Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-24 / 259. szám, vasárnap

1954. október 24. 10 J £

2

0 5 c/l kulák — kulák ^lagymegyereit it A nagymegyeri járás országos «iszonylatl-an a legjobb járások egyike. A földterületnek mír csak jelentéktelen részén folytatnak egyéni gazdálkodást. Járási méretben a szövetkezet mindenből idejében és hiánytalanul teljesíti az állam iránti kötelezettségét. A járási pártbizottság és a falusi pártszervezetek következetesen karcolnak a munka termelékenységinek a növeléséért. Mindezen, fontos és nem könnyű feladatok mellett azonban az egyes helyi pártszervezetek megfeledkeznek az osztályharcról. Elfelejtik azt, hogy az osztályellenség a kis- és középparasztok esküdt ellenségei, a kulákok minden lehetőséget kihasználnak, hogy félrevezessék a fö'dműveseket és úgy ártsanak a közös gazdálkodásnak ahogy csak tudnak. Ahol a kommunisták nem eléggé éberek. a kulákok rendbontó munkája jó talajra talál. Kirivó példa erre a nagymegyeri esst. ahol a kulákok, a helyi pártszervezet és a járási pártbizottság szemeláttára férkőztek be a szövetkezetbe és végezték romho'ó munkájukat. Az alábbi esetből világosan láthatjuk majd, miért nem fejlődött a nagymegyeri szövetkezet. * » * Szabó Mihály a nagymegyeri igazgatósághoz tartozó major legjobb tehenésze. Keze alatt az állatok egészségesek, jól tejelnek. Ezen a téren már nagy tapasztal:/"' van Szabó Mihálynak. Harminc éven keresztül mindig állatokkal bánt. A fe:-""

,badulás után volt Csehországban is, ahol szintén - " -tenyésztésben dolgozott. Megismerte a géppel való fejést, megtanulta azokat a módszereket, amelyeket eddig még nem ismert. Hazatérése után a nagymegyeri igazgatósághoz tartozó tájioki majorban telepedett le. Munkáját itt talán még lelkiismeretesebben végezte, mint eddig bárhol. Szűkszavú, természeténél fogva kevesebbet beszélt, mint cselekedett. Rövid időn belül a legjobb fejők közé tartozott, sőt Tájlakon neki voltak a legszebb marhái, ô érte el a legmagasabb átlagos tejhozamot. Feleségével együtt tagja a kommunista pártnak. Kommunistákhoz méltóan dolgoztak mindketten. Szorgalmas munkájukért a mult évben külön jutalmazásban is részesültek. Az állami gazdaság állattenyésztése fokozatosan fejlődött, -de a nagymegyeri szövetkezet nagy nehézségekkel küzdött. Látták ezt az állami gazdaságok vezetői, s látta ezt a járási pártbizottság is. Az idén az év elején már kritikussá vált a helyzet. Alig volt szalmán kívül mit etetni az állatokkal, sőt ami még nagyobb baj volt, a szövetkezeti tagok közül senki sem akart az állattenyésztésben dolgozni. Ezeknek a nehézségeknek a gyökere abban rejlett, hogy a szövetkezet vezetősége nem törődött azzal, lesz-e elég takarmány télire. A szövetkezeti tagok jutalmazása terén az „egyenlősdi" elvet alkalmazták. A tagok nem voltak érdekeltekké téve a hasznosság növelésében. Senki sem akart az állatokkal bajlódni, mikor máshol könnyebben, kevesebb gonddal is megszerezhetett annyi munkaegységet, amennyit az „egyenlősdi" alapján az állatoknál megkeresett volna. Ennek az lett a következménye, hogy a takarmányhiány ®s ross^ pondozás következtében az állatok tönkrementek, sőt még az sem volt, aki megfejte volna őket. A járási pártbizottság, a helyi nemzeti bizottsá" sőt az állami gazdaságok dolgozói is láttak a tarthatatlan