövetkezet gazdálkodásáról. A könyv — amint Peter tanár mond­ta — az új mintaalapszabályokra támaszkodik — s minden esetet a Földművelésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Megbízotti Hiva­tal által eddig kiadott irányelvekkel és utasításokkal összhangban old meg s tekintetbe veszi a könyvelési nyilvántartásban bekövetkezett leg­utolsó változásokat is. A vita rész­vevői egyhangúlag kijelentették, hogy a könyv nagy segítségükre van gyakorlatukban s nagy előnye az is, hogy magyar nyelven szintén megjelent. L, h

Next

/
Thumbnails
Contents