Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-18 / 279. szám, csütörtök

1954. november 20. UJSZG 3 JAROSLAV HAŠEK: KÖZSÉGI VÁLASZTÁSOK Motto: Szent Lukács evangéliuma 12. fejezet. „Amikor délben szellő fújdogál, azt mondjátok Hőség lesz; és így szokott ez lenni". i Vannak olyan dolgok és jelenségek, amelyek az embert rendkívül felfrissitik. Ezek hozzátartoznak az emberi örömökhöz. Nélkülük az élet borzasztóan egyhangú lenne. Az emberiségnek küzdelemre van szüksége, hogy az ember szíve ne legyen olyan, mint mondjuk a Szahara. Síkság, rónaság, semmi tréfa, homok, teve. Ezért gondolta ki az emberiség a községi választásokat. Képzeljünk el tehát ^egy járási székhelyt, ahol a következő politikai pártok működnek:" A nép megváltóinak pártja. A haladó szellemű nátóköi re : end° kezök nemzeti pártja. A minimális követelményekért küzdő néppárt. A maximális követelményekért küzdő nemzeti párt. A szabadelvűek demokrata .pártja. A haladó szellemű szociális néppárt. A realista, szocialista agráriusokpártja. A vidéki demokraták pártja. Vencelidesék pártja. Ami a legutóbb említett politikai pártot illeti, Augustin Vencelides helyi polgár beszámíthatatlan állapotában alapította. Lényegében „A rózsához" szálloda Golyó-asztaltársaságának kuglizói alkották a párt zömét. Augustín Vencelides úr eredetileg a „nép megváltóinak pártjához" tartozott, velük tartott Chaura úr is. Chaura úr azonban gazul elárulta a párt egységét, mert egyszerre minden további nélkül harminc fillérrel olcsóbban kezdte árulni a karton méterét, mint Vencelides úr. A város lakossága még igen jól emlékszik, hogy ezután az események után a vendéglők árnyékszékein „Chaura tolvaj" feliratok kezdtek feltünedezni. Vencelides úr még annyi fáradságot? sem vett magának, hogy legalább a kézírását megváltoztassa és ezért az elővigyázatlanságáért a bíróság becsületsértésért elítélte. Mint elítélt latort kizárták a községi képviselőtestületből és a pártból. Az ilyen elpártolt embernek a szándéka már nincs messz® a saját pártalapítástól. Ez a vencelidesék pártjának genezise. A községi választásokat ebben a városban a bíró lemondása miatt írták ki, aki a haladó szellemű látókörrel rendelkezők nemzeti pártjának volt vezető tényezője. A szerencsétlen ember demagóg módszerek alkalmazásával elkótyavetyélte a város gazdaságának tulajdonában lévő gőzekét. Ezenkívül azzal vádolták, hogy vesztegzár idején a város terhére szájkosarat vett kutyájának és az ezzel járó kiadást „postaköltségek" címén számolta el. Ennek az eseménynek következtében nemcsak azok a községi képviselőtestületi tagok buktak ki, akik a haladó szellemű látókörrel rendelkezők nemzeti pártjának voltak tagjai, hanem a szabadelvűek demokratikus pártjának, a minimális követelményekért küzdő néppártnak, a maximális követelményekért küzdó nemzeti párt választási blokkjának tagjai is lemondtak mandátumaikról. Mégpedig azért, mert a haladó szelleműek szociális néppártja súlyos vádat emelt a fentiekben felsorolt pártok blokkja ellen, hogy amikor a községi halastóhoz kirándultak, kifogták és megették a halakat, amelyeket pedig a lakosság költségére helyeztek el a halastóban. Ennek a bűntettnek legárulóbb bizonyítéka, hogy a maximális követelményekértVküzdő nemzeti párt vezére kihányta a falánkul bekapott kirántott pontyot. A