helyzetet. Ezért értekezletet tartottak a szövetkezet vezetőségével. Ennek az értekezletnek az volt a célja, hogy a nehézségekkel küzdő szövetkezetnek segítséget nyújtsanak. A szövetkezét vezetősége hivatkozott, hogy kevés a munkaerő a szövetkezetben. Nincsenek olyan állatgondozói, akik lelkiismeretességük mellett megfelelő szaktudással is rendelkeznének. Szabóék a szövetkezetbe akarnak menni Lapos Ferenc az állami gazdaságok üzemi bizottságának elnöke azt a javaslatot tette, hogy Szabó Mihályt elengedik az állami gazdaságból, hogy a szövetkezetnek segíthessen. Természetesen csak úgy, ha Szabó Mihály ebbe beleegyezik és szövetkezeti tag akar lenni. A gyűlésen Nagy Máriát bízták meg azzal, hogy Szabó Mihályt nyerje meg a szövetkezetnek. Nagy Mária 1931-től tagja a kommunista pártnak, örömmel vállalta a megbízatást. Tudta, hogy Szabóék szívesen jönnek a szövetkezetbe. A kezdeti nehézségektől sem riadnak vissza, mindketten kommunisták. Nagy Mária megbízatásának híven eleget is tett. Felkereste Szabó Mihályékat annak rendje és módja szerint. Meggyőzésre nemigen volt szükség, mert Szabó Mihályné nyomban kijelentette: — Kötelességünk segíteni a szövetkezeten. Ha most mind a hárman belépünk a szövetkezetbe, szép jövedelem jön a házhoz. Remélem, a szövetkezet is meglesz majd elégedve velünk. Csak egy a baj. Nagy elvtársnő — folytatta tovább Szabóné — ha innen elmegyünk, nem lakhatunk tovább az állami gazdaság lakásában. Át kell adni azoknak, akik helyünkre jönnek. A nagymegyeri helyi nemzeti bizottság kötelességének tartotta, hogy Szabóéknak lakást biztosítson. Ez sikerült is. Az állami gazdaság vezetősége, ha nehezen is, de megvált Szabóéktól. Az állami gazdaságban dolgozó kommunisták megértették, milyen nagy szüksége van a szövetkezetnek Szabóékra, ezért helybenhagyták, hogy a jövőben mint szövetkezeti tagok vehessék ki részüket a szocializmus építéséből. Szabó Mihály felesége most már magáravállalta, hogy az ügy további részét elintézi. Nagy Máriával el is ment a szövetkezet irodájába megkérdezni: mivel már lakást kaptak, mikor jöhetnek a szövetkezetbe dolgozni? Az irodában csak a szövetkezet könyvelője, Gubis Márton volt. Hozzáfordult tehát a két asszony. Gubis Márton azonban a két aszszonyt röviden elintézte, annak ellenére, hogy tudott az egész ügyről, így fordult Szabónéhoz: — Én nem tudok semmit. Azt hittem, hogy csak Nagymegyerre akarnak jönni lakni, de amint hallom, maguk a szövetkezetbe is akarnak... No jó, ha éppen ezt aRarják, köthetünk szerződést, mondjuk egy évre. Szabó Mihályné úgy érezte magát e fölényes szavak után, mint a régi rendszerben, mikor a földesúr szegődtette őket. E szavak mögött észrevette azt is, hogy nem a legszívesebben fogadják a segítségüket. Szabóné azonban nem csüggedt el. Arra gondolt, hogy a könyvelő csak egy ember. Egyedül nem dönthet a szövetkezet sorsa felől. Nem egy évre akarnak ők leszerződni, hanem a szövetkezetnek tagjai akarnak lenni. — No hát majd beszélünk az elnökkel, — szólt oda elvtársnőjének, Nagy Máriának. — Holnap én nem tudok bejönni a majorból, jó lenne ha te beszélnél az elnökkel, hogy terjessze a taggyűlés elé a mi felvételünket. A szövetkezet elnöke makacskodik Nagy Mária vállalta az ügy elintézését. Másnap már korán reggel felkereste Kórósi Rudolfot, a szövetkezet