Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-10 / 247. szám, vasárnap

v 1954. október 10. yjszo NEPHA DSEREGÜNK r t A BEKE ORE 4 köztársasági elnök fogadta a csehszlovák hadsereg küldöttségét Antonín Zápotocký köztársasági elnök, a csehszlovák véderő főparancsnoka a Csehszlovák Hadsereg Napja alkalmából a prágai Várban fogadta a csehszlovák hadsereg küldöttségét. Képünkön dr. Alexej čepička hadseregtábornok, a miniszterelnök helyettese és nemzetvédelmi miniszter beszédét tartja. Beszédében Néphadseregünk tagjainak őszinte üdvözletét tolmácsolta és egyben biztosította a köztársasági elnököt, hogy az elkövetkező kiképzési évben minden tudásunkat és egész szívünket annak a törekvésnek fogjuk szentelni, hogy hadseregünk még hatékonyabban tökéletesítse harci és politikai felkészültségét, hogy sikeresen elsajátítsa azt a nagy harci művészetet, amely a szovjet hadsereget jellemzi. 3 Se! usson esze Láttad a hősök temetőjét, ahol sebhelyes, zord a föld? Láttad Duklát, az emlékoszlop olyan, mint egy intő ököl. Békére int, s némán is harsog: — ember vesd rám tekinteted, jusson eszedbe, akik érted feláldozták életüket. Elfolyt a vér; sok szovjet síron nyit koszorút a vadvirág, hegyek tövén, völgyek ölén pihennek hősi katonák. Elhullottak a zivatarban, Dukla lángoló mezején, hogy hasadjon ránk tiszta hajnal a szent szabadság ünnepén. Tíz év előtt rengett a hegy, tűzrózsát virágzott az ég, . • s az igazság kísérte el a szabadítók fegyverét. A lángoló honszeretet, s a népek testvérisége véste márványba örökre e két szót: szabadság, béke. Dukla! Nem felejt soha népünk, s büszkén ejti ki nevedet, reád gondolva harcol, s épít új hazát, boldog életet. A hősök szelleme kíséri útján a jövő emberét, a győzők emléke vezérli, edzi meg a bátrak szívét. Évtizedek és évszázadok távlatán felragyog nevük, s halhatatlanság emlékköve hirdeti fennen mindenütt: A honszeretet aranylángja lelkűkből lobbant fel az égre, s őrzi, védi a szabadságot, a jobb jövőt a hősök vére.... És ott a Kárpátok ölén multat gyógyító csend honol, béke árad a völgyeken, s a kis falvakra ráhajol. A napsugár beragyogja a hősök néma sírhelyét, ahol népünk szerelme őrzi a holtak porladó szívet. Dénes György. Hősi hareok emléke 1944. október 6-án reggel 8.30 órakor a Szovjet Hadsereg és a Szovjétunióban létesült első csehszlovák hadosztály csapatai kemény harcok után a Dukla-szorosnál elérték Csehszlovákia határát és országunk felszabadításához láttak. A harcokban részt vett elvtársak a laktanyákban katonáinknak beszélnek vagy a harcok 10. évfordulója alkalmából előadásokat tartanak harci tapasztalataidról. A következő kis történetet egy olyan katona beszédéből jegyeztem fel, ki részt vett a köztársaságunk felszabadításáért folyó harcokban. A sötét éjtszakában távoli ágyúdörej hallatszik. Néha agy-egy ellenséges gépfegyver kattogása töri meg a csöndet. Az őrparancsnok mereven néz maga elé, figyeli az ellenség állásait. Homloka ráncos — az elmúlt harcokra gondol. — Hej, elvtárs, — szólítja meg harcostársát, Kuboviő közkatonát — a napokban már azt gondoltam, hogy nem leszek az élők sorában. Csak emlékezz vissza azokra a borzalmas harcokra. A németek támadása váratlanul ért minket. Harc közben mellettem csapódott be egy akna. Szegény Somogyit / találta ... Meghalt. Ismerted Te is azt n magyar fiút. Igaz, nem igen beszélgettünk vele, mert szűkszavú volt, lehet, hogy azért, mert nem tudott jól sem szlovákul, sem csehül. Azért megértettük egymást. — Mintha a szemem előtt látnám őt — teszi hozzá Rubovič — a Dukla- szorosért folyó harcok után kis pihenőnk volt. Somogyi mellém ült, fejét két tenyere közé szorítva, elmerengett. Ránéztem és láttam arcán a szomorú vonásokat. Szemei könnyben úsztak. Képzeld csak el, — mondta nekem