Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-12 / 248. szám, kedd

1954. október 1/2. UJSZO 5 A londoni egyezmény a világ közvéleményének központjában Franciaország a nemzetközi feszültség enyhülését várja A nyugatnémet szakszervezetek ellenzik a londoni értekezlet határozatait A francia nemzetgyűlés folytatta a londoni egyezményekről szóló vi­tát. Róbert Schuman volt külügy­miniszter aggodalmának adott ki­fejezést azzal kapcsolatban, vájjon mi lesz a londoni egyezményekkel annak feltételezése mellett, hogy Németország újraegyesítése esetén Németország automatikusan fel­bontaná a megkötött egyezménye­ket. „Ez esetben elveszítenénk az egyezményekben foglalt garan­ciákat, újból minden kérdésessé válnék, kivéve a szuverenitást — mondotta és hozzáfűzte, hogy el kell kerülni minden olyan értel­mezést, amely lehetővé tenné, hogy a leendő német kormány megta­gadja a londoni egyezménýeket. Enélkül homokra építenénk." Schuman kifogásolta, hogy Nagy­Britannia ' nem veti magát alá ugyanannak a kettős ellenőrzés­nek, aminek Franciaország vagy Németország. , A vita során a Francia Kommu­nista Párt álláspontját a londoni egyezményekkel kapcsolatban Laurent Casanova fejtette ki. Rá­mutatott arra, hogy a londoni egyezmények semmibe veszik a francia nép akaratát, s a következőket mondotta: „Az. ami Londonban történt, messze meghaladja a szorosabb értelemben vett német kérdés jelentőségét. Az úgynevezett londoni egyez­mények mindenképpen ellenkez­nek a francia nemzetgyűlés ko­rábbi döntéseivel. Ugyanakkor szembeszökő módon megszegik azokat a nemzetközi kötelezett­ségeket, amelyeket Franciaország korábban a Szovjetunióval együtt vállalt és aláírt. A szónok pártja nevében azzal fejezte be beszédét, hogy ünnepé­lyes tiltakozást jelentett be Nyu­gat-Németországnak bármilyen for­mában történő felfegyverzése és a Wehrmacht újraélesztésének Lon­donban kiagyalt politikája ellen. A francia nemzetgyűlésben az utol­só szónok felszólalása után rátér­tek a különböző csoportok által be­terjesztett két napirendi indítvány felolvasására. Az MRP indítványa megbízást ad a kormánynak, liogy folytassa a Londonban megkezdett tárgyalá­sokat a „lehető legszélesebb alapú egyezmény" céljából. Ez egyezmény értelmében — mint az indítvány kimondja — „óvintézkedéseket kel! majd ten­ni, hogy elkerüljék a német ve­zérkar és hadsereg újbóli felál­lítását". A Francia Kommunista Párt in­dítványát Jacques Duclos, Kriegel­Valrimor'. és Casanova nyújtották be. A kommunista párt indítvá­nyozza: „A nemzetgyűlés — megismétel­ve, hogy ellenzi a militarizmus min­denfajta újjászületését, szembeszáll a londoni egyezményekkel, ame­lyek maguk után vonnák a fegy­verkezési verseny fokozását, ko­molyan veszélyeztetnék a francia biztonságot, akadályoznák a Kelet és Nyugat közötti tárgyalást és nö­velnék a háborús veszélyt — fel­szólítja a kormányt: 1. Az érdekelt nagyhatalmak közötti tárgyalásokkal töreked­jék a német kérdés békés meg­oldására, kivétel nélkül vala­mennyi, európai állam közötti kollektív biztonsági szervezet keretében; 2. maradjon hű az általános progresszív egyidejű és ellenőr­zött francia-angol leszerelési terv elveihez, foglalkozva a Né­metország békés újraegyesítésére tett legutóbbi szovjet javaslatok­kal és mindenfajta kiegészítést elutasítva, térjen napirendre a kérdés fölött." Szombaton éjjel a francia nemzet­gyűlés befejezte a londoni érte­kezlet eredményeinek és a francia kormány álláspontjának tárgyalá­sát. A vita megmutatta, hogy a francia nyilvánosság egyre jobban nyugtalankodik a német militariz­mus feltámasztásának veszélye miatt. A vita végén felszólalt Mendes­France francia miniszterelnök és válaszolt a képviselők egyes kér­déseire és bíráló megjegyzéseire. Beismerte, hogy Angliának a fel­tételezett brüsszeli rendszerben va­ló részvétele céljából Franciaország kénytelen volt több engedményt tenni. Németország egyesítésének kérdését illetően Mendes-France kijelentette: nehéz előre látni az egyesülés feltételeit. A Kelet és Nyugat közötti tár­gyalások kérdésével kapcsolatban