elnökét. Elmondotta mindjárt, tegnap hogy jártak a könyvelővel. Az elnök lehajtott fejjel hallgatta végig az egészet. A végén aztán mézes-mázos hangon kijelentette: — Varga Ernőnek már megmondtam, hogy menjen ki Szabó Mihályért. Mondja meg neki, hogy addig, amíg nem hurcolkodnak be Nagymegyerre, járjon be biciklivel. — És a tagság tud már a dologról? — kérdezte Nagyné. — Volt már róla szó a tagsági gyűlésen? — mert még a tagoktól nem hallottam semmit ebben a dologban. — Itt én parancsolok, nem a tagság — volt a rideg válasz. Nagyné ránézett az elnökre, de nem csodálkozott az ilyen kijelentésen. Régen ismerte már Kórósi Rudolfot. Szabóék azonban ítéletnapig .s várhatták volna az üzenetet. Nem jutott az el hozzájuk, mert a szövetkezet vezetősége nem akartaHogyan is akartak volna ők olyan embert a szövetkezetbe bevenni, aki nyitott szemmel jár és rászokott koppintani a rosszakaratúak körmére. Egyszóval Szabó Mihályékra nem volt szüksége a nagymegyeri szövetkezet vezetőinek, most még titok, hogy miért nem, dé rövidesen kiderül az igazság. Miért nem vettek be Szabó Mihályt a szövetkezetbe Azt tartja a magyar közmondás, hogy fejétől büdösö-dik a hal. Valami igazság van is ebben. Próbáljuk most ennek az alapján kibogozni, miért nem volt szüksége a nagymegyeri szövetkezetnek, helyesebben mondva a szövetkezet vezetőségének Szabó Mihályékra. A szövetkezetben „kevés a munkaerő". Mondjuk, hogy úgy van, mert a külső jelenségek erről tanúskodnak. Most is a szövetkezeten kívül állókat kellett felkérni arra, hogy segítsenek a dohánybetakarításnál. Ezek szerint mégis csak szüksége volt a szövetkezetnek munkaerőre. Vagy talán attól félt a szövetkezet vezetősége, hogy Szabó Mihály belelát a kártyájukba. Ettől az utóbbitól ijedt meg Kórósi Rudolf is, neki is kerülni 'kell a napfény', mert a vaj esetleg olvadni kezd a fején. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy Kórósi Rudolf a múltban cselédekkel dolgoztatott. A kizsákmányolók osztályába tartozott. Jól emlékszik erre még mindenki Nagymegyeren, de úgylátszik, még a kommunisták is szemet hunytak Kórósi munkája felett, mert ha ez nem így lett volna, bajosan került volna a szövetkezet élére. Jól emléksz.k még erre az időre Jankó Ferenc, Lemsei József, meg Kiss Vince, akik nála cselédkedtek. A cselédek túrták a földet, míg Kórósi Rudolf a „közösség ügyeit" intézte. Kórós; Rudolf mint Nagymegyer „díszpolgára" szívesen foglalkozott minden olyan dologgal, amely minden megerőltetés nélkül nagyobb összeget hozott a házhoz. Volt ő a községi vezetőségben, a fogyasztási szövetkezet alelnöke, a magyar nemzeti párt funcionáriusa, a gazdakörnek elnöke és még az ég tudja felsorolni, mi mindenben volt benne. Elég abból annyi, hogy mindent csinált, csak éppen dolgozni nem akart. Azt tartotta, hogy dolgozzanak a cselédek, elég' neki a hasznot zsebrerakni. Most pedig ez az ember áll a szövetkezet élén. Egy kaptafára dolgoznak a kulákok Ott van Morva Géza is a szövetkezet vezetőségében. Ő sem volt különb a Deákné vásznánál. A kapitalista társadalomban 90 hold földön gazdálkodott, illetve 90 hold föld jövedelmét rakta zsebre. Morva úrnak sem volt ínyére a munka. Neki is a cselédek dolgoztak. Ő is mások verejtékes munkájából élt. Most oedig mint vezetőségi tag szerepel r- szövetkezetben. Persze a?, ilyen emberek arra törekednek, hogy fej.