koalíció összeroppant. Egymást követték a lemondások. Hullottak a fejek, mint a rezgőnyárfa levelei. Bűzlött a dolog minden oldalról. Aztán egy szép napon, amikor,az egyik helyi polgár megkérdezte a „Korona"-szálloda főpincérét, hogy ki az a bandzsa vöröshajú úr, aki már a harmadik adag pacalt eszi, ezt a választ kapta: „Ez a vöröshajú bandzsa a vendégkönyvbe, mint kormánybiztos írta be magát. Már jelentettük a csendőrségnek és már nyomoznak az iratai után". Senki sem próféta a saját országában, Reggel maga a járási főnök látogatta meg a bandzsa vöröshajú urat és kiderült, hogy ez a természeti tünemény tényleg kormánybiztos. Sőt, még a£ is kitudódott róla, hogy kizárólag pacallal táplálkozik, mert az elmélet szerint a pacal sok pepszint tartalmaz. Ez a természeti tünemény tehát pacalt evett és a szálloda ablakából nézte a feloszlatott községi képviselőtestületet, értekezett a járási főnökkel és, minden második szava az volt: „Nekem puvoárom van!" A szörny kiírta a községi választásokat. Igazolványok, választási apparátus, az. illetőség megállapítása, a választójog pontos megállapítása, különféle kellemetlenségek, a halottak felélednek sírjukból, hogy reklamálják községi választójogukat. Különféle választólisták. A politikai pártok egymás közötti tanácskozása. Az alkonyatkor repülő pofonok, amikor éjjel a hold sápadt fényét ontja és amikor éppen fojtogatnak valakit, mert a realista, szocialista agráriusok pártjának egyik híve azt mondta a nép megváltói pártjáról, hogy nekik csak a haszon a fontos. Csattannak a pofonok a haladó szelleműek szociális néppártja és a minimális követelményekért küzdő néppárt tagjai között. E csendes éjszakák leple alatt a haladó szellemű látókörrel rendelkező nemzeti pártit alaposan kupán vágja a maximális követelményekért küzdő nemzeti párt tagja, akit viszont egy haladó szellemű szabadelvű demokrata ütött félig agyon egy félreeső sarokban. Ez csak olyan bevezetésféle volt, amikor megjelentek az utcán az új választásokról szóló hivatalos falragaszok. Ezután minden párt bizonyos előzetes felhívást intézett híveihez és azt kiragasztatta az utcasarkokon; e felhívásokban egészen hétköznapi frázisokban hangsúlyozták, hogy ismét községi választások előtt állanak és vegye mindenki tudomásul, hogy a választáson győzni kell. Ezután jelent meg a haladó szellemű demokraták szabadelvű pártjának „Nučicei Hírek" című lapjában az a bizonyos cikk, amely tulajdonképpen Lőrinc domb felé csalta és az ottani kilátóhelyen házasságot Ígérve elcsábította. Sőt, mi több, Junes úr azt ígérte (szörnyűség), hogy a községi bíró felesége büszke címet fogja majd viselni. Amikor az említett leány apja csütörtökön délután öt órakor felkérte Junes urat, hogy tűzze ki az esküvő napját, ez az erkölcstelen fickó egész egyszerűen kidobta, miközben azt kiabálta a kirúgott apa után, hogy eszébe sem jut egy olyan nőszemélyt elvenni feleségül, akinek a tisztessége már az első séta alatt meginog. Ilyen a haladó szelleműek szociális néppártjának híres erkölcse. Az ember haja az égnek áll, ha arra gondol, hogy ennek a pártnak két tagja a városi tanácsban és három tagja a pénzügyi bizottságban foglalt helyet és így még a városi pénztárhoz is hozzáférkőztek. Ne csodálkozzunk tehát azon, ho"á juthat a város gazdálkodása, ha ez a párt az adófizetők