kijelentette, hogy nem kerül el semmit, ami a bé­ke megszilárdítására vezethet. A miniszterelnök ezután kérte a képviselőket, hagyják jóvá a lon­doni konferencián .tanúsított eljá­rását. A nemzetgyűlés csoportjaiban azután megkezdődött a határozati javaslatok vitája. Hét határozati javaslatot nyújtottak be a nemzet­gyűlés irodájának. A kommunista csoport javaslata elutasítja a lon­doni határozatokat, mert ellent­mondanak Franciaország nemzeti érdekeinek. Aubry radikális java­solja, hogy feltétlenül hasvják jó­vá a kormány álláspontját. A töb­bi öt határozati javaslatot olymó­don állították össze, hogy közvet­lenül vagy közvetve hagyják jóvá Mendes-France londoni eljárását. Mivel a nemzetgyűlés jobbol­dali többségének egy közös formu­ládé megtalálására irányuló tö­rekvése sikertelen volt, Mendes­France felvetette a bizalmi kér­dést és kérte, hogy hagyják jóvá Aubry képviselő határozati javaslatát. A bizalmi szavazást október 12-én tartják meg. A német szakszervezetek szövetsé­gének október 9-én véget ért harma­dik kongresszusa határozatában többek között leszögezi: > . „A német hadsereg felfegyverzé­se és megalakítása, ami a londoni határozatok célja, a szövetségi köz­társaság belső fejlődése szempont­jából militarista állam keletkezésé­nek veszélyét jelenti". A kongresszus minden katonai hoz­zájárulást elutasított, amennyiben nem merítik ki a nemzetek közötti kölcsö­nös megértésről és Németország egye­sítéséről való tárgyalás összes lehető­ségeit. A dán nép követeli, hogv hallgassák meg Dánia Kommi-lista Pártjának kon­ferenciáján október 9-én határozatot hoztak, amelyben követelik, hogy a dán nép és ne pedig a kormány oldja meg Dánia Nyugat-Németország új­rafelfegyverzéséhez való viszonyának kérdését. A határozat rámutat arra, hogy a dán kormány 1947-ben az egész nép támogatásával határozottan szembeszállt Nyugat-Németország új­rafelfegyverzésével, most azonban a londoni értekezlet határozatai mellett foglal állást. A konferencia határoza­tában ez áll: „Ha Dánia Nyugat-Németországnak az északatlanti egyezményhez való csatolása ellen fog szavazni, akkor megakadályozza Nyugat-Németor­szág villámgyors felfegyverzésének terveit. A kormánynak nincs joga „igen"-t mondani Dánia nevében. A dén nép követeli, hogy hallgassák meg és ,hogy maga döntsön, milyen határozatot írjon alá Dánia. Ítélet Vasile Luca és társai bűnperében A Román Népköztársaság Leg­felső Bíróságának katonai kollé­giuma 1954. október 4—8. napjai­ban tárgyalta Vasile Luca, Alexan­dru Jacob, Ivan Solimos és Dimitri Cornicica bűnperét. Sok bizonyíték, a vádlottak beismerése és számos tanúvallomás alapján a bíróság megállapította, hogy a vádlott Luca ellenforradalmi és államellenes cso­portot szervezett, amely a dolgozók uralmának aláásására törekedett, felforgatta a népgazdaságot, hogy meghiúsítsa a szocializmus építését Romániában. Mint megállapítást nyert, Luca már az 1918/19. évek­ben megkezdte ellenforradalmi te­vékenységét, amidőn mint önkéntes katonai osztagokkal együtt résztvett a magyar proletárforradalom elfoj­tásában. Luca, mint gépfegyveres századparancsnok részt vett Erdély­ben és Magyarországon a burzsoá nagybirtokosok igájának lerázását megkísérlő munkások és parasztok üldözésében. Midőn Luca 1924-ben Brassóban belépett Románia Kom­munista Pártjának szervezetébe, rögtön felvette a kapcsolatot a helyi siguranca (titkos rendőrség) szer­veivel, akiket tájékoztatott a párt illegális munkájáról és feladta ne­kik a forradalmárok nagyszámú csoportját. Luca ettől az évtől kezd­ve a siguranca fizetett ügynöke és provokatőrje volt. 1928-ban tájé­koztatta a sigurancát Románia Kommunista Pártja elkövetkező IV. kongresszusáról. A kongresszuson teljesítette a siguranca megbízásait. A titkos rendőrségnek elárulta a kongresszus határozatait és egyéb okmányokat is kezére adott, köztük a párt tagjainak teljes névjegyzé­két. Lucának sikerült 1944. augusztus 23-án a múltban kifejtett ellenséges tevékenységének titokban tartásá­val és ügyes álcázásával magas he­lyekre jutnja a pártban és az ál­lamban. Luca áruló