>ijé':, virágozzék a szöve;kezet. valaki így nézné a dolgokat, nagyon tévedne. A kulákok tudják, hogy a szövetkezeti gazdálkodás fejlődése az ő sírbaeresztő kötelük. A szövetkezetben azonban ideig-óráig meglapulnak és iparkodnak gátolni a szövetkezet fejlődését. Szabó Mihályról és feleségéről tudták, hogy kommunisták és ami a leikükön, az a szájukon is. • • Egyszóval féltek tőlük. Féltek, hogy rájuk olvassák gazemberségeiket, ezért jobbnak látták, ha távol tartják őket a szövetkezettől. Azt sem lehetett volna összeegyeztetni 'a kulák paktum tervével, hogy az állatok hasznossága növekedjék. Az ő céljuk nem az, hogy a szövetkezet gyarapodjék, hanem az, hogy minél előbb bomlásnak induljon. Szabó Mihályékra nem volt szükségük, de nagy tiszteletben tartják az olyan nagyérdemű szövetkezeti tagot, mint pl- Torma Lajost, aki 50 hektáron gazdálkodó családból származik. Torma Lajos „igen becsületes szövetkezeti tag" (már a vezetőség szerint), hiszen dolgozik a szövetkezetben. Az év elejétől június végéig annyi munkaegységet szerzett, hogy a szövetkezet kénytelen volt 17-50 koronát kifizetni érte. Az ilyenek jók a nagymegyeri szövetkezet vezetőinek, de nem jó Szabó Mihály és családja. A szövetkezet vezetőségében meglapuló kulákok már annyira biztosan érzik lábuk alatt a talajt, hogy a nagymegyeri szövetkezet részére „új alapszabályzatot" dolgoztak ki. Mindannyian tudjuk, hogy a szóvetkezeti alapszabályok értelmében 0.5 hektár föld jár a tagoknak háztáji gazdálkodás címén- Kórósiék azonban úgy határoztak, hogy miért ne lehetne az 50 ár helyében 60 árat adni. Határozatukat meg í s valósították. Ezenfelül megengedték azt is, hogy egyes szövetkezeti tagok még a 60 áron felül is kisajátíthassanak földet a közös vagyonból- így történt meg az _s, hogy egyes szövetkezeti tagok, különösen Kovács Albert csoportjában, ahova Morva úr is tartozik, egyesek a 60 ár földön kívül is kisajátítottak földet a közös vagyonból- Az így kisajátított, szerintük pár ár földecskéről egyesek annyi takarmányt összehordtak, hogy a szövetkezet bizony jó ideig etethette volna az állatokat. Mindezekről jól tudott a szövetkezet vezetősége, de bölcsen szemethúnyt felette. Lehet, hogy a vezetőségbe befurakodott kulákok még örültek is a rendellenességnek. Gondolták magukban, így hamarább a tönk szélére kerül a szövetkezet. Pocsékolták és tékozolták a közös vagyont Csáky Vince csoportjában sem volt különb a helyzet, amellett, hogy a közös vagyonnal úgy bántak, mint Csáky szalmájával, a csoportvezető még arról sem feledkezett meg, hogy a legnagyobb munkaidőben egyéni érdekeinek szolgálatába állította csoportjának tagjait. Előfordult az az eset, hogy a takarmányt kellett volna betakarítani, a csoport tagjai a csoportvezető lakásának építésével foglalkoztak. Fel is épült szépen Csáky Vince lakása, de rothadt a szövetkezet takarmánya. Mindez azonban úgy látszik tetszett Kórósi „úrnak", mert esze ágában sem volt soha, hogy a rendellenességeket megszüntesseAjánlatos lenne, ha a járási pártbizottság kissé nagyobb gondot fordítana a nagymegyeri szövetkezetre. Rámutatna a kulákok aknamunkájára és a szövetkezet becsületes tagjai segítségével kisepernék a szemetet a szövetkezetből. Lehetőséget kell teremteni, hogy a kulákok helyébe olyan emberek kerüljenek a szövetkezetbe, akik nem lesznek kárára a közösségnekSZARKA ISTVÁN A kukoricaés a burgonyabegyűjtés állása Szlovákiában Szlovákiában, a burgonyabeadási tervteljesítésében oktőber 21-ig a vágsellyei, nagykaposi és a komáromi járások dolgozó parasztjai járnak az élen. Az említett járásokban nemcsak hogy teljesítették, de egyes helyeken magasan túlteljesítették a burgonyabeadási kötelezettség tervét. A burgonyabeadásban lemaradtak a füleki, a tornaijai, a kékkői, rimaszombati és a korponai járások, amelyek eddig az időig csak 12 százalékban tettek eleget beadási kötelezettségüknek. A kukorica beadásának tervét október 21-ig Szlovákiában hét járás teljesítette. A kukoricabegyűjtésben a legjobb járások a nagykaposi 198 százalékos teljesítéssel, továbbá Vágújhely, Szobránc, és Nagymihály teljesítette példásan a beadást. Lemaradt a beadásban Nagymegyer, Dunaszerdahely, Somorja, Gálgóc, Tapolcsány és a verebélyi járás. A jövő évi jó termésért A nagymagyari szövetkezet az idén minden brigádmunka és különösebb segítség nélkül végezte el az összes mezőgazdasági munkákat. Rendes időben elvégezték a kapálást, az aratást és a cséplés alatt sem volt lemaradás. Az őszieket is rendes időben elvetették. Az őszieket teljes egészében kereszt- és sűrűsoros vetési módszerrel vetették és az utolsó szem mag ezelőtt 10 nappal került a földbe. A szövetkezeti földek ma már .zöld szőnyeghez hasonlítanak. A szövetkezeti tagok jól tudják a tavalyi tapasztalatok alapján, hogy a keresztsoros vetéssel a gabona hektárhozama lényegesen nagyobb lesz. A mult évben a nagymagyariák a dohánytöréssel nagyon el voltak maradva. Az idén már 10 nappal ezelőtt elvégezték a dohánytörést. A szövetkezeti tagok most a kukoricatöréssel és a burgonyaszedéssel foglalkoznak. A beadási kötelezettséget már ezekből a kapásokból is teljesítették. A szövetkezet gabona-, kukorica-, és burgonyabeadását átlagosan 140 százalékra teljesítette. A nagymagyariák nagy gondot fordítottak a takarmányalap biztosítására, és nagy púlyt fektetnek a silótakarmány készítésére is. A terv szerint 800 köbmétert kell elsilózni. A mai napig 520 köbmétert silóztak el. Egyetlen kukoricaszárat sem hagynak kárba veszni, mert tudják, hogy így értékes takarmánnyá változtathatják a silózás nélkül értéktelen kukoricaszárat. Lefler N., Nagy magyar Több mint 400 mázsás hektárhozam cukorrépából Pártunk és kormányunk határozatait a malomhelyi állami gazdaság dolgozói megértették és az egyes munkaszakaszokon már konkrét eredményeket értek el. Az őszi munkák során elsősorban is biztosították a cukorrépa sikeres betakarítását. A gördülékenyen folyó munka mellett a terméseredmények is kiválóak. Négy és fél hektárról pl. 20 vagón cukorrépát takarították be. A munkacsoportok versenyben állnak egymással. A versenyt az őszi munkák befejezése után értékelik majd ki. A répa betakarításánál nagy segítségünkre vannak a dunaszerdahelyi ČSAD autói és soffőrjei. Az ő segítségükkel a cukorrépa betakarítását határidő előtt teljesíteni tudják. Az állattenyésztés terén is szép eredményeket értek el. A malomhelyi gazdaságban eddig elérték a 10.5 literes átlagtejhozamot. Az őszi vetésekkel is végeztek már. A magot jól előkészített földbe vetették és ezzel már most megalapozták a jövő évi gazdag termés alapjait. Gyurovszky Vilmos, Nagymihály