számlájára a fél rc vezetett és tapasztalatlan lányokkal, valahol a kilátó körül orgiákat rende zett. Junes úr, ön valóban bíró lesz, de a börtönben! Pipich úr, a városi tanács volt tagja sikkasztásairól következő számunkban hozunk részletes-beszámolót, magától értetődik, hogy Pipich úr szintén a haladó szelleműek szociális néppártjának tagja, ugyanúgy, mint a börtöntöltelék Knížek, a község közismert gazembere és hamiskártyása, egyébként lókupec és a községi nyilvánosház tulajdonosának sógora, aki állítólag szintén fellép ugyanezzel a programmal! . .." A „Nučicei Hírek" ezzel a cikkével megtörte a jeget és a haladó szelleműek szociális néppártjának „Községünk érdekei" című lapja igen talpraesetten felelt, mégpedig külön kiadásban. Az első oldalon vastag betűkkel hozta a megtámadott Junes úr méltóságteljes nyilatkozatát: „A tnocskosszájú „Nučicei Hírek" utolsó számában sarat hányt ősz fürtjeimre Papik szerkesztő úr, a notórius hazudozó és alkoholista. Ez a becsületes munkától irtózó személyiség olyan bizarr dolgot merészkedett rólam nyilvánosságra hozni, hogy abban az esetben, ha nem lennénk a községi választások előtt, egy elborult agy képzelődéseinek tartanám és a cikk íróját a bolondok házába vitetném. Adott esetben azonban, amikor a pártok között megkezdődik az elvi jelentőségű harc, nem nevezhetem Papik urat bonlondnak, hanem csak a legnagyobb kaliberű . semmirekellőnek, rosszindulatú becsületbegázolónak és emberi .söpredéknek. Aki ismeri tisztességben megőszült fejemet és ilyenek sokan vannak, nagyon jól tudják, hogy már több mint negyven éve nős vagyok és talán nem kell hangsúlyoznom, hogy a multam olyan fehér, mint a hajam. A városban és a körreltem ezt a közönséges individumot és a legközelebbi esküdtszéki időszak kellő elbírálás alá veszi ennek a nyomorultnak erkölcsi züllöttségét. Josef Junes, pala-, lemez- és cementlapok" Már éjjel két óra körül jár az idó. Vencelides úr házában még világos van. Vencelides úr az asztal mellett ül és az összes párt ellen röpcédulákat ír. Időnként átkiabál a hálószobába feleségének: „Hogy is volt azzal a maximális követelményekért küzdő néppárt tagjával? Tényekre van szükségem. Ellopta Horinekéknél azt az ecetkivonatot? Hogy az a cselédjülc unokabátyja volt? Az nem számít, a családjukban történt és kész. Ezek a nemzeti maximálísták már sokat megengednek maguknak". Vencelides úr ír tovább, s egy pár perc múlva megint átszól a szomszéd szobába: „Hegy is volt az, Marinka, azzal a vidéki demokratával?..." A „Korona" szállodában a kormánybiztos javában majszolja a pacalt... az egész zűrzavart okozta. A cikk a haladó szelleműek szociális néppártjának vezére, Junes ellen irányult és a következő cím alatt jelent meg: „Az erkölcsi fásultság mérve". Sokatmondóan kezdődött: „Városunk egyik legnyomorultabb pártja a haladó szellemű müek szociális néppártja. Sokáig húzódoztunk attól, hogy leírju^-e a „legnyomorultabb" kifejezést, de Junes úr kimondottan orcátlan, álszent, csúf és erkölcstelen viselkedése meggyőzött arról, hogy Junes úr bandájával nem lehet kesztyűs kézzel bánni. Tegnap este lapzárta előttyínegjelent szerkesztőségünkben egy fiatal leány és sírva közölte velünk, hogy Junes úr séta ürügye alatt a város mögötti Szent nyéken minden gyerek ismer és most, életem alkonyán jön egy