Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-21 / 282. szám, vasárnap

1954. november 14. UJS

Z0 303 ADY ENDRE (Születésének 77. évfordulójára) — Forradalmas kor, lázadó ember és költő... írhatunk egy mondatban szebbet és igazabbat Adyról? Nem! Ady a társadalmi haladás énekese volt, az egész naladó társadalomé, »pacsirta-álcás sirály«, nagy perspektivájú költő, aki minden arisztokratizmusán túl is megvallhatta magáról: »... másokért csatáztam«. Néhány hónappal ezelőtt egy érettségizett kislány kereken kijelentette előttem: — Én Adyt nem szeretem. Másról nem is tud írni, mint a vérről, pénzről meg a szüzességről. Ha et ről nem ír, akkor megáll a tudománya. Ilyen értetlenségből fakadó, felelőtlen ítéletmondás mellett várhatja nagy Ady Endre, hogy eljusson oda. ahova örökké vágyott: a nép és — az ifjak szívébe! Pedig eljut az, aki ilyen forrón, ilyen maga-átadóan tudott fohászkodni: »... Már jöjj, ököl: Boruljon föl e nem-jó élet, S jöjjön a Ilalál, e nagy orvos, S a Halál után ébredések, Borzalmak, S jöjjön valami más, Óh, forradalmak, miért késtek? ...Jöjjön a megváltó fegyver Amen.« S valljuk szüntelenül, hogy e soraiban is valót mondott: »Ifjú szívekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű.« ' Ady egész életén keresztül, szóban és betűben, sírva, majd hnra gosan idézte a forradalmat és ígérte »... megidézzük hóhérainkat* a győzelem után. Aki olyan verseket írt, mint: »Ember az embertelenségben*, »űj tavaszi seregszemle«, »Négy-öt magyar összehajol«, »Küldöm a frigyládát«, »Magyar jakobinus dala«, »Az öreg Kúnné«, de bátran mondom: akinek életműve, életművének minden betűje ilyen követelőn dübörgi a haladást, az célt soha nem téveszthet! Mert Ady forradalmiságát, művészetének harcos jellegét alá kell húznunk. Ez az igazság. Honnan is ered ez a szembetűnő, gyújtó forradalmiság? Századunk két első évtizede (Ady korszaka) sorsdöntőn komoly tár hadalmi és világnézeti problémák elé állította a gondolkodó embert. A magyar imperializmus fejlődése, a sajátos magyar feudál-kapitalizmus, a fejlődés nemzetközi differenciáltsága, az egyre növekvő ellentétek, a munkás-paraszt mozgalmak izmosodása, majd a világháború és a forradalmak — egyszóval a fejlődő új rend feszegette a régi, feudális formákat. Valami új kezdődött. Hogy mi, azt éppen Ady ismerte fel akkor legvilágosabban: polgárosodás és proletárforradalom. Szédítő magasba szállt. így foghatta át tekintete az egész magyar életet. S így kell megértsük ' azt, hogy zsenisgőgös felemelkedése, színleges pártatlansága csupán közeledést jelen, tett a társadalomhoz. Ady ennek az új kornak lett művésze, sokszor ideológiai kifejezője. Adyval kilépett a költészet a megrék'edtségekből és az életet, a nehézfajsúlyú, igazi életet választotta létalapjául. Megszűnt a hangicsálás. a muskátlisablakos paraszti idillek tömjénezése és felsötétlett maga a komor valóság: nyomor, pusztuló magyarság, nagyúri felelőtlenség és ugyanakkor felzúgott a Jövő szele is Ady, ) Osvát, Ignotus vezetésével az egész, Nyugat-nemzedék ajkán. Révai Józsefnek van egy nagyszerű, sarkalatos megállapítása Ady költészetének alapvető sajátságáról, az úgynevezett »két-lélek"-elv. Idézem az egész idevágó részt, mert csak ennek alapjan értjük meg tisztán. fenntartás nélkül Ady életművét: »Adyban két lélek lakozott. Az egyik a polgári demokratikus magyar forradalmár lelke, aki tudja, hogy Magyarországnak rlrrr • krána kell, a másik: a polgári tlen t kráciaból kiábrándult, a burzsoáziát megvető művésznek a lelke ...« Mérhetetlenül fontos ezt jól megértenünk, mert így tekinthetjük csak be Ady .lelkének azokat a végletes hullámzásait, amelyek olyan híven tükröződnek életművében, és költészetét, egész egyéniségét egyedülállóvá teszik az egész világirodalomban. Az ő problematikája innen, ebből a kettős társadalmi adottságból ered és innen adódik költészetének legszembetűnőbb jel. lemvonása: a vívódás. Tépelődés a társadalom, az élet minden igazi nagy problémáján. Élet-Halál kérdései feletti vívódásában shakespearei, hamleti mélységekbe jut és költészete Olyan örök-emberi vonásokat is tartalmaz, mint Shakespeare alakjai, Madách Ádámja, vagy Goethe Faustja. De nem fordul tisztán befelé: elsősorban társadalmi összefüggéseket lát (vagy érez), emberrel istennel és önmagával is szembeszáll, és sokszor még legelvontabbnak látszó sorainál is nyomon követhetjük a valóságos alapot. Harcol az igazságért, Jóért, Szépért, küzd a Holnapért. ' Már első fellépésétől kezdve sokfelé harcol. S így bonyolult jelenség. Amilyen eredeti — a „két lélek" teszi azzá — épp olyan bonyolult. Forradalmiság, magyarság, népiesség, erkölcs, Élet, Halál, Arany, szimbolizmus, Isten, röviden: problémák és formák tarkálló elegye olvad egy nagy eggyé, amelynek neve: Ady. Hangsúlyozom, hogy Adyt önmagából magyarázni, költé. szetét esztétizálni lehetetlen és ferde dolog lenne. Csak életén és társadalmán keresztül érthetjük meg minden Titkait. Az a nehéz korszak a maga bonyolult társadalmi, kulturális, erkölcsi viszonylataival szükségszerűen előhívta ezeket a problémákat. Ady tehát nem pusztán művészeti,' hanem társadalmi jelenség az irodalomban; tisztánlátásában legalább olyan társadalmi, mint igazán zseniális művészetében irodalmi és esztétikai. Társadalmi a szó egyszerű értelmében, mert a milliók: szegénýparasztok, proletárok, de egyben a polgárság sokrétű problémáinak kifejezője volt. Élete alkonyán egyre inkább a proletároké. Egyrészt a modern, u j módon élő, akkor még érthetően a haladóbb nyugati mintákat követő polgári lélek vonta őt Párizs és a dekadensebb formák felé; másrészt a zúgó, forrongó, forradami vágyainak kielégítést egyedül ígérő tömeg, a »jövendő fehérei« (a proletárokat nevezte így Ady) és »kaszás népe« vonta őt hazája felé, egyben a harc felé. Ez a "tömeg más hangot követelt é.s innen született a kitisztult, forradalmi, népies-paraszti, sokszor az ősi kuruc forma. Bátran állíthatom, hogy a föl-földobott, de mindig vissza-visszahulló kő gyönyörű allegóriája a néphez: a proletárokhoz és parasztsághoz vonzódását is példázza Annál is inkább, mert őt is kényszer hajtotta Párizsba (legyen bár az belső kényszer i3), s így sorsközösséget vállalt a hazájából, a nyomorból menekülő népi tömegekkel. Nép, Nemzet, Haza, — mindez nála szoros egységbe forrt. Ha a nép vérzik, a haza is gyengül. A népért és hazáért egyszerre sír. Nemzet- és osztály-viszonyát — helyesen így értelmezi: „...Kirabolt, szegény, kis magyar, — Kitárul a felé karom, — Kit magyarrá tett értelem, — Parancs, sors, szándék, alkalom. — Magyar Sors jósoltat veleím: Grófok nem jöhetnek velem, ..." Ugyanakkor ösztönösen a mi prole tarnemzetköziségünk tudatos hívévé és hirdetőjévé válik, amikor így ír: „ . .. Mikor fogunk már összefogni? — Mikor mondunk már egy nayyot, — Mi, elnyomottak, öszszetörtek, — Magyarok és nemmagvarok?" Mivel költészete széles problematikájú, ez a sokirányúság sokféle kifejezési formát szül'. De ez a bonyolultság, a szálak sokfélesége egyszer s mind úgy öszszefügg, úgy csap át egymásba táplálja, élteti egymást, ahogyan az élő fa részei sem létezhetnek egymás nélkül. Találkoztam már olyan — különben tehetséges — emberekkel, akik, mintegy reakcióként a mi Ady-értelmezésünkre, így summázták Ady-imádatukat: nem szeretik Ady politikai költészetét, mert az szerintük Ady igazi képét eltorzítja. Vagyis Ady önmagát torzította volna el? Meggyőződése ellenére szállt volna dühös harcb.i magával Tisza Istvánnal, vagy a katolikus klérussal is? Nem hinném! Ady költészete úgy szép, úgy teljes, élő és ható, annak ragyogtatja csak rrjeg egész nagyságos pompáját, aki mindezt a sokféleséget annak veszi, ami: egységesnek és kettősségében is oszthatatlannak. • » * Beöthy, Rákosi Jenő, Herczeg, sőt Tisza István is az erkölcstelenség vádjával is illették annakidején Ady költészetét. Megfeledkeztek arról, hogy ez a költészet nem erkölcstelen, mert nem öncél. Csupán bátran és híven tükrözi az ember differenciáltabb és mindenesetre rejtettebb érzés világát. Ahogy Shakespeare is állandó lelki válságokat ábrázolt az emberben, vagv ó maga is — szonettjeinek tanulsága alapján — átélt, úgy fejezte ki Ady is a modern városi ember érzéseit, defektusait a legizzóbb fokon. így Ad> költészete a világirodalmi folytonosság egyik fontos és érdekei része. Olyan világirodalmi hagyományokkal rendelkezik, mint Sha kespeare. Donne, Villon, vag* Dante nagy költészete. Az Adj által véghezvitt művészeti forradalom így a középkori nagy renaissance egy modernebb megnyilvánulási formája. És meg kei! lássuk azt, h "ív önemésztő harcában. nagyszerű hummanizmusában és életimádatában, féltő, ostorozó, magyarságában az erkölcsiség olyan masaslatára emelkedett Aciv Endre, ahova támadói még a szemüket sem emelhették fel. Belerúgtak Adyba és nem látták meg, hogy olyan az ő viaskodásuk, mint a liliputiaké nagy Gulliver ellen. Ady Költészete — mert teljes líra —' egész embert mutat. A líra — líra. Ahány nap, annyi nagy gondolatot, érzést szülhet a nagy költő lelke. Tanuljanak ebből a mi költőink! .. És őszinte! Azért is tartom többek között igazán nagynak Ady költészetét, mert az erőszakoltságnak — aminek nyomát magán viseli még néhány olyan vitathatatlanul nagy életmű is, mint a Baudelaire-é, vagy a mi Tóth Árpádunké — parányi cseppjét sem találom rajta. Adynak nem szárad ajkára a bánat, vagy a világfájdalom fintora. Bár élete is, költészete is tragikus sorsú embert my, tat, . mégis túl bír emelkedni az egyhangúságon. Legyen bár alaptónusa lehangoló, a gondolatok, érzések és hangulatok eleven hullámzása mindvégig élő, kivételesen gazdag lelkiéletű emberről beszél. Versei mindig az élő gondolat elevenségével hatnak. Formai sajátságaiban is híven költhetjük forradalmiságát. Amíg például Baudelaire versformája a szándékoltságig fegyelmezett, addig Ady izzó lelke áttöri a megszokott- formákat . és töredezetté, sokszor rapszódikussá válik. S ott lüktet benne a forró átélés, az értelem és az érzések szoros dialektikája. A problémák mély és őszinte átélése adja politikái költészetének szárnyalását, örökös hitelél, gazdagságát. Vagy Baudelaire (azért fontos ez az elhatárolás mert vele hozzák Adyt leggyakrabban közeli rokonságba) beburkolózik egy-egy impresszió kereteibe s így verse ízig-vérig l'art pour l'art jelleget ölt. — Ady nem Nagyon meglepő azt tapasztalnunk. hogy — igaztalanul — a legérthetetlenebbnek kikiáltott versében: a ..Fekete zongorában" világosodik meg talán leghűbben Ady emberi és költői arca. Ady tehát nem l'art pour l'art, nem formalista, hanem minden sza vának külön fontos küldetése van. /Qkk or kezcilem. . Tía» éves voltam még csak, oly sápadt, vézna gyerek, vágyaim még nem voltak, mint felnőtt, okos embereknekNevettem, ha rám nevettek, ha bántottak, félreálltam, mert én akkor mit se bántam, ml történik a világban. Csak szegény apám sajnáltam, ki egész nap lótott, futott, nyögte a sok adósságot, mit kifizetni sosem tudottVolt egy kopott zsúpfedeles, roskadozó parasztházunk. ez volt a mi egyedüli féltve őrzött boldogságunk. Napok múltak, évek teltek, apám mindig soványabb lett, jött egyszer a végrehajtó, s boldogságunk széjjelfeslett. Ó, mennyire fájt szívemnek, mikor házunk dobra verték, beteg anyám, kis testvérem a szabad ég alá tették. Én akkor kezdtem megérteni a sok-sok úri bitangságot, és lobogó vad haraggal gyűlölni azt a világot. Török Elemér Aškenázy: „A lángszemű" Ludvik Aškenázy. a nagy sikert aratott „Német kikelet" szerzője, most új novelláival lép az olvasóközönség elé. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó „A lángszemű'' címen bocsátotta közre ezeket a novellákat. Hét novella — hét különböző ember története, mégis egybekapcsolódnak ezek a novellák: a különféle helyzetek es konfliktusok egyszerű hőseit a nagy eszme: a kommunizmus eszméje hevíti, s ez az eszmei mondanivaló kovácsolja eggyé e kötet tartalmát. A szerző mély szeretettel ábrázolja művében hőseit. Ezek a hősök egyszerű emberek, hibáikkal és esvéni problémáikkal egyetemben Aškenázy fejlődésükben mutatja be őket — az eseménysorozatok tisztítják látókörüket, s ha eleinte ösztönösen is, de egyre közelebb jutnak a célhoz: a kommunista ember típusához. A kötet első novellájában a szerző társadalmunk egyik nyitott kérdésé

4:, a cigánykérdést boncolgatja A novella hőse a két Gábor — apa és fia — akiket a népi demokratikus rendszer emelt emberszámba. A szerző megcáfolja azt a kispolgári nézetet, hogy a cigánv nem teliesértékű tagja a társadalomnak. Bebizonyítja az állítás hamisságát. A két Gábor Ostraván él. Az öreg Gábor többszörös élmunkás, fia pedig zeneiskolába jár. Nyugodtan, gond nélkül élnek, s ezt a nyugodt légkört kavarja f^l megjelenésével Szonya Májová tanítónő, aki elhatározta, hogy a cigányok részére iskolát szervez. Sok huzavona után megnyílik az iskola. A két Gábor életében ekkor indul meg az a konfliktus, mely az öreg Gábort emberré neveli. A hiba ott kezdődik, hogy a többszörös élmunkás Gábor nem tud lépést tartani fiával. Fia tudása eleinte büszkeséggel tölti el, később azonban az alsóbbrendűség érzése ébred benne, leissza magát, s az iskolában összetöri a padokat. A bűntudat elkergeti Ostraváról, de végül mégis visszatér, beismeri hibáit, és elhatározza, hogy más emberré lesz. A „Lángoló égbolt" című novellában a régi és új kohászt ismerjük meg. Brabec olvasztárt nyugdíjazzák, de az öreg nem tudja feledni az izzó vas csodálatos színeit. Minden éjjel felkel, s a csapolást az ablakból figyeli; gyö

7 nyörködik a lángoló égboltban. Fia, az ifjú Brabec, szintén olvasztárnak készül. Az első csapólásukat az öreg izgatottan várja. Fölkel, de az ég nem akar lángolni. Nem tud nyugodni. A gyárba siet, hogy megtudja, mi történt. S ekkor a fiatalok tudtára adják, hogy már a második csapolásra készülnek — ő elaludta az elsőt. „A Vöröskendősök segélyakciója' Berlinbe vezeti az olvasót. Baver urat sok más társával együtt megfosztották nyugdíjától. Az öreg antifasisztát éhhalál fenyegeti — esetleg utcai koldulás. Ő az előbbit választja. Kis barátja, a kilenc esztendős Johann Strauss. segíteni akar rajta — otthonról lop neki kenyeret. Az öreg azonban visszautasítja. Erre .átszökik Kelet-Berlinbe, s itt a pioníroktól kér segítséget. A pionírok segélyakciót szerveznek a kenyér nélkül maradt antifasiszták megmentésére. S így elviselhetővé teszik az üldözött öregek életét. Egy békeharcos tragédiája vagy inkább hőstörténete a „Cienruegos', vagyis a „Lángszemű" című novella. A fiatal kubai munkást a könyvek vezetik sorsának felismeréséhez, s a békéért való harc útjára. Szűkös keresetéből könyveket vásárol, s így igyekszik továbbképezni magát. Majakovszkij költeményéből ismeri meg a szovjet embert — aztán májr csak egy vágya van: beszélgetni a szovjet emberekkel. Közeledik a berlini világifjűsági találkozó. A lángszemű minden fillérét félreteszi, csakhogy Berlinbe mehessen. Az egyik tüntetésnél a reakciósok sósavval öntik arcon — elveszti szemét, de nem csügged el. S mindén álma teljesül, amikor a kubai ifjúság egyik küldötteként elutazik a találkozóra. Látni nem láthatta, de megismerte a szovjet ifjúságot és a világ haladó ifjúságát. Megérezte, hogy nincs egyedül: milliók és milliók haladnak vele egy úton; vállvetve küzdenek azért a célért, melyért ő legnagyobb kincsét: a szemét adta oda. E kötetet Fendt Pál ültette át magyar nyelvre. Fordításának érdeme, hogy a novellák nem vesztettek szépségükből és híven tükrözik magyarul is azt, amit a szerző az olvasóknak tolmácsolni akart. Szabómihály András. Tanulmányban nehéz teljes Adyt nyújtani. Őt magát, az igazi Adyt csak saját költészetéből ismerhetjük meg. Könyvtárra rúgó Adymonografiák is csak annyit tehettek. amenhyir° ez' a kis írást szánom: fenntartják, élesztgetik Ady tüzét az emberek lelkében, és útmutatóul szolgálnak rejtelmeinek megismerésénél. így tekintsünk most Adv születésének 77. évfordulóján erre a néhány sorra is. Mj értjük Adyt. Megértjük é: szeretjük. S nincs abban semmi különös, ha azt mondom: nekünk világosodnak meg legtisztábban Ady mélységei, nekünk csillognak legszebben szépségei. Minden, a Jövőnek élő nagy művészt a Jövő igazol elsősorban így igazolja Adyt is a Jövő: a mi Jelenünk. Lehet, hogy száz év múlva még tisztábban, még igazabban meglátják majd forradalmas lelkét, hiszen az Idő érlel. A mi feladatunk most ez: elfogadni emberségét, tanulni és lelkesedni harcán, és belelopni őt társaink: minden haladó ember, magyar és nem-magyar szívébe. Koncsol László.