szándékainak megvalósítására maga köré csopor­tosította az ellenforradalmi eleme­ket. Pénzügyminiszteri és minisz­terelnökhelyettesi tisztségét arra használta fel, hogy ezeket az eleme­ket fontos állami funkciókba ültes­se. Köztük volt A. Jacob, a mun­kásosztály régi ellensége, a nagy­burzsoázia köreivel szoros kapcso­latban álló, sötétmultú szemely. és Solimos háborús bűnös. Luca és társai — a dolgozó nép megrögzött ellenségei — a népgazdaság alá­ásására irányították bűnös tevé­kenységüket. Fékezték az üzemek termelékenységét, ami komoly ne­hézségeket okozott az 1950—1951. évi állami terv teljesítésében és felette ártott az államnak és a dol­gozóknak. Ezek a gonosztevők meg­kísérelték a munkás-parasztszövet­ség aláásását. Luca és Jacob olyan utasítást adtak az adóhivatali szer­veknek, amely a kapitalista elemek támogatására irányult. Cornicica és Solimos, Luca irányvonalát teljesít­ve, mint a Szövetkezetek Központi Szövetségének alelnökei, lehetővé tették idegen és ellenséges elemek belépését a szövetkezeti szervekbe. A vádlottak 1951 végén megkísé­relték a pénzreform végrehajtásának megakadályozását. Az okmányok, a bizonyító anyag, a vádlottak beis­merése és tanúvallomások bebizo­nyították a vádlottak bűnét. Mind nyájan beismerték, hogy elkövették az említett bűntetteket az állam és " dolgozó nép ellen. A Román Népköztársaság Leg­felső Bírósága V. Lucát halálra. A. Jacobot 20 évi, Solimost pedig 15 évi kényszermunkára, D. Cornicicát 3 évi börtönbüntetésre ítélte. A Nagy Nemzetgyűlés elnöksége felülvizsgálta az elítélt Vasile Luca kérvényét és halálbüntetését élet­fogytiglani kényszermunkára vál­toztatta. Az ENSz politikai bizottsága jóváhagyta a tárgyalásra kerülő kérdések sorrendjét Végei ért az angol konzervatív párt évi konferenciája Az ENSz közgyűlésének politikai bi­zottsága és politikai segédbizottsága október 8-án megkezdte működését. A politikai segédbizottság jóváhagy­ta a napirendjén szereplő kérdések megtárgyalásának sorrendjét. Első pontként Burmának a kuomintangis­ták agresszív cselekedetei ellen emelt panaszát fogják tárgyalni. A politikai bizottság elhatározta, hogy az alábbi sorrendben tárgyalja meg a napirendre tűzött kérdéseket: 1. „Az összes fegyveres erők és a fegyverzet szabályozása, korlátozá­sa és megfelelő csökkentése," — a lefegyverzési bizottság beszámolója. 2. „A fegyverzet csökkentésének, az atom- és hidrogénfegyver és más tömegpusztító fegyverfajták betiltásá­nak kérdésében kötendő nemzetközi egyezmény (szerződés) megkötéséről" — a szovjet küldöttség által javasolt pont. 3. „A békének és biztonságnak az ENSz alapokmánya és célkitűzései ér­telmében való megőrzése és megszi­lárdítására használható módszerek" — a kollektív intézkedések tételére alakult bizottság beszámolója. 4. „Nemzetközi - együttműködés az atomerő békés felhasználásában" — az amerikai küldöttség pontja. 5. „Nyugat-Irán kérdése" (nyugat új Guinea). 6. „A koreai kérdés" — az ENSz Korea egyesítésére és helyreállításá­ra alakult bizottság beszámolója. 7. „A tuniszi kérdés". 8. „A marokkői kérdés". 9. ,,A nemzetek egyenjogúsága és önrendelkezési joga alapelvének érvé­nyesítése Ciprusz lakosságával szem­ben." A brazil küldöttség javasolta, hogy „a nemzetközi együttműködés az atomerő békés felhasználásában" pon­tot — az amerikalak javaslatát — ne­gyedik pontként tárgyalják. Visinszkij, szovjet küldött ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy ezt a nagyon fon­tos kérdést a negyedik napirendi pontról tegyék át a harmadikra. Lodge amerikai küldött ellenvetése­ket tett a szovjet küldött ezen ja­vaslatával szemben, mivel szerinte „idő kell e kérdés előkészítésére és áttanulmányozására". A. J. Visinszkij szovjet küldött megmagyarázta javaslatának motívu­mait és kijelentette, hogy javaslata arra az alapelvre épül, hogy elsősor­ban a legfontosabb kérdéseket kell megtárgyalni. A Szovjetunió küldött­sége ezenkívül arra az álláspontra helyezkedik, — mondotta Visinszkij — hogy az USA ezt a kérdést már régen kidolgozta. Feltételeztük, hogy e kérdéssel kapcsolatban