Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-20 / 281. szám, szombat

Vňág proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. november 20. szombat 30 fillér VII. évfolyam, 281. szám Továbbra is támogatni fogjuk a Szovjetunió békés politikáját, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére irányul (A CsKP KB-nek a nemzetgyűlési választások alkalmából kiadott felhívásából.) Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése — a csehszlovák nép létérdeke Ä Nemzeti Front konferenciája a prágai várban Mint már tegnapi számunkban jelentettük, csütörtö­kön november 18-án tartották meg a prágai vár Spa­nyol-termében a Nemzeti Front konferenciáját. Azokat a kérdéseket tárgyalták meg, amelyek kapcsolatban vannak az európai államoknak az európai béke biztosítását meg­tárgyaló konferenciájának november 29-re Moszkvába vagy Párizsba való összehívásával. A vitában a csehszlovák dolgozók millióinak képvise­lői, a Nemzeti Front minden szervének küldöttei felelős­ségük tudatában vettek részt. A vita részvevői az ^érte­kezleten kifejezték dolgozó népünk szilárd akaratát: hű­ségesen állni a Szovjetunió oldalán és megvalósítani a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonsági rendszer­re vonatkozó javaslatait. A vita során felszólaltak: dr. Josef Váňa, a Csehszlo­vák Gyermekvédő Bizottság elnöke, a prágai Pedagógiai Főiskola tanára, Josef Tesla, a Központi Szakszervezeti Tanács első titkára, Ružena Petráková, a lidicei HNB elnöke, dr. Ambróz Lazík, trnavai római katolikus püs­pök, František Hečko, áUamdi.ias. a Szlovák írószö­vetség elnöke, Prokop MaXa, az Antifasiszta Harco­sok Szövetsége elnökségének tagja, dr. Josef Plojhár egészségügyi miniszter, Gusta Fučíková, a Csehszlovák' Békevédők Bizottságának alelnöke, dr. Miroslav Novák, csehszlovák békedíjas, a csehszlovák egyház prágai püspöke, Miroslav Suva, a kladnói Egyesült Acél­művek esztergályosa „,A kiváló munkáért" és „Az építés terén elért érdemekért" kitüntetés viselő­je, Viteslav Nezval költő,, nemzeti művész, államdíjas, a Csehszlovák Békedíj és a Béke Világtanács aranyérmének viselője, Ján Dvoŕáček m-m ök. a München előtti köztár­saság volt minisztere, dr. ing. Karel Kacl tanár, képviselő, Anna Kňežourková, a prágai Skoda-üzemek alkalma­zottja, Miloš Jakeš, a CsISz Központi Bizottságának tit­kára, dr. Gustáv Sicher, tanár, a zsidó egyházközség fő­rabinusa, Éva Bosáková érdemes sportmester, Ján Cha­bada, a luteránus egyház vezető püspöke, Zdenek Nejedlý miniszter, a Csehszlovák Akadémia elnöke, Josef Mjar­tan képviselő. Marié Hostounska, a drinovi EFSz fejőnője, Josef Žavéta, munkaérdemrendes, a kunčicei Klement Gottwald új kohó öntőmestere, Vincent Pokojný képvi­selő, Antonín Stehlik, a Szabadság Párt elnöke, káptala­ni vikárius. A vita befejező részében Antonín Zápotocký, köztársa­sági elnök az értekezlet részvevőinek lelkes ünneplése közepette emelkédett szólásra. Ezután Ján Drda képviselő államdíjas, a Csehszlovák írószövetség elnöke felolvasta a határozat javaslatát, amelyet az ülés részvevői jóváhagytak. A határozatot az értekezlet minden részvevője sajátkezűleg aláírta. A Nemzeti Front értekezlete a prágai vár Spanyol­termében a csehszlovák és a szovjet himnusz hangjaival ért véget. Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszéde Tisztelt barátaim, testvéreim, elv­társak! A prágai vár ősi termei ma tanúi voltak népünk képviselői történelmi­ülésének, amely nép Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a Nemzeti Frontban tömörült, hogy megvédje országának önállóságát és szabadságát, és kiépítse békés mun­kájával összes polgárai számára a dolgozók örömteli jövőjét. Összegyűltek itt a munkások, kis­és .középparasztbk, a dolgozó értel­miség képviselői, a tömegszerveze­tek, politikai pártok és az egyházak képviselői és valamennyien egyhan­gúlag kimondták, hogy