ilyen semmirekellő gazember, aki már néhányszor különböző kihágásért büntetve volt és képes a szemembe mondani, hogy öreg napjaimra megbecstelenítettem valakit. Hát ez felháborító, uraim! Választási harcunknak bizonyos erkölcsi színvonalon kell mozogni és én, pártom, a haladó szelleműek szociális néppártja nevében felkérem a haladó szellemű demokraták szabadelvű pártjának végrehajtó bizottságát, hogy nyomban zárják ki körükből — megmondom nyíltan — ezt a nyomorult fickót, ezt az utcasöpredéket, ezt a becsületbegázoló Papíkot. A magam részéről kijelentem, hogy már bepePRÁGAI LEVÉL írja: Kis Éva KÖRSÉTA A FŐVÁROSBAN Lapunkban már többször írtunk a rekreáció örömeiről, kellemes oldalairól, a két hétig tartó nyugodt pihenésről. Ebben a levélben szintén a rekreációval foglalkozom, de olyannal, amikor a „szegény- rekreánsoknak még lélekzetvételre sincs idejük, annyira lefoglalják őket az érdekesebbnél érdekesebb programok. Igaz, hogy az erre a rekreációra érkezők már otthon elkészülnek a „legrosszabbra", de a valóság aztán minden képzeletüket felülmúlja. Nem akarom felcsigázni az olvasók kíváncsiságát, inkább elárulom, hogy az egyhetes prágai kultúrrekreációról számolok be. A köztársaság minden részéből váltakoznak itt a legjobb dolgozók a vasárnapi turnusokban. Ott vannak a legjobb dolgozók között csehek, szlovákok, magyarok, németek, ukránok — érdem szerint. Bár első nap kicsit jdegen és szokatlan a hangulat, a pénteki búcsúestén alig akarnak elválni egymástól. A prágai rekreáció kiválasztott programjain való részvétel a teljes önkéntesség elvén alapul, de a programok olyan csábítóak, hogy mindenki mindenhol ott akar lenni így aztán a röpke hét alatt nagyon összebarátkoznak a rekreánsok. Hogyne lenne röpke a hét, amikor ezalatt köztársaságunk büszkeségé*, gyönyörű fővárosunkat ismerhetik meg a vendégek. Az esték sem üresek. Olyankor a legjobb prágai színházak műsorait élvezik. A rekreánsok között sok az olyan, aki eddig csak hírből, vagy újságból ismeri Prágát, de soha sem látta. Ha pedig már volt itt, akkor a központi hivatalokon, vagy egy-egy mozin kívül máshová nem jutott el. Nem volt alkalma megcsodálni ősrégi fővárosunk nevezetességeit, történelmi műemlékeit, nem élvezhette kitűnő művészeink előadásait. A rekreánsok házának tágas, kellemes éttermében megnéztem a falra kifüggesztett heti programot. A vendégeket megismertetik mindennel, ami Prága alapításától napjainkig nevezetes ebben a városban. Magyarázattal kiváló idegenvezetők szolgálnak. Meglátogatják a prágai várnál is régibb Vyšehrad maradványait, a Lenin múzeumot, Klement Gottwald mauzóleuma';, a múzeumokat és képtárakat, „Az élet győz a halál felett" c. tanulságos kiállítást, az állatkerteket. Külön mutatják be a rekreánsoknak az iparbáró Pe% scihekék nagy fényűzéssel berendezett palotáját, mely még a német Gestapo gyűlölt parancsnokságának is annyira megnyerte tetszését, hogy Prága megszállásakor ott ütötte fel tanyáját. Ott kínozták meg sok ezer társával együtt Julius Fučíkot i». Inkvizíciós kínzóeszközeik a palota egyes helyiségeiben ma is láthatók, intelmére azoknak, akik még nem fogják fel helyesen a tartós világbéke megőrzésének jelentőségét. A rekreánsok ellátogatnak Lidicébe is. Abba a faluba, amelyet, miután a fasizmus barbársága a férfilakosságot az utolsó