tört szlovák nyelven — már több mint féléve nem kaptam családomról hírt. — Lehajtotta fejét, nem akarta elárulni gyengeségét, de a hangja reszketett. Az otthonára gondolt és nekem is erről beszélt. Megtudtam, hogy az apja Nagybereki bárónál dolgozott, mint cipész. Ő akkor még gyerek volt, de jól emlékezett arra, hogy a bárót kegyetlensége miatt mennyire gyűlölték. munkásai. Nyolcéves volt, mikor a báró édesapját kidobta a birtokról ,mert híre jött, hogy bátyja azért került a börtönbe, mert kommunista volt. Édesapja ekkor már öreg volt. Nehéz munkát nem tudott végezni. Hét gyermeke azonban mindennap várta a száraz kukoricakását és kenyeret, amiből sohasem kaptak elegei Hogy éhen ne haljanak, a fiatal Somogyinak dolgozni kellett. Nagynehezen munkát kapott az erdőirtásnál. Néhány fillérért reggeltől vakulásig húzta, vonszolta a nehéz ágakat. Később, egészen 1943 tavaszáig, kőfejtőben dolgozott. Közben meg is nősült. Nem élhetett azonban sokáig családi életet, mert elvitték katonának. Rövid kiképzés után a szovjet harctérre hurcolták. Nem akart a Szovjet Hadsereg ellen harcolni, átszökött a fronton és jelentkezett az első csehszlovák hadtesthez. Nemrégiben Somogyi egy falubelijével találkozott. Tőle tudta meg, hogy felesége és gyermeke meghalt. A fasiszták gyilkolták meg őket. Az volt a bűnük, hogy családfenntartójuk megszökött s a felszabadító hadsereg tagja lett. A báróra gyanakodott. Forrt benne a bosszú.... Mostanában nem igen beszélgettem vele. Tegnap láttam utoljára. Hősies harcban halt meg. Rubovič közkatona elhallgatott. Mindkettőjük gondolata messze szállt. Mi van otthon, élnek-e még? ... A távolból gránátok robbanásának zaját hozta fülükbe a szél. Ott dúl a harc, folyik a vér egy szebb jövőért, egy új világért. Juhász Árpád, közkatona. ^Pcddch ka tM difik Néphadseregünk napján nagyon sok katonát tüntettek ki, mert a kiképzési év folyamán példás magatartásukkal, fegyelmezettségükkel kiérdemelték a példás katona jelvényét. Több magyar elvtárs is részesült ilyen elismerésben, ami azt bizonyítja, hogy néphadseregünkben nemzetiségi különbség nélkül minden katona megbecsülésben részesül jó munkájáért. A kitüntetettek közt van Sebők elvtárs, aki Keszegfalváról vonult be, Benyó elvtárs, aki bevonulása előtt Perbetén lakott, Diószegi elvtárs Nagykaposról, Kern elvtárs Nagysallóról, Erős elvtárs Hetényj>ől, Baka elvtárs Hudincéről, Bálint elvtárs Léváról, Csapai elvtárs Somorjáról és még sokan mások, kiknek hozzátartozói, ismerősei leveleket küldenek, az alakulatokhoz, hogy ily módon fejezzék ki jókivánataikat a példás katonáknak. Sebők János elvtárs Kavapusztáról levelében többek között ezeket írta: „Igazán nagy öröm és büszkeség számomra, hogy fiam példás katona. Kötelességemnek tartom, hogy továbbra is serkentsem a jó munkára. Te pedig, Zoli fiam, ezután is becsüld meg magad. Légy igazi jó katona, mert az a hadsereg, melyben szolgálatodat teljesíted, a dolgozó nép hadserege. Te most azért vagy katona, hogy mi otthon békében és nyugodtan dolgozhassunk. Úgy érzem, hogy szüleid iránti szeretetedet ugy fejezed ki legjobban, hogy becsületesen teljesíted a katonai szolgálatot." Svonka Sándor levelében írja, hogy boldog, ha arra gondol, hogy fia példás katona. Azután így folytatja: „Igaz, hiányzik otthon a fiam dolgos keze. Népi demokratikus rendszerünk lehetővé tette, hogy házhelyhez jussunk és építkezünk. De valahogy megbirkózunk a munkával magunk is úgy, hogy mikorra Sándor fiam hazajön, már szép, "új családi otthon fogja várni." Kubica elvtárs öreg ostravai bányász így ír: „örülök, hogy Rudi fiunk példás katona. Napjainkban minden katonának példásnak kell lennie, mert drága vérrel van megfizetve az a szabadság, amit ma ők védelmeznek. Ha a múltra gondolok, kezem ökölbe szorul, ha a jelenünket látom, örömkönnyek jönnek a szemembe. 1933-ban, mikor Rudi fi^a született, munka nélkül voltam^fceleségem a hátán batyuba kötve hordta a gyereket, úgy járt a nagyságos asszonyokhoz mosni, hogy legalább kenyerünk legyen, ha más nem is jutott hozzá. Én pedig a kiszórt salak közül kotortam ki a szenet, hogy télen meg ne fagyjunk. /Ha munkát és kenyeret követeltünk, az urak lövettek ránk, ütlegeltek bennünket, így volt ez bizony. Hadseregünk katonái 'közt az én fiam is azért áll őrségen, hogy ezek a szomorú idők ne térhessenek vissza soha, de soha! Hogy ne legyen munkanélküliség, éhség és nyomor." Meleg szeretet és megbecsülés árad ezekből és a többi sok-sok levélből. Érezzük és tudjuk, hogy dolgozó népünk szereti és megbecsüli a hadsereget. Ugyanennek a kölcsönös szeretetnek megnyilvánulása volt az is, mikor több üzem fölött védnökséget vállalt alakulatunk. A példás katonák kitüntetése után ünnepi gyűlésen vettünk részt, amelyen az ezred politikai tisztje méltatta a Hadsereg Napjának jelentőségét, értékelte az elért eredményeket és beszélt jövőbeni feladatainkról. A vitában felszólalt katonák legnagyobb része kötelezettséget vállalt, hogy a következő kiképzési évben jó- munkával, fegyelmezett magatartásukkal kiérdemlik a,példás katona jelvényt. Ilyen kötelezettségvállalást tettek Dekán, Juhász, Révai, Varga, Szabó Sándor és Csicseri elvtársak. Erős és Baka elvtársak arra kötelezték magukat, hogy bajtársaikat segíteni fogják, hogy azok megszerezhessék a példás katona jelvényt. Körösi, Árpa, Karvay, Nagy és Joanovics tiszt elvtársak vállalták, hogy a jövő kiképzési év során példás katonai egységet nevelnek. A másodéves katonák felajánlásaikban azt ígérik, hogy pártunk felhívására tényleges katonai szolgálatuk leteltével nemzetgazdaságunk szempontjából a legfontosabb helyekre mennek dolgozni. így pl. Gasparec elvtárs a cseh határvidéken mezőgazdasági munkát fog végezni, Nagy elvtárs a közlekedésben látja a jövőjét, Horváth elvtárs bányász iesz, Jancsó, Kafka és Sossmajer elvtársak pedig a hadseregben maradnak, mint hivatásos altisztek. Örömteljes nap volt számunkra néphadseregünk ünnepe. Ezen a napon dolgozó népünkkel együtt büszkén emlékeztünk meg arról, hogy fejlett hadseregünk van, amely éberen őrködik szabadságunk és boldog jövönk felé vezető útunk felett. Szabó Imre, őrvezető. Néphadseregünk napiát ünnepelték Szap község lakosainak aprajanagyja részt vett a Csehszlovák Néphadsereg Napja .alkalmából rendezett ünnepségeken. Ez alkalomból a lakosság igaz szeretetét fejezte ki katonáink iránt, kik néhány hónappal ezelőtt hősiesen védték a lakosságot azzal, hogy erősítették az árvízrongálta gátakat, mentették a bajbajutott lakosságot. Annakidején katonáink bátor magatartása lelket öntött a mármár csüggedő lakosságba és Néphadseregünk tagjainak példáját követve Szap községben a CsISz- ŕs Csemadok-tagok szervezetten vonultak ki a gátra és kéz a kézben katonáinkkal részt vettek a mentési munkálatokban. > Néphadseregünk Napja alkalmából a község dolgozói ünnepségükre meghívták a mentési munkálatokon részt vett katonákat. A nemzeti iskola, a CsISz és a Csemadok kultúrcsoportjai szép műsorral üdvözölték a hadsereg tagjainak küldöttségét és az ünneplő lakosságot A község dolgozóinak nevében azután a helyi nemzeti bizottság elnöke žižkát ábrázoló szobrot adott át' a katonáknak. A község leányai, az Ifjúsági Szövetség tagjai pedig virágcsokrokkal köszöntötték Néphadseregünk tag,jait. A küldöttség vezetője alakulatuk nevében mondott köszönetet a katonák iránt megnyilvánuló szeretetért és a lakosságtól kapott ajándékokért. Beszédében fogadalmat tett, hogy a jövőben még odaadóbbän fognak dolgozni, hogy teljes mértékben kiérdemeljék népünk bizalmát. Tóth Dezső. s l