helyeslik a Szovjetunió kormányának javasla­tát, amely a Lengyel Népköztársa­ság és a Csehszlovák Köztársaság kormányai hozzájárulásával fordul az összes európai államok, az Ame­rikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kormányaihoz az­zal a felhívással, hogy az európai kollektív biztonság megteremtése végett hívják össze az összeurópai konferenciát. Ülésünk nem titkos összeesküvők ülése a vasfüggöny mögött, akik mások élete és szabadsága ellen cselszövéseket és összeesküvéseket készítenek elő. Az összes népréte­gek népi demokratikus ' képviselői­nek nyilvános ülése ez, amelyek védik nemzetük békéjét, szabadsá­gát és békét, szabadságot kívánnak az összes többi nemzeteknek. A konferencia összehívásának je­lentőségét és a csehszlovák kormány állásfoglalását részletesen megvilá­gította Viliam Široký miniszterel­nök a nemzetgyűlés külpolitikai bi­zottságának ülésén és Václav Dávid külügyminiszter is a mai konferen­cián mondott beszámolójában. A jegyzékben foglalt javaslatok a Szovjetunió békepolitikájának újabb jelentős aktusa és fontosságuk a béke.megőrzése szempontjából főleg ma, az úgynevezett párizsi egyezmé­nyeknek tükrében tűnik ki, ame­lyeknek célja az európai államok bizonyos csoportjai támadó háborús egyezményeinek kiépítése, amely ál­lamoknak az Amerikai E4yesült Álla­mok védnöksége alatt segíteniük kell Nyugat-Németország új.rafelfegy­verzésében, vagyis azon fasiszta im­perializmus támadó háborús erőinek megújításában, amely a múltban az egész világra annyi szerencsétlensé­get, nyomorúságot és csapást ho­zott és Európa lakosságának köré­ben a bűntettek beláthatatlan sorát követte el. Ezért az az egyöntetűség, amely mai konferenciánkon az összes hoz­zászólók beszédeiben megnyilvánult, nem véletlen. Teljes mértékben megfelel népünk összes rétegei han­gulatának, amely egyhangúlag fel­háborodik arra a gondolatra, hogy a háború befejezése és a gonosztevő hitleri fasizmus bukása után lehet még valaki, aki új háború veszélyét és a fasiszta szörnyűségek megújí­tását merészeli kihívni. Népi demokratikus államunk a gyárosok, bankárok és nagybirtoko­sok uralmától megszabadulva Cseh­szlovákia Kommunista Pártja veze­tésével a városok és falvak Nemzeti Frontban tömörülő dolgozó népe összes rétegeinek segítségére és bi­zalmára támaszkodva, hazánknak a dicső Szovjet Hadsereg által való felszabadítása óta eddig ismeretlen gazdasági, szociális és kulturális fejlődést ért el. Kiküszöböltük a fel­fordulást és a nyomort, amit orszá­gunkba a bűnös háború és az elnyo­mó ellenséges megszállás hozott. A háborús romokból feltámasztottuk, újraépítettük és kibővítettük ipari termelésünket. A legnagyobb gondot fordítjuk mezőgazdaságunk felvirá­goztatásának emelésére, amelynek fokozott termelése kell, hogy né­pünk feltartóztathatatlanul emelke­dő életszínvonalának szilárd alap­jává legyen. Az életszínvonal emel. kedését legjobban jellemzi gyerme­keink egészségi állapotának javulá­sa, akik legjobb biztosítékai annak, hogy országaink nemzetei nem pusztulnak el sohasem és feltartóz­tathatatlanul tovább haladnak előre gazdasági és kulturális fejlődésük útján. Ennek az országaink történetében eddig ismeretlen fejlődésnek, mun­kásaink, 1 földműveseink és dolgozó értelmiségünk szorgalmas munká­jának köszönhetjük, hogy nemcsak gazdaságunk és kultúránk virágzik gyönyörűen, hanem anvaalag és technikailag fölszerelt, erkölcsileg fejlett és hazafias szellemtől átha­tott hadseregünk is van ma, amely készen áll megvédeni népi demok­ratikus köztársaságunkat bármi­lyen kívülről jövő agresszió ellen, minden olyan kísérlettel szemben, amely köztársaságunk ellenségei ré­széről népünk békés építő igyeke­zetének megzavarására irányulna. Hogy ma fölemeljük szavunkat a Németország újrafelfegyverzését célzó kísérletek ellen, hogy kormá­nyunk beleegyezett az összeurópai konferencia összehívásába a Szov­jetunió kormányának javaslata alap­ján, ez semmi esetre sem ^yöngesé­günknek, saját erőnkbe vetett hi­tünk hiányának, a fejét emelő fa­sizmus agresszív erőitől való féle­lemnek és az imperialista körök, de elsősorban Észak-Amerika által hir­detett erőpolitikától való félelem­nek megnyilvánulása. Mi, Németország közvetlen szom­szédai, akik saját bőrünkön, tapasz­taltuk a hitleri megszállás, a fa­siszta garázdálkodás, a koncentrá­ciós táborok és mindannak ször­nyűségeit, amit a hitleri fasiszta ag­resszió magával hozott, szent köte­lességünknek tartjuk, hogy fölemel­jük szavunkat abban a pillanatban, amikor kísérleteket tesznek arra, hogy Nyugat-Németországból a fa­siszta agresszió új alapját teremtsék meg, amely veszélyezteti az európai nemzeteknek és magának a német népnek életérdekeit. Már néhányszor kijelentettük és újból kijelentjük, hogy nincsenek semmiféle hódító vágyaink, semmi támadó terveink. Békében és nyu- • galomban akarunk élni az összes államokkal, fejleszteni akarjuk gaz­dasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatainkat az összes országok­kal, az egyenlő az egyenlővel alap­elv alapján, tiszteletben akarjuk tartani más államok szuverenitását, de egyidejűleg ugyanezt követeljük tőlük is magunknak. Következete­sen követjük a békés külpolitika irányvonalát, a nemzetközi problé­mák békés úton és egyezmények útján yaló megoldása politikájának irányvonalát, az együttműködés és kölcsönös tiszteletbentartás politi­kájának irányvonalát, dc egyúttal kötelességünk népünkkel szemben, hogy védjük és megvédjük álla­munkat a kivülről jövő bármilyen támadások ellen és biztosítanunk kell népünk számára a boldog és elégedett élet építésének zavartalan lehetőségét. Éppen ezért emeljük fel intő szavunkat ebben a pillanatban. Arról van szó, hogy megakadályozzuk az európai nemzetek közötti kölcsönös kapcsolatok kiéleződését. Arról van szó, hogy Európának két háborús tömbre való szétosztása helyett ki­építsük az összes európai nemzetek és államok kollektív biztonságának rendszerét belső rendszerükre és rendjükre való tekintet nélkül. Azokban a komoly pillanatokban amikor nemzetünk jövőjéről van szó, mindig hangsúlyoztuk, hogy a nemzet egysége, az a szilárd elhata rozása, hogy a kitűzött célokat kö­vetni és azokért harcolni kell, döntő tényező, amely előtt háttérbe szo­rulnak azok tervei, akik a nép szé­les rétegeinek érdekeivel ellentét­ben a nemzetközi feszültsca kiélezé­sének és az új háború kirobbantásá­nak politikáját akarják megvalósí­tani. Népünk még- nem feledkezett meg nemzeteink sorsdöntő pilla­natairól 1938-ban, amikor szintén a német kérdés volt az európai po­litika alapvető problémája. Akkor is meg lehetett volna akadályozni a náborút. Határozottságra, erőre, jóakaratra s elsősorban egységre lett volna szükség, nem pedig meg­adásra és kishitűségre. Emlékezzünk vissza ezzel kap­csolatban Csehszlovákia Kommu nista Pártjának 1938. május 21-i kiáltványára, amelyben a követ­kezőkről van szó: „Felhívjuk az ösiszes politikai pártokat és tényezőket, hogy párt­érdekeiket állítsák a közös érdek szolgálatába: a biztonság, egység és köztársaságunk függetlensége megőrzésének szolgálatába." Akkor, sajnos, ez a kiáltás sü­ket fülekre talált. De ma más a helyzet. Ma a kommmunista párt, a Nemzeti Front vezető pártja, és ezért a béke megvédése céljából nemcsak hogy felhív az egységre, de ezt minden erejéből össznemzeti és nemzetközi mértékben is' követ­kezetesen megvalósítja. Az egység konkrét építésének bizonyítéka mai konferenciánk is. Szilárd békefront ma nemcsak nálunk épül, hanem a Szovjetunió vezetésével világviszonylatban is. A szocialista, demokratikus és né­pi állartiok béketábora ma csák­nem egy milliárd emberből' áll. Ez az az erő, amelyből a béke meg­védésébe vetett hitünk ered. Ez az erő nem provokálj, senkit sem fenyeget; de fel van