szálig kivégeztette, az asszonyokat és a gyerekeket a harmadik birodalomba szállíttatta, a földdel egyenlővé tett.. A program persze nem minden héten teljesen egyforma. A kultúrreferensek mindig a legérdekesebb és legidőszerűbb prágai kultúreseménveket mutatják be kedves vendégeiknek. Miután még soha sem volt részem a rekreáció örömeiben, gondoltam. hogy legalább egy napra rekreánsként csatlakozom az egyik csoporthoz. És bár imár évek óta prágai lakos vagyok, úgy éreztem, nem árt a fővárost bemutató körúton részt venni. Prágát ugyanis soha sem ismerheti az ember eléggé és mindig akad olyan látnivaló, ami azelőtt esetleg elkerülte a figyelmet. Elvegyülve az üdülők közö'.t, egyszerre csak magyar szó ütötte meg fülem. Egy idősebb és egy fiatalabb férfi beszélgetett jóízű magyar tájszólással. Nyomban hozzájuk siettem és mondhatom, nagy volt az öröm mindkét részről. Tóth Imre és Ollé Gábor, a gútai szivattyúállomás dolgozói voltak új ismerőseim. A szikár őszhajú Tóth bácsinak, mióta felcserepedett, csak nehéz kemény munka jutott osztályrészül. Hét évig Ínséges gazdasági cseléd, öt gyermek felnevelése I.Jhéz körülmények között, csupa szomorú emlék. Rekreáción még nem vett részt. A barnára lesült, izmos Ollé Gábor fiatalember, előtte a boldog jövő. Prágában még soha sem volt. Szófukar, keveset beszél, de annál erősebben figyel mindenre, hogy otthon beszámolhasson feleségének és barátainak mindarról a szépről, amit Prágában látott. Kórutunkat az Óváros téri városházán kezdjük. Lenyűgöző a. nagy ülésteremben lévő két Vác- lav Brožík festmény. Az egyik Ján Hus a zsinat előtt, a másik Podébrad György királlýá választását ábrázolja. Mindkét festmény a cseh képzőművészet büszkesége. A városháza egyik külső falát az országszerte ismert orloj ékesíti. Az orloj története roppant érdekes. Az 1364-ben épülő városházának már a századforduló körül volt órája. Az akkori szokás szerint huszonnégy órára volt beosztva és már akkor egyedülálló volt a maga nemében. Később, az 1490-es években Hanuš mester, korát megelőzve, összeállította a mai orloj ó's^t, amely a pontos időn kívül a napot, hónapot és évet, azonkívül az égitestek állását is mutatta. Érdekes elgondolni, hogy Amerikát 1492-ben fedezték fel és ugyanakkor nálunk a tudomány már ilyen magas fokot ért el. Az Óváros téri orloj előtt télen-nyáron nemcsak a vidéki látogatók, hanem maguk a prágaiak is türelmesen várnak az óránként megjelenő tizenkét apostolra. Az Óváros tér melletti teret az 1560-as évekből származó ritkaszép reneszánsz kút díszíti. A kút arról is nevezetes, hogy mialatt az asszonyok reggel vízért jártak, oda, közölték egymással a legfrisseb újságokat, pletykákat és állítólag azóta sem volt ilyen kitűnően működő hírterjesztés Prágában, A hűtlen asszonyokat is itt pellengérezték ki A kúttal szemben lévő Rott-féle házra, ahol az ország legnagyobb vas- és háztartási cikket árusító üzlete vplt, Mikoláš Aleš tanítványai igen ötrletes díszítéseket festettek. Az épület annak idején kizárólag üzleti célokra szolgált— ma már muzeális értékű. Nem szívesen hagytuk ott Prágának ezt az ősrégi részét, ahol jóformán minden házhoz történelmi hagyomány fűződik, de mit volt mit tenni, be kellett szállni az autóbuszokba és menni a látnivalók után Vezetőnk egy percig (Folytatás a 8. oldalon.)}