Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-02 / 240. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. október 2. szombat 30 fillér VII. évfolyam, 240. szám A mai számban: Ünnepi est a népi Kína megalakulásának 5. évfordulója alkalmából (2. old.) Pártszervezeteink a Jövő évi termésért (3. old.) Ünnepi gyűlés Pekingben a Kínai Népköztársaság megalakulása 5. évfordulójának tiszteletére (4. old.) Nem könnyű versenyezni a két Singer-Iánnyal (5- old-) Megkezdődtek a Duklai Honvédelmi Verseny döntő küzdelmei (6- old.) 6 külkereskedelem - a béke eszköze 1953 áprilisában nagyjelentőségű gazdasági értekezletet tartottak Moszkvában. A tárgyalások célja a nemzetközi kereskedelem, elsősorban a Kelet és Nyugat közti kereskedelem kiterjesztése volt. A demokratikus országok sajtója nagy jelentőséget tulajdonított ennek a kezdeményezésnek, (az amerikai monopolisták szócsövei viszont lebecsülték, igyekeztek elbagatelizálni azt. A moszkvai gazdasági konferencia óta eltelt másfél esztendő eseményei a világkereskedelem fejlődése terén is a béketábor törekvéseit igazolják. Az imperialisták a hidegháború leghatásosabb eszközének a szocialista országok előli gazdasági elzárkózás politikáját tartották. Nemcsak maga az Egyesült Államok szüntette be jóformán minden kereskedelmi kapcsolatit a demokratikus országokkal — 1951-ben ez az árucsere az 1937. évi egy tizedére csökkent — de sikerült csatlósaikat, a marshallizált országokat is arra kényszeríteni, hogy azok is leépítsék árucseréjüket a béketábor országaival. Ennek a gazdasági háborúnak eltelt hat esztendeje azt mutatja, hogy a gazdasági elzárkózás monopolisták által diktált politikája — ha időnként okozott is átmeneti nehézségeket — a szocialista s a szocializmust építő országok rohamos gazdasági fejlődését sem megakadályozni, sem késleltetni,, sem pedig védelmük erejét aláásni nem tudta. Ellenkezőleg, ez az elzárkózás csak serkentette az új, a tőkés világtól független szocialista világpiac kialakulását. A monopolisták gazdasági háborújának volt azonban hatása magukra a tőkés országikra. A Marshall-tervbe kényszerített országok óriási gazdasági és így politikai függőségbe kerültek az Amerikai Egyesült Államoktól. Eladósodtak vele szemben. Közismert, hogy csak a nyugateurópai országoknak az Amerikával való kereskedelemből származó adóssága az 1946—1952. években fantasztikus összegeket — 45 milliárd dollárt tett ki. A tőkés országok nem tudják fenntartani amerikai behozatalukat, mert ugyanakkor az Egyesült Államok — saját belső gazdasági válságuk nyomása alatt — mindjobban elzárkóznak a behozatal elől. Elég, ha a két ország legfőbb kiviteli cikkének, a svájci óráknak és a finn cellulózénak sorsára gondolunk, amelyeknek bevitelét ez év nyarán tette lehetetlenné az Egyesült Államok kormánya. Ily körülmények között érthető, hogy — amint azt a moszkvai gazdasági értekezlet élőrelátta — a tőkés országokban világszerte erősödik a béketábor országaival való kereskedelem kiépítése iránti törekvés. Ennek az irányzatnak számtalan látható jele van: új kereskedelmi tárgyalások, új szerződések születnek nap-nap mellett Kelet és Nyugat országai között. Hogy csak egy példát említsünk, tavaly még jóformán semmi kereskedelmi forgalom sem volt a Szovjetunió és Argentína között, az idén már több mint 200 millió dollárt tesz ki a kölcsönös áruszállítások összege. Ennek a fejlődésnek természetes következménye az, hogy mindjobban összeomlik az amerikai monopolisták diktálta gazdasági blokád politikája. Mind több tőkés ország lép gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokba a demokratikus országokkal, mindjobban zsugorodik az amerikai kormány által előírt, úgynevezett „tilalmi lista". Sőt legújabban már olyan jelek is mutatkoznak, hogy maguk az amerikai monopolista körök is kezdik belátni politikájuk tarthatatlan voltát. Csak nemrég jelentette ki Bernard Baruch bankár, a hírhedt amerikai atombizottság volt elnöke: ,Az Egyesült Államoknak kereskednie kell az egész világgal, beleértve a Szovjetuniót is." Hasonló értelemben ír az „Atlantic" című amerikai folyóirat egyik legújabb száma. Szerinte az 1954. évben a Kelet ős Nyugat közötti kereskedelem az 1953. évhez viszonyítva legalább egymilliárd dollárral, vagyis az egyes viszonylatokban 10—25%-kal növekszik. Erre a fejlődésre mutat az Egyesült Államok kormányának legújabb elhatározása, hogy részt kíván venni az Egyesült Nemzetek Szövetségének európai gazdasági bizottsága októberi ülésén, amelyen éppen a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem fejlesztésének kérdéseit tárgyalják meg. A Szovjetunió a mult évi moszkvai gazdasági értekezlet óta is következetesen minden alkalmat megragad a békés világkereskedelem kiterjesztésére. A berlini konferen cián küldötteik azt ajánlották, hogy hívjanak öthatalmi értekezletet össze, amely részletesen foglalkoznék a nemzetközi kereskedelem kiterjesztésének kérdésével. Hazánk, mint a béketábor tagja és mint jelentős, hagyományos külkereskedelemmel rendelkező ország, szintén tevékenyen bekapcsolódik a békés nemzetközi kereskedelem fejlesztése iránti törekvésekbe. Ennek látható jele, hogy 1954 első felében 220/

0-kal emelkedett külkereskedelmi forgalmunk a tőkés országokkal a mult évhez képest, s kétségtelen, hogy a jövőben is megteszünk mindent annak további kiépítésére. Az egész világ láthatja, hogy a Szovjetunió vezette béketábor országai békepolitikájukban következetesen küzdenek a nemzetek közötti kereskedelmi együttműködésért. Hajlandók az egyenjogúság és a kölcsönös kedvezmények elvének betartása mellett megkülönböztetés és erőszak alkalmazása nélkül gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokba lépni a föld valamennyi országával, mert meg vannak győződve, hogy a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése hatékonyan biztosítja a föld népeinek jólétét, s így a nemzetközi feszültség csökkentését. Dolgozó népünk jelöltjei a Nemzetgyűlésbe Az üzemekben, a városokban és a falvakon a dolgozók most ajánlják a Nemzeti Arcvonal jelöltjeit a Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokra. Számos gyűlésről és nyilvános összejövetelről érkeznek hírek arról, hogy pártunk élenjáró funkcionáriusait, a CsKP KB politikai irodájának tagjait és póttagjait jelölték a dolgozók A Szlovák Nemzeti Tanács gazdasági bizottságágának üléséről A Szlovák Nemzeti Tanács gazdasági I ideinél 37.6 százalékkal több lakást ad bizottsága szeptember 30-án ülésezett j át a dolgozóknak A Szlovák Nemzeti Bratislavuban. Az ülésen dr. h. c. Jozef Lukačovič tanár, építőipari megbízottnak. az Építőipari Megbízotti Hivatal szervei által Szlovákiában végzett lakásépítési akciójáról szóló jelentését vitatták meg. Az építőipari Megbízotti Hivatal 1919—1953-ig öszszesen 33.362 lakásegységet adott át a dolgozóknak. Ez legalább százezer lakos számára biztosít lakást. Az Építőipari Megbízotti Hivatal 1955-ben az Tanács gazdasági bizottsága ülésének befejező részében jóváhagyta az építőipari megbízott javaslatát és határozatot fogadott el, amely szerint az Építőiparügyi Megbízotti Hivatal munkáját a negyedik negyedévben az épülőfélben levő lakások befejezésére irányítsa. Ez főleg azokra a lakásokra vonatkozik, amelyeket szeptember l-ig kellett átadni a dolgozóknak. A chomutovi Gustáv Kliment csőhengerüzemben, az ústeci kerület egyik legfontosabb üzemében is megtörtént a jelöltek ajánlása. Az első henger lő részleg dolgozói köréből indult ki az a javaslat, hogy dr. Jaromir Dolanský elvtársat, a miniszterelnök első helyettesét és a CsKP KB politikai irodájának tagját javasolják a Nemzeti Arcvonal jelöltjévé. Az első hengerlő részleg dolgozói az egész üzemben legjobban teljesítik feladatukat. Ebben a hónapban is több mint 20<>/o-kal teljesítették túl a tervet. Éppen ezért ők javasolták elsőnek jelöltjüket. A javaslat híre hamar elterjedt az üzemben. A javaslathoz hozzászólt a hengerüzem minden dolgozója. Kérésükre az üzemi tanács nyilvános gyűlést hívott össze,, amelyen az első hengerlő részleg dolgozóinak javaslatát az üzem valamennyi alkalmazottja elfogadta. A nyilvános gyűlésről táviratot küldtek a CsKP KB-nak. A brati$lavai Kablo üzem műhelygyűlésein a munkások technikusok és j többi dolgozók megbeszélték az üzem második osztályának javaslatát, hogy választási körzetük képviseletében Karol Bacílek elvtársat, a CsKP KB politikai irodájának tagját, az SzlKP KB első titkárát jelöljék a Nemzetgyűlésbe. Ezt a javaslatot a Kábelgyár összes dolgozóiV egyhangúlag elfogadták. A dolgozók a CsKP Központi Bizottságának és a Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottságának levelet küldtek, amelyben a többek között a következőket írják: A felszabadulás után üzeműnk dolgozói becsülettel állották meg helyüket mind a gazdasági feladatok teljesítésében, mind más jelentős akciókban. Üzemünk rendszeresen teljesíti termelési feladatait, a készítmények minőségét és választékát betartja. Továbbra is az az őszinte törekvésünk, hogy a még előforduló hiányosságokat következetesen kiküszöböljük. Mindent megteszünk, hogy mi kábelgyáriak méltók legyünk ahhoz a megtiszteltetéshez, hogy nemzetgyűlési képviselőnk Karol Bacílek elvtárs. A bratislavai Slovnaí't-üzcm dolgozói nagy örömmel fogadták a bratislavai Kablo nemzerti vállalat dolgozóinak azt a javaslatát, hogy nemzetgyűlési képviselőjelöltté Karol Bacílek elvtársat, a CsKP Központi Bizottsága politikai irodájának tagját, a dolgozók jobb életének elérésére folytatott harc áldozatkész harcosát ajánlják. Ezt a javaslatot a dolgozók összüzemi gyűlésén elfogadtákképviselőknek-A Központi Bizottsághoz intézett táviratokban és levelekben számolnak be a dolgozók arról, hogy a CsKP KB politikai irodája tagjainak jelölésével a Kommunista Párt, a Nemzeti Arcvonal vezető ereje és népünk nagy győzelmeinek szervezője iránti bizalmuknak adnak kifejezést. A kormánynak a nemzetgyűlési választásokról szóló határozatát megtárgyalták a sumavai határőrség egységei is. A politikai dolgozók beszéltek a választások jelentőségéről és az egység tagjai megvitatták Čank tiszt javaslatát, amely szerint Rudolf Barák belügyminisztert, a CsKP KB politikai irodájának tagját javasolják a határőrök képviselőjelöltjükként. A határőrök jóváhagyták Čank tiszt javaslatát és egyakarattal a belügyminiszter jelölésére szavaztak. Rudolf Barák minisztert jól ismerik és bíznak benne. A modŕicei Brnenská Fruta n. v. II. részlegének dolgozói a kormány a Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokról szóló határozatának közzététele után aktívára gyűltek össze. Megvitatták a dolgozók nyilvános gyűlésének előkészületeit. Az aktíván a jelenlévők tanácskoztak arról, kit javasoljanak jelöltként a nemzetgyűlési választásokra. Abban egyeztek meg, hogy Zdenek Fierlingert, a Nemzetgyűlés elnökét, a CsKP KB politikai irodájának tagját jelölik. A javaslatot aztán a dolgozók nyilvános ülésén előterjesztették. A javaslatot mindnyájan jóváhagyták. A többi részleg dolgozói is egyhangúlag elfogadták Zdenek Fierlinger elvtárs jelölését. Iskolagazdaságunk kísérletei a heterózis kukorica termesztésében Szlovákia Kommunista Pártja Köz- Icát sem. A volt intéző azt állította, ponti Bizottságának 1954. július 2-an hogy nálunk nem lehet elérni 30—35 megtartott teljes ülésén Bacílek elv- I mázsánál nagyobb hektárhozamot. társ beszámolójában többek között a következőket mondotta: a mezőgazdasági termelés legfontosabb kérdése a növénytermesztés gyarapítása, ezen belül a hektárhozam fokozása és olyan növényfajták termesztésének bevezetése, amelyek nagyobb hozamokat biztosítanak. Nálunk ez elsősorban a kukorica termesztésére vonatkozik. Helyes agrotechnika és gépesítés alkalmazásával lényegesen növelhetjük a kukoricatermelést". Abban az időben, amikor Bacílek elvtárs ezeket mondotta, a zsélyi mezőgazdasági iskola gazdaságában a tanulók éppen harmadszor kapálták meg a növényeket a 82 ár kísérleti heterózis kukoricaföldön. A termelési feljegyzésekben ez áll: „A növények nagyon szépek. 120—150 cm magasak. Itt-ott a porzókat is látni, a bibéket még nem. Magas szárak várhatók. A növények színe kifogástalan, szép sötétzöld. Sajnos, a második kapálásnál hiba történt. Egy elvtárs beavatkozása következtében a tanulók sok helyen az utasítás ellenére csak egyegy növényt hagytak a fészekben és így most az ültetés egyenetlen." Bacílek elvtárs beszámolója pártunk Központi Bizottságának határozata lett. Iskolánkban nagy visszhangra talált a beszéd, mert pontot tett azon viták végére, amelyek iskolánkban „két tábor között" folytak. Ugyanis egyesek lebecsülték a kukorica rendkívüli fontosságát a mezőgazdaság fellendítésében és nem fektettek kellő súlyt a termesztésére. Tény az, hog\ szép kiterjedésű iskolai gazdaságunkban az utóbbi években kukoricát jóformán nem is termeltünk. SilókukoriGazdaságunknak 6 hektár szőlője van Két-három hektáron dinnyét is termelünk, sőt dohányt is. Lehetséges-e tehát, hogy ilyen helyen kukorica ne teremjen ? De nemcsak erről folyt a vita, hanem arról is, hogy milyen távolságra ültessük a kukoricát. Nagy hibának tudható be, hogy még sokan feleslegesen elritkázzák ültetését vagy vetését. Nekem történetesen nagyon rosszul esett, hogy a gazdák közül sokan 90—100 cm távolságra ültették a kukoricát. És ami a legbosszantóbb: elterjedt vélemény mifelénk, hogy minél soványabb a talaj, annál ritkábban kell elültetni a kukoricát. Ez a nézet teljesen hibás, mert köztudomású dolog, hogy soványabb talajban kisebbre fejlődik a növény, kevesebb tért foglal el, tehát felesleges ritkábban ültetni. Többezer hektárt tesz ki így hazánkban a kihasználatlan szántóterületek nagysága. Sok ezer mázsa kukoricát nyerünk azáltal, hogy a kukoricát megfelelő sortávolságban vetjük el. Gyakorlatból ismert dolog, hogy a kukorica 70x70 cm-es fészkes ültetésével nagy termést érünk el. Az idei termelési eljárás jó eredményeket hozott. A kukorica vetéséhez készített földet még az őszön megtrágyáztuk, felszántottuk. Tavasszal nehéz boronával kétszer megjárattuk, április 23-ig az ültetést is elvégeztük, mégpedig úgy, hogy először megjegyeztük a 70 cm távolságot széltében hosszában. A vonalak találkozásánál a 82 áron egymástól 20 cm-re és kb. 10 cm mélyen szórtuk el a magot. így jártunk el a terület egyik felén. A másik felén kapával ültettük a kukoricát, mégpedig úgy, hogy a vonalak keresztezésénél 10—15 cm-re vágtuk bele a kapát a földbe és a kapa alá két-három magot szórtunk. Ez az ültetési mód igen alkalmasnak bizonyult, s a munka is gyorsabban ment így. Meg kell még jegyeznünk, hogy a talaj fekvése meredek volt, összetétele pedig homokos. A kikelés százszázalékos volt. A zsenge növényt idejében megkapáltuk. A kasztrálást a sárga fajtájú kukorica porzójának levágását a lehető legpontosabban végeztük el. Szeptember 18-án öt szekérre való csöves kukoricát hoztunk haza. A szárak teljesen megszáradtak. Másnap lefosztottuk a gyönyörű csöveket, amelyekből egyetlen egyet sem kellett a másod- vagy harmadrendű csövek közé sorolni. Mielőtt a szárítóba hordtuk a kukoricát, megmértük, azután már könnyen kiszámíthattuk, hogy 67 mázsás hektárhozamot értünk el. Ha ehhez hozzászámítjuk még a nagymenynyiségű kukoricakórót, amelyet silótakarmánynak használhatunk fel, akkor láthatjuk, a kukorica nagy fontosságát, hasznát. Amint látjuk, a négyzetes kukoricaültetés még háromszori kézi kapálással is hasznos. Hát ha még egyre tökéletesebb gépeinket is felhasználjuk termesztésében? Az a fontos, hogy elismerjük a kukorica nagy fontosságát a takarmányalap biztosítása szempontjából. Ügy gondolom, elsőrendű feladatunk átadni tapasztalatunkat a mezőgazdaság dolgozóinak. Jó lenne, ha az egyénileg gazdalkodók is hallatnák véleményüket és írnának eredményeikről vagy balsikereikről. Kiszling János, a zsélyi iskolagazdaság tanítója.