a javaslatok egész rendszerét állították már fel és fontos lenne, hogy mielőbb megismer­kedjünk ezekkel a javaslatokkal és koordináljuk a javaslatok megoldását. Ezért nehezen érthető, miért tesznek ellenvetéseket az USA küldöttei és más küldöttek javaslatunkkal szemben. Ha az USA még nem készült fel e kérdés megtárgyalására — mondotta végezetül Visinszkij — a szovjet kül­döttség természetesen nem fog ra­gaszkodni javaslatához. Ez a pont tehát mint a negyedik tárgyalásra kerülő pont marad a bi­zottság tárgyalásának napirendjén. Az első politikai bizottság és a politikai segédbizottság október 11-én jön is­mét össze. KÜLFÖLDI HÍREK Szombaton az angol konzervatív párt évi konferenciájának délelőtti ülé­sén határozatokat fogadtak el az an­gol belpolitika kérdéseivel kapcsolat­ban. Ezután lord Woolton, a konzervatív pftCt elnöke összefoglalta a konferen­cia eredményeit és felszólította a kül­dötteket, hogy „az elkövetkező tizen­két hónapban" álljanak készen a par­lamenti választásokra. Ezzel a konferencia befejezte mun­káját Moszkvában október 8-án megkez­dődött a görög művészek fellépése. A moszkvai konzervatórium nagytermé­ben tartott első szereplésükön részt vettek a kiváló moszkvai kultürális és művészeti dolgozók és a nagynyilvá­nosság képviselői. A görög művészek a hangversenyen orosz és nyugateuró­pai klasszikusok, görög és szovjet ze­neszerzők müveiből adtak elő nagy sikerrel. • * * Az olasz dolgozók folytatják a har­cot a demokratikus szervezetek he­lyiségeinek és székházainak lefogla­lása ellen. A velencei rendőrség meg­támadta a „Népházat", a szakszerve­zetek, a kommunista és szocialista párt és más demokratikus szervezetek székházát. A rendőrök megtámadták á népház előtt gyülekező dolgozókat, akik tiltakoztak a hivatalok önkényes eljárása ellen. A rendőrök sok dolgo­zót megsebesítettek. *** h A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Mikola Bazsan neves ukrán írót ötvenedik születésnapja alkalmá­ból Lenin-renddel tlintette kl az iro­dalmi alkotásban szerzett érdemel el­ismeréséül. *«* Az ADN sajtóiroda jelentése sze­rint augusztus 26-tól szeptember 25­ig 1338 személy költözött át a Szö­vetségi Köztársaságból a Német De­mokratikus Köztársaságba. Az afgán pénzügyminisztériumban egyezményt írtak alá, amely szerint a Szovjetunió több mint 2 millió dollár hitelt folyósít Afganisztánnak gyanta, útépítőgépek, gépkocsik és laborató­riumi berendezések vásárlására. A vá­sárolt anyagot és gépeket Kabul és környéke utcáinak aszfaltozására használják fel. A Szovjetunió egyszer­smind technikai segítséget is nyújt Afganisztánnak. Az egyezményt N. D. Llzin, a szovjet nagykövetség keres-' kedelmi tanácsosa és Mirza Azizulla afgán helyettes pénzügyminiszter írta alá. *** A „Press Trust of India" sajtóügy­nökség jelenti, hogy az indiai kor­mány megtiltotta az amerikai nagy­követség és az indiai amerikai tájé­koztató szolgálat kiadványainak ter­jesztését az indiai fegyveres erők kö­rében. A jelentés megjegyzi, hogy az intézkedést „a fegyveres erők erköl­csi állapotának" érdekében tették. *** A melbournei rádió jelenti, hogy Dél-Koreában néhány fegyvergyárat építenek töltények, kiskaliberű fegy­verek és lövegek gyártására. Az épít- • kezést az amerikai „segítség" alapjá­ból pénzelik. *** A „Daily Herald" jelenti, hogy Ang­liában augusztusban júliushoz viszo­nyítva tízezerrel növekedett a mun­kanélküliek száma. A lap nem emlí­ti a nyilván nem tartott, részben munkanélküli dolgozókat. Az „American Brass Company" tár­saság Connecticut és New-York ál­lambeli három üzemében dolgozó bá­nyászok és olvasztárok héthetes sztrájk után kivívták a bérek fel­emelését. *** McCarthy amerikai szenátor meg­hívta a „nácitlanítás következtében károsultak szövetsége" nyugatnémet náci szervezet képviselőit amerikai lá­togatásra. A szövetség nyílt levélben válaszolt McCarthynak és ezt írta: „Tudjuk, mi az igazi célja harcának. Hiszünk önben és Ön mellett állunk". A JÓSZÍVŰ NAGYBÁCSI ÉS A „HÄIATLAN" ARABOK \ (Máriássy rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents