Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-05 / 242. szám, kedd

Í954. ofetófo 5. mszo 5 A Szovjetunió kormányának javaslata a fegyverzet csökkentésére, valamint az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötésére Ä. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, a Szovjetunió ENSz küldöttségének vezetője a közgyűlés csütörtöki ülésén mondott beszédében a következő határozati javaslatot terjesztette elő. „A fegyverzet csökkentéséről, valamint az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötéséről. A közgyűlés megbízza az ENSz leszerelési bizottságát, hogy dolgozzon ki és terjesszen a biztonsági tanács elé nemzetközi szerződésterveztet, amelynek célja a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, amely előírja az atom-, hidrogénés más tömegpusztító

t fegyverfajták betiltását és az államok fegyvertárából való kivonását, a fegyverzet lényeges csökkeiftését és a határozatok megvalósítása feletti nemzetközi ellenőrzés megteremtését, és amely Franciaország és Anglia 1954. június 11-i javaslatain alapul. Ennek megfelelően ,

a szerződésnek a következő alaptételeket kell tartalmaznia: 1. Az alábbi intézkedések egyidejű végrehajtása: a) az államok hat hónap (vagy egy év) alatt a megállapított normák 50 százalékával csökkentik fegyverzetüket, fegyveres erőiket és állami költségvetéseik katonai előirányzatait. A fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése az 1953. december 31-i állapot színvonaláról, az előirányzatok csökkentése az 1953. december 31-én végződő évben eszközölt katonai kiadások színvonaláról történik; b) a biztonsági tanács mellett ideiglenes nemzetközi ellenőrző bizottság alakul, amely ellenőrzi, teljesítik-e az államok a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése terén az a) alpontban előírt kötelezettségeket. A bizottságnak joga van megkövetelni, hogy az államok bocsássák rendelkezésre az adatokat, amelyek a fegyverzet és a fegyveres erők csökVisinszkij elvtárs A. J. Visinszkij, az ENSz-közgyűlés szeptember 30-i ülésén nagy beszédet tartott. Visinszkij elvtárs a következőket mondotta: Elnök úr! Küldött urak! A kialakult szokás szerint a közgyűlés általános vitával kezdi munkáját, amely lehetővé teszi a küldöttségek álláspontjának kifejtését olyan kérdésekben, amelyeket a legfontosabbnak és a közgyűlés figyelmére a legméltóbbnak tartanak. Néhány küldöttség már élt ezzel a lehetőséggel, sőt voltak kísérletek arra is, hogy elemezzék a jelenlegi nemzetközi helyzetet, értékeljék azt a szerepet, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete töltött be ezekben az eseményekben, megkísérelték meghatározni az események további kibontakozásának azokat a történelmi távlatait, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete és az egész világ előtt nyílnak meg. Jóllehet, számos küldött megjegyezte, hogy a 9- ülésszak napirendjén több olyan kérdés szerepel, amelyekkel az Egyesűit Nemzetek Szervezetének az előző ülésszakok alkalmával volt már dolga és ezeket a kérdéseket a növénytan szakkifejezésével „évelő növényeknek" nevezte, de nem tettek kísérletet e tény megmagyarázására, vagy ha tettek is ilyen kísérleteket, ezeket a kísérleteket — nézetünk szerint — aligha lehet sikerülteknek tekinteni. Magától értetődő módon nem lehet sikerültnek elismerni a nemzetközi események olyan elemzését, amikor a történelmi folyamatot olyan emberek rosszakaratából bekövetkezett események kapcsolatnélküli halmazának ábrázol iák, akik — mint itt néhány küldött kifejezte magát — igyekszenek megbontani a világ rendjét és a maguk nyugtalan magatartásával arra kényszeritik más államok jószándékú és jótékony lelkületű képviselőit, hogy fegyverkezési hajszát indítsanak, atom- és hidrogénbombákat halmozzanak fel. újabb tömböket tákoljanak össze, újabb támaszpontokat létesítsenek idegen területeken és úiabb világháborúra irányuló terveket dolgozzanak ki. A nemzetközi események fejlődésével kapcsolatos ilyen elképzeléseknek természetszerűen semmi közük sincs a társadalom történelmi fejlődési folyamatártak tényleges megértéséhez Akik így gondolkoznak, azok a szó szoros értelmében a fáktól nem látják az erdőt. Nem látják a történelmi fejlődés folyamatában ható törvényszerűségeket. Pediü ilyen elvi álláspontból kiindulva, nemcsak helyesen lehet értelmezni a nemzetközi események jelentőségét, olyan eseményekét, mint pl. az ázsiai országokban általánosan kibontakozott nemzeti-felszabadító mozgalom, hanem meg lehet határozni az Egyesült Nemzetek Szervezetének állásfoglalását és taktikáját is, amelyeknek viszont meg kell határozniok az ENSz akciióinak és intézkedéseinek programmját az említett eseményekre vonatkozóan. Feltétlenül ki kell emelni pl. az ENSz utóbbi években kifejtett tevékenysége dicsőítésére irányuló kísérleteket, jóllehet ez szöges ellentétben áll mindazokkal a közismert tényekkel, amelyek arról tanúskodnak hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, mint a nemzetközi béke és biztonság fenntartására hivatott . szervezet, sok esetben elszomorító szerepet töltött be, megszegve azt a kötelességét, hogy az igazságosság és a nemzetközi jog elveinek megfelelően cselekedjék — ahogyan azt az ENSz alapokmánya megköveteli — és ezzel megsértve nemzetközi tekintélyét is. Az ENSz elvei és alapokmánya iránti hűség az ENSz sikeres tevékenységének egyik legfontosabb feltétele. Dulles szeptember 23-i beszédéhez kiielentette. h02

v az Egvesüh Államok népe őszintén magáévá tette az ENSz alapokmányában kifeitett célokat és elveket. Nem vonjuk kétségbe, hogy az Egyesült Államok népe őszintén hisz az ENSz céljaiban és elveiben, de az amerikai népnek alig van közvetlen kapcsolata az ilyen kérdésekkel. Azok pedig, akiknek sz Egyesült Államokban közük van az ENSz ügyeihez, gyakran nem számolnak e szervezet elveivel, megsértik ezeket az elveket és messzire eltérnek az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaitól. Vájjon nem erről tanúskodik a Kínai Népköztársaság immár több ülésszakon át, évről évre megismétlődő problémája, hogy elfoglalhassa törvényes helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében? Egyes küldöttségek makacs ellenállása a Kínai Népköztársaság ENSz képviseletével szemben — amelyek az Amerikai Egyesűit Államok e kerdésben elfoglalt törvénytelen és az ENSz-alapokmány elveinek, valamint a nemzetközi jog elveinek ellentmondó álláspontját támogatják — igazolja, hogy ezek a küldöttségek nem hajlandók számolni az ENSz-elvek iránti hűség elengedhetetlen fontosságával. Ismételten rámutattunk erre az egészségtelen helyzetre. Mélységes meggyőződésünk, hogy ki kell elé gíteni azt az igazságos követelést, hogy ne akadályozzák a Kinai Népköztársaságot ENSz-beli törvényes helyének elfoglalásában, és hogy a kínai központi népi kormány képkentésére irányuló intézkedések végrehajtására vonatkoznak A bizottság teszi majd meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ellenőrizze, miként teljesítik az államok a fegyverzet és a fegyveres erők, valamint a katonai költségvetések csökkentése terén vállalt kötelezettségeiket. Az államok időszakonként a megállapított határidőre adatokat szolgáltatnak a bizottságnak a szerződés által előírt intézkedések végrehajtásáról. 2. Az 1. pontban előírt intézkedések végrehajtása után a következő intézkedések egyidejű végrehajtását írjuk elő: a) Az államok hat hónap (vagy egy év) alatt a megállapított normák további 50 százalékával csökkentik fegyverzetüket és fegyveres erőiket, valamint állami költségvetéseik katonai kiadásait. A fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése az 1953. december 31-i állapot színvonaláról, az előirányzatok csökkentése az 1953. december 31-én végződő évben eszközölt katonai kiadások színvonaláról történik; b) Valóraválik az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek telje^ betiltása olymódon, hogy megszűnik e fegyverfajták gyártása és teljesen kivonják őket az államok fegyvertárából: minden meglévő atomanyagot csak békés célokra használnak fel. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítását be kell fejezni nem később, mint a 2. pont a) alpontban a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése terén előírt intézkedések megvalósítása. Az atom- és hidrogénfegyver gyártása azonban azonnal megszűnik, amint megkezdődik a fegyverzetnek és fegyveres erőknek, valamint a katonai előirányzatoknak a megállapított normák további 50 százalékával való csökkentése. c) Az államok állandó nemzetközi szervet létesítenek az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverfajták betiltásáról, a fegyverfajták termelésének megszüntetéséről és az államok fegyvertárából való kivonásáról, valamint; a fegyverzet, fegyveres erők és katonai előirányzatok csökkentéséről szóló szerződés végrehajtásának ellenőrzésére Ennek a nem-i zetközi szervnek az lesz a feladata, hogy ellenőrzést gyakoroljon, többek közt állandó alapon fel-, ügyeletet gyakoroljon olyan mértékben, amely annak biztosítására szükséges, hogy minden állam teljesítse az említett szerződést. Továbbá: A közgyűlés az 1954. június 11-i francia-angol memorandumban lévő ama javaslattal kapcsolatban, hogy „az atomfegyver alkalmazása tilos, kivéve az agresszió elleni védelem céljaira való alkalmazást'*, megbízza az ENSz leszerelési bizottságát, tanulmányozza és határozza meg pontosabban ezt a kérdést és terjessze elő javaslatait. az ENSz-közgyülés teljes ülésén viselőinek részvétele munkánkban komoly hozzájárulást jelent ama országok erőfeszítéseihez, amelyek ENSz-beli tevékenységük céljául tűzik ki a béke fenntartását, a nemzetközi együttműködés megvalósítását a nemzetközi gazdasági, szociális, kulturális és humanitárius jellegű kérdések megoldásában. E problémák között akadnak olyan rendkívül fontos faladatok is, amelyeknek megoldása egy új világháború veszélyének elhárítására és az egyetemes béke megszilárdítására irányulnak. Az e célból végrehajtandó intézkedések között akadnak rendkívüli nagyjelentőségű teendők is, mint pl. az atomés hidrogénfegyver, valamint más tömegpusztító fegyverfajták eltiltása, kivonva azokat az államok fegyverzetéből, továbbá a fegyverzet lényeges csökkentése és e határozatok végrehajtása fölötti ellenőrzés bevezetése és több más intézkedés. Az ilyen fontos kérdésekkel kapcsolatos megegyezéses közgyűlési határozatok kétségtelenül rendkívül kedvező hatást gyakorolnának a nemzetközi feszültség további enyhülésére és az államok közötti kapcsolatok megjavulására. A Szovjetunió mélységes meggyőződése, hogy minden lehetőség megvan a függő kérdésekkel kapcsolatos, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekeinek megfelelő megegyezés létrehozására, az államok szuverén egyenlősége elvének és a más államok ügyeibe való be nem avatkozás elvének, továbbá az államok jogai és érdekei kölcsönös megbecsülése elvének betartása és a vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítése mellett. Meg vagyunk arról győződve, hogy ilyen feltételek mellett teljesen reális a függő nemzetközi kérdések rendezésének kilátása. Az a meggyőződésünk, hogy az ilyen perspektíva reális, mindenekelőtt azon alapszik, hogy minden nép érdeke a béke, a nemzetközi együttműködés és a békés nemzetközi kapcsolatok elmélyítése. Ebben a meggyőződésünkben arra a lenini tanításra támaszkodunk, amely az államok békés egymás mellett élésének lehetőségéről szól, függetlenül társadalmi rendszerük különbözőségétől. Ez a meggyőződés igazolódott a Szovjetuniónak abban a gyakorlatában, hogy csaknem 40 év óta jószomszédi kapcsolatokat tart fenn sok országgal, függetlenül attól, hogy társadalmi rendszerük eltér a Szovjetunióétól. Gyakran történnek kísérletek a békés egymás mellett élésre vonatkozó elv jelentőségének lebecsülésére. Kijelentik — amint azt Dulles úr tette teljesen alaptalanul ez év ii áius 15-én Williamsbur"ban ~hsri<*zott beszédé' "n — hogy „a szovjet kommunista elmélet és gyakorlat nem irányozza elő az egymás mellett élést és csak azt jelentheti, hogy a nem kommunistáknak megengedik a fizikai létezést." A chilei küldött az er^ás mellei.. élés kérdését egyszerűen jelszónak nevezte, amelyet — amint kifejezte magát — az agresszor nropagandagépezete terjesztett el. Sem ennek, sem annak a megjegyzésnek nincs semmi alapja. Tömérdek tényt lehetne felemlíteni e megállapítás igazolására. De elég lesz emlékeztetni arra, hogy V. I. Lenin 1922-ben az „Observer" és a „Manchester Guardian" tudósítójának adott interjújában Szovjet-Oroszországnak és a kapitalista országoknak gazdasági érdekeken alapuló közeledése lehetségéről szólva, a következőket mondottta: „...Véleményünk szerint mindenkép lehetséges, hogy a legjobb baráti viszonyban legyünk mindkét hatalommal (Angliáról és Franciaországról volt szó), és nekünk épen ez a célunk ... Úgy véljük, hogy Anglia és Franciaország jól felfogott érdekei hasonlóképpen ebben az irányban fognak hatni..." A kérdés akkor így vetődött fel: elképzelhető-e, hogy a szocialista köztársaság kapitalista környezetben éljen? V. I. Lenin, a szovjet állam nagy szervezője, erre a kérdésre a következőt válaszolta: „Ez elképzelhetetlennek látszott mind politikai, mind katonai vonatkozásban. Ma már tény és bebizonyított dolog, hogy ez lehetséges, mind katonai, mind politikai vonatkozásban. És mi a helyzet a kereskedelemre vonatkozóan? És a gazdasági forgalomra vonatkozóan? Nos és lehetséges-e a kapcsolatok, segélyek, a kölcsönös szolgáltatások megvalósítása az elmaradott, kirabolt földműves Oroszország és az ipari szempontból előrehaladott gazdag kapitalista hatalomcsoport között? Hát nem azzal fenyegetőztek-e, hogy szögesdróttal vesznek körül bennünket és hogy ezért semmiféle külső gazdasági kapcsolatunk nem lesz?" Mondták, fenyegetőztek és megpróbáltak ennek megfelelően cselekedni. De már az akkori idők tapasztalatai meggyőzően bizonyították, hogy — a Szovjet Köztársaság és a nyugati világ más államai közötti állami és gazdasági kapcsolatok fontosságának semmibevevésére irányuló összes próbálkozások ellenére, — ezek a kísérletek semmiféle sikerrel nem jártak. A nyugati országoknak be kellett ismer niök, lehetséges az államok egymás mellett élése, függetlenül társadalmi rendszerüktől. Ami a Szovjetuniót illeti, mindig ezen az állásponton volt és van is. A szovjet állam és a kapitalista országok közötti viszony egész továb bi fejlődése megerősítette az egy más mellett élés elvének fontossá gát, realitását és szükségességét. Ma csak a nyugati államokbari lévő hétpróbás reakciósok tanúsítanak ellenállást e fontos elv elismerésével szemben, amely elvnek komoly gyakorlati jelentősége van s amely mindig fontos szerepet játszott és továbbra is szükségképpen fontos szerepet fog játszani a normális kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében. A szovjet kormány ugyanakkor, amikor minden erőfeszítését a Szovjetunióban folyó békés gazdasági építés hatalmas arányú fejlesztésére összpontosítja, minden intézkedést megtesz normális külpolitikai kapcsolatok biztosítására más országokkal, a nemzetközi viszonyok rendezésére. „Mi — mondotta G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke,, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén — következetesen a béke és a nemzetközi együttműködés megerősítésének politikáját folytatjuk". Ez a szovjet állam egész külpolitikájának alapja és célja. A Szovjetunió belső életében a szoviet politika célja népgazdaságunk gazdasági színvonalának a szovjet emberek, az egész szoviet társadalom anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelése. Az állam anyagi eszközeinek zöme az ipari termelés, a mezőgazdaság és az áruforgalom fejlesztésével, a közlekedés valamennyi ágában a teherforgalom fokozásával kapcsolatos kiadásokat fedezi. Sokmilliárd rubeles óriási összegeket fordítanak szociális és kulturális célokra, közoktatásra, szakemberek képzésére, a tudomány és a művészet fejlesztésére, társadalombiztosításra, nyugdíjbiztosításra, többgyermekes és egyedülálló anyák segélyezésére. A Szovjetunió folyó évi költségvetésében a kulturális rendeltetésű és közérdekű kiadások 40%-kal felülmúlják a védelmi kiadásokat és a védelmi rendeltetésű kiadások a költségvetés kiadási részének csupán 17.8%-át teszik ki, vagyis 2.60/o-kal alacsonyabbak a tavalyinál. Az ilyen politika kizárja azt, hogy a szovjet állam költségvetésében túlsúlyba kerüljenek a katonai célokra szolgáló kiadások és még inkább kizár minden olyan intézkedést, amely a fegyverkezési versennyel, idegen területeken katonai támaszpontok létesítésével, katonai tömbök szervezésével állnak összefüggésben. A Szovjetunió elvileg és gyakorlatilag elutasítja az ilyen politikát. Ezzel magyarázhatók azok az állhatatos erőfeszítések is, amelyeket a Szovjetunió az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyver eltiltása, a háborús prop-iganda el(Folytatás a 6. okhlon.) )