Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-21 / 282. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. november 21. vasárnap 30 fillér VII. évfolyam, 282. szám A mai számban: A béke és barátság stafétájának győzelmes útja (2. old.) Szlovákia dolgozói egyhangúlag állást foglalnak a kollektív biztonság rendszerének megteremtése mellett (3. old.) A kommunista sajtó tömegkapcsolatainak néhány kérdéséről (4. old). Ady Endre (Születésének 71. évfordulójára) (5. old.) A szlovák operairodalom újabb hatalmas sikere (6. old.) Fokozott agitációval készítik elő a Spartakiádot (8. old.) Néphadseregünk — a béke őre (9. old.) Rádióműsor (10. old.) I Ugyanazzal a céllal, de nem ugyanolyan erőkkel Tizenhat évvel ezelőtt, 1938-ban egy koraőszi napon húszezren jöttünk össze a V ág-partján Tornócon ugyanazzal a céllal, mint tegnapelőtt a Nemzeti Front értekezletén, hogy tiltakozzunk a fenyegető német imperializmus háborús szándéka ellen. Ugyanazzal a céllal, de nem ugyanolyan erőkkel, mint 1938-ban. Akkor egyedül Csehszlovákia Kommunista Pártja látta helyesen a fenyegető veszélyt. Vagy talán látták mások is, csak nem akarták tudomásul venni, hogy minden erőre, minden emberre szükség van ebben az országban, hogy hazánk függetlenségét, sértetlenségét megőrizzük. A pusztábakiáltó szava volt pártunk figyelmeztetése, pedig a béke ügyét, az ország függetlenségét meg tudtuk volna védeni akkor is. Ha akkor meg tudtuk volna védeni, hogyne tudnánk megvédeni •ma, mikor a vezető erőt a Nemzeti Frontban éppen ez a harcokban edzett győzedelmes kommunista párt jelenti. Hogyne tudnánk megvédeni ma. amikor dolgozó népünk minden döntő kérdésben egységes és semmiben sem egységesebb, mint éppen a béke megvédésének kérdésében. A nagy magyar költő, Ady Endre valaha azt kérdezte: Mikor fogunk összefogni M'kor mondunk már egy nagyot Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok? Ma nyugodtan, báü-an és büszkén felelhetjük a magyar feudalizmus ostorának, a magyar haladás géniuszának, most fogunk össze: megtörtént ez az összefogás csehek, szlovákok, magyarok, ufa-ánok között. Megszüntettünk és megszüntetünk minden nemzetiségi súrlódást, torzsalkodást, ami nemzeteink békés együttélését zavarta, vagy rná. Többé senki éket nem verhet dolgozó':^: ?é. többé senki nem zavarhatja nemzeteink testvéri együttélését. Ma minden csehszlovákiai magyarnak szent ez a föld, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság földje, hazánk földje, mert ez a szabadságot, gazdasági és politikai egyenjogúságot. kulturális éledünk korlátlan fejlődését jelenti számunkra. Népünk egységét, összefogását nálunk nem gyöngítheti többé senki nemzetiségi viszállyal. A mi népünk ma már mélyen át van itatva a szocialista hazafiasság szeüemével, szereti hazáját és mindenkor tudja, mi a hazafias kötelessége. De ott, nyugaton újra kísért a Wehrmaeht szelleme, a porosz háborús csizma. Mi szeretnénk felébreszteni az illúziókban, álmokban élőket még idejében, mint ahogy ezt tettük 1938-ban is. Felébreszteni, figyelmeztető, baráti szóval, nem a légiriadók szirénáinak hangjával. 1939-ben Párizsban hallottam az első légiriadót, először a háborús szirénák hangját. És láttam a francia polgárt rádöbbeni arra, hogy „München" nemcsak Csehszlovákiát, de Párizst, Franciaországot is elárulta. A szirénák hangjára nem óvóhelyre menekültek, hanem fegyelmezetlenül kirohantak a párizsi utcákra. Nem az életüket féltették, hanem a kultúremlékeket. a történelmi emlékeket, a kultúra nyugateurópai metropolisában. Érthetetlenül néztek egymásra és kíváncsian kérdezték, vájjon a Louvre, ľArc de Triumphe, a Trocadéro, a Bastille, a Panthéon, a Kodín-múzeum és a többi kultúr- és történelmi emlékek kibírják-e a légitámadást. Homokzsákokkal takarták le az utcai szobrokat. Védték a kultúrát. A francia nép szereti, becsüli kultúráját, ugyanúgy, mint mi szeretjük a miénket. De mi szeretjük, magunkénak tartjuk az ő kultúrájukat is. Számunkra Watteau, vagy Delacroix képei olyan becsesek, mint Aleš vagy Munkácsy képei, mint Rjepin vagy Szurikov képei, Rodin vagy Maiolle szobrai. De kérdezem, mit ér a kultúra, a művészet homokzsákok alatt?' Az csak annyi, mint a gyémánt az utca porában, ahol eltapossuk és talán észre sem vesszük. A kultúra, a művészet ugyanúgy nem lesz kultúra és művészet, ha azt homokzsákokkal takarjuk le. Mi ezt akarjuk megelőzni és azért innen figyelmeztetjük Anglia, Franciaország, és a többi nyugatj államok népeit, hogy ne homokzsákok politikáját, hanem 9 kultúra napfényes ragyogásának politikáját folytassák. Vegyék kezükbe a béke és szabadság ügyét, nemzetük függetlenségének zászlaját úgy, mint mi tettük_ a szocializmus, a béke táborában,' a mi szabad és boldog hazánkban, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban. Lőrincz Gyula Vasárnapi műszakban dolgoznak az építőmunkások A szlovákiai építőmunkások november 21-én a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások tiszteletére vasárnapi műszakot dolgoznak le, amellyel főleg a lakásépítési terv teljesítését gyorsítják meg. A beluji szövetkezeti tagok űj munkasikerekkel köszöntik a választásokat A Selmecbányái járásban levő beluji EFSz tagjai új munkasikerekkel és kötelezettségvállalásokkal köszöntik a közeledő nemzetgyűlési és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokat. Minden őszi munkát határidő előtt vagy a kitűzött agrotechnikai határidő betartásával végeztek el. Anna Sou ová és Zuzanna Dehinská ser . etetőnők érdeme, Ijogy az évi sertéshúsbeadást a szövetkezet 140 százalékra teljesítette. A fejőnők és az állatgondozók, élükön Jan Pavlovié zootechnikussal és Ján Slamka állattenyésztési vezetővel, jól végezték munkájukat és ennek köszönhető, hogy a beluji EFSz tejbeadási kötelezettségét több mint 20.000 literrel túlteljesítette. A beluji szövetkezeti tagok a Szovjetunió kormányának a kollektiv biztonság kérdésével foglalkozó javaslatára és a nemzetgyűlésbe, valamint a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások tiszteletére további feladatokat tűztek ki. Megfogadták, hogy az év végéig 30 métermázsa sertéshúst, 15.000 liter tejet adnak be az állami felvásárlás céljaira és magasan túlteljesítik a marhahúsbeadási kötelezettségüket is. Široký miniszterelnök választói keiében Prága 14. három választókerületének polgárai pénteken, november 19-én a michlei Sokolovňa ünnepélyesen feldíszített termében üdvözölték m jelöltjeiket, Viliam Široký miniszterelnököt, dr. Miroslav Klingert, a Csehszlovák Szocialista Párt főtitkárát és Maria Ružičkovát, Prága városi közlekedési vállalatának kocsivezetőjét. A termet és a szomszédos helyiségeket már a nyilvános gyűlés megkezdése előtt az utolsó helyig megtöltötték a polgárok. Vidám katonazene fogadta Prága legnagyobb választókerületei egyikének dolgozó népét, amelynek dicső mult ja van a munkásmozgalom harcainak idejéből. A polgárok szívesen jöttek, hogy meghallgassák Viliam Široký miniszterelnök választási beszédét és hogy elbeszélgessenek jelöltjeikkel. Viliam Široký miniszterelnök be szédében rámutatott arra, hogy Csehszlovákiának a dicső Szovjet Hadsereg által való felszabadítása óta eltelt nem egészen tíz év alatt mily gazdagon fejlődött dolgozó népünk élete. Rámutatott egész gazdaságunk nagy fejlődésére és a modern technika feladataira a munkatermelékenység fokozása terén, ami a dolgozók jóléte emelésének és a termelékenység fokozásának útja. Értékes szavai lelkes visszhangra találtak főleg akkor, amikor a munkások, a földművesek és a dolgozó értelmiség szövetségének jelentőségét hangsúlyozta ki és akkor, amikor rámutatott a Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetése alatt álló Nemzeti Frontban tömörülő népeink szilárd egységére. Újból és újból felhangzott: „Éljen a béke!" „Éljen a Nemzeti Front!", amikor az európai kollektív biztonság és a béke biztosítását célzó szovjet javaslat jelentőségéről beszélt. V. široký miniszterelnök nyílt és értékes szavai élénk vitát váltottak ki, ami bizonyítéka volt annak, hogy Prága 14. polgárai egész dolgozó népünkhöz hasonlóan figyelemmel kísérik a nemzetközi helyzetet és hogy határozottan állást foglalnak a szov jet kormánynak az európai béke biztosítását célzó javaslata mellett. Maria Hníková, a nuslei Mira nemzeti vállalat dolgozója, akit az építésben elért érdemeiért kitüntettek, vitahozzászólásában azokról a benyomásairól beszélt, amelyeket Weimarban, a német békevédők bizottságának ülésén, mint a csehszlovák küldöttség tagja szerzett. „Amikor Nordhausenben meglátogattunk egy gyárat, az asszonyok ezt mondták nekünk: Nem akarunk háborút, nem akarűnk a bombák elől menekülni. Mi nyugalomban és békében akarunk dolgozni. Én hiszem, hogy minden ország dolgozói — mondotta Maria Hníková — ugyanígy békében akarnak élni. A csehszlovák nők békeh^rcáról Ružena Mayerová, a Prága lí. kerületi nemzeti bizottság mellett működő nőbizottság elnöknője beszélt. „A nők békét akarnak" — mondotta. „A béke gyermekeik életét, családjaik biztonságát, a boldog és örömteli jövőt, hazájuk felvirágzását jelenti". Befejezésül kijelentette: „Ma miniszterelnökünket, nemzetgyűlési képviselőjelöltünket üdvözölhetjük körünkben. Mi támogatni fogjuk kormányunkat. Egységesen szavazunk a dolgozó nép által kiválasztott összes jelöltekre, akik biztosítékai annak, hogy támogatni fogják a dolgozó nép érdekeit és szükségleteit. A nuslei polgárok gyűlése egyhangúlag jóváhagyta azzal a levéllel kapcsolatos javaslatot, amelyet Párizs 15. kerülete polgáraihoz intéztek és amelyben többek között ezeket mondják: „Abban az időszakban küldjük önöknek testvéri üdvözleteinket, amikor az egész világot, de elsősorban Európát újból Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének veszélye fenyegeti. Nem feledkeztünk meg arról, hogy a nyugat-németországi Ruhr-vidék fegyverezte fel évtizedeken keresztül a hódító hadseregeket, amelyek aztán megtámadták országainkat, Franciaországot és Csehszlovákiát, melyeket történelmük barátokká tett. A kerületünkben levő pankráci börtönben kínozták a nácik a hazafiak ezreit, köztük a csehszlovák nép nemzeti hősét, Julius Fučíkot is; kerületünk egy részét gyújtóbombákkal égették fel, utcáinkon tankjaik elé kergették asszonyainkat és gyermekeinket. Azokban a napokban, amikor Londonban a kilenc miniszter megegyezett Nyugat-Németország újrafelfegyverzésében, elhatároztuk, hogy nemzetgyűlésünkbe képviselőjelöltként Viliam Široký miniszterelnököt javasoljuk. Mai összejövetelünkön találkoztunk vele és kérjük őt, közvetítésével pedig az egész kormányt, hogy tegyenek meg mindent, amit megtehetnek Nyugat-Németország x^újrafelfegyverzésének megakadályozására". A nyilvános összejövetelen mondott záróbeszédében František Táborský, a Nemzeti Front kerüleü bizottsága mellett működő Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom képviselője többek között kijelentette: „Ma megígérhetjük jelöltjeinknek, hogy a nov. 28-i válasz-' tásokhoz a Nemzeti Frontban tömörülve, még szilárdabb egységben járulunk a szavazóurnákhoz, hogy megválasszuk nemzetgyűlésünkbe a Nemzeti Front jelöltjeit". Utána kultúrműsor következett. A miniszterelnök, a másik két jelölttel együtt, végighallgatta a műsort és hosszabb ideig időzött választói körében. NÉPÜNK MINDEN BÉKEIGYEKEZETET TÁMOGAT: Kivívjuk a Szovjetunió által javasolt értekezlet összehívását „Akadályozzátok meg a nyugati imperialisták és ügynökeik háborús gyújtogató terveit és kényszerítsétek őket, hogy tartsák tiszteletben az egész világ többszázmilliós emberiségének békeóhaját, hogy megtarthassuk a világbékét." így írnak a sabinovi konzervgyár dolgozói a Nyugat-Németországban levő grossgerau-i „Helvetia" konzervüzem és a Franciaországban levő lyoni „Societé des Conserves Lensbourg" üzem dolgozóihoz intézett levelükben. A november 18-án rendezett összüzemi gyűlésen a dolgozók egyhangúlag állást foglaltak a német kérdés békés megoldása mellett. Szilárdan elhatározták, hogy fokozott munkaigyekezettel támogatják a béke ügyét és hogy a november 28-i választásokkor a Nemzeti Front jelöltjeire szavaznak. Elhatározásukat tettekkel bizonyítják. Októberben a bruttó termel.'*s tervét 136.21 százalékra, az árutermelés tervét 109.39 százalékra, az egy munkásra esó termelésegység tervét pedig 152.64 százalékra teljesítették. * # * Zólyom elővárosában, Môťován még nem felejtették el a második világháború borzalmait. A polgárok választások előtti gyűlésekről levelet intéztek a Csehszlovák Békevédők Bizottságához. A levélben a következőket írják: „Valamennyien kivétel nélkül határozott „nem"-mel válaszolunk a békeellenes ös/zeesküvésre, Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének kísérleteire. Nem feledkeztünk meg a nácik bestialitásáról Kováčován, Kremničkán és másutt. Tudatában vagyunk a fenyegető veszélynek. De biztosak vagyunk abban, hogy ma népünk nem lesz árulás áldozata és nem lesz kitéve az agresszív erők kénye-kedvénen. Hazánk népe ma elválaszthatatlanul egybe van kapcsolva a béke legerősebb védelmezőjével, a testvéri Szovjetunióval." * * * A viglaši faraktárban dolgozik Angela Konopková, akinek férjét meggyilkolták a német SS-ek. Azóta egyedül gondoskodik hat gyermekéről. Konopková elvtársnő jól tudja, hogy milyen veszélyt jelentene gyermekeire az új világháború. Az amerikai imperialistáknak és a nyugat-németországi gyilkosoknak az új világháború előidézésére irányuló igyekezete csak megszilárdítja azt az elhatározását, hogy gyermekeivel együtt a Nemzeti Front jelöltjeire szavazzon, hogy a békét és a boldog életet válassza. A szovjet kormánynak az európai kollektív biztonságról szóló konferencia összehívására irányuló javaslata szorgalmas munka közepette találta a nyitrai cukorgyár dolgozóit. Hála a lendületes szocialista munkaversenynek, a nyitrai cukorgyár a kampány kezdete óta Szlovákia kilenc cukorgyára között a legjobb. A kampány 31 napja alatt a nyitrai cukorgyárban a kapacitás-normát 110.6 százalékra teljesítették, és emellett a napi normát 110—115 százalékra teljesítik. A kampányban a határidő tervét három nappal megrövidítették, amivel több mint 72.300 koronát takarítottak meg. Szép eredményeket érnek el a szénnel és a villanyárammal való takarékoskodás terén is. De a nyitrai cukorgyárban nemcsak a kampány idején dolgoznak jól, hanem az egész évben is. Az év harmadik negyedévében a karbantartó munkákkal járó költségeket több mint 293.000 koronával csökkentették. A nyitrai cukorgyár dolgozói teljes mértékben tudatában vannak annak, hogy ezeket a szép eredményeket csak közös, békés és zavartalan munkával érhették el. Ezért összüzemi gyűlésükről, amelyen a szovjet kormánynak az európai országokhoz és az Amerikai Egyesült Államokhoz, valamint a Kínai Népköztársasághoz intézett jegyzékéről és V. Široký miniszterelnöknek a nemzetgyűlés külpolitikai bizottsága ülésén mondott beszédéről tárgyaltak, felhívással fordultak a Franciaországban levő lyoni Lensbourg Societé des conserves üzem dolgozóihoz, amelyben többek között a következőket írják: „Velünk t.gyütt fejtsetek ki minél nagyobb igyekezetet a német Wehrmachtnak újrafclfegyverzése ellen, amellyel kapcsolatban nektek is és nekünk is szomorú emlékeink vannak. Nem akarunk gyűjtőtáborokat és gázkamrákat, hanem tartós világbékét a nemzetek között."