készülve megtenni minden intézkedést, hogy a háborús uszítók és a békeve­szélyeztetők terveit örökre meg­akadályozza. A párizsi egyezmények értelmi szerzőinek propagandája el akar­ja hitetni a világgal, hogy a nyu­gatnémet hadsereg megteremtése és a felfegyverzett Nyugat-Német­országnak az úgynevezett „nyu­gat-európai únió" • formájában mostanában összetákolt új katonai csoportosulásba való bevonása ^bé­kés" lépés, amelynek célja az új agresszió megakadályozása. Népünk még nem felejtette el, hogy Hitler, a Csehszlovákia és más országok ellen irányuló tá­madó terveit szintén a keleti ag­resszió veszélyéről szóló beszédek­kel takargatta. Milyen agresszióról van ma szó? íš* lenne az agresszor és ki a ve­äfeveztetett? A Szovjetunió vilá­gosan és egyértelműen valósítja meg békepolitiká.ját, igyekszik tárgyalások útján megoldani az összes vitás kérdéseket A Szov­•etunió kormányának utolsó jegy­zéke ennek további kifejező bizo­nyítéka Csehszlovákia a béketábor ösz­szes többi országaihoz hasonlóan egyöntetűen támogatja ezt a poli­tikát. Nyilvánvaló tehát, hogy az ag­resszió veszélyéről elhangzó szó­lamoKnak az a céljuk, hogy a néptömegek előtt elfödjék egyes európai országok más európai or­szágok ellen irányuló katonai cso­portosulásának igazi céljait. Nyugat-Németországban a neo­fasiszta körök ezt az úgynevezett .agresszió elleni védelem politiká­ját híven támogatják, mert lehe­tőséget nyújt számukra a háborús gépezet újjáépítésére a bevált hit­lerista tábornokok vezetésével. A történelmi tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy az ilyen hadsereg mindig Európa békéjé­nek veszélyeztetője, az európai nemzetek nyomorának és szenve­désének okozója volt. Ráfizettek erre nemzeteink és az egész Eu­rópa nemzetei is. Fasiszta vezetői agresszív militarista politikájára súlyosan ráfizetett a német nem­zet is. Ha ma ki akarjuk kutatni az agresszorokat, meg kell figyel­nünk például William Knowland­nak, az amerikai szenátus repub­likánús párti szenátorának az utóbbi napokban elhangzott kije­lentését, hogy Nyugat és Kelet bé­kés- együttélése csak a kommu­nizmus számára jelenthetne sikert.; Nem értek egyet a szenátor úr­ral. Meggyőződésünk szerint a bé­ke és a békés együttélés az egész népnek és minden nemzetnek mind keleten, mind nyugaton ja­vára válik. Ezzel szemben a há­ború minden népet és nemzetet elszegényít és csak a kapitalista kizsákmányolóknak és a bűnös, háborús uszítóknak hajt hasznot. Egy tanulságot azonban ma is le­vonhatunk a történelembfl éspe­dig azt, hogy a támadó háború vé­gül is a támadók vereségével és szégyenteljes bukásával végződik. Ezt kellene szenátor úrnak és minden hozzá hasonló háborús uszí­tónak különösen emlékezetükbe vésni. Senki sem lesz annyira naiv, hogy elhigyje azt, hogy az ameri­kai nép biztonsága ^éš a képzelt „agresszió'' elleni védelme megkö­veteli a hitlerista Wehrmacht új­jászületését. Ugy vélem, hogy értekezletünk befejező részében minden jelen­lévő. egész Nemzeti Frontunk, minden polgárunk nevében, akár munkás, akár paraszt, vagy értel­miségi dolgozó, kijelenthetem: szi­lárdan állunk a Szovjetunió vezette békevédők világtáborában. Vissza­utasítjuk az egyoldalú háborús egyezményeket,, amelyeknek egyet­len célja: a nemzetek közötti fe­szültség kiélezése és új konfliktus előidézése. Minden nemzet békés együttélését kívánjuk és támogat­juk az összeurópai kollektív biz­tonsági rendszert. Abból az elvből indulunk ki, hogy megvan a lehe­tősége és az előfeltétele az európai nemzetek békés együttélése, reá­lis alapjai letételének és annak, hogy az egységes, békeszerető, de­mokratikus német állam megújí­tása kérdését megoldják. Ezért támogatjuk az összeurópai értekezletnek 1954. november 29­ére való összehívását, a béke e kérdéseinek megtárgyalása céljá­ból A béke védelme belpolitikánk (Folytatás a 2 oldalon")

Next